Skip to main content

Full text of "Gr. Széchenyi István döblingi irodalmi hagyatéka. Szerk. és bevezetéssel ellátta Károlyi Árpád"

See other formats


Digitized by the Internet Archive 

in 2011 with funding from 

University of Toronto 



http://www.archive.org/details/grszchenyiistv01sz 




^ 



VEVIRECEí^ 





k 



MAGYARORSZÁG ÜJABBKORI TÖRTÉNETÉNEK FORRÁSAI 



G« SZÉCHENYI ISTVÁN 

DÖBLINGI IRODALMI 

HAGYATÉKA 



SZERKESZTETTE ÉS BEVEZETÉSSEL ELLÁTTA 

m KÁROLYI ÁRPÁD 

A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 
TISZTELETI TAGJA 



ELSŐ KÖTET 



BUDAPEST 

KIADJA A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 
1921 



N0V1318á9' 



Gbböl a munkából japán papiroson 
130 számozott példány készült 



\ számú példány 



03 



ELŐSZÓ 

Magyarország Üjabbkori Történetének Forrásaihoz. 

A Magyar Történelmi Társulat e sorozatos forrás- 
kiadásának eszméjét Klebelsberg Kuno gróf vetette fel 
1917. évi április hó 26-án tartott székfoglaló beszédében. 
>Az eddigi publicatióknál — úgymond — sajnálattal 
nélkülözzük a modern kort közvetlenül megelőző időnek, 
Buda 1686-iki visszafoglalásától az 1848-iki szabadság- 
harczig eltelt korszaknak emlékeit. Pedig a XVIII. század 
folyamán és a XIX. század első felében a korábbi meddő 
háborúk és felekezeti villongások helyébe közjogi, kultu- 
rális és közgazdasági törekvések léptek, melyek mai 
közéletünknek közvetlen előzményei s melyeknek ismerete 
nélkül viszonyaink és számos intézményünk igazán meg 
sem érthetők. Elsőben arra a nagy tervezgetésre és 
berendezkedésre kívánok rámutatni, mely a törökök ki- 
űzését nyomon követte. Itt van Kollonicsnak hírhedt 
Einrichtungs\verck-je. Itt van a neoaquistica commissio 
munkássága, mely megvetette mai fóldbirtokviszonyaink 
alapjait. Itt van Mária Terézia és II. József alatt a németek 
telepítésének czéltudatos nagy actiója, a mi mellett kicsi- 
séggé törpül, a mit telepítési téren a kiegyezés óta 
tettünk. Itt vannak a jobbágyság helyzetének javítására 
tett intézkedések. Utalok továbbá régi országgyűléseink 
bizottságainak rendszeres munkálataira s különösen az 

Gr. Szécbeoyi István döblingi bagyatéka. I. köt. II 



VI 

1823-tól 1848-ig eltelt huszonöt év számos emlékére. 
Az a tény, hogy erre a korszakra nézve történeti emlé- 
keink nagy bőséggel vannak, nem szolgálhat okul arra, 
hogy semmit se adjunk ki. Gazdag anyagunkból ki kell 
választanunk a lényegest, a valóban becsest és jelleg- 
zetest s azt közre kell adnunk olyan bevezető tanulmá- 
nyok kapcsán, melyek a kiadott forrásokat kerek gondolat- 
körré foglalják össze s történelmünk egészébe beillesztik. 
Az ilyen köteteknek nemcsak tudósaink, hanem közgaz- 
dáink és politikusaink is hasznát látnák. Hiszen az állam- 
iratnak és a politikai beszédnek is a maga szépségét 
épen az actuális eseménynek a történelmi előzményekkel 
való összekapcsolása, a nemzeti élet nagy folytonosságába 
való beállítása adja meg.* Ezen az alapon a Társulat 
részletes programmot dolgozott ki és az első tíz kötet 
kiadásához akkor szükséges összeget is egybegyűjtötte, 
mely ma, sajnos, egyetlen kötet előállítására sem lenne elég. 

Közben világtörténelmi eseményt éltünk át. 1918 
őszén felbomlott az osztrák-magyar monarchia s ezzel 
hazánk történetében közel négyszázéves korszak záródott 
le, mely a mohácsi vészszel vette kezdetét. Ez esemény 
egyik hatásaképen megnyíltak a történeti kutatás előtt 
a volt cs. és kir. házi, udvari és állami levéltár titkos 
osztályai, mely levéltár újabbkori történetünknek mond- 
hatni legfontosabb emlékeit őrzi. Ennek a nagy kutatási 
alkalomnak felhasználására a Társulat történeti missiót 
küldött Bécsbe s a hozzáférhetővé vált anyag kiadása 
czéljából elhatározta, hogy az 1686. esztendővel kezdődő 
forráskiadást nem zárja le 1848 — 49-iki szabadsághar- 
czunkkal, hanem bevonja munkásságának körébe az 
1918. év végéig eltelt időszakot is. 

A Társulat azokat az irányadó szempontokat, melyek 
szerint a forráskiadás szerkesztésénél és a bécsi kuta- 



vn 

tások vezetésénél eljár, szabályzatokba és utasításokba 
foglalta s ezeket a Századok 1920 — 21-iki folyamának 
külön mellékleteképen már közrebocsátotta. 

A bécsi kutatások első eredménye Széchenyi István 
gróf döblingi irodalmi hagyatéka, melyet dr. Károlyi 
Árpád ny. osztályfőnök, a Társulat bécsi missiójának 
vezetője talált meg és rendezett sajtó alá. A Társulat 
e helyütt is köszönetet mond a nagy kutatónak, hogy 
ez a tudományos lelet Magyarország Újabbkori Története 
Forrásainak első köteteiként jelenhet meg. Széchenyi 
műveinek mindezideig nem bírjuk teljes kiadását. De 
ettől eltekintve a bécsi levéltárban Széchenyi életére és 
munkásságára vonatkozólag oly bőséges anyag vált 
legújabban hozzáférhetővé, hogy már ez a körülmény 
egymagában is indokolttá teszi munkáinak új kritikai 
kiadását, melynek történeti bevezetéseiben és felvilágosító 
jegyzeteiben az új adatok alapján még teljesebb meg- 
világosítást nyerhet a legnagyobb magyar hatalmas alakja. 
A döblingi irodalmi hagyaték, mint VII. és VIII. kötet, 
szervesen illeszkedik be Széchenyi összes munkái közé, 
melyeknek sorában legközelebb naplóinak teljes sorozata 
jelenik meg több kötetben. Ugyanaz a házkutatási actió, 
mely a döblingi remetét irataitól megfosztotta, kiterjedt 
azokra a Bécsben élt magyar publicistákra is, kik vele 
összeköttetésben állottak és politikai köréhez tartoztak. 
A Falk Miksától, Hollán Ernőtől, Kecskeméthy Auréltól 
elkobzott iratok dr. Ang3'al Dávid egyetemi tanár elő- 
szavával és jegyzeteivel a Társulat forrásvállalatában 
még ez év folyamán szintén sajtó alá kerülnek. 

A XIX. század első felének másik vezető egyéni- 
sége József nádor, kinek Alcsuton őrzött naplóit és 
államiratait József főherczeg Ö Fensége kegyes volt a 
Társulat rendelkezésére bocsátani. Fenségének ez a 



vni 

ténye, továbbá a palatínusnak Országos Levéltárunkban 
őrzött archívuma és a reá vonatkozó bőséges bécsi 
anyag lehetővé teszi a Társulat számára, hogy József 
nádor iratait és működését felölelő nagy forrásművet 
adjon ki. 

A volt cs. és kir. házi, udvari és állami levéltár 
gazdag anyagot tartalmaz a magyarországi nemzetiségi 
mozgalmakra, különösen a bécsi kormánynak nemzetisé- 
geinkkel való összeköttetésére vonatkozólag, melyet a 
Társulat több kötetben szándékozik kiadni. A tót moz- 
galmakra vonatkozó kötetek már közelebb megjelenhet- 
nek, de kiterjedt anyaggyűjtés folyik az illyr (horvát, 
szerb) és román mozgalmakról is. Ugyanitt van az 
1848 — 49. évekből a Batthyány cabinet, a honvédelmi 
bizottmány, a Szemere kormány, valamint Kossuth Lajos 
kormányzó levéltárának nagy része, melyet dr. Károlyi 
Árpád vesz munkába. A bécsi levéltárnak továbbá rend- 
kívül értékes az anyaga a szabadságharczunkat követő 
emigratióról, melyből szintén nagyobb publicatió kerül 
ki. Az 1849 — 51-iki törökországi magyar emigratió iratait 
tartalmazó kötet legközelebb megjelenik. 

A XIX. századbeli magyar memoire-irodalom nagy 
része kéziratban maradt tekintetből királyunkra, I. Ferencz 
Józsefre, kinek hosszú uralkodása hetven esztendőt szinte 
bekapcsolva tartott jelenünkbe. Csengery Antal és Ghiczy 
Kálmán emlékirataival megkezdi a Társulat újabbkori 
vezető egyéniségeink naplószerű feljegyzéseinek kiadását is. 

A nagy katasztrófa után, midőn titáni erőfeszítésre 
lesz szükség, hogy újból talpra tudjon állni igazságtala- 
nul porba tiprott nemzetünk, a magyar történetírásnak 
kötelessége, hogy tündöklő példaképen e nemzedék elé 
állítsa azokat a nagyjainkat, a kik a hazáért dolgoztak, 
küzdöttek és szenvedtek. A Társulatot, midőn Magyar- 



IX 

ország Újabbkori Történetének Forrásai czím alatt ezennel 
megindított sorozatos forráskiadásának első köteteit meg- 
választotta, kettős szempont vezette. Minél érdemlegesebb, 
gazdagabb és megbízhatóbb adatokat akart nyújtani 
újabbkori történetünkhöz és műveik útján igazán meg 
akarta ismertetni azokat a politikai nagy építőmestereket, 
a kik a török iga lerázása óta annyi összeomlás után 
mindig újból és újból felépítették a magyar államot. 

Kelt Budapesten, 1921. évi szeptember hó 18-án. 
A Magyar Történelmi Társulat. 



ELŐSZÓ 

Széchenyi István gróf döblingi hagj'atékához. 

Mikor a Magyar Történelmi Társulat megtisztelő meg- 
bízása következtében annak az írásos anyagnak átvizs- 
gálásával készen lettem, melyet gr. Széchenyi Istvántól a 
bécsi rendőrség az ismeretes házkutatás alkalmából elkob- 
zott, azután meg halála után lefoglalt: láttam, hogy az 
egész tömeget kiadni már a költségek miatt sem lehet, de 
egyébként sem szükséges. Hogy elég, ha kiadásra kerül 
belőle mindaz, a mi valami szempontból elsőrangú kút- 
főnek bizonyul. Félretettem tehát Széchenyi sok futólagos 
följegyzését, néhány kisebb dolgozatát, levélfogalmazatai 
jó részét s a hozzá intézett igen nagyszámú levelek túl- 
nyomó tömegét. De beszámolok ezekről is a Történeti 
Bevezetésben, a mint ugyanott fölvilágosító magyaráza- 
tokkal kísérem az anyag nagyobb részét képező, kiadásra 
került darabokat. Kiegészítik úgy az utóbbiakat, mint a 
Történeti Bevezetés elbeszélését azok a rendőrségi iratok, 
melyek Széchenyi megfigyeltetéséről, magáról a házkuta- 
tásról és Széchenyi iratai további sorsáról szólnak. Azt 
hiszem, hogy ezek a »Függelékben« közölt hivatalos 
ügyiratok kiadványunk keretébe minden tekintetben jól 
beleillenek. 

Magánál a (Történelmi Társulat programmja szerinti) 
Történeti Bevezetésnél kétfélekép járhattam el. Kezdhettem 



XI 

volna időrendben Széchenyi Döblingbe való jutásának előz- 
ményein, követhettem volna itteni tartózkodását, irodalmi 
és politikai működését, ezek kapcsán nyomozhattam volna 
s adhattam volna elő időrendben a rendőri megfigyeltetést, 
a házkutatást s lezárhattam volna az előadást Széchenyi 
öngyilkosságával. Ha nem kútföpublikáczióval, Széchenyi 
döblingi hagyatéka kiadásával van dolgom, hanem csupán 
a »Darstellung« lesz vala czélom egy művecskénél, mely e 
czímet viselheti vala: »Gróf Széchenyi István Döblingben* : 
akkor a jeleztem időrendi módon jártam volna is el. De 
mivel nem az én előadásom, hanem a hagyaték kiadása a 
fődolog, változtatni kellett a Bevezetés említett tervezetén, 
tartalma egymásutánján. Már csak azért is, mert joggal 
merül föl legelsöíiek az a kérdés, miért van a hagyaték 
az állam tulajdonában? Hogyan jutott oda? S mi ok 
bírta rá az államrendőrséget Széchenyi iratai elkob- 
zására ? Ezekre a kérdésekre kellett elébb válaszolnom ; 
a rendőri megfigyeltetés okait és folyamatát, a házkutatást 
és előzményeit előbb előadnom, a mi az I. könyv tárgya. 
Csak azután kerülhetett a sor az immár elkobzott iratokra 
s kapcsolatban velük Széchenyi döblingi irodalmi és 
politikai működésére, melyet természetesen bele kellett 
állítanom a történeti milieube — a bécsi volt udv. és 
állami levéltárnak a kutatás előtt immár megnyílt nagy- 
értékű iratai alapján. 

Az idevágó irodalmat természetesen felhasználtam, 
ahol kellett és lehetett, ha nem idézem is untalan. És 
ha a kiadott anyagnál — a naplókat kivéve — arány- 
lag kevés jegyzetet alkalmazok, az abban leli magyará- 
zatát, hogy a Történeti Bevezetésből bőven megkapja a 
használó a szükséges fölvilágosítást. 

Nagyon kedves kötelességem hálás köszönetet mon- 
dani a Történelmi Társulatnak a megtisztelő megbízásért ; 



xn 

legfőkép azonban mélyen tisztelt Elnökünknek, gróf 
Klebelsberg Kunó úr őexcellentiájának, a kinek irá- 
nyítása, fáradozásai és erélye nélkül ez a kiadvány 
létre sem jöhetett volna! . . . Nagyban előmozditá a 
becses kútfők kiadását a legnagyobb és leghívebb 
magyar két unokájának gr. Teleki Tiborné, szül. Szé- 
chenyi Alice grófné és gróf Károlyi Lajosné, szül. 
Széchenyi Hanna grófné, valamint gr. Széchenyi Lászlóné, 
szül. Vanderbilt Gladis anyagi támogatása, a melyek 
mellett meg kell még emlékeznünk a Takarékpénztárak 
és Bankok Egyesületének, a Biztosító Intézetek Országos 
Szövetségének, az Első Magy. Ált. Biztosító Társaságnak, 
a Magyar Mezőgazdák Szövetkezetének, a Hangya Szövet- 
kezetnek, a Hangya ipari Részvénytársaságnak és Sigray 
Pálnak adományairól. A Történelmi Társulatnak és a 
megnevezetteknek hálával tartozik ez értékes anyag 
közzétételéért a magyar múlt minden müvelője, minden 
kedvelője. 

A magam részéről még őszinte és meleg köszönetet 
mondok dr. Domanovszky Sándor egyetemi tanár igen 
tisztelt barátomnak és kartársamnak, a ki fáradhatatlan 
buzgalommal és szívességgel támogatott engem e kötet 
kiadása munkálatainál. Ugyancsak őszinte köszönettel kell 
megemlékeznem a bécsi állami levéltár vezetőjének, báró 
Mitis Oszkárnak és levéltárnokának dr. Gross Lothar- 
nak, valamint a Magyar Nemzeti Múzeum Könyvtárának 
s Angyal Dávid és Wertheimer Ede tisztelt barátaim- 
nak soknemű szívességéről. 

A mutatókat Pauliny Oszkár úr volt szíves elké- 
szíteni. Neki is köszönettel tartozom. 

Bécs, 1921 augusztus havában 

Károlyi Árpád. 



TÖRTÉNETI BEVEZETÉS 

ÍRTA 
DR KÁROLYI ÁRPÁD 

A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT TISZTELETI TAGJA 



Gr. Széchenyi István döblingi Iiasyatéka. I. ltot. 



ELSÜ KÖNYV. 
Rendőri megfigyelés; házkutatás. 

I. FEJEZET. 

Széchenyi levele az akadémiai alapszabályok üg}'ében. A levél hatása. — Albrecht 
fó'herczeg föllép eOene. — A rendórminisztérium és az alsóausztriai helytartó- 
ság intézkedései Széchenyi hasonló nyilatkozatai meggátlására. — Rövid szünet 
ez intézkedéseknél. Ennek okai. 

Az osztrák birodalmi egyleti törvény — 1852 november 26-iki 
császári nyilt parancs — végrehajtása folyamán a kormány 1854 tava- 
szán bekívánta felülvizsgálat és megerősítés végett a Magyar Tudo- 
mányos Akadémia alapszabályait is. Sem annak az Európaszerte 
hirdetett föladatnak, hogy az egységes Üj-Ausztria lűvatva van a 
művelődést a Lajtánál kezdődő Ázsiába átplántálni, nem felelt meg, 
sem a jóakarat valami nagy mérvére nem mutatott a legelső magyar 
kultúrintézet iránt, hogy a császári megerősítés csak négyesztendei 
felülvizsgálat után küldetett le 1858 tavaszán. Azok a lényeges vál- 
toztatások pedig, a melyekkel a kormány az alapszabályok több czik- 
két kiforgatta, egyenes rosszakarat bélyegét viselték magukon. Leg- 
főkép és elsősorban \isszatets2Ő volt az, hogy az alapszabály ama 
pontjából, a mely az Alcadémia főfeladatául a tudományok magyar 
nyelven való művelését tűzi ki, a megerősítés alkalmával a »magyar 
nyelven való« döntő kifejezés törültetett.^ 

Mély megdöbbenéssel vőn erről tudomást az Akadémia igazgató- 
tanácsa és szorgos megbeszélések után egy küldöttséget bízott meg 

1 V. ö. Vázlatok a M. T. Akadémia félszázados történetéből 1831—1881 
Bpest, 1881, és Ang}-al D. szép czikkét : A M. T. Akadémia és az önkényuralom 
Budapesti Szemle, 116. kötet. 



4 TÖRTÉtíETI BEVEZETÉS 

a veszedelmes törlés ellen irányuló s Deák Ferencz által fogalmazott 
kérvényének benyújtásával. Az uralkodó a küldöttséget barátságo- 
san fogadta ugj'an s félig biztató választ is adott ;i ennek ellenére azon- 
ban a törlés és a többi változtatás a másodszor leküldött végleges meg- 
erősítésben is ép 'úgy bentmaradt, mint az elsőben. 

A döblingi gyógyintézetben tartózkodó gr. Széchenyi Istvánt, 
a ki épen ekkor javában dolgozott híressé vált Blickjén. nemcsak 
fájdalmasan érinté már az első megerősítés körülményeinek híre, 
hanem nagymértékben föl is izgatta. ILír az előző esztendeijén, 1857-ben 
sokat töprenkedett az akadémiai alapszabályok megerősítésének 
késlekedésén, rossz szándékot, gyűlöletet sejtvén alatta. Egy kézirat- 
ban ránkmaradt nagy magyar művében, melyről alább még sokszor 
lesz szó, szatirikus párbeszédet folytattat e thémáról a fiatal császár 
és körmönfont minisztere, a magyarfaló Bach között s ez utóbbival 
a következőket mondatja : »Erre a fatális Akadémiára mindig méreg- 
gel gondolok, mert ez a magj^arságnak oly gyökérül szolgálhat, melyből 
még nagy fa, sőt erdő is nőhet ki. Ezt a gyökeret hát ki kell ásni ; 
a szétugrasztott tudós tagoktól semmit sem tarthatimk, mert a liangos 
lamentálást nem engedik meg a »nenizet nevelői«. a zsandár urak. 
Legfeljebb tán úgy tűimék föl egyidőre a dolog a külföld előtt, hogy 
Fölséged a tudományok ellen harczol és ezzel talán blamálnók magim- 
kat, különösen Berlin előtt, a hol amúgy is ostobáknak tartanak 
bennünket. De mindegy, ezt az akadémiát »coüte que coüte* meg 
kell semmisít eni.<(. . . íme a rossz szándék, a gyűlölet, amelyet Széchenyi 
már tavaly gyanított, most leplezetlen jelenik meg előtte. Az aka- 
démia alapítójánál s a hosszú nehéz kedélybajából lassan fölépült 
betegnél a fölindulás, a méltatlankodó harag tehát kettősen érthető. 
Izgatottságában attól tartott, hogy egyik-másik tagjának túlóvatos- 
sága vagy túllojalitása miatt még tán folyamodásban sem mer 
remonstrálni az igazgatótanács, meg az ellen a szégyenletes eshetőség 
ellen lázadt föl benne az érzés, hogy azt a kérelmet még talán németül 
szerkesztik meg. Régi, jól ismert szarkaszmusával nyilatkozik meg 
lelkének szúrós keserűsége Dessewffy elnökhöz írt baráti levelében- 
»Ö« ellene, az ország főkormányzója Albrecht főherczeg ellen, a ki 
Dessewffyt még az első megerősítés előtt minden jóval bíztatá és a 
kit Széchenyi ezért, bár alaptalanul, a baj főokának hitt. 

' Újabb vizsgálatot ígér. V. ö. Ang)-al id. h. 28. 1. 
^ 1858 ápril 28. 0- jelen köt. 7. sz. a.) 



I. KÖNYV, I. FEJEZET. 



Az akadémiai küldöttség bécsi útja, Deák remek kérvénye, a 
küldöttség tagjaival, aztáji a Szó'gyényvel folyt értekezletek,^ majd 
az, a mit a kihallgatásról elmondtak Széchenyinek, kissé megnyug- 
tatták az elsőszülöttje, az Akadémia sorsáji aggódó apa lelkét, hogy 
ajuiál nagj'obb, annál mcgrázóbb legyen a visszahatás, melyet rá a 
véglegesen kedvezó'tlen megerősítés híre gyakorolt. Világos lón előtte, 
hogy a kormány szándéka az Akadémiába a német, esetleg a többi 
hazai nyelveket becsempészni ; mert csak ezt jelenthette az, hogy az 
Akadémia ám művelje a tudományokat, de nem kizárólag magyar 
nyelven. Még ha állami intézet volt vobia is az Akadémia, akkor is 
rosszakaró önkény a magyarság e legfőbb kultúrintézményét aláásni. 
De mikor azt az intézetet magíinosok áldozatkészsége épen a magyar 
nyelv kiművelése czéljából hozta létre, mit mondjon akkor a rossz- 
akarat e nagy fokához Széchenyi István? Elhatározta, hogy nyilt 
sisakkal lép fel az önkény ellen és már szeptemberben kidolgozott 
egy nyilt levelet az igazgatótanács czíinére." Hűséges titkárja és barátja, 
a derék Tasner, egy-két erősb kifejezést, amelyet az uralkodó magára 
vehetett volna, szelídített és akkép alakított át, hogy ez a kormányra 
értessék ■ — s így született meg érett megfontolás után a híres november 
6-iki epistola.^ Hódoló tisztelettel és az alattvalói őszinte hűség han- 
goztatásával írott, de hatalmas óvás és tiltakozás e levél azon nép 
és nemzet nyelvének megrövidítése ellen, amely a monarchiában 
egyedül nem gravitál és nem gravitálhat kifelé, a melyre legbizto- 
sabban elhagyhatja magát a dynastia és a melyet nyesegetni aimyi, 
mint az ágon ülőnek önmaga alatt fürészelni a faágat. Mnt alapító 
kijelenté levele végén Széchenyi, hogy ha a megváltoztatott alap- 
szabályok következtében az Akadémia eltérne eredeti rendeltetésétől, 
ő és örökösei az alapítvány kamatait meg fognák vonni és más, be- 
látásuk szerinti nemzeti czélra fognák fordítani. 

A nyilt levelet, mint tudjuk, az Akadémia 1858 decemberi nagy- 
gyűlésén kellett volna írója szándékához képest fölolvasni, de az igaz- 
gatótanács nem látta czélszerűnek a hatalmas és rosszindulatú 
Bach haragját ezzel rávonni az intézetre. A Bécsbe internált Lono- 

1 Id. Szögyény-Marich László országbíró emlékiratai, II. kot. 109. — A Deák 
fogalmazta kérvényt kiadta Kónyi, Deák F. Beszédei. 

2 1858 szept. 26-diki kelettel, Sz. fogaim. Tasner javításaival, bécsi udv, 
levéltár, Széchenyi-Akten. 

2 Először közié Falk, Gr. Széchenyi István és kora 316. 1. — Ö utána Maj- 
láth Béla : Sz. levelei, III. kötet. 



6 TÖRTÉNETI BEVEZETÉS 

vics püspök, Széchenyi ez igaz tisztelő és általa őszintén tisztelt 
híve útján arra kérte Széchenyit, hogy vonja nssza levelét.^ Slind igaz, 
a mit ír és mindegyikük vele érez ; az idők azonban olyanok, hogy nem 
szabad az igazságot kimondani. Széchenyi erősen hitt az osztrák 
arisztokrata körök által 1858 végével táplált vérmes reményben, hogy 
Bach bukása talán csak hetek vagy hónapok kérdése és hogy utódja, 
egyszersmind miniszterelnök a történelmi jogokat tisztelő herczeg 
Windischgrátz fog lenni, a mi őt egyidőre jókedvre is hangolta és ezért 
nem valami nagy örömmel engedett az okoknak, mikor levelét vissza- 
vonta.2 A levél azonban mihamar országszerte ismeretessé lőn. Akár 
Pesten vettek róla másolatot, akár Széchenyi adta oda valószínűen 
Török Jánosnak ^ olvasni és ez másolta aztán le : az bizonyos, hogy 
néhány hét múlva ezer és ezer írott példányban forgott az egész ország- 
ban és keltett bámulatot, ragaszkodást és lelkesedést a hosszas liall- 
gatás után életjelt adó »legnagyobb magyar* iránt. A legfelső társa- 
dalmi köröktől kezdve a legegyszerűbb rétegekig gyönyörködtek az 
emberek a hatalmas óvásban és önbizalmat mentettek erélyes meg- 
okolásából. A rendőrigazgatóságok elkobozták, ha tudták, a kézre- 
került példányokat és egyre-másra küldék aggodalmas és aggodal- 
mat keltő tudósításaikat Bécsbe és Budára az izgatottságról, a lelki 
mozgalomról, mely a levél nyomán kelt. Csak egy, mert igen 
jellemző példát hozok fel, a soproni helytartósági osztály rendőr- 
igazgatójáét, a ki ijedten jelenté, hogy Nagykanizsán egy szegény 
szűcsmestert is rajtakaptak, a mint nemcsak olvasta, hanem ter- 
jesztette is a nála lefoglalt levelet,* a miért meg is indíták ellene 
a büntető eljárást . . . 

A mindenfelől befolyó rendőri jelentések egyébként és máskor is 
fölhí\'ták volna az ország főkormányzó] ának figyelmét az ügyre. 
Annál inkább fölkelték nemtetszését, sőt aggodalmát most, 1859 
januárjában, mikor a franciák császárjának ismeretes újé%i beszéde 



^ Angii'al id. h. 30. 1. és Kecskeméthy : Gr. Széchenyi István utolsó évei, 
93. 1. — Föltűnő, hogy Kecskeroéthynek Rózsa M. által kiadott naplójából Szé- 
chenyire majdnem semmit sem lehet kihalászni. 

- Kecskeméthy: Sz. I. utolsó évei, 60. 1. — V. ö. Sz. levelét Tasnerhez 1858 
decz. 31. Majláthnál III. 726. 

' Török az a )>kevésbé higgadt, mint tevékeny hazafit, a kit Kecskeméthy 
Sz. I. utolsó évei, 93. 1. említ. 

* Cihlarz soproni rendőrigazgató a rendörminiszterhez 1859 március 3. Bécsi 
udv. Itár, áUamrendörségi — BM — iratok 1199/BM. ex 1859. 



után a bécsi és párisi udvarok között a viszony feszültté vált, a 
háború a küszöbön állott és így veszedelemtől lehetett tartani, ha a 
Széchenyi nyilt levelének olvasásából és magyarázgatásából keletkező 
izgatottság szellője is segít az országos elégedetlenség lappangó 
zsarátnokáról lesöpörni 9 hamuréteget. Egy-egy mementó móri már 
a szeme előtt fekvő Pesten fölmerült : Az egyetem kapujára isme- 
retlen kezek 1859 elején egy plakátot ragasztanak ki e fölíiással : »a 
bosszú napja közeleg*. Más épületeken más föllűvások hirdették, 
hogy Kossuth jő, hogy a zsarnokság végnapjai meg vaimak szám- 
lálva stb.i 

A főkormányzó úgy vélekedett, hogy az ily tüntetők és szíto- 
gatók munkáját csak előmozdítja Széchenji föllépése és hogy az 
efféle veszélyes eshetőség megújulásának útját bevágni parancsoló 
szükség. 

Albrecht főherczeg alakját a kormányzósága alatti gyakori rendőri 
erőszakosságok és katonai brutalitások ellenszenvessé tették az embe- 
rek emlékezetében. Egyoldalú, sötét, zord kép rajzolódott le róla a 
lelkekben. A történetíró föladata a tárgyilagos ítélet megalkotása 
és érvényrejuttatása az árnyékosok mellett a napfényes színeknek 
is, ha vannak ilyenek. Pedig vamiak. A főherczeg Magj'arországra 
jóakarattal jött és becsvágyát helyezte abba, hogy főleg az anyagi 
kultúra terén maradandó alkotásokkal szerezzen magának hálás eUs- 
merést. A ki a minisztertanács iratait és jegyzőkönyveit, különösen 
az ötvenes évek második feléből lapozgatja, kellemes meglepetéssel 
látja, mily melegséggel lépett fel a főherczeg a nagy adók, az adókivetés 
és behajtás igazságtalanságai ellen, mily nagy súlyt helyezett arra, 
hogy a dohánytermelés czélszerű fölkarolásával a kis- és középbirto- 
kosság jövedehne fokozódjék. A commassatio ügye, a folyamszabá- 
lyozás, az utak és közlekedési eszközök fejlesztése programmjának 
lényeges pontjait képezték. Kiváló súlyt fektetett gazdasági és föld- 
míves-iskolák alapítására : sürgette, hogy Debreczenben és Kecske- 
méten gazdasági tanintézetek és melléjük erdészeti tanfolyamok állít- 
tassanak, hogy az Alföld befásítása által a khma ja\'iiljon és a föld 
termőképessége növeltessék. De sürgette a pesti orvosi fakultás szük- 
ségeinek megfelelő épületek és egy nagy állatgyógyintézeti épület 
emelését. E^ész sorát terjeszté elé a Buda és Pest szépítésére és higiená- 
jára vonatkozó javaslatoknak ; proponálta a híres Ráday-könyvtár 

' Wertheimer Ed. : Gráf Július Andrássy, sein Lében und seine Zeit, 1. 100. 



8 TÖRTÉKETI BEVEZETÉS 

megszerzését állaraköltségea a Magyar ^ívenizeti Múzeum számára.* 
És mikor jóakarata a központi kormány tétlenségén vagy tán rossz- 
akaratán és Ausztria zilált pénzügyei miatt hajótörést szenvedett, 
ez ó't ép oly mélyen bánta, mint az a körülmény, hogy az ország köz- 
igazgatásánál a sok, idegenból szakadt, fó'leg cseh beamter annyira 
alkahnatlan eszköz volt kezeügyében. Senki, még Széchenyi sem ítélte 
el Blickjében a szedett-vedett népséget szigorúbban, mint maga a 
főherczeg. Császári öccséhez írott egyik: bizalmas magánlevelében 
egy pillanatra sem habozott őszintén kimondani, hogy az importált 
hivataJnokok nagy része olyan minó'ségű, hogy otthon és Bécsben még 
talán istállóseprő szolgáknak sem kellenének !- 

Persze, ha az érem másik oldalát nézzük, ezen a főherczegnek 
más képe tűnik fel. Rendíthetetlen meggyőződésű híve az egységes 
Üj-Ausztriának, a szigorú birodalmi központosításnak és minden alkot- 
mányos mozgalmat a 48/49-iki forradalonmak csak bécsi, prágai és 
budapesti kihágásaihoz mérve, az egyedül üdvözítő abszolút kormány- 
formának. Az egységes állam, az uralkodói abszolút tekintély és a 
szigorú rend szempontjából nézte és őszinte meggyőződéssel gyűlölte 
ezért főként a magyar konzervatív államférfiakat, a Mk nem szűn- 
tek meg javaslataikkal, kérelmeikkel és befolyásos összeköttetéseik- 
kel minden alkalmat fölhasználni a magyar jogok hangoztatására 
és a rendszer elítélésére, a melynek ő paladinja volt. — Széchenyi 
nyilt levelének egész tartalma és okfejtése a főherczeg szerint ugyan- 
ebbe a gyűlölt kategóriába tartozott, ha az akadémiai alapszabály 
kérdésében tán igazat is adott neki. 

Elvi álláspontja és az akadémiai levél okozta izgatottság egyaránt 
sarkalták hát, hogy határozottan föllépjen a levél írója ellen. Jegy- 
zéket intézett a rendőrminiszterhez, mely bőven taglalja a döblingi 
remete enuneiatióját. Kifejté a miniszter előtt, mily nagy az öröm 
a nemzeti körökben, hogy egy, a márcziusi napok konzervatí\Tiak 
nevezhető kitűnősége is így beszél és hogy mily fantasztikus remények 
fűződnek e nyilatkozásához egy oly egyénnek, a kinek szelleme — 

' Roppant érdekes e tekintetben pl. az 1857 márczius 20-ik;in tartott minisz- 
tertanács (a császár elnöklete alatt) jegyzökönyve Albrecht főherczegnek Magj-ar- 
ország javára szolgáló soknemű javaslatáról. Bécsi udv. Itár, Ministerconferenz. 
und Ministerrat Z. 102. ex 1857. 

' Albrecht a császárhoz 1851 október 31. »Em Heer von Beamten, nament- 
lich von dcr Justiz, darimter viele, welrhe man in Wien nieht zum Hausknechte 
machen würde.« Ered. bécsi udv. Itár, Secreta des Kabinetsarchivs. 



I. KÖNYV, 1. FEJEZET. 



9 



mint általánosan hiszik — a kiállott betegség fájdalmai által meg- 
tisztulva és hosszas \'isszavonult?ágábaji, minden külső befolyástól 
való mentességében higgadttá válva, a legalkalmasabb a dolgok és a 
helyzet igazi helyes felfogására és megítélésére. Annyira megy ez, 
mondja a fó'herczeg, hogy a nemzet hajlandónak mutatkozik Széchenyi 
személyében valami magasabb inspirációval megtelt lényt ismerni el. 
Hiába van ily körülmények közt a levél dynastikus szólamokkal 
fölczifrázva, mert egészében véve mégis csak a kormány elleni gyű- 
lölet fölszitásán munkál, és semmi kétség beime, hogy Széchenyit, 
ha elmebaja miatt nem vobia beszámithatatlamiak tekintendő, szi- 
gorú felelősségre kellene vonni. De mivel ezt épen e miatt nem lehet 
tenni, legalább azt kell okvetlenül megakadályozni, hogy Széchenyi 
a jövőre efféle enimciatiót tehessen, miután nem járja, hogy valaki 
csak azért, mert elmegyógyintézetben lakik, kormányellenes érzel- 
meit szabadon bocsáthassa ^ilággá.i 

A rendőrminiszter, a kihez a főlierczeg üitőjegyzéke Íratott, 
Fichtenstammi báró Kempen János altábornagy, egyike volt a Bach- 
világ legjellegzetesebb alakjainak. Inkább katona, mint rendőr vagy 
politikus, híve az erővel teljes központi kormányzásnak már mint 
katona is, a ki ezért szemet huny a Prottmamiok ügybuzgósága és 
brutalitása előtt. De az abszolutizmusért már kevésbé lelkesedett ; 
sőt liberális Mrben állott a beavatottak előtt s főbb bizalmasaival 
báró Levinski udvari tanácsossal, a sajtóosztály főnökével és Hell 
kormánytanácsossal, minisztériuma elnöki osztálya vezetőjével ver- 
senyezve gyűlölte és a hol lehetett kritizálta és ócsárolta hatalmas 
kartársát, Bachot.^ Tán ezért mutatott néharuéha bizonyos rokon- 
szenvet a magyarság iránt, a mi miatt némelyek azt a képtelenséget 
állították róla, hogy a konzervatívok megvásárolták volna őt 1' 
Már akár az a szemernyi és pillanatnyi rokonszenv, akár Bach gyűlö- 
lete tette, annyi bizonyos, hogy ő neki, a kihez a Széchenyi levelének 
hatásáról szóló rendőri jelentések csakúgy s még hamarább beérkez- 
tek, mint Albrecht főherczeghez, eszeágában sem volt a Bach aka- 
démiai rendszabályát ostromló Széchenyi ellen föllépni. De a jegy- 
zék, a fölszólítás a nagytekintélyű főherczcgtől, a par excellence kato- 

^ Albrecht fó'herczeg Kempenhez 1859 január 19. L. jelen kötet Függelék 
1. sz. alatt. 

2 Wertheimer id. h. 93. és 106 -112. 1. 

= Ezt állítá róla gr. Eechberg egy nöi kémje, a kiről később bőven 
lesz szó. 



10 TÖRTÉNETI BEVEZETÉS 

iicától, már elevenjére talált ; mert szemrehányást, a kötelességmulasz- 
tás vádját látta benne. Most már tennie kellett neki is. 

Közölte hát a szokott hivatalos úton herczeg Lobkowitzczal, 
Alsó-Ausztria helytartójával a fó'herczeg január I2-iki jegyzékét s 
kifejté, hogy mi módon kellessék a kívánt czélt, Széchenyi netáni 
hasonló elucubratiói megakadályozását elérni. Utasításul adja a hely- 
tartónak dr. Görgent, a felsó'döblingi magánelmegyógyintézet tulaj- 
donosát és vezet ó'orvosát figyelmeztetni, hogy intézete nem arra való, 
hogy benne betegei törvényellenes cselekedetekkel foglalkozzanak 
és hogy érettidí ő, az orvos, felelős. A herczegre bízta aztán Görgen- 
nel megállapodni abban, hogy ez Széchenyit rávegye, hogy effélét 
többé ne cselekedjék, mert ilyen visszaélésekkel környezetének és 
hozzátartozóinak fogna bajt okozni. Ez utóbbiak közül Görgcn a 
fiatal Béla grófot volt megintendő, hogy atyjának leveleit és írásait 
ne továbbítsa, ha nem akar kellemetlenségekbe keveredni, miután 
a főherczeg előtt egyenest őt nevezték meg mint olyant, aki atyja ira- 
tait és leveleit másolja és terjeszti . . ?■ 

A helytartóra a miniszter utasítása nem hatott oly nagy mérv- 
ben, mint gondolnók. Lobkowitz úgy okoskodott, hogy ha az ügy 
nagyon szívén feküdnék Kempennek, akkor nem a rendes politikai 
hatóság útjára bocsátotta volna, hanem egyenest a bécsi rendőrigaz- 
gatóságnak adott volna megfelelő parancsot. Aztán meg a herczeg 
egyik előkelő tagja volt az osztrák-cseh feudális és föderalisztikus 
arisztokráíziának, mely örömest tört, ha lehetett, borsot Bach orra 
alá. Mint hivatalnok azonban tudta a herczeg, mi a kötelessége, s 
azonnal magához rendelé dr. Görgent. 

Dr. Görgen Gusztáv, a kinek Széchenvi életében akaratlanul oly 
nagy szerep jutott osztályrészül, egyszerű, mesterkéletlen, kényelem- 
szerető és élete delét túlhaladott férfiú volt, azon fajtájából az embe- 
reknek, a kiket Július Caesar maga mellé kívánt, mikor azt kérte 
Antoniustól : )>Tedd, hogy kövér nép^ foglaljon körül és síkfejű s Idk 
éjjel alszanak. « A harminczas évek derekán vásárolta meg azt a gyönyörű 
fekvésű s remek kilátású nagy szanatóriimiot Felső-Döblingben, mely 

* Herczeg Lobkowitz Károly János József, élete delén álló férfiú, előbb már 
osztáh-fönök volt a belügj-minisztériumban. 

- Kempen Lobkowitzhoz 1859 január 26. — L. jelen kötet Függelék 2. sz. a. 

' Tasncr egy 1859 február 13-ikán Széchenyihez írt levelében (bécsi udv. 
itár, Széchenyi- Aktén) tréfásan »csupahús« és ícsupahája jelzőkkel nevezi az előtte 
is rokonszenves Görgent. 



I. KÖKTV, I. FEJEZET. 11 

aimyi szerencsétlennek, köztük a boldogtalan Lenaunak is. menhelyet 
nyújtott. Derék édesanyja, ki iránt Széchenyi neje is hálás rokon- 
szenvA'el viseltetett,^ majd ennek halála után derék felesége buzga- 
lommal gondoskodtak a betegek jó ellátásáról és házi kényelméről ; 
maga Görgen pedig, a ki nem valami nagy elméleti tudással bíró vagy 
pedáns szakember, hanem a gyakorlat terén képzett, természetes 
eszű orvos volt, okos, bizalmat keltő bánásmóddal és hiunánus gyógy- 
kezeléssel igyekezett, és pedig sokszor nagy sikerrel, gyógyítgatni 
pácienseit és ehiselhetőbbé tenni kedély baj dúlta életüket. Széchenyi 
István mindenesetre sokat köszönhetett és köszönt is a derék orvos- 
nak és nejének.- »]ilindennap világosabban látom, írta 1858 kará- 
csonyán hálatelt szívvel ez utóbbihoz,^ hogy ön, Asszonyom, és em- 
berbaráti érzelmekben gazdag férje, mennyire alkalmasak az élén 
állani ennek a humanitárius intézetnek, melyben sokan és köztük 
én is, menedéket találtak és magukat önm.aguk előtt megmenthették.* 
Kéhány hónapra rá egy más alkalomból pedig Görgen irányában fejezi 
ki háláját Széchenyinlv, midőn azt írja neki,* hogy »Ön engem olyan- 
kor vett magához, a mikor én magosabb, más emberek elől elzárt 
szférákban járó vízióim által világosan láttam a rettentő nyomort, 
mely szegény hazámra Vár és földúlt kedélylyel az ön karjaiba vetem 
magamat a kétségbeesés elől. Azóta ön engem oly előzékenységgel, 
oly sok részvéttel gondozott, itt tartózkodásomat annyira elviselhe- 
tővé és kellemessé tette, hogy soha nem szűnöm meg ön iránt hálás 
lenni. « 

Ez a derék orvos és derék ember jelent meg hát a hívásra a hely- 
tartó előtt és igyekezett ott a humanitás követelményeit és intézeté- 
nek üzleti érdekeit a maga és Széchenyi védelmében érvényesíteni. Egy 
•és más ellenmondás és féügazság abban, amit Lobkowitznak most és 
máskor előadott és a mi föltűnhetik előttünk, ebből magyarázható. 

A corpus dehcti, az akadémiai levél felől, azt monda Görgen 

1 Széchen\-iné ered. levele férjéhez 1848 október 12. Bécsi udv. Itár, Szé- 
chenyi- Aiten. 

- Kecskeméthy : Sz. I. utolsó évei, 28. és 144. és másutt, nemcsak túlszigorú, 
de igazságtalan Görgen iránt és gyűlöli öt, mint a ki ellene terhelő vallomást tön a 
rendőrségnél. Én nemcsak Falk és Zichy Antal ismeretes művei után, hanem fő- 
ként a fölhasználtam aktákból és levelek után ítélek Görgenröl. 

^ Sajátk. fogaim, bécsi udv. Itár, Széchenyi- Aktén. Hasonló hálás szavak 
1859 nov. 5-diki levelében Zichy Antalnál, Gróf Széchenyi István életrajza, 
II. köt. 364. lap. 

* 1859 május 15. L. jelen kötetben Sz. levelei 12. sz. a. 



12 TÖRTÉKEn BEVEZETÉS 

hogy ezt neki Széchenp fölolvasá, de ő nem fektetett rá semmi súlyt, 
mert hiszen Széchenyi az egész napot írással és diktálgatással tölti.^ 
De később sem tulajdonított fontosságot az egész dolognak, mikor 
Széchenyi közölte vele, hogy a levelet gr. Zichy Edmund által elkül- 
dötte. Többet nyomott ennél Görgennek az a közlése, hogy 1858 
szeptember havában ő és dr. Kiedel, a bécsi császári kir. tébolyda igaz- 
gatója, a család kérésére Széchenyi elmeállapotát megmsgálták és 
bizonyítványt állítottak ki arról, hogy )>ezidó'szerint teljesen alkal- 
mas magánügyei önálló vezetésére és jogi kötelezettségek elvállalá- 
sára*.'- A bizonyítványra azért volt szükség, mert a gróf ennek alap- 
ján néhány vagyonjogi szerzó'dést irt alá ; törvényszéki orvosok által 
pedig azért nem tartatott szükségesnek a bizonjitvány megeró'sí- 
tése, mert Széchenyi 1848-ban önként jött Görgenhez és bíróságilag 
soha nem volt elmebajosnak nyilvánítva. Szükséges, sőt elkeri'dhe- 
tetlen volna azonban a törvényszéki orvosok Anzsgálata, ha a kor- 
mány, bár a legkisebb lépést, a legszelídebb vizsgálatot vagy kihall- 
gatást akarná is elhatározni Széchenyi ellen. Ebben Görgen és Lob- 
kowitz egyetértettek. Az elóljbi azért, mert nem akarta magára vál- 
lalni a felelősséget, Lobkowitz pedig hivatalos álláspontja miatt. De 
a mint ez a kérdés kettőjük közt felmerült, mérlegelni kezdették, vájjon 
a rendszabály nem kái"osabb-e, mint gondolni lehetne. Görgen orvosi 
szempontból ellenezte, Lobkowitznál pedig politikai okok voltak 
mérvadók. A herczeg iigy okoskodott : ha a törvényszéki orvosok 
Anzsgálata Széchenyi bcszámíthatóságát állapítja meg, a mire Görge- 
nék előző bizonyítványa után csaknem biztos a kilátás és Széchenyi 
rendőrileg felelősségre vonatik : ez az ő magj-ar elvbarátait fanatiz- 
musra hangolja s az li. n. nemzeti ügynek újabb híveket fog szerezni. 
Ez pedig annál politikátlanabb dolog lenne most, mert Napóleon 
mértéktelen föllépése Ausztria ellen a magyar konzervatívokat mint- 
egy megdöbbenté, bennük az osztrák patriotizmus egy nemét kelté 
föl, legalább kifelé, és ez a jó hangulat e körökben rosszra változnék 
Széchenyi hivatalos molesztálása esetén. Erre hát, ez volt Lobko- 
witz konkliiziója, nem szabad gondolni sem.^ 

1 Erről s a következőkről v. ö. Lobkowitz kimerítő jelentését Kempen rendőr- 
mini?zt<>rhez 1859 január 31. Jelen kötetben Függelék 3. sz. a. 

^ «... nach welchcm Gráf Széchenyi dermalen als fáhig erklárt wurde, seine 
Privatgescháfte selbstandig zu führen und rechtsverbindliche Aktén cinzugehen • . .« 
U. 0. 

^ Lobkowitz imént emb'tett jelentése. 



I. KÖNYV, I. FEJEZET. 



13 



De egy másik gondolattól Is elállott a herczeg, mely náLa a Gör- 
gemiel folytatott beszélgetése közben felmerült, hogy t. i. Széchenyi 
barátai, a kikkel kedvencz témájáról, Ma^arország poUtikai és nem- 
zetiségi viszonyairól örömmel szokott elcsevegni, bizalmasan ugyan, 
de hivatalosan figyelmeztessenek, hogy ők óvják Széchenyit bármi- 
féle írásos nyilatkozattól a pubhkum számára. Csak egy czélravezető 
s minden poUtikai ízetlenséget kizáró utat látott Lobkowitz, azt, a 
melyet maga az orvos proponált, nevezetesen hogy o, Görgen, a ki 
Széchenyi becsülését és bizalmát bírja és tudja, hogy a gróf nem akarja 
az ó' intézetét elhagyni, arra való hivatkozással kérje fel Széchenyit, 
hogy az afféle milatkozatok, mint az akadémiai levél, csak neki Gör- 
gennek okoznak kellemetlenséget s őt azon kínos helyzetbe hozliat- 
nák, hogy intézetéből való távozását kellene óhajtania. A kérés ily 
alakban bizonyára hatni fogna Széchenyire. Hangsúlyozta azonban 
az orvos, hogy a kérésnek ő tőle kell erednie ; Széchenyinek még gya- 
nítania sem volna szabad, hogy orvosának e kérése mögött hivatalos 
nyomás áll s a legtávolabbról sem szabad a grófot azzal félemlíteni 
meg, hogy esetleg neki és nem Görgennek gyiSlne meg a hatóságok- 
kal a baja ; mert, monda a diplomatizáló orvos, ennek épen ellen- 
kező lehetne az eredménye, »miután Széchenyi semmit sem óhajt for- 
róbban, mint honfitársai szemében a martiromság koszorúját elnyerni 
hazájáért és ha kell a vérpadon végezni életét.*^ 

A jóindulatú Lobkowitz az orvossal való egész beszélgetésből azt 
a benyomást nyerte, hogy Görgen egy teljesen lojális és megbízható 
ember ugyan, de még sem volna neki anyagi érdekei, a grófi családtól 
húzott nagy díjak miatt közömbös, ha Széchenyi otthagyná az ő inté- 
zetét. Mikor azonban Görgen a martíromsággal hozakodott elő, ez a 
herczegre már döntően hatott, és miután Görgen megígérte még azt. 
hogy hasonló értelemben és hasonló okokkal fölkéri a grófnét is, a 
kinek szavára férje hallgatni szokott : a helytartó elfogadta Görgen 
propozíczióját. hz orvos kezet adott, hogy az előadottak szerint fog 
lelkiismeretesen eljárni — s aztán megelégedetten hagyta el a hely- 
tartóság épületét, hogy sikerült neki a keserű labdacsot Széchenyitől 
és saját magától is elhárítani. 

Jelentésében hangoztatta a herczeg, hogy ha ez a mód nem vezetne 



' I) . . . weil Széchenyi nichts sehnlicher wiinscht, als die Martyrerkrone für 
sein Vaterland in den Augen seiner Landsleiite zu erringen und auf dem Sehaffot 
zu enden.« U. o. 



14 TÖRTÉNETI BEVEZETÉS 

czélhoz, majd csak akkor kelleoe a törvényszéki orvosokhoz folya- 
modni. Ha ezek aztán Széchenyit beszámíthatatlannak nxilvánítarák, 
a mi körülbelül ki van zárva, akkor látogatóit, a családtagok kivételé- 
vel, el lehetne tőle tiltani és őt szükség esetén Görgen intézetéből egy 
csász. kir. tébolydába helyezni szigorú orvosi felügyelet alá. Ha pedig 
a törvényszéki orvosok a beszámíthatóság mellett nyilatkoznak, akkor 
a kormány a mindenkori politikai érdekek kívánalmai szerint járhatna 
majd el Széchenyi ellen. 

A rendőrminisztert a főherczegi jegyzékre való tekintettel nem 
egészen elégítette ki a helytartó engedékeny eljárása ; javaslatát azon- 
ban a szakreferens Kopecky ezredeshadbíró, egy humánus gondolko- 
zású férfiú ajánlatára^ elfogadta, de utasítá a helytartót Görgermek 
tudtul adni, hogy tévedne, ha azt hiané, hogy Széchenyi figyelmezte- 
tése az önként elvállalt jóakaratára hagyható, mert mint intézet- 
tulajdonos tartozik megakadályozni minden, a föimáUó politikai 
rendbe ütköző cselekedetet s ezekért a teljes felelősség nyomja őt a 
hatóságokkal szemben.- Ez utasítás következtében, melynek máso- 
latát Lobkowitz jelentésével együtt leküldte a főherczeghez,' dr. 
Görgennek másodszor is meg kellett jelennie a helytartó előtt. Mg 
elsó'ízben inkább csak barátságos eszmecsere folyt a jóindulatú hely- 
tartó és a derék orvos között, most, február 12-én a vett parancsTioz 
képest hivatalos fölszólítást intézett Lobkowitz Görgenünkhöz. Ki- 
fejté előtte, hogy a jelek szerint Széchenyi már nem gyógyulás czél- 
jából, hanem saját jószántából tartózkodik a döblingi intézetben. 
Ez azonban nem menti föl Görgent, akár elmebajos Széchenyi, akár 
nem, az érette való felelősség terhe alól, amíg Széchenyi az ő háza 
födele alatt lakik. E felelősség következményeire utalva, a lehető leg- 
óvatosabb intézkedések foganatosítására inté az on'ost, hogy Széchenyi 
bárminemű írásbeü enimciatióit meg lehessen gátolni, nehogy a kor- 
mány kénytelen legyen a szükséges óvszabályok megtételét saját 
kezébe venni.* A helytartó hivatalos »admonitiója« jegyzőkönyvbe* 
is foglaltatott, melyet Görgennek aláírni és magát a kívánt intézkedé- 

1 Kopeczky véleményes jelentése fe! r. 4. — Államrendöri — BM. — iratok 
607/BM. (Ezután Jie-n teszem ki, ismétlések elkerülése végett, Logy az idézett 
akták a bécsi udv. és áll. kárban vannak.) 

' L. jelen kötet Függelck 4. sz. 

' Febr. 8. — .íllamrend. — BM. — iratok 607/BM. 

* L. jelen kötet Függelék 6. sz. a. 

' L. jelen kötet Függelék 5. sz. a 



1. KÖNYV, 11. FEJEZET. 15 

sek menetelére írápbcon köteleznie kellett. A dilemmába került jó orvos 
az aggodalmaskodó hatóság megnyugtatására a jegyzőkönyvben azt 
is kijelenté, hogy már sikerült biztosítania magát, hogy tudta és aka- 
rata nélkül ezvitán semminemű Széchenyitől származott írás nem fogja 
elhagyni intézetét. Nincs tudomásimk róla, vájjon Görgen ez utóbbi 
állítása olyan ártatlan szükségbeli hazugság-e, melylyel helyzetén 
könnyíteni akart s mely máskor is előfordult nála, vagy a mi valószí- 
nííbb, beavatta talán a grófnét a titokba és ez ígérte meg neki, hogy 
szép szerével fogja visszatartani férjét minden a nyilvánosságnak szánt 
nyilatkozattól. 

Görgen jegyzőkönyvi kötelezése és kijelentése úgy látszik véget 
vetett az akadémiai ominózus levél miatt Széchenyi ellen megindult 
rendőri lépéseknek a nélkül, hogy a döblingi remete a legkevesebbet 
is sejtett volna az egész mozgalomról. De a paitóa csak szélcsend volt 
a \'ihar előtt, mely 4 — 5 hét múlva márczius közepén más okból tört ki 
és hullámaival a nyár derekáig megcsapdosta a bécsi rendőrigazgató- 
ság s az alsóosztrák helytartóság épületét, behatott a döblingi házba 
is és felizgatta barlangjában az öreg oroszlánt. Az új támadásra külön- 
féle okok és körülmények adtak alkalmat, mind ^^sszavezethetó'k az 
1859. olasz háborúra és az ezzel járó nagy vajúdás kezdetére, melyből 
az egységes olasz állam megszületett és a monarchia belső átalaku- 
lása, bomlása megbidult. Az orkán, mely az európai szárazföldön álla- 
mokat rázott meg s a bécsi kongresszus alapköveit kimozdítá helyük- 
ből, végső kilendülésében megzörgette a döblingi betegház elsőemeleti 
ablakait is. 

II. FEJEZET. 

Az olasz háború 1859-ben. — Az emigráczió külföldi és az emissariusok belföldi 
tevékenységéről s a magyarság hangulatáról vett hírek. — Kempen rendó'rminisz- 
ter a magyar pártokról, kül. a konzervatívokról. Gyanúja Széchenyi ellen. Ennek 
okai. Gyanúja Széchenyi látogatói ellen. — Széchenyi megfigyelésének szigorítása. 
Tilalom látogatói egy kategóriája eUen. — A szigorú intézkedések újra szünetel- 
nek. Ennek okai. 

Nem kellett semmi jóstehetség, sem a politikai ólomöntők banális 
bölcsesége annak fölismeréséhez 1859 kora tavaszán, hogy a napon- 
ként feszültebbé váló viszony az olasz egységre törő szard kormány 
meg az azt pártoló franczia császár közt egyfelől, és a bécsi kongresz- 
szus adta olasz jogait és birtokait féltékenyen őrző osztrák udvar 



16 TÖRTÉJfETI BEVEZETÉS 

közt másfelől elkerülhetetlenül tán már néhány hét múlva háborúra 
vezet.i 

A bécsi udvar bizonyos szorongással nézett az események fejlő- 
dése elé, mert érezte, hog>' külpolitikájával elszigetelve van az európai 
államrendszerben, de a szorongás érzetét mégis fölülmúlá a bizalom 
abban a reményben, hogy Poroszország- és a német Bund segélyét 
megszerezheti, főként pedig a bizalom szívós és gyakorlott hadseregé- 
ben, a melylyel a szard haderőt magát össze sem lehetett hasonlítani. 
A mi pedig a franczia sereget illeti, azok a már az esztendő elején meg- 
indult titkos rekognoszkálások és kémkedések, melyeket Ausztria 
részére ehsmert stratégiai szakerők, többek közt egy svájczi franczia 
ezredes, aztán egy az emigráczióból engedély mellett az imént 1858 
végén ^'isszatért magj'ar katonai szakember, Geüch Eikárd nagy 
ügyességgel a franczia földön végeztek,^ azt a megnyugtató eredményt 
hozták ki, hogy IS'apoleon serege és hadikészültsége korántsem oly 
félelmetes, mint a közhit tartotta. A győzelem esélyei épenséggel 
nem mutatkoztak hát kilátástalanoknak, mikor a fiatal osztrák császár 
a maga jogait hangoztató, szerény méltósággal fogalmazott hadi- 
manifesztumát ápril 28-án kibocsátotta. 

Pénzügyei persze az osztrák kormánynak nem voltak kedvezők, 
nem különösen 3>"apoleonéival szemben. Ezenfelül nagjrfontosságú 
erkölcsi tényezők is állottak Ausztria útjában : a külföld rokonszenve 
az olasz egységtörekvések iránt, aztán az osztrák bircdalcm népeinek 
elégedetlensége, különösen Magyarország hangulata, végre a magyar 
emigráczió működése, mely morális tényezőből reáUs eszközzé válha- 
tik a francziák számító, lelkiismeretlen, sokféle hájjal megkent császárja 
kezében.^ 

* Nem tartom szükségesnek, hogy a következőkben mindannál, a mit a világ- 
helyzetről — thémámnak megfelelően — általánosságban fölhoznom kell, az általá- 
nosan ismert irodalomra vagy eg}-es standard-műre hivatkozzam. 

* Erről és ennek ellenzéséről Bismarck (akkor szt .-pétervári követ) által, 
érdekesek Wertheimer Ede legújabb közleménye a Deutsche Re^Tie 1921 már- 
cziusi számában, Ungedruckte Briefe des Erzherzogs Albrecht an K. Franz Jo- 
sef I. és a N. Fr. Presse 1921 márczius 3. számában, L. Raschdau könyve (Die poli- 
tischen Berichte des Fürsten Bismarck aus Petersburg und Paris 1859 — 18C2.) 
ismertetésében. 

^ Erről a íHaute-Policeo osztály irataiban van passim szó. 

* Nekem itt, thémám szempontjából, föladatom azt nézni és előadni, a mit 
a bécsi kabinet az emigráczió dolgairól megtudott s a mihez kül- és belpolitikájá- 
ban magát, ebben a pontban, tartotta. Tehát természetesen a bécsi kormány ren- 



I. KONVV, 11. FEJEZET. 



17 



A mi különösen a magyar emigrácziót illeti, Kcmpen kémei már 
január közepétől kezdve küldözgették Londonból a jelentéseket, melyek 
Kossuth, társai és az olasz forradalmárok Ausztria ellen megindított 
tevékenységéről és a kisebb-nagyobb nieetingek osztrákellenes hatá- 
rozatairól szóltak.^ lüegészíték ezeket nemsokára gr. Apponyi Rudolf- 
nak, az osztrák követnek, hasonló tartalmú tudósításai az angol lapok, 
különösen a Times lázító ezikkeiről, Kossuthnak a különféle népgyű- 
lésekben elért óriás sikereiről, a ki pl. a londoni lord-major elnöklete 
alatt tartott május 20-iki nagy meetüigben Ferencz Józsefet mint 
gyilkost s a magyar trón bitorlóját aposztrofálta. S mennél előbbre 
haladt és mennél szerencsétlenebb volt az osztrák fegyverekre az olasz- 
földi háború, amiál aggasztóbb lúreket küldöttek a kémek és maga 
Apponyi is a magj^ar eraigráczió egyes tagjai élénk tevékenységéről, 
Klapka örökös utazásáról Paris és London között, fegyver- és ágyu- 
rendeléseiről angol czégeknél. Különösen bánta a bécsi kormányt, 
hogy az angol kormány hivatalosan közzétett semleges nyilatkozata 
ellenére is nemcsak hajlandóságot nem mutatott az ágyurendelések 
meggátlására, hanem az utána járó Apponyit mintegy té\TÍtra vezette, 
Pontiustól Pilátushoz küldözgeté. Ha lord Malmesburyhoz, a Russel- 
Palmerston-minisztérium illetékes tagjához fordult, ez őt a rendőrség 
főnökéhez utasítá ; mikor ehhez ment, ez azt feleié neki, hogy a bel- 
ügyminiszter parancsa nélkül semmit sem tehet, ez pedig a külügyérhöz 
küldé massza a nagykövetet. Apponyi, mmt maga írja, megunván a kol- 
dulást, egy magasabb rangú rendőrhivatahiokhoz fordult, a kit a bécsi 
nemzeti bank azért fizetett, hogy bankjegyei angol hamisítóit födözze 
föl. Ennek a hivatalnoknak az utánjárására tudta meg Apponyi. hogy 
az ágyukat Klapka a ColUns és Grampton czégnél csakugyan megren- 
delé, míg Kempen titkos kémei azt sütötték ki, hogy a Glaseott-gyár- 
nál is 30 nagyobb ágyú készül Klapka számára.- 

Majd Olaszországból érkeztek a rémhíiek. A rendőrminiszter- 

delkezésére álló kútfőkhöz kell tartani magamat és főleg azokat használni ; csak 
másod-, sőt harmadsorban jöhet nálam tekintetbe az idevágó, de más természetű 
irodalom, pl. Kossuth nagy kiadványa a Magyar Emigráczióról vagy egyik-másik 
emlékirat vagy (teszem az angol kormány állását illetőleg a tárgyamra nagyon 
csekély értékű) J. Mac Carthy : A history of our own times III. kötete. 

1 Kempen : elnökségi iratok, 1859 január 10. és 103. sz. a. 

2 Actes de hautc police. Fasc. 40., 1859. »London«, vörös 187/9. és vörös 
269/9. — Aztán : Apponyi jelent. 1859 jun. 2. és 6. (England, Berichte) és leira- 
tok Apponyihoz jún. 22., júl. 4. (Weisungen.) 

Gr. Széchenyi István döbliagi hagyatéka. I. köt. 2 



18 TÖETÉNETI BEVEZETÉS 

nek egy bizalmasa, egy magyar törzstiszt, a kinek a nevét nem tudjuk, 
beférkőzött Vetter, Klapka, Perczel és Kossuth közelébe; Vetter- 
nél megismerkedett Strelitzky lengyel származású ezredessel, a ki 
Kossuthék megbízásából kiszemelte a szerb-magyar határ mentén 
azokat a helyeket, a hol a kitörendő magyar forradalom részére fegy- 
verek fognak letétbe helyeztetni.^ Kalandos, nyugtalanító hírek érkez- 
tek az olaszországi magyar légió felállításáról is. A bajor főkonzul 
Génuából a legapróbb részletekre, a Génuábaji és Livornóban meg- 
rendelt magyar díszruhákra is kiterjeszkedett jelentéseiben. A pénzt a 
magyar légió fölszerelésére, mint Apponyinak az angol kabinet 
egy osztrák barát tagjától megtudnia sikerült, állítólag Napóleon 
császár szolgáltatá, a ki 3 millió frankot, óriási pénzt abban 
az időben, szánt volna Magyarország föllázítására, a hol, mint 
az angol kabinet e tagja tudatta. Napóleon és a magyar emi- 
gránsok vezetőinek számítása szerint az . első nagyobb olaozföldi 
győzelem után, tehát körülbelül négy hét múlva ki is fog törni 
a mozgalom. A durazzói osztrák konzul azt is jelenthette, hogy 
Kossuth vagy Antivárinál, vagy Durazzónál fog kikötni, mely utóbbi 
helyen az angol konzul kéz alatt, a franczia konzul pedig nyíltan egyen- 
geti már a franczia-magyar betörők útját. Megfelelt ennek az az értesü- 
lés is, hogy a londoni magyar emigráczió tagjaihoz már ápril és május 
hó folyamán föltűnően sok pénzküldemény érkezett volna Magyar- 
országból.- 

Benn az országban Kempen kémei már 1859 elején jelenték, hogy 
a székelyföldet Kossuth emissariusai és lengyel kalandorok járják be, 
orosz segély ígéretével a népet fölkelésre készítik elő és megvesztege- 
tett pénzügyőrök segítségével sikerült is már Háromszékben az erdőkbe, 
jól elrejtett helyekre fegyvereket becsempészniök. )>Az erdélyi fertály- 
mágnások, így szólt a marosvásárhelyi csendőrparancsnokság tudó- 
sítása, az emigrácziót nyíltan dicsőítik, de Kossuth nevét óvatosság- 
ból nem ejtik ki sohasem, hanem )>Péter János« néven emlegetik, a mi 
összeesküvésre mutat. « Más jelentések a pestmegyei nemesség, a hevesi 
parasztság, Eger városa, aztán a felsőniagyarországi, különösen pedig 
a sárosmegyei és kassa\ndéki földbirtokosság, továbbá északkeleten 

' Kempen gr. Grünnéhez, eliiükségi iratok 3680. sz. 1859-ből. (A törzstiszt 
jelent. 1859 júl. 23. Zürich meUette.) 

" Actes de haute police (Fasc. 40. »London« ex 1859., vörös 187/9. sz.); 
Apponyi jelent. Londonból jún. 6. (England) ; Kempen elnöki iratai 3731. sz. 
(1859) melléklete. 



I. KÖNYV, II. FEJEZET. 



19 



a görög katolikus papság és nép forradalmi hangulatáról, meg arról 
tudósiták a rendőrininisztert, hogy ezen a vidéken a kormány szolgá- 
latában álló magyar hivatalnokokra első sorban számítanak az emi- 
gráczió vezetői és akárhány közöttük, mint pl. a szerencsi és tokaji 
szolgabíró, Bornemisza és Kardos, írásos fölszólítást nyertek, hogy 
hivatalukban, mert szükség lesz rájuk, okvetlenül tartsanak ki.^ 

Mindezeket a tudósításokat fölülmúlta azonban egy nagyobb 
szabású politikai ügynök jelentése gr. Haller altábornagyhoz, a ki a 
hadsereg pótkiegészítését intéző és ezért Bécsben időző Albrecht 
főherczegnek volt Budán helyettese. Nyíltan vitatkoznak Magyar- 
országban arról, így szólt a titkos ügynök tudósítása, hogy Ausztria 
bukik és a történelem föl fogja jegyezni, hogy Ferencz József alatt 
a tűrhetetlen ^^szonyok miatt a birodalom népei maguk kívánták 
a vereséget, országainak az ellenség által való elfoglalását és habár 
fiaik drága magyar vére festi is pirosra az olasz harcztereket, mind 
a mellett örübiek a magyarok a francziák győzelmének. Oly nagy a 
gyűlölet az uralkodó ellen Magyarországon, folytatta a titkos ügynök, 
hogy őt s családját nem csupán a tróntól megfosztani, hanem magán- 
birtokaiból is kiíízni fogják, kegyelmet csak az egy István íóTierczeg- 
nek adnak, a ki mint gazdag magánember nemcsak nyugodtan fog 
közöttük élhetni, hanem még dús dotácziót kap. A főherczeg, a kivel 
ezt a forradalmi bizottság tudatta, köszönettel vette már a biztosítást 
és kijelentette volna válaszában, hogy mindazt, a mit felőle a nemzet 
határozni fog, hálásan fogadja.- 

Sem maga a főkormányzó nem hitte a ti'űbuzgó ágensek túlzó 
jelentéseit, sem a rendőrminiszter. A főkormányzó biztosítá a császárt, 
hogy Magyarország csendes, komoly előjelei valamely komoly mozga- 
lomnak nem láthatók ; ha titkos forrongásról szó lehet, ez csak Pestre, 
az egész országból összefutott legrosszabb elemek eme gyűlőhelyére 
vonatkozhatik, a mi annál kevésbé lehet meglepő, mert még Bécs- 
ben is hasonló dolgot észlelhetni. Kempen pedig még határozottabban 

1 Kempen elnöks. iratai (utasítás a marosvásárhelyi alezredeshez, 1859 ja- 
nuár 20.) ; Kempen a császárhoz 1859 jún. 20. (Gendarmerie-Depart. 610. 
sz. ex 1859) ; Kempen gr. Grünnehez jún. 21. (Kempen eln. iratok) ; marosvásár- 
helyi csendörparancsnokság jelent. 1859 júl. 18. (U. o.); kassai csendó'rker. ezre- 
des jelent, júl. 21. (U. o.) 

^ Gr. HaUer előterjesztése (mellette az ágens jelentése jún. 10.) június 11. 
Államrendó'rs. — BM — iratok 3291. sz. — Kempen a császárhoz jún. 20. (Gen- 
darmerie-Depart. 610. sz. ex 1859.) 

2* 



20 TÖRTÉNETI BEVEZETÉS 

elutasítá a gondolatot, hogy egyes nyugtalan bűnös elméknek, a debre- 
czeni függetlenségi nyilatkozat fanatikusainak érzelmei általánosít- 
tassanak. A magyarok lovagiasságának és lojalitásának, a kiknek 
fiai a harcztereken, monda Kempen, a császár zászlai alatt oly hősiesen 
küzdenek, tartozimk annak kijelentésével, hogy az erkölcsi korrupczió 
és sülyedés ily mély fokára képtelenek.^ Hogy azonban az elégedetlen- 
ség nagy és általános volt az országban, azt mind a ketten jól tudták, 
a harcztéren tartózkodó császár elól nem is titkolták s kötelességük- 
höz képest a hadsereg, a rendőrség és a csendőrség terén megtettek 
minden óvóintézkedést azon nem várt esetre, ha kívülről netán mégis 
gyújtócsóvát dobna Kossuth, ez a »gyáva szédelgő*, raijit a főkor- 
mányzó nevezte, a békés országba. A fó'herczeg Bécs környékén 5 
zászlóalj gyalogságot, 30 svadron lovasságot és 4 ágyúüteget tartott 
hadilábon, amelyek föladata volt a legkisebb fölkelés első hírére azon- 
nal bevonulni Jlagyarországlia." 

Az ő intézkedéseit kiegészítek Kempenéi, a ki kettőzött erélylyel 
figyelteté az ország összes pártjai psychologiáját s bő jelentésekből 
számolt be róluk az uralkodónak. Legnagyobb mértékben természe- 
tesen a radikálisok ellenőriztetése foglalkoztatta, kik csak töredékét 
képezték a magyar népnek. Ez a párt, monda a jelentés, az Ausztriá- 
tól való elszakadáson munkál azon útmutatások szerint, melyeket 
Kossuth, Szemere, Horváth Slihály, Teleki László, Vukoncs, Pulszky, 
Perczel és Klapka^ küldözgetnek be és a párt, mint Kossuthnak egy 
Albrecht főherczeg kezébe került levele elárulá, különösen Oroszország 
támogatására számít. Ennek segélyével alkotná meg IVIagyarország 
az oláh és szerb fejedelemségek csatlakozása után a dimai új hatalmat, 
mely alkalmasabb volna az európai egyensúly biztosítására a mostani 
Ausztriánál. 

Ezzel szemben a liberális alkotmánypárt a 48-as alkotmányt 
petíczió útján óhajtaná visszaszerezni a dynastia jogai épentartása 
mellett ugyan, de mégis oly formán, hogy a király jogai a lojalitás meg- 
sértése nélkül az angol kir. jogok mintájára korlát oltassanak. Mvel 

1 Albrecht a császárhoz 1859 jún. 9. (Secreta des Kabinetsarchivs) és jún. 11. 
(U. 0.); gr. Haller jelent. 1859 június 11. (áUamrendőrs. — BM — iratok 3291. 
sz. ex 1859.). Albrecht a császárhoz jún. 14. (Secr. d. Kabinetsarch.) ; Kempen 
a császárhoz jún. 16. (Glendarmerie-Depart. 611. sz. ex 1859.). 

- .\lbrecht fó'herczeg a császárhoz 1859 június 9. (Secr. des Kabinetsarchivs.) 
^ A névsort a Kempen által közölt rendben adom. Kempen id. jelent, a csá- 
szárhoz 1859 jún. 16. 



I. KÖNYV, II. FEJEZET. 21 

Kempen információi szerint ez a párt fűként azt liajigoztatta, hogy 
a mai viszonyok között a bécsi udvar Európa rokonszenvét a törté- 
nelmileg megalapozott nemzeti jogok önkéntes elismerése álfal vív- 
hatná ki, ezért dacára elterjedtségének, Kempen szemében nem volt 
veszedelmes. Programmját olybá tekiiité, mint álmodozó emberek 
meg nem valósítható theoriáit. A vasmarokkal összezúzható és ha moz- 
dul, össze is zúzajidó radikális pártnál és az álmodozó teoretikus alkot- 
mánjiiártnál, wnely a csököjiyös passzi\'itása mellett kiirthatatlaji 
meggyőződéssel bízik a viszonyok kimaradhatatlan változásában*,^ 
nagyobb jelentőséggel bírt hát a nem politikus rendőrminiszter sze- 
mében a konzervatívok csoportja, melyet új ellenzéki pártnak neve- 
zett el. 

Ez a párt természetesen Kempen ítélete szerint is a legkevésbé 
volt forradalmi, sőt irtózott 49 emlékeitől ; azt szeretné, ha a császár 
az európai bonyodalmak között, mint egykoron Mária Terézia, bizalom- 
mal fordulna magyarjaihoz és önként ajánlaná föl nekik a régi ma- 
gyar birodalom iíi integrimi restitutióját. Mivel azonban ennek a 
pártnak vannak egyedül sűrű összeköttetései Ausztria nagyon befo- 
lyásos köreiben a föimálló rendszer titkos és szívós ellenségeivel, mivel 
továbbá vezetó'férfiai a nemzet legtekintélyesebb rétegeiből valók, 
akik maradandó hitellel bírnak a békésre forduló viszonyok között 
is : hát ez a párt az, a mely legsúlyosabban esik a mérlegbe, a mely 
a fönnálló rendszer kiforgatására a legalkalmasabb és a melynek szem- 
meltartására őt, a rendőrminisztert, épen ezért a legutóbbi időkben az 
1857 október 27-iki2 és 1858 márczius 15-iki császári kéziratok ismé- 
telve is fölszólították. 

De mikor az európai nemzetközi viszonyok és bonyodalmak, meg 
a magyarországi poUtikai helyzet összevetésénél erre a pártra különös 
figyelemmel hitte hogy kell lennie : akaratlanul is megakadt a rendőr- 
miniszter szeme — Széchenyi Istvánon. Még pedig több okból. 

Az egyik ok a konzervatív párttal ugyan nem állott semmi össze- 
függésben, de a napnál világosabban bizonyította Kempen szemé- 
ben azt, hogy memiyire igaza volt a főkormányzónak, mikor a Szé- 
chenyi névnek nagy varázsára utalt januári jegyzékében, hz Ausztriá- 

1 »Die untiigbare Ueberzeugung von einem unausbleiblichen Umschwung 
der Diiige.« 

2 Ezt közli Jos. Redlich most megjelent nagy műve: Das österreichische 
Staats- und Reichsproblem (Leipzig, 1920) I. köt. 2. rész 178. 1. 



22 TÖRTÉNETI BEVEZETÉS 

tói elszakadni vágyó radikális pártnak ugyanis különféle trónjelöltjei 
voltak. Egy töredék Konstantin nagyherczegre, a czár becsvágj-ó 
fivérére vetette szemét, egy másik K'apoleon herczeget szerette volna 
a magyar trónra emelni ; voltak, a kik a belga trónörökösre, a brabanti 
herczegre gondoltak, a ki a boldogemlékű József nádor leányát bírta 
feleségül, mások ismét a párisi gróf felé fordították tekintetüket, mint 
a ki Viktor Emánuel egyik leányával van eljegyezve. »De a legnemzetibb 
érzelműek — mondja a rendőrminiszter az uralkodóhoz intézett 
beadványában, a kik semmi idegen fejedelemről nem akarnak hallani, 
egy nemzeti trónjelöltet állítanak föl a fiatal gr. Széchenyi Béla, Szé- 
chenyi István fia személyében, hogy ezzel mintegy megjutalmaztassa- 
nak az érdemek, a melyeket az öreg gróf régebbi időkben a nemzeti 
ügy védelmében szerzett. «i 

Egy másik okot a Bécs városában kitűnően megszervezett kém- 
rendszer szolgáltatott Kempennek. Mi minden teljesen fölöslegesre 
is kiterjedt ez, azt csattanóan bizonyítja az a körülmény, hogy még 
a bécsi katolikus templomokban a nagyböjt alatt tartott ú. n. missziós 
prédikácziók is rendőri megfigyelés alatt állottak és Kempen bizalma- 
sai még az uralkodó rendszer legodaadóbb támaszainak, a két lűrneves 
jezsiüta hitszónoknak, Klinkowström és Batis atyáknak prédikácziói- 
ról is beszámoltak.- Könnyű volt hát Kempennek azt az épen nem 
titkolt és nem tilos dolgot megtudnia, hogy Széchenyit döblingi magá- 
nyában bécsi és Bécsbe fölránduló honfitársai és barátai sűrűn fölkere- 
sik és vele eszmecserét folytatnak. »Az elmebajából egy idő óta kigyó- 
gyult, egykoron oly híres vezérét a régi ellenzéknek gr. Széchenyi 
Istvánt, ezt mondja Kempen jelentése a császárhoz, nemcsak a magyar 
arisztokráczia jelesei látogatják meg igen gyakran és kérnek és nyer- 
nek tőle tanácsokat, hanem, mint hírük — és itt gr. Széchen Antaha, 
Zsófia fóTierczegnő főudvarmesterére czéloz Kempen — az udvar ré- 
széről is titkos tárgyalások folynak vele Magyarország helyzete felől, 
a melyekben ő állítólag a leghatározottabban szót emelt a magya- 
roknak adandó kedvezmények mellett, sőt fölajánlá, hogy az uralkodó- 

^ i>Endlich stellen die Ultranationalen, welche nichts von einem fremden 
Fürsten wissen wollen, einen nationalen Thronpratendenten auf in der Person 
des jungen Grafen Béla Széchen}'!, Sohn des Grafen Stephan Széchen\-i, um die 
Verdienste zu belolmen, die der letztere in einer früheren Periode in scinen Oppo- 
sitionskampfen fiir die nationale Sache sich er\vorben.« Kempen a. császárhoz jú- 
nius 16. (Gendamerie-Depart., Gll. sz. ex 1859.) 

2 Bizalmas jelentés Kempen elnöks. iratai közt 3538. sz. ex 1859. 



I. KÖNYV, II. FEJEZET. 2!í 

nak idevágó czélzatait a maga egész pártjával hálásan kész a tőlo 
telhető támogatásban részesíteni. <(^^ 

Kempen gyanakodását a veszedelmes magyar konzervatívok ter- 
veinek (mint liitte) döblingi intézője Széchenyi ellen még egy mellé- 
kes körülmény is fokozta. Az a szerencsétlen akadémiai levél ugj'anis, 
a melyre figyelmét a fólierczeg hívta föl, április folj^amán német for- 
dításban kezdett Magyarországon föltűnni, mintegy meghazudtolásául 
azon óvintézkedéseknek, a melyek foganatosításával, mint láttuk, 
Alsó-Ausztria helytartója bízatott meg. A német fordítás fölmerülése 
annál kellemetlenebb volt, mert Albrecht főherczeg minden fölösleges 
föltvínést és rossz hangulatkeltést kerülni akarván, a magyar példá- 
nyok terjesztői ellen megindított vizsgálatokat épen ekkor beszün- 
tette.2 A megrémült Görgen, a ki a német fordításról csak a rendőrség 
útján nyert jóval később tudomást, szemrehányást is tőn Széchenyi- 
nek, a ki azzal menté magát, liogy a fordítás neje számára készült, 
őt teljesen megnyugtatni arról, hogy a levélben semmi államellenes 
vagy dynastiaellenes gondolat nem található és hogy a kinyomatástól 
ők távol állanak; az bizonyára külföldön ismeretlenek munkája.* 
Még ha készpénznek vette volna is a rendőrminisztérium ezt a ment- 
séget, Széchenyi erősebb megfigyelése, a konzervatív üzelmek titkos 
vezetőjének és tanácsadójának, mint a kinek Kempenék Széchenyit 
tartották, az eddiginél jóval hatásosabb ellenőrzése a rendőrminiszter 
szemében most már elkerülhetetlen szükségesség lőn. 

Ennek a megfigyelésnek azonban a lehető legnagyobb titokban 
és minden föltűnés nélkül kellett foganatba vétetni. Mert ha híre megy, 
nem csupán Széchenyi kiterjedt rokonságát keseríti el, hanem ezek 
panaszai révén átcsap a méltatlankodás hulláma a magyar főnemes- 

1 i> . . . dass selbst der, seit einiger Zeit von seiner Geisteskrankheit genesene 
vormaligo bcrühmto Führer der Altoppositionellen, Gráf Stefan Széchenyi, nicht 
nur von Notabilitaten der ungarischen Aristokratie haufig besucht und um seine 
Ratscliljige befragt werde, sondern dass ihn aiicli der allerhöchste Hof zu gehei- 
mcn Konsiütationcn über die Lage Ungarns beigezogen und zur Abgabe seiner 
Mcinung aufgefordert habé, wobei er entschieden fiir Koncessionen sich ausge- 
sprochen und erbntcn habén soll, diesfiilligcn Absichten des Monarchen mit seinem 
ganzen Anhange dankbar zu unterstiitzen.d Kempen a császárhoz 1859 jiinius 16. 
id. h. 

^ A soproni rendó'rigazgató Kempenhez 1859 márczius 29. (ÁHamrendó'rs. 
— BM — iratok 1G85. sz. e.f 1859.). 

* Széchenyi Paúr Ivánhoz 1859 április 6. Majláth : Széchenyi levelei, III. 732. 
és Széchenyi Görgenhez máj. 15. (1. jelen kötet, Sz. levelei 12. sz. a.). 



24 TÖRTÉNETI BEVEZETÉS 

ség széles rétegeire, melyek minden nemzeti érzésük és a fennálló 
rendszer elleni állásfoglalásuk mellett is az uralkodó és a dynastia 
irányában föltétlen lojalitással viseltettek. Ezeket elkedvetleníteni, 
velük nyilt törésre vinni a dolgot Kempen akkor sem akarliatta volna, 
ha Lobkowitz ettől ó't már előre nem óvja vala is.^ De ha még arra 
számított volna is Kempen, hogy ezen arisztokraták tizenhárompróbás 
hűsége még kibírja ezt az új erőpróbát is, s noha méltatlankodva, de 
mégis visszavonulnak a gyanússá lett Széchenyitől : azt semmi sem 
akadályozhatja meg, hogy a dolog a nemzet középrétegeibe ki ne 
szivárogjon, ezt pedig föltétlen kerülni kellett, különösen most, a 
mikor már az olasz-franczia háború javában folyt és az amúgy is bő- 
ségesen meglevő gyúanyag szaporítása csak káros következmények- 
kel járhatott. 

Az új utasítás hát, a melyet a rendó'rminiszter most egyenest a 
bécsi rendőrigazgatóhoz menesztett, egész fogalmazásában a tojás- 
táncz benyomását kelti a kései olvasóban. Kagyon kérdéses, mondja 
a leirat, vájjon Széchenyi elmeállapota igazolja-e az ő gyógyintézet- 
beni tartózkodását, miután sűrű összeköttetést tart fönn az utóbbi 
időben a kühilággal és föltűnően sok látogatót fogad. Ez a sűrű érint- 
kezés azonban politikai szempontból aggodalomkelt o és kívánatossá 
teszi, hogy az állítólagos beteg föltűnés nélküli módon ugyan, de a 
legszigorúbb rendőri megfigyelés alá vétessék. Kötelessége lesz hát 
a rendőrigazgatónak minden erre alkalmas intézkedést haladéktalanul 
megtenni, fontosb észrevételeket azonnal bejelenteni, egyéb observa- 
tióit pedig hetenkint beterjeszteni.^ 

A kire Kempen az adott körülmények közt a fából való vaskarika 
megkovácsolását, a tojástáncz eljárását rábízta, az winstetteni lovag 
Czapka Ignácz bécsi rendőrigazgató, élemedett, Széchenyivel egy- 
idős hivatalnok, már múltjánál fogva is ily csiklandós tánezra nem 
épen alkalmas egyéniség volt. Czapka 1848-ig Bécs városának pol- 
gármestere a város rendbentartása és anyagi fölvirágoztatása körül 
tagadhatatlanul sok érdemet szerzett és nem szolgált rá arra, hogy a 
hirtelen beütött liberális világ 1848-ban oly brutalitással szorítsa őt 
le a közélet mezejéről.^ Elégtétellel fogadta hát, mikor több é\i vissza- 

^ Lobkowitz Kempenhez 1859 január 31. (1- jelen köt. Függelék 3. sz. a.). 

* Kempen utasítása a bécsi rendőrigazgatőhoz 1859 márczius 15. (1. jelen 
kötet, Függelék 7. sz. a.). 

' Wurzbach ismeretes biographiai hatalmas lexikona elég bő életrajzát hozza 
Czapkának. 



I. KOSYV, 11. FEJEZET. 



25 



vonultság xitáii az 50-cs évek közepén a kormány őt a bécsi rendőr- 
igazgatási nagy kerület élére állítá, melyet legalább nagyjából a kor- 
mány megelégedésére adminisztrált eddig. De az 1859-iki esztendő 
forró talaján kevesebb szerencsével tudott már mozogni és öreg fogai- 
nak az ilyen Széchenyi-féle megbízás bizony kemény dió volt. 

Hogy Széchenyi testileg jól érzi magát, sokat ír, sokat olvas, érdek- 
lődik a napi események iránt, hogy társalgása semmi elmezavarra 
nem mutat és inkább a megszokás hatalma lesz nála, ha jelen tartóz- 
kodási helyéhez ragaszkodik, mint egészsége kívánalma : az efféle 
megfigj'elések Czapka első jelentésében teljesen fölöslegesek voltak 
Kempen előtt. Jobban érdekelte őt a döblingi remetének az az állí- 
tólagos mondása, hogy az intézetben azért szeret lakni, mert a kül- 
világ háborgatásaitól zavartalanul élhet és »használhat«. Azon a Gör- 
gentől származó tudósításon pedig, hogy Széchenyi több hónappal 
azelőtt a Magyar Tudományos Akadémia küldöttségével az alapsza- 
bályok dolgában ismételve tárgyalt és csillapító tanácsokat adott, még 
mosolyoghatott is Kempen, a ki, mint elnöki ügyiratai mutatják, nem 
minden humor nélkül való ember volt. De bántotta őt Czapka jelentésé- 
ben az a passzus, hogy Széchenyi ellenőrzése fölötte nagy nehéz- 
ségekkel jár ; hogy Görgen intézetének elszigetelt fekvése miatt föl- 
tűnés nélküli megfigyelés semmi sikerrel nem biztat, mert a szana- 
tóriiunbajQ Széchenyin kívül más, a magasb osztályokhoz tartozó 
pácziensek is laknak, a kik szintén fogadnak látogatásokat, és mert 
benn az intézetben magábaji nehéz valamire memii, összeköttetése- 
ket szerezni, miután az alkalmazottak és betegápolók bennlaknak s 
ritkán kapnak engedélyt a kijárásra.^ A diadalérzet bizonyos nemé- 
vel mellékelte azonban Czapka ezen első jelentéséhez azok jegyzékét, 
a kik eddigelé Széchenyi rendes látogatói és egy hétre rá egy második 
ilyen lajstromot.^ 

A két jegyléket leginliább Széchenyi nejének, két fiának, három 
mostohafiának, mostohalányainak, ezek férjeinek, öreg testvérje 
Zsófia gr. Zichy Ferdinándnénak, aztán néhány közömbös egyén, mint 
pl. dr. Michl a Széchenyi-fiúk volt nevelőjének nevei töltötték be. De 
volt ezeken kívül néhány olyan név is, mely kapóra jött a bécsvárosi 
főorgánumának nehézkessége miatt bosszúsan szimatoló rendó'r- 

1 Czapka jelentése a rendó'rmmiszterhez 1859 ápril 2. (1. jelen kötet, Függe- 
lék 8. sz. a.). 

^ Czapka jelent, a rendó'nniniszterhez 1859 ápril 9. (ÁUamrendó'rs. — BM — 
iratok 1869. sz. ex 1859. melléklete.) 



26 TÖRTÉKETI BEVEZETÉS 

miniszternek. Mit keres Széchenyinél a Bécsbe internált s félig-meddig 
megfigyelés alatt álló magyar fó'pap, Lonovics, a kit titkárjával még 
ebédre is meghívott Széchenyi ? Ilit keres a feudális gr. Lichnowski 
kanonok? Mit akarhat az az alkotmányos hírben álló bécsi ügyvéd, 
dr. Gutherz? De különösen mi czélja lehet a politizáló, agilis egri 
kanonok Danielik, fó'ként pedig a gyanús br. Kemény Zsigmond láto- 
gatásának, a ki Danielikkel együtt is április 4-én kint járt Széchenyinél ? 

Tüstént parancsot is kapott Czapka. okvetlenül kipuhatolni, hogy 
mi ok vezeti Gutherzet Döblingbe és mik a motívumai azok látogatá- 
sának, a kiket nem a verség kötelékei fűznek Széchenyhez ?i Oly kurta 
parancs, mely csak a katonától, nem a rendőrfőnök fejéből jöhetett 
és élénken emlékezteti az olvasót a oBefehl ist Befehl«-féle mondás 
körül csoportosuló adomákra a régi czopfos, gondolatmentes katonai 
világból. Meg is kapta rá a tisztelettel írott, de megfelelő választ Czapka 
legközelebbi heti jelentésében, melylyel ez Széchenyi látogatóinak har- 
madik jegyzékét terjeszté be. Kagyon bajos a kiadott parancsnak 
eleget tenni, monda a rendőrigazgató,- mert Széchenyi tanúk nélkül 
érintkezik az őt fölkeresőkkel és ismeretsége a magj'ar főúri társa- 
dalomban fölötte kiterjedt. 

Az utat és módot, a melyen a nehézkes Czapka a vett parancs 
teljesítésére elindult, nem ismerjük. De hogy czélra nem vezetett, 
az bizonyos. Afféle fölvilágosítással, hogy gr. Andrássy György, gr. 
Lichnowski és br. Aczél Péter Széchenyinek régi ismerősei és hogy 
dr. Gutherz Görgen nejének mostohaatyja, a ki a nyári hónapok alatt 
lányánál szokott lakni és itt ismerkedett meg a páczienssel,^ Kempeu 
nem elégedhetett meg. Néhány hét múlva jónak látta azért ismét 
Lobkowitzhoz, a helytartóhoz fordulni. Ennek magyarázgatta egy 
bő jegyzékben, hogy a rendőrminisztériimi előtt mennyire nem lehet- 
nek közömbösök a döblingi látogatások, miután ezek nem a beteg 
Széchenyinek szólnak, hanem titkos politikai tanácskozásokat leplez- 
getnek. Ha Széchenyi beteg, akkor ezek a látogatások csak zavarólag 
hathatnak kedélyére és tőle ezért távoltartandók. Ha nem beteg 
Széchenyi, akkor a herczeg könnyen beláthatja, mily »roppant vesze- 
delmesek« ezek az üzelmek. Széchenyit tehát addig, míg az intézetben 
van, beteg gyanánt kell kezelni és azon korlátoknak vetni alá, úgy a 



' A rendörminiszter utasítása Czapkához 1859 ápril 13. (U. o.) 
^ Czapka jelent, a rendörminiszterliez ápril 16. (U. o. 2007. sz. a.) 
' Czapka jelent, a rendörminiszterhez 1S59 máj. 8. (U. o. 2463. sz. a.) 



1. KÖNYV, II. FEJEZET. 



27 



látogatások, miut szellemi foglalkozása tekintetében, a melyek gyó- 
gyulása követelményeinek és egyúttal az állam érdekeinek megfelel- 
nek. »Semmi esetre sem szolgálhat tovább ama gyógyintézet politikai 
üzelmek számára asylum gyanánt « — ebben az ominózus kijelentésben 
csúcsosodott ki a rendorminiszter jegyzéke.^ Elnöki osztályának ügyes 
tollú fogalmazója, a szorgalmas és élénk felfogású forendó'rbiztos, 
Kecasek Károly, a kit eme tulajdonságai hoztak be Prágából a minisz- 
térium elnöki osztályába, nem is gyanította, mikor a miniszterének 
megtetszett ezen mondatot kikanyarította tollával, hogy mily szere- 
pet fog az egykor játszani a döblingi remete lelki világában ! 

Lobkowitz fölöslegesnek tartá a miniszter türelmetlenségét a 
beteg és időszerűtlennek az egészséges Széchenyivel szemben. A hozzá 
beosztott helytartósági elnöki titkárra, Rosmanitra bízta hát az ügy 
elintézését, ó't küldvén ki Görgenhez. — Alig van érdekesebb olvas- 
mány, múlt az a jegyzőkönyv,- a melyet a helytartósági titkár a döb- 
lingi orvossal e hivatalos látogatásáról fölvétetett. Görgen előadásá- 
nak minden fordulatából kitűnik a kettős czél, a melyért a liatóságok- 
kal harczolt : intézete üzleti érdekeinek védelme s ezzel kapcsolatban 
Széchenyi teljes tisztázása az ellene megfogant hatósági gyanusítga- 
tások alól. 

Széchenyit mint lelki beteget fogadtam, monda Dr. Görgen a 
helytartósági meghatalmazottnak, aimak idejében intézetembe és 
annak tartom annyi esztendő megfigyelése után most is, mint a kinek 
lelkibaja, bármit mondjon bármily orvosi vélemény, félre nem ismer- 
hető és talán soha nem gyógyítliató. Arról szó sem lehet, hogy Széchenyi 
az intézetbeli tartózkodást politikai czélokra akarná kizsákmányolni, 
még az esetben sem, ha nem kísérném őt oly éber figyelemmel, mint 
a hogy kísérem a helytartó első figyelmeztetése óta. Sem maga\isele- 
tében, sem a vele való érintkezésben semmi olyat nem lehet tapasz- 
talni, a mi panaszra adhatna okot. Ideje nagy részét sakkjátékkal 
tölti a beteg, melyben játszmatársai vagy az intézeti assistens Dr. 
Goldberg, vagj' Széchenyi angol nyelvmestere Hirst, vagy egyik ápolója. 
A mi írásbeli foglalkozását illeti, csak a nejéhez családi ügyekről írott 
levelei hagyják el házamat. Egyébként mást nem is ír a gróf, mint 
apró jegyzeteket, melyekre azért van szüksége, mert emlékezó'tehet- 

* i>In keinem Falle kann die Privatlieilanstalt fernerhin als ein Asyl íür poli- 
tische Umtriebe dienen.a Kompén Lobkowitzhoz 1859 május 7. (1. jelen kötet. 
Függelék 9. sz. a.) 

2 1859 máj. 12. (1. jelen kötet, Függelék 10. sz. a.) 



28 TÖRTÉNETI BEVEZETÉS 

sége fölötte meggyöiigült. Látogatója sok van, az igaz, de legnagyobb- 
részt atyafisága, meg uradalmi igazgatója, s aztán titkára Tasner. 
A látogatók közé nem lehet odasorolni Seebauer, Sigmond, Skoda 
és Hebra szakorvosokat, a kik konzultácziókra járnak be a legutóbbi 
idóTíben, mert a gróf egy darab óta hypochondrikus és a legkisebb baj- 
ban is halálra vezető betegséget keres. A látogatók jegyzékét rendesen 
megkapja a rendőrség és arról jótállok, biztosítá Görgen a helytartó- 
sági titkárt, hogy mások, mint az e jegyzékekben megnevezettek, nem 
jártak a grófnál. Én ugyan nem vagyok ott minden látogatásnál, 
mégis kezeskedni merek arról, hogy veszedelmes czélzatú társalgásról 
szó sem lehet. Gyakran a midtakról a jelen rovására foly a beszélge- 
tés, dicsérik az elmúlt szép időket, a mikor még oly kevés adót kellett 
fizetni ; de erre korlátozódik is aztán az egész lí. n. poütikai eszme- 
csere, a mi nem csoda, mert »észleleteim és meggyőződésem szerint 
gr. Széchenyi fizikailag és lelkileg annnra letört, hogy politikai tekin- 
tetben semmi konczepczióra nem képes. Örökké és mindig ugyanazokkal 
a régi históriákkal hozakodik elő, a melyekkel hallgatóinak sokkal 
inkább terhére van, mintsem valami hatást érhetne el általidí.*^ Han- 
goztatta Görgen Kempen aggodalmaival szemben még azt is, hogy 
Széchenyi látogatói egyenként jönnek, néha-néha az asztalához hív 
meg közülök egyet-kettőt, mert szereti a társas étkezést ; de formális 
társaságról, pláne tanácskozásról szó sem lehet nála. Készséggel köte- 
lezte magát újra Görgen, mindent megtenni, hogy Széchenyi ne lehes- 
sen az ő intézetében a hatóságoknak alkalmatlan és keresztülvinni 
minden korlátolást, a mit tőle netán meg fogna kívánni a rendőrség."^ 
Lehetetlen nem rokonszen\"v-el nézni a jó nyárspolgár, az üzleté- 
nek és betegeinek élő orvos ezen heroikusnak mondható küzdelmét a 
mindenható Hermandad tényezőivel. Mindaz, a mit Széchenyiről 
mond, kevesebb talán a féhgazságnál is. Talán azt az egyet hitte vagy 
vélte hinni igazán Görgen, hogy Széchenyi agyának dispositiója nem 
normális ; mert különben talán mégsem ítéli vala el magát a bármily 
kényelmes döblingi remeteségre akkor, mikor az övéi között a »czenki 
paradicsomban« élvezhetné az élet örömeit. S talán még abban a másik 

* » . . . da nach meiner Wahmehmung und Ueberzeugung Gr. Széchen}! 
phisisch und geistíg so lierabgekommen ist, dass er in dieser Beziehung gar kei- 
ner Konception mehr fáhig ist. Er wiederholt immer und ewig nur die altén Ge- 
schichten, mit denen er eher élne Last wird, als dass er damit irgend eine Wirkung 
hervorbringen könnte . . .« (1. Függelék 10. sz. a.) 

- Az idézett jegyzőkönyv (1. jelen kötet, Függeltk 10. sz. a.) 



I. KOSYV, 11. FEJEZET. 



29 



esetben hitte, hogy a merő igazságot mondja, mikor azt diktálta be a 
hivatalos jegyzőkönyvbe, hogy a beteg örökké és mindig ugyanazokkal 
a régi történetekkel hozakodik elő, a melyekkel hallgatóinak inkább 
terhére van, mintsem hatást érhetne el velük. Mert Széchenyi, ha 
olyan vendége volt, a kivel behatóbb politikai eszmecserébe, a hazai 
állapotok taglalásába akart bocsátkozni és véletlenül Görgcn, a ki 
különben ritkán alkalmatlankodott nála, épen ilyenkor tisztelte meg 
látogatásával : Széchenyi előkereste nagy magyar mimliájának, mely- 
ről később bőven lesz szó, egyes fejezeteit, vagy a Blickhez készült 
ama följegyzéseit, a melyekben Bach rendszerét jóízű anekdoták és 
történetkék fölsorolásával illusztrálja. Tudta Széchenyi, hogy ezek az 
adomák Görgent teljességgel liidegen hagyják ; jól ismerte orvosát, 
hogy ez nemcsak minden politikai érdeklődés híjával van, hanem 
hogy a humor iránt sincs a legkisebb érzéke sem. Végtelenül jókedvre 
hangolta tehát Széchenyit, a ki nemcsak az éleznek, a gúnynak, a 
szelíd tréfának és a maró szarkazmusnak volt mestere, hanem az egész- 
séges humor iránt is kitűnő érzékkel bírt, hogy már e fejezetek és föl- 
jegyzések előkeresésével magával megszalasztá a jó Görgent és magára 
maradhatott vendégével. Nagy megelégedéssel jegyzé be Széchenyi c 
sikerült csínyt naplójába.^ 

De e két eset kivételével mind az, a mit Görgen a május 12-iki 
jegyzőkönyvbe bediktált, többé-kevésbé csak kifogás és szépítés, 
üzleti érdekei és Széchenyi nyugalma megóvására. 

Erre az utóbbira nézete szerint most már annál inkább súlyt 
kellett fektetnie, mert többé nem titkolhatta el pácziense előtt, hogy a 
rendőrség figyelmét fölkeltette. Széchenyi látogatóinak két első heti 
jegyzékét ugyanis Görgen maga állítá össze Széchenyi ápolói segítsé- 
gével Czapka számára. Már akár azért, mert ez utóbbiaktól Széchenyi 
valamit megtudott, akár azért, mert a két becsületes osztrák és cseh- 
német ápoló a tőrülmetszett magyar nevekkel nem boldogult, Görgen 
kénytelen volt a titkot fölfedezni Széchenyi előtt és úgy járni el, a 
mint az adott esetben csakugyan a legczélszerűbb volt : fölkérni 
Széchenyit, hogy ő saját maga készítse el látogatói jegyzékét a rend- 
őrség számára. Ez meg is történt és a komikum erejével kell hatni ránk, 
ha meggondoljuk, hogy a diszkrét megfigyelés eme titkos gyümölcsei, 
melyekre Czapka és Rempen oly nagy súlyt helyeztek, Széchenyi 

1 Pl. 1860 febr. 27. bejegyzés : »Er (Görgen) geht weg, weil ich Miene mache, 
etwas vorzulesen<i. (Sz. naplója, jelen kötetben, II. alatt.) 



30 TÖRTÍKETl BEVEZETÉS 

látogatóinak heti jegyzékei ápril 3 óta magától a megfigyelttől kerül- 
tek ki 1 

Épenséggel nincs kizárva, hogy a gondolat magát Széchenyit 
is jóizű kaczajra fakasztá, hiszen az egészséges humor iránt élénkebb 
érzékkel nála, mint említem, nem sok ember bírt. De maga a meg- 
figyelés ténye mélyen bánta ó't. S mikor aztán a május 12-iki inqui- 
sitio után kénytelen-kelletlen, eló' kellett az orvosnak azt is adni, hogy 
a rokonság körén kívül állók látogatását a rendőrség nem valami jó 
szemmel nézi és szeretné, ha egyik-másik elmaradna : Széchenyi lelké- 
ből kitört az elfojtott, fájdalmas keserűség. »ön azt mondja, — ezt 
írja orvosának május 15-én — hogy az államhatalom gyanúval xisel- 
tetik az én szerencsétlen, megtört személyem iránt, hogy meg nem 
engedhető', az államra veszélyes czélzatoknak nyitnék fület, sőt elő- 
mozdítom ezeket és szomorú lakásom veszélyes emberek légyottjá- 
nak szolgál helyéül. «2 — »Soha életemben nem működtem valami 
elbuvóból, mindig kiállottam a napfényre egész politikai működésem 
alatt. « Nem titokban, hanem nyíltan írtam akadémiánknak s nem 
vagyok oka, ha levelemet nem olvasták fel, a mint nem vagyok oko- 
zója a német fordítás kinyomatásának sem. A mint eddig nem ját- 
szottam bújósdit, ugy ezután sem óhajtok rejtekbe búvni. Azért ven- 
dégeimnek általam eddig összeállított és ezután összeállítandó név- 
jegyzékén világosan kérem azon egyéneknek neveit megjelölni, a kik- 
nek látogatása a kormány előtt gyanús. »Ezeket nem fogom fogadni, 
— írja rö\id és határozott büszkeséggel levele végén Széchenyi — 
s ha netán olyan egyén jön véletlenül hozzám, a ki eddig még nem 
volt itt, azomial kérni fogom Önt, vagy az Ön távollétében nejét, vagy 
Dr. Goldberget a segédorvost, hogy jelen legyenek az új látogatóval 
való beszélgetésemnél. «' 

A mit Széchenyi fájdalmas büszkeségből önként javasolt Görgen- 
nek, ugyanazt ajánlotta a rendőrminiszternek Lobkowitz, a mint neki 
kiküldöttje a döblingi megbízásról jelentést tett s maga Görgen is 
kihaUgatáson járt nála. A berezegnek már rég nem tetszett a kicsinyes 

' Széchenyi levele (jelen kötetben) május 15. és egy ismeretien rendőrségi 
referens panaszos jelentésében : »und so sind die von der Polizeidirektion einige 
Zeit fortgesetzten Berichte eigentlich nur .\bschriften jener Verzeichnisse von 
Besuchem, welche der Gráf dem Dr. Görgen übermittelt hat.* (K. nélkül.) »Szé- 
chenyi-Akten.« 

^ Széchenyi Görgenhez 1859 május 15. (1. jelen kötet, Sz. levelei 12. sz. a.) 

^ U. a. u. 0. 



I. KÖNYV, II. FEJEZET. 



31 



rendőri »sikniiírozás<( olyan egyén ellen, a ki védtelenül van a hatalom 
markában, a kire a mikor akarja lecsaphat, a ki bármennyire is eltér 
nézeteiben az uralkodó rendszer elveitől, utóvégre mégis csak a biro- 
dalmat konzerválni, támogatni óhajtó, legfelső rétegekhez tartozik 
s tagja egy dynastikus hűségű, föltétlen lojalitással bíró neves magyar 
nemzetségnek. Épen ezt tűzni ki czéltáblájául rendőri zaklatásoknak, 
akkor, mikor a rendőrségnek elég dolga vobia a forradalmi és szélső- 
séges elemek megfigyelésével és fékentartásával, visszás dolognak 
tetszett neki. Kifejtette Kempen előtt, hogy Széchenyi látogatóinak 
nagy száma azért sem kelthet föltűnést, mert nemcsak a saját mostoha- 
gyermekei számosak, hanem nejének is elólDbi férje előbbi házasságá- 
ból egész csapat mostohagyermeke van és ez a népes atyafiság alkotja 
Széchenyi látogatóinak túlnyomó nagy többségét. Jóakarattal, hallga- 
tással siklott keresztül a becsületes, de következetlen Görgen amaz 
állításán, a melyet előtte a legelső kihallgatás alkalmával az év elején 
hangoztatott, hogy Széchenyi keresi a martírkoszorút ; nagy nyoma- 
tékkal helyezett ellenben súlyt Görgen mostani ellenkező, friss sütetű 
biztosítására, hogy Széchenyi semmikép sem óhajt a felügyelő 
hatósággal a legkisebb összeütközésbe sem kerülni — és ezek előre- 
bocsátása után ajánlotta a berezeg, hogy a rendőrminisztérium- 
nál fekvő névjegyzékekből jelöltesse meg Kempen azok neveit, 
kiknek látogatása gyanút ébresztő s nem lesz azután nehéz a 
grófné befolyásával odahatni, hogy egyiknek-másiknak látogatása 
elmaradj on.i 

A helytartó javaslatát a rendőrminiszter lényegében elfogadta 
s Széchenyi látogatóinak Czapka által beterjesztett heti névjegyzé- 
keiből három lajstromot állíttatott össze. Az egyik Széchenyi rokon- 
ságát, a másik közömbös ismerőseit, a harmadik pedig azok neveit 
foglalta magában, a kik »mint az elégedetlen konzervatív párt vezetői, 
poUtikailag kompromittált egyének*. Széchenyinek ez utóbbiakkal 
való közlekedése nem engedhető meg, monda Kempen, s ez világos 
kifejezése volt vobia akaratának, ha utána nem veti azt a föltételt, 
hogy »különösen ha egyszerre többen vannak jelen«. Ez és az egész 
utasítás bizonytalan hangja mutatta, hogy maga a miniszter is érezte 
intézkedése félszeg voltát és fázott a felelősségtől, ha az ekként meg- 
bélyegzett egyének türelmüket vesztve és udvari összeköttetéseikre 

í Lobkowitz jelentése a rendőrminisz^erhez 1869 május 14. (1. jelen kötet. 
Függelék 11. sz. a.) 



32 TÖRTÉNETI BEVEZETÉS 

támaszkodva tudni akarnák megbélyegeztetésük okait. Ezért bízta 
rá az egész ügy elintézését a helytartó tapintatára s miután Czapka 
még eddig semmi olyast nem tudott megfigyelése eredményekép jelen- 
teni, a mivel mint pozitívummal megokolni lehetne a furcsa tilalmat, 
arra kérte Kempen a herczeget, hogy fejezze ki a minisztérium elé- 
gedetlenségét a rendó'rigazgató lanyha eljárásával, különösen pedig 
azzal, hogy G""gen informáezióira hagyja el magát, holott az orvos 
üzleti érdekekből részrehajló és Czapkának kötelessége volna meg- 
figyeléseinél saját rendó'rközegei működésére támaszkodni.^ Lobko- 
witz a miniszter kívánságát teljesíté ugyan, de miután jól tudta, hogy 
az adott körülmények közt Görgen közreműködése nélkül a föltűnést 
e tilalmak végrehajtásánál lehetetlen elkerülni : fejcsóválva fogadta 
a miniszter utasítását s a hozzá küldött lajstromokat Czapkával közöl- 
vén, egyenest megbízta ezt, hogy Görgennel keressen és találjon valami 
modus vivendit.- 

Ez a három lajstrom, sajnos, nem maradt ránk. De teljesen pótolja 
őket egy másik névjegyzék, mely a rendőrségnél készült és azok neveit 
foglalja magában, a kik a döbüngi remetét 1859 márczius közepétől 
május végéig, teiiát harmadfél hónapon keresztül látogatták meg.* 
Ha ezeket három csoportra osztjuk, könnyű Kempen három listáját 
rekonstruálni. Az első csoportot alkotják Széchenyi legközelebbi hozzá- 
tartozói, neje, fia ödön^ (Béla Angolországban volt), mostohafiai, 
mostohaleányai férjeikkel (a Zichy. AVenckheim, Pallancini és Feste- 
tich-család tagjai), bátyja Pál és családja, legöregebb bátyjának Lajos- 
nak neje és fiai, köztük Dénes, Széchenyi kedvencze ; testvérnénje 
Zsófia, gr. Ziehyné. nejének imokaöcscse gr. Liclmowski kanonok, 
távolabbi rokonok a Batthyány és Brunswick-család tagjai, gr. Hunyady 
JúUa, a későbbi szerb fejedelem Obrcnom-s Slilos felesébe fér- 
jével. A második csoportba tehetők : gr. Andrássy György és Dénes, 
gr. "Waldstein János, Tasner, Hajnik a jószágigazgató, Gyürky Antal 

1 A rendörminiszter Lobkowitzhoz 1859 május 30. (1- jelen kötet, Függelék 
12. sz. a.) 

2 Lobkowitz utasítása a rendörigazgatóhoz 1S59 június 14. (l. jelen kötet, 
Függelék 13. sz. a.) 

* A név-jegyzék államrendöri — BM. — iratok, ad 398 ex 1859 vörös szám. 

* Czapka heti jelentései szerint a mondott idő alatt Széchenyit a neje 
17-szer, Ödön ugj'anannyiszor látogatta meg. Kedvencz mostohafia gr. Zichy Géza 
rövid időt leszámítva, majd mindennap nála volt ; sokszor járt nála nénje Zsófia, 
gr. Zichy Ferdinánd altábornagjTié. 



I. KÖNYV, II. FEJEZET. 33 

a Borászati Lapok szerkesztője, Hopf János Lonovics titkárja, dr. 
Michl a Széchenyi-fiúk volt nevelője, egy konstantinápolyi angol orvos 
Széchenyi nagy tisztelője, a Görgen által megnevezett bécsi egyetemi 
orvostanárok, dr. Richter a Bodenkreditanstalt gyászos véget ért 
igazgatója, Kecskemétliy Aurél, a két Fahrbach-testvér híres fuvola- 
művészek s Hirst az angol nyehTiiester. E két csoport leszámítása 
után maradnak a gyanúsok, a kiket az idesorolt »liberális« dr. Gut- 
herz kivételével a »veszedelmes konzervatív vezetők* gyűjtőneve alá 
sorozott a buzgó rendőrminiszter. Ezek volnának : Br. Aczél nyűg. 
udv. tanácsos, Danielik egri kanonok felszentelt püspök, br. Jósika 
Sámuel volt erdélyi kanczellár, gr. Károlyi György, br. Kemény 
Zsigmond, Lono\ics püspök, gr. Szécsen Antal és Zsedényi Eduárd. 
Ha hozzáveszszük ezekhez gr. Zichy Ferenczet, Széchenyi 48-iki 
államtitkárát és gr. Zichy Edmimdot, a kik nincsenek a névsorban, 
mert e 9—10 hét alatt véletlenül nem voltak Bécsben, de egyébként 
sűrűn jártak a döblingi mesterhez, és végül Szőgj'énv Lászlót, a ki, mint 
emlékirataiból is tudjuk, többször meglátogatta Széchenyit és ugyan- 
csak véletlenül nem járt nála a két kritikus hónapban : hát igazat 
kell adnunk Kempemick abban, hogy a Bach-kormány által félve és 
gyűlölve figyelt konzervatívok vezérférfiai voltak, a nagyszámú rokon- 
ság tagjaitól eltekintve, legbuzgóbb látogatói Széchenyinek. 

A rendőrigazgató a proskripcziós jegyzékkel meglátogatta Gör- 
gent s a helytartó megbízása alapján megállapodott vele, hogy Szé- 
chenyit okkal-móddal ráveszi megfelelő ürügyek kieszelésére, a melyek 
képessé teszik őt ezen barátai látogatását minden kellemetlen követ- 
kezmények, minden törés nélkül el nem fogadni. Mert módját kitalálni 
volt a punctimi saliens ; az magában nem volt elegendő és megnyug- 
tató, hogy Széchenyi elkeseredésében önként felajáiűá ezen vendégei 
látogatását egyszerre beszüntetni. Kivételt az óvatos Czapka csak 
az olyan látogatókra tőn, mint a példakép megnevezett Szécsen 
Antal, a császár anyjának főudvarmestere volt, a ki előtt, monda, 
föltűnés nélkül mégis csak lehetetlen elzárni az utat döblingi barát- 
jához.^ 

Az a jelentés, melylyel Görgennel való megállapodásáról a bécsi 
rendőrigazgatc július 2-án a helytartónak beszámolt, az utolsó ügy- 
irat Széchenyi elszigeteléséről, barátai látogatásának megakadályo- 

1 A bécsi rendú'rigazgató jelentése Lobkowitzhoz 1859 július 2. (1. jelen 
kötet, Függelék 14. .sz. a.) 

Gr. Széchenyi Istváa döbliagi Lagyatéka. I. küt. 3 



34 TÖRTÉNETI BEVEZETÉS 

zásáxól. Az első komoly lépés a rendőrség részéről az utolsó is volt e 
tekintetben s Széchenyi barátai szabadon járhattak hozzá, sőt az ő 
megfigyeltetése is alábbhagyott. Ezt a szünetet ismét a Aalágesemények 
rovására kell írnunk. Az olasz háború és Lombardia nagyobb részé- 
nek elvesztése, a \illafrancai béke megkötése után erősebb fordulat 
látszott vagy ígérkezett beállani a monarchia belviszonyaiban. Bach 
és Kempen lábai alatt megingott a talaj ; többé nem Széchenyire, 
hanem saját magukra lőn gondjuk, hogy a kormány recsegő-ropogó 
épülete ne temesse őket maga alá. A laxenburgi kiáltván}^ban a bel- 
ügyek fölkarolását, a belbajok gyógyítását ígérte népeinek a fiatal 
uralkodó. A közvéleménynek meg kellett azt az engedményt adni, 
hogy a gyógyírt nyújtó ori^osok közt a Bach- és Kempen-féle ku- 
ruzslók, mint még látni fogjuk, ne foglaljanak helyet. Az eddigi minisz- 
tériumot fölváltó új kormány elnökévé a császár a külüg}-ek új mirúsz- 
terét gr. Kechberget nevezte ki; a visszalépett Bach római nagy- 
követté lőn, holyét a galícziai helytartó gr. Goluchowski foglalta el, 
Kempen örökébe pedig a magyarbarát br. Hübner Sándor lépett, 
Széchenyi tisztelője. A döblingi remete föllélegzett ; nemcsak bűnül 
nem rótták föl neki a konzervatív párt tagjaival való érintkezést, lianem 
ellenkezőleg súlyt fektettek erre. Azon nézetek és eszmecserék meg- 
hallgatására, a melyeket Kempen oly szörnyűségesen veszedelmesek- 
nek tartott és vázolt Lobkowitz előtt, maga Rechberg a miniszter- 
elnök kijárt Döblingbe az új életre ébredő remetéhez, a Id, mint alább 
a maga helyén látni fogjuk, ép úgy mint az egész magyarság, vérmes 
reménynyel tekintett különösen Hübner magyarbarát politikája elé. 
A várakozás azonban nem teljesült. Hübner poUtikája hajótörést szen- 
vedett, alig hagj-ta el hajója a kikötőt, hogy az újítások tengerére 
szálljon. Már októberben \issza kellett lépnie. EitőI s kibékítési 
terveiről szólnmik kell még a második köny%-ben. Most Széchenyit 
kell előbb azon az úton követnünk, mely a hírhedt házkutatáshoz 
vezetett. 



1. KÖSYV, III. FEJEZET. 35 



III. FEJEZET. 

Hübner után Thierry az új rendó'rminiszter, Weber az új rendörigazgató. A han- 
gulat Magj-arországon ; kellemetlen jelentések. Eendkíviili óvszabályok. A cabi- 
net noir. — A rendőrség fokozottabb mérvben figyeli a i)konzervatívokat«. Az 
esztergomi toastok üg}-e. — Albrecht föherczeg emlékirata a >)konzervatívok<i ellen. 

Hübner kiválása n minisztériiun kebeléből több szempontból 
nevezetes. Legfontosabb következménye az a retrográd irány, mely 
ettől kezdve politikai tekintetben a minisztérium tanácskozásainál 
és határozatainál szembetűnő lón és a mely bennünket a maga helyén 
foglalkoztatni fog. De nevezetes aztán az a politikai hangulat, melyet 
Hübner visszalépése Magyarországon keltett s az elégedetlenség lap- 
pangó tüze szított. Az ennek folyományakép fokozódó aggodal- 
mak a kormányt azután — és ez valóságos circulus vitiosus — a rend- 
őri és egyéb óvintézkedésekben szigorításra, rendkívüli szabályok 
alkalmazására késztették, de másrészt újra fölkeltették gyanakodá- 
sát Hübner barátai, a magyar konzervatívok ellen. Ez pedig mintegy 
magától értetődően arra vezetett, hogy nesztelenül, de argus-szemek- 
kel figyeltesse meg a néhány hó óta szabadabban mozgott, a rendőr- 
ség által mintegy elhanyagolt Széchenyit. 

Ezekkel a témákkal elbeszélésünk folyamán még foglalkoznunk 
kell ; most Hübner visszalépésének legközelebbi következménye, a 
rendőrminisztériumban történt személyváltozás köti le figyelmünket. 

A mint annak idejében a soha rendőri ügyekkel nem foglalkozott 
Hübner kinevezése erre a tárczára föltűnést keltett, ép olyan várat- 
an és megokolatlan volt a nagyközönség előtt egy addig csak igen 
szűk körben ismert férfiúnak e tárcza élére való állítása. Báró Thierry 
Adolf — így hívták az új rendőrminisztert — ép úgy nem gondolt 
soha arra, hogy valamikor ezen minisztérimn élére fog kerülni, mint 
Hübner. Thierry egy vitéz osztrák tábornok fia, csöndes, ú. n. szürke- 
ember volt. Rövid közigazgatási szolgálat után már 1830-ban át- 
lépett a diplomácziai hivataloskodás mezejére, melynek szokásos tapo- 
sása közben Frankfurtban a német Bundnál udv. tanácsos és iroda- 
főnök lón, a honnan Bécsbe a külügyminisztériumba rendelték, de a 
melyből Schwarzenberg halála után a magánéletbe vonult vissza. 
Innen hívta őt be gr. Rechberg, mikor 1859 májusában a külügyi 
tárczát átvevé, valószínűleg csak azon az alapon, mert abból az idő- 

3* 



36 TÖRTÉKETI BEVEZETÉS 

bül, mikor Ausztria képviselője volt a Bundnál, a szövetségi iroda 
igazgatóját megbízható hivatalnoknak ismerte. Semmi más mint Rech- 
berg pártfogása tette meg a külügyminisztérimn egyszerű tanácsosát 
alig pár hóra rá egyszerre miniszterré.^ Kechberg pártfogását meg 
valószínűen az tette hatásossá a fölség előtt, hogy nem igen állott 
polgári hivatalnokok közt valami nagy választék rendelkezésre, kato- 
nát pedig Kempen után nem akartak. 

Nem minden gúny nélkül, de az igazságnak megfelelően jellemzi 
Thierryt egy teljesen tárgyü:gos életírója,^ mikor azt mondja róla, 
hogy rendőrminiszteri esztendeje — mert tudvalevőleg az 1860-iki 
októberi diploma kiadásakor Thierrynek is meg kellett válnia tárczá- 
jától — épenséggel nem a legdicsőbb periódus amúgy sem dicső életé- 
ben. Visszalépését nemcsak nem sajnálta senki, hanem ellenkezőleg 
azt sajnálták, hogy ez már régebben meg nem történt, sőt hogy Thierry 
egyáltalán oly állásra hivatott meg 1859-ben, a melyhez csak a márczius 
előtti idők kicsinyes szőrszálhasogatását, a csekély dolgokban »nagy- 
nak lenni tudás* művészetét vitte magával, de az államférfiúi tehet- 
ségeknek még csak a legparányibb atomját sem. 

Ez a szőrszálhasogatás, ez a kicsinyeskedés azonban jól meg- 
felelt annak a retrográd iránynak, mely Hiibner visszalépése után a 
kormánynál fölül látszott kerekedni. Hübner pl. az időszaki sajtó- 
val szemben az akkori idők fölfogásához képest bizonyos nobilitást 
mutatott. Szabály volt, hogy valamely lapot egy nem tetsző czikk 
miatt kétízben megintettek és Damokles kardját lebegtették élete 
fölött, mert a kétszeri megintés után a harmadszori már egyszersmint 
a lap fölfüggesztésével járt. Hübner első dolga volt a hivatalbalépése- 
kor már kétszer megintett lapoknak a megrovást elengedni ; aztán 
azt követelte minisztertársaitól, hogy ha valami bajuk van a sajtó- 
val, azt ő vele közöljék f továbbá megtörtént nem ^yszer, hogy a 
túlbuzgó rendőri orgánumok eljárását egyes lapok ellen, ha ezek hozzá 
fölfolyamodtak, minden teketória nélkül dezavuálta. Ez különösen 
Albrecht főherczegnek azért nem tetszett, mert a rendőrség tekinté- 
lyének megdöntésétől tartott az amúgy is engedetlen ilagyarországon.* 

^ Legf. kézirat 1859 okt. 21. Thierryhez. (Ministerrat und Ministerconferenz 
2995. sz. a.) 

- Wurzbach lexikonában 44. köt. 228. s köv. lapokon. 

' Minisztertanács jkönyve 1859 aug. 30. (Ministerrat stb. 3206. sz. a.) 

* Albrecht főherczeg Rechberghez 1859 okt. 25. (Prásidial-Akten Rechberg, 
Fasc. V.) és a koronatmács jkönyve 1859 nov. 3. (Ministerrat etc. 4009. sz.) 



I. KONYT, III. FEJEZET. 



37 



Még jóval később is, mikor Hübner e téren való működésének nyo- 
mait az akkor különösen gyorsan futó idő' már rég eltemette, 
visszatért a kormányzó erre a kérdésre s az általános forrongás egyik 
okául azt állitá, hogy Hübner a sajtónak oly módon adott szabad- 
ságot, a mely Ausztriában nem engedhető meg.^ És mikor ezidőtájt, 
1859 végén, arról volt szó, hogy a külügyminisztérium külön sajtó- 
irodát fog berendezni és e czélra Rechberg egy ügyes tollú író híré- 
ben álló zsurnalistával, "Witt von Dörringgel, tárgyalásokba bocsát- 
kozott, Dörring az osztrák lapoknak a kormánynyal szemben elfog- 
lalt magatartását nem csupán az »önállótlan és tudatlan* Kempenre, 
Hübner elődjére, hanem magára a »hiú és önző« Hübnerre vezette 
vissza.^ 

Ezeket a panaszokat orvosolni, a sajtót megfékezni úgy, a hogy 
azt a minisztertanács tüstént Hübner visszalépése után jónak vélte,^ 
Thierry örömmel vállalkozott. Teljesen igaza van Kecskeméthy Aurél- 
nak, a később Kákái Aranyos álnév alatt oly ismertté vált publiczistá- 
nak, — a ki ekkoriban a bécsi rendőrség könyvvizsgáló osztályában 
hivatalnokoskodott és maga is keservesen, kenyere vesztésével, érezte 
Thierry rosszakaratát, — hogy a Hübner helyébe lépett új rendőr- 
miniszter »Ő felsége legújabb ígéreteivel egyenest ellentétben csak- 
hamar a legvadabb reakczionárius iránjrt kezdette követni.*^ 

Az új söprő jól akart söpörni maga is, és azt akarta, hogy söprő- 
társai is jól söpörjenek. Régi ismerősünket, a jóindulatú és, mint Kecs- 
keméthy helyesen jellemzi, gyakorlati tapintattal bíró^ bécsi rendőr- 
igazgatót, Czapkát, mihamar nyugalomba küldé s berendelt helyébe 
a prágai helytartóság szolgálatából, mint látszik a rendőrtisztviselóTí 
ezen palántáskertjéből, egy tanácsost, a ki íölebbvalóinak egyhangú 
nézete szerint kellő képességgel bírt a ráváró föladatok teljesítésére 
az új miniszter oldalán. Ebenhofi lovag Weber Fülöp, így hívták az 
udv. tanácsossá előléptetett új bécsi rendőrigazgatót, sima arczú, 
sivár férfiú, a kinek metszően hideg tekintete a pápaszemen keresz- 
tül is szinte fagyasztott, valóságos mintaképe volt az akkori osztrák 

' Albrecht föherczeg (névtelen) emlékirata 1860 február. (Secreta des Kab.- 
Archivs i>Ungam<i N" 5.) 

• Witt von Dörring gr. Rechberghez 1860 január 26. (Prasidial-Akten Rech- 
berg, Fasc. V.) 

' Minisztertanács jkönyve 1859 okt. 26. (Ministerrat etc. 3762. sz.) 

* Kecskeméthy : Sz. I. utolsó évei 99. 1. 
' U. a. u. 0. 144. 1. 



38 TÖRTÉNETI BEVEZETÉS 

rendőrhivatalnoknak: fölfelé udvarias, lefelé lehetőleg durva, de 
a mellett kötelességtudó és erélyes.^ 

Ha már e személyváltozás a császári székvárosban sem sok jóval 
biztatá a Hübner rövid impériuma alatt kissé föllélegzeni kezdő publi- 
kumot, gondolhatni, hogy Magyarországon még nagyobb visszatet- 
széssel találkozott. De nem csupán a sajtó szájára vetett zabla meg- 
szorítása, nem is csak a rendőri intézkedések szigorítása, hanem álta- 
lános pohtikai okok miatt. Kem az nem tetszett Magyarországon, hogy 
az ismeretlen szürke Thierry lőn meghíva az uralkodó tanácsába, 
hanem az, hogy Hübner távozott. Széltében tudták azt Magyarorszá- 
gon, hogy Hübner a nyár folyamán meglátogatta Tótmegyeren gr. 
Károlyi Lajost, ott egész csoport környékbeli földbirtokossal, a volt 
megyei világ hangadó elemeivel érintkezett, az ország hangulata felől 
alapos tájékozódást szerzett és magát megértőnek, a nemzet kívánsá- 
gait méltánylónak mutatta.- Nem volt titok az sem, hogy az ő aján- 
latára jöttek föl október hó folyamán a magyar konzervatív állam- 
férfiak előkelőségei Bécsbe a magyar igények miatt tanácskozni' és 
előkészíteni azt a pohtikai változást, a melynek beállásában az ország 
legszélesebb rétegei a csökönyös »passzivitás szívósságával* bíztak. Mikor 
azért 8 heti miniszterség után Hübner minden látható, kézzelfogható 
ok nélkül a nagyközönség előtt teljesen érthetetlen, mystikus módon 
hirtelen visszalépett, mint a futótűz terjedt el a hír Magyarországon, 
hogy tárczáját azért kellett otthagynia, mert jóindulattal volt, meg- 
értéssel viseltetett Magyarország iránt.* 

Az olasz háború gyors befejezése s a villafrancai békekötés tete- 
mesen lehűtötte a magyarországi forradalmi párt temperamentumát 
és a vérmesek közül sokakat átterelt Deák Ferencz passzivitásos politi- 
kájának forradalomellenes táborába. De az ide-oda mozgó tömeg lelkét 
az afféle önkénytclen támadt hír, a minő Hübner visszalépésének meg- 
okolása volt, annál élénkebben ragadta meg, minél nagyobb volt a 

' Legt. elhatározás 1859 decz. 4. cs 14. (Gendarmerie-Departement 877. és 
893.); minisztertanács jkönyve decz. 10. (Ministerrat etc. 4251. sz.) és Kecske- 
méthy id. m. 99. és 113. 

^ Nagyon érdekes e részben HoUán levele Széchenyihez 1859 nov. 1. (1. jelen 
kötet, Levelek Sz.-hez 7. sz. a.) 

' Erről később bővebben kell szólnom. 

* Különösen érdekes a kassai rendőrigazgató jelentése 1859 nov. 4., hogy 
egész Felső-Magyarország meg van győződve, hogy b. Hübner Babtreten musstc, 
weileres mitden üngam gutgemeint hat«. (Prasidial-Akten Rechberg, Fasc. V.) 



I. KOSTV, III. FEJEZET. 



39 



csalatkozás érzető azon elmaradt belreforniok miatt, a melyeket a 
Bach távozásával átalakított kormánytól a nagyközönség a Lajtán 
irjien és túl egyaránt jogosítva érzé magát követelni. E várakozással 
szemben az új rezsim a sajtó rövidebb lánczra kötését s a mindennapi 
élet apróságainak kicsinyes ellenőrzését hozta. Gyanús megfigyelés 
alá került pl. az, ha a kaputos osztály tagja volt. a ki a magyar ruha- 
viselet divatjának hódolt. Rendőrileg megengedett mulatságokat, 
műkedvelői előadásokat az utolsó perczben akárhányszor minden 
megokolás nélkül betiltott ugyanaz a hatóság. A nemzeti érzés leg- 
kisebb megnyilatkozását, ha lehetett, örömest elnyomta nemcsak a 
lokális rendőrség, hanem a központi kormány is, a mire csattanós példa 
a pesti egyetemi ifjúság fölségkérvénye magyar nyelvi előadások 
engedélyezése czéljából. Xemcsak az uralkodó s nemcsak az »ifjúság 
barátja*, a közoktatásügyi miniszter elé sem bocsáttattak Bécsben az 
ifjúság küldöttei, hanem a kérvény aláírói fegyelmi vizsgálat alá vo- 
nattak és büntetésben részesültek.^ Valóságos \'ihar magvait vetette 
el a Thierryrel politikai tapintatlanságban sikeresen versenyző kultusz- 
miniszter a magyarországi protestánsok jog^^szonyait szabályozó 
szeptemberi pátenssel, melynek határozmányai egymás után lűvták 
ki vehemens tiltakozásra a mondott egj'házak kép\iseleteit. Vegyük 
már most az ezen kis és nagy dolgokban egyre fokozódó elégedetlen- 
séghez az emigráczió titkos levelezésével s hazai összeköttetéseinek 
ezerágú csatornáin beszivárgó hírek és biztatások ki nem apadó for- 
rását és készen áll előttünk a Thierry által részben már előtalált, rész- 
ben fölajzott magyarországi hangulat. 

Nagy gondot okozott e hangulat megnyilatkozása a csendért és 
rendért felelős közegek fejeinek. A kassai helytartósági kerületből 
beérkezett hivatalos hírek aggódva jelenték, hogy a rosszérzelmű 
nemesség körében, a mely után a többi társadalmi osztály indul, a 
várakozó állást, az augusztusi miniszterválsághoz fílződött szang- 
vinikus reményeket bizonyos dacz váltotta fel. A soproni helytartó- 
ság a dimántúli vagyonos középosztály eddigi passzivitásának folyta- 
tását jelenté ugyan, de ezzel szemben a kisnemesség és a szellemi 
munkások fokozódott elégedetlenségét hangoztatta. A pest-budai 
helytartóságból a tudósítások különösen kiemehk a forradalmi párt- 
»szemtelenségét«, a hangulat szerfölött izgatott voltát, a fővárosban 

1 Minisztertanácsi jkönyvek ez időkből, passim. És Thallóczy : Pauler Gyula 
■emlékezete, 75. és köv. 1. 



40 TÖBTÉSETI BEVEZETÉS 

ép Úgy mint a környéken. Maga a főkormányzó jelenti Tliierrynek, 
hogy lázító iratok a rendőrség legóvatosabb figyelme daczára is ezren- 
ként czirkulálnak a fővárosban, becsempésztetnek magánosok laká- 
saiba, vendéglőkben, kávéházakban és szinházakbaji a vendégek 
felső ruháinak zsebébe. Ezek az iratok arra figyelmeztetik az olvasót, 
hogy a forradalom minden órában várható, mert a mint Napóleon 
Velenczét fölszabadítja, azonnal Magyarországra fog a sor kerülni.* 
Szinte érthető ilyen körülmények között, lia az emberek viselkedése, 
különösen az ifjúságé, kiliívó, hogy a rendőrség szemeláttára inzultál- 
ják pl. azokat, a kik nem járnak magyar ruhában. A Kazinczy szüle- 
tésének százados évfordulójára rendezett ünnepély (1859 október), Kis- 
faludy hamvainak átszállítása és az ez alkalomból rendezett requiem, 
az ifjúság tüntetése az eltiltott protestáns konventek törvényellenes 
összeülései alkalmával, báli demonstrácziók a császár ellen : mind 
csak lánczszemei az ellenzéki pártok taktikájának — mondja a császár 
részére készült beszámoló.^ 

A legveszedelmesebb, a nyilt forradalom kitörésének küszöbén 
álló volt azonban a helyzet a politikai ügynökök bizalmas jelentése 
szerint Magyarország keleti és déli vidékein. Szeged volt az egyik 
központja e mozgalmaknak, a hol Bérczy egykori országgyűlési kép- 
viselő házánál szoktak összegyűlni gazdasági érdekek és kérdések 
megbeszélésének ürügye alatt az elégedetlen elemek vezetői : egy gr. 
Károlyi, egy Kónay, egy báró Kempelen, Osztrovszky ügyvéd és 
mások, melegen tartani a forradalmi érzelmeket, hogy a nemzet a kellő 
időben, a mikor törésre fog kerülni a sor, talán már a tavaszszal, készen 
lehessen. S a míg a vezetóTí, úgymond a titkos tudósító (a ki egy ily 
összejövetelben maga is részt vőn) Bérczynél gyülekeznek, addig a 
városi földművespolgárság éjjelenként itt s amott fölváltva ülésezik, 
gyűjti a pinczébe rejtett fegyvereket s nem csupán hazafiságból, 
hanem az adó és dohánymonopóliimi miatti elkeseredésből is minden 
pillanatban kész a vezetők fölliívó szavát vakon követni. Hasonlóak 
a viszonyok Debreczenben és Nagyváradon, a forradalmi titkos üzel- 
mek másik két főhelyén és semmi kétséget sem szenved, mondja a 
beavatott, nagy intelligencziájú tudósító, hogy a három góczpont 
összeköttetése kitűnően kiszámított stratégia, melynek czélja a forra- 

' -Mbrecht föherczeg a rendörminiszternek. (Államrendőrsígi — BM. — ira- 
tok, 1667 ex 1860.) 

^ A csendörségi főfelügyelőség előterjesztése a császárhoz 1859 okt. 31. (Gen- 
darmerie-Depart. 805. se.) és 1860 január 27. (U. o. 64. sz. ex 1860.) 



I. Kömrv, m. fejezet. 41 

dalom kitörésénél az osztrák hadak erejét e városok felé megosztani 
és ez által Pestet mintegy fölszabadítani.^ 

De nem csupán a polgári lakosság köréből hangzottak a rendőri 
és csendőri jelentések teli aggodalommal, hanem a katonaság egyes 
rétegeinél is már egy darab idő óta ugyancsak aggasztó szimptómákat 
észlelhetett a kormány. Elfogott levelek bizonyították, hogy igen 
sokan az olasz és franczia hadifogságból kiszabadult magyarok — tisz- 
tek és legénység — közül az elégedetlen elemek számát növelnék, ha 
szabadságolva, tűzhelyeikhez \isszabocsáttatnának. S noha a fiatal 
császár nem habozott kijelenteni, hogy a legtöbb magyarnál minden 
látszat ellenére sem kell ettől, a magyar ember egyenes őszinte ter- 
mészete miatt tartani :- jelek merültek föl, a melyek óvatosságot aján- 
lottak. A Victringben (Karintiában) és környékén beszállásolt 
10. huszárezredről nyíltan beszélték, hogy ha Magyarországon forra- 
dalom ütne ki, ez egy pillanatig sem habozna megismétebii azt, a mit 
Lenkey százada 48-ban cselekedett. Csáktornyán báli mulatságok 
alkabnával magyar és horvát testvériesülő beszédeket tartottak Va- 
rasdból átrándult huszártisztek, kibontott magyar nemzeti lobogók 
mellett, sőt áldomást ittak az olasz nemzet eszméi győzedelmére.* 
1860 elején többször megtörtént, hogy magyar származású tisztek 
névtelen leveleket kaptak, melyek magyarságukra való hivatkozás- 
sal fölszólíták őket, hogy )>ha az óra ütni fog, ne feledkezzenek el elnyo- 
mott hazájukról*." Az efféle izgatásokat annál kevésbé lehetett fél- 
vállra veimi a központi kormánynak, mert a hadseregben a tisztek 
körében általán véve minden nemzetiségi különbség nélkül a rossz 



^ Névtelen, igen bö, titkos jelentés a Gendannerie-Departement 1860. évi 
201. száma alatt. A jelentés írója Gelich Richárd, a ki 1858 őszén amnesztiával 
jött haza, de a kit Albrecht főherczeg a pesti zsandárkerületi parancsnokság ismé- 
telt kívánságára ki akart utasítani Mag)-arországból az örökös tartományokba, 
nem tudván, hogy Gelich a zsandárfőfelügyelöség bizalmas tudósítója. A kiutasí- 
tást ez akadályozta meg. Gelich a külföldön a kormánytól nyert hamis útlevéllel 
utazgatott, a melyet egj'szer elvesztett s így kénytelen lön magát Londonban 
Apponyi előtt fölfedni. 

2 Minisztertanács a császár elnöklete alatt 1859 szept. 29. (Ministerrat etc. 
3429. sz. a.) 

' Csendőrségi főfelügyelőség jelent. 1860 febr. 3. (Gendarmerie-Depart. 81. 
sz. a.) és febr. 19. (U. o. 124. sz. a.) és Thierry előterjeszt, a császárhoz 1860 feb- 
ruár 18. 

* Csendőri főfelügyelőség jelentése 1860 febr. 29. (Gendarmerie-Depart. 
142. sz.) 



42 TÖRTÉKETI BEVEZETÉS 

előléptetési, a kedvezőtlen zsoldfizetési viszonyok s a folyton ural- 
kodó nepotizmus miatt az elégedetlenség addig nem tapasztalt mér- 
tékben el volt terjedve. Ha ez tovább így megy, — jelenté legfölső 
helyen egy titkos ágens — akkor a katonaságra nem számíthat a kor- 
mány, mert a sereg ily módon mintegy erőszakosan demoraüzál- 
tatik. Hallatlan eset volt az eddig, hogy tisztek oly szabadon és 
oly tiszteletlenül nyilatkozzanak a fölsőbbségről, mint az most di- 
vatba jött.^ 

Ideje volt hát, így okoskodtak a kormánykörökben, a gyeplő- 
szárat ismét feszesre fogni. Már október végén, Hiibner távozása után 
ahg egy hétre azt írta a kormányzó főherezeg Rechbergnek. a magyar- 
országi állapotok elfajulására utalva, hogy gyöngeség, félrendszabá- 
iyok alkalmazása nem ér semmit, erős kézzel, aczélmarokkal kell a 
dolgok közepébe nyúbiimk, »mert különben mi leszünk azok. a kik a 
forradalmat megcsinálják*.- És rö\ad egy hóra rá már egy. a fölség 
elnöklete alatt tartott koronatanácsban pozitív javaslatokkal áUott 
elő a kormányzó, a ki különösen azt liitte, hogy a kortinák mögött 
szerepelni vélt konzervatív pártvezérek minden alkalmat megragad- 
tak tüntetések rendezésére, melyek magukban véve, elszigetelten, 
minden jelentőség nélkül lehettek, de tömegükkel, gyors egymásután- 
jukkal izgat ólag hatottak a mérsékeltebb elemek kedélyére is. Azt a 
kérdést vetette föl a főlierczeg, vájjon olyan-e a monarchia helyzete, 
hogy tanácsosabb a tüntetések e masszája előtt is szemet hunyni, 
vagy nem hasznosabb-e a magyarországi hatóságoknak a kivételes 
intézkedések ama jogosítványát megadni, mely pl. a velenczei politi- 
kai hatóságolaiak az ostromállapot megszüntetése után megadatott? 

Nem örömest hozakodott elő ilyesmikkel a főkormányzó, nem 
*supán azért, mert ezzel eddigi saját működése fölött akaratlanul is 
kritikát mondott, hanem fiatal császári öccsére való tekintettel sem, 
a kinek lelkében már, ha lassan is, de derengeni kezdett évei szapo- 
rodtával és önálló ítélete kibontakozásával a jobb belátás hajnal- 
pirja. A folyton szaporodó hírek azonban az elégületlenség fokozó- 
dásáról, az emigráczió belföldi emissariusainak maghintéséről végre 
is arra bírták az uralkodót, hogy Albrecht főherezeg, Rechberg minisz- 
terelnök és Thierry sürgetéseinek engedjen. Az 1860. év elején tehát 

* Titkos politikai ügynök jelent. 1860 íebr. 21. ((Jendarmerie-Depart. 126. 
szám alatt.) 

* Albrecht főherezeg gr. Rechberghez 1859 okt. 25. (Prásidial-Akten Rech- 
fcerg, Fasc. V.) 



I. KÖKYV, III. FEJEZET. 43 

elfogadta miniszterelnökének előterjeFztését a főkormányzóhoz inté- 
zendő legfölső kézirat ügyében, mely a kormányzónak az erélyesebb 
föllépést hagyla meg s eléggé részletes utasítást is tartalmazott. Külö- 
nös gondjába ajánlá a kézirat a kormájiyzónak az ifjúságot és azokat, 
a kik a fiatalságnak jó és rosszra egyaránt könnyen befolyásolható 
kedélyét elmérgesítik. Jogot ad neki az efféle vezérkolomposokat 
bizonyos kijelölt helyekre konfiniálni (elszigetelni) és ugyanezzel a 
büntetéssel sújtani minden egyéb politikai demonstrálót is, a kik, ha 
a szükség úgy hozná magával, az ezen czélra alkalmas várakba vol- 
nának internálandók, vagy pedig belátás szerint ú. n. fegyelmi csopor- 
tokba a katonasághoz beosztandók. Mindé rendszabályok foganato- 
sításához az egész ország területére vagy egyes kerületekre szabad 
kezet adott a legfölső kézirat Magyarország kormányzójának.^ 

A mai nemzedék legöregebbjei közül akárhány emlékezhetik 
gyermekkorából olyan ismerősökre, a kiloiek e kivételes rendszabá- 
lyok ostorütéseiben részük volt, noha, mint a fó'herczeg maga is be- 
vallja, a Mvatalos közegek ügyetlensége, meg a mozgalmak vezetői- 
nek »valódi olasz forradalmári körmönfontsága« még többeket men- 
tett meg a fegyelmezés e kellemetlen fajától- 

Ez persze csak polgári oldala volt a dolognak. A katonai részét 
még kevésbé hanyagolta el a kormány azon még számításba jöhető 
esetre, hogy a szard király és a nemzetiségi politikában tetszelgő 
Napóleon a vele megkötött béke ellenére csakugyan reális segítségben 
részesítené a magyar emigrácziót és ennek sikerülne forradalomra 
csábítani a magyarság vérmesebb, könnyen hevülő és mozgatható 
rétegeit. A csapatok összevonásának terve már kidolgoztatott ; a határ- 
őrvidék e czélra kiszemelt zászlóaljai minden pillanatban rendelkezésre 
állottak; lovasság elegendő volt kéznél, ha gyorsabb mozdulatokra 
lesz szükség, a várak jól ellátva és fölszerelve voltak ; Pest körül már 
elszállásoltatott egy elég tekintélyes csapatszám, a pesti helyőrség 
maga teljesen megbízható volt ; a magyar ezredek szabadságoltjai 
behívására megtétettek az előkészületek, hogy az országon kívülre 
vitessenek ; a szomszéd tartományokban állomásozó katonaság úgy 
helyeztetett el. hogy belőle is megfelelő haderő indulhasson, ha a 

1 Rechberg előterjesztése 1860 január 22. (Gend.-Depart. 54. sz. a.) ; minisz- 
tertanács jkönyvei 1860 január 23—26. (Ministerrat etc. 382. sz. a.) és legf. elha- 
tározás 1860 febr. 3. (Gendarm.-Depart. 80. sz.) 

- Albrecht föherczeg Thierryhez (1860 márczius 15 után), Gendarm.- 
Depart. 244. sz. 



44 TÖRTÉNETI BEVEZETÉS 

szükség netán úgy kívájíná, IVIagyarországra'' s végre Felső-Magyar- 
országon már ellenséges indulatot kezdett mutatni a magyarok iránt 
Hurbán újabb izgatásai következtében a pánszláv tótok egy része.* 

jVIindez intézkedések, mondja a fó'herczeg, fölöslegessé teszik az 
ostromállapot kihirdetését, de nem árt, ha kiegészíti őket az okos bel- 
és gazdasági poUtika, pl. az adóügy revideálása, a dohánjrtermés ügyé- 
nek a nép ínye szerinti elintézése, a protestáns pátens miatt fanatizált 
magyarság egyházi ügyeinek megnyugtató szabályozása és bizonyos, 
magasabb állami elveket nem érintő engedmények nyújtása fóTíént a 
főnemességnek, melyet ily módon tán mégis, legalább nagyjából ki 
lehetne békíteni a kormánynyal.* 

A fölsorolt rendőrségi és katonai intézkedések azonban nem 
merítették ki teljesen a központi kormány leleményességét és óvatos- 
ságát. Volt még egy eszköz, a mely a bekövetkezhető bajok és kelle- 
metlenségek megelőzésére hasznos segédül ígérkezett. Ha aimak, a ki 
engem meg akar rontani, ellenem irányuló titkos szándékát kitudha- 
tom : módomban lesz hatásosan, mert váratlanul védekeznem ellene. 
Ez a gondolat az alapelve a postai levelezés titkos ellenőrzésének, 
a Dcabinet noir«-nak, melyet a levéltitok szentségére épenséggel nem 
hederítő absolut kormányok az állam érdekei szempontjából hasznos 
és azért megengedhető, jól fölhasználható eszköznek tartottak és intéz- 
ményesen szerveztek már a 17. században. Az osztrák kormánynak az 
50-es években semmi oka nem volt egyedül haladni az erény útjain 
és kikapcsolni a kormányzás segédszerei közül ezt az institutiót. Igazi 
megszervezése az 1853 április 3-iki titkos császári rendeletre vihető 
\'íssza, mely ezen szolgálat legfóljb vezetésével a külügyminisztériimi 
chiffre-osztályának főnökét bízta meg. Ez a főnök ebbeli minőségében 
független volt úgy saját miniszterétől, mint a rendőrminisztériumtól, 
tartozott azonban ezen utóbbinak megkeresését figyelembe venni s az 
uralkodónak rövid úton előterjeszteni. Ez a főnök mutatta be azok 
neveit, a kiknek levelezése a titkos postaszolgálat tárgyát fogja ké- 
pezni és minden visszaélés kikerülése czéljából minden efféle rendel- 
kezéshez elébb a császár beleegyezése, legfelsőbb kézjegye volt ki- 
kérendő. Az intézmény egyedüli czélja az állam és a trón érdekei meg- 
őrzése lévén, minden oly értesülés, mely a fölbontott levelekből nem 

^ U. a. u. 0. 

- »Die Slovaken in Nord-Ungam zeigen sich bereits feindüch gegen die Ma- 
gyarén imd Huiban ist tatig.* U. a. u. o. 
» U. a. u. 0. 



I. KÖNYV. m. FEJEZET. 



45 



alkalmas ezen legfőbb és egyedüli czél szolgálatára, nem létezőnek, 
a legmélyebb hivatalos titok zárával őrzöttnek tekintetett és így a 
\isszaélést legalább elméletben teljesen kizárta a mondott császári 
rendelet. 

A legfőbb vezetéssel megbízott főnök dolga volt megállapítani, 
hogy mely császári postahivatal mellett rendeztessék be titkos posta- 
szolgálat, melynek hivatalos neve »páholy (Loge)« volt ; ugyancsak 
a főnök kötelességévé tétetett a kerületi postaigazgatóságokkal meg- 
állapodni a közönséges postaszolgálatnak olyan beosztásában, mely 
lehetővé teszi a perserutálandó levelek normális továbbszállítását, 
de úgy, hogy elegendő idő maradjon a levél alapos átvizsgálására. 
Fősúly természetesen a megbízható, alkalmas és ügyes személyzet 
kiválasztásán nyugodott, meljmek egy része a »művészi« manipulácziót, 
a levelek föl nem ismerhető fölbontását végezte, míg a másik, magasb 
műveltséggel bíró rész, a gyanús levél kivonatolásával vagy lemásolá- 
sával foglalkozott.^ 

Ez az 1853 elején megszervezett intézmény alig pár év alatt a 
ritka alkalmazás következtében megrozsdásodott, míg az 1859 őszén 
megváltozott viszonyok fölelevenítették Dürnsteini lovag Schweiger 
Antal külügyminiszteri udvari tanácsosnak és a chiffre-departement 
főnökének^ igazgatása alatt. Mondanom sem kell, hogy a minisztérium, 
különösen pedig Thierry, nemcsak örömmel vette igénybe szolgálatát, 
hanem új életrekeltésében is egyik főtényezőjeként szerepelt. Az igaz, 
hogy 1859 utolsó hónapjaiban és 1860 első felében volt is elég alkalma 
az intézménynek beválnia, mert dolog akadt több mint elég. Nem ki- 
csiny munka volt ilykép ellenőrizni, a protestáns pátens kiadását kö- 
vető egyházi és nemzeti mozgalmak miatt, a magyarországi protes- 
táns papság egymás közötti és külföldi levelezését, mely 1859 deczem- 
berében kezdődött meg.* Még nagyobb munkát adott azon száma nél- 
küli egyének, bel- és külföldiek, leveleinek átkutatása, a kiket a titkos 
rendőrség azon a leggyakrabban teljesen alap nélküli gyanú miatt írt 
össze, hogy Kossuth és Ihász Dániel meg Pulszky kiterjedt magyar- 
országi levelezését továbbítják vagy elősegítik. Ezen a czímen került 

"^ Az előadottakról 1. a Gendarmerie-Departement 264. sz. ügyiratát (1860- 
ból s nem 1859 I) s mellékletét, a császár legf. kéziratát Bruck miniszterhez. 

* Az előbbi jegyz. említett legf. kézirat : Schweiger helyettese Cobetti udv. 
tanácsos volt. 

' Schweiger jelent. 1859 decz. 22. gr. Folliot de Crenneville csász. főhad- 
segédhez. (Gendarmerie-Depart. 915 ex 1859.) 



46 TÖRTÉKETI BEVEZETÉS 

gr. Esterházy János, gr. líemes János, egy gráczi gr. Herberstein, 
gr. Haller Sándor, egy gr. Káday és gr. Mikes, aztán Csengery Antal, 
Gorové István, Csapó Kálmán, Kovásznai László, br. Winunersperg, 
Bignio az operaénekes, s mellettük 8 pesti kereskedő', 11 bécsi (köztük 
a León nagykereskedó'-czég), 5 prágai, 4 velenczei, 3 milanói, 1 — 1 
londoni, moszkvai, pétervári, liviandi stb. kereskedó'ház korrespon- 
dencziája a titkos postaszolgálat czenzúrája alá, igen sokszor a leg- 
teljesebb megelégedésére Thierrynek, a ki tervekről és hangulatokról 
ily módon a legbiztosabb forrásokból nyert értesülést. Természetes, 
hogy nem csupán Budapestre és a nevezett külföldi fővárosokra és 
nem csupán Kossuth, Pulszky meg Ihász ezredes közvetítőire terjedt 
ki Thierry és Schweiger gondos figyelme, hanem a vidékre és egyéb 
összeköttetésekre is. így bontogatták föl pl. Thaly Ignácz és Sárközy 
esztergommegyei, Berzeviczy Bernát zempléni birtokosok, aztán a 
pestmegyei Gaál Sándor, a nyughatatlan gr. Károlyi Eduárd és mások 
leveleit. Gondolni lehet, mily jő fogásnak tartotta Schweiger és Thierry 
a széltében elterjedt hittel szemben, hogy Magyarországon a forra- 
dalom 1860 kora tavaszán okvetlenül ki fog ütni, mikor gr. Teleki 
Lászlónak gr. Teleki Gyulához és özv. gr. Batthyány Lajosnéhoz iit 
leveleiből olvashatták, hogy a párisi magyar komité a fölkelést a 
nyár végénél hamarabb semmi esetre sem várja.^ De a legcsattanősabb 
és ha nem feküdnék előttünk a titkos hivatalos kimutatás, szinte hihe- 
tetlen volna az, hogy a délmagyarországi forradalmi mozgalmak meg- 
ismerésére magában az egy Arad városában 45 tekintélyes egyén 
összes levelezése rendelkezésre állott, a mennyiben t. i. ezek korrespon- 
dencziáját a titkos postaszolgálat aradi főpáholya ernyedetlen buz- 
galonmial bányászta ki.^ 

A titkos postaszolgálat megfigyeltjei vagy áldozatai közül ki kell 
egynek nevét emelnem, nem csupán az eset föltxmősége, nem csupán 
az illetőnek egyénisége miatt, hajiem más okból is. 1860 legelején 

1 A rendőmünisztórium .\]brecht főherezeghez 1860niárcz.24. és a főherczeg 
a rendőrminiszt«rhez márczius 26. (ÁJlamrendörs. — BM. — iratok 1687. és 1766. sz.) 

- Mind erről Schweiger gr. Folliot de CrenneviUehez 1860 márczius 3. (Gen- 
darmerie-Dep. 155. sz. két névjegj'zékkel, melyek közül a második tartalmazza 
az aradiak névsorát. Köztük nevezetesbek : Csemovics György és Péter földbir- 
tokosok, Csemeghy Károly ügyvéd, Klapka József magánzó, Ormos Sándor és 
Péter földbirtokosok, Réthy Lipót nyomdatulajdonos, Vásárhelyi JuUa és Judith 
földbirtokosok, Varjassy Jakab ügyvédsegéd, Vörös Antal földbirtokos.) Aztán 
Schweiger újabb jelentései ugyanahhoz 1860 ápril 19. és június 20. (Gendarm.- 
Depart. 242. és 370. sz. a.) 



I. KÖNYV, III. FEJEZET. '17 

Thierry javaslatára azt jelenté Schweiger a császár főhad segédének, 
Folliot de Crenneville grófnak, hogy hasznosnak mutatkozik a most 
Velenczében üdülő, iménti rendőrminiszter, br. Hübner Sándor leve- 
lezésének ellenőrzése. A beleegyező kézjegy a javaslatra megjött és 
Hübner korrespondencziája a bécsi és velenczei főpáholyok czenzú- 
rájának tényleg alávettetek.^ Mit vethetett e lelke gyökerében csá- 
szárhű alattvaló ellen Tliierry egyebet annál a )>sötét« s talán nem is 
alaptalan gyanúnál, hogy a magyar konzervatívokkal baráti össze- 
köttetésben áll és levelez ? De ez a gyanú elég volt a méltatlan rend- 
szabály elrendelésére, mert a minisztériumban és Budán még mindig 
nagyobb súlyt fektettek a magyar konzervatív államférfiak alkot- 
mányos törekvéseire, mint akár a passzivisták politikájára, akár a 
forradalmiak készülődésére. 

Ez az aggodalom már az enervált rendszer halluczinácziójának 
volna nevezhető. Kisebb vagy nagyobb társadalmi eseménynél vagy 
ünnepélynél, a kül- és belpolitika minden útfordulóján lesben és elbújva 
ezeket a konzervatívokat vélték Thierryék. Ha a kassai jogászbálon 
a Rákóczi-indulóval demonstrált a fiatalság és a rendőrség kisütötte, 
hogy a Károlyi, Sztáray és Sennyey grófi és bárói családok fiatal tagjai 
a )>bujtogatók« : Budán és Bécsben már a konzervatív vezérek kezét 
látták működni ; ha Pesten a Nemzeti Színházban egy álarczosbál 
alkalmával Rákóczit és a Szózatot követelte a fiatalság, és Prott- 
mann megállapíthatá, hegy a zajoskodók közt egy-egy fiatal Balassa 
és Inkey báró. Károlyi, Keglevich és Szápáry gróf is részt vőn : a kor- 
mány szentül meg volt győződve, hogy ezek Hübner barátai intésére 
cselekedtek.2 És mikor Zsedényi, a főkonzervatív és főaulikus, de 
buzgó protestáns és egyháza jogainak lelkes védője 1859 őszén meg- 
kezdte a tiltakozást Thun protestáns pátense ellen : a római nagy- 
követi székben ülő Bach képes volt a miniszterelnökkel azt a képtelen- 
séget elhitetni, hogy Zsedényi Apponyi embere lévén, az egész protes- 
táns mozgalomnak a magyar konzervatívok köréből kellett kiindul- 
nia, vagy legalább velük szoros összeköttetésben állania ! Eimek kö- 
szönhette Zsedényi, hogy a mint november elején Bécsbe tette lábát, a 
rendőrség azonnal házkutatást tartott nála, persze minden eredmény 
nélkül : gyanús csak az az egy körülmény lehetett, hogy néhány barát- 



' Schweiger jelent. 1860 január 4. (Gendarmerie-Depart. 15 ex 1860.) 
' Steininger altábornagy jelent, a császárhoz 1860 január 27. (Gendarm.- 
Dep. 64. ex 1860.) és ITiierry jelent, a császárhoz 1860 febr. 21. (U. o. 124 ex 1860.) 



48 TÖRTÉNETI BEVEZETÉS 

ságos magánlevelet találtak nála régi jóakarójától, a Eajna partján 
száműzetésben élő István főherczeg nádortól.^ 

Még jellemzőbb azonban a november 6-iki esztergomi toastok 
esete, mely nagy port vert föl akkor a közönségnél s talán még nagyob- 
bat a kormány függönyei mögött. Az ország népszerű primása, az agg 
Szcitovszky ünnepelte áldozárságának félszázados é\^ordulóját. Közelről 
és távolról sietett Esztergomba az ország társadalmának színe-java 
s a 300 terítékű nagy banketten a király személyét képviselő Albrecht 
főherczeg magyarnyelvű üdvözlő toastot olvasott föl.^ Az öreg prímás 
lelkes éltetése után egymás után állottak föl egy-egy köszöntő elmon- 
dására Bartakonch, az egri érsek, br. Jósika Sámuel, a volt erdélyi 
kanczellár és gr. Cziráky János, a hű aulikus. Ez utóbbi lendületes be- 
szédben aposztrofálta az egyházfejedelmet, mint a ki megadja a király- 
nak a mi a királyé, de »töretlen erélylyel lerója tartozását a haza iránt 
is abban, a mi a hazáé* s áldomását a Szózat szavaival végzé, hogy 
»annja balszerencse közt, oly sok viszály után, megfogj'^'a bár, de törve 
nem él nemzet e hazán*. Jósika pedig egy ügyes fordulattal azt kívánta, 
hogy az ősz egyházfőnek megadassék még prímási legfőbb tisztét, a 
koronázást betölthetni. A főherczeg méltatlankodva kelt föl székéről 
és odahagyta az ünnepi társaságot. Méltatlankodása okául azt veté, 
hogy sérelem esett az általa képviselt uralkodó személyén, mikor az 
ő toastja után még mások is áldomásmondásra emelkedtek föl. Az 
igazi ok azonban az egyébként leglojálisabb hangon tartott toastok 
tartalma, főképen pedig az a körülmény volt, hogy az előző 
napon gr. Forgách kanonoknál a konzervatívok, köztük a házigazdán 
kívül csak egyetlen papiszemély Rirtakovich, értekezletre lúvattak 
meg, melynek tárgyát megtudnia nem sikerült.^ A főherczeg tehát 
elégtételt, vizsgálatot, a toastok hiteles szövegének megállapítását, 
esetleg az áldomásozók megbüntetését követelte. Külön miniszter- 
tanács tartatott ez ekként élessé vált ügyben és határozatba 
ment, hogy a külügyér, mint a császári ház minisztere, a kinek 
hatósága alá tartoznak a titkos tanácsosok, megintse az ildomtalanul 

1 Rechberg Bachhoz 1859 okt.8. és Bach Rechberghez 1859 okt. 21. (Prási- 
dial-Akten Rechberg, Fasc. IV.) ; aztán Thierry a császárhoz 1859 nov. 3. (Gen- 
darm.-Dep. 838 ex 1859.) V. ö. Széchenyi HoUánhoz 1859 nov. 10. után. (Kónyi: 
Sz. I. levelei HoUán Ernőhöz, Budapesti Szende 100. köt. 181. 1.) 

^ Nagyon jellemző erről Széchenyi levele Hollánhoz 1859 nov. 10. (Kónyi, 
az előbbi jegyz. id. h. 180. 1.) 

* Albrecht Rechberghez 1859 nov. 13. (Prasidial-Akten Rechberg, Fasc. I*.) 



I. KÖNYV, III. FEJEZET. 49 

toastozókat s beszédjük hiteles szövegét bekö vetélje tőlük. Ez meg is 
történt ; de a fegyver %-isszafelé sült el. A toastok liiteles szövege 
beküldetett ugyan, de különösen Cziráky részéről olyan »leczkéztetéssel«, 
mely után jobbnak A'élte a kormány a dolgot szép csendben elejteni. 
Méltóságom alattinak tartom, monda a megbántott főúr, a megjegy- 
zésekre felelni, és minden gyanúsítást azzal a nyilatkozattal utasítok 
vissza, hogy én, mielőtt a titkos tanácsosi ranggal kitüntettem volna, 
születésemnél fogva ez ország gyermeke és a magyar királyság mág- 
nása valék s királyom iránti törhetetlen hilségem mellett izzó hon- 
szerelmemet s hazám s nemzetem nyelvéhez és szokásaihoz való ra- 
gaszkodásomat soha megtagadni nem fogom és nem akarom.^ 

Hasonló értelemben válaszoltak Bartakovich és Jósika is a hozzá- 
juk intézett fölszólításra, meggyőzvén újra a kormánj-l: a büszke 
magyar konzervatívok hajthatatlanságáról és arról, hogy eme férfiak 
befolyását és tekintélyét a rendszer érdekében össze kell törni s róluk 
és kártékony, ártalmas voltukról az lu-alkodó poliarába tiszta bort 
önteni. 

Ez volt a főczélja annak a hosszú, mindvégig nagyérdekű emlék- 
iratnak, melyet a főkormányzó kabinetjében 1860 legelején dolgoztak 
ki s mely február első felében került a fiatal császár asztalára.^ Az 
emlékirat az 1851-től kezdve lefolyt 9 esztendőre tekint \issza s bizo- 
nyos meglepő őszinteséggel sorolja elő a kormányzás hibáit a bel- 
ügjá, a pénzügyi s a kultusz- és közoktatásügyi közigazgatás külön- 
féle ágaiban. Utal az adóügy teljesen elvétett rendezésére, az igazság- 
szolgáltatás sok hibáira, panaszosan elősorolja a rendőrség elzüllését 
Kempen vezetése alatt ; kiemeli, hogy a konkordátiun Magyarorszá- 
gon fölösleges és nem tetsző, a magyar katolikus egyház önállásának 
tagadása, melyet a protestáns pátensnek meg kellett volna előznie 
hogy jobb hatása legyen ; hangoztatja a nyelvkérdés hibásan engedé- 
keny megoldását a gimnáziiunokban stb. A legfőbb bajnak azonban 
azt a legutóbbi időkben észlelhető jelenséget tartja, hogy a 49-iki 
harczok nagy eredménye, a monarchia egységes volta, egységes veze- 
tése terén bizonyos ingadozás, a tétovázásnak és bizonytalanságnak 
egy káros neme látszik fejét fölütni. Ez különösen azért nagy baj 

1 Cziráky Rechberghez 1859 nov. 13. (Prasidial-Akten, mint az előbbi jegy- 
zetben.) Ide vonatkoznak még: Minisztertanács jegyzökönyve 1859 nov. 9. (3933. 
sz. ex 1859.); Rcchberg Albrecht föherczeghez 1859 nov. 11. és a fó'herczeg Rech- 
berghez nov. 13. (Prasidial-Akten Rechberg, Fasc. I*.) 

- Secreta des Kabinetsarchivs, Ungarn. No 5. 

Gr. Széchenvi Istráo döbliagi hagyatéka. I. küt. 4 



50 TÖRTÉNETI BEVEZETÉS 

az emlékirat szerint, mert szilárd és semmit nem szűnő kitartással 
ezt a joagy eszmét a magyar mérsékelt liberálisok doktrinarizmusától 
nem kellett félteni, miután a forradalmi párt le van törve, a népnek 
nagy indifferens tömege pedig jó közigazgatás és anyagi érdekeinek 
okos fölkarolása által könnyen meg volt volna az eszmének nyerhető. 
De elronták és elmérgesiték a helyzetet, a legtöbbet ártottak az eszme 
meggyökeresedésének a konzervatív magyar politikusok. Xagy befo- 
lyásuk volt és maradt az udvarnál, a Keichsratban, sőt a kortinák 
mögött az egyes minisztériimioknál is. Ők is hitték, de barátaik is 
hitték, hogy az övék a közel jövő. így mertek aztán föllépni már 1857-ben 
Őfölsége körútja alkalmával vakmerő folyamodásukkal ^ s noha eluta- 
sittattak, ez nem riasztá meg őket, mert lépéseik bimtetés nélkül 
maradtak, sőt ebiézésre találtak köztük oly egyének is, a Mk mint pl. 
Szőgyény László, a Keichsrat tagja, már e hivatalos állásánál fogva 
is köteles volt vobia minden efféle lépéstói távol tartania magát. De 
épen az volt a bökkenő, hogy a Zichy Ferencz és Szőgyény-féle férfiak 
a Reichsratból vezették a konzervatívok intrikáit szolgálati kötelmeik 
elhanyagolásával a kormány ellen, a kormányintézkedések jó hatá- 
sát paralizálták, \isszaéltek állásaikkal és külöideges magyar érdekek 
ügynökei voltak a konzervatívok uralomrajutása czéljából, noha 
tenyéren fekvő dolog, hogy ha a magyar konzervatívoknak sikerübie 
a kormányt kezükbe keríteni, magukhoz ragadnák a magyar köz- 
nemesség, a birtokosok ellenzéki pártját, a minek rönd időre rá ^y 
alkotmányos-radikális koaliczió lenne az eredménye a monarchia 
egysége eszméjének bukásával. 

Hübner értekezései, folytatá az emlékirat, Bécsben és Tótmegye- 
ren, a hol valóságos kis országgyűlés vette őt körül, csak újabb lökést 
adott a konzervatívok bátorságának, a melyet nem hűtött le az eszter- 
gomi ünnep szónokainak tudtára adott legfelsőbb nemtetszés sem. 
A magyar konzervatívok befolyása nem szenvedett az udvarnál s a 
legfelsőbb körökben semmit, a ómagyar ellenkormány« él és működik 
titokban s lassanként aláássa a birodalmi egység falait. Ideje meg- 
érteni, hogy a magyar konzervatív uralom csak átmenet volna egy ultra.- 
liberáhs reakczióhoz s ideje vobia világosan megértetni Magyarország- 
gal, hogy a kormány kimondott rendszerének a magyar konzerv'atí- 
vok nem csinálhatnak a trónnál konkurrencziát. Okvetlenül szüksé- 



' L. a föliratot Kónyi : Deák F. beszédei, II. 397. (második kiadás). V. ö, 
Id. Szőgyény-Marich László emlékiratai, II. 80. és köv. 



I. KOSYV, m. FEJEZET. 



51 



ges aaért, így végződik az emlékirat, a birodalmi egység elvéDek érvényt 
szerezni, a konzervatívok kolomposait és segítőit a hivataloktól s az 
udvartól eltávolítani s a mennyiben ezenkívül is bizonyos körökben 
veszélyesekké válhatnának, őket erős megfigyelés alá helyezni s aztán 
ártahnatlaniiá tenni akár konfináczió útján, akár olykép, hogy arról 
a helyről, a honnan a kormány ellen sikerrel agitálhatnának, eltávo- 
líttassanak. 

Ennek a fölség elé juttatott fölfogásnak az udvaron és a hivata- 
lokon kívül álló veszedelmes magyar konzervatívokról, kiegészítője 
volt a főherczegnek pár nappal azelőtt Goluchowskihoz és Thierry- 
hez intézett jegyzéke, a mely arra figyelmezteti a minisztereket, hogy 
»sürgős szükség különösen a Bécsben tartózkodó magyar mágnásokat, 
a kik kicsiny, de fölötte befolyásos pártot alkotnak, megfosztani a 
lehetőségtől, hogy a czélba veendő kormányintézkedéseket hatály- 
taJanítsák«.^ 

Előadásom elején kiemeltem, hogy Albrecht főherczeg nem visel- 
tetett ellenséges indulattal a magyarság iránt, a mikor az országba 
jött, sőt sok jelét adta az ország anyagi kultúrája, vagyoni erősbödése, 
fejlesztésére irányidó jóakaratának, de hogy rendületlen híve volt a 
merev czentralizmusnak, a birodalmi egységnek és az absolut kormány- 
formának. Mind a mellett mikor azt látjuk, mily szívósan, a gyűlölet 
-bizonyos nemével harczol elveinek ostromlói között épen a konzerva- 
tívok ellen, fölmerül előttünk az a kérdés, vájjon nincs-e része a szí- 
vósságban bizonyos alanyi érzelemnek ? Hiszen tudjuk, hogy a főkor- 
mányzó estélyeit a magyar arisztokráczia a legutóbbi években tün- 
tetően kerülte, mai műszóval élve, bojkott alá vetette, úgyhogy a 
fóTierczeg a téli idényre nejét és leányát Bécsbe küldte föl. Nem érdek- 
telen egy császári öcscséhez intézett magánleveléből megtudnunk, 
hogy azon okok között, a melyekkel 1860 kora tavaszán a főkormány- 
zóság tiszte alóli fölmentését kérte, a magyar arisztokráczia e sértő 
tüntetése is szerepel.- De a komoly s meggyőződése talaján álló főher- 
czegnél el kell ezt a gondolatot utasítanunk, ha látjuk azt, hogy még 
Kajner főherczeg is, a ki az uralkodó rendszernek épenséggel nem 
volt bámulója és ebből nem is csinált titkot,^ még ez a Rajner főher- 
czeg is úgy okoskodott, hogy ha már egyszer állami érdeknek tartják 

^ Albrecht jegj'zéke Goluchowskihoz és Thierryhez 1860 január 17. (Prasi- 
dial-Akten Rechberg, Fasc. I*.) 

- Albrecht a császárhoz 1860 márcz. 22. (Secreta des Kabinetsarchivs.) 
^ Szó'gyény emlékiratai, II. 77. és 112. 1. 

4* 



52 TÖP.TÉKETI BEVEZETÉS 

az uralkodó és tanácsosai az abszolutizmust és a merev birodalmi 
egységet ép oly merev központosításával, akkor következetesen kell 
eljárni s a magyar konzervatívok bomlasztó befolyását megakadá- 
lyozni. Pár napra rá, hogy a főkormányzó emlékirata a Zichy és Sző- 
gyénv-féle államférfiakat mint a magyar konzervatívok reichsrati 
ügynökeit vádolta meg, Eajner főherczeg. mint a birodaüni tanács 
elnöke, hasonló értelemben nyilatkozott az általa különben nagyra- 
becsült Szőgyényről egy másik memorandumban, mely a birodalmi 
tanác újjáalakításáról és kibővítéséről szólván, a réginek tagjait 
jellemzé. »Talentumos ember, sok ismerettel, így szól az érdekes 
karakterisztikima. és nagy jártassággal bír a régi magyar tön-ényekben 
és jogszokásokban, melyeket minden alkalommal igyekszilv az új tör- 
vényekkel szemben érvényre juttatni. Nagy körültekintéssel vőn 
részt a legutóbbi idők pártmozgalmaiban s nem hiszem, hogy igazta- 
lan dolgot mondok róla, ha őt tartom e mozgalmak erkölcsi vezetőjé- 
nek, talán okozójának. Mint az eddigi birodalmi tanácsnak mindig 
m^bízhatatlan tagja, a kibővítettben, ha talán óvatosságból nem is 
a látható, de titokban mindenesetre a valódi vezére lesz a magyarok 
ellenzékének és így veszedelmes elem.<(i 



IV. FEJEZET. 

A főkormányzó másodszor hívja föl a rentló'rminiszter figyelmét Széchenyire. — 
Thierry és Felscnthal kormánytanácsos működése ez ügyben. — Sikerül egy 
gyógyintézetbeli kém szerződtetése. — A rendőrség a legképtelenebb gj-anüoko- 
kat keresi és gyűjti Széchenyi ellen. — A Blick és a röpiratok ügj-e és gyanúja. 
A Times-ügy. Kellemetlenségek angol politikusokkal. — Kémek híradásai Kemény 
Zsigmond és Széchenyi közös levelezéséről a franczia kormánj-nyal. 

Mikor Magyarország katonai és polgári főkormányzója egyik 
kezével a magyar konzervatívokra mutatott, a kik szívós munkájuk- 
kal a birodalmi egység eszméjét aláássák, másik kezével pedig a Bécs- 
ben tartózkodó magyar mágnásokra utalt, a kik a kormány intézke- 
déseit meghiúsítani képesek; joggal föltehetjük, hogy ez utóbbiak 
között Széchenyit is rováson tartotta. És föltevésünkben nem is csa- 
latkozunk, mert aUg hagyta el a neki ellenszenves Hübner a rendőri 

' Rajner főherczeg beadványa 1860 febr. 29. (Prásidial- Aktén Rechberg, 
Fasc. V.) 



I. KÖNYV, IV. FEJEZET. 53 

tárczát s alig melegedett meg utódja a miniszteri zsöllyében, szüksé- 
gesnek tartá a főkormányzó az új miniszter figyelmét a döblingi reme- 
tére újra külön is fölhívni. 

Már az év elején figyelmeztettem egyszer a minisztériumot (így 
szól rövidre fogva a bó' jegyzék, melyet Albrecht fó'herczeg november 
14-én intézett ^ Thierryhez) Széchenyire, akadémiai levele miatt ; 
meg is Ígérte nekem akkor a rendó'rminiszter, hogy meg fogja akadá- 
lyozni Széchenyinek minden a közönség elé szánt netáni írásos nyilat- 
kozatát. Mindamellett kénytelen vagyok újabb tapasztalatok alapján 
Széchenyi írói tevékenységére visszatérni ; mert nem csupán ó't tartja 
a közvélemény egy Londonban megjelent )>BIick auf den anonymen 
Rückblick« czímű munka- írójának, mely Ausztria állapotait »specziá- 
Us arczátlansággal* ostorozza, hanem azt is beszélik, hogy a gróf egy 
újabb művet készít sajtó alá. Ha Széchenyi ezen szerzó'i és írói minő- 
sége igaznak bizonyulna, az a jelen időben különös fontosságú volna ; 
mivel Széchenyi tendencziája már akadémiai levelében is föltűnően 
megnyilatkozott és mivel a gróf jól tudja, mily rokonszenv uralkodik 
iránta Magyarországon, a hol a nemzeti körök hajlandók az ő sze- 
mélyében valami magasabb inspiratióval bíi'ó lényt látni. Egész bizo- 
nyosnak tartható, hogy Széchenyi ezt az ő nagy befolyását örömest 
növelni fogja még, ha veszedelmes kihágásai meg nem akadályoztat- 
nak. Kötelességemnek tartom, végzi a jegyzék, erre figyelmeztetni 
a minisztériumot és kérni, hogy idevágó intézkedéseivel nyugtas- 
son meg. 

Kempent az év elején, láttuk, mily kellemetlenül lepte meg a 
főkormányzó hasonló első jegyzéke. Thierrynek ellenben ez a második 
kapóra jött. Ö már meg volt győződve arról, hogy a döblingi remete, 
mint akkoriban egy titkos rendőri jelentés monda, »a magyar arisz- 
tokraták agitácziójának közismert központja*.^ Neki, a ki elődje 
Hübner levelezését egy pillanatig sem habozott a titkos postaszolgá- 
lat kémkedésének alávetni, tüstént tárczája átvétele után első gondjai 
közé tartozott Széchenyi rendőri megfigyeltetését diszkrét módon 
ugyan, de a legmesszebb menő energiával s a keze alatti eszközök 

1 Albrecht Thierryhez 1859 nov. 14. (I. jelen kötet, Függelék 15. sz.) 
- A fó'herczeg jegyzéke ily czímmel említi : Blick auf den Riickblick. — Ez 
a mellett szól, hogy a munkát a fó'herczeg kabinetjében nem ismerték, eredetiben 
nem látták, hanem csak a befolyt rendőri jelentések alapján ítéltek róla. 

^ Kivonat a titkos rendőrség Lonovichra vonatkozó adataiból, 1860 január 7. 
(Államrend. — BM. — iratok 112. sz.) 



54 TÖRTÉNETI BEVEZETÉS 

kihaszűálásával foganatosítani. Az öreg Czapkára, a ki hivatalosko- 
dásának utolsó heteit élte, nem számíthatott ; de sokszorosan pótolta, 
fölülmúlta ezt egy alatta szolgáló, ép oly eszes, mint körmönfont főhiva- 
talnok. Kudolf Köppl Edler von Felsenthal 1831 óta állott a bécsi 
rendó'rigazgatóság szolgálatában és nyolcz év óta vezette a Bécs- 
belvárosi kerületet. Ez idő alatt a rendőri szolgálat legkülönfélébb 
ágaiban annyira kitüntette magát, lélekjelenlétének és éleslátásának 
acnyi bizonyságát adta, hogy, mint Thierry elismerő nyilatkozata 
mondja, a helyi és biztonsági rendészet legtehetségesebb orgánumai 
közé számíttatott. Felsenthal Tlüerry ajánlatára abban a bürokrata- 
világban sokat jelentő kitüntetésben részesült, hogy az uralkodó őt 
(épen a bennünket legközelebbről érdeklő időben) 1859 deczember 
közepén kormánj'tanácsossá nevezte ki.^ Felsenthal ravasz, találékony 
ember volt és mint Kecskeméthy Aurél, a ki őt jól ismeré, megjegyzi 
róla, valósiigos »polizeigenie«. Nem anekdota, hanem igazán meg- 
történt eset volt az, hogy egy bécsi gazdag bankárral csak azért lépett 
benső barátságba, hogy kikémlelje háza titkait, a mi csakugyan sike- 
rült is neki, mert kisüthette róla, hogy banküzletei mellett veszedel- 
mes »bankócsináló«, egy a nemzeti bank jegyeit hamisító szövetke- 
zetnek feje és intézője. A ravasz rendőr a maga gazdag praxisának 
emlékezetét (a mint ezt azóta már annyi világváros rendőrfőnöke meg- 
tette) meg akarta örökíteni és emlékiratai első kötete meg is jelent.- 
Széchenyi, Kecskeméthy szerint olvasta volna ezt a kötetet s mikor 
aztán később Felsenthal meglátogatta, a döbhngi remete meg volt 
arról győződve, hogy Felsenthal jelenlétének valami specziális kém- 
lelés a czélja.^ Az öregebb osztrák nemzedék, de valószínilleg a magya- 
rok közül is többen még jól emlékezhetnek egy 3 kötetes német irány- 
regényre, mely 1860 végén »Dissolving views« (Ködképek) angol czíni 
alatt látott napvilágot és óriási föltűnést keltett, mert az osztrák 
államnak és társadalomnak meglepően hű képét nyújtotta. A benne 
szereplők legnagyobb részére a császártól és Miksa főherczegtől kezdve 
lefelé azoimal rá lehetett ismerni. Ebben a regényben nagy szerepet 
játszik egy eszes és ravasz rendőrtisztviselő Lipprecht név alatt, a ki 
Kollmant, a gazdag és nagy jótevő strébert és gazembert, a kit már 

' Thierry előterjesztése a császárhoz 1859 decz. 18. (Gend.-Dep. 878. sz.) 
Legf. elhatározás decz. 19. (U. o.) 

2 Aus der Praxis eines österr. Polizeibearaten. 1. Bd., Der Banknotenfálscher 
Péter von B*** Wien, 1853. Von Rudolf von Felsenthal. 

* Kecskeméthy : Gróf Széchenyi István utolsó évei. 150. 1. 



I, KÖNYT, IT. FEJEZET. 55 

a kibővített Reichsrat tagjává akart a császár kinevezm, az utolsó 
pillanatban leleplezi. A regény e különben rokonszenves lipprechtje 
tiűajdonkép a mi udvarias, finom modorú Felsenthalunk, a kinek a 
maga áldozatai iránt, tartozzanak azok a közönséges gonosztevők 
vagy a politikai vádlottak sorába, tulajdonképen sem ellen-, sem 
rokonszenve nincs, a kit csak az »ügy« érdekel és a »szimat<( hatabnas 
ösztöne vezet. 

Ennek a regénybeillő detektiv-talentimmak a kezébe adta Thierry 
a csiklandós nyomozást október végén és a mit Czapka 9 — 10 hó alatt 
nem tudott elérni, azt Felsenthal egy hónap alatt m^cselekedte. 
A )>Blick« szerzőségéről nem sikerült ugyan tökéletes, törvényszék 
előtt is megálló bizonyosságot szereznie. Egyelőre megelégedett azzal, 
hogy efelól teljes alanyi meggyőződésre jutott s valónak fogadhatta 
el axt az állítását is a főherczegi jegyzéknek, hogy a döblingi remete 
most is egy újabb kinyomatandó művön dolgozik. Kitudta azonban 
Felsenthal, hogy Széchenyi olyan levelezést folytat, a melyet minden- 
kép titkolni igyekszik ; a legfőbb, a megbecsülhetetlen eredmény pedig 
az volt, hogy be tudott férkőzni Széchenyi döblingi legbensőbb környe- 
zetéhez s az intézeti személyzet közül egyet le tudott veimi a lábáról, 
a ki kényelmesen figyelhetvén Széchenyit, megfigyelései eredményé- 
ről pontosan fogja tudósíthatni a rendőrséget. Ez hát a legkedvezőbb 
kilátásokkal kecsegtetett, a mint a rendőrminisztérium egyik szem- 
füles titkárának, a különben igen ügyes és olvasott Hiersch Károly- 
nak, Thierryhez intézett nagyérdekű bizalmas referádájából meg- 
tudjuk.^ Azzal t. i., hogy alkalmas pillanatban sikerülni fog okevésbé 
erőszakos, de annál biztosabb módon birtokába jutni Széchenyi titkos 
iratainak*,^ vagyis magyarán mondv'a Széchenyi bizonyos iratait 
ellopatni; mert az illető intézeti személy nemcsak alkalmas, hanem 
kétségkívül hajlandó is ez irományokat a hatóság kezére játszani, ha 
jövőjét (miután adott esetben az intézet szolgálatából távoznia kel- 
lene) megfelelő alkalmazással biztosítanák. A hatóság kezébe jutott 
papírok aztán nemcsak informatív czélra bírnának elsőrendű fontos- 
sággal, hanem bizonyítékok lennének Széchenyi és társai, az örökösen 
intrikáló konzervatívok ellen is. 

Mikor Felsenthal »eredményes« működésének e meglepő sikeré- 



1 Hiersch összefoglaló jelentése 1859 nov. 20. (1. jelen kötet, Függelék 16. sz.) 
^ ♦ . . . um auf eineiu minder gewalttiitigen und zueleich sicíierem Wesje 
ín dt'D Besitz der geheimen Papiere dos Gráfon Széchenyi zu gelangen.a U. o. 



56 TÖRTÉNETI BEVEZETÉS 

ró'l olvasunk Hiersch jelentésében, ünkénytelen az a kérdés merül föl 
előttünk, ki volt az intézeti felügyelő személyzet közül az áruló? 
Olyannak kellett lenni, a ki Széchenyi legközvetlenebb környezeté- 
hez tartozott, vele szabadon érintkezett s bizalmát teljes mértékben 
bírta. Két ilyen egyénről van biztos tudomásimk s csak e kettő jöhet 
a kérdésre adandó válasznál tekintetbe. A német-osztrák Bichler 
vagy Pichler Sebestyén és a cseh-német Brach Jakab. jVIind a kettő 
meghittje volt Széchenyinek döblingi tartózkodása utolsó éveiben ; 
ezek ültek előszobájában, ezek jelentették be látogatóit, ezekkel szokott 
el-elsakkozni, ha nem volt más intelligensebb ember kéznél. A gróf 
és a grófné jól pénzelték mind a kettőt, ragaszkodást is mutatott 
mind a kettő a velük jól bánó grófhoz.^ Különösen Brachnak egy- 
szerű, becsületes voltáról érdekes képet rajzol Kecskeméthy. Széchenyi 
annyira megszerette ezt a naiv, tisztességes öreg embert, hogy élete 
vége felé sokszor maga mellé ültette az ebédhez s mikor Széchenyi 
öngyilkos ló'n, az öreg Brach lelki izgatottságában szélhüdést kapott, 
mely hamarosan halálát is okozta. A jelek odamutatnak, hogy nem 
ő, hanem társa Bichler volt a rendőrség bizalmasa ; ezt megerősíti egy 
másik körülmény, mely Kecskeméthyvel áll kapcsolatban és Széchenyi 
halála után a Kecskeméthy ellen megindított Aizsgálat folyamán 
Bichler egy vallomásából világlik ki. Kecskeméthy ugyanis Széche- 
nyinél tett látogatásai alkalmával mint a »pölöskei ispán« jelenteté 
be magát, mert Széchenyi akár a félénk Görgenre való tekintettel, 
akár Kecskeméthy iránti delicatesse-ból nem akarta Görgennel és a 
személyzettel tudatni, hogy egy valóságos rendőrségi hivatalnok jár 
be hozzá. Az akkor talán már a rendőrség biztatására erősen figyelő 
Bichler azonban a gróf egy beszélgetéséből kitudta, hogy a pölöskei 
ispán tulajdonképen Kecskeméthy Aurél s elárulá, a mi Kákái Ara- 
Jiyosunknak azután sok-sok bajt és kenyere vesztét okozta.^ Nincs 
hát okunk kételkedni arról, hogy Széchenyi bennfentes megfigyelője, 
az áruló, Bichler Sebestyén volt. 

Míg ezek történtek, az alatt Czapka is nyugalomba vonult s Fel- 
senthal az új rendőrigazgatóval AVeberrel egyetértésben buzgólkodva 
folytatta a csakugyan körültekintőbbé vált és kívánatos eredmé- 
nyekkel kecsegtető megfigyelést és kikombinálhatott egyet-mást a 



' Mind erroi bőven tudósít bennünket Kecskeméthy id. m. 48 — 49. lapjain. 
- Lienbacher György államügyész jelentése 1860 július 3. (ÁUamrendőrs. 
— BM. — iratok, 4185. sz.) 



I. KÖNYV, !V. FEJEZET. 



57 



titkos rendőrségnek a döblingi körzeten kívül működő közegei és 
kémei hírhordásából is. 

Szomorú érdekességgel bír most már látni, mint sűrűsödnek a 
legképtelenebb gyanuokok a döblingi remete személye körül ; rész- 
ben olyanok, a melyeknél ő maga aktív szerepet játszik, részben olya- 
nok, a melyeket a véletlen vagy a hírhordások és kémkedések hoznak 
vele kapcsolatba. Bosszankodással vegyes érzelmet kelt az a már a 
komikimihoz közeledő bárgyúság, melylyel Széchenyit a rendőrség 
gyanúba fogta a-zért, mert 1859 őszén a fiatal József főherceg látoga- 
tásával tisztelte meg Döblingben. A viszontlátásnak mind a két fél 
őszintén örült. Széchenyinek azokat a boldog időket hozta vissza 
emlékezetébe, midőn az öreg nádor támogatásával a Duna és Tisza 
szabályozásánál hazájának és nemzetének oly áldásos szolgálatokat 
tehetett ; a fiatal főherezeg pedig kegyeletes megilletődéssel tekin- 
tett az ősz hazafira, atyja és bátyja lojális lüvére s melegen kérte 
Széchenyit, hogy mint régebben kisfiú korában tette, csak tegezzé 
őt továbbra is.^ A látogatás elég ok volt a döblingi remetét gyanúba 
fogni, mert lüsz' az öreg nádor magyarrá vált családját a Bachhoz 
húzó körök sanda szemmel tekintették.^ 

Felsenthal sokkal okosabb ember volt, semhogy efféle szemre- 
hányás őt érhetné. De annál nevetségesebbnek tűnik föl előttünk a 
pedáns Weber, a ki pl. egy teljesen jelentőség nélküli lokáUs dolognál, 
a nagyczenki új templom építése ügyénél is lazítást szimatolt. Az új 
templomot, mint tudjuk, Széchenyi építtette, noha teljes befejezését 
már nem érhette meg. Irt az építés dolgában egy szép levelet egykori 
czenki jobbágyaihoz, meleget, vallásosat ; de magyar lelke nem áll- 
hatta meg, hogy ne utaljon mintegy nemzeti hivatására is Isten e 
szentegyházának, mely a magyarság és németség határán a nyuga- 
ton a legszélsőbb templom, a honnan ima, ének és szentbeszéd magya- 
rul hangzik föl az Egek Urához.' A szép levélről a bécsi )>Wanderer« 
— bizonyára Falk Miksa tollából — elég vakmerő volt egy rokonszen- 
ves czikkben megemlékezni ; de meg is kapta érte Webertől a bün- 
tetést, t. i. a második rendőri megintést, mely mint már említők, a 

' Kecskemétliy id. m. 52. 1. 

2 Ezt Szőgyény is említi emlékirataiban. 

' Széchenyi levele 1860 január elejéről, (Majiáth Sz. lev. III.) benne e szép 
mondás : i>Czenk nyugat felé első hely, hol drága anyaföldünknek szívünkbe és 
lelkünkbe elválhatatlanul beleszőtt nyelvén dicsértetik a királyoknak királya, 
a nagy isten. « 



58 TÖRTÉNETI BEVEZETÉ3 

sújtott lapot a lét vagy nemlét küszöbére állította. Mondották, — és 
Széchenyi maga is meg volt róla győződve — hogy az intézkedés a 
főkormányzó kívánságára történt, a ki nem tudta eltitkolni harag- 
ját Széchenyi ezen újabb »enuntiatiója<( miatt.i Komolyabb követ- 
kezményekkel járt Széchenyi egy nagyczenki ispáJijának, Velancsics- 
nak, egy erős magyarérzésű, heves és kissé tapintatlan embernek 
ugyanezen időre esett botlása, melyet a szolgalelkű rendőmiLoiszter 
nem átallott külön beadványban tudomására hozni — persze a telje- 
sen ártatlan Széchenyi befeketítése czéljából — az uralkodónak. 
Valami bankettet tartottak 1860 februárjában Xagyczenken a köz- 
ségházánál, a melyen a tanító áldomást ivott az uralkodó egészségére, 
a miért őt Velancsics, a búsmagyar, kérdőre vonta. Az ügyből botrány 
keletkezett, Velancsics ellen megindíták a törvényes eljárást; de 
maga az eset Széchenyi rovására íratott.^ 

Weber és Thierry fölsülésével végződött ellenben két nagyon jel- 
lemző epizód Széchenji megfigyeltetése történetéből. Weber nem jó 
szemmel nézte, hogy Lonovics püspök a legutóbbi idők alatt, a magyar 
konzervatívok 1859 őszén megkezdett kísérletei után eddigi nagy 
visszavonultságából kilépni kezdett, miután, mondja a titkos jelen- 
tés, a magyar nemzeti mozgolódások benne is reményeket keltettek ; 
s hogy különösen gyakran járt Széchenyihez »a magyar arisztokráczia 
agitácziójának közismert központjához*.^ Kapóra jött hát Webernek 
az a fölfödözés, hogy a bécsi egyetem magyar tanulói közt alakult 
titkos politikai egyesület Lono\icscsal és így Széchenyivel hozható 
kapcsolatba. A \Tzsgálatok ugyanis kisütötték, hogy ezt az egyesületet 
egy Hegyi Gyula nevű bécsi egyetemi hallgató szervezte és megszer- 
vezése után, mint bizalmas körben kijelenté. Pestre szándékozott 
menni, hogy itt egy Lonovics által organizált nagyobbszabású titkos 
testület tagjai közé lépjen be.' Persze ezt a »titkos« társulatot hiába 
keresték ! Mulatságosabb eimél a másik epizód, mely Széchenyi egy 
másik látogatójának és nagy tisztelőjének, Danielik kanonoknak 

» Széchenyi HoUánhoz 1860 febr. 6. (Kónyi id. közi. Budapesti Szemle 100. 
köt. 182. 1.) 

^ Thierry jelent, a császárhoz 1860 márczius 3. (Gendarmerie-Dep. 153. sz.) 

' A titkos rendőrség adataiból Lono\ncsra vonatk. 1S60 január 7. (Állam- 
rendőri — BM. — iratok 112. sz.) 

* U. 0. A cs. kir. beliig\Tniaiszterium rendőri iratai 11058. sz. a. tartalmaz- 
ták az ezen Dtitkosd társulatra vonatkozó aktákat, melyek azonban, állítólag, selej- 
teztettek. 



I. KOSYT. IV. FEJEZET. 



59 



nevén át fűződik Széchenyihez. 1859 karácsony napja előtt egy név- 
telen följelentés érkezett a császárhoz, melyben egy »hű alattvalója* 
tudatja vele, hogy Pesten egy összeesküvő párt alakult, melynek Pest 
a székhelye, számos tagja van, köztük a jelentéstevő is, a ki azonban 
csak azért állott be, hogy a fölségnek mindenről beszámolhasson. 
Thierry a fontosnak ígérkező ügy kLuyomozását a pesti írói világban 
különösen jól ismert pesti rendőrigazgatóra, Prottmannra bízta, a ki 
tagadliatatlan ügyességgel, de nem azzal az eredménnyel tisztázta a 
dolgot, a melyet tőle Thierry várt. Prottmaim körültekintő nyomo- 
zása bebizonyította, hogy a né\'ielen följelentés írója Lonkay Antal, 
az »Idők Tanuja« szerkesztője ; az a titkos összeesküvő párt pedig 
nem egyéb, mint a Szent István Társulat, a magyarság lelkes elő- 
mozdítója. Lonkay maga is tagja a társulatnak ; a följelentést részben 
bosszúból, részben félelemből tette, miután őt lapja magatartásáért 
a Szent István Társulat erélyes és nagy magyar alelnöke Danielik 
nyíltan megtámadta ; sőt Lonkay névtelen leveleket is kapott, me- 
lyek őt macskazenével, sőt halállal fenyegették. Nem érdektelen, 
hogy a sarokba szorított Lonkay Prottmann előtt főleg azzal érvelt 
Danielik és a Szent István Társulat ellen, hogy ez vallásos társaság- 
ból politikai klubbá vált, a mire különösen a br. Kemény Zsig- 
monddal és Gregus Ágosttal való összeköttetései mutatnak, mely 
Htóbbi a társulat megbízásából egy művet írt a materializmusról és 
szorgalmasan dolgozik a társulat encyklopédiájába. örülhetett Lon- 
kay, hogy a hamis följelentésért nem büntette őt a nemesb vadra 
vadászó Thierry, a kit csaknem nevetségessé tőn alantasa, Prott- 
mann előtt.^ 

Még jellemzőbb ez apróságoknál az az idegesség, mely Tliierryt s 
bizonyára nem utolsó sorban a főkormányzót Széchenyinek az ország- 
ban majdnem naponként növekvő népszerűsége miatt elfogta s a 
rendőrséget arra készté, hogy annál szigorúbban tartsa megfigyelés 
alatt a mindegyre tiszteltebb dölDlingi remetét. 1859 nyarán az ifj. 
Széchenyi Béla kirándulásokat tőn a távolabbi vidékre s kivétel nél- 
kül mindenütt megindító jeleivel találkozott az atyja iránti mély 
tiszteletnek és kegyeletnek. Tudván, hogy ezzel balzsamot önt édes- 



1 Anonym jelentés a császárhoz 1859 decz. 19. Pest. (Államrcndörs. — BM. — 
iratok 6019. sz.) — Thierry a császárhoz 1860 január 2. (Gendarm.-Dep. 10. ?z. 
ex 1860.) — Prottmann Thierryhez 1860 január 3. (Államrend. — BM. — iratok 
61. sz.) és január 15. (U. o. 217. sz.) 



GO TÖRTÉSETI BEVEZETÉS 

anyja, e nagyszívű, Jiagj'lelkű és heroikus aiszony sebzett szívére, 
akit az ádáz sors élete társától és fényességétől elszakított, sietett be- 
számolni erről leveleiben édesanyjának. Megható az a szeretettel teljes, 
boldog büszkeség, mely a grófné tollát vezette, midőn férjével fiuk e 
tapasztaJatait közié. Bárhol fordult is meg Béla, Téged, írja, min- 
denütt istenítettek, imádtak, s a mi szentünknek neveztek. Jól kell 
hogy essék Xeked e hálás elismerés, a fölemelő tudat, hogy egy 
egész nép szeretete kíséri napjaidat ! . . .^ S míg az öröm tiszta 
könnye gördült a sokcat szenvedett asszony ürömpoharába, baljóslatú 
redők támadtak a budai helytartóság rendőri osztálya intézőinek 
homlokán. Hát még Thierryén, mikor széke eKoglalása után a 
legelső héten tudomást kellett szereznie arról, hogy Pesten a Kazinczy 
születésének évszázados ünnepét követő lakomán maga a haza bölcse. 
Deák Ferencz zúgó tapsx-ihar közt mondott )>hálás és a nemzet köz- 
érzületét tolmácsoló áldomást* a legnagyobb magyarra s a lelkes 
ünnepi közönség Dessewffyt és Török Jánost bízta meg ez üdvöz- 
letnek Széchenyi tudomására hozatalával !^ Majd a bérezés kis haza 
szép fővárosából, a kincses Kolozsvárból küldé Döblingbe az újjáak- 
kított Erdéhi Múzeumegylet a maga hódoló üdvözletét.* Kevés időre 
rá az Akadémia nagygyűlése után az Angol Királynéban tartott lako- 
mán hangzott föl és talált a leglelkesebb visszhangra a Széchenjire 
mondott áldomás ;^ majd, néhány hét múlva, egy akkoriban nagy- 
jelentőségű tüntetés alkalmából, mely a pesti rendőrségnek és Thierry- 
nek egyaránt súlyos aggodalmakat okozott, a pesti Nemzeti Szín- 
házban zúgott föl tomboló viharában az érzelmeknek Széchenyi István 
éltetése.^ 

Miért e példátlan lelkesedés a nemzeti élet folyamán és medrén 
kívül álló, elszigetelt Széchenyiért? és honnan e növekvő, dagadó 

' » . . . wJrst Du vergöttert, angebct«t, man heisst Dich allgemein a mi szen- 
tünk. Wohl muss Dir diese dankbare Anerkennung tun, die Liebe einps ganzen 
Volkes zu besitzen.* Széchen)-iné lev. íírjéhez 1859 szept. 7. (Ered. »Sz.-Akten<i.) 

' Török János Széchenyihez 1859 okt. 27. (1. jelen kötet, Levelek Sz.-hez 
6. sz.') 

^ Sürgöny nov. 23. (jSzéchenyi- Akton*). Ez az a sürgöny, mely éjjel érkez- 
vén meg, annyira fölizgatá — rcint Falk és Kecskeméthy elbeszéléseibe! tudjuk — 
az ideges Széchenyit. 

■* Erről nagyon érdekes levelet írt Ernuszt Imre Széchenyihez 1859 decz 19. 
(líSzéchenyi-Akteni.) 

' Erről a hatalmas tüntetésről bő levélben számul be Széchenyinek gróf 
Batthyány Júlia 1860 január 23. (U. o.) 



I. KÖNYV, IV. FEJEZET. Gl 

népszerűség? kérdé Tliierry és vezérkara. Csak a nemzeti mozgal- 
mak titkos irányítójának, csak a lázító enuntiatiók, iratok és könyvek 
szerzó'jének szólhat az ! S kettó's erővel indult meg a szimatolás a 
»Blick« szerzősége s néhány eltiltott röpirat eredete ügyében. Tudni 
kell, hogy Széchenyi szenzációs műve a »Blick« már az év közepe táján 
több példányban forgott, de csak a legfőbb hivatalos és nem hivatalos 
körök kiváltságos tagjai kezén, mert szigorúan eltiltott könyv lévén, 
meghozatalára csak kevesen kaptak rendőri engedélyt ;i azok a pél- 
dányok pedig, a melyeket, mint Széchenyi Béla közléséből- tudjuk, az 
angol követség futárja Londonból hozott magával, nem mindenkinek 
voltak természetesen hozzáférhetők. Apródonként azonban mind több 
példány kezdett beszivárogni a külföldről; főúri körökben az angol 
futárjáratok fordulóival szaporodtak el a példányok ; aztán az éleknes 
londoni könyvkereskedők jó pénzért boríték alatt küldék be a drágán 
keresett könyvet Bécsbe ; majd végre a pesti G«ibel-czég vette kezébe 
az ügyet, és az év vége felé már úgy a »Blick«-et, mint a többi eltil- 
tott politikai műveket meg tudta összeköttetései révén hozatni és 
akárki czimére eljuttatni f a mi nem kis dolog volt, ha meggondoljuk, 
hogy a titkos posta a vidéken javában működött és bár fó'czélja nem 
az ily nyomdai termékek tovaszállításának megakadályozásában 
állott, de figyelmét erre is kiterjesztette. Az igaz, hogy alkalmazottjai 
között nem egyszer találkozott oly hazafias érzésű magyar ember is, 
a ki benső megelégedéssel futván át a tilalmas küldeményt, további 
útjába semmi akadályt nem gördített s így megköimyítette annak 
terjesztését. * 

Bach és Kempen miniszterek, a kiknek lu-alma bukásához, mii:t 
a maga helyén látni fogjuk, Széchenyi e hatalmas szatírája adta meg 
az utolsó kegyelemdöfést, a távozásulv előtti pár héten rövid úton 
mindent elkövettek a »BUck« szerzője kLnyomozására s nem vártak a 
rendőrség ólomlábú sajtóosztályára, mely csak augusztus közepén 

^ A cs. kir. belügyminisztérium registraturájában, az iktató-könyvben 9327., 
9760. és 9863. sz. a. vannak ily engedélyek három osztrák főúr számára bejegyezve. 
Maguk az akták selejteztettek. — V^. ö. Wertheimer : Gráf Jul. Andrássy I. Bd. 
107—108. 

2 »Hogyan született meg a »Blick ?« Új Magyar Szemle, szerk. Várnai Sán- 
dor, 1903 februári (2.) számban. 

* Erről Albrecht fó'herczeg panaszkodik a rendó'rrainiszterhez 1860 február 
14. intézett jegyzékében. {Államrend. — BM. — iratok 824. sz.) 

* U. 0. u. a. 



62 TÖRTÉNETI BEVEZETÉS 

sorolta föl a »BIick«-et a legutóbbi hónapok politikai röpiratirodal- 
máról beszámoló beadványában.^ Sikerült a két miniszternek aiinyit 
kitudnia, hogy a hely jelzése nélkül megjelent »sárgakönyT« egy lon- 
doni nyomdában hagyta el a sajtót és Kempen egy titkos kémet — 
mint Széchenyi Rónky Jáczmthoz írja — - »egy különösen furfan- 
gos polizeiféle gazembert* küldött az angol fővárosba a nyomdának 
nyitjára jönni. A döblingi remete méltán tarthatott volna a bekövet- 
kezhető' bajoktól, ha a nyomdát és bemie a fia által lemásolt kézira- 
tot, persze megvesztegetések útján, kinyomozza a>z osztrák detektív ; 
de szerencsére a kézirat jó helyen, lepecsételve Sutherland herczeg- 
nőnél volt őrizet alatt.^ 

Nem érdektelen, hogy magyar körökben eleinte gr. Teleki Lászlót 
tartották a mű irójáiiak,* de már nagyon korán, már júhus havában 
fölmerül a gondolat, hogy a )>BUck<( írója csak Széchenyi lehet s Bécs- 
ben egy Kis nevű magyar kém tényleg ezt jelentette a rendőrségnek 
a nélkül, hogy hitelre talált volna.* jVIinél szélesebb körben terjedt 
azonban a mű, annál többen akadtak olyanok, a kik a »Blick« gon- 
dolatfűzését, irályát, hasonlatait stb. öfszehasonlították Széchenyi 
48 előtti műveivel s alig kételkedtek többé szerzőségében. Ugyanez 
áll azokra is, a kik hozzá 1857-tül kezdve látogatóba jártak, a kiknek 
ismételve elbeszélt volt sok olyan dolgot, a mi a »Bhck«-ben is föl volt 
található s a kik előtt ugyajiazokkal az adomákkal tette nevetségessé 
Bachot, Kempent s az egész rendszert, a mely adomák, mint följebb 
láttuk, a jóGörgent megszalasztották, de a melyek a »Blick«-ben is el 
vannak mondva. Sőt megesett, hogy némelyek, a kik előtt készülő 
»Bhck«-jéből egyes lapokat föl is olvasott, a kikre akkor a hatalmas 
szatíra mintegy kinyilakoztatás erejével bírhatott s akik azt, a mit 
akkor bámulva hallgattak, emlékezőtehetségük táblájára mélyen be- 
vésték : most egész határozottan fölismerték az előttük fekvő )>Bhck« 

* A rendőrségi s-ijtóosztály jelentése Kempenhez Í859 augusztus 19. (Prasi- 
dial-Akten, Kempen.) 

' Széchenyi Rónayhoz 1839 július 18. — Széchenyi Béla iiuént emlitott köz- 
leménye az Új Magyar Szemlében. 

^ Innen hozta el 7—8 év múlva gr. Széchenyi Béla és ajándékozta az Akadé- 
miának. 

* L. Zichy Edmund levelét 1859 (iúlius) s. d. (1. jelen kötet, Levelek Sz.-Lez 
5. sz. a.) 

' Wertheimer : Gr. J. Andrássy, I. 107. — Sajnos, hogy a Blickre vonatkozó 
sajtórendöri iratok is (a cs. kir. belügyminisztérium levéltárában) kiselejteztettek. 



I. KÖNYV, IV. FEJEZET. 63 

egyes részeiben a nekiek akkor fölolvasott lapokat — és így tisztában 
voltak a mű névtelen írója kilétével. Ez az utóbbi történt meg pl. 
Széchenp btátyjának, Pábiak családjánál az apáthi kastélyban, a hol 
előbb az öreg grófné, aztán férje, majd fiai élvezték végig ezt a külön- 
nemű könjvet, kaczagtak és mulattak maró gúnyjain, adomáin és 
apró hasonlatain s beszélgetés közben egymásután jöttek rá, hogy az 
egyik ezt, a másik meg azt hallotta ennyi meg ennyi hónap előtt kint 
Döblingben Széchenyi Istváiuiál.^ Bárki kérdezte volna azonban 
Széchenyit, az tőle épen olyan mereven tagadó választ kapott volna, 
mint a minővel dr. Görgennek kellett megelégednie, a kinek t. i. Szé- 
chenyi azt feleié, hogy még gondolatnak is absurdum az ő szerzőségét 
állítani.^ Legföljebb annyit engedett meg, hogy a könyv'ben valaki 
vagy valakik az o gondolatait is fölhasználták és összeállították.^ 
Daczára hát, hogy nyilt titok volt egész Bécsben és egész Magyaror- 
szágon Széchenyi szerzősége, a rendőrség kezéhez még nem került 
egyetlen oly bizonyíték sem, melynek alapján törvényes lépéseket lehes- 
sen tenni a korm<ínyt és a rendszert oly kíméletlenül elítélő, pellen- 
gérre állító, az osztrák állapotokat oly »specziális arczátlansággal** 
bíráló könyv szerzője ellen. 

Ugyanez volt az eset azoknál az újabb, 1859 végén fölmerült 
németnyelvű politikai röpiratoknál, a melyek a magyar kérdést tör- 
téneti szempontból rö\idséggel tárgyalták, az Ausztrán kívüli nagy 
közönséget Magyarország jogairól fölvilágosították és bizonyítgatták, 
hogy a mit Magyarország kíván, az nemcsak nem ellenkezik a mon- 
archia érdekeivel, hanem teljesítése a monarcMát erőssé teimé s ezzel 
Európa békéjének biztos őrévé avatná. Egyike-másika e röpiratoknak 
német földön, ismert czégek kiadásában jelent meg, a minó'k voltak a 
»Zur imgarischen Frage« és »Die Lebensfragen Österreichs« czímet 
viselők ; mások, mint pl. az »Offenes promemoria an Seine Majestat* 
vagy a »DaguerreotjT)en von einem migarischen Edelmanne« czí- 
műek minden czég jelzése nélkül láttak napvilágot." Jíoha e röpira- 
tok hangját és tartalmát a legtávolabbról sem lehetett összehason- 

^ Nagyon érdekesen ír erről gr. Széchenyi Pál Sz. István nejének 1859 szep- 
temijer 10. (Ered. sSzéchenyi-Akten.*) 

^ Széchenyi naplója 1859 deczember 14. (1. jelen kötetben.) 

' L. jelen kötetben Függelék 21. sz. a. 

* i>Mit besonderer Frechheit«. — Albrecht fó'herczeg szavai 1859 nov. 14-diki 
jegyzékében a rendörminiszterhez 0. jelen kötet, Fuggelélc 15. sz.). 

' Alább a maga helyén e röpiratokról bővebben kell szólnom. 



64 TÖRTÉKETI BEVEZETÉS 

lítani a »Blick«-ével, mert minden személyi vonatkozás, minden szarkaz- 
mus és kesen'íség nélkül, engeszteló'leg, aggódólag és tanácsolólag 
ttárgyalták a maguk elé tűzött czélt : mind a mellett az eltiltott könyvek 
jegyzékébe kerültek^ s íigy Magyarországba, mint Ausztriába csak kéz 
alatt, a rendőri fölügyeletnek veszélyekkel összekötött kijátszásával 
juthattak el. Ez azonban nemcsak nem gátolta, hanem mint tiltott 
munkáknál szokás, inkább előmozdította elterjedésüket s a mi külö- 
nösen Magyarországot illeti, ezeknél a röpiratoknál is a pesti tevékeny 
Geibel-czég dolgozott a legnagyobb sikerrel.^ E röpiratok egyikének- 
másikának szerzőségét a fáma egyenest Széchenyinek tulajdonította 
és ezzel is megerősité a rendőrség azon értesülésének alapos voltát, 
melyről föntebb volt szó ; hogy t. i. Széchenyi 1859 október-november 
havában egy újabb mimkát készített sajtó alá. 

De még olyankor is, a mikor a rendőrség jó helyen tapogatódzott, 
s egy-egy ily röpirat szerzőjének a nyomára jött, ilyenkor is Széchenyi- 
nek illa rovására legalább az értelmi »bíínrészességet«. Csattanós és 
fölötte érdekes példa erre Kecskeméthy Aurélnak egy e fajta kis opusa, 
mely 1859 végén (de 1860 évszámmal) Braunschweigban. természe- 
tesen névtelenül a már említett czím alatt jelent meg : »Die Lebens- 
f ragén österreichs. Ist noch eine Vermitthuig zwischen österreich 
und Ungarn mögUch?<( A röpirat nagyon szelíden és majdnem azt 
mondhatni félénken védi Magyarország történeti jogait, a melyelaiek 
legalább nagyjából való elismerése alapján véli a kérdést megoldani 
a monarchia javára. Kecskeméthy maga mondja el, hogy a műről 
Széchenyi előzetesen nem tudott és ő annak egyik első példányával 
kellemesen lepte meg a döblingi remetét. A rendőrségnek azonban 
sikerült, a nélkül, hogy Kecskeméthy csak sejtette volna is, kitudni 
az ő szerzőségét, és mindamellett is a hírneves osztrák jogász és későbbi 
igazságügyminiszter dr. Hye Antal, akkor min. tanácsos az igazságügy- 
minisztériumban, a vele jól ismerős Görgenné előtt úgy nyilatkozott, 



' A bécsi rendőrminisztériumnak és rendó'rigazgatóságnak (cs. kir. belügy- 
minisztérium levéltára) ezekre a röpiratokra vonatkozó ügj-iratai 1859 és 1860-ból 
nyolcz különféle törzsszám (9395. és 10,133. 1859-böl, és 657., 872., 1129., 1492., 
2G47. és 3792. az 1860. évből) alatt nemcsak általános történelmi, hanem publi- 
cistico-liisturiai érdekkel is bírtak. — Annál sajnosabb, hogy rövidlátó, ostoba 
bürokrata főnökök az ügyiratok kiselejteztetését — megsemmisítését — meg- 
engedték. 

^ Albrecht föherczeg már idézett jegyzéke a rendorminiszterliez 1860 feb- 
ruár 14. 



I. KÖNYV, IV, FEJEZET. 65 

hogy a röpiratot ugyan Kecskeméthy, de Széchenyi sugalmazására 
és mintegy toUbamondása után írta !^ 

Hiába figyelte azonban a rendőrigazgatóságtól fizetett kém Pichler 
Sebestyén Széchenyit, semmi olyas bizonyítékot nem tudott Felsen- 
thal birtokába juttatni, mely a döblingi remete szerzőségét kétségen 
kívül valóvá teimé s ezzel a remetét a rendőrség kezébe szolgáltatná. 
Ahhoz az utolsó eszközhöz, a melyről Hiersch udv. titkár tőn említést, 
t. i. egy ilyen corpus deUcti ellopatásához úgy látszik még sem akar- 
tak legalább egyelőre hozzányúlni. 

A Bliek s a röpiratok szerzőségének csöndes vádján kívül azzal 
is gyanúsította még a rendőrség Széchenyit, hogy a külföldi napi- 
sajtó terén magyar érdekben, de Ausztria kárára, az elfogadott rendszer 
megdöntésén dolgozik. Ezen gyanúra egynél több oka is volt Thierryék- 
nek. Először is nem volt titok, hogy Kecskeméthy Aurél és 1859 októ- 
bere óta dr. Falk Miksa sűrűn látogatják Széchenyit, már pedig a 
rendőrség mind a kettőről jól tudta, hogy pesti, bécsi és németországi 
politikai lapoknak buzgó levelezői. Mint ilyeneknek módjukban állott 
Széchenyi tolla termékeit föltűnés nélkül barátaik és kartársaik, a 
külföldi lapok bécsi levelezői közvetítésével a kellő helyre eljuttatni. 
S hogy ezt legalább Kecskeméthyről föltette a rendőrség, annak leg- 
világosabb bizonyítéka, hogy Kecskeméthy Aurél levelezése 1859 
deczembere óta a titkos postaszolgálat által ellenőrzendólv jegj'zékébe 
vétetett föl.^ Nem minden komikimi nélkül való már most az ellentét : 
egyfelől a bécsi rendőrigazgatóság könyvvizsgáló osztályánál alkal- 
mazott cs. kir. főrendőrbiztos Kecskeméthy Aurél, a ki biztonsága 
érzetében megengedi magának azt a tréfát, hogy egy saját maga által, 
Széchenyi szellemében írott politikai röpiratot azzal a czélzattal fog- 
laltat le czenzori minőségében, hogy a lefoglalással a röpiratnak annál 
nagyobb kelendőséget biztosítson ; ^ másfelől a titkos postaszolgálat 
főnöke, Schweiger udv. tanácsos, a ki jelentésében különösen kiemeli, 
hogy Kecskeméthy már előbb is közelebbi összeköttetéseket ápolt 
Magyarország irodalmi és politikai jelességeivel, az újabb időkben 

1 Széchenyi naplója (jelen kötetben) 1860 febr. 7. alatt : »Lebensfrage hat 
á la dictée des Grafen Széchenyi Kecskemétliy geschrieben«. 

- Schweiger a »cabinet noir« főnöke előterjesztése 1859 dccz. 26. (Gcndarm.- 
Dep. 926. sz.) Érdekes, hogy ugyanezen előterje.sztés szerint ellenőrzés alá került 
Witt von Dörringnek, a külügyi sajtóosztály kiszemelt főnökének és az udv. szín- 
ház igazgatójának, a híres dr. Laubenak magánlevelezése is. 

' Rózsa M. : Kecskeméthy naplója. Bpest, 1909. XLV. lapján. 

Gr. Széchenyi Istria düblingi hagyatéka. I. küt. 5 



66 TÖRTÉNETI BETEZETÉ9 

pedig ezeket az összeköttetéseket, köztük nem egy gyanús termé- 
szetűt, fölújítá s ezért összes levelezésének fölbontására állami érde- 
kekből rászolgált. 

Volt aztán egy másik körülmény is, a mi jogot adott a rendőr- 
ségnek Széchenyi külföldi hirlapirodalmi tevékenységét sejteni. 1860 
elején ugyanis azt vélte fölfödözni Weber, hogy Bécsben egy titkos 
központi hirlaplevelezŐi iroda szerveztetett, melynek czélja a külföldi 
lapoknak titkos ellátása Magyarországot illető politikai hírekkel és 
tudósításokkal s hogy a titkos iroda vezetője az ismert magyar szár- 
mazású zsurnaliszta Gans Mór, a ki Magyarország legtekintélyesebb 
személyiségeivel áll e vállalat érdekei miatt összeköttetésben.^ A derék 
és tiszteletreméltó dr. Ludassynak ugyan soha semnü dolga sem volt 
Széchenyivel, mind a mellett érthető, ha egy ily bécsi magyar Liitéz- 
ménynyel elsősorban Széchenyit hozta a rendőrség kombinácziója kap- 
csolatba. 

Legtöbbet nyomott azonban a latban Thierry előtt az a beavatot- 
tabb bécsi és pesti körökben elterjedt nézet, hogy Széchenyi a Times-be 
szokott írni Magyarország állapotáról. Ez a hír csakugyan igaz volt ;* 
de bizonyítékához nem tudott hozzájutni a rendőrség. Széchenyi 
maga, kivéve Béla fiát és publicistikai kis vezérkara embereit, t. i. 
Kecskeméthyt, Falkot és Hollán Ernőt, minden más ember előtt ép 
oly határozottan tagadta a Timessel való bármi összeköttetését, mint 
a Bhck szerzőségét. Kedves rokona Zichy Henrik egész bizalmasan 
kérdezte meg erről egyszer a döblingi remetét, de határozottan tagadó 
választ kapott.* A hír és a köznézet azonban a főMvatalnoki s mág- 
nási körökben erősen tartá magát Széchenyi nagy hátrányára ; mert 
az osztrák kormánynak már a lap rendes bécsi levelezőjével Bird Ta- 
mással is megvolt a maga baja és kellemetlensége. Az angol sajtó 

' Sűhweiger id. előterjesztése 1S59 decz. 26. 

2 i)Gan3 ein gebomer Ungar imd bekannter Joumalist erscheint sehr be- 
donklich, weil er mit hervorragenden Persönlichkeiten aus Ungam in stetem Ver- 
kehr stoht und sieh an der Spitze jenes Korrespondenzbureaus befinden soll, wel- 
ches in Wien zu dem Ende errichtet z,u sein scheint, ura die auslandischen Zeitun- 
gén insgeheim mit Nachrichten zu versorgen« — írja róla Schweiger, mikor Ludassy 
levelezésének titkos ellenőrzéséről előterjesztést tesz 1860 ápril 19. (Gendarmerie- 
Dep. 242.) 

' A második könyvben Széchenyi döblingi publicistikai tevékenysége mél- 
tatásánál erről bővebben szólok. Itt csak Kecskeméthy id. művére (Sz. I. utolsó 
évei) 72 — 73. 1. hivatkozom. 

* Sz. naplója okt. 5. 



I. KÖNYV, IV. FEJEZET. 67 

ekkor 1859 végén s 1860 elején Ausztria vagyis a bécsi kormány iránt 
egyáltalán ellenséges állást foglalt el s többek közt pártját fogta min- 
den magyar ügynek. Ez akkor, mint londoni nagykövetünk gr. Apponyi 
Rudolf panaszosan megjegyzé,^ politikai divat volt s nagyon sokat 
ártott Ausztriának. A Msetb-nagyobb angol lapok rosszakaratának 
jelentőségét jóval fölülmúlta azonban a Times magatartása. Ennek 
a levelezője nemcsak az általános osztrák-magyar politikai viszonyok- 
ról, hanem különösen a monarcliia zilált pénzügyeiről is beható czikke- 
ket küldött Londonba, a mely czikkek ugyan a hírhedt nemzeti köl- 
csön korában semmi olyast nem tartahnaztak, a miről egész Bécs ne 
panaszkodott volna, de mégis alkalmasak voltak a monarchiának 
épen közgazdasági téren érzékeny károkat okozjii. A pénzügyminisz- 
ter br, Bruck^ egy minisztertanácsban föl is hívta e körülményre 
társai figyelmét és Tlúerrytól a Times levelezőjének Bécsből való 
kitiltását kérte.^ A rendőrminiszter természetesen nagy örömmel 
teljesítette volna kollégája kívánságát, de fölmerült a kérdés, vájjon 
ez eljárás nem fog-e külügyi bonyodalmakra okot szolgáltatni, a mit 
Rechberg a külügyminiszter valószínűnek tartott s így Brucloiak meg 
kellett Thierry azon ígéretével elégedni, hogy más módon fogja jó 
útra téríteni Bird Tamást. Gondolhatjuk azonban, mily kellemetlenül 
kellett a rendőrminiszterre hatnia aimak, hogy a magyar arisztokrácia 
fiatalsága, mintegy tüntetésből s a Times magatartását meghálálandó, 
épen ekkor hívta meg ünnepélyesen a levelezőt egy az Európa szálló- 
ban rendezett fényes bálra Pestre* 

Széchenyinek a gyíílölt Timessel való összeköttetésére ugyan- 
csak épen ezidőtájt az a körülmény hí\^a föl még nyomatékosabban 
Thierry figyelmét, hogy az angol lap a Széchenyinek tulajdonított, 
föntebb már említett röpiratot, az Offenes Proniemoriát a legfonto- 
sabb enimcziácziók egyikének jelentette ki magyar ügyekben ; ^ aztán 
az a száma nélküli sok czikk, melyekkel az angol sajtó s megint főleg 

1 Apponyi jelentése, London, 1859 decz. 27. (England. Berichte.) 

- Bruck pénzügyi politikájáról ez évekből lásd legújabban dr. Jos. Redlich 
nagy müvét : Das österr. Staats- und Reichsproblem (1920) I. k. 1. r. 487. és 
2. r. 181. és köv. 

' Minisztertanács jköcyve 1860 fubr. 2. (435. sz.) 

* A rendörminisztérinm jegj'zéke a budai fökormáiiyzóság elnöki osztályához 
1860 febr. 8. (ÁUamrendörs. — BM. — iratok 664. sz.)' 

' Ezt Witt von Dörring panaszosan emeli ki Rechberghez intézett jelenté- 
sében 1860 január 17. (Prasidial-Akten Rechberg, Fasc. III<=.) 

5* 



68 TÖRTÉNETI BEVEZETÉ:* 

a Times az angol közvéleményt a Thim-féle protestáns pátens dol- 
gában a bécsi kormány ellen fölkorbácsolta. Zsedényi a pátens-elle- 
nes mozgalom zászlóvivője, nem csupán nagy tisztelője s barátja volt 
Széchenyinek, hanem ugyanezen hónapokban az ellene megindított 
pör folyamatba tétele előtt és alatt Széchenyinél Döblingben igen 
gyakran mt^fordult és nála. órákat töltött. Az összeköttetés szálait 
tehát Döbling és a londoni czikkek közt egész világosan hitte látni 
Thierry. M^kísérté ugyan Rechberg megbízatásából gr. Apponyi Rudolf 
monarchiánk londoni képviselője, e czélra Íratott fölvilágosító közle- 
ményekkel és társadalmi úton is ellene dolgozni e sajtómozgalomnak.^ 
de ez semmit sem használt. Ellenkezőleg, a londoni lapok és főleg a 
Times magyar vonatkozású czikkei sorozatából még az az újabb kelle- 
metlenség származott, hogy Apponyinál az angol államférfiak jóaka- 
ratúlag ugyan, de mégis a gyámkodás, a pártfogás bizonyos nemé- 
vel kezdtek érdeklődni a magyar ügyek iránt. Egyszer Lord Claren- 
don kérdé tőle barátságosan, hogy miért habozik Ferencz József vissza- 
adni Magyarországnak ősrégi alkotmányát és ezzel egy csapásra minden 
belügyi kellemetlenségeket megszüntetni? Apponyinak kemény dolga 
volt, a míg sikerült neki a fönnálló rendszer előnyös, sőt a monarchiára 
egyedül czélszerű voltát a nemes lorddal elhitetni.- Máskor a külügyér 
lord Russel hozta elő a császár kép\-iselőjének a magyar politikai és 
egyházi ügyek rendezésének hasznosságát és olyan fogós kérdéseket 
intézett Apponyihoz, melyekből ez nemcsak »kétségbeeséssel« látta, 
mily tájékozatlanok az angol miniszterek a kontmens benső viszonyai- 
ról, hanem azt is, hogy fölvilágosításai épen nem tudják meggyőzni 
a brit államférfit.' Legkellemetlenebb azonban Apponyinak és a bécsi 
kormánynak a Prince Consort. a fiatal királyné férjének jóakaratú 
beleavatkozása volt, még pedig azért, mert a berezeg igazi német ala- 
possággal szerzett előbb beható tájékozást magának azokról a kérdé- 
sekről, a melyekben Apponyit meginterpellálta. A követ vigasztalta 



' Rechberg levele Apponyihoz 1859 dccz. 21 . (England. Varia.) A bécsi kor- 
mány helyreigazító czikkeit Londonban leginkább egy Ordódy nevű vagyonos 
magyar ember írta, a ki nem állott szolgálatában a bécsi kormánj-nak, hanem 
császárhííségböl cselekedett. — Apponyi egy leveléből (Rechberghez 1860 már- 
czius 1. England) úgy látszik, hogy a bécsi kormány egy triesti zsidó nagybor- 
kereskedó' által ebédekre való meghívásokkal és jó borok kóstoltatásával akart 
hatni a londoni főbb lapok rovatvezetőii-e. 

- .\pponyi jelentése 1860 január 23. (England.) 

' Apponyi privát levele Rechberghez 1860 febr. 7. (England.) 



I. KÖínrv, IV. FEJEZET. 69 

ugyan magát a herczeg ismeretes »doceáló« természetével, de kény- 
telen volt beismerni, hogy Albert sokat gondolkodott a magyar viszo- 
nyokról. Thim protestáns pátenséről elösmeré pl., hogy nagyban és 
egészben eléggé szabadelvű ; de mégis hibáztatta kiadását, mert a 
pátens ignorálja a magyar protestánsok törvényes és szerződésbeli 
jogait és a császár kegyelméből ád nekik jogokat, a melyek mértéke 
azonban el sem éri az őket megillető törvényes és szerződésbeli jogok 
mértékét.i Igen kínos volt aztán hallgatnia Apponyinak az udvaria- 
san, de komolyan oktató hercz^et a magyarokkal szemben követett 
politikáról, a i>rendszerről«, mert kárhozatosnak monda a merev köz- 
pontosítást s azt a nézetét fejezte ki, hogy az osztrák kormány 10 
esztendőn át tulajdonkép forradalmat űzött, mert hogy ez a forra- 
dalom demokratikus-e vagy bürokratikus, az körülbelül mindegyre 
megy.2 

Akárcsak Zsedényi a protestáns kérdésben ; akárcsak a Blick 
a rendszer értékelésében ; tehát itt is ott is, akárcsak Széchenyi : ez 
volt a Eechberg-kabinet tagjainak e tudósítások felolvasása után a 
benyomása. Ki más informálhatta ily alaposan a Prince Consortot, 
mint Széchenyi iratai és talán Széchenyi látogatója, lord Augustus 
Loftus,^ a bécsi angol nagykövet ? 

Már e természetesnek látszó kombináczió is sűrítette a gyanút s 
többítette a vádat Széchenyi ellen a rendőrminiszter szemében ; de 
néhány fokkal még magasabbra csavarta az az indignáczió, melyet 

> Apponyi privát levele Rechberghez 1860 márczius 1. (England.) 
" Apponyi magánlevele Rechberghez 1860 febr. 26. (England.) sDas vor- 
marzliche Régime — monda a herczeg — hat sich ebenso wenig bewáhrt, als das 
schroffe, unheUvollo Zentralisations-System, das ihm gefolgt ist . . . Sie habén 
eben zehn Jahre hindiirch Revolution getrieben, denn ob diese demokratiseh oder 
burcaukratisch ist, andert nichts an der Sache.d 

3 Lord Augustus Loftus, mint emlékirataiból ^ The diplomatic reminiscen- 
ses of Lord Augustus Loftus (Tauchnitz Edition) — látszik, nagyon megbarátko- 
zott Széchenyivel gyakori érintkezésük alatt. Pár nappal Sz. öng^dlkossága előtt 
is kinn járt nála. Sz. naplójában 1859 okt. 6. van először említve a lord neve. — 
Loftusnak megvolt a maga fölfogása az osztrák rendszerről s nem mindenben lát- 
szott igazat adni a magyar fölfogásnak, de hogy alaposan ismerte a magyar föl- 
fogást, azt emlékiratai világosan bizonyítják. Sz.-hez való viszonyáról bizonyára 
sok érdekes adat lesz található bizalmas természetű jelentéseiben a londoni kül- 
ügyi levéltárban. — Emlékiratai az 1859-diki magyar állapotokról nem beszél- 
nek, de 1860 deczemberében élőszóval referált a királyné férjének az októberi diplo- 
máról és a protestáns pátensről ; miud a kettőben a bécsi kormány fölfogásához áll 
közelebb. (IL köt. 146. 1.) 



70 TÖRTÉNETI BEVEZETÉS 

a Times 1860 február 3-iki számában Pest, január 27. kelet alatt 
megjelent hírhedt levél nem csupán a minisztériumnál, hanem a leg- 
fölsőbb körökben is föHdézett. A levél aimak a díszes, egyházi és világi 
előkelőségekből összeállított deputácziónak a viselt dolgairól számolt 
be, a melyet a két protestáns felekezet egyházuk jogainak érvénye- 
sítése ügyében a protestáns pátens ellen Bécsbe menesztett, de a 
melyet, mint tudjuk, sem a miniszter, sem az uralkodó nem fogadtak, 
sőt a melynek egyes tagjaival, a levél állítása szerint, a miniszter- 
elnök Kechberg oly durván bánt volna, »a mi nem egy miniszterhez, 
de bármely gentlemanhoz is illetlen<(.^ A levél azt fejtegette, hogy a 
magyar protestánsok ügye az ország ügye, mert jogaik országos tör- 
vényeken és szerződéseken alapulnak ; mikor azért a korona és a 
minisztérium visszautasíták e küldöttséget, ezzel azt fejezték ki, hogy 
nem kell nekik megértés és béke, lianem az erőszak, a kíméletlen harcz. 
Az egész ország népe azt kénytelen hiimi, hogy a kormány el van hatá- 
rozva letiporni Jlagyarországot ; a nemzet azonban ellent fog állni, 
a dolog közte és a dynastia közt törésre fog kerülni és igen könnyen 
meglehet, hogy az öszszeütközés a Habsburg-család kárával végző- 
dik majd. A kiliívó, fenyegető hang, melylyel a levélíró az uralkodót 
aposztrofálta, magában véve is a fölségsértéssel volt határos. Növelte 
bűne súlyát nem csupán Thierry, hanem a legfölsőbb körök szemében 
az, hogy az uralkodót külföldön állította pellengérre, veszedelmes 
voltát pedig az a körülmény hirdette, hogy a levél magyarra fordít- 
tatván, sok ezer írott példányban forgott közkézen Magyarországon.'^ 

Hogy épen Széchenyi tollából eredt ez a mérges levél, azt a rend- 
őrség nem állította ; de szentül és szilárdan meg volt arról győződve, 
hogy Széchenyi gerebenén vagy kezén ment keresztül és csak azután 
jutott ki az angol fővárosba. E meggyőződésének elég szilárd alapot 
nyújtott egy újabb keletű rendőri fölfödözés, mely az előző hónap, 
január közepe táján Thierryt és Felsenthalt már-már aktív föllé- 
pésre Lndítá a döblingi remete ellen. 

Ez a fölfödözés a magyar konzervatív politikusoknak Napóleon- 
nal való összeköttetésére vonatkozott. 

1 A Times 1860 febr. 3-diki számát Apponyi 1860 febr. 7-diki jelentésében 
küldé be Rechberghez. Tartabuát innen kivonatoltam röviden. 

- Benedek mé? később is panaszkodik (Thierryhez, 1860 június 30. Állam- 
rend. — BM.— iratok 3974. sz.) i>dass der berüchtigte, gegen die Person Sr. Ma- 
jestat des Kaisers gerichtcte Times-Artikel in hundertiausenden Abschriften in 
Uebersetzung desselben im Lande verbreitet sei« a jelentések szerint. 



I. KÖXTV IV. FEJEZET. 



71 



Albrecht főherczeg már előzőleg ismételve is kifejezte azt a meg- 
győződését, hogy a franczia kabinettel nem csupán a szélső nemzeti 
párt áll az emigráczió révén összeköttetésben, hanem ettől teljesen 
függetlenül külön szálak kapcsolják a konzervatív körök vezérembe- 
reit is a cselszövő napóleoni udvarhoz. S mikor a kormányzó legutóbb 
a Bécsben tartózkodó magyar mágnások titkos aknamunkájára hívta 
föl általájiosságban Goluchowski és Thierry figj'elmét, jegyzékét ezzel 
a mondással zárta le : »nem állhatom meg abbéli aggályom nyilvání- 
tását, hogy ezek (t. i. a bécsi magyar mágnások) részére is Parisból 
küldik a jelszót «.i A mit a főkormányzó csak gyanított, azt egész bizo- 
nyossággal állítá a külügyminisztérium újomian szervezett sajtóiro- 
dájának vezetője, Witt von Dörring, a kinek sajtóösszeköttetései útján 
kéz alatt szerzett informácziói szerint mindannak a sok kútmérgező 
magyar levelezésnek, a melylyel IN'énietország, Francziaország és 
Anglia hírlapjai elárasztatnak, tulaj donképeni kútfeje Paris, a hol 
azok természetesen magyarországi adatok, jegyzetek és ujjmutatások 
alapján gyártatnak s a honnan szerteküldetnek az illető szerkesztősé- 
gekhez. »Eddig hallgattam, monda Witt von Dörring, de most már 
minden melléktekintet félretételével kell a sajnálatos tévútra mutat- 
nom, a melyre a magyar arisztokráczia becsületérzése rátévedt. « Nyo- 
matékkal kérdé miniszterét Rechberget, vájjon csakugyan nem volna-e 
lehetséges ennek a rágalmazási politikának diplomácziai úton nyo- 
mára jutni s ezzel aztán a hályogot a nagyközönség szeméről levenni? ^ 

Ezt a közelebbi nyomot hitte Thierry hogy megtalálta az említett 
íölfödözés. 

Volt a pesti rendőrigazgatóságnak egy »Magyar« álnevű bizal- 
masa, a ki e jegy alatt tudósítá Prottmannt és Thierryt észleleteiről 
és a kinek igazi nevét, kilétét nem tudjuk. Ezen rendőri kémnek nagy 
intelUgencziája tagadhatatlan s az is bizonyos, hogy szorosabb, ben- 
sóljb viszonyban állott a pesti magyar sajtó és írói világ tagjaival. 
•>Magyar« 1860 január elején a legmegbízhatóbb forrásból jelenté 
Prottmannak, hogy Pestről minden héten egy-egy jelentés megy a 
magyar viszonyokról Napóleonhoz és hogy e jelentések írója br. Ke- 
mény Zsigmond ; csak azt nem tudta még kinyomozni, hogy e jelen- 

' oluh kann mich hiebei nicht enthalten, dic Bcsorgnis auszusprcchen, dass 
auch für diese das Schlagwort aus Paris kommt.í Albrecht főherczeg jegyzóke 
Gohichowskihoz és Thierryhez 18G0 január 17. (Prásidial- Aktén Rechberg, Fasc. P.) 

- Witt von Dörring jelentése Rechberghez 1^60 január 17. Bécs. (Prásidial- 
Akten Rechberg, Fasc. Ui".) 



72 TÖRTÉNETI BEVEZETÉS. 

tések minő czírn alatt és mily úton küldetnek a francziák császárjá- 
hoz. A kém e tudósítását Thierryvel közölvén, szükségesnek vélte 
Prottmann Kemény Zsigmondot közelebbről jellemezni és kiemelte, 
hogy noha Kemény két művével : »A forradalom után« és )>Még egy 
szó a forradalom után«, a túlzó magyar körökben igen nagy népsze- 
rűtlenséget szerzett magának, mindamellett »Magyar« észleletei ered- 
ményére jó alappal lehet építeni és mert a nemzeti párt mérsékeltebb 
csoportjai is remélik Napóleon politikájától a magyar viszonyok gyö- 
keréé változását : föl szabad, sőt föl kell tenni, hogy Kemény minden 
konzervatívsága mellett is készséggel vállalkozott a szóbanforgó jelen- 
tések megírására s így tevékenységének leleplezése bármi úton-módon 
kívánatos.^ 

Képzelhetni, hogy a Keményről nyert értesítés mily nagy súly- 
lyal bírt a fóTíormányzó, a külügyminiszter és Bnick által szoronga- 
tott Thierry szemében. Először és főleg az emigráczió mimkáján kívül 
eső franczia-magyar vonatkozások miatt, másodszor azért, mert oly 
emberről volt szó, a kinek Széchenyivel való összeköttetése már Kem- 
pen idejében fölkelté a rendőrség gyanakodását. Prottmannhoz inté- 
zett válasziratában nagy nyomatékkal hangoztatta azért Thierry 
»Magyar« észleletei kiváló fontosságát és azt a kívánságot, hogy Ke- 
mény jelentéseiből ha többet nem, hát csak egyetlenegyet kerítsen 
kézre akár maga a kém, akár a rendőrigazgató. i>Magyar« érdeklődése 
fölcsigázására fölhatalmazom Önt, írja Thierry, hogy nekie nevem- 
ben ebbeli lépéseinek sikere esetére fényes jutaJmat helyezzen ki- 
látásba ; önnek pedig lelkére kötöm, hogy ezt az ügyet, a melyre én 
rendkívüli nagy súlyt fektetek, kiváló bi^zgalommal nyomozza.^ 

Kézrekeríteni br. Kemény Zsigmond állítólagos jelentéseiből 
egyelőre egyet sem sikerült ugyan akár Prottmannak, akár Magyar- 
nak ; de a bizalmas kém annyit mégis kitudott, hogy Kemény Zsig- 
mond a maga ú. n. jelentéseit hírlapi czikkek alakjában szerkeszti 
meg s nagy kerülő utakon, a melyek kmyomozását Prottmann és 
Magyar rövid idő alatt remélték, a Bécs mellett élő gr. Széchenyi 
Istvánhoz küldi, a ki aztán azokat Francziaországba továbbítja.* 

' Prottmann Thierryhez 1860 január 7. Pest. (Államrend. — BM. — iratok 
109. sz.) 

^ Thierry Prottmannhoz 1860 január 11. (Államrendó'rs. — BM. — iratok 
109. sz.) 

' Prottmann 1860 január 16. jelenti Pestről Thierryhez, »dass, wie der Kon- 
fident »Magyar« -weiter in Erfahrung gcbracht hat, die Berichte des B. Kemény 



73 

Ez a jelentés éppea jókor érkezett, hogy a Rechberg-kabüictie 
kettős erővel hasson. Mert csaknem ugyanekkor jött a Felsenthal 
vezényelte bécsi rendőrség annak a nyomára, hogy a magyar konzer- 
vatív politikusoknak egy Bécsben készült s ^'apoleonhoz intézett 
emlékirata, mely a magyarság sérelmeinek jóakaró méltatását kéri a 
franczia császártól, Bécsből már Parisba elküldetett. Rechberg sokkal 
jobban ismerte a magyar konzervatív államférfiakat, a kinek vezérei- 
vel az imént — mint a második könyvben látni fogjuk — bőven és 
ismételve is tárgyalt, a kik ő előtte kívánságaikat és czéljaikat a leg- 
nyíltabb őszinteséggel kitárták és a kiknek föltétlen lojalitásáról és 
dynastikus érzelmeiről teljesen meg volt győződve, semhogy őket 
és lépésüket az emigráczió tevékenységével akarhatta volna párhu- 
zamba tenni vagy pláne összekapcsolni ; de közeledésük az alattomos 
és cselszövő Napóleonhoz úgy őt, mint császári urát végtelenül bán- 
totta. »Sajnos, írja Rechberg a párisi nagykövethez Metternichhez, 
az elvakult magyar párt, mely bizonyára a legelső áldozata lemie 
valami népmozgalomnak, kaczérkodik a francziák császárjával, s a mint 
hallom, egy itt Bécsben készült emlékiratot küldött Parisba, ezzel akar- 
ván Magyarország sérebneit és kívánságait a francziák császári urá- 
nak szívére kötni«.i Jíem csupán féltékenység volt a külügyek császári 
miniszterétől s nem csupán az államfönség megóvása, mikor egy ide- 
gen uralkodónak az állam belső ügyeibe való jogosidatlan beavatko- 
zása ellen tiltakozott és Metternichet az ügy megfigyelésével s a meny- 
nyire az Parisban lehetséges, kiderítésével megbízta. Sokkal komo- 
lyabb dolgok látszottak itt a háttérben állni, mint az afféle jóakaró 
közbenjárások, a minőknek föntebb voltunk tanúi aa angol királynő 
berezegi férje tanácsolgatásai olvasásánál. Xapoleon t. i. alig néhány 
hóra a vele kötött béke után a szard kormánytól és egyéb körülmé- 
nyektől ösztönöztetve ugyanoly fenyegető állást látszott elfoglalni 
akarni Ausztria ellen, mint tavaly ilyenkor a híres újesztendei speech 

in Form von Zeitiingsartikeln u. zw. auf Umwegen, worüber weitere Nachforschun- 
gen im Wege siüd, zu erst an den in Wien Icbenden Grafen Stefan Széchenyi und 
von diesem sofőrt nach Frankreich spediert werden soUeu.* (ÁUamrendörs. — 
BM. — iratok, 232. sz.) 

^ iiLeider coquettirt eine verblendete Partei in Ungam, die das ersto Opfer 
einer Volksbewegung werden würde, mit dem Kaiser der Frajízosen. Es soll von 
dieser Partei ein, wie icli hőre, hier [Bécsben] verfasstes Memorandum nach Paris 
abgeschickt wordcn sein, um die Beschwerden Ungams dem kaiserlichen Herm 
in Frankreich ans Herz zu legén. « Rccliberg magánlevele hg. Mettímich párisi 
osztrák nagykövethez 1860 január 20-án. (Frankreich.) 



74 TÖRTÉNETI BEVEZETÉS 

után. Különféle rendszabályok, főleg a franczia vezérkar és hadügy- 
minisztérium részéről tett intézkedések aggályt keltettek a bécsi 
udvarnál. »Nem oda mutat-e mindez, kérdé Eechberg Metternichtől,^ 
hogy azok a hozzánk különféle oldalról beérkező hírek, a melyek sze- 
rint a francziák császárja a most jövő tavaszon Palmerston beleegye- 
zésével a piemonti kormánynyal együtt Olaszországban meg akar 
támadni bennünket s e^szersmind Magyarországot is föl akarja lází- 
tani, nem egészen alap nélkül valók ?«- 

Az ezen kérdésben megnyilatkozó aggodalom kölcsönzött nagy 
súlyt a rendőri értesüléseknek, a melyek a magyar konzervatívok, 
Kemény és Széchenyi által közvetített á'lítólagos párisi és londoni 
összeköttetéseiről és terveiről szóltak, s a melyek valódiságáról a teljes 
bizonyosságot mindenkép megszerezni most már elutasíthathui köte- 
lességnek tűnt föl. 

V. FEJEZET. 

Egy asszonyi kém gr. Rcchberg bizalmasa. Ennek titkos jelentése Széchenj-i és 
barát-ai »iizelmeiró'l«. Ez a női kém nagy nyomatékkal ajánlja és megokolja a ház- 
kutatást. Rechberg az ügj-et Thiern- kezébe teszi ; ez elrendeli a házkutatást egy- 
szerre Széchenyinél, Görgennél, Széchenyi fiai lakásán, Fáiknál, Kecskeméth\Tiél, 
HoUánnál. A házkutatások eredményei. — Második házkutatás és iratelkobzás 
Széchenyi lakásán, halála után. 

Már 1859 november végén, mikor Felsenthal ügyességének sike- 
rült kitudnia azt, hogy Széchenyinek oly levelezése is van, melyet 
titkolni igyekszik s hogy egy sajtó alá készítendő politikai művön 
dolgozik, fölmerült a kérdés a rendőrminisztériumnál, vájjon a Szé- 
chenyi és társai oösszeesküvésszerű üzelmei* ^ kimutatására szükséges 
bizonyítékokat legkönnyebben és legegyszerűbben nem egy hirtelen 
elrendelendő és lűrtelen végrehajtott házkutatással lehetne-e meg- 
szerezni. Különféle okok azonban arra bírták akkor Thierryt, hogy 
kikapcsolja ezt a rendszabályt mérlegelései köréből. Már a házra ma- 

' Rechberg magánlevele Mettemichhez 1860 január 30. (U. o.) 
^ i>Deutet diess nicht vielmehr dahin, dass die uns von so vielen Seiten zu- 
gehenden Gerüchte eines von Palmerston begiinstigten Planes des Kaisers der 
Franzosen, uns lm Frühjalír im Vérein mit Sardinien in Italien anzugreifen, und 
gleichzeitig Ungam revolutioniren zu woUen, nicht so ganz unbegründet sind ?« 
(U. 0.) 

* ^Konspiratives Treiben*. 



I. KOKYV, V. FEJEZET. 



75 



gára mint gyógyintézetre bizonyos tekintettel kellett lennie. De fekvése 
is olyan az épületnek, mondák a rendőrségnél, és benne annyi szoba 
van, hogy szerfölött nehéz volna a házkutatás és megtörténhetnék, hogy 
épen a házkutatás alatt finnének el irományokat Széchenjri lakosztá- 
lyából; mert a rendőrség sem Görgenékre, sem a szolgálószemélyzet 
támogatására, — azt az egy bizalmas kémet kivéve — nem számít- 
hatna. Nagyon szigorú minden melléktekintet nélküli rendszabályok 
fiiháríthatnák ugyan e hátrányokat, de ily drákói szigort egy gyógy- 
intézetben csak akkor szabad alkalmazni, ha a házmotozás föltétlen 
sikert ígér. Mert ha nem sikerül megczáfolhatlan bizonyítékokat sze- 
rezni ahhoz, a mit a kormány keres : akkor a hatóság a közvélemény 
részéről a legsúlyosabb szemrehányásokat érdemli meg, a Széchenyi- 
családot, összes rokonságát és barátait »halálosan« megsérti, sőt »>mint- 
egy följogosítja a kormány elleni gyűlöletre«.i Jobbnak vélte hát 
Thierry ezt a rendszabályt egyelőre nem alkalmazni. Lemondott arról 
az egy pillanatra fölmerült, különben is képtelen gondolatról is, hogy 
Széchenyi látogatóit valami térítvény aláírásával kösse meg.- Hanem 
€ helyett Széchenyi családjának bécsi lakását detektívekkel kezdte 
figyeltetni.^ Majd ha a döbUngi remete ellen összehordott gyanuokok 
serlege színültig tchk és a kehely kicsordul, majd akkor legyen ház- 
kutatás ; de ez aztán szigorú és igazán beható fog lemii . . . 

Az imént láttuk, hogy a gyanuokok azóta lassanként megtöl- 
ték a rendőrség türelemkelyhét. Az utolsó, a kicsordító csöpp sem 
váratott soká magára : egy furcsa asszony méregkorsójából csöppent 
beléje. 

A 18. század legvégén nagy hirné\aiek örvendő Kozeluch bécsi 
«dv. karmesternek II. József halála évében született egy leánya Ivata- 
lin,* a ki a bécsi kongresszus előtt és alatt mint ünnepelt zongora- 
művésznő s divatos zeneszerző ülte diadalait. Kozeluch Katalin 1812-ben 
ben férjhez ment egy Cibbini nevű déltiroli származású bécsi ügp'éd- 



^ Hiersch összefoglaló jelentése 1859 nov. 20. (1. jelen kötet, Függelclc, 16. sz.) 

2 Erről nincs biztos tudomásunk. Az újév, 1860. első napján említé ezt a 
grófnénak Görgen, a grófné pedig férjének. V. ö. Sz. naplója (jelen kötetben) 1860 
január 1. — HoUán tudósítása (Kónyi : Gr. Sz. I. levelei HoUánhoz, Budapesti 
Szemle, 100. k. 171. 1.) ezen alapulhat. 

^ Erről csak Sz. naplójából értesülünk (jelen kötetben í, a ki 1859 decz. 7. 
jegyzi be, hogy mostoha fia, Zichy Géza észrevette, hogy lakásukat (Hohe Brücke) 
két detektív figyeli. 

* Wurzbach Biogr. Lexikon 2, 367. 



76 TÖRTÉKETl BEVEZETÉS 

hez, de folytatta férje oldalán is művészi pályáját ; 1821-ben életet 
adott egy leánykának, Matildnak, aztán pedig a cs-ászárné szolgálatába 
állott mint fó'komorna-asszony. A nagy Lntelligencziájú és szépművelt- 
ségű nő V. Ferdinánd nejének bizalmasa lőn s befolyása bizonyos 
szűkebb körben, apró kegyek és bennfentes udvari állások betöltését 
illetőleg, nagynak volt mondható. Springer, a jónevű osztrák történet- 
író,^ pompás humorral mondja el, hogy 1848 májusában, mikor a csá- 
szári család Bécset elhagyta és ez eseményt a politikusok a cselszövő 
kamarillának tulajdoníták : a nép szélesebb rétegei ezt a rejtélyes 
udvari hatalmat a széltében ismert »erste Kammerfrau«, Cibbiniiié 
személyében látták megtestesülve. 

Cibbbiiné lánya, Matild 1837-ben, 16 éves korában férjhez ment 
Inkey Eduárd cs. kir. kamaráshoz, egy fiatal lovastiszthez. Házas- 
ságukból két gyermek született, de mind a kettő hamar elhalt. A férj 
a legauhkusabb magyar nemesek egyike, a forradalom alatt hazája 
ellen harczolt és magyar fogságba jutott, a liol a honvédséghez való 
átlépésre szólíták föl, a mit ő azonban a leghatározottabban meg- 
tagadott. Már a bitófa várt rá, ha orosz csapatok hirtelen megjelenése 
ki nem szabadítja őt Görgey kezéből. Inkey Eduárd, a ki 1856-ban 
báró, 1859-ben a 14. sz. huszárezred parancsnoka s később tábornok 
lőn, mindig büszke volt törhetlen császárhűségére. »Rajtam kívül az 
egész monarchiában senki sincsen, a ki a császárért az akasztófa alatt 
állott volnaft- — írja jóval később egy levelében.^ 

Férjének főúri rokonai és anyjának a ))hochtory« udvari ariszto- 
krácziával való összeköttetései révén Inkey Eduárdné könnyen érint- 
kezésbe lépett niár 48 előtt a magyar főnemességgel. meljTiek társa- 
ságát Magyarországon és Bécsben, különösen ez utóbbi helyen, a hol 
maga is állandóan lakott, sűrűn és örömest fölkereste. Hogy oly min- 
den ízében császárhű és feketesárga férj oldalán a feleség politikai 
nézetei hasonló irányt vesznek, az természetes. Még természetesebb 
Likeynénél, a kire anyja udvari tradicziói is gyermekkorától fogva 
hatottak. Nem is vették tőle zokon a lovagias gondolkodású magyar 
arisztokraták. De ezzel a fölfogással és a császárhű érzelmekkel nem járt 
még szükségkép együtt az, hogy birtokosa, politikai kénmié aJjasodjék. 
Pedig 1859 közepétől 1861-ig ő volt a legmegbízhatóbb önkéntes kéme 
gr. Rechbergnek a miniszterelnöknek, a mint ezt sajátkezű leveleinek 

^ Geschichte Oesterreichs seit dem Wiener Friedeu, II. 318 — 319. 

- Rechberghez, Bécs, 1865 május 29. (I*rasidial-AkteD Rechberg, Fasc. III*). 



I. KONYT, V. FEJEZET, 



77 



és levélkéinek sziómos tuczatja^ bizonyítja. Kémkedésének elsú' indító- 
okát nem lehet anyagi alapra, pénzkívánásra vagy pénzszükségre 
visszavezetni ; mert igaz ugyan, hogy 1861-ben megvételre kínálja föl 
elhalt anyja följegyzéseit udvari szolgálata idejéből és különösen utal 
a 48-diki nevezetes olmützi napokra ;- de még 1860-ban is gr. Rechberg 
egy kérdésére azzal válaszol, hogy legszebb jutalma volna fáradságá- 
nak, ha a gróf megemlítené az o nevét s az uralkodóház iránt örökölt 
hűségét a császár előtt.^ 

Alig tévedek, mikor azt gondolom, hogy Inkeynében anyjának 
cseh és apjának olasz tulajdonságaiból a kevésbé tiszteletreméltóak 
egyesültek és megvolt benne, mint levelei muta,tják, bizonyos mértéke 
az elfojtott dülmek és irigységnek a magyar arisztokrata társaság 
nó'i tagjai ellen, a kik tán nemcsak azt éreztették vele, hogy tegnapi 
báróné, hanem hogy Cibbini-lány, a )>Kammerfrau« leánya. Végre 
tagadhatlan nagy volt a politizáló szenvedélye, a mint ez Rechberg- 
nek adott éretlen tanácsai naiv megokolásából kitűnik. Természet 
és szenvedély vitte hát őt a titkos detektívség ösvényére. 

Hogyan ismerkedett meg Inkeyné gr. Rechberggel, nem tudom. 
Eleintén mindig gr. Rechbergnek ír, a ki sokszor meglátogatja őt, 
lia fontosb közleni valója van, a mit az óvatos asszony nem akar pa- 
pírra tenni. Későbbi levelei nagyobbrészt gr. Rechberg egy bizalmas 
emberéhez, egy báróhoz vanjiak intézve és ez teszi nála tiszteletét a 
gróf helyett ha különösebb vagy hosszas elbeszélést igénylő mondandói 
volnának. Ezek a hírek és besúgások hűséges vagy retusírozott vissz- 
hangjai mindannak, a mit a magyar arisztokrata körökben a magyar 
pártokról, a magyar reményekről, az emigráczióról, egyes magyar 
politikusokról hallott, a mit itt az udvarról, a kormányról, egyes sze- 
mélyekről vagy intézkedésekről beszéltek. Ha Rechberg rendőrminiszter 
volt volna, tán nem egy arisztokarata családot rendőri megfigyelés alá 
vétetett voba Inkeyné hírei és rágalmazásai alapján, a kinek öröm 
volt, ha pl. jelentheté, hogy gr. Nádasdy Leopoldné sz. Forray Júlia 
grófnő szalonjában a legsértőbb jelzőkkel élnek a fölség személyét 
és tulajdonságait illetőleg, vagy hogy gr. Nákóné egy, bécsi lakásán 
adott fényes estélyen oly kifejezések használtattak a dynastia ellen, 
a melyeken az idegen diplomáczia jelenvolt tagjai valósággal meg- 



1 Rechberg eluök iratai (Prásidial-Akten Rechberg, Fasc. IIR) közt. 

2 Inkeyné levelei Rechberghez 1861 febr. 4., 19., 25., 28. (U. o.) 
' Levele Rechberghez 1860 ápril 28. (U. o.) 



78 TÖKTÉNETl BEVEZETÉS 

botráokoztak.^ ^'em lévén rendó'rminiszter Rechberg, egyszerűen 
tovasLklott az efféle híradásokon, ép úgy miat azokon a jóakaró taná- 
csokon, a melyekkel a báróné nem szűnt meg neki nézete szerint titkos 
ügynöki és kéinszerepekre kiválóan alkalmas egyéneket, persze az 
illetők tudta nélkül s nem egyszer valóságos megrágalmazásukkal, 
ajánlani.^ Ellenben ha valami komolyabb mag volt a detektí\Tiek szü- 
letett báróné tudósításaiban, azt nem csupán maga méltatta bővebb 
megfontolásra, hanem rendesen közölte kartársával Thierryvel is. 

Ezek közt nem utolsó helyen állottak Inkeyné leveleiben a Szé- 
chenyi körének embereivel foglalkozók. Bizonyos feszültséggel kellett 
Reehbergnek olvasnia pl. a báróné 1860 január 3. és 6-án kelt leveleit, 
melyek elsejében kétséget nem tűrő biztossággal közölheti, hogy 
Pulszkynak egy ágense Angliából Pestre váratik ; a másodikban pedig 
azt jelentheti, hogy ez a titkos ágens Bécsen keresztül már le is uta^ 
zott Pestre és itt Bécsben pár órát töltött és ez alatt is kétszer volt 
dr. Gutherznél, a ki Pulszkj^val és a magyar emigránsokkal rendsze- 
res összeköttetésben áll.^ IVIikor a miniszterelnök a jelentést Thierry- 

' Több keltezett és keltezetlen levele 18ő9-ből. (U. o.) — 'Kákót a főkama- 
rás felelősségre is vunta ezért ; ezt Sz. utolsó naplójából (jelen kötet, márczins 
22-dik bejegyzés) tudjuk. 

^ így ajánlja 1859 decz. 12-én b. Babarczy Antal udv. tanácsost, mint a ki 
Hombiurgban minden vagyonát eljátszván, nagy pénzszükségben van, s nem lévén 
jellem (»er ist kein Charakter*), meg lehetne ó't, persze nagy óvatossággal, vásá- 
rolni s nagy ismeretsége révén a kormány czéljaira fölhasználni. Nemsokára aztán 
Sz. látogatói közt egy b. Babarczy alezredes merül fül, a kiről azt mondák Sz. csa- 
ládja tagjai, hogy Dagent provocateur« (Széchenyi márczius 7-diki bejegyzése). 
Vájjon van-e e két jelenség közt összefüggés : nem dönthetcm el. — Bizonyos 
ellenben, hogy semmi jogos oka nem volt a bárónénak b. Pateani Sándort hasonló 
szerepre csak azért ajánlani, mert anyagi zavarokkal küzdött (Inkeyné levele 1860 
január 3.) : annál kevésbé, mert maga is kiemeli, hogy b. Puteani Sándor becsü- 
letére büszke ember. — Ezt csak azért említem meg, mert a napló forgatója talál- 
kozni fog a Széchenyit látogatók közt a Puteani né\-vel. Gyanúra semmi ok. Ez 
a Puteani az előbbinek fivére, 48-ban képviselő volt. Ez régi ismeretségük alapján 
1858 nov. 8. egy bécsi hotelból bejelenti látogatását Széchenyinél (levele, ered. 
»Széchenyi-.\kten«), vele egy nemzetgazdasági thémárói óhajtván beszélni (Ekkor 
még Széchenyi r.em volt gyanús a rendőrség előtt) s Sz. fogadta őt. — Egyébként 
a Széchenyi-nemzetség jóakarattal viseltetett a Puteani-család iránt. Bírjuk Sz. 
levelét bát}-jához Pálhoz, 1860 márczius 26. (nSzéchenyi-.\tten«), melyben bele- 
egyezését adja, hogy Puteani Iréné bárónőnek Sz. Pál előterjesztése értelmében 
a Révay-féle alapítványból 3 — 4000 forint adassék. 

' InkejTié Rcchberghez 1860 jan. 3. (Prásid .-Aktén Rechberg, Fasc. III*.) 
és január 6. (U. o.) 



I. KÖNYV, V. FEJEZET. 



7Í> 



vei közié, wuiek kömiyű volt az ügyiratokból kollégájának tudtára 
adni, hogy az a régóta gyanús Gutherz ügyvéd Görgeiuié mostoha- 
atyja, Széchenyi szorgalmas látogatója, só't a legutóbbi kémkedések 
szerint Széchenyi titkos levelezésének bizalmas eló'mozditója.^ Fejcsó- 
válással olvasta aztán Rechberg azt a további értesítést a báróné egy 
másik leveléből, hogy a fó'kormányzót óva kellene inteni gr. Zichy 
Edmundtól, a kinek sima, hajlékony magaviselete alatt mély gyűlölet 
vert gyökeret a dynastia ellen.^ ö ugyan ezt a Zichyt is, bár pohtikai 
ellenlábasának ismerte, tetőtó'l-talpig hví és dynastikus érzelmű ma- 
gyarnak tartotta ; de mégis közié az intést, kötelessége szerint, Thierry- 
vel, a ki persze Zichy Edmimdban Széchenyinek egyik, már 1859 
júniusa óta a gyanúsok rendó'ri jegyzékébe beiktatott barátját ismerte 
föl. Megdöbbenéssel vette aztán a miniszterelnök az év (1859) utolsó 
napján a báróné rövid czéduláját, mely a dynastikus hűség egyik 
mintaképét, br. Jósika Sámuel volt erdélyi kanczeUárt látszott a leg- 
képtelenebb dologról megvádolni. wXéhány nap óta Kossuth és Anglia 
emissariusai vannak Bécsben, írta a mozgékony asszony,^ a kik meg 
nem szakított összeköttetést tartajiak fönn a legmagasabb állású erdé- 
lyiekkel.* Ismétlem, megdöbbent Rechberg, hogy még )>Jósika is« í 
de eszébe jutott, mily kíméletlenül szorította a legfelső' akarat alig 
pár hete Jósikát és elvtársait a falhoz* és hogy más lürei is Jósikáék 
párisi memorandumáról szóltak — s azért nyugodtan közié ezt az 
értesítést is Thierrvvel, a ki meg természetesen Jósika után Széchenyire 
gondolt. Egyidejűleg ezzel Széchenyi egy bensó' bizalmasát és párt- 
fogoltját, Hollán Ernó' szombathelyi fiatal mérnököt is megvádolá 
Inkeyné s azt kívánta, hogy Hollánt eró's megfigyelés alá helyezzék, 
mert Francziaországgal szerfölött élénk összeköttetésben áll, persze 
az osztrák állami posta igénybevétele nélkül.^ Meimyire adott a kül- 
ügyér, a ki Hollán Ernőt és nézeteit jól ismerte s vele a magyar ügyek- 
ről fesztelenül értekezett, ennek a tudósításnak lütelt, nem tudom 
megállapítani ; de hogy Thierrynek kapóra jött, az bizonyos ; hiszen 
Hollán a harmadik volt Széchenyi publicistikai vezérkarában ; azon- 

^ Hiersch már id. összefoglaló jelentése 1859 nov. 20. 

- Inkeyné jelent, kel. nélk. (id. h.). 

^ Jelentése kel. nélkül, de 1859 decz. 31-dikén vagy 30-dikán, mert reá plaj- 
bászszal azt írta Rechberg : Am 31. Dezember an BO" Thierry geschrieben, okne 
Quelle zu nennen. (Id. h.) 

* Erről alább, a második könyvben. 

5 Inkeyné jelent. 1859 decz. 28. (id. h.^ 



80 TÖRTÉNETI BEVEZETÉS 

kí\'áil pedig Albrecht főherczegnek egy imént vett tudósítása szerint 
Hollán a vasmegyei izgatók »legveszedelmesebbjei« közé^ tartozott. 
Egy nap rövid czédulán azt tudatja Inkeyné gr. Rechberg bizal- 
masával, az említett báróval, hogy Széchenyi István bizonyos nyilat- 
kozatai a legnagyobb mértékben érdekelnék a miniszterelnököt, a ki 
ha tudni óhajtja, látogassa meg a bárónét kedden délelőtt.^ Hogy 
mit mondott, mit hazudott, miféle mende-mondát tálalt föl Inkeyné 
ez alkalommal a miniszterelnöknek, nem tudjuk ; csak egy bizonyos : 
a többi közt azt a képtelen mesét közölte vele, hogy megbízható érte- 
sülése szerint a fiatal gr. Széchenyi Béla, rokona gr. Széchenyi Gyula 
által, a dynastia letételére vonatkozó híreket és terveket propagál* 
Gr. Rechberg sokkal okosabb ember volt annál, mint sem az efféle 
híreknek fölült voLna, de a Times február 3-ki számában közlött pesti 
levél óta, mely hasonló húrokat pengetett, lehetetlen volt Inkeyné 
hírein meg nem ütköznie. Nagy izgatottsággal vette azért és közölte 
Thierryvel a báróné egy újabb czéduláját a miniszter bizalmasához, 
melyen ez állott : »Ha. gr. Rechberg a legközelebbi napokban el tudná 
magát szánni egy Bécs-környéki házban házkutatás tartatására : a 
kormánynak egy fölforgató párt összeköttetéseinek minden fonala 
kezébe kerülhetne. A nevet és a helyet éló'szóval.** 

^ Necasek rendörminisztériunii elnökségi főrendörbiztos egy későbbi, 1860 
raárczius 22-diki jelentése hivatkozik Albrecht föherezeg tudósítására {»Széchenyi- 
Akten<(). 

' )>Die jetzigen Aeusscriingen des Grafen Stefan Széchenyi dürften vom In- 
teressé für Grafen von Rechberg sein. Dienstag friihs — látogassa meg. Ez a jelen- 
tése InkejTiének Rechberg bizalmasához, a i)báróhoz« íratott (Prásidial-Akten 
Rechberg, Fasc. III*.). Inkeyné vagy hazudott, vagy olyasmit mondhatott el 
Széchenyi beszélgetéséből, a miről Sz. egyik vagy másik barátja és látogatója házá- 
nál bizalmas beszélgetés közben ismételtek, nem is gj-anítván, hogy hallgatóik 
közt egy női kém van ! 

^ »Um jeder Konfusion unseres gestrigcn Gespráches vorzubeugen, wieder- 
hnle ich noch sehriftlich beinige, ereits mitgeteilten Details : Gráf Béla Széchenyi, 
welchcr aus Englan<l zurückgekommon [ez 1859 decz. 31-kén volt], lasst durch 
Grafen Gyula Széchenyi gewisse Nachrichten kolportiren. Selbe beliandeln nichts 
weniger, als die Entsetzung der Dynastie !« Inkeyné kelet nélküli czédulája 1859 
decz. 31. utánról (id. h.). 

* >)\Veim sich Gráf von Rechberg in den nachsten Tagén entscliliessen könnte, 
in einem Landhaus eine Hausuntersuchung haltén zu lassen, so würde die Regie- 
rimg allé Fádén der Urasturz-Partei zur Kenntnis erhalten. Miindlich den Namen 
und Ort.d Inkeyné a bizalmas »báróhoz« az elébb idézett czédulán (Prásidial-Ak- 
ten Rechberg, Fasc. III*). 



81 

A név csak Széchenyi Istváné s a hely csak Felsődöblijig lehetett. 

Rechberg nem vállalhatta a felelősséget magára, ha ezt az érte- 
sítést ignorálja. Hátha csakugyan sikerül Széchenyinél a konzerva- 
tívoknak és a nemzeti párt egy részének valami közös poUtikai 
tervére, a Napóleonhoz intézett memorandum forrására és a Pal- 
merston közbenjárását kérő emlékiratra, melyről eddigi értesülései 
nagyon bizonytalanok voltak, ráakadni ? Aztán meg kétségen kívül 
való bizonyítékot szerezni arról, hogy a Blick szerzője csakugyan 
Széchenyi István ? 

Szabad kezet engedett hát kartársának a rendőrminiszternek, 
a ki gyorsan, rönd úton, szóbeli^ rendelkezésekkel tette meg a síük- 
ségeseket. Ezek az intézkedések tagadhatlajiul igen ügyes haditerv 
jellegével bírtak : minden oldalról bekeríteni az »ellenséget« és egy- 
szerre minden oldalról ütni rá. 

Mert határozatba ment, hogy nem csupán Széchenyinél legyen 
házkutatás, hanem ugyanabban az időben, ugyanabban az órában 
külön dl', Görgennek és külön dr, Görgennének a lakosztályában, szo- 
báiban is. Még az év (1859) elején dr. Görgen teljesen lojáüs, rendőrileg 
mindenkép megbízható ember hírében állott ; de azóta kételkedni 
kezdettek felőle ; az a Felsenthal által megvesztegetett Bichler Sebes- 
tyén egyenest azt tudatta a rendőrséggel, hogy Széchenyinek abban 
a levelezésben, melyet oly nagyon igyekszik eltitkobű, Görgenné és 
dr. Gutherz segítségére vannak,- Fölvétetett hát a haditervbe, hogy a 
különben is )>liberális« és »alkotmányos« ügyvédnél szintén házkutatás 
lesz ugyanekkor. Az magától értődő volt, hogy a Széchenyi családjá- 
nak a Hohe Brücke melletti bérházban levő lakásán Széchenyi két 
fiánál, ugyanott lakó mostohafiánál gr. Zichy Gézánál és Széchenyi 
István írnokánál. Kiss Mártonnál, a kinek hasonlókép itt volt a lakása, 
szintén házniotczás történjék. Mindez azonban elégtelennek látszott 
Thierry előtt, lia Széchenyi kis publicistikai gárdáját kihagyja a 
váratlan ^^zsgálatból. Szerencsére megérkezett — vagy tán Bichler 
Sebestyén útján tudták, hogy meg fog érkezni — Hollán Ernő; így 
hát nem állott senmii aimak útjában, hogy Hollámiál, Kecskeméthy 
Aurélnál és Falk Miksánál is egy ugyanazon időben ejtsék meg, mint 
az előbb nevezetteknél, a lakásmotozást. 

^ Erre mutat nemcsak teljes hiánya minden ügyiratnak és iktatókönyvi be- 
jegyzésnek e rendelkezések felől, hanem Weber rendörigazgatő egy rövid jelentése 
is márcz. 3-r61. (»Széchenyi-Akten«,) 

2 Hiersch összefoglaló, már id. jelentése 1859 nov. 20. 

Gr. Széchenyi Istráa döblingi hagyatéka. I. köt. 6 



82 TÖET ESETI BEVEZETÉS 

A rciidóngazgató Weber udv. tcoiiácsos s mellette a haditerv lelke 
Felsenthal úgy intézték a dolgot, hogy a szükséges számú rendőri 
tisztviselők és közrendőrök márczius 3-án reggel 7 óra előtt a meg- 
jelölt állomás- vagy őrszobákban a tettre készen együtt legyenek 
és minden indiszkréczió megelőzése czéljából csak itt és csak ekkor 
értesüljenek arról, hogy mit és kbiél kell cselekedniök.i így is történt. 
Az »ellenség« főhadiszállását a Görgen-féle gyógyintézetet Felsenthal 
kormánytaoiácsos vállalta magára, kiválasztván segédeiül Berka 
András rendőrségi biztost, a döblingi rendőrségi kerület vezető- 
jét, Ponset Lajos rendőrségi biztost, Kupferschmied és Steykal 
Ferencz rendőri aktuáriiisokat és — Görgennére való tekintetből — 
egy női segéderőt. Ezek s az alájuk kivezényelt 16 rendőr a tél- 
végi reggel pirkadásakor már kijin voltak a döblingi rendőrbiztos- 
ság hivatalos helyiségeiben s itt megtudván küldetésük czélját, a 
készentartott bérkocsikon azonnal a felsődöbliiigi gyógyintézethez 
hajtattak.- 

Az épületet a rendőrök már jóval 8 óra előtt körülvették s a tiszt- 
viselők már 8 előtt bejelentették látogatásukat Széchenyinél, a ki 
régesrég ébren volt már s szokása szerint szobáiban föl s alá jár- 
kált ; aztán pedig Görgennél és nejénél, a kik a maguk lakosztályá- 
ban még mélyen aludtak. 

Széchenyi szobáinak, szekrényeinek és íróasztalainak tüzetes át- 
vizsgálása Berka és Kupfersclműed föladata volt, a kiket meglepett 
nemcsak a szekrények és íróasztalok nagy száma, a nagy és kényel- 
mes, 4 tágas szobából és egy előszobából álló lakásban, hanem még 
inkább a bennük talált iratok »óriási mennyisége*,^ a melyek mind- 
egyik szobában, minden szekrényen és íióasztalon látszólag rendet- 
lenségben hevertek. »Ivem egy nap, hanem hónapok kellenének, — 
mondja a házkutatásról fölvett jegyzőkönyv"* — a hatahnas tömegű 
iromány alapos átvizsgálására.* És ez nem túlzás, nem hivatalos 
frázis, hanem a való igazság megállapítása. Berkáék hát és később 

' Felsentbal jelentése 1860 márcz. 3. (jelen kötet, Függelék 17. sz. a.). 

- A Széchenjmél tartott házkutatásról Falk és Kecskeméthy elég részletc- 
sen szólnak ismeretes műveikben, Széchenyi és az intézctbeliek elbeszélése nyo- 
mán. Én e kútfőket természetesen fölhasználtam ; de a hol kellett, kijavítottam 
és kiegészítettem a rendelkezésemre áUó liivatalos rendőri iratok és jelentések 
alapján. 

' Berka jelentése márcz. 3. (1. jelen kötet, Függelék 18. sz. a.). 

• Lásd jelen kötet, Függelék 19. sz. a. 



I. KÖNYV, ▼. FEJEZET. 



83 



Felscnthal, a ki jobbnak látta a maga személyében előbb a Görgenék 
lakosztályában folyó kutatást ellenőrizni és csak utóbb lépett be 
Széchenyihez, nem tehettek egyebet, mint hogy futó pillantást vetet- 
tek a>z egymás után kiemelt iratokba és az eltiltott könyvek miatt 
a szekrényekben lévő könyvekbe és azt, a mi első pillanatra politikai 
tartalmúnak látszott lemii, mint elkobzandót félretették. 

így került Széchenyi sajátkezű levélfogalmazvájiyainak legna- 
gyobb része, a hozzá intézett levelek tekintélyes része, ha pláne ma- 
gyarnyelvű volt, aztán kisebb-nagyobb alkalmi, sehlagwortszerű 
följegyzéseiből, a melyeket mint valamely megirt avagy tervezett 
műve vagy levele czéljaira fölhasználandókat tett papirra, egész hal- 
maz az elkobzott irományok közé. Jó fogást véltek tenni Berkáék, 
mikor egy negyedrét nagj'ságú bekötött kéziratra akadtak, mely az 
1848-49-iki magyarországi és erdélyi forradalom okairól szóló, fran- 
czianyelvű fejtegetéseket tartahuazott gr. Bánffy Dénestől.^ Még 
jobbat, mikor egy másik kézirat bukkant elő Széchenyi sajátkezű 
fogalmazatábaai és tisztázatban : »Disharmonie imd Blindheit, eine 
Diatribe rhapsodisch und in Eile skizziert« czímű, mely már bevezető 
soraiban is kihí\-ta maga ellen a rendőrséget.^ De a legértékesebb 
zsákmánynak ígérkezett Széchenyi egy folyó naplója, mely 1859 
október elejétől a házkutatást megelőzött napig foglalja magában a 
döblingi remete napi bejegyzéseit.^ M sem jellemzőbb, noha temié- 
szetes, hogy egy tollrajzra, egy Rich-huszárt ábrázoló karikatúrára 
is rátette kezét a rendőrség és igen nagy fontosságot látszott tulajdo- 
jűtani az 1859 ápril 28-iki hadi manifesztimmak, mely a császár által 
a franczia-piemonti koalíezió ellen adatott ki. E maiüíesztmn példá- 
Jiyának szövegét vörös íróunal ü"t fölkiáltó és kérdőjelek kísérték ; 
alul a császár névaláírása alatt oda, a hol a pecsét-helyet jelölő sig- 
liim L. S. állott, egy akkortájt Ausztriában divatos rajz, egy ú. n. 
Vexirbild volt odatűzve : Viktor Emmánuel arczképe, melyet úgy 
rajzolt meg a »nu'ívész«, hogy az felfordítva szamárfejet ábrázolt. 
A gróf, a kinek érthetetlen volt az ily csekélységen kapó rendőrség 
megütközése, a hozzá intézett kérdésekre bizonyos szarkazmussal 
azt feleié, hogy ő maga tűzte oda a furcsa rajzot pecsét helyett a 

^ L. e könyv végén az elkobzott iratok jegyzékében : G) Vegyes iratok, I. 
Dolgozatok a) alatt. — Az emlékiratról vesd össze Maraali közleményét, Buda- 
pesti Szemle 1889. évi. 

^ Ezzel a második könyvben bőven kell foglalkoznom. 

^ Jelen kötet egész terjedelmében hozza a naplót. 

6* 



84 TÖRTÉNETI BEVEZETÉS 

császári manifesztumra.^ Nagy elégtételt szerzett ellenben Felsenthal- 
nak, hogy Széchenyi könyvei közt az eltiltott Blick egy példányát 
lefoglalhatta s különösen, hogy talált Széchenyi fogalmazatai közt 
egy ívet, melyen a lapszélen Széchenyi kezeirásával a következő föl- 
irat volt olvasható : 20. Febr. 1859. Ajihang an Blick, s mely Ausztria 
híítlenségéről és háládatlanságáról tartalmazott sclilagwortszerű föl- 
jegyzéseket. Már egyedül maga ez a dátum odautalt, hogy Széchenyi 
a Bhck szerzője. Ha semmi egyéb eredménye is nem lenjie a ház- 
kutatásnak, mint ezen szerzőség kétségtelen megállapítása, azzal is 
meg lehetne kifelé, a nagyközönségre való tekintettel, elégedve lenni. 
Senki nem mondhatná, hogy Mába vert föl a rendőrség a humanitás 
minden szabáh'a ellen egy egész gyógyintézetet. Azaz jobban mondva, 
a külföldi lapok nem lűresztelhetnék ezt ; mert lüszen a bécsi, a döb- 
lingi közönség a két tuczatnyi rendőrtiszt\iselőt és közrendőrt rebus 
peractis \'isszatérni látva, nem a humanitás megsértésén bánkódott, 
hanem annak a hírnek örült, hogy Görgen gyógyintézetében »bank- 
jegyhamisításnak«, az akkori évek egyik epidemikus betegségének 
nyomára jöttek.- 

Persze befelé pro foro interno a Blick szerzőségének konstatálása 
nem volt volna már igazi eredmény. A mire Thierry az előadottak 
után vadászott, a mire lecsapni akart, az nem a Blick, hanem olyan a 
külfölddel folytatott levelezés volt, mely Széchenyinek és elvbarátainak 
a franczia és angol udvarokkal való összeköttetését bizonyítja. Lehet, 
hogy Széchenyi lefoglalt levélfogalmazványaiból ez kitűnik. Sem 
ideje, sem föladata nem volt azonban Felsenthalnak ezt most meg- 
vizsgálni ; az ellenben bizonyos volt. hogy az összes, noha csak sietve 
átnézett iratcsomagok közt. melyek Felsenthal, Berka és Kupfer- 
schmied kezén megfordultak, egyetlen egy külföldi származású poli- 
tikai kompromittáló darabot sem sikerült fölfedezni. Ezt mind a 
kormánytanácsos, mind Berka kénytelenek voltak sajnálattal be- 
jelentem.^ 

Széchenyi az egész idő alatt nyugodt méltósággal viselkedett. 
A házkutatás elé sem óvással, sem egyébként a legcsekélyebb aka- 

1 A Széchenyinél a házkutatás alkalmával lefoglalt iratokról kimerítő jelen- 
tése van Necasek Frigyesnek, a rendörminisztérium elnöki osztályához beosztott 
rendörbiztosnak (a kit ügyes tolláért már említettem) 1859 márrz. 26. (»Széchenji- 
Akten«.) 

* Felsenthal jelentése, 1. jelen kötet, Függelék 17. sz. a. 

' L. Felsenthal és Berka jelentéseit, jelen kötet, Függelék 17. és 18. sz. a. 



I. KÖSTV, V. FEJEZET. 85 

dályt sem gördítette ; udvarias és előzékeny volt a rendűrtisztvise- 
ló'k iránt, mint ezek 6' iránta ; Felsentlial külön is kiemeli, hogy őt, 
mikor Görgentől átment Széchenyihez, a gróf »ehevaleresque« udvarias- 
sággal fogadta.^ »Egy pillanatra sem ingott meg az igazi gavallér- 
ember magatartásában, — mondja róla Felsenthal — s érthető inge- 
rültsége csak alighogy kissé átcsillámlott.<<- Ez az ingerültség azon- 
ban csak pillanatnyi volt s csak abban mutatkozott, hogy egy leve- 
let és valami fogalmazatot a rendó'rtisztek előtt összetépett ; de nem 
kísérté meg egy gesztussal sem megakadályozni a közrendó'rt abban, 
hogy a széttépett levél és fogabnazat darabjait összegyűjtse és külön 
borítékba tegye.^ 

A reggeli 8 órától déli 12-ig tartó házmotozás alatt különben 
Széchenyi mással foglalkozott, hagyta Felsenthalékat tetszés szerint 
működni. Még a kormánytanácsos belépése előtt föltűnt neki a sok 
egyenruha közt egy polgári ruhába öltözött komoly férfiú, a M, mint 
saját vallomásából értesülünk, polgári rendőr s azzal a kizárólagos 
föladattal volt megbízva, hogy Széchenyi személyét a házkutatás 
tartama alatt föltűnés nélkül, de szakadatlan figyelemmel kísérje.* 
A tisztességes és csöndes viselkedésű czi%ilember Széchenyinek meg- 
tetszett. Az akkori idők szokása szerint a gróf igen finom burnótot 
használt s ezzel a jóembert megkínálta s beszédbe ereszkedett vele, 
majd unalmasnak találván a hosszantartó házmotozást, egy sakk- 
játszmára hívta meg emberünket. De Groscheck József, ez volt a detek- 
tív neve, nem fogadta el a szíves meghívást, mert »szolgálatban« volt. 
Ezt méltányolta Széchenyi, megdicsérte érte. )>Szeretem — monda — 
az oly embereket, a kiknek kötelességük mindennél előbbre vaJó.«* 

Néhány perczczel déK 12 előtt elkészült a házkutatásról fölvett 
jegyzóTiöny^', melyet Széchenyinek kellett először aláírnia. Mély meg- 

1 i>Der Gefertigte wiirde vom Grafen Széchenyi mit chevaleresker Höíüchkeit 
empfangend — mondja Felsenthal id. jelent. 

- »Der (Széchenyi) wenngleich er die Haltung des Cavaliers nie aus den 
Augen lassend, jedoch eine wohl erklárbare Gerciztheit durchschimmem liess.« 
Felsenthal id. jelentése. 

3 A széttépett fogalmazat a sDisharmonie und Blindheito fogalmazatának 
első hét levele (a széttépett darabok most is ott vannak e fogalmazván)Tiál) és 
Kecskeméthy egy levele, melyben hivatalával való elégedetlenségét fejezi ki s arról 
szól, hogy egy ügynöki irodát szeretne nyitni. 

* Jegyzó'könyv Groscheck vallomásáról márcz. 4. ()>Széchenyi-Akten«.) 

^ U. 0. — Groscheck a jegyzőkön)^' írásánál fontoskodott s úgy adta elő az 
egész dolgot, mintha Széchenyi nagyon sincerizált volna vele ! 



86 TÖRTÉNETI BEVEZETÉS 

illetó'dés fogja el a magyar embert, ha olvassa Széchenyi aláírását 
ezen a hivatalos ügydarabon arról a rendőri cselekményről, mely 
Széchenyi életére oly végzetes befolyású ló'n. Láthatólag reszkető 
kézzel irta alá névalájegyzésével kapcsolatban az öreg döblingi re- 
mete a következőt : »Hálás elismeréssel a humanitásért, a melylyel 
az illetők kötelességüket teljesítek. Gr. Széchenyi István s. k.<i^ 

A Grörgen lakosztályában megejtett házkutatás már nem oly 
gépiesen és csöndesen folyt le. Görgennek eló'bb bizonyos kérdésekre 
kellett válaszolnia, de meg saját maga is szükségét érezé az őt oly 
kellemetlenül meglepő és intézetére ártalmas rendőri intézkedéssel 
szemben magát igazolni, a mi eo ipso Széchenyi mentegetésével és 
természetesen kedélybaja óriási felfuvásával, gyógyít liatatlan elme- 
bajjá való minősítésével együtt járt. Becsületszavára és hivatása 
kötelességére utalva, a jegyzőkönyvbe is fölvétetni kérte, hogy Szé- 
chenyi egészségi állapota ja\'ult ugyan, de a gróf még mindig elme- 
beteg. Megkísérté aztán Felsenthahiak azzal imponálni, hogy Szé- 
chenyi sok látogatója közül kiemelte a miniszterelnököt gr. Rechber- 
get, a ki Széchenyit az ősz folyamán tényleg fölkereste. Tettetett 
vagy igazi naivitás volt-e Görgentől az, hogy mikor Széchenyi egy- 
két jelesebb látogatója nevére hivatkozott, megjegyzé. hogy »üzleti 
ügyekben meg szokta a grófot látogatni Deák Ferencz vagy Feri- 
Zalából«, nem dönthetem el. Hogy pácziense nagyon sokat ír s való- 
színűleg politikai tartalmút is, azt annak különös hangoztatásával 
emelte ki Görgen, hogy Széchenyi maga sohasem nyomatott ki sem- 
mit, de lehet, hogy látogatói összeállítálv gondolatait és kinyomaták.* 
Az irodalonmial foglalkozó Kecskeméthyt és Falkot mint olyan láto- 
gatókat nevezte meg Görgen, a kik poütikai kolportőrjei lehettek 
Széchenyinek; különösen utalt a jó orvos Kecskeméthyre. mint a ki 
az ő, Görgen, bizalmával ^^sszaélt, mikor a pölöskei ispán képében 
jelenteté be magát az intézetben. Ha netán valami kompromittáló 
dolgot nyomatott volna a gróf, így nyilatkozott Görgen Steyskal 

> i>>Iit dankbarer í\jierkcnnung der Humanitat, mit welcher die BetreHenden 
ihre Pflicht erfüllten. Gr. Stephan Széchenyi mp.« (I. jelen kötet, Függelék 19. sz.) 

- ))In Gescháftsangelegenheiten besucht ihn der Ferenz oder Feri Deák 
aus dem Salader Komitat«. — (1. jelen kötet, Függelék 20. sz.) Már maga ez a mon- 
dás napnál ^^lágosabban mutatja Görgen politikai tudatlanságát, a meljTe fön- 
tebb a szövegben czéloztam. 

' Ezt Széchenyi Görgen feleségének monda, mikor ez a sBlickd szerzősége 
felöl kérdezte őt. 



I. KOKTV, V. FEJEZET. 



87 



előtt, ez csak Kecskemét hy kezén mehetett keresztül átdolgozás végett, 
mert »a gróf maga semminemű nN-elven nem képes egy összefüggő 
mondatot íriii«.^ »Hiál)a kértem Kecskeméthyt többször is, hogy ne 
vállaljon el semmiféle megbízást Széchenyitől.* E vallomások és meg- 
jegyzések után átadta Görgen FelsenthaLnak a birtokában levő, Szé- 
chenyire vonatkozó iratokat, t. i. leveleket, melyeket a család tagjai 
és barátai ő hozzá az orvoshoz írtak s aztán a melyeket Széchenyi 
maga intézett betegsége első idejéből orvosához, végre azokat, melye- 
ket a család tagjai vagy barátja! magához Széchenyihez intéztek 
ugyanebből az időből, a melyeket azonban Görgen tekintettel Szé- 
chenyi akkori állapotára, nem adhatott át neki.- Csak e levelek kézbe- 
sítése után kezdette meg Steyskal a részletes motozást Görgen szobái- 
ban s mindkét fél megelégedésére megállapíthatta, hogy semmi gya- 
núsnak nem akadtak nyomára.' 

Míg Felsenthal és Steyskal Görgent vallatták, az alatt Ponset 
rendőrbiztos, előre küldvén a melléje adott női segédet, az orvos fele- 
ségével kezdte meg a rábízott feladat teljesítését, mely elég élénken 
€S mozgalmasan folyt le. Az asszony tüstént nyíltan kijelenté, hogy 
nála a gróftól iratok vagy könyviek lehetnek vagy vannak, s ennek 
mindjárt meg is adta magyarázatát. Ő, monda, Széchenyit csak 1858 
nyara óta ismeri, a mikor Karlsbadban időző férje távollétében az 
intézet administrativ ügyeit vezette és ez alkaloimnal Széchenyit, 
mint a többi páczienst meglátogatta. Ettől kezdve alkalma nyílt a 
grófot közelebbről megismerni, tőle olvasás végett köny\Tket kapni. 
Széchenyinek az a szeszélyes ötlete támadt, melyet a betegnél ő is 
mint orvosának neje respektálni tartozott, hogy nemcsak ezeket a 
kölcsön adott könys'eket, hanem egyáltalán minden ő hozzá vagy 
férjéhez írásban intézett kívánságát, — hogy a leveleket ne kelljen pe- 
csételnie és czímezgetnie — nagy, szekrényszerű kartonokban küldte 

1 Dr. Görgen monda Steyskalnak : »Graf Széchenyi selbst vermag in gar 
keiner Sprache eine zusammenhángende Periode zu schreiben.« (Steyskal hivata- 
los írásbeli DAeusserung'i-ja 1860 márcz. 3. »Széchenyi-Akten«.) Görgen e nyilat- 
kozata mutatja, mily kétségbeesetten védelmezte magát rémültében a házkuta- 
tás miatt ! 

2 Egy rendőri följegyzés szerint (»Bei Dr. Görgen beanstandet*) 77 drb leve- 
let adott át Görgen, köztük az »Önvallomást« s a jelen kötetben (Sz. levelei) 1 — 6. 
sz. a'att közölt leveleket. Legnagyobb részüket visszakapta Görgen Sz. halála után ; 
csak néhány maradt vissza a rendőrségnél. 

^ L. jelen kötet. Függelék 17. és 20. sz., aztán egy rendőri jegyzék s. d. és 
Necasek jelent, márczius 23. a Görgennél lefoglalt iratokról (»Széchenyi-Akten«). 



88 TÖRTÉNETI BEVEZETÉS 

át, melynek kulcsai Széchenyinél és Görgenéknél voltak és a melyek 
ketteje, kisebb és nagyobb »Coníucius«, másik ketteje (szintén kisebb 
és nagyobb) »ShakespeaTe« nevet viselt feliratkéiDeji ; ugyanezen 
kartonokban kívánta és kapta aztán a gróf Görgenék válaszát is. 
Most, — monda az asszony — e négy karton közül három nálam van, 
a negyediknek Széchenyinél kell lennie, — mi tényleg megfelelt a való- 
ságnak, mert egy Shakespeare föliratú kartont Berka Széchenyinél 
nem tudjuk mi alapon, csakugyan lefoglalt. A rejtélyes kartonok 
kulcsainak átvétele után fölnyitásukra került a sor : az elsőben egy 
üres dobozt találtak, melyró'l az orvosné a rendó'rközeg nagy fej- 
csóválására azt mondta, hogy tegnap küldte át a gróf ép úgy, a mint 
most látható. A második kartonban a »Blick<( egy jegyzetes példánya 
volt, a minek magyarázatául az asszony azt monda, hogy ó' mások- 
tól hallván Széchenyi szerzőségét, nem régiben egyenest kérdést inté- 
zett e felül a grófhoz, aki azt feleié, hogy ő nem írta a könyvet, ha- 
nem mások állították azt össze, legközelebb majd eloh'asás végett 
egy példányt fog Görgennéhez juttatni. így került a Confucius-kar- 
tonban ezelőtt 10 nappal hozzám, monda Görgenné, a könyv, me- 
lyet nekem sem kedvem, sem időm nincsen elolvasni ; de magam- 
nál tartottam, nehogy gyors visszaküldése által azt mutassam ki, 
mintha semmit nem érdeklődném a könyv iránt és ezzel megsértsem 
az udvarias grófot. Ezt elhihette Ponset ha akarta, de már a mit a 
harmadik kartonban, a másik Confuciusban találtak, az olj^asmi volt, 
a miről a nagy zavarba jött asszony bizony nem tudott adni más 
magyarázatot, mint azt, hogy Széchenyi tudvalevőleg még mindig 
elmebajos, ha órák hosszáig nem is veszi észre e bajt a vele társalgó. 
A nagy karton Széchenyi 4 ívnyi kéziratát tartalmazta ezzel a czím- 
mel : )>Die Presse in Österreich*^ s a kormányt és a megA'ásárolt bécsi 
sajtót keményen elítélő tartalommal. Ponset még tán elhitte volna, 
hogy dr. Görgenné csakugyan nem tehet arról, ha egy elmebajos isme- 
rőse őt ilyen olvasmánynyal reméli mulattatni ; de Széchenyi rejté- 
lyes megjegyzése és kérése a kéziraton, hogy »e beírt lapokat Gör- 
genné azonnal a nagymamához tegye nllásreggelire* - és Görgenné 
ama magyarázata, hogy ez az elmebajos Széchenyi nyelvén azt je- 
lenti, hogy a kéziratot visszaküldéskor a nagyobb Confuciusba kell 



' Ez az értekezés még foglalkoztatni fog később bennünket. 
- »Diese Blátter bitté ich gleich in die Grossmama pour son déjeuner zu 
stecken.« A Görgen nejével fölvett jegj-zó'könyvben, 1. jelen kötet, Függelék 21. sz. 



I. KÖNYV, V. FEJEZET. 



89 



tenni, na^on megingatta Ponset bizalmát Görgenné igazmondásá- 
ban ; Felsenthal pedig jól tudván, hogy a )>Blick« is, a kézirat is a 
rejtélyes megjegyzéssel elolvasás végett Görgenné mostohaatyjának 
dr. Gutherznek volt szánva, a ki közt és Széchenyi közt épen Gör- 
genné volt a közvetítő, megelégedetten mosolygott. 

Gondolhatni, hogy a 3 karton fölnyitásával házmotozási tisztjét 
nem tartotta Ponset megoldottnak, s Görgenné összes bútorait ala- 
pos \izsgálatnak veté alá s nem egészen eredmény nélkül. Egy kisebb 
iratcsomag került még elé, melyről állítása szerint — a mi hihető — 
az érthetően nagyon izgatott úriasszony egészen megfeledkezett s 
melyet már egy é\Tel ezelőtt \'issza kellett volna — mint monda — 
küldenie Széchenyinek. A reudőrbiztos nem akarta őt ezen utóbbi 
állítása s jegyzőkönyvi vallomása valótlanságának kimutatásával 
még nagyobb zavarba hozni. A csomagban ugyanis Hollánnak Szé- 
chenyihez csak pár hóval azelőtt írt levelei s egy még újabb munká- 
lata voltak, tehát csak nemrégiben küldethettek át az asszonyhoz. 
Felsenthal másként magyarázá a )>leletet«. Hollán leveleit és numká- 
latát olvasás végett Gutherzczel közölte mostohalánya útján Szé- 
chenyi ; az ügyvéd a közleményeket elolvasta, ^^sszaadta Görgen- 
nének, de ez valami okból megfeledkezett a csomagról, melyet ped'g 
fölírása : »HoUa ! ! !« föltűnővé tett, Széchenyinek ^^sszaküldeni.' 

A döblingi expedíczióval a kormánytanácsos csak nagyjából volt 
megelégedve, a fődolgot, a keresett külföldi politikai levelezést, nem 
találták ; Széchenyi és társai külföldi összeköttetései földerítését a 
lefoglalt iratokból az első belepillantásra nem mutatták ki. Lehet, 
hogy alapos vizsgálatok — gondola Felsenthal — ki fogják ezt derí- 
teni, s aztán ki tudja, mit nem hoz napfényre a Széchenyi szűkebb 
köréhez tartozóknál véghezvitt házkutatások eredménye? 

Dr. Gutherznél, a ki az Am Hofon lakott s ott tartott ügyvédi 
irodát is, Mayerhofer Károly rendőrfőbiztos már reggel 7 órakor meg- 
jelent — nagy reményekkel. Hiszen a liberális és alkotmányos nézetei 
miatt amúgy is gyanús embert nem csupán Bichler árulta be, mint 
Széchenyi titkos levelezése előmozdítóját, hanem mint láttuk, Inkeyné 
is megvádolta az emigráczióval való összeköttetéseivel s Pulszky 
levelezése közvetítésével. Aimál kellemetlenebb volt hát a rendőr- 



' Minderről a Görgen feleségével fölvett jegyzó'könj-v (1. jelen kötet, Függe- 
lék 21. sz.) és egy rendőri referens kelet nélküli jelentésíéléje a Görgen-családnál 
sbeanstándet<i iratokról (íSzéchenyi-Akten*). 



90 TÖETÉSETI BEVEZETÉS 

ségnek, hogy ez a házmotozás egyáltalán eredménytelenül végző- 
dött. Mayerhofer a legkisebb nyomát sem tudta Giitherz lakásán és 
irodájában akár Pulszkyval, akár Széchenyivel, akármiféle más ma- 
gyar párttal vagy politikussal való összeköttetéseinek fölfödözni. Az 
ügyvéd ki is jelenté, hogy elégtételt fog magának szerezni, kérdést 
intézni, hogy mi okon kompromittálta őt a hatóság kliensei előtt, s 
valóban tudomásunk van róla, hogy a rendőrminisztérium egy bizo- 
nyítvány kiállításával elégtételt adott neki.i 

A Széchenyi-fiúk lakásán megejtett házkutatással is fölsült az 
ideküldött expedíczió, mely Lazzer Károly rendőrfőbiztosból, Wohl 
rendőrfogalmazóból és 3 polgári rendőrből állott. Béla gróf egy idő 
óta Budapesten az Angol Királynőhöz czímzett szállodában lakolt 
s bécsi szobáit öcscsének ödömiek engedte át. Emiéi foglalt hát le 
Lazzer, hihetetlen kritikátlansággal, néhány teljesen közömbös és 
értéktelen levelet barátjaitól 1858 és 59-ből. Lehet különben, hogy az 
elkobzásra némi jogalapot látszott kihalászni Lazzer. mikor Béla 
gróf leveleiben »bizonyos politikai öntudat magasabb fokát « födözte 
föl, mint a ki ismételve is inti öcscsét, hogy ne feledje el magyar vol- 
tát és azt, hogy gr. Széchenyi István fia. — A döblingi remete ked- 
veucz mostohafia, gr. Zichy Géza lakosztályában Lazzer vakmivel 
jobb fogást vélt csinálni. Három példányban is megtalálta itt a Szé- 
chenyinek és Széchenyi körének tuhjdonított politikai röpiratok 
egyikét, a »Zur ungarischen Frage* czímíít, aztán egy a protestáns 
pátensről szóló be nem fejezett rövid iratot. Lazzer és fölebbvalói 
nem alap nélkül hitték, hogy gr. Zichy Géza édeskeveset törődik a 
magyar protestánsok dolgával s így a kézirat eredete minden bizony- 
nyal mostohaatyjára vezetendő vissza. Elkobozta hát a rendőrfő- 
biztos a kézirat-töredéket és mellé egy elegáns kötésíi naplókönyvet, 
melynek ugyancsak néhány lapját töltötték be a Zichy Géza magán- 
dolgaira vonatkozó följegyzések, de a meh-nek a rendőri tisztviselő 
szemében bizonyos gyanús érdeket kölcsönzött az, a napló első lap- 
ján áUó következő ajánlás : »Megelégedést, szerencsét, boldogságot 
ne keress küim, de magadban. Nov. 20. 1858. Széchenyi István. <' 

Nagy szerencséje volt ellenben Lazzernek a Széchenyi-fiúk laká- 
sán lakó Kiss Mártonnál, Széchenyi írnokánál. Kiss teljesen érdek- 

' Mayerhüfer Károly rendörföbiztos jelentése 1860 márczius 3. (»Széchenyi- 
Akten<() és NecaSek jplentése márczius 21. (U. o.) 

* Lazzer Károly förendó'rbiztus jelentése 1860 márczius 3. ('>Széehenyi-Ak- 
ten«) és NeöaSek jelentése márczius 21. (U. o.) 



I. KÜXIV, V. FEJEZET. 91 

nélküli, magyarnyelvií iratait íróasztala fiókjában lefoglalta ugyan, 
de a fó'súlyt azokra az iratokra fektette, a melyeket Kiss nem tudni 
mi okból egy kézi útitásktában helyezett el. Az útitáska két kézirati 
művet tartalmazott. Az egyik fogalmazványban és Kiss másolatában 
Széchenyi »Önismeret« czímű műve (úgy látszik első redakcziójájiak 
töredéke).! A második egy közel 800 ívrét oldalnyi magyar munkának 
Széchenyi kezével írott eredeti fogalmazványa, a márczius 3-iki összes 
házkutatások eredményeinek rendőri szempontból is valódi koro- 
nája. E nagy mű alább a maga helyén foglalkoztatni fog bennünket. 
Egyelőre legyen elég csak azt említeni meg, hogy a mű nagy jelentő- 
ségét a rendőrminisztériumnál azonnal föUsmerték.^ 

A mi Széchenyi döbhngi publicistikai kis gárdáját illeti, a náluk 
tartott házkutatások eredménye Thieny várakozását még csak a 
legtávolabbról se elégítette ki. Még csak az árnyékát sem találták a 
rendőrközegek aimak, a mit kerestek és találni reméltek. Falk Miksá- 
nál, a ki akkor az első osztr. takarékpénztár fogalmazója volt, Würzner 
Fülöp rendőrbiztos jelent meg a szokásos kísérettel ; először lakásán, 
aztán hivatali szobájában vett minden iratot szemügyre. Falk nagy 
nyugalommal nézte a nyomozást, melynek okát magyar voltában és 
abban kereste, hogy mimkatársa a magyarbarát bécsi »Wanderer<(-nek 
meg a Pesti Naplónak ; kijelenté Würzner előtt, hogy a házkutatásról 
nem fog ugyan írni a lapokba, de a dolgot nem fogja abbanhagyni. 
Würzner buzgó keresésének igen szerény lőn az eredménye ; Falk 
né metnyelvű iratai bizony semmi okot nem szolgáltattak az elkob- 
zásra; lehetetlen volt lefoglalni őket, ellenben mindazt a levelet, a 
melyet Fáikhoz barátai és ismerősei magyar nyelven intéztek, a ma- 
gyarul nem tudó rendőrbiztos egyszerűen elkobozta.^ Ez a lefoglalt 
s késó'bb Széchenyi elkobzott irataihoz csatolt anyag az öO-es évekből 
tuczatjait tartalmazza a legjobb nevű magyar zsurnaliszták és publi- 
cisták Fáikhoz írott, főleg irodalmi s hírlapirodalmi tartabiiú leve- 
leinek. Csak Csengery Antal, gr. Dessewffy Emil, br. Kemény Zsig- 
mond, Királyi Pál, Pompéry, Szilágyi Ferencz, Török János, Ürházy 
György és Vas Gereben neveit említem. 

1 Ez kiadatott 1860 májasában az özvegynek valószínűleg a többi restitiiált 
iratokkal. Kocasek erről a visszaadott Önismeret-töredékről azt mondja dátum 
nélküli jelentésében : svöUig unbedenklichd. (»Széchenyi-Akteii«). 

' Lazzer id. jelentése 1860 márczius 3. és Necaseknek az előbbi jegyzetben 
idézett kelet nélküli jelentése. 

^ Würzner Fülöp rendőrbiztos jelentése 1860 márczius 3. (»SzéeLenyi-Akten.<i) 



92 TÖRTÉNETI BEVEZETÉS 

Kecskeniéthy Aurélt, mint rendőrtisztviselőt, az a kétes értékű 
tisztesség érte, hogy az ő lakása átkutatását maga a rendőrigazgató, 
Weber udv. tanácsos vállalta magára s míg Weber a lakást motozta 
át, addig egy bizottság Kecskemétliy hivatalos szobájábaji nézett át 
minden zeget-zugot. Itt persze semmi lefoglabü való nem került elő ; 
míg ellenben a lakáson Kecskeniéthy különféle rég megjelent czikkei- 
nek fogalmazatait és a mi fő, ép úgy mint Würzner Fáiknál, Kecske- 
méthy barátainak és ismerőseinek hozzá intézett legnagyobbrészt 
magyarnyelvű leveleit kobozta el a szigorú udv. tanácsos, Kecske- 
niéthy rideg főnöke, a kinek sivár lelkében ezen levelek írói egyiké- 
nek és másikának, pl. egy Danieliknek vagy egy Kemény Zsigmond- 
nak a neve a legsötétebb gyanút keltette föL^ jVIaguk a levelek hason- 
lóan a Fáiknál leíoglaltakhoz, tisztán irodalom- és művelődéstörté- 
nelmi jelleggel bírnak s a két imént említetten kívül főként a követ- 
kező neves íróktól és kiadóktól származnak : Csengery Antal, Emich 
Gusztáv, Frankenburg Adolf, Heckenast Gusztáv, Himfalvy János, 
Pákh Albert, Szilágyi Ferencz, Török János és Vajda János.^ 

A gárda harmadik tagját, Hollán Ernőt, a Széchenyi-fiúk lakásán 
kereste először a rendőrség ; de Hollán a jól ismert Hotel Wandl-ban 
a belvárosi Szt. Péter-templom mögötti szállodában lakott. Itt tört 
hát rá Hübsch rendőrbiztos, a ki természetesen gyorsan készen lőn a 
motozással, mert hiszen utazóember levél- és irattárakat nem hiirczol 
magával. Az elkobzásnak áldozatul esett Hollámiak egy zsebbeli kis 
jegyzőkönyve, mely az 1859 okt. és 1860 febr. közti időből naplószerű 
följegyzéseket tartalmaz magj-ar nyelven. Ez maga elég volt vobia 
az elkobzásra, ha a naplóban előforduló nevek nem mutattak volna 
is a »lelet« fontosságára.^ Tartalmát megvizsgábii és belőle Széchenyi 
titkos összeköttetéseinek nyitjára jönni volt a további föladata. Előre 
mondhatjuk, hogy nem sikerült. 



v> 



* Weber rendörigazgató jelentése 1860 márczius 3. (1- jelen kötet, Függelék 
. sz.). 



'' A Kecskeméthynél és Fallmál lefoglalt irodalomtörténeti stb. értékű leve- 
leket dr. Angyal Dávid készíti sajtó alá. 

^ Hübsch rendőrbiztos jelentése 1860 márczius 3. és sAbschrift einer verlrau- 
lichen Mitteiluiig* czímii irat 1860 ápril 4-röl. ^»Széchenj'i-Akten«.) 



I. KÖNYV, V. FEJEZET. 93 

A márczius 3-ki hcázkutatásokiiál elkobzott iratok tanulmá- 
jiyozás végett kiadattak a reiidó'rniLiiisztérium és a külügyi »haute 
police« osztály legmegbízhatóbb tisztnseló'iiiek. Ezek nem egy olyan 
darabot állapítottak meg az iratok között, a melyek alapján nem 
csupán a rendőri, hanem esetleg a bűnfenyítő eljárást is meg- 
indítliatónak gondolták, mint alább látni fogjuk, a döblingi remete 
ellen. Az elólíbiek közé a gyűlölt és eltiltott Blickre vonatkozó, 
azon már említett följegyzés tartozott, mely 1859 febr. 20. kelettel 
és oAnhang an Blick« fölirattal tüstént a házkutatás utáji lebilin- 
cselte Felsenthal figyelmét, végleg megerősítvén őt abban a régebbi 
föltevésében, hogy a famózus könjT írója Széchenyi. Ide tartozott 
aztáJi a rendőrminisztériumi át^-izsgálás alkalmával fölfedezett két 
sajátkezű levélfogalmazványa Széchenyinek egy londoni ismerősé- 
hez, Mr. Smithhez. Ezek elsejében, 1859 ápr. 24-ről, tudatta londoni 
barátjával, hogy lia neki Ajigliából egy német köny^-et küldött, mely 
ó't nagyon mulattatá ; igaz-e, kérdé Széchenjü Smithtől, hogy abból 
a »sárga izéből* több ezer példány jelent volna, meg? És mi lőn e pél- 
dányokkal? Mert Bécsben senki nem látott közülük egyet sem és 
nem tud róla semmit.i Az óvatosan írott levél könnyen félrevezethette 
volna a rendőrminisztériumot Széchenyi szerzősége tekintetében, ha 
a második levél fogalmazata, 1859 május ll-ről, el nem árulja vala 
íróját. Ke küldjön neki, kéri Smithet, a kiről most már Széchenyi Béla 
közléséből tudjidi, hogy senki más, mint Rónay Jáczint, e kitíínő 
benczéspap s akkor Londonban élő emigráns volt, »csak egy fontot 
sem a neki fizetendő kétszáz font sterlingből, hanem küldje szét a 
világ minden részébe, csakhogy mielőbb elterjedjen.* Xo. már ez, 
mondották a rendőrnűnisztériunmál, csakugyan nem vonatkozhatik 
sterling fontokra, hanem csak könyvekre, s erre vallott a levél foly- 
tatása, mely a mimka nagy sajtóhibáiról szólott, a melyek miatt »sok 
helyen tökéletesen ki vaJi facsarva az értehnec. Azt a kis »liiba tudni- 
valót*, melynek elkészítését Széchenyi Rónaj^ól kérte, valóban ott 
is találta a rendőrség a Blick végén.- 

De ezeket a leveleket, bármi kapóra jöttek is Thierrynek, a hát- 
térbe látszottak tolni azok a schlagwortszerű följegyzések az elkob- 
zott iratok közt, a melyeket megannyi fölségsértéseknek lehetne 

' Az érdekes levél fogalmazata Bérsben a »Széchenyi-Akten« közt ; kiadta 
Széchenyi Béla a Rónay birtokában volt eredetiről : Űj Magj'ar Szemle, szerk. 
Várnai, 1Ü03 febr. füzet, 30. lap. 

* E második levéllioz is az előbbi jegyzetre utalok. 



94 TÖRTÉJÍETI BEVEZETÉS 

egy kis rosszakarattal minősíteni ; főként azonban a Széchenyinél 
elkobzott Disharmonie és a felségsértés miatt emelhető vád szempont- 
jából még ennél is sokkalta nagyobb súlyú, nagyterjedelmű magyar 
mrinek Széchenyi kezével írt fogalnia>zata, a melyet a szerencsés Lazzer 
a boldogtalan Kiss Márton bőröndjében foglalt le. 

Javában folyt az összes elkobzott iratok tanulmányozása, mikor 
azt a kínos föltűnést és fölháborodást, a melyet az országban a Szé- 
chenyinél véghezvitt házkutatás híre keltett, néhány löviá hétre egy 
második megdöbbentő bécsi hír országos fájdalommá, nemzeti gyásszá 
változtatta. 

»Egy szó njilaUott a hazán keresztül ; 
Egy röpke szóban annyi fájdaloni !« 

Meghalt ! Ez volt a röpke, de dermesztő szó. Önkezével vetett 
véget húsvét vasárnapján életének ! . . . 

A bécsi törvényszék a hagyatéki eljárás megindítása végett, a 
rendőrség pedig a márcziusi házkutatás eredményének pótlása czél- 
jából, a Széchenyi lakásán talált összes iratokat és könyvieket lefog- 
lalta s azokat sietve átvizsgálta. A vizsgálat oly fontosnak ígérkező 
darabokat mutatott ki, hogy czélszerxinek látszott az egész iromány- 
hagyatékot mindenestül bevonni.^ A róla készült hármas jegyzék és a 
rendőrminifzteri közegek ideiglenes jelentései után a iobh darabok 
közül kiemeljük a következóTiet : Széchenyintk egy vastag naplóját 
1848 márcz.-aug. hónapokból ; Széchenyinek utolsó naplóját, melyet 
a házkutatás után (a mikor 1859 okt. és 1860. febr. közötti naplóját 
tőle Felsenthal elvette) tüstént még aznap márcz. 3-án megkezdett és 
csaknem haláláig folytatott. .:Vztán egy, fekete pecséttel lepecsételt 
kisebb csomagot, melyen Széchenyi kezeírásáv^al ez a fölirat v'olt ol- 
vasható : )>Xach meinem Tode zu verbremien. Pesth, febr. 27., 1845.« 
s a melyet a család jelenlévő tagjainak tiltakozása ellen is visszatartott 
a lendőrség.^ Továbbá két v'astagabb füzetet Széchenyi sajátkezű 
fogalmazásával és sajátkezű tiszfázatával, melyek szépen kidolgozott 
atyai intelmeket,^ egy remek parainesist tartalmaztak id. fiához Bélá- 
Jioz 1857 nov'. 6. kelettel. — Ezekhez csatlakozott egy-két kisebb 

^ Berka jelentése Sz. fiai panaszáról az eljárás ellen 1860 ápr. 17., rajta Wejier 
rendörigazgató megjegyzósei. (»Széchenyi-.\kU-n«.) 

- Berka jelentése 1860 ápril 8. (U. o.) .\ csomag tartalmáról később bőven 
lesz szó. 

' Jelen kötet egész terjedelmében húzza. 



I. KÖNYV, V. FEJEZET. 95 

kiadatlan dolgozata döblingi idejéből, a mijió' pl. a ftSzcrelem, szeretet* 
czinu'í filozófiai elmélkedés vagy 1848 előttről mint a »Por és sár* 
töredéke, mind oly dolgok, melyek lefoglalása, elkobzása mellett 
teljességgel semminemű okot nem lehet fölhozni, a sietségen és a 
szerfelett nagy gyanakváson kívül. A sietséget, a fejetlenséget az ira- 
tok átvizsgálásánál bizonyítja az a körülmény, hogy azok az iratok, 
a melyeket mint teljesen gyanumenteseket a rendőrség már máju.s 
3-án kiszolgáltatott Széchenyi özvegyének,^ semmivel sem lehettek 
ártatlanabbak és rendőri szempontból érdektelenebbek, mint az a 
sok, ugyancsak Széchenyihez intézett levél, a melyet a rendőrség vissza- 
tartott és most is őriz az elkobzott hagyaték. Már a mi a második okot, 
a túlzó gyanakodást illeti, ezt természetesen nagy mértékben növelni 
kellett aimak, hogy az irományok között néhány a rendőrség szem- 
pontjából elsőrangúra akadtak a kutató közegek.^ 

Ilyen volt Széchenyinek egy 1858 nov. 20-án kelt utasítása fia 
Béla számára — egy közelebb meg nem jelölt ügyben — londoni útjára. 
Az egész utasítás maga nem volt a lefoglalt iratok között, hanem 
igenis amiak Széehenji kezével írt sclüagwortszerű brouillonja. Meg- 
hagyja fiának, hogy útjából csak anyjának írjon, de semmi olyat, 
mely kompromittáló lehetne. Szó van aztán egy ügyvédről, a ki Bélá- 
nak a pénzt adja Londonban és akit )>A« betűvel jelöljön leveleiben ; 
egy ladyról, a kit )>B« betűvel jelöljön, egy lordról, a kit )>C« betűvel 
jelöljön. Föladata lesz Bélának Ajigolországban a )>paprikalevest« 
ügyesen készíttetni el; pénzMtelt nyitni erre a czélra a ladynak, a 
kinek A e részben alárendelve lesz. Kétezer példány nyomassék, 
mondja tovább az utasítás, a melyeket egyes utazók hozzanak be. 
Ha A átveszi a terjesztést, a példányok felének a liaszna az övé. A mi 
azonban a szerzőséget illeti, sem A-nak, sem a ladynaJí nem szabad 
tudni, hogy a köny\' Széchenyitől való, mert »il y va pour le cou« — 
»a nyakammal játszom*. A mi a ladji; illeti : ez elég szellemes ahhoz, 
folytatja tovább az utasítás, hogy fanatikus legyen.^ Aecasek a rendőr- 
mijiisztérimn elnöki osztályának főbiztosa, helyesen jegyzi m^, hogy 

^ Xecaéek jelentése 1860 június 21. («Széchenyi-Akten«.) 
2 Mindezekről : Berka jelentései ápril 8. és ápril 11. (jelen kötet, Függelé'c 
23. és 24. sz.), Tiiierry Scharschmied tvszéki elnökhöz ápriJ 12. (u. o. 25. sz. a.), 
Scharschmied Thierryhez ápr. 13. (»Széchenyí-Akten«) s Necasek és Prantner ki- 
vonatus jegyzéke s. d. ápril 14. után és három, a bécsi tvszéknél készült (A, E, C.) 
lajstrom ápr. 14. (i)Szénhen}d-Akten«.) 

^ L. jelen kötet, Széchenyi levelei közt 11. sz. a. 



96 TÖRTÉKETI BEVEZETÉS 

mindez a Blickre vonatkozik »és megdönthetetlenül bizonyítja, mily 
aggodalmas előrelátással járt el gr. Széchenyi, hogy szerzősége föl ne 
födöztethessék«.i A mit Xecasek nem tudott, mi azóta tudjuk, hogy 
az ügyvéd A az emigráczióban élő kitűnő szerzetes Eónay Jáczint, a 
derék lady pedig, a ki Széchenyi Istvánnak és Bélának a Bück kinyo- 
matásában segédkezett, a kéziratot a kinyomatás után megőrzés 
végett magához vette és a kit Béla B betűvel kellett hogy leveleiben 
jelöljön, Stafford niarquis neje a későbbi Southerland berezegné volt.^ 

Még e nevezetes darabnál is nagyobb súllyal bírtak tán a rend- 
őrség szemében Széchenyi néhány ívalakú papírlapra tett odavetett 
pohtikai gondolatai, melyeket mint Xecasek helyesen mondja. Szé- 
chenyi a maga nagyobb kézirataiban is fölhasznált és a melyek »gyű- 
lölettől lihegnek az osztrák kormány ellen*. De vannak e gondolatok 
közt olyanok is, folvtatta Xecasek. a melyek Széchenyi művében 
nem liasználtattak föl. A hol pl. a kormányt azzal vádolja, hogy ez 
a magyar nemességet mint zsarnokot állítja a nép elé, megfeledkezik 
azonban arról, hogy az a katonaság, mely 48-ban életveszély közt 
vergődött liaza külföldről a haza védelmére, 95'^ó-ában nem volt nemes, 
hogy Ausztria ellen 4&-ban a magyar hadakban 907o paraszt harczolt 
és hogy Libényi sem volt nemes, hanem paraszteredetű. Ebhűség nem 
jellemzé a magyart, szerelmes az uralkodóházba nem volt. esze dik- 
tálta, hogy ragaszkodjék hozzá ; hogy József nádoron és családján 
kívül egy Habsburgi sem ismerte és méltányolta a magyart. Némelyik 
gondolat már egyenes felségsértés számba ment Kecasek előtt, mint 
pl. az, a hol Széchenyi azt mondja, hogy egy időben gyűlöletesebb 
ember nem volt egész Magyarországon Ferencz Józsefnél, vagy a hol 
kim életlen gúnyt űz a császárból, a ki a körútja alkalmából hivatalo- 
san megparancsolt hódolatokat a legnagyobb naÍA'itással őszinték- 
nek hiszi. 

Necasek mellett a külügyminisztérium udv. titkára, a sok nyelvet 
ismerő, ügyestollú Prandtner szintén kiemelt kötelesség szerint több 
e fajta »gondolatot« Széchenyi följegyzéseiből ; pl. hogy ísapoleon 
semmivel sem ül gyöngébb jogalapon a trónján, mint Ferencz József 
a magáén ; hogy a császár nem képes a maga nagy fogyatkozásait be- 
látni, s azért jobb vobia, ha más kézbe, arravalóbba tenné le jogarát ; 

^ Necaáek és Prandtner kelet nélküli, de ápril 14. után készült kivonatos 
jegyzékében. (oSzéchenyi-Akten*.) 

2 Gr. Széchenvi Béla közlése iJ. h. 27. és köv. 1. 



97 

majd az a mondás ragadta meg e futva írt följegyzések között Prandt- 
ner figyebiiét, hogy Fereiicz József azt akarja Magyarországgal meg- 
csinálni, a mi II. Józsefnek nem sikerült. De legeró'sebbnek tetszett a 
rendőrminisztériumban a följegyzések azon állítása — noha biztosan 
tudjuk és látni fogjuk, hogy Prandtner osztozott Széchenyi nézetében 
— hogy a császár, ha így folytatja, Ausztriát saját magával és család- 
jával együtt tönkreteszi . . .^ 

A rendó'rminisztériiun előtt hát eléggé tekintélyes halmaza állott 
már ezekben az iratokban is a legszigorúbb elővizsgálat megindítására 
alkalmas substratimiokuak. Ehhez járultak aztán azok az eltiltott 
könyvek és röpiratok, melyek Görgeiménél, Zichy Gézánál foglaltattak 
le. Az, a ki a fővádlott lehetett vobia ebben a nagyszabásúnak ígérkező 
pörben, mely Széchenyi barátait, különösen a gyűlölt konzervatívokat 
végkép ártabnatlanokká, hitelvesztettekké teheti, öngyilkossága által 
kisiklott ugyan Thierryék kezéből; egyik »főbűntársát«, bizalmas 
írnokát, Kiss Mártont szmtén kimenté ugyan a jótevő halál, még 
ápril havában,^ a Hermandad körmei közül; de mégis maradtak 
elegen, a kikre le lehet csapni és a kiknek vallomásából egyet és mást 
ki lehet majd hámozni — hiszen ez volt a főczél — az elhunyt gróf 
mesterkedéseiiől és magyarországi politikai barátainak vele összefüggő 
üzelmeiről. A fiatal gr. Széchenyi Béla és Zichy Géza, Kecskeméthy 
Aurél, Görgen és felesége s talán Gutherz, esetleg Hollán Ernő vallatá- 
sai lehetetlen hogy fényt ne derítsenek a rejtelmes »konspiráczióra« ! 

Mielőtt e tervbe vett vizsgálat és a lefoglalt iratok további sorsát 
követnők, jó lesz magukat az összes elkobzott iratokat megfelelő kate- 
góriákba összeállítanimk (lásd a következő fejezetet). A fődolog azon- 
ban behatóbban megismernünk őket és keletkezésük történetét ; 
ezzel kapcsolatban a poütikai eseményeket és \iszonyokat és ezek 
keretében Széchenyi politikai és publicistikai tevékenységét élete 
legutolsó szakában, a mikről előadásimk II. könyve fog szólni. 

1 Széchenyi e jegyzetei a i>Széchenyi-Akten<i közt külön borítékban. A kivo- 
natok Necasek és Prandtner jegyzékében ápril 14. után. (U. o.) 

2 Thierry jelenti ápril 16-án, hogy Kiss Márton ápril 15. éjjel megőrült s a 
tébolvdába keEett szállítani ; W'eber rendörigazgató bővebb jelentése erről ápril 
18. (»Széchenyi-Akten<i.) A szerencsétlen ember a tébolydában nem sokáig élt. 
Kétségtelen, hogy megörülése .Sz. öngyilkosságával függ össze. Talán az a gondo- 
lat zavarta meg agyát, hogy nagy magyar művét ő nála találták meg a márcziusi 
házkutatáskor és ez adta Sz. kezébe a pisztolyt ; tehát, akaratlan, ő volt egyik 
tényező Sz. gyászos végében ! . . . 

Gr. Szíchenyi István döbUngi hagyatéka. I. köt. ' 



98 TÖBTÉKETI BEVEZETÉS 



VI. FEJEZET. 

A Széchenyinél két ízben, életében és halála után, elkobzott, a rendőnninisztérium- 
nál visszatartott iratok jeej'zéke. 

Azok az iratok és levelek, a melyeket gróf Széchenyi Istvántól 
márczius 3-dikán és a melyeket lakásán halála után törvényszék és 
rendőrség lefoglaltak, már régóta nincsenek mind együtt. Igen nagy 
részüket a két hatóság rö\id vizsgálat után teljesen gyanumentesekül, 
közömbösökül ismerte el s még 1860 májusában kiadta az özvegy 
grófnénak. Hogy a %'isszatartott irományok nagyobb része, még a 
legszigorúbb bírálat szempontjából is, szintén az »>unverfánglich« kate- 
góriájába tartozik, ennek föl nem ismerése csak a rendó'rség felüle- 
tességére vagy túlbuzgóságára mutat. A nsszatartott iratok köziü is 
a sok ide-odahányás közben, a míg mostani nyug\"óhelyükre jutot- 
tak, bizonyára nem kis töredék kallódhatott el. Erre utal az a ren- 
detlen összevisszaság, a melyben a »kobozmányt« földolgozása alkal- 
mával találtam. A következőkben tehát Széchenyinek azon elkobzott 
és halála után lefoglalt iratairól adok áttekintést, a melyek együtt- 
maradtak s a bécsi volt udvari és állami levéltárba kerültek, a hol 
most is őriztetnek (a míg haza nem fognak kerülni). 

A) Széchenyi István naplói. 

1. 1847. Egy két ujjnj-i vastagságú, fekete vászonba kötött negyedrét kötet ; 
czímlapján Széchenyi ezen fölirata : oDeczemb. 3. 1847. Pozsony.* A vastag kötet- 
nek csak első és második lapja van félig-félig beírva ; egyébként az egész kötet 
beíratlanul hagyott tiszta papir. 

Az első lap e fölirat alatt : »Aviticitat« a következő' schlagwortszerü föl- 
jegyzéseket tartalmazza : »Si vous voulcz, uti possidetis. Alléin ohne Fideikom- 
miss nicht. Ich werde aUes dagegen tun. Lieber nichts ... ha nemzetiség rovására I 
Wenn ich Franzose (Nationalitát gesichert) : ám peregjen le. Der gegenwártige 
Zustand ist mir so ecklich ; Viele machen sich anch da Hlusionen. Neulich Poh- 
len : Zamojszky ! Der Pohle — elvérzett oroszlán — , mi : egy önfertöztetés által 
erő nélküli, saját magunkat mindig mystifikáló, magunkat túlbecsülő nép.« 

A második lapon a következő bejegyzés áU : »Ich bin Anglomán. Kicht 
Frankreich ! Besseres kenne ich nichts ! Was wir lesen, ist entweder falsch, oder 
Überbevölkerung ! Irland . . . vier Menschen auf ein schlechtes Joch. Ein Mülion 
transportieren kostet nach Vaudianer [sic !] 1000 (Gulden) per Kopf — 1000 Mü- 
lionen — und doch nichts geholfen.« 

2. 1848 márcz. 19. — szept. 4-ig terjedő sajátkezű napló, jó két ujjnj-i vas- 
tag, fekete bőrbe kötött és sárgaréz zárral és kulcscsal ellátott negyedrét kötetben 
138 lapon. Ezen napiö másolatát jelen kötet in ertenso hozza. 



1. KÖNYV, VI. FEJEZET. 99 

3. 1S69 okt. 2. — 186ri márcz. l-ig terjedő sajátkezű napló, egy ujjnyi vékony, 
májvörös színű bőrbe kötött, ívrét alakú kötetnek első 16 levelén. Ezi;n napló 
másolatát is hozza jelen kötet. 

4. 1860 márcz. 3. — 1860 ápr. l-ig terjedő sajátkezű napló, egy ujjn}^ vas- 
tag, kávébarna bőrbe ízlésesen bekötött ívrétalakú kötet négy első levelén, — 
Széchenyi e legutolsó naplóját is egészében hozza jelen kötet. 

B) Széchenyi István nagyobb művei. 

1. 1857. Egy czim nélküli nagyterjedelmű, közel 700 nagyívrét oldalra ter- 
jedő magyar munka ; politikai álmodozás és szatíra a Bach-rendszer ellen ; íra- 
tott 1857 ápril és november hónapjai között. Mindvégig Széchenyi fogalmazása. 
A művet jelen kiadvány második kötete in extenso fogja hozni. 

2. 1860. Diskarmonie und Blindheit. Eine Diatribe, rhapsodisch und in EUe 
skizzirt. Széchenyi fogalmazata 62 nagyívrétű oldalon. Az első 7 levelet a ház- 
kutatás alkalmával szétszaggatta, de a széttépett papírdarabok a többihez csatol- 
tattak. A müvet jelen kötet in extenso hozza. 

3. Ugyanezen mű idegen kézzel írott tisztázata 109 ívrét oldalon. 

C) Széchenyi István kisebb dolgozatai és töredékek. 

1. 1842. Töredék a »Garat«-ból 31 ívrét oldalon. Egykorú kéztől származó 

tisztázat egy borítékban, mely ezt a föliratot viseli : »T T. IV.« A töredék 

nem egyéb, mint a Viszota Gyida által kiadott »Garat« (Budapest, 1912) negye- 
dik és pedig teljes fejezete (Viszotának csak a fejezet első fele állott a kiadáskor 
rendelkezésére). 

2. 1856. oSzerelem, szeretet* aesthetico-ethikai értekezés Széchenyi fogal- 
mazatában 7 nagyívrétű levélen. Az értekezés befejezetlen. 

3. 1856. Az előbbinek idegen kézzel írt tisztázata. 

4. 1857 nov. 6 — nov. 25. Széchenyi atyai intelmei, parainesise fiához Bélá- 
hoz német nyelven. Széchenyi fogalmazata. 67 ívrét oldalon. 

5. Ugyanez Széchenyi által írott tisztázatban 64 ívnt oldalon. Jelen kötet 
egész terjedelmében hozza. 

C. 1858 márcz. 28. )>Einigp gutgemeinte Wortea újabb atyai tanácsok fiá- 
hoz, Bélához. Széchenyi sajátkezű puruma 5 ívrét levélen. 

7. 1858. »Por és Sún Széchenyinek 39 nagyívrét oldalnyi fogalmazványa, 
a melyen, mint lapszéli följegyzései mutatják, ]858 június 3-tól júl. 27-ig dolgo- 
zott. Ez a dolgozat azon előbeszéd, melyet Török János a )>Pesti Por és Sár« elő- 
szavában (Töredékek gr. Széchenyi István fennmaradt kézirataiból, II. köt.) említ. 
(Széchenyi ezen »előbeszédének« első lapján lévő széljegyzete szerint a Török János 
kiadta sPesti Por és Sár« már 1836— 37-bcn készült.) 

8. Ugyanezen mű idegen kézzel írt tisztázata 35 nagyívrétű oldalon. 

9. 1859. »Die Presse in Ösierreichn 33 ívrét oldalnyi, idegen kézzel írt tisz- 
tázat ; a magyar pártok és magyar alkotmány védelmére az osztrák centralista 
és germanizáló sajtó ellen írt értekezés, mely levélalakban végződik : »Vale et me 
ama. Sextus Bacculus« aláírással és i)Pesth in Márz 1860« előretolt kelettel (az ere- 
deti és helyes, de áthúzott kelet úm November 1859«). 

7* 



100 TÖRTÉNETI BEVEZETÉS 



D) Széchenyi István jegyzetei. 

1. 1849 márcz. 21. Döbling. Önvallomása. Jelen kiadvány, levelei közt, egész 
terjedelmében közli. 

2. 1857 — 58. Egy borítékban 20 nagyí\Tét alakú levél telisteli Széchenyi 
István egymással össze nem függő, csak emlékeztető, schlagwortszerü jegj-zetei- 
vel. Az első 8 levelet Széchenyi római számmal számozta és sÖnismeretd fölirattal 
látta ol ; ugj'anezt a föliratot viseli a két következő számozatlan levél is. Az ezen 
föliratú lapokon levő jegyzeteket, följegj'zéseket és emlékeztetéseket Széchenyi 
nem csupán a Török János által kiadott Önismeretnél, hanem az imént B) 1. alatt 
idézett nagy magj'ar müvénél, sőt a Blicknél is fölhasználta. Ugyanezen nagy 
magj'ar szatira és a Blick megírásánál teljesítettek szolgálatot a borítékban lévő 
többi (10) í\Tétű levél jegyzetei, feljegj-zései és schlagwortjai. 

3. 1857 — 58. »Compositionen« czímíí boríték tartalmaz három nagyívrét 
alakú levelet Széchenyi schlagwortszeríí följegyzéseivel Nelson botjáról és Wal- 
ter Scott fordításáról. 

4. 1857 — 58. »Diversa<i czímíí 12 ívnyi nagj-ívrét alakú füzet, melynek azon- 
ban túlnyomó nagy része beíratlan. A beírottak leginkább gazdasági futólagos 
jegyzeteket tartalmaznak. 

5. 1858 nov. 20. xEinige Worte an Bélao. Széchenyi schlagwortszerü brouil- 
lonja 4 ívrét oldalon ahhoz a fönnebb elemzett utasításhoz, a melyet e napi kelet- 
tel fia számára a BUck kinyomatása ügyében írt. Jelen kötet a levelek közt in ex- 
tenso hozza. 

6. 1858. i>An Béla« és i)Pantheon« fölirattal egy ívrét alakú irat ; fia számára 
adandó atyai tanácsokról írt jegyzetek. 

7. 1859. Egy borítékban Széchenyi schlagwortszerü jegj'zetei és följegy- 
zései : 

a) »20. Febr. 1859. Anhang an Blick. Vertragé. Glaubend fölirattal egy ív- 
rét levél. 

6^ »Gran« fölirattal Széchenj-i schlagwortszerü brouillonja egy ívrét levé- 
len azon íölirathoz, melyet 1859 őszén a bíbomok-prímás jubileuma alkalmával 
szeretett volna a császárhoz intéztetni. 

c) »An Falkenstein<( fölirattal egy í\Tét levélen jegyzetek Falk Miksa szá- 
mára külföldi lapok informácziója dolgában. (Falkensteinnak hívta tréfásan Szé- 
chenyi Falkot.) 

d) i>Times« (vagy egyszerűen T., T — s.) föliratú hét ívrét alakú levél schlag- 
wortszerü följegyzésekkel a Széchenyi által a Timeshez írott levelek és czikkek 
tartalmáról. 

e) Három í\Tét alakú levél teli schlagwortszerü feljegyzésekkel Széchenyi 
oOffenes Promemoria an Soine Majestát den Kaisert czimü röpirata és a B) 2. alatt 
fölsorolt Disharmonie írása alkalmábél. 

f) Két ívrétü levélen két névsor Széchenjitől. Az egyiken e fölirat : »Külföldre 
magyar ! Deczember 8. 1859.<> Rajta magyar mágnások és egy-két magyar politikus 
neve ; a másikon ilyeneken kívül néhány osztrák mágnás és politikusé is. 



I. KOMYV. -VI. FEJEZET. 



101 



g) Széchenyi látogatóinak jegyzéke 1859 ápril havából. 
h) Négy ívrét alakú levél íGedanken 1859« fölirattal és a Disharmonie s a 
Presse in österrcich írása alkalmával tett és fölhasznált emlékeztető jegyzetekkel. 

E) Széchenyi István levelei. 

Néhány közülök eredeti, melyeket ilyenek gyanánt jelölök meg, a többi 
Széchenyi sajátkezű fogalmazványa. E levelek közül többeket jelen kötet in ex- 
tenso hoz. 

1. 1849 aug. 28. nejéhez (ered.). 

2. 1849 aug. 28. bátyjához Pálhoz (ered. töredék). 

3. 1850 ápr. 21. dr. Görgenhez (ered.). 

4. 1850 ápr. 27. dr. Görgenhez (ered.). 

5. 1851 márcz. 14. Tasner Antalhoz (ered.). 

6. 1858 ápr. 28. gr. Dessewffy Emilhez. 

7. 1858 jún. 2. gr. Szécsen Antalhoz. 

8. 1858 jún. 8. Lonovics püspökhöz. 

9. 1858 jún. 14. bátyjához Pálhoz. 

10. 1858 júl. 29. gr. Károlyi Györgyhöz.i 

11. 1858 szept. 26. a M. Tud. Akadémia igazgatóságához.- 

12. 1858 okt. 12. gr. Zichy Edmundhoz.^ 

13. 1858 nov. 5. dr. Görgennéhez. 

14. 1858 nov. 6. a M. Tud. Akadémia igazgatóságához.* 

15. 1858 dccz. 25. dr. Görgennéhez. 

16. s. d. (1858 decz. előtt) Deák Ferenczhez.^ 

17. 1859 márcz. 9. Hajnik Jánoshoz. 

18. 1859 ápr. 17. lülián Györgyhöz.^ 

19. 1859 ápr. 24. Mr. Smithhez.' 

20. 1859 ápr. 28. dr. Michlhez. 

21. 1859 máj. 11. Mr. Smithhez. 

■^ Ezt a július 29. kelt levelet kiadta ápril 26—30. közti dátummal Majláth, 
III. 666. 

* Sz. nov. 6-diki levelének legelső, Tasner által javítgatott fogalmazása. 

^ Német fordítása a Majláth által kiad. s okt. 11-diki kelettel ellátott levél- 
nek. Majláth, III. 711. 

* E dátum alatt : u) esy purum Széchenyi és Tasner javításaival és Sz. ered. 
névaláírásával ; I)) az ezen kijavított piurum alapján készült ered. levél, melyet 
Sz. az Akadémia igazg. tanácsának kívánságára visszavont : c) e levél német for- 
dítása Tasner süríí javításaival ; d) a Tasner javításai alapján kinyomott »Schrei- 
ben dcs Grafen St. Széchenyi an die Ung. Akademie. Am 20. Dezember 1859. (a 
fordítás dátuma !) Frey übersetzt aus dem Ungarischen. Hely és év nélkül, kis 
8», 8 oldal. 

^ Sz. német fogaim, neje számára és nevében. 

* Sz. fogalmazványa fia Béla nevében. 
' = Pkónay Jáczint. 



102 TÖETÉSETI BEVEZETÉS 

22. 1859 máj. 15. dr. Görgenhez. 

23. s. d. (1859 aug. közepe) Széchenyi Déneshez. 

24. 1859 aug. 26. gr. Wenkheim Antalnéhoz. 

25. 1859 (aug.) 26. gr. Pálffy Lipóthoz. 

26. 1859 szept. 5. gr. Rechberghez. 

27. 1859 szept. 17. gr. Rechberghez.^ 

28. 1859 szept. 24. bátj-jához Pálhoz. 

29. 1859 szept. 25. gr. Rechberghez .= 

30. 1860 febr. 23. gr. Nákőnéhoz. 

31. 1860 márcz. 4. Thierry rendó'rminiszterhez. 

32. 1860 márcz. 23. bátyjához Pálhoz. 

33. 1860 márcz. 26. Hajnik Jánoshoz. 

F) Széchenyihez írott levelek. 

I. Csoport : A Széchenyi által 1845-ben egy fekete viaszpecséttel lepecsételt 
borítékba tett levelek (a borítékon Széchenyi följegyzése : Nach meinem Tode zu 
verbrennen, Pesth, Feber 27. 1845) ú. m. : 

a) 1813—1815. Gr. Széchenyi Pálné szül. O'ileade Karolina 18 drb. eredeti 
levele. 

h) 1814—1820. Herczeg Lichnowski Eduárd 10 drb. eredeti levele. 

c) 1814 — 1820. Gr. Széchenyi Lajosné, gr. Wartensleben Konstantin, hg. 
Esterházyné és egy Szentpétervárt élő osztrák mágnásné, meg egy gr. Niemojowski 
egy-két eredeti levele. 

II. Csoport: 1848—1850. 

a) neje eredeti levelei 1848 szept. — decz.-bó'l 3 drb. ; 1849-ből 6 drb. 

b) fiai Béla és Ödön egy-egy levele 1849. 
e) Lunkányi két levele 1849. 

d) Albach egy levele 1850. 

III. Csoport: 1857 — 1860. Közülök néhányat jelen kötet hoz. 

a) 1857-ből levélírók : Lonovics püspök, Radda János, a fiatal gr. Széchenyi 
Ödön (6 drb.), Tasner (7 drb.), Zichy Rezső. 

b) 1858-ból levélírók : neje (6 drb.), fia Béla (8 drb.), fia Ödön (5 drb.), mos- 
tohagyermekei : Zichy Géza, Imre és Rezső, Pallavicininé szül. gr. Zichy Helén 
összesen 18 drb ; bátyja Pál és ennek neje, unokaöcscsei, Széchenyi Dénes és Kál- 
mán 12 drb. Ezen kívül : gr. Andrássy György, Deák Ferencz, Dessewffy Emil, 
Fehr Vilmos, Hopf János, gr. Károlji Györgyné, Lonovics püspök, dr. Michl, 
Rohonczy Ignácz, gr. Szécsen Antal, Szögyény László, Tasner Antal, Török János, 
gr. Zichy Edmund, gr. Zichy Ferencz és mások. 

^ A fogaim, élén oGereblyes olvasható. Széchenyiek Rechberget maguk közt 
szabad fordítással GereblyehpgjTnek nevezték tréfásan. 

- Ez még csak nem is fogalmazvány, csak schlagwortszerű fölsorolása a meg- 
írandó levél tartalmának. 



I. KÖNYV, VI. FEJEZET. 103 

Sokan ezek közül csak egy-egy, de többen, mint pl. Török János, 4 — G levél- 
lel is szerepelnek, nem szólva természetesen Tasnerról, a kinek ez esztendei leve- 
lei a lefoglalt iratok közt több mint félszázra rúgnak. 

c) 1839-ből levélírók : nején, fiain, Géza, Imre, Rezső mostohafiain, Wenk- 
heimné Zichy Mária és Pallavicininé Zichy Helén mostohaleányain, aztán bátyján 
Pálon és ennek nején, továbbá nénjén Széchenyi Zsófián (gr. Zicliy Ferdinándné), 
aztán imokaöcscsein Széchenyi Dénesen és Kálmánon kivül a következők egy- 
két, némelyik több (sőt Tasner igen nagy számú) levéllel : br. Aczél Péter, egy 
gr. Batthyány, Bertha Sándor, gr. Dessewffy Emil, br. Eötvös József, Emuszt 
Imre, Falk Miksa, Gyürky Antal, HoUán Ernő, Hopf János, gr. Károlyi György 
és Sándor, Kecskemétliy Aurél, br. Lopresti Lajos, Medve Márton, dr. Micbl, Pap 
Károly ügyvéd, br. Puteani József, Paúr Iván, Sárváry Antal, Simor János püs- 
pök, gr. Szécscn Antal, Toldy Ferencz, Tolnay Antal czenki plébános, Török János, 
Wodianer Mór, gr. Zichy Albert, gr. Zichy Edmmid és mások. 

d) 1860-ból levélírók (leginkább egy-egy levéllel) : br. Apor Sándor, gr. 
Batthyány Júlia, Joannovics Döme, Nagyezenk község elöljárósága, névtelen 
vigasztaló levele a házkutatás miatt, Paúr Iván, Salvadori Jenő, gr. Széchen}^ 
Pál, br. Thierry rendörminiszter, Török János és gr. Waldstein János. 

G) Vegyes iratok. 
Ezek nem Széchenyitől valók ; egy vékony csomagban ; köztük kiemelendóTí : 

I. Dolgosatok : 

a) Zöld vászonba kötött, egy ujjnyi vastag nagy negyedrét kötet, mely kéz- 
iratban e két értekezést tartalmazza : Résumé des causes et des résultats de la 
révolutíon en Hongrie, par le comte Dénis Bánffy. Écrit dans les années de 1852 — 
1853 (a kötet első 90 oldala) ; ugyanily czímü mű az erdélyi forradalomról ugyan- 
attól a szerzőtói a kötet 93-tól 237-ig terjedő lapjain. 

b) Hollán Ernőnek egy alkotmány- és közigazgatási reformterve a monarchia 
számára 1859-ből. 

c) Török János »Az ausztriai konkordátum és a magyar kathoükus egyház* 
czímíí ért«kezésének sajátkezű síírűn korrigált fogalmazata (melyet 1859 febr. 8. 
írt levelével küldött meg Széchenjinek). 

II. Apróságok : 

a) i>Vertrauen auf Gott« imádság versben gr. Széchenyi Istváimé keze írása 
<1851 ?). 

l) Kelet nélkül (1852 — 3). Az öreg Metternich herczeg levele egy ismeret- 
lenhez Széchenyi működéséről (jelen kötet végén egész terjedelmében közölve). 

c) 1857. Egy Bach-huszár torzképe ; toUrajz. 

d) 1859 febr. 13. Toldy Ferencz gr. Széchenyi Bélához a magyar nemzeti 
irodalomról. 

e) 1869 febr. 28. Ördög András gr. Széchenyi Istvánnak ajánlott jogtudori 
latin thesisei (nyomtatvány). 

i) 1859 ápr. 28. Az osztrák hadimanifesztum, ráfűzve Viktor Emmanuel 
torzképe. 



104 TÖBTÉKETI BEVEZETÉS 



H) Könyvek. 

Therese Pulszky : Aus dem Tagebuche einer ungrisehen Dame. Mit einer 
historischen Einleitung von Franz Pulszky. Leipzig, 1850. 

M. J. Boldényi : La Hongrie ancienne et modemé . . . etc. Paris, Lebrun, 1851. 

Schreiben des Grafen Stephan Széchenyi an die ungarísche .\kademie am 
20. Dezember 1858. Frei übersetzt aus dem Ungarischen. 

Zur Rettung Österreichs. L«ipzig, 1860. (A czímlapon gr. Széchenyi István 
sajátkezű névírása.) 

I) Egyéb túrgyak} 

1. Emlékérem az 1848-ban Bécsben kivégzett Blum Róbert halálára. Drent- 
wett vésnöktől, Augsburg, 1848. 

2. Egy pár fekete szattyánbörből való, csaknem új papucs, melyet öngyil- 
kosságakor viselt Széchenyi. 

3. ElrongyoUott zöld vászonzacskóban különféle söréttöltő és töltéscsináló 
készségek. 

4. Két egyszerű, egy-egy csövű, teljesen egyforma, elöltöltő pisztoly (cső- 
hosszaság 14 cm), a melyek egyikével lőtte magát fó^e Széchenyi. 



Az A— I. alatt fölsorolt irományok és tárgyak mellett hozzájuk 
csatolva vannak a bécsi volt cs. és knr. házi, udv. és állami levéhárban 
a gr. Széchenyi Ödönnél, gr. Zichy Gézánál, Kiss Mártonnál 2 és Hollán 
Ernőnél lefoglalt, de, ez utóbbiét kivéve, teljesen érdek- és értéktelen 
s igen csekély számú iratok vagy magánlevelek. Azután az a magyar 
levelezés, melyet Falk IVIiksa és Kecskeméthy Aurél a magyar publi- 
cistika és zsurnalisztika vezérembereivel folytattak az 50-es évek 
második felében s mely tőlük a náluk tartott házmotozáskor koboz- 
tatott el. 

» Ezeket a bécsi törvényszék tette át a rendőrminisztériomhoz. 

- Kiss Márton saját iratait s nem a nála lefoglalt Széchenyi-iratokat értem. 



I 



MÁSODIK KÖNYV. 

Széchenyi elkobzott iratai; politilvai és irodalmi 
működése Döblingben. 

I. FEJEZET. 

Széchenyi 1848-diki naplója. — a) A napló áltelános jeUemzáse. — l) Naplóava- 
tis. Széchenyi kételyei. Pozsonyi napok. — c) Széchenyi Pesten : tevékenysége ; 
küzdelme a túlzók és az i>utcza« ellen ; aggályai : viszonya Kossuthhoz ; aggá- 
lyai Kossuth miatt ; a király Pestre hívása. — d) A horvát kérdés, Széchenyi 
bé'icpolitiká ja. Viharos jelenetek a minisztertanácsban. — e) Az olaszok elleni segély 
ügye. Széchenyi álláspontja ; viharos jelenetek a ministertanácsban. .Széchenyi 
helyzete a minisztériumban. — fj Vádak Széchenyi ellen ; önvádjai kétségbe- 
esése a magyarság jövője miatt. Kettős lelki tusa. Idegei fölmondják a szolgálatot. 

A krízis. A coUapsus. 

a) 

Széchenyi Döblüigbeu elkobzott iratai közül figyelmünket leg- 
elsŐForban az a vaskos kötet ragadja meg, mely az 1848 márczius 19. 
és szeptember 4. közti időről sajátkezű napi bejegyzéseit tartalmazza. 
Záróköve e napló egy negyedszázados, rendkívüli hatású, kemény 
küzdelmekben és hatalmas sikerekben gazdag politikai tevékenység- 
nek s egyszersmind egy új, forrongó élet küszöbe, a melynél a belépő 
lába elé az antik világ kérlelhetetlen fátuma mindjárt gáncsot vetett. 

A napló hű tükre Széchenyi benső életének s benne azoknak a 
lelki harczoknak, a melyeket írója e végzetes hónapok alatt, mikor 
az állam intézői imien s túl a vihar magvait elvetették, önmagával 
megvívott s a melyeknek Kemény Zsigmond tanulmányai ^ oly fölül- 

' Különösen : uGr. Széchenyi István (1851)<s Keménynek Gyulai Pál által 
közrebocsátott összes müvei IX. kötetében. 



106 TÖETÉKETI BEVEZETÉS 

raulhatlan analízisát adják, hullámzásáról pedig Kovács Lajos fejte- 
getései^ — mint a napló sok lapja utólag bizonyítja — oly igaz és reális 
képet nyújtanak. 

Mindazt, a mit Széchenyi a vajúdó új \álág ez életfázisában a reá 
ható események, az őt körülvevő' történések befolyása alatt gondolt 
€S érzett, a mi kedvét elsötétíté vagy földeríté, lelkét lenyomta vagy 
fölemelte, elméjét gondba meríté vagy fölfrissítette; remény, aggoda- 
lom, bánat, harag, öröm és megbotránkozás, egy-egy ^ö^^dke mon- 
datban vagy egy-két találó szóban meg van rögzítve e napló lapjain. 
Őszintén, becsületesen, a leggyakrabban megdöbbentő őszinteséggel, 
mint a ki saját magának számol be, a saját \-isszaemlékezésének akar 
megbízható támaszt nyújtani s így még kísértésbe sem jő, hogy a 
legtöbb naplóíró módjára előkészítse, elrendezze és oly tetszetős ru- 
hába öltöztesse gondolatait és benyomásait, mely írójának jól áll és 
őt a nyilvánosság színpadán kedvező világításban tünteti föl. Ennek 
a közvetlen őszinteségnek kell tulajdonítanimk, hogy sokszo/, midőn 
Széchenyi skizzeiben az értékelés a pillanat hatása alatt emberek- 
ről formálódott meg. ítéletei a nagyon erős, bár jóhiszemű szubjektivi- 
tás húrjain szállanak alá a papírra ; noha mindig a szigorú tárgyi- 
lagosság terén állanak, ha eseményekről vagy intézményekről van szó. 
Isagyon sokszor meghökkenünk egy-egy mondáson, kifejezésen vagy 
ítéleten ; túlszigorúnak, sőt tán igazságtalannak fogjuk az első pilla- 
natban tartani ; de ha elmélkedünk felőle, a legtöbb esetben talán 
legalább közeledni fogunk Széchenyi fölfogásához. Néha bántani fog 
bennünket az a rideg realizmus, melylyel Széchenyi a jogosultnak, sőt 
szükségesnek mondható lelkesedés és optimizmus képeit helyettesíti, 
meg a gúny, a Mcsinylés egy neme olyasmi iránt, a mire rokonszenv- 
vel tekinteni még nem elkárhoztatandó dolog. De ilyenkor ne csak 
az az olcsó, mentségszerű megokolás jusson eszünkbe, a mire Széchenyi 
nem szorul, hogy annak, a ki maga iránt oly kérlelhetetlen volt. sza- 
bad mások iránt szigorúnak lennie ; ne csak arra gondoljunk, hogy 
Széchenyi ezen ítéletei és értékelései mindig a tiszta erkölcs talajából 
fakadnak, a melyet pártállás, hiúság, anyagi és önös érdekek, diva- 
tos jelszavak, beteg, divatos eszmék és elméletek infuzóriumai nem 
fertőztettek meg. Ez még mind nem fogna bennünket kibékíteni az 
elmarasztaló ítéletek súlyos tömegével, melyeket Széchenyi naplója 

* Gr. Széchenyi István közéletének három atolsó éve (Bpcst 1889), a II. 
kötetben több fejezet. 



11. KÖNYV, I. FEJEZET. 107 

1848 vezető embereire, különösen Kossuthra rázúdít. Csak akkor 
fogjuk ez értékeléseket legtöbbször megérteni, ha el tudjuk képzelni 
■azt a kínos aggodalmat, mely Széchenyi lelkét faja jövője, a magyar- 
ság sorsa miatt beteggé tette ; a kétségbeesés közt vergődő férfi érzel- 
meit, a ki nem akar koezkáztatni, mert világosan látja, hogy a kocz- 
káztatás az örvénybe rántja hónát és nemzetét ; a ki a megőrülés 
pitvaráig napról-napra mindjobban meggyőződik arról, hogy egész 
világosan, igazi realitással, minden önáltatás nélkül, minden optimiz- 
mus féhetolásával talán egyedül csak ő látja a romlást, a melybe 
a nemzet szekere lefelé rohan a lejtőn, míg mások vígan csapkod- 
ják érzelmeik, optimizmusuk, képzebneik és szenvedelmeik ostorá- 
val a végzet csikait, vagy mint Deák és Eötvös a hátulsó sarag- 
lyából majd borzadással, majd keleti fatalizmussal nézik a rémítő 
futtatást. 

A ki Széchenyi naplóját meg akarja érteni, annalí elébb nem csu- 
pán Kemény Zsigmond Széchenyi-tanulmányait, hanem főként Kovács 
Lajos művének idevágó fejezeteit kell figyelmesen elolvasnia. Mennél 
előbbre halad aztán ez előkészületek mellett Széchenyi naplója olva- 
sásában, aimál könnyebb lesz neki a momentán benyomások alatt 
támadt efemer ítéletek és a szilárd meggyőződéséből, \'ilágnézetéből 
eredő értékelések közt különbséget tenni és megérteni, hogy a napló 
írója erről vagy amarról, emberről vagy eseményről tulajdonkép és 
a,lapjában véve miként gondolkodott — és aimál tágabbá nyílik szemei 
előtt a végtelen távolság, mely a csöndesen permetező, éltető és csi- 
ráztató tavaszi eső géniuszát, Széchenyit, a nyári v^iharok villámai- 
val perzselő hatahnas szellemtől, Kossuthtól elválasztá. 

Valószínűen kellemetlenül fogja érinteni e közben az olvasót az 
s,z örökös Kassandra-liang, melylyel Széchenyi az eseményeket kíséri 
és magyarázza, még olyankor is, mikor a rosszat-jóslásnak nincs kézzel 
fogható értelme. De ha eszünkbe jut, a mit Kemény Zsigmond oly 
remekül kifejtett, hogy mindaz, a mit Széchenyi elmélyedő belátása 
és kérlellietlen logikája megjósolt, csaknem ugyanazon sorrendben 
be is teljesedett és ha megkísértjük Széchenyivel együtt, vele karöltve 
utánagondolni az okoknak, a melyek őt e jövendőmondásokra kész- 
tetek : nem a jeremiádok változatos zengése fog aesthetikai érzésünkre 
Jól vagy rosszul hatni, hanem a szörnyű valóság fog bennünket mellbe 
ütni, mely szabadságharczimk Kassandrájának e sirámaiban előre- 
vetette árnyékát. Szeretném azt mondani, hogy a mi szerepet a görög 
tragédiáknál a komor chorus játszott, ugyanazt a szerepet tölti be, 



108 TÖKTÉKETl BEVEZETÉS 

persze kellő publikum nélkül, Széchenyi e naplója a mi századközépi 
nagy tragédiánknál. 

Sajnos és bármi szempontból nézzük is, nagy fogyatkozás Szé- 
chenyi ezen naplójában is az a schlagwortszerű rövidség, melylyel íté- 
leteit, megfigyeléseit, főként az eseményeket bejegyzi. Ebből követ- 
kezőleg a napló sok megtörtént dolgot csak gyanítani enged, melyek- 
ről bizonyossá csak más kútfők összevetése fog teniü bennünket ; 
sok dologról nem találimk benne kielégítő értesülést, sokat nem tar- 
tott érdemesnek vagy elfelejtett, sőt nem is akart tán följegyezni ; 
úgyhogy ténybeli ismereteink, adatkincsünk gyarapodása szempont- 
jából nem egészen oly gazdag bánya e napló, mint különben lehetne 
és lenjiie kellene. De mind e hiányok vagy foltok ellenére a napló a 
felölelt korszak legkiválóbb s legfontosb kútfői közé tartozik. Embe- 
reket és cselekményeket jellemez és fest, megbírál, helyesel vagy kár- 
hoztat szűkszavTÍságának hirtelen fölgyi'ilt fényénél ; fölfogásunkat 
egyben-másban megkorrigálja, ismereteinket sokban kiegészíti, szám- 
talan új apró vonást nyújt annak a tíegyenlíthetlen ellentétnek a 
képéhez, mely az ő világától Kossuthét elválasztá s végre a maga egé- 
szében kimutatja, hogy miért volt Széchenyi igazi )>erratischer Block« 
azok közt, a kikkel a minisztériumba belépett. Ha majd egy-két 
nemzedék letűntével a 48-ban összeütközött elvek és akaratok és ezek 
zászló^^vői már a higgadtabb történeleméi lesznek és nem fog többé 
oly szenvedélyesen fölhangozni a »Hie Széchenyi, Hie Kossuth* kiál- 
tás : akkor fogja csak a napló minden forgatója igazán megbecsülni, 
mily Mtünő kalauzt nyújtott neki Széchenyi a reális valóság görön- 
gyös útain . . . Ezek előrebocsátása után szenteljünk néhány rövid 
perczet a napló tartalmáv^al való megismerkedésre, mely természete- 
sen csak futón tájékoztató lehet. 

Széles Magyarország örömmámorban úszott, hogy a márczius 17. 
királyi leirat az országos rendek kívánságait teljesíté, a független 
felelős magyar minisztériumot megadta és mindabba beleegyezett, 
a mi a régi rendi alkotmányból modern alkotmányt, magából a régi 
rendi Magyarországból pedig modern államot lesz formálandó. A hir- 
telen jött, óriás változástól, melynek képe Széchenji lelki szemei előtt 
már régen megjelent ugyan, de csak mint csöndes, folytonos, foko- 
zatos fejlődésnek lázmentes, érett terméke, hatalmasan megrázkód- 



II. KÖNYV. I. FEJEZET. 



109 



tak Széchenyi finom idegei s ennek a lelkiállapotnak \'isszhangja az 
az elmélkedés, melylyel új naplókönyrét márez. 19-én mintegy föl- 
avatá. »Magyarország vagyis inkább a magyar faj most van — írja — 
fordulóponton. Vagy ragyogva élni fog, vagy bukik örökre. « E két 
eshetőség mérlegelésénél rossz előjelnek tartja fajimk szalma lángszerű 
íölbnzdiilását, melyet negyedszáz év óta ostromolt, aztán a komoly 
erkölcsiség, a társadalmi és politikai moralitás sülyedését, fóTvént pedig 
a pártok vezetőinek mentalitását, mint a kik »inkább a sátánnal, mint 
az Istennel állnak szövetségben*. E komor hangulattal szemben, 
melynek szövevényes szálait Kemény Zsigmond Penelope-ujjai oly 
mesterileg bontogatták ki, fölcsillan lelkében a Széchenyiek mélyen 
vallásos hite, mely azt súgja neki, hogy »az ördög elhintette magvak- 
ból is tud üdvöset növeszteni a gondviselés* — s föltámad régi bizalma 
a magyar faj egészségében és fiatalságában. Mégis mikor megvonja 
a mérleget, nincs veh megelégedve s bevezető reflexióit azzal végzi, 
hogy »Én a magam részéről megmaradok a bárkán, bárhol vet is hor- 
gonyt és bármely kikötőbe viszi is a szerencse ; de az enyéimet, aztán 
magyar népemet és végre önmagamat a Te kezedbe ajánlom Iste- 
nem !« 

A naplóavató sorok e sötét hangulata után nem fogjuk megütkö- 
zéssel látni, hogy a független felelős magyar minisztérium megszületé- 
sénél Széchenyi mennyire nem hisz, memijire nem tud liinni a dolgok 
jó kimenetelében. A-ggodalmai a kicsinyhitűség bélyegét nseük ma- 
gukon az említett raárczius 17-diki királyi leirat megérkeztétói kezdve 
a 48-diki törvények királyi szentesítéséig. De ez a kishitűség csak lát- 
szólag az ; tulajdonképen a rideg kritika rostáján visszamaradt bizal- 
matlanságnak csaknem meggyőződéssé vált fokával van dolgunk, mely 
kettős alapon érlelődött. A februári, különösen pedig a márcziusi bécsi 
forradalom nyomása alatt előállott rendkívüli változás soha nem tet- 
szett Széchenyinek, mert az erőszakot nem tartá erkölcsi jogalapnak, 
még ha törvényes formák födik is. E morális okon kívül egy teljesen 
konkrét körülmény : a leirat lényege és tartalma sem engedte meg, 
hogy tartósságában bízzék, mikor látta azt, hogy a monarchia közös 
ügyeinek, a két állam egymáshoz való viszonyának szabályozása 
még csak elméletben sem volt világosan kimondva. De soha és sehol 
nem fejezte ki ebbeli fölfogását Széchenyi oly drasztikus módon, mint 
márczius 30-án, mikor Batthyányval, Deákkal és Eötvössel Bécsbe 
hivatott föl azon óriási izgatottság lecsöndesítése végett, melyet Po- 
zsonyban a márczius 28-diki leirat okozott. Ismeretes, hogy ez a leirat 



110 TÖRTÉNETI BEVEZETÉS 

a márc!?. 17-dikinek hibáját, a két állam közti viszony megállapításá- 
nak hiányát akarta reparálni, de benne az ijedtségből ocsúdni kezdő 
bécsi udvar ókonzervatív és reakczionárius elemei túllőttek a czélon, 
mert a leirat a magyar pénz- és liadügyminisztérium hatáskörét csak- 
nem teljesen paralizálta, mintegy a bécsi kormány hatóságának veté 
alája s azoníölül majdnem megsemmisíté a független felelős minisz- 
tériiun intézményében a lényegest, mert mellette a régi udvari kan- 
czelláriát fönt kívánta tartani és ezzel a minisztériimiot mintegy aa 
eddigi helytartótanács nívójára sülyeszteni. 

Ez ellen a leirat ellen tiltakozni, az udvart a márczius 17-diki leirat 
engedményeire visszatéríteni volt a Bécsbe hívott Széchenyiek föl- 
adata, mely a márczius 31-diki nevezetes kir. leirat kieszközlésében 
sikerrel is oldatott meg. A fóTierczegek rábeszélésénél mindegyikőjük 
és így Széchenyi is megragadta a szót s M-M a maga módján argu- 
mentált ; de a két tanácstalan öreg főherczeg Lajos és Ferencz Károly 
gyámoltalan helyzete szemben Széchenyiékkel, egy minden szélső- 
ségre már eleve fölajzott országgyűlésnek különben bármily lojális 
küldöttjeivel, a Mk a beállható bajtól óván, akaratlanul, sőt akaratuk 
ellen is mintegy ijesztek és fenyegették a fóTierczegeket, ez a látvány 
diszgusztálta önmaga előtt Széchenyit. Deák ekkor azt monda az 
országgyűlésről Szőgyénynek, hogy »Készeg emberrel nem lehet oko- 
san beszélni, pedig az országgyűlés most részeg «.^ Széchenyi egy jó 
nagy lépéssel továbbment a kegyetlen hasonlatban, melyet a főher- 
czegek rábeszéléséről mondott : »Engem az egész jelenet, írja napló- 
jában, arra a festményre emlékeztet, a melyen terracinai banditák 
egy-két szegény kamalduli szerzetest Mrabolnak.«- István nádorra 
hasonló a hatása a jelenetnek és izgatottságában oda is szól Batthyány- 
ékhoz : »megútáltam a nádorságot «.^ 

Az erőszakos, a forradalmi fölött ép oly őszinteséggel tört pálczát 
Széchenyi, mint a fölött, a mit cselfogással, a politikai szemfényvesztés 
egy nemével lehetne elérni. Mikor a márczius 28-án tartott értekez- 



* Id. SzSgj'ény-Marich L. Emlékiratai I. k. 64. Itt mellékesen meg kell emlí- 
tenem, hogy a föherczegek kapaczitálását és az ezzel egybefüggő konferencziákat 
Szó'gyény hibásan teszi ápril 2. és 3-ra. Ezek márczius 30. és 3l-én történtek. Szé- 
chenyi naplója itt döntő. Szögyény, mikor a történteket elbeszélésében csoporto- 
sítá, megsiklott 2 nappal a chronologiában. 

- Napló márcz. 30. 

^ U. a. márczius 31. A nagyon drasztikus kifejezés eredetijét 1. magában a 
naplóban. 



II. KÖNYV, I. FEJEZET. 111 

léten, tehát épen az nap, a melyen a megadott engedményeket módo- 
sító, szűkebbre szorító kir. leirat kelt, Batthyány a helyzetet hamisan 
szépítve jelenti, hogy »jó odafent a hangulat*, Kossuth pedig, mint 
valami jókedvű koczkavető, pajzánul fölkiált, hogy »még csak egy 
hétig tartson eddigi szerencsénk* és akkor semmi baj többé : Deák 
meghóTíöl, Széchenyiből pedig kitör a harag. ))Nyomorult hazárdjáté- 
kosok, tintalopók, szószátyárok !« — írja be naplójába. De magán az 
értekezleten is keserű igazságokat kellett hogy mondjon a szónoki 
díszítményekkel játszó Kossuth s a hideg Szemere szemébe, mert biz- 
tosra veszi, hogy ezek ó't árulónak tartják. »Vajjon az vagyok-e«? kérdi 
naplóját s a büszke felelet rá : »árulónak lemii nem az m kenyerem !«^ 

Ügy látszik, hogy ez a nap az, a melyen Széchenyi és Kossuth 
közt a régi ellentét új kiélesedése kezdetét veszi. Széchenyi ki nem 
állhatta, parvenűségnek tartá az értekezleteken Kossuth nagy mondá- 
sait, hogy így meg úgy meg kell tanítani az udvart, a nádort, így meg 
úgy ki kell ugratni Lajos főherczeget, stb., a miket Batthyány is fej- 
csóválva hallgatott s néha meg is próbált hatástalanná tenni. Széchenyi 
a demagógia, sőt az ochlokráczia előhírnökeit látta bennük, a mint 
súlyos aggodalomra késztették a forrongó és radikális Pestről jött 
rossz hírek is. líem állhatta meg, hogy egy ízben hazamenet a hallga- 
taggá lett Deáknak oda ne szóljon : »egy bizonyos, hogy bennünket 
vagy fönt vagy lent, de felakasztanak U? 

Alig húuiők így két emberöltő után, hogy a fiatal szabadság mézes- 
hetei alatt mennyire divatban volt már a jakobinusok hangnemében 
beszélni. Vasvári Pál, a pesti ifjúság küldöttségének vezetője, a ki 
Széchenyire St. Juste benyomását tette, márczius 24-én már a guillo- 
tinet említette, a kerületi ülésben pedig Kossuth azt mondja Vasvári- 
nak, hogy )>a ki Pesten nem engedelmeskedik, az függni fog«.^ A 
szarkazmus nagy mestere tör ki Széchenyiből, mikor e lehetőségekre, 
mint a forradalmakkal járó jelenségekre utalva, bizonyos »pikaaitériát« 
talál abban, hogy Kossuth, ha erre kerül a sor, legalább a saját néze- 
teiért fog halált szenvedni, i>én azonban egy olyan doktrínáért, a me- 
lyet mindig támadtam*.* 

Ezt a doktrínát, a körülményekkel, a történelmi fejlődéssel, az 
Ausztriához való viszonynyal és az európai helyzettel nem törődő, a 

^ Napló márczius 28. 

= U. 0. 

^ U. 0. márczius 19. és márczius 24. 

* V. 0. márczius 30. 



112 TÖRTÉNETI BEVEZETÉS 

szabadság, az egyenlőség, a függetlenség lidérczfényei után induló 
radikalizmust, azt a naiv sóvárgást, mely a költő kékszemű, de szög- 
hajú ábrándos gyermekét a párosívű szép szivárvány után tüskön- 
bokron át kergeti, eleget ostromlá Széchenyi eddig is. De most a már- 
cziusi nagy napok eredményei után még tovább pörgetni az orsót, 
még hosszabbra sodorintani e »doktrinák« fonalát már egyenest sze- 
rencsétlenségnek, a sors haragjának. Isten csapásának tartotta. Ezért 
fájt neki a szónoklata hevétől elkapatott Kossuth minden túlzása ; 
ezért nézte növekvő aggodalommal, hogy Kossuth Madarászék olcsó 
dikczióLnak sikerére féltékeny, noha elismerte, hogy bizonyos fokig 
kényszerítve van Kossuth Madarászékkal versenyezni, hogy ezeket 
a fölülkerekedésben megakadályozhassa. De mikor a márczius 28-diki 
kir. leirat okozta izzó helyzet javításának már megkísértése előtt is 
Kossuth Mszalajtja a kerületi ülésen azt a mondást, hogy vérontás 
nélkül nem fog menni a dolog : föltűnik Széchenyi lelkében a franczia 
rémuralom képe, mely »csak helyi bohózat ahhoz képest, a mi nálunk 
beállhat*. Ezért bántotta kétszeresen, mikor gr. Teleki László a maga 
radikalizmusával újabb csóvát vetett a hazafiságban, szabadelvűség- 
ben, modernizmusban egymást túlUczitáló elemek közé. »Én ha le- 
megyek Pestre, nem békíteni, de lázítani fogok*, monda a túlheves 
Teleki, megdöbbenésére Pázmándynak és Eötvösnek »a kik látják az 
örvényt, a melybe bele kell bukniuik.*^ 

»Nem gonoszság, írja Széchenyi, nem rosszakarat, sőt nem is 
lázadás az, mivel dolgunk van, hanem fiinatizmus, lázőrültség. «- S ha 
néha-néha e fanatikusok közül egyik-másik a maga becsületes bruta- 
litásában a sulykot messzibb vetette ; benső borzadálylyal kérdi napló- 
jában Széchenyi : vájjon nem jobb volna-e, ha ez a faj, az ilyen faj 
kihalna e földről?* Legkínosabb volt azonban arra gondolnia, hogy 
még a lázőrültséggel sem vigasztalhatja magát. Ez múló betegség ; 
ha nagyon előveszi is a beteget. De hátha egyáltalán gyógyíthatlan 
a magyar faj ? Hátha oly remek, de vad gyümölcs, mely nem lesz soha 
nemessé oltható ? . . . akkor mindaz, a minek most örülünk, a mit 
ki\i\'tunk, csak végzete, csak sírja lesz az országnak. )>Magyarország 
sírja ! . . . Óh istenek, bocsássátok reám elébb az örök álmot !«* 

Koránérett gyümölcsnek, koraszülöttnek tartotta Széchenyi az 

^ U. 0. márczius 29. 

^ U. o. márczius 24. 

' Ezt pl. ápril 12-röl Bernáth Zsigmondra vonatkozóan mondja. 

■* Napló márczius 25. 



11. KÖNYT, I. FEJEZET. 113 

egész márcziusi átalakulást és ebből nem is csinált titkot. Közte és a 
legyőzött konzervatívok közt azonban nagy volt az ehi különbség, 
mert Széchenyi képzeletében, a fejlődés folyamatáról megfogant 
programra jában ott állott a »márcziusi<( is, de csak a maga helyén, a 
ma^a idejében, mert ő csak a tizedik hónapra várta és kívánta a gyer- 
mek megszületését. Ha azonban már megszületett, hazafiúi köteles- 
ségének tartá a gyönge csemetét — bármily kevéssé hitt is életképes- 
ségében — ápolni, lábra segíteni. Elvállaha Batthyány kértére a köz- 
lekedésügyi tárczát. Ha szükséged van reám, belépek, felelte neki; 
noha biztosnak tartá, hogy ezzel halálos ítéletét önmaga írta alá. 
»Bennem ügyszeretet volt a vis motris, ez vezetett* — mondja ön- 
tudatosan naplójában.^ Sikerült neki s csak nekie sikerült Esterházy 
Pált hosszabb habozás után a minisztériiunba való belépésre rábír- 
nia. Ez a két férfi azok szemében a Lajtán túl és Lajtán innen, a kik 
szerettek volna állandó, szolidabb, nem forradalmi \iszonyokkal szá- 
mítani, bizonyos gerinczet kölcsönzött a magyar minisztériumnak. 
Nem minden benső elégtétel nélkül jegyzé be naplójába Széchenyi 
az ultraaulikus és ultrakonzervatív fölfogás egyik főképviselőjének, 
Babarczy Antal udvari tanácsosnak idevágó akaratlan elismerését. 
»Én bánom, monda neki Babarczy, hogy Excellencziád beállott a 
minisztériumba, mert most tán nyert némi stabihtást.*^ Semmi két- 
séget nem szenved, hogy ez volt István főherczeg nézete is, a ki azon- 
felül a saját maga helyzetét is szilárdabbnak hitte a minisztériummal 
szemben, ha egyik tagja annak Széchenyi István. Nincs mit csodál- 
kozni azon, hogy a nádor Széchenyi iránt \-iseltetett a legteljesebb 
bizalommal. Legelső megnyilatkozása ennek már ápril 3-án volt, 
mikor a főherczeg Batthyány némely, nem annyira lényegbe vágó, 
mint formális intézkedése miatt amúgy is neheztelve, az országban 
levő katonaság kicserélése s a határőrvidéki szervezet fölbontása ügyé- 
ben ujjat lón kénytelen húzni a minisztériiminial. El volt tökélve oda- 
hagyni állását, mert mint bizalmasan monda Széchenyinek, ő, Szé- 
chenyi, az egyedüli, a kivel nyugodtan mehet ; a többiek a császár- 
nak a torkára akarják szegezni a kést.^ 

Nem hiányoztak azonban az örökös forrongás és Széchenyinél 
örökös aggodalom ezen napjaiban sem egyes órák vagy perczek, a 

í Márczius 23. és 29. 
- U. 0. márczius 23. 
» Napló ápril 3. 

Gr. Széchenyi IstTán döblingi hagyatéka. I. k3t. 8 



114 TÖRTÉNETI BEVEZETÉS 

mikor a megérdemelt elismerés öiLkéntes megnyilatkozása vagy egy 
el\i siker rö\id időre elsimiták a redó'ket Széchenyi homlokáról. Jól 
esett neki, bár végzetesnek liitte, hogy mikor a márczius 23-diki orszá- 
gos ülésen Batthyány a mirűszterjelöltek neveit felolvasta, a Széchenyi 
névTiél tört ki a legnagyobb tapsvihar ; örömmel tölte el, hogy közle- 
kedési törvényjavaslatát, a szeszélyes, mert alaptalan, de annál heve- 
sebb támadások ellenére is keresztülvihette^ és meghatottan áll ápril 
11-én az országgyűlés bezárása s a 48-as törvények kir. szentesítése 
ünnepén a koronás kiiály mögött. wFölséges pillanat !« — írja és érzi 
és ez az érzés készteti őt üdvözölni Batthyányt és Kossuthot : »Én 
sejtelemkép mondottam egyszer, Magyarország lesz ; Ti a sejtelmet 
megvalósítjátok. <r 

Ez a komor naplóban az egyetlen igazán fényes, ragyogó lap, 
a melyen szinte jól esik megpihennünk. Sajnos, hogy a ragyogó lap 
szélét is beárnyékolja valami : Széchenyi meglátogatta a beteg Kos- 
suthot, a ki mmji mindenféle irreahtást mondott neki, hogy ezek be- 
nyomása alatt <>szomorúan tért haza* . . . 

c) 

A rossz benyomást nem tudta elsimítani az ünnepélyes fogadtatás 
sem, a melylyel a főváros népe az ápril közepén Pestre költözött első 
magj'ar minisztérimuot üdvözölte . . . Ideje és figyelme nagy részét 
leköté Széchenyinek sokoldalú tevékenysége. ííem kis dolgot adott 
neki a tárczája személyzetének összeállításájiál fölbidíó akadályok 
legyőzése és csak futólag bosszantá a gúny, mely főként gr. Zichy 
Ferenczre, a helytartóság volt alelnökére és Kovács Lajosra czélzott 
s azt veté Széchenyi szemére, hogy minisztériiunát csupa Pecso™s- 
csal tölti meg.^ Már jobban bántotta az, hogy még oly komoly s általa 
nagyrabecsült ember részéről is, mint a minő kartársa Klauzál a keres- 
kedelmi miniszter volt, teljesen alárendelt, kicsiny kérdésekben zak- 
latást kellett lenyelnie, pl. mikor Klauzál vehemencziával tiltakozott 
az ellen, hogy az Aldimán járó gőzhajók a szlavón part mentén a hor- 
vát zászlót is kitűzték a magyar mellé. »Megint egy hörcsög ! mindent 
ellenünk provokálni* írja naplójában,* mert ő épen e kérdésben is a 

1 U. 0. márczius 23. és ápril 7. 

2 U. 0. ápril 11. 

3 Napló ápril 20. 
« Május 25. 



II. KÖSYV, I. FEJEZET. 115 

horvátok érzékenységét akarta kímébi s az ott még mindig létező 
magyarbarát pártnak ily csekélységekkel is mintegy segítségére lenni. 
Amiál nagyobb volt azonban elégtétele, mikor a magyar kormány 
részére vásárlandó hajók ügyében megfelelő' megállapodásra sikerült 
jutnia a Dunai Gőzhajózási Társulattal. Sok küzdelmébe került, míg 
a szerbek és horvátok részéről mindinkább növekvő veszedelem nyo- 
mása alatt elfogadták abbeli egészséges tervét, hogy Pest körülsán- 
ezültassék.^ Ezzel a mindig előrenéző Széchenyi visszanyúlt egy régebbi 
tervére, a Pest körül vonandó csatornák hálózatára. Ha most a hadi 
események befolyása alatt az a mély és széles árkú körsáncz Dunától 
Dimáig kiépül : nincs könnyebb, mint átformálni azt békés idők beáll- 
tával hatalmas körcsatornává, a melyen kisebb hajók és dereglyék 
Ezázai óriási lendületet fognak adni a pesti porba és sárba fúlt széj) 
magyar főváros kereskedelmének. A nagyiiolitika terén kívül eső 
efféle ügyek közt nem utolsó helyen állott Széchenyi ideje és tevékeny- 
sége beosztásánál az összegyűlendő nemzetgyűlés alsóháza számára 
szükséges helyiség kérdése. Azzal az elmélyedő gonddal, a melyet a 
rábízott dologra, volt legyen az kicsiny vagy nagyobb jelentőségű, ter- 
mészeténél és alaposságánál fogva megszokott ráfordítani, vette Szé- 
chenyi ezt az ügyet is a kezébe, s naplójából látjuk, hogy tulajdon- 
képen neki, az ő ösztönzéseinek és fáradozásainak volt köszönhető, 
hogy a nemzetgyűlés a városi vigadó épületében rövid hetek alatt 
oly megfelelő, sőt díszes otthont talált.'^ 

Igen nagy részét foglalták el idejének a vasúti hálózat kiépítésé- 
nek előmimkálatai ^ azon törvényjavaslat szellemében, a melyet nagy- 
nehezen már Pozsonyban elfogadtatott. Egymásután merültek fel a 
tervek és egymást érték a mind zavarosabbá és sötétebbé váló forra- 
dalmi események közt is a tanácskozások. Sajnos, hogy a legkisebb 
részletet sem jegyezte föl naplójába Széchenyi a forradalom bukásá- 
val eltemetődött eme tevékenységéről. 

A legtöbb bajt és gondot okozta azonban neki a mellékesebb 
jelentőségű ügyek terén két fontos dolog. A lánczhídé és a fegyver- 
gyáré. Az előbbinél a lánczok szálhtása Anghából az egész Európán 
átviharzó forradalmi mozgalmak miatt lassan ment ; a hatalmas 

' Több ízben van erről a naplóban szó. 

2 Széchenyinek méltán esett kissé zokon, hogy István főherezeg a megnyitó 
ülés után Széchenyinek másokat — másod-harmadrendű szereplőket — dicsért meg 
a jól sikerült adaptióért. Napló júl. 5. 

' Sok helyen, de csak egy-egy sző. 



116 TÖRTÉNETI BEVEZETÉS 

láncztagok fölvonásánál pedig apróbb és nagyobb akadályok, sőt 
szerencsétlenségek merültek föl. Ismeretes, hogy a július 18-diki nagy 
lánczszakadás életét veszélyeztette a Dunába vágódott Széchenyi- 
nek ; néhány órán át azzal a rémes gondolattal birkóztak barátai, 
hogy nagy vezérük talán áldozata is ló'n a katasztrófának. Tudjuk 
azt is, mily babonaszerű aggodalommal kísérte Széchenyi a híd- 
munkálatok előhaladását, képzeletében mennyire nem tudta el- 
választani e híd sorsát a maga és hazája sorsától. IVIindahboz, a mit 
e gyötrő' aggodalmakról és tépelődésekről jobbkeze és hűséges se- 
gédje Kovács Lajos ír, számtalan adattal járulnak a napló följegyzé- 
seit A mi végre a fegyvergyárat illeti, méltányolnunk kell haragja 
és bosszankodása kitöréseit a napló nem egy lapján. Ez a nemzeti 
önvédelem szempontjából oly fontos vállalat ahg érthető nehézségek- 
kel küzdött. Hogy egyáltalán megindulhasson, az Széchenyi nagy- 
lelkűségének, a saját zsebéből adott előlegnek volt csak köszönhető. 
Ő tette le az ügyet leglelkiismeretesebb, derekabb emberei egyiké- 
nek, a Hengermalom nagyérdemű műszaki igazgatójának, Fehr Vil- 
mosnak kezébe. Kossuth a legnagyobb előzékenységgel, sőt örömmel 
ígérte meg Széchenyinek a vállalat teljes talpraállításához szükséges 
összegeket ; mindamellett ahg történt valami a kormány részéről, 
és így természetes, hogy mikor a veszélyessé vált szerb mozgalmak 
delelőpontján szükség volt volna a sok fegyverre, a gyár nem tudott 
kellő mennyiségűt gyártani és szálhtani. Az utcza pártja, a nagy- 
hangú radikáüsok táborából ki is adták a jelszót, hogy a német Fehr 
áruló, hogy késedelmezésével titkos czinkostársa a magyart elnyomni 
törekvő reakcziónak s az aggódó Széchenyi lelke már megremegett 
s már látta a fölbujtott csőcseléket, a mint lámpára akarja húzni a 
becsületes, ártatlan Fehrt.^ lümondhatatlan undor fogta el . . . 

És hányszor kellett neki ezt a morális csömört legyőznie ! A napló 
teli van e csömör és az aggodalmak vegyes benyomásaival az »utcza« 
és a kávéházak szájhőseinek fölforgatásra, forradalomra törő izgatá- 
sai, az örökös macskazenék s rendbontó tüntetések miatt. Az össze- 
ütközés — írja május 13-án — kikerüLhetetlennek látszik s öldöklésbe 
fullad ; az egyik oldalon a polgárság s a katonaság, a másikon a 
Forradalmi Csarnok és a csőcselék. Konvent Bécsben, — folytatja — 
konvent Pesten, amott a király feje hull s utána jő a köztársaság. 



1 Tele van a napló a lánezhíd miatti aggodalmak s remények jelzéseivel. 

2 Napló július 9. 



II. KÖHYV, I. FEJEZET. 117 

emitt István főherczeg feje s a miénk ! Megdöbben, mikor Bónis 
Sámuel államtitkár Deák Ferencz mellett, azt mondja neki, hogy 
»fél az országgyűléstől, mert ha oly emberek jönnek, mint Madarász, 
akkor végünk ; a klubbok terrorizmust fognak gyakorolni*.^ Ismé- 
telve kel ki a miniszter- értekezleteken a Kossuth dédelgette felelősség- 
nélküli szélső elemek veszélyes játéka ellen és keserű csalódás fogja 
el, mikor a br. Lederer táborszernagynak adott macskazene, egy 
teljesen fölösleges, káros és vérontással járt tüntetés alkalmából még 
oly higgadt kartársa is, mint Deák, a katonaság és nem a rendbontó 
macskazenészek eljárása miatt méltatlankodik.- A rend érdekében 
kell föllépnünk az anarchia ellen, kiáltja a július 28-diki értekezleten ; 
de szava csak gyönge visszhangra talál, noha Kossuth maga is rop- 
pant izgalomban volt, hogy Madarászék fékevesztett izgatásai miatt 
a Pesten átvonuló, 16.000-nyi nógrádi és honti paraszt nemzetőr- 
ség nem várt kihágásokra kap vérszemet.* 

Jellemző különben Széchenyire és a franczia forradalom történe- 
tével való beható foglalkozására mutat,* hogy a politikai forrada- 
lom kíséretében a társadalmi forradalom rémeitől tart Pesten. A sajtó 
féktelenkedései s a tömegek nagy szegénysége előbb-utóbb oda vi- 
szik, — monda — a dolgot, hogy »üsd agyon, a kinek van«. Mit fog 
akkor érni a jobbak belátásához való fordulás? Hahaha! kiált föl 
szarkasztikusan ; hiszen egy jobb ellen tíz ! meg fogja-e ez az egy 
akadályozni tudni, ha a tervbe vett népgyűlés, programmja szerint, 
a házbér-nem-fizetést fogja dekretálni?^ Pesten a központban kell 
erélyt kifejteni ; »én itt félek* — monda Széchenyi, és épen nem 
talált vigasztalást Batthyány és Szemere válaszában, hogy i>Pestet 
nem kell félteni, de a megyéket*. Ő ezzel szemben azt állítá, hogy 
a föld népe nem akar háborút, békességet kíván, de igenis tartani 
lehet tőle, ha elszórják közé a radikálisok a lázadás maszlagát. Ezért 
aggódó várakozással nézett a legelső 10,000 nemzetőr, a későbbi hon- 
védség első tíz zászlóalja előcsapatainak Pestre érkezése elé, bár haza- 
fias örömmel vezette a hadügyminiszterhez kedvencz unokaöcscsét, 
a 20 éves Széchenyi Dénest, a ki ifjúi lelkesedésében önkéntesnek 

^ Napló május 26. 
2 U. 0. május 10. 
' U. 0. július 23., 24. 

* V. ö. Angyal D. : »Gr. Széchenyi István történeti eszméi« kitűnő értekezé- 
sét (különnyomat 1907 ; a 41., 42. és 50. D.). 
= Napló ápr. 16. és ápr. 18. 



118 TÖRTÉKET! BEVEZETÉS 

állott be e csapatokhoz. Maholnap nem tudjuk őket fizetni, — monda 
Széchenyi — s készen kapjuk majd bennük akaratuk ellen a rabló- 
bandákat. Kétezer fegyveres rabló, 17.000 fölizgatott ipari munkás- 
sággal — és kész a szörnyű társadalmi forradalom. Én is ott fogok 
veszni, mert vagyonom van. mert gróf és arisztokrata vagyok ; liberá- 
lis és humánus nézeteim nem fognak megmenteni. De hát mindegy — 
Isten nevében eló're !^ 

Meló'tt az efféle túlzott, majdnem betegesnek mondható aggo- 
dalmak gyér megnyilatkozását elítélnők, figyelembe kell mindig ven- 
nünk, minő körülmények közt fordulnak elő. Rendesen kísérői, mellé- 
kes tünetei annak a nagyobb, egész lelkét átfogó harcznak, melyet 
a nagypolitika kérdéseiben a Kossuth nézeteivel való nagyon gyakori 
egyetnemértésben vagy épen ellenkezésben önmagával megvívott. 
Ehhez járul erős tudata a kettőjük közötti nagy lélektani különb- 
ségnek. Nem helyeselte, de megértette, sőt némileg mentette is a 
pozsonyi márcziusi és áprilisi forrongó hetek hőmérséke alatt, a 
nagyotmondások epidémikus korszakában, Kossuth modorát és túl- 
zásait ; mert azt hívé, hogy mikor a cselekvés, a berendezkedés, a 
teremtés ideje elérkezik, zseniális ellenlábasa ok\"etlen meg fogja 
találni a lelki egyensúlyt. És íme, a veszélylyel terhes időkben is, me- 
lyek az örömmámor után a minisztérium nyakába szakadtak, kény- 
telen azt látni, hogy Kossuth nem változott. Most is hetykén kiáltja 
a minisztertanácsban, mikor a nádor egy-két, többnyire helyes meg- 
jegyzéséről s a nádor meggyőzéséről folyik a tanácskozás, hogy »rá 
keU szoktatni ezt a főherczeget arra, hogy nekünk nem parancsol* és 
mikor arról aggódnak, vájjon nem segíti-e titokban a péter\'ári kor- 
mány a lázongó szerbeket. Deák és Széchenyi közös rémületére fél- 
vállról veti oda, hogy )>nienjen Pulszky (Bécsben) az orosz követhez, 
kérdezze meg kategoricze, benne van-e a muszka keze a szerb moz- 
galmakban, mert ezt nem tűrhetni !«- Egy értekezleten, Hrabovszky 
egy jelentése fölolvasása után 600 mészárossal akarja Kossuth a szer- 
beket leverni s ha Széchenyi az efféle »mánia« ellen szót emel, rá sem 
hallgat, a delirium bizonyos nemében, — mondja a napló — persze 
hazafias lelkesedésében, minden ráczot föl akar akasztatni A pesti 
májusi zavargások Batthyánynak, Széchenyinek komoly aggodal- 
makra adtak alapos okot, de Kossuth azzal hiszi megnyugtatni őket, 

» U. 0. május 26., 27. 

- U. 0. ápril 22. és május 22. 



II. KÖNYV, I. FEJEZET. 



119 



hogy »nincs mit félni a fiatal izgatóktól, legfeljebb 300 ilyen van ; 
ezeket agyonveretnem csak egy szavamba kerülő.^ Augusztusban, a 
már beállott pénzszükség küszöbén, azzal a csak neki jól álló rózsás 
optimizmussal vigasztalja minisztertársait, hogy ő a pénzügyminiszter 
nem fél, »hogy pénz dolgában megakadjunk ; két hét alatt annyi 
pénzünk lesz, mint a szemét, mert Angliától hárommillió font ster- 
linget fogok kapni*. Csaknem elvesztem eszméletemet, — írja Szé- 
chenyi — e rodomontádokon, melyeket nyomon is követett a vég- 
telen keserű kijózanodás, mikor alig egy hétre rá Duschek kétségbe- 
esve jelenti, hogy a napi kiadás egyre-másra 200.000 frt, de nincsen 
honnan venni. »Majd ott veszünk, a hol van« — válaszolt Kossuth 
és sürgeti ágyúnaszádok fölszerelését, talán hogy Bécsből hozza le 
velük a hiányzó összegeket. De Fiume védelmére ugyanekkor akar 
flottilát szer\'ezni ; hiába mondja neki Széchenyi, hogy addig a rá- 
czok fölesznek bennünket és tán okosabb volna ezt a pénzt, ha meg- 
volna, saját bőrünk védelmére fordítani. )>Örökösen így halluczinál, — 
mondja a napló, — a poklok ostorozzák őt.d^ 

Néhányszor, bár akarata ellen, vérig sérti a meggondolatlan 
Kossuth Széchenyit. Egy ily eset május végén volt, midőn attól lehe- 
tett tartani, hogy a Jellasichcsal való törés előtt az elkeseredett, el- 
szigetelt nádor esetleg leteszi tisztét, kimegy az országból. Nem tud- 
ták Batthyányék, hogy István főherczeg min tépelődik. Széchenyi 
beszélgetés közben azt találta mondani, hogy ő vele a nádor bizal- 
masan beszélne, ő azonban kerüli az alkalmat, mert becsülete azt 
parancsolná, hogy hallgasson arról, a mit a nádor csak vele és csak 
bizalmasan közöl, ministeri kötelessége pedig épen az ellenkező. 
A mire Kossuth csípősen veté oda : »már pedig most mégis csak jó 
volna egyet és mást kitudnunk.* Ő, Széchenyi István, hát kém le- 
gyen? »Elsápadtam az indignáczió miatt* — írja naplójában.^ Egy 
másik eset sokkal későbben, augusztus végén történt, mikor Szé- 
chenyi Czenkre küldte volt Pestről családját. Az ingerült Kossuth 
e hír hallatára odaszólt kartársának : »Ön elküldte nejét. Vigyáz- 
zon magára ! Én lövetek azokra, a kik ellenünk vannak !« Mintha 
Marat-t hallanám, jegyzé meg naplójában * Széchenyi, a ki a békes- 

1 U. 0. május 15., in<ájus 20. 

- U. 0. augusztus C, 17., 25. és 31. 

' Napló május 21. 

* 11. 0. ausxisztus 29. 



120 TÖBTÉ2ÍETI BEVEZETÉS 

ség kedvéért süket fülre vette, pedig idegei már tönkre voltak téve, 
ezt a sértő fenyegetést. Már ekkor magában leszámolt a túlheves 
Kossuthtal, a kinek nevét s személyét már csak vértengerben tudta 
maga előtt megjeleníteni, a kit az ő képzetében már csak a forrada- 
lom fúriái kergetnek előre és előbbre.^ 

Széchenyi türelmének Kossuth s hívei túlkapásaival szemben 
egyik alapja az a fölfogás volt, hogy neki, a ki valahányszor a nemzet- 
gyűlésen fölszólalt, mindig csak az egyetértés szükségét hangoztatta, 
erkölcsi kötelessége e tekintetben jó példával menni elől. Igazi bal- 
zsam is volt aztán fájó lelkére, ha, a mi elég gyakran megtörtént, 
Kossuth föllépésével egyetértett, eljárásával a házban és a házon 
kívül valóban meg volt elégedve. A nagyobb politikai kérdések közül 
pl. ő is teljes erejéből osztá Kossuth ama nézetét, hogy a királyt Inns- 
bruckból mindenkép Pestre kell hozni, hogy itt magyarjai körében, 
magyar minisztériuma befolyása alatt, mondhatni jelenlétének csu- 
pasz tényével megszüntesse a polgárháborút, letétesse a fegyvert a 
szerbekkel és horvátokkal. IVIikor Batthyány június elején e czél el- 
érése végett is Innsbruckba utazott s helyette két hétig Széchenyi 
vezette a miniszterelnökséget, örömmel küldé a minisztertanács egy- 
hangú határozatából a stafétát a király oldala mellett időző Ester- 
házyhoz, mely Batthyány idevágó fáradozásait volt támogatandó,^ 
és mikor Batthyány határozatlan ígéretekkel tér vissza, nem habo- 
zott Széchenyi a kellemetlen missiót saját magára váUahii a hó 
vége felé. Útitársával, Eötvössel és Esterházyval napokig mun- 
kált a császárnál, Ferencz Károlynál és Zsófia főherczegnőnél a 
kérdés sikeres megoldása ügyében. »Megniozgattunk eget és földet, 
hogy a császárt rábírhassuk Budára jönni« — írja^ — és az okos 
főherczegnőnek nyíltan, őszintén, minden teketória nélkül meg- 
mondá, mily következményei állhatnak be annak a nagy vonako- 
dással adott, ki nem elégítő válasznak, hogy : »majd később, majd 
később !«* 



' Pl. napló, július 12. és július 25. 

- Napló június 12. 

' U. 0. június 23. 

^ U. 0. június 26. A. napló június 23— 25-(iiki bejegyzései nagyon érdekesek. 
E napló alapján már ki lehet mutatni Horváth Mihály (Függetlens. Harcz) téve- 
dését, a ki Széchenyi missióját Batthyány innsbrucki útja elöttre teszi. Ezzel ellen- 
kezően Sz. járt Batthyány után két hétre ott ; az ó' rábeszélése az utolsó volt e 
nemben. 



II. KÖNYV, I. FEJEZET. 121 

d) 

Annál nagyobb volt, sajnos, az ellentét Kossuth és Széchenyi 
közt az azon időket különösen jellemző végzetes két ügy, a horvát 
kérdés és az olaszok eUen nyújtandó hadisegély kérdése, egész sza- 
badságharczunk e sarkpontjai megítélésénél. 

A horvát kérdésben az éles ellentét ápril végén tört ki közöt- 
tük egy a nádornál tartott értekezleten, a melyen, az igaz, Batthyány 
is Kossuth mellett foglalt áUást. Josipovichnak, a nagy magyarbarát 
túrmezei grófnak zágrábi főispánná való kinevezéséről volt szó. Ez 
eUen a nádor és Széchenyi óvást emeltek ; a nádor azért, mert fél- 
tette Josipovichot a fölbőszült horvátok inzultusaitól ; Széchenyi 
azért, mert nem tartá helyesnek, hogy erre a lehetőségre alka- 
lom adassék. A király parancsával azt csukatok el Zágrábban, a 
kit akarok, — monda a kétségtelenül törvényes alapon álló mi- 
niszterelnök. De Széchenyi politikai belátása s az adott helyzet 
reáhtásába elmélyedő ítélete már világosan látta, hogy azt a 
királyi parancsot ott lenn kierőszakoltnak fogják tartani s ezért 
érvénytelennek tekinteni. Hiába mennydörgött Kossuth a bán eUen, 
hiába volt neki is formális igaza : a szeget a fején mégis csak Szé- 
chenyi találta el.^ »Kinevet minket Széchenyi«, — monda Batthyány, 
a ki még nem tudta magát beleélni az udvari körök mentaUtá- 
sába. Pedig Széchenyi épen nem nevetett, sőt attól tartott, hogy 
Kossuth befolyása alatt az értekezlet még valami )>bolondot« hatá- 
roz el. 

Ugyanaz az egészséges eszme, hogy »vana sine viribus ira«, eUe- 
nezteté vele Kossuth sürgetései daczára Hrabovszkynak azzal a ki- 
mondott czéllal való leküldését, hogy JeUasichot megbüntesse. íme 
Josipovich már re infecta visszajött ; Hrabovszky is vissza fog jönni, 
hiába kíséri őt Zsitvay, a polgári biztos, hogy segítsen neki Jellasich 
fölakasztásában. Ö ellenezte, hogy a nádorral azt a széleskörű bün- 
tető teljhatalmat aláírassák. Minek Magyarország tekintélyét le- 
járatni, az ellenségeskedést még keserűbbé tenni ? Annyira lehetetlen- 
ségnek tartá a büntető expedícziót, hogy egy pülanatra az az igazság- 
talan gyanú támadt benne : vájjon Batthyány és Kossuth nem azért 
gondolták-e ki ezt a képtelenséget, hogy a biztos kudarcz megengedje 

» Napló ápril 27. 



122 TÖRTÉXETI BEVEZETÉS 

nekik tisztességgel visszalépniük a minisztériumtól ? ^ Nagyon szomorú 
elégtételül szolgált neki, mikor a május 22-iki értekezleten Batthyány 
fölolvasta Hrabovszky jelentését, hogy a kir. kéziratot magánál tartja, 
mert a határó'rvidéki ezredek nem engedelmeskednek neki és félő, 
hogy a csajkások ugyanezt fogják tenni. Széchenyi szerette a drasz- 
tikus hasonlatokat és most is beírta naplójába, hogy olyanok va- 
gyunk, mint a fazékba tett rákok, a víz mindig melegebb lesz ; de 
fájdalommal érzi a magyar tekintély zománczának csorbulását és 
hozzáteszi, hogy majdnem szégyenleni kell az embernek, ha magyar.^ 
Megtörtént az a bármely sajnálatos, de gyermekes dolog, hogy a hor- 
vátokkal szemben való sikertelenségek ódiumát Kossuth, a ki az 
értekezleteken már »egészen mint egy új Robespierre mutatkozotte, 
minisztertársai, különösen Széchenyi nyakába varrta. Talán a nemzet- 
gyillés megnyitása előtt ^nssza akar ezen ürügy alatt lépni? vélte 
az illojálitás kölcsönét visszaadó Széchenyi ; tán a lázító »MárczÍHS 
15-ével<(' van Robespierre egyetértésben? »Ő az én fejemet akkor 
biztosan leütteti, de nem bánom.* 

Nem titkolt aggodalommal vette hírét Batthyánynak Innsbruck- 
ból való távozása után, hogy a horvátok 200 főnyi monstre-deputá- 
cziót küldenek a császárhoz. iVzt kívánjuk, hogy ezeknek parancsol- 
jon a király, mi nekünk pedig engedelmeskedjék ! kiáltja fel a reális 
viszonyokat értékelni tudó államférfiú szorongásával és megrótta 
Deákot, hogy ennek a nyugodt, józan embernek hon'át politikája 
sem fog máshova kilyukadni, mint oda, hogy az udvar és a horvátok 
perfidiáját elkárhoztassa. De van itt Széchenyinek még egy sokat 
nyomó, igazságtalan megjegyzése is ezen alkalomból. )>Auch kein 
nobles Wesen !« — írja róla.* Ezt a kegyetlen megjegyzést csak úgy 
érthetjük meg, ha eszünkbe jut Széchenyi idézett hasonlata a terra- 
czinai banditákról. Ha a horvátok azok akarnak lenni, ám legyenek. 
De a magyar minisztérium nem lehet az ; pisztolyt nem szegezhet 
fejedelme mellének ; csak egy útja, csak egy föladata lehet, a békés 
megoldás a végsőkig menve az udvarral és a horvátokkal szemben. 
Mkor július végén a király Pestre hozása dolgában Széchenyi Inns- 
bruckban járt, megkísértette Esterházy útján a hon'át kérdés békés 



' U. 0. május 14. 

2 U. 0. május 22. 

' U. o. június 14. 

' Június 17. 



II. KÖNYV, I. FEJEZET. 



123 



megoldását is. A berezeg t, i. nem akart a nemzetgyűlés megnyitására 
Pestre menni, de késznek nyilatkozott Széchenyi előtt, kezébe venni 
a horvátokkal való paczitikálást. Szaván kell őt fogni, — monda 
Széchenyi — s ha ebben Batthyány és Kossuth belemenne : akkor 
ő is kész az erdélyi kormánybiztosság elvállalására, a melyet az imént 
még elutasított magától. Nem érdeknélkiili, hogy őt e missióra Inns- 
bruckban az ott időző Saguna is biztatta, mert, mint monda neki, 
nincs oly népszerű ember Erdélyben, mint Széchenyi. »Ha megyek, — 
válaszolt neki a gróf — ön kell, hogy vezetőm legyen.* ^ A kilátás e 
kettős paezifikáczió létrejöttére jó hangulatra kelté Széchenyit ; saj- 
nos, hogy naplója nem nyújt további sorsáról semmi fölvilágosítást 
e kétágú fontos tervnek, Esterházy és Széchenyi párhuzamos akczió- 
jának. 

Meghiúsultának főoka valószínűleg a János főherczeg (sikertelen 
és, mint most már tudjuk, nem is valami jóindulatú) közbenjárásá- 
nak terve volt, a mit Széchenyi természetesen örömest látott volna ; 
€zért bosszantá őt, hogy mikor Zsedényi Bécsből Doblhoft miniszter- 
elnöktől lehozta az ezen közbenjárás alapjául szolgálandó horvát 
ultimátumot, ebből a minisztérium tréfát űzött és rajta nagyokat 
kaczagott.2 Széchenyinek sem tetszett a tvílzott, nagyzoló ultimátum ; 
de ő tudta azt, hogy nem eszik az ételt oly forrón, mint a hogy főzik, 
és ismét ellentétbe került Kossuthtal, de persze Batthyányval is, 
a kit e kérdésben tökéletesen Kossuth exponensének tartott. »Iste- 
nem, Istenem, még lehetne segíteni a dolgon, — írja a nádornál tar- 
tott egy értekezés után — de ezzel a mániákussal nem fog menni a 
dolog !« Gondolhatni már most, mily őszinte megelégedés fogta el 
Széchenyit, mikor a 10—12 nap múlva augusztus 1-én tartott minis- 
tertanácsban a Bécsből visszatérő Batthyány kijelenté, hogy »a hor- 
vátokkal nem lesz bajunk . . . Jellasich igen kellemes ember, kész 
velünk kezet fogni, a szerbeket magukra hagyni«,^ noha nem találunk 
az eddig ismert eseményekben elég alapot a miniszterelnök e rózsás 
optimizmusára ; csak gyanítjuk, hogy e békebizalom valami módon 
a nagynémet kérdéssel függhetett össze, mert a miniszteri értekezletet 
megelőző országos bizottsági zárt ülésen azt a misztikus mondást 
toczkáztatta meg Batthyány, hogy augusztus 8-ika tájáig várni kell, 

1 Június 23. és 25. 

2 JíiUus 17. 

' Napló augusztus 1. 



124 TÖRTÉNETI BEVEZETÉS 

mert akkor »Bécsben el lesz döntve, sárga-fekete marad-e Ausztria 
vagy Teutonika lesz.«i 

A misztikus határidő természetesen nem hozta meg, a mit 
Batthyány várt, ellenkezőleg a rossz hírek és események záporként 
zúdultak gonddal vemhes klasszikus feje köré. Csányi a drávamenti 
kir. biztos lemondott, Ottinger tábornok — a ki később átszökött 
Jellasichhoz — nyugalmaztatását kérte. Az augusztus 12-diki viharos 
minisztertanácsban Kossuth árulónak nyilatkoztatta ki őket. JeUa- 
sich — monda — rászedett bennünket ; addig lavírozott, a míg az 
olasz ügy az udvarra kedvezőbb fordulatot vőn és most ránk fog tá- 
madni. Szokott hevességével Kossuth Batthyányt diktátorrá akarta 
tüstént kikiáltani s melléje a nemzetgyűlésnek egy 60 tagú választ- 
mányát, mely teljhatalommal igazgatná a király talán országot. 
Batthyány ezzel szemben diktátornak a nádort akarta. »De erre nem 
állok rá« — monda Kossuth. A forradalmi lépés azonban megtört 
Széchenyi ellenállásán. »Ha dynastikus kérdés merül föl, akkor én 
kilépek. Én hűségeskümet meg fogom tartani, lázadó nem leszek ; 
jöjjön, a minek jönnie kell« és Deák, Eötvös, Klauzál egymásután 
állottak föl Széchenyi támogatására. »Csak csuda menthet hát meg 
bennünket, — monda Kossuth — csuda pedig nincs, hát tönkre- 
megyünk.* De Isten segíthet — válaszolt Széchenyi. — Isten pedig 
van, tehát a menekvés lehetséges.- 

A horvátokkal való kibékülés ügyében augusztus utolsó napjai- 
ban a most említetthez hasonló viharos értekezletről tudósít még 
bennünket a napló. A főherczeg, a kinél az értekezlet tartatott, őszin- 
tén, »becsületesen<( és oegészen az én lelkemből beszélt* — mondja 
Széchenyi. Hányja-vesse meg jól a dolgot a minisztérium és ne vegye 
a vérontásért a felelősséget magára, hanem mindenkép igyekezzék 
kibékülést szerezni. Ez volt a veleje a beszédnek, mely, mint Szé- 
chenyi ehsmeri, kompozícziójában ügyetlen volt, mintha vád, vagy 
szenu-ehányáskép mondatott volna. Végtelenül kínosan hatott Szé- 
chenyire, hogy Deák nem azt nézte, a mit a nádor mondani akart 
és tiűajdonkép mondott is, hanem a szemrehányás ellen tiltakozott 
és )>ledorongolta« a nádort, és hogy Batthyány, követve Deák példáját 
s látván e miatt a nádor nagyfokú izgatottságát, nyomban leköszönt 

' U. 0. Bécsben és Frankfurtban jav.ában folytak a parlamenti beszédek 
és hírlapi czikkek Ausztriának az új, a megifjodó német szövetséghez való viszo- 
nyáról. 

- Augusztus 12. 



II. KÖNYV, I. FEJEZET. 125 

a miniszterelnökségről. De úgy látszik Széchenyi és Eötvös elcsendesí- 
tették a hullámokat és az értekezlet, a melyen mellesleg mondva az 
az indítvány is fölmerült, hogy Széchenyi vegye át a hadügyi tár- 
czát, azzal végződött, hogy Batthyány és Deák a horvát ügy meg- 
oldása czéljából Bécsbe menjenek.^ 



e) 

A két miniszter bécsi útjával kapcsolatos események már a napló 
keretein kívül esnek. Több héttel kell visszanyúlnunk, hogy Széchenyi 
áüáspontját az olaszok eUen nyújtandó hadisegély ügyében szemügyre 
vehessük.^ Neki az volt a véleménye, hogy a pragmatika szankczió 
a magyarokat kötelezi a dynastia olasz birtokai mint a monarchia 
kiegészítő részei védelmére nem csupán a támadó szard király, hanem 
az elszakadni akaró provincziák ellen is és hogy e kötelességnek tar- 
tozunk is megfelelni. A szerződésbeli puszta kötelezettségen kívül 
becsületbeli, ethikai okokat is hozott föl Széchenyi, de ezenfelül gya- 
korlati utiUtárius szempontokat is. Egészen más, összehasonlíthatat- 
lanul előnyösebb, sőt fölényes a helyzete Magyarországnak a dynas- 
tiával és Ausztriával szemben, ha az új Magyarország nemzetgyűlése 
és felelős kormánya akaratából tekintélyes magyar erő is tudatosan 
mííködik közre a monarchia területi épségének védelménél, mint ha 
nélkülünk vagy ellenünk fogná a hadsereg ezt a föladatot megoldani, 
a mit Széchenyi Mészárossal együtt bizonyosra vett.^ 

A minisztérium nem is zárkózott el e kötelesség eUsmerése elől ; 
de tekintettel a szerb-horvát bonyodalmakra, Jellasich betörésének 
veszélyére, a miniszterelnök a nemzetgyűlés megnyitását megelőző 
napon azt indítványozá, hogy az országgyíílési föhratban a nemzet 
e készsége természetesen kimondassák, de hozzá az a méltányos kérés 
füzessék, hogy az udvar a horvát-magyar ellentétet egyenhtse ki. 
Az indítvány közhelyesléssel találkozott és tekintve a nemzetgyűlés 
túlnyomó nagy többségének hangulatát, kétséget sem szenved, hogy 
egy ily fölirat az országgyűlésen el is fog fogadtatni. Szerencsétlenségre 

1 Napló augusztus 27. 

- Nem ajánlhatom eléggé Kovács Lajosnak az olasz kérdés döntő fontossá- 
gáról írt kitűnő fejezetei (id. m. II. kötetben) elolvasását Széchenyi jelen kötet- 
ben közölt naplójának idevágó igen rövid bejegj-zései kiegészítéséül. 

' Napló május 26. 



126 TÖKTÉKETI BEVEZETÉS 

Kossuth, a ki a radikálisoknak az olasz szabadságtörekvések iránti 
mániákus rokonszenvétől tartott, azt javaslá, hogy előbb egy nagyobb 
értekezleten tapogatózni kellene a képviselők között. Széchenyi hiába 
hangoztatá, hogy sokkal egyszerűbb és természetesebb minden ilyen 
tapogatózás nélkül azt mondani, hogy a minisztérium Batthyány 
javaslatának elfogadásához köti állását. Minisztertársai ezt, a mint 
a következmények mutatták, egyedül helyes fölfogást merevségnek, 
pedantériának tartották s elkövették azt a hibát, hogy Kossuth indít- 
ványára szavaztak a minisztertanácsban.^ Az összehívott nagy érte- 
kezleten Kossuth, mint Széchenyi maga is örömest ehsmeri, ügyesen 
és lojálisán, helyes okokkal támogatva adta elő az ügyet ; de Besze 
János és utána mások )>a legotrombább módon* ellene szegültek. Xekik, 
a Mk az általános szabadság édes borától ittasultak meg — az el- 
nyomói ellen fölkelt dicső olasz nép szabadságáért fájt a fejük. Mit 
nekik pragmatika szankczió, tartozó kötelesség, becsület, mikor az ola- 
szok szabadságáról van szó ? - . . . és Kossuth a szabadság championja 
megszeppen a radikálisok kicsiny számú, de nagyszájú csoportjától, 
félti népszerűségét s beszédében kibúvót keres. Az értekezlet is zavarba 
jő erre ... a gyáva meghátrálás Széchenyit majdnem beteggé teszi, 
az éjét álmatlanul tölti, s csak akkor nyugszik meg, mikor másnap 
a nádornál tartott értekezleten Batthyány azt az eszmét veti föl, 
hogy Bécsbe megy, ott fölajánlja a magyar csapatok kiüdését az ola- 
szok ellen, a mint a szerbekkel és a horvátokkal rendbejöttünk és ehhez 
köti állását.^ Mivel az eszme helyesléssel fogadtatott s maga Kossuth 
sem tőn ellene kifogást, néhány nap midva a miniszterelnök egy 
Kossuthnál tartott értekezleten elfogadott dolognak jelenti ki, hogy 
a föliratban az olaszok elleni hadisegély kimondassék. Igen, de idő- 
közben a sajtó, a radikáHs klubbok, az utcza, magukévá teszik az 



' Napló július 4. 

- Mennyire kírhozatos vo't az olaszok szabadságáért való túlzó lelkesedés 
és mennyire nem érdemelték ezt meg az olaszok : annak megdöbbentő bizonyíté- 
kát hozza jónevü historikusimk tlr. Thim J. tp most megjelent kitűnő czikkében : 
Die Gründungsversuehe Jugoslaviens 1848 — i9 (Urgaiische Jahrbücher. Bánd I. 
Heft 1. Herausgeg. von Róbert Gragger, Berlin imd Leipzig 1921). Míg mi az 
olasz Siabadságért lelkesedtünk, azalatt a szard kormány a határőrvidéki ezrede- 
ket kémek és rüpívek által arra izgatta, hogy menjenek a császári seregből haza 
és ne az olaszok, hanem a magyarok elkn harczoljanak a pánsgerb ügyért f 
(Id. h. 31. 1.) 

^ U. 0. július 5. 



II. KÖNYV, I. FEJEZET. 



127 



Ügyet ós Kossuth nem volt volna az, a ki volt, ha nem melléjük áll, 
ha az olasz szabadságért lelkesüló'któ'l elkülönzi magát — s ezért 
Batthyányval szemben újra kibúvót keres. Nagyon erős, a mit erre 
Széchenyi naplója mond, mert perfidnek nevezi Kossuthot ; de ha- 
ragja érthető, mert Batthyány is magából kikelve hagyta el dühében 
az értekezletet.^ 

Jelen ismertetés elején kiemeltem, mily nagy hátrány Széchenyi 
naplójában szűkszavúsága és schlagwortszeríísége. Sehol ezt a fo- 
gyatkozást nem érezheti annyba a napló forgatója, mint az olaszok 
elleni segély kérdésében folyt viharosnál viharosabb miniszteri érte- 
kezletek rövid, futólagos, teljességgel ki nem elégítő jelzéseinél. Kem 
tudjuk, hogy mit mondott Kossuth a július 11-dikit követő 13-diki érte- 
kezleten, de azt látjuk a naplóból, hogy Batthyány, Eötvös, Deák, 
Klauzál és Széchenyi Kossuth szélsőségei, helyesebben mondva ama 
tojástáncza miatt, a melyet a kabmct fölfogása és az olasz fölkelőkbe 
szerelmes ellenzék közt eljárni taktikai szükségnek tartott, a leghatá- 
rozottabban kijelentették, hogy kilépnek a minisztériumból.^ Kossuth 
a többiek kilépésével nem sokat törődött volna, de a miniszterelnököt, 
monda, ő is követni fogja. Mit csináljon a minisztérium ? Ha lemond : 
nagy kérdés, jön-e utána egy második törvényes minisztérium ? A nyilt 
forradalom útjára térjen aztán a nemzet? Ettől borzadtak vissza 
Batthyányék és engedtek Kossuthnak. )>Emberfölötti lény ez a 
Kossuth, kiált föl a kétségbeeső Széchenyi, de nem az égből, hanem 
a pokolból származott !« . . .^ 

Az a »formula«, mely a minisztériumnak az ellenzékkel való vias- 
kodása eredraényekép a föhratban annyka körüh'rja és oly sok föl- 
tételliez köti az olaszok ellen nyújtandó magyar hacüsegélyt, hogy az a 
megtagadásnak, a pragmatika szankczióban letett ünnepélyes köte- 
lesség megszegésének jellegét ölté magára, Széchenyit sehogy sem 
tudta kibékíteni. Teste-lelke egyaránt tiltakozott e koczkajáték ellen. 
Tudta, hogy ha még netalán belenyugodnék is az udvar egy ily föl- 
iratba, ez a belenyugvás csak látszólagos, csak színleges lehet. Hogyan 
kívánhassuk a királytól, hogy ő megtartsa nekünk az imént adott 
szavát, ha mi a szabadság — az olasz lázadók szabadsága ! — ürügye 
alatt lerázzuk kötelmeink nyűgét magunkról ? . . . Hosszas lelkitusa 



^ IT. 0. július 11. 
2 Napló július 13. 
' U. 0. július 20. 



128 TÖRTÉNETI BEVEZETÉS 

után a július 21-diki értekezleten a nádornál fölállott és bejelenté lemon- 
dását, oönmagam iránti kötelességem, monda, hogy kilépjek egy oly 
minisztériumból, a mely az országot a romlásba viszi ; örvénybe bukni, 
ha odavezetik az embert, érthető ; de rossz úton odavezetni másokat, 
az egy oly lelki agónia, a melyet én nem bírok ki.« A jelenet drámai 
lehetett ; arczán, tekintetén, egész lényén látszott Széchenyinek a 
szenvedés. Kérlelik, csitítják, fejtegetik előtte, hogy ha visszalép, az 
egész minisztérium, aztán Isten tudja mi minden összedől ; kérik, 
hogy lelke megnyugtatására, idegei pihentetésére, új erő gyűjtésére 
vegyen szabadságidőt, de maradjon bent a minisztériumban ... és 
Széchenyi a kötelességek e rémítő összeütközésénél, megriadva a nyilt 
forradalom tükrétől, melyet \asszalépése esetére annyi nagy hazafi, 
annyi derék kartársa tart eléje, hallgat a marasztaló kérésre, meg- 
adja magát, a közelebb fekvő kötelesség teljesítését vállalja . . .^ Meg- 
adta magát, de lelke megtört. Mély fájdalommal és a szégyen érzeté- 
vel jegyzi föl, hogy »perfid bázison lehetetlen a megegyezés !« . . . 
Az osztrák háznak olasz birtokait a bécsi kongresszus, előtte a spanyol 
örökösödési háborút befejező nemzetközi szerződések, ezek előtt egy- 
két specziáUs szerződés biztosították, azonkívül a felsőolaszországi 
territóriumok legnagyobb részét évezredes hííbéri kötelékek fűzték a 
Németbirodalom fejéhez . . . Ezeket a kötelékeket a nemzeti egységre 
való törekvés szétszaggatá s e szétszaggatásban mi is segítettünk neki. 
Csak az egy Széchenyi István és odaadó híveinek kicsiny köre merte 
az »olasz szabadságról* azt az akkori szabadságittas világban szent- 
ségtörésnek tartott kérdést, hogy »ki nekünk Hekuba?« gondolat- 
ban fölvetni, csak Széchenyi és szűk köre gondolt a latin közmondásra, 
hogy »hodie mihi, cras tibi« .... Ez a »cras« két hosszú emberöltő múlva 
be is következett. A végzet úgy látszik csak befűtött mozdony. Rá 
kell előbb emelni a sima sínpárra, hogy aztán előre törtethessen. Mi 
segítettünk ráemelni . . . 

Ez a bővebben elemeztem két kérdés világosan mutatja Széchenyi 
nem mindig kellemes helyzetét a minisztériumban, de ezeknél alsóbb- 
rendű ügyek is bizonyos elszigeteltségben tüntetik föl. A hadierő gyors, 
átmenet nélküü magyar-lábra állítását illetőleg pl. ő határozottan 
Mészáros mellett foglalt állást és megmaradt nézete mellett akkor is, 
mikor Mészáros a nemzetgyűlés kierőszakolt ellenkező akaratának 

^ A napló július 21-diki bejegyzése minden szűkszavúsága mellett is drámai 
erővel hat. 



11. KÖKYV, I. FEJEZET. 129 

megadta magát.' Hy izolált helyzetben állott Széchenyi akkor is, 
midőn az augusztus 3-dki országos ülésben Kossuth, Gorove, Teleki, 
Nyáry, Pázmándy. tehát a legkülönbözőbb pártárnyalatok vezér- 
emberei, azt mondták az Ausztria és a Kémetbirodalom közötti viszony 
tárgyalásánál, »hogy nem segítünk Ausztriának a német elem ellen<>. 
Még Eötvös is helyeslé ezt ; Batthyány pedig közömbösnek mutatko- 
zott. Széchenyi az egyedüli, a ki itt is a pragmatika szankczióbeli köte- 
lezettségünkre utal, ha, a mitől Isten óvjon, oda fejlődnék a dolog. 

Gyakran bántja őt Batthyány magatartása. Már a legelső napok- 
ban kétely merült föl lelkében, van-e a miniszterehiökben annyi szer- 
vezőképesség , a mennyi kellene? Aggódik aztán, hogy Batthyány 
vezetni sem fog tuckd és bábbá váhk Kossuth kezében. Bosszantja, 
hogy a miniszterehiök félénknek tartja őt óvatossága miatt, a mi persze 
nem gátolta meg Széchenyit, minden előforduló alkalommal barát- 
ságosan figyelmeztetni Batthyányt, hogy a túlzások semmi jót nem 
hoznak az országra, de bitóhoz vezetik őket a vezérembereket és akkor 
nem lesz majd valami nagy vigaszára Batthyánynak, hogy )>az ő 
tigyéért« ide jutott a dolog. Hogy-hogy, feleié csípősen Batthyány, 
hát nem a Te ügyed is ? . . . Zokon esett neki, hogy nemcsak a minisz- 
terelnök, de többi kollégái is mosolyogtak financziális aggodalmain, 
mikor május végén számítgatta előttük, mily óriási összegekbe fog 
kerülni a háború ; - pedig tán később, mikor már nem volt közöttük, 
eszükbe jutott, hogy mennyire igaza volt neki. 

Deákkal és Eötvössel a leggyakrabban egyetértett Széchenyi ; 
de sokszor nem titkolja az előbbivel való elégedetlenségét. Deák a 
maga aristidesi igazságérzetében szerette hangoztatni, hogy »ezt és 
ezt nem engedi a törvény*. Egy ily alkalommal a doceáló közjogász 
olympusi nyugabna kihozta Széchenyit sodrából és odavágott Deák- 
nak, hogy »a mi föladatunk a hazát megmenteni és én, ha erről van 
szó, fütyülök a törvényeitekre !« . . . Széchenyi lelkéből beszélt Deák, 
mikor a hon"át bonyodalom elején a heveskedő Kossuthnak kérőleg 
monda : »Én bármit inkább kívánnék, mint a háborút*^ — s annál 

1 V. ö. napló július 27., augusztus 17. Xz igaz, hogy mikor másnap a fiatal 
magyar tüzéreket ág3'úkkal gyakorlatozni látja, a kik csak hat hét óta katonák, 
szakértő szeme teljesen meg van velük elégedve s örömmel jeg}'2i be naplójába : 
eVortreftlich !« 

^ Napló márczius 19., márczius 30., ápril 2., ápril 17., ápril 26., május 20., 
május 26. 

' U. 0. ápril 19. és június 2. 

Gr. Széchenyi István döblinsi hagyatéka. I. köt. 9 



130 TÖRTÉNETI BEVEZETÉS 

élénkebben sebzé Széchenyit, a mikor néhány nap muIva ingadozni 
látta ugyanazt a Deákot ; a mi Kossuthot persze föltüzelte. »Deák 
eléggé savanyúkáposzta ahhoz, hogy engem cserbenhagyjon, — írja 
naplójában — és ezzel csak Kossuthot paprikázza föl.*^ De megint ki- 
békül vele a fölirati ügyben mutatott magatartása miatt és lelkese- 
déssel jegyzi föl : Deák mint egy Isten úgy beszélt !^ 

Vonzalma Deákhoz, Eötvöshöz, lojalitása Batthyány iránt, jót 
akaró, békítő természete, a melylyel nem egyszer lecsendesíté — épen 
ő ! — a Kossuth ellen féktelen haragra lobbant Batthyányt, a ki ilyen- 
kor indulatosan hagyta el a miniszteri értekezletet ; személyének 
varázsa stb. oly tényezők voltak, melyek helyzetét személyi vonat- 
kozásokban kellemessé tehették volna a minisztériumban bármi for- 
rongó, de nem forradalmi időben ; mert mikor a dolgok és események 
fejlődése a forradalom útjára vezetett, ezek a mondott tényezők ere- 
jüket vesztették. — Kossuth, Szemere és Batthyány eleintén Széchenyi 
hazaszeretetének tudták be, ha egy-egy értekezleten a szokottnál erő- 
sebben ítélt a szerinte koczkáztató és mint magát draszticze kifejezte, 
»szemtelenségi politika* fölött f de mikor már a vihar kitörőben volt, 
mikor Kossuth egy nála tartott értekezleten, augusztus közepén 
pathossal monda »én üdvöt látok a forradalomban* : az effélék ellen 
hangosan tiltakozó Széchenyi már reakczionárius gyanújába kerül,, 
talán Kossuth előtt is, de mindenesetre hívei előtt. »Én hát reak- 
czionárius vagyok, — írja keserű gúnnyal Széchenyi. — így neveznek 
ők ! már most mindent rá lehet fogni akárkii'e !«^ 

Az ő reakczionáriussága abban állott, hogy a végleges törést az 
udvarral és Jellasichcsal mindenkép meg akarta akadályozni, és abban, 
hogy a magyar fajt a vérveszteségtől, az összeroskadástól féltette. 
Ahg van lap a naplóban, különösen a két utolsó hónap alatt, hogy ne 
jajdulna föl a vér és lángtenger miatt, mely leM szemei előtt a magyar 
láthatárt elborítja s melyben népének meg kell semmisülnie. E rémítő 
helyzetben, melyből a szabadulás reménye napról-napra fogy, tépelődő 
természete befelé, saját énjének fordul és az önvádak kínpadjára vonja 
azt a lelket, melyet az események keselyűi kívűhől amúgy is véresre 
marczangoltak. 

' U. 0. június 14. 
- U. 0. július 12. 
' Pl. ápril 28., máiiis 1. 
* Napló augusztus 16. 



II. KÖNYV, I. FEJEZET. 



131 



Ezeknek az önvádaknak első magvait azonban, mint a naplóból 
most már világosan látjuk, mások vetették el ekkor Széchenyi lelkébe. 
Már a márcziusi pozsonyi zavargások alatt mondották neki szemre- 
hányással gr. Széchen Károlyné s Zichy Félixné : Das ist doch eigent- 
lich Ihr Werk ! . . . »Mit válaszolhatok erre ?« kérdé Széchenyi. »Én 
világosságot, Batthyány és Kossuth tüzet hoztak intézményeinkbe . . . 
az én akaratom tiszta és nemes volt . . . engem nem becsvágy vezetett... 
cn reformer voltam és soha nem izgattam.*^ — Később ifjúkori barátja, 
gr. Andrássy György tőn neM szelíden szemrehányást, emlékeztetve őt 
régebbi esztendei időzésükre, mikor megjósolta neki, müy gyújtó 
csóvát fog a Hitel az állam gépezetébe vetni. Ez épen úgy fájt neki, 
mint herczeg Esterházy szemrehányása, a miért őt Széchenji a mi- 
nisztériumba való belépésre rábeszélte. Majd az izzó napok kellős 
közepén, augusztus első felében, herczeg Bretzenheimné vádolta meg 
őt keserű hangon, hogy mindazt, a mi történt, neki, Széchenyinek 
hatalmában állott volna megakadályozni, de e helyett inkább egy 
Kossuth kollégája akart lenni és maradni . . .- 

E vádak és szemrehányások magvai, ijesztő bujasággal burjánoz- 
tak föl Széchenyi lelkének aggodalomszántotta termőföldjében. Igen, 
monda már május végén, soknemű tevékenysége kellős közepette, 
mindennek én vagyok oka ; nem kellett volna az 1825-diki ország- 
gyűlésen föllépnem ; én vagyok az oka, hogy az általam vert csapáson 
Kossuth és Batthyány föltörtethettek. Isten bocsássa meg, de én jót és 
békéset akartam . . . Világosan látom magam előtt a magyarság minden 
életelemének teljes fölbomlását és lelkiismeretem azt súgja fülembe, 
hogy )>minden csepp vér, mely folyni fog, te reád esik vissza !«^. . . Nem, 
valóban nem az utolsó tényezője vagyok annak, hogy a dolgok ide- 
fejlődtek, a főok vagyok én ! . . . Folyton fülemben cseng, írja odább, 
a mit nekem 25 esztendővel ezelőtt Metternich mondott, hogy ha csak 
egyetlenegy követ vesz is ki az ember az ívboltozatból, az egész össze- 
omlik. Tehát jobb volt volna, ha nem születtem volna vagy semmihez 
nem kezdtem volna. Isten bocsásson meg nekem ! . . .' 

• Napló márczius 20. és 22. 

- Napló május 21., június 23., augusztus 9., augusztus 31. 
^ Május 20., június 13., július 5., július 13., július 18. 

* Napló augusztus 11. 



132 TÖRTÉNETI BEVEZETÉS 

Végtelenül jól esett neki, mikor tépelődései közt Prónav Albert 
a meggyőződés hevével vigasztalja : »nem, nem, Te semminek sem 
vagy az oka« . . .^ A szemrehányások és önvádak terhe alatt megkísérli 
ekkor fölegyenesedni és biztatón szól saját magához : Engem a haza- 
szeretet ösztönzött és tiszták voltak gondolataim ; reformer voltam 
és nem uszító. De ha Jézus szeretetvallásából autodafékat csináltak 
az emberek, miért követték volna hívebben az én tanításaimat ? »Fel 
a fővel ! Nemest, delit szomjazott lelkem mindig ! Ám mitől tartsak 
tehát ?« . . .- Majd a kegyetlen végzet ellen fordul és azt mondja, hogy 
nem Kossuth és társai rombolnak le mindent, hanem magasabb 
hatalmak, és ezekkel szemben csak egy passzív védekezés van, az, 
a mit a költő mondott : si fractus iUabatur orbis, impavddum ferient 
ruinae ! De van-e joga a leomló romok közt emelt homlokkal várni 
be a neki szánt végzetet? Van ! oBecsvágy vagy sértett becsiiletérzés 
vezetett-e engemet ? A legkevésbé sem ! Valami világi, földi ok ösz- 
tönzött-e? iVem. Valami mellékczél irányított-e pohtikai pályafutá- 
somban ? Soha ! Uszítottam-e ? Tápláltam-e csak egyetlen nemtelen 
gondolatot bárki ellen ? Soha ! LeLküsmeretem mind e tekintetben 
egészen tiszta* . . . S mikor a kínos éjszakában az önvizsgálat erre a 
kedvező eredményre juttatá, »egészen megnyugodtam, — írja — és édes 
szunnyadásba merültem*. Csöndes álmai fölött ott lebegett »egész 
pohtikai tevékenységének két vezércsillaga : a tiszta honszerelem és 
az őszinte hűség az uralkodóházhoz «.^ 

Am jól van : magával és lelkiismeretével tisztában lehetne, ha 
mindig nyugodtan tudna hallgatni e bíróra és bíznék a mint bízhatnék 
benne. De ez a bizalom félénk, üldözött őzike volt, mely csak egy-egy 
pUlanatra tudott a cserjék árnyában megjjíhenni, hogy fölriasztva 
kétségbeesetten fusson a nemzetre tornyosuló vészföllegek meg-meg- 
robbanó dörgései és az elhatalmasodó önvádak vérebei elől. Retten- 
tőket szenvedett minden, a déhidékről jövő rossz hír után ; lelke át- 
élte a fölpörzsölt magyar falvak menekülő vagy lekaszabolt lakossá- 
gának minden szenvedését ; a vad ráczok és oláhok által fölgyújtott 
kúriák és jobbágyházak tüze őt égette ; a szörnyű kezdetből még ször- 
nyűbb folytatást látott következni, a melyben a nekivadult nem- 
zetiségek lángözönbe fojtják a véres homlokkal négyfelé küzdő ma- 



^ Napló májas 17. 

- Márczius 24. és 25. 

^ Napló július 19., augusztus 5. és augusztus 15. 



II. KÖNYV, I. TEJEZET. 133 

gyárt — és hideg borzongás fut hátunkon végig, mikor olvassuk, hogy 
egy, a fölcsigázott honfiúi aggodalom vízióitól kínos éjen fölriadva, 
naplójába ezt a jóslatszerű végzetes följajdulást írja : »E1 vagyok 
veszve . . . Czenket elveszik az osztrákok ... óh én álmaim !«i 

Kétségbeesésének azonban csak egjik, noha a hatalmasabb és 
átfogóbb eleme volt az égető gond, a tépó' fájdalom, melylyel hónát és 
faját féltette. Azon a kálvárián, a melyen szétroncsolt idegei Golgo- 
tájára följutott, egy második lelkitusa kínjai is kísérték : a köteles- 
ségek kemény összecsapása. Mélyen dinasztikus érzés, meggyökered- 
zett királyhűség, mely egész mentalitását betöltötte, a Szt. István 
koronájának hordozója iránti absolut lojalitás és kötelességérzet, 
mely a férfiúi becsület fogalmával összeforrott : az ezekből kialakult 
gondolat- és érzésvilág volt az a súly, mely a mérleg egyik serpenyő- 
jében nyugodott. A másik serpenyőbe előbb annak a homályos érzet- 
nek a latjai, később annak a mind világosabbá váló tudatnak nehéz 
fontjai kerültek, hogy azt a bárkát, melybe evezősnek márcziusban ő is 
belépett, hazájának, fajának és királyának egyaránt becses kincseket 
szerezni a közel jövő igéretföldjéről, hogy ezt a bárkát a forradalom 
szele, a gondtalan evezősök és illúzióktól mámoros kormányosok 
karjai a hűségtörés és egyszersmind a nemzeti szerencsétlenség ingo- 
ványai közé taszítják és hogy neki a becsület tiltja, valamely a bár- 
kához kötött csónakba szállva elhagyni a vesztébe indult hajót és föl- 
riadt társait ... A tisztesség, a becsület azt parancsolá, hogy marad- 
jon a czéljavesztett bárkán, a mint naplóavató sorai mondják, 
bárhová viszi is az ! Kettentően zúgott fülébe, mikor idegei legválsá- 
gosabb perczében, augusztus végén, egy országos ülésen fölhangzott 
Kállay Ödön kiáltása, hogy »a ki a Hitelt írta, most minket el nem 
hagyhat !« - 

Nem egyszer tesz kedélyhuDámzásai közt keserűen vagy gúnyosan 
szemrehányást magának, hogy mily ostobaság volt tőle Kossuth sze- 
kerére ülni és nehéz sóhaj száll föl lelkéből : oh, ha most szabad ember 
volnék, gondtól, felelősségtől menten ! . . . Emberileg teljesen ért- 
hető ez a vágy különösen annál, a kinek átfinomult, megroncsolt vagy 
fölzaklatott idegei a legkisebb érintésre is tízszeres, kimerítőbb erő- 
vel reagáltak, mint azokéi, a kiket flegmával, fatahzmussal, erős, egész- 
séges idegekkel vagy finom idegek helyett durva kötéUel ajándéko- 

' Napló augusztus 4. 
^ Napló augusztus 31. 



134 TÖRTÉNETI BEVEZETÉS 

zott meg a gondviselés. De ezt a futó vágyat, valahányszor föltámadt, 
mindannyiszor legyőzte a múltjából folyó kötelesség erős tudata. 
)>Nem lépni be a minisztériumba ? — kérdi magától. — Tisztességes 
dolog volt volna ez tőlem s a dynastia és az ország javára való ? 
Nem ! . . . tehát jöjjön a minek jönnie kell !«^ 

Ez a kettős kín : látni mint rohan nemzete és faja a romlásba és 
érezni az erős erkölcsi nyűgöt, mely őt e rohanó szekérhez lánczolja 
és akarata ellen összeütközésbe fogja hozni egy másik kötelességgel : 
ez a kettős lelkitusa zúzta pozdorjává a legnagyobb és leghívebb 
magyar lelki \dlágát, e tusák rettentő ökölcsapásai hatottak be ideg- 
rendszere czentrumába. 

A végső krízis úgy látszik augusztus 20-án, épen nevenapja éjje- 
lén kezdődött. Az önvádak súlya alatt nem tudott elaludni ; tízszer is 
gyertyát gyújtott, föl s alá járkált hálószobájában. »Ki lehet-e bírni 
soká ezt az állapotot, kérdé, a nélkül, hogy őrült, őrjöngő és kétségbe- 
esett legyen az ember ?« ^ A fenyegető kísértet elől, mint egykoron nagy- 
nevű atyja, a vallás emlőin keresett vigasztalást. Átment a krisztina- 
városi templomba, a hol nejével és gyermekeivel gyakran szokott 
imádkozni, s a plébánosnak meggyónva, föltárta lelki harczát. »Ön nem 
vethet önmagának semmit sem a szemére, mert a míg önmaga munkál- 
kodott, minden jól ment és a hiúság egy neme, monda a derék lelki 
orvos, azt hinni, hogy egy ember lehet ily nagy dolgok oka.« De Széchenyi 
nem érzé magát megnyugtatva. Az én irataim ébresztek föl a nyug%'ó 
magyart, a kaszinók szülték a köröket, klubbokat ; én raktam meg az 
alapot, a melyen Kossuth és Batthyány megnőttek ; mindennek én 
vagyok oka. A kínnak és fájdalomnak mekkora tengerét kell még 
átszenvednem, míg mindezt megbűnhődöm ! . . . Gondolat- és fogalom- 
világában látszik már a zavar, mikor egy viharos éj után azt mondja 
nejének, hogy ennyi romlást nem tud elviselni : »menjünk együtt a 
halálba !« »llily nyomorúság, mily gyöngeség ez, — felelte a derék asz- 
szony ; — ha halnunk kell, mint vértanúk haljunk meg !« »Ez nekem 
új erőt adott, — írja Széchenyi ; — a szenvedés poharát Istenbe vetett 
megadással fenékig fogom kiüríteni* . . .^ De ez az új erő csak pilla- 
natokig tartott. Egy benső hang. mely nem szűnik meg odadörögni 
neki, hogy ominden bajnak Te vagy a főoka*, egymás után két éjjel nem 

1 Különösea fontosak e nemű tusai közt a július 5-diki és augusztus H-diki 
bejegyzések 

^ Napló augusztus 20. 

' A napló augusztus 20. és 25-diki bejegyzései. 



II. KÖNYV, I. FEJEZET. 



135 



t'iigedi aludni a magával viaskodót. Meggyón másodszor, meggyón 
harmadszor a krisztinavárosi templomban, fölveszi az úrvacsoráját, de 
nem tud vigasztalódni, sőt kétségbeeséssel kiált föl, hogy senki, de 
senki nem akarja látni a világtörténeti katasztrófát, mely előttünk 
áll.i Nappalait a munka, az értekezések foglalják el ; de éjjeleit láto- 
másai töltik be. Vadul kiált föl szeptember 3-án éjjel, hogy 48 óra 
niulva minden lángban fog állni és hogy senki, de senki nem akarja 
neki elhinni ezt. 

Biztosra vehető, hogy a lelkibomlás küszöbét már ez éjszaka 
átlépte. Mert ekkor jut eszébe először szerencsétlen sógornője, Karo- 
lina, a ki oly végzetes szerepet játszott ifjú életében. Lelkiismereti 
furdalásai ez ártatlan beteg asszony halála miatt szintén mardosni 
kezdik : egy új, alaptalan személyi önvád, egy üres fantóm társul 
a többiekhez, egy üres fantóm, mely őt Döblingben üldözni fogja . . . 
Szeptember 4-én már pisztolyához nyúl, hogy agyonlövi magát ; de nem; 
még értekezletre megy Kossuthhoz, a hol a szétdúlt arcztól miniszter- 
társai megrémülnek — és fölmentik őt a további maradás alól. Men- 
jen szabadságra pihenni, gyógyulni. Elfogadja. Megírja rövid szabad- 
ságkérő levelét a nádorhoz, de el van határozva, hogy visszajő : itt 
fog élni és halni.- 

»Ember még nagyobb zavart a világba nem hozott, mint én. 
Oh Isten, könyörülj rajtam!* — ez az utolsó bejegyzés szeptem- 
ber 4-én. 

Hűséges orvosa és barátja, a derék Almási Balogh Pál, másnap 
vitte magával a gyógyintézetbe, pihenni és gyógyulni, a nagy kedély- 
beteget, a kit az úton aztán elért a lelki kollapszus. A legtisztább 
elmék egyike elhomályosult, mert a túlfeszített idegek fölmondták a 
szolgálatot s földi purgatóriummá, pokoUá változtatták számára a 
döbhngi tartózkodás első éveit.' 

1 U. o. augusztus 29. és 30. 
^ Napló szept. 3. és szept. 4. 

* Mint tört ki azután szept. 5. a katasztrófa, azt, .^Imási Balogh Pál után, 
Zichy Antal Sz. I. élete II. kötetében is bőven olvashatni. 



136 TÖRTÉSETI BEVEZETÉS 



II. FEJEZET. 

Az első évek Döblingben. Kétségbeejtő levelek. A jobbulás. Lonovich és az öreg' 
Mcttemii-h jótékony befolyása. A gyógyulás. Széchenyi ími kezd. Kisebb müvei. 
Remek intelme Béla fiához. — Szó'gyény, Deák Ferencz, Toldy Ferencz Széchenyi- 
nél és Széchenyiről. 

Ezekbe az irtózatos időkbe mély bepillantást enged az a vér- 
fagyasztó önvallomás, melyet a sűrűn ismétlődő lázrohamok után 
önmagával viaskodva 1849 márczius 21-én, döblingi tartózkodása 
hetedik hónapjában tett papírra ; aztán az a néhány levél 1849— öl- 
ből nejéhez, Pál bátyjához, Görgenhez és Tasnerhez, melyeket Gör- 
gen épen tartalmuk miatt nem vélt tanácsosnak a czímzettek kezé- 
hez kiszolgáltatni. 

»Én, Széchenyi István,^ a legnyomondtabb teremtmény vagyok,^ 
a ki valaha lélekzett ; mert tudom, hogy lelkiismeretem örökké gyö- 
törni fog a poklok minden kínjaival« — így kezdi az önvallomást és 
aztán ebben a hangban folytatva, megbomlott agyidegeinek fantá- 
ziája a vádak oly rettenetes halmazát zúdítja önmagára, hogy szinte 
megkövülten olvassuk. Lelketlen, szívtelen, csak érzékiségének és 
hiúságának élő embert lát a maga elé tartott tükörben, a ki elfásult 
idegei föUzgatására a hazafiasság sportjára vetette magát, 24. szót 
betanult magyarul, 60.000 frtot fölajánlott maga sem tudja mi czélra 
és egyszerre nagy ember lőn. Elbizakodottságában az Isten küldött- 
jének hitte magát ; megírt 16, hazafias szólamokkal czifra könyvet,^ 
a melyeket neki az ördög diktált, s az ördög segítségével megrészegítő 
a magyar nemzetet ; lerészegíté és a forradalomba hajtotta s noha 
egy pillanatra meghőkölt ettől, a másik perczben mégis elég lelket- 
len volt Esterházyt a minisztériumba való belépésre rábeszélni és 
rábírni Kossuthot, hogy bankjegyeket fabrikáljon és ezzel a forradal- 
mat meghosszabbítsa. Latour, Lamberg, Zichy Ödön halálát az a 
Pandora-szelencze okozta, melyet ő nyitott ki, s a melyből vér, pusz- 
tulás áradt el az egész magyar nemzetre. »Igy lettem nemzetem gyil- 
kosa ; ezért van rajtam a pokol minden kínja, mint a ki milliók lelki 
és testi üdvét tettem tönkre, a miért nincs és nem is lehet soha cx- 
piatio !« 

Mit ér az, hogy mások nem ismerik az ő bűneit ? elég az, ha ő 
maga ismeri és ha tudja, hogy Isten soha meg nem bocsáthatja neki, 

^ Önvallomás (1. jelen kötet, Sz. levelei 1. sz. a.) 1849 márcz. 21. 



11. KÖSYV, II. FEJEZET. 



137 



még ha akarja is az Isten, de nem is akarhatja. i>Én az Orion csillag- 
képében olvastam, — mondja — hogy a legnagyobb kínok között 
fogok köz- és magánbűneimért a földön elrothadni s a másvilágon 
oly új kínokra ébredni, a melyeket nem a kicsiny föld dimenzióival, 
hanem a csUlagok és a mindenség folyton növekedő méreteivel lehet 
csak összehasonlítani s a melyek közt egyedüli gyönyörűségem az 
lesz, ha saját nyelvemet leharaphatom.* 

i>Én a pokolban vagyok, — írja pár hónap múlva nejéhez.^ ÖN^em 
rögeszméim vannak, hanem a lelkiismeretem ébredt föl és ez tart 
vasmarokkal leszorítva. A megsemmisülés az, a mit óhajtok és ez 
sem lehetséges. Remegek az örökkévalóság gondolatától, mert már 
20 éves korom óta kígyóvá, az ördög eszközévé lettem. Menekülj 
tőlem Te és a gyermekek ! Téged, a Te tiszta, nemes lelkedet az én 
sorsom ne sújtson ! . . . Engem többé soha nem láttok, — írja ugyan- 
ekkor bátyjához Pálhoz — sem itt, sem a túlvilágon ; én a pokolra 
jutottam, ti Istenhez fogtok menni. Irásainmial, agitácziómmal, bűnös 
életemmel szegény hazánkat megöltem és most szerencsétlen nőmet, 
»a szegény madárkátd^ s boldogtalan gyermekeimet ölöm meg. Minden- 
nek vége ; Magyarország többé nem Magyarország és a halottak 
többé nem kelnek életre.*^ 

Kétségbeesését fokozza az égő vágy neje és gyermekei után és 
az, hogy egy, benne leküzdhetetlen erő még sem engedi e vágyát tel- 
jesíteni. Szegény feleségem, kiált föl, jobb lett volna neki, ha 
egy skorpióval találkozott volna, a helyett, hogy hozzám jött nőül. 
Majd az a gondolat gyötri, hogy nejét, )>ezt az angyalt, a kit örülésig 
szeretek, a ki arra volt teremtve, hogy Isten közelében fényesked- 
jék és az örök üdvösséget élvezze«, magával kell a kárhozatba rán- 
tania.'* 

A vad kétségbeesés e feljajduMsai, e levelek, mégis, úgy látszik, 
egy neme voltak a lucidum inteiTaUumoknak, a lélek hónapokig 
tartó mély sötétségében. De valahányszor eszméletre ébred az alvó 
lélek benne, ez mindig csak azért van, hogy önmagát annál kegyet- 
lenebbül korbácsolja. A mély érzéketlenség a mély alvás ; az ébredés, 
a tevékenység : az önostorzás. És a lélek havakig tartó mély alvása 
után mindjobban növekszik benne, az első esztendők alatt, az a fixa 

1 1849 aug. 28. L. jelen köt., Sz. levelei 2. sz. a. 

- Die arnie »Madárka'<. 

^ U. a. kelet alatt u. o. 3. sz. a. 

* Önvallomás id. h. 



138 TÖETÉXETI BEVEZETÉá 

idea, hogy Magyarország romlásának, a nemzetet ért nagy szerencsét- 
lenségnek ő és senki más az oka. Is'ern vagyok én bolond, írja Gör- 
genhez 1850 ápril havában,^ sem rögeszméim nincsenek, hanem 
a nemezis ért engem utói, mert én vagyok a hibás abban, hogy az 
én dicső, félreismert magyar nemzetem ép akkor adta saját magának 
a végső haláldöfést, a mikor fölvirágoznia, a világot ékesítenie kellett 
volna. Én vagyok az Antikrisztus, én vagyok az apokalypsis nagy 
bestiája, én rajtam teljesedik be a jóslat, hogy saját piszkomban fogok 
elrothadni. De megérdemli ezt a nemzetgyilkos ! »A pokol nagyon 
sekély, az örökkévalóság nagyon rövid, a poklok kínjai nagyon szelí- 
dek arra, hogy engem nyomorultat, a ki előtt égen és földön semmi 
szent nem volt, érdemem szerint büntessenek.* — )>Istenem, Istenem, 
mindig elismertelek, műveidet mindig csudáltam, a lélek halhatatlan- 
ságát mindig vallottam és mégis aimyira el tudtam távolodni Tőled ! 
Semmisíts meg, mert a halál nem ér nekem semmit !« 

Ivifejti azután egy folytatólagos levelében Görgenhez, 1850 áp- 
ril 27.2 hogy mily drágakő volt a magyar, hogy a nemes, a szép iránt 
legfogékonyabb nép, mely a \ilág bámulatát magára vonta volna, 
ha ő az ő démoni izgatásaival a romlás magvait nem szórja el. Tudja, 
hogy ez a gondolat nem fog neki soha nyugtot hagyni, hogy miatta 
őrjöngeni fog, meg fogják kötözni, ki fogják vetni Görgen intézeté- 
ből ; de odajő majd a felesége, föloldja a köteléket és ő hálából, őr- 
jöngésében megöli majd ezt az egy jótevőjét is : feleségét — »Magyar- 
ország gyöngyét* ! 

Az utolsó e nemű vérfagyasztó levél, az, a melyet 44 levélpapír- 
oldalon Tasnerhez 1851 máreziusában írt, annyiban nevezetes tán 
kórtörténetileg is, mert itt már bizonyos konkrét események emlé- 
kezete minduntalan fölmerül, a mi azt mutatja, hogy egy-egy futó 
pillanatra tisztulni kezd a zavaros agy. Persze az önvádak még min- 
dig erős túlsúlyban vannak s még mindig ólomsúly gyanánt nehezed- 
nek a lélek kificzamodott idegeire. A hosszú levél főthémája még 
mindig az, hogy ő az oka Magyarország romlásának, annak, hogy 
odajutott a magyar, hogy hülyék és bárgyúak uraságát, kormányza- 
tát kénytelen tűrni. Batthyány és Kossuth, mondja, könnyen 
kezelhető emberek voltak ; neki nem volt volna szabad elfogultnak 
lenni Kossuth iránt, mert ha ezt a hibát nem követi el, akkor köny- 

• 1850 ápril 21. L. jelen köt. Sz. levelei 4. sz. a. 
- U. 0. 5. sz. a. 



II. KÖNYV, II. FEJEZET. 



139 



nyen rábírhatta volna Kossuthot, hogy együtt kell menniök a kor- 
mánynyal és tererateiiiök. De mindhiába ; az ő végzete a küzdés 
a romlás, a rombolás volt — és most minden odavan ; odavannak 
a nagy magyar férfiak, odavannak »a látnokok, mint Petőfi, a ki 
az én fiam, a kinek anyját, mint annyi más asszonyt, éhen hagytam 
halni és a ki a »Felhó'kben<( az én arczképemet ^ festette meg« ... Ez 
és ehhez hasonló gondolatai a beteg agynak extasisba hozzák a sze- 
rencsétlen levélírót, mennél tovább szántja lúdpennája hegyével a 
papirost. Eszébe jut a Szózat, az Élű szobor, eszébe a )>Borúra-derű« 
és az, hogy ez most mind elveszett ő miatta, mert megfeledkezett 
arról, a mit egykor saját maga írt, hogy )>nines nagyobb bűn, mint 
másokat vezetni akarni ahhoz való tulajdonság nélkül*. Ezek a vissza- 
emlékezések kétségbeejtik. A megbomlott agyidegek újra elragadják 
gondolatait, verejték ül ki homlokára, hogy nejét és gyermekeit, a 
kiket úgy szeret, meg kell fojtania, majd attól fél, hogy neje ő miatta 
megtébolyodik — és összetörve, megalázva így írja alá hiíséges 
barátjához és titkárjához intézett levelét : — »Széchenyi István, a 
szegény, a gazfi«.^ 

... Ez az utolsó e nemű levél a jótékony krízis idejére mutat. 
Az atyjára, Clark Ádámra, Beszédes mérnökre, Petőfire, Vörösmar- 
tyra stb. való emlékezések is bizonyítják, hogy a nyomasztó köd, 
mint mondára fölszállni indul a beteg agyáról. Lassan haladt a 
gyógyulás ; de Falk szép elbeszéléséből ^ tudjuk, hogy a reconvales- 
■cens lelkére mily jótékonyan hatottak, mikor már szabad volt hozzá 
barátainak bemenniök, Lonovics püspök vigasztaló szavai, különösen 

^ Széchenj'i a »Felhó'k« LXV. versét vonatkoztatta magára : 

Fejemben éj van, éjek éjjele, 
S az éj kísértetekkel van tele ; 
Agyamban egymást szülik a gondolatok, 
S egymást tépik szét, mint vadáUatok. 
Lázzal verő szivemnek vére forr, 
Mint boszorkány üstjében a bíivüs víz. 
Gyúlt képzeletem, mint meteor 
Fut át a világon és magával visz. 
Laktársam a kétségbeesés, 
Szomszédom a megőriilés. 

- 1851 márczius 14. L. jelen köt. Sz. lev. 6. sz. a. 

' Széchenyi Istvánról írt, közismert művében. Én később ha lapszámát idé- 
zem e műnek, mindig a magyar fordítását értem. 



140 TÖRTÉSETI BEVEZETÉS 

az a szelíden feddő taiiitása, a mit már neki 48-ban a krisztinavárosi 
öreg plébános is mondott, hogy a nagyzás és hiúság egy neme ön- 
magában, egy gyönge halandóban keresni oly nemzetrázó események 
szerzőjét és kútfejét, a melynek titkos okaihoz a kulcs csak a Min- 
denható kezében van. Még annak, a mit neki a derék kismartoni pap, 
az öreg Albach hasonló értelemben 1850 végén írt,^ serami hatása nem 
volt. Hiába kérdé tőle a jó öreg, hogy dÖh volna Magyarország el- 
pusztítója, a ki buzgott az ország javáért ? Ön volna a nemzetiségek 
fölbujtogatója, a ki épen a legelső volt a megértés, a kibékülés har- 
sány szavát a túlzók ellenzései közt fölemelni ? A ki csak méltányos- 
ságot és igazságosságot hirdetett ? . . . Legyen önmagával szemben 
is igazságos és ne halaszsza gyógyulását ily alaptalan önvádak eme- 
lésével !« . . . Akkor még e szép szavak lepattantak az önmagát tépő 
lélekről ; de később már Lonovicsnak sikerült megnyugtatni őt. 

Lehetetlen azonban, hogy nejének végtelen gyöngéd levelei is 
ne hatottak volna legalább bizonyos fokig jótékonyan a beteg kedé- 
lyére és ne hintették volna el benne a gyógyulásnak persze csak las- 
san csírázó magvait. Most egy kis imádságot küld neki saját ima- 
könyvéből kinva, majd egy kis Mária-képet karácsonyra és kéri, 
hogy bízzék a Szentanyában, a ki megvigasztalja a szerencsétleneket. 
Fájdalmasan érinti, írja neki, hogy férje nem akarja látni őt ; 
de kötelességének tartja a kívánságnak engedelmeskedni, mert bízik 
abban, a mit Görgen írt neki, hogy Isten és az idő segíteni fog. Majd 
ismét szeretettel kéri, hogy önvádjaival ne kínozza magát, mikor 
inkább megelégedést nyiijthatna neki betegségében az a tudat, hogy 
minden magyai" és minden német lakosa az országnak meleg hálával 
emlékezik meg róla, mint a ki a hazának oly nagy szolgálatot tőn.^ 

Volt azonban egy más, nagyon jótékony hatása is a gondos fele- 
ség igyekezeteinek a beteg férj önvádjai lecsillapítására, e kísérteties 
árnyak elhessegetésére. A'ézetem szerint olyan, mely Louovics hatásá- 
val legalább is mérkőzik, ha fölül nem mi'üta azt. Széchenyi István 
sógorságban állott bátyja Pál második nejének szül. Zichy Emília 
grófnőnek, egy igen derék és okos asszonynak révén az öreg Metter- 

1 1850 nov. 16. ered. {Bécsi udv. Itár i)Széchenyi-Akten«). 

^ Gr. Sz. Istvánnénak a köv. ered. levelei vannak az időből férjéhez az elkob- 
zott levelek közt : 1848 szept. 10., október 12., dccz. 24. ; 1849 augasztus 19., 
szeptember 21., október 4., deczember 15., deczember 20. — Mindegyik darab 
megérdemelné a kiadást. Az 1848 októberi levélből megtudjuk azt is, hogy a bécsi 
októberi mozgalmak nem voltak befolyással Széchenyi állapotára. 



II. KÖNYV, 11. FEJEZET. 14:1 

nich herczeggel, mert ennek felesége, a híres és eszes Melanie (meg- 
halt 1854-ben) testvérje volt Széchenyi Pálnénak. Betegünk neje 
ehhez fordult orvosságért és az öreg herczeg finom tapintattal adta 
meg a kért orvosságot. Egy levelet írt, de nem Széchenyihez, nehogy 
€Z a kedély- és lelkibetegek néha föltiínő éleslátásával gyanút merít- 
sen, hogy a levél csak ad hoc, ad usum Delphini íratott. Ezzel min- 
den hatása veszendőbe ment volna. Hanem úgy fogalmazta meg a 
levelet, mintha egy közös ismerősük véleményt kért volna tőle Szé- 
chenyi felől és ő erre a kérésre adott volna választ. »Többször hallot- 
tam, — körülbelül így szól a sajátkezű eredeti levél^ — hogy régi bará- 
tom, Széchenyi István azt véli, hogy az én nézetem az ő politikai mű- 
ködéséről ingatag. lm, előadom röviden, mit tartok róla : Széchenyit 
mindig őszinte hazafinak ismertem és soha illojáUs irányban nem talál- 
tam, ő Magyarországot benső fejlesztéssel akarta a jóllét magas fo- 
kára emelni, a mihez az országban az impulzus hiányzott. Én az ő 
nézeteit osztám és támogattam. Ha önző emberek Széchenyi czél- 
jait meghiusíták : a szerencsétlen következmények okai ők és nem 
-azok, a kik jót akartak. Ha Széchenyinek azt vetik szemére, hogy 
sokat akart, nékem azt lehetne szememre vetni, hogy keveset akar- 
tam ; de ez a szemrehányás engem nem illet és ép íigy nem illeti 
.Széchenyit sem. Ő is, én is és a haza minden igaz barátja ugyanazt 
akartuk s csak gonosz lelkek igyekeztek maguknak a közjó rovására 
utat törni. Azt lűszem, ez a kevés szó teljesen elég, Széchenyiről való 
ítéletem kifejezésére és az ő fölmentésére. « . . . 

Tudjuk, hogy Széchenyi mily sokat adott Metternichre ; 48-iki 
naplója ismertetésénél is láttak, hogy közel a kétségbeeséshez, önvád- 
jai, önkínzásai kezdetén az öreg herczeg jóslatára, parabolájára hivat- 
kozik. Most fölgyógyulása küszöbén valóságos jótétemény volt neki 
ennek a férfiúnak leveléből, a ki a saját maga végzetével tette pár- 
huzamba az övét, olvashatnia, hogy a történtekért ő nem bűnös. 
Elkérte a levelet és mint talizmánt őrzé és így találták meg lefoglalt 
iratai között. 

. . . Nem azok között az önvádak között szerepel, a melyeket 
Metternich levele elhallgattatni segített, hanem önvallomásaiban és 
akkori leveleiben fordul minduntalan elő s a kedélybeteget más oldal- 
ról is a kétségbeesésig megkínozza az a kegyetlen vád, a melyet maga 
«llen fiatal sógornője, bátyja Pál első neje halála miatt emelt. Erre 

1 Közölve jelen köt. Levelek Sz.-hez függeléke gyanánt. 



142 TÖRTÉNETI BEYEZETÉS 

a nagyon fiatal, jókedvű, élénk gyermekasszonyra, az Ausztriába 
szakadt s a herczeg Lichnowskival rokon, irlandi főrangú O'Meade 
család leányára, a kit az istenek nagy szépséggel, de végtelen finom, 
majdnem sugarakból szőtt, csupa érző idegből álló gyönge testtel 
ajándékoztak meg és a kiben a maga irlandi kelta fajának közmondá- 
sos, az angol nagy írók által annyiszor kigúnyolt képzelőtehetsége 
mondhatnók tipikusan ki volt fejlődve, — a Napóleon elleni ütköze- 
tekből a bécsi kongresszus ideje előtt hősként hazatérő sógora, a 
22—23 éves szép, fiatal huszárkapitány ellenállhatatlan benyomást 
tőn. Ki tudja, vájjon a gyönge nő betegesen átfinomult idegei nem 
érezték-e meg a daüás kapitányban a géniuszt s nem épen ez az érzés 
lánczolta-e hozzá ellenállhatatlanul ? Széchenyire szintén nem maradt 
a bájos, élénk asszonyka hatás nélkül s kifejlődött köztük egy plátói 
szerelmi viszony, mely azonban a nőnél mégis erős maradt, sőt növe- 
kedett, a férfinál sekélyebb sodrású volt és apránként annál inkább 
rokonszenvbe ment át, mert Széchenyit olasz- és francziaországi ismé- 
telt küldetései és útjai távol tartották és szórakoztatták ; azonkívül 
akkori meghitt barátai, gr. Wartensleben Konstantin és herczeg Lich- 
nowski Eduárd, titkának ismerői, óva intették őt és ezzel ellensíűyoz- 
ták azt a hatást, a melyet rá a szerető asszony végtelenül gyöngéd 
és kedves levelei gyakorolhattak. Az ifjú tüdőbajos asszony észre- 
vette ezt és Széchenyi azt hitte, hogy halálát, mely 1820-ban 27—28 
éves korában következett be, ez is sietteté. Annál inkább hihette ezt, 
mert meghitt barátja, az elhunyt közel rokona Lichnowski Eduárd, 
mikor a szánandó asszony elhunytáról barátjának írt, misztikus leve- 
lében erre látszott czélozni és Széchenyit mintegy bűnbánatra hívta 
föl. Ettől a gondolattól Széchenyi nem tudott szabadulni s mikor 
48-ban a lelki kollapszusban összeesett, lázas álmai közt ez az emlé- 
kezet egyre megjelent : az asszony gyilkosának hiszi magát és ezzel 
az önváddal is tetézi megtépett lelkének pokoli kínjait. 

Azokat az ártatlan leveleket, a melyeket Karoüna utána küldött 
Olasz és Francziaországba,^ aztán két barátjának e szíve titkával foglal- 
kozó leveleit mint ereklyéket őrzé Széchenyi ; fekete pecséttel pecsé- 
telte le 1845-ben egy nagyobb borítékba, a melyre ráírta, hogy halála 
után elégetendők. A rendőrség azonban Széchenyi öngyilkossága 



' Egj'ben pl. arra kéri Steffeljét, hogy mikor a szövetséges seregek Parisba 
be fognak vonulni (Széchenyi ott volt a seregben), e nap emlékére vegj'en neki 
Parisban egy egyszerű aczél karikagyűrűt a bevonulás dátumával. 



U. KÖSÍV, II. FEJEZET. 145 

után, mint láttuk, lefoglalá c kis csomagot és kegyeletlen kézzel föl- 
bontotta. De jól tette. Mert e levelek egy tiszta szerelem beszédes 
tanúi s ha van mit vetnie Széchenyinek önmagára, az csak abban áll, 
hogy akaratlanul is elárulta, megvallotta viszonszerelmét. És még 
egyet : azt, hogy mikor egy vidám férfitársaságban Bécsben, alig- 
hanem 1813 elején asztaltársai az ifjú, élénk és kedves gyermekasz- 
szony szépségét magasztalták, a még akkor nem szerelmes Széchenyi 
a maga nőhódító-allűrjeivel, boros fővel nem restelte azt mon- 
dani, hogy ha akarná, ez az asszony is az övé lehetne, — a miért 
másik sógorasszonyától, legöregebb bátyjának Lajosnak komoly és 
derék feleségétől meg is kapta egy hosszú levélben a megérdemelt 
feddést.i 

. . . Széchenyi földúlt lelkének ezek az önvádjai is, mint a többiek, 
lassanként lecsendesedtek. Az Isten és az idő, a mint felesége oly 
mélységes hittel hitte, meghozta a gyógyulást. Az 50-es évek első 
felének további esztendei alatt, melyekről semmi tudósítás nem ma- 
radt fönn a döbUngi hagyatékban, lecsillapodnak az izgatott idegek, 
a nyugalmat találó agy visszanyeri apránként erejét s a tiszta érte- 
lem fölkelő napja elől megfutnak a marczangoló önvádak rút sakál- 
jai, hogy többé soha ue térjenek vissza. A tollat most már Széchenyi 
azért veszi kezébe, hogy szeretteivel, híveivel, jó embereivel levelezzen; 
gazdasági ügyeit mint jó hadvezér a főhadiszállásról intézze és hogy 
most már egészséges gondolatait remeteségében papírra vesse. 

Magasabbra még nem tör gondolataiban a vén sas, a kinek szárnya 
megsérült ; de megpróbálja a meredekebb sziklák tövében egy-egy 
törpefenyő bokrából a másikhoz repülni. így születik meg már 1856-ban 
egy kedves aesthetiko-ethikai értekezése, első erőpróbája a gyógyulás 
küszöbén belül : a »Szerelem-Szeretet«. »Tudtomra — így kezdi kis 
művét — egy élő nyelvben sincs e két érzet oly tisztán és elhatározot- 
tan elkülönítve, mint a magyarban. A német pl. azt mondja : Die 
Liebe ist ein Geschenk der Götter, de nem tudhatni, ezen Liebe alatt 
azon érzelmet érti-e, mely a két nemet egymáshoz szenvedelemre 
lobbantja, vagy azon érzelmet, a mellyel a jobb ember az egész élő 
világi egyetem iránt viseltetik.* »Pedig, — folytatja, — mily kimond- 

' Az itt pló'adottakat azon levelekből merítem, melj-eket a Sz. általi 845-bal 
lepecsételt, de 1860-ban rendőrileg fölbontott csomagocska tartalmazott. L. erről 
bővebben jelen Bevezetés 1. könyv utolsó fejezetét (az elkobzott iratok jegyzé- 
két). Bőven kiterjeszkedhettem volna ez anyag alapján Széchenyi életének ez ifjú- 
kori epizódjára, de nem tettem, mert föladatom keretén túl ment volna. 



ÍM TÖBTÉSETI BEVEZETÉS 

hatatlan különbség van e két érzelem között !« A szerelem mindig indu- 
latos, szenvedélyes ; izgalmak, képzelmek állapota vagy gyümölcse, s 
ha természetes is, salakja van. A szerelem az egészséges emberben 
szeretetbe megy át. »S ha valami magasabb, világosabb lényt képze- 
lünk, mint a gyarló embert, pl. egy angyalt, mely tisztábban lát, 
melynek tekintete messzebbre és mélyebbre hat, mint az indulatteh 
földi lakosnak szeme, veleje: gondolhatunk-e együy lényt szerelmesnek? 
Lehetetlen ! mert ily lény csak szerethet; de szerelmes soha nem lehet. « 
A szeretet az igazi, a magasztos érzelem és Széchenyi ennek nyújtja 
a pálmát.^ 

Mintha magának is kedve telnék remeteségének ily és hasonló 
gondolatai termékében, a következő esztendőben tollat ragad, hogy 
idősb fiához, Bélához, annak 20-ik életéve betöltése alkalmával, nagy- 
korúsága küszöbén, egy remek parainesist írjon.^ De nem rendszeres, 
theoretikus értelmű intelmeket, melyek költészet és bölcsészet határai 
közt elmosódva nagy általánosságban tanítanák fiát örök igazságokra 
és ezzel talán eltéveszthetnék czéljukat. Ebben a parainesisben a régi 
Széchenyi lelke szólal meg : gyakorlati úton, egy-egy konkrét esethez 
fűzve a mondandókat, példákat hoz föl ott, a hol kell ; intve és feddve, 
bátorítva és dicsérve igyekszik fia lelkében az erény, a kötelesség- 
érzet, a humanitás, a munkakedv, a hazaszeretet, a családi és haza- 
fiúi erények mag^'ait elvetni, a meglevő, fejlődő cshákat öntözni és 
kövéríteni, s gondos kézzel kigyondálai az itt-ott mutatkozó bur- 
jánt, mely a fiatal kebel kertjében, az ifjúság kövér, még kapálatlan 
humusán fejét a hasznos növények közt szintén föl-fölüti. 

Visszatekint fia gyermekéveire, arra a félárva időre, melyben 
atyjának szerencsétlen betegsége és anyjának efeletti bánata miatt 
a fejlődő fiú nevelők kezére lőn bízv^a. Erősen, de igazságosan bírálja 
•ezek methodusát, eUsmeri a jót, a mit nyújtottak, de gáncsolja pl. 
azt a rideg, karitás nélküü módszert, melyet Podhorszky Lajosnál, 
a később híressé vált, nagy nyelvismeretekkel bíró, de szerencsétlen 
végű tudósnál megállapítani kénytelen és a melynek tulajdonítja fia 
zárkózott kedélyét. De hálát ad az Istennek, hogy fia mindamellett 
testileg és lelkileg oly remekül kifejlett, a kire szülei büszkék lehetnek. 
Különösen vigaszt nyújt neki, mikor látja fiában a nemes humanitást, 



1 Sz. sajátkezű fogalmazata és tisztázata. V. 5. jolen köt. Bevez. 1. könyv, 
«toLsó fejezet, az elkobzott iratok jegyzékében. 
* Egészen közölve jelen kötetben. 



II. KÖNYV, n. FEJEZET. 145 

azt, hogy atomja sincs benne az ostoba kevélységnek, hogy ember- 
társaiban a lelki nemességgel bírót szereti. Inti azonban, hogy újabban 
bizonyos fölületesség kapott benne lábra, a melynek egyedüli orvos- 
sága az önismeret. Erre a fiatal embert az atyai tanácsok rávezethetik, 
ezek taníthatják meg az igazság meghallgatására, a minek kimon- 
dása illetéktelen ember szájából sértő lehet, de az atyáéból soha nem 
az. Dicséri azután őszinteségét, mely atyjához írott leveleiben is meg- 
nyilatkozik, néha tán az önérzet meg nem engedett fokával, a mit 
azonban a kamaszévek hatásának kell betudni ; az alap t. i. az őszinte- 
ség, ha önhittséggel nem párosul, szép és férfias tulajdonság. Majd 
rátér a kötelességteljesítés tanulására és gyakorlására. Nem szabad 
azt mondani, a mit Béla mond : majd ha eljönnek a komoly napok, 
mikor a nagy, a komoly kötelességek teljesítésének ideje család és 
haza iránt elérkezik, majd akkor teljesíteni fogja, mert tudja, hogy 
teljesíteni kell kötelmeit. Már most, az apróbb, a kicsiny kötelessé- 
gek teljesítésében is gyakorolnia kell magát s kötelessége most abban 
áll, hogy anyjának a gazdaság ellenőrzésében segítsen. Ez készület a 
jövőre a hazai teendőire is. 

Szeretettel rója meg továbbá, hogy noha ország-világ dicséri őt 
szülei előtt szerénységeért : ez a tulajdon most még nincs oly mérték- 
ben benne, mint kellene. Utal fiának egy nagyon gyönge czikkére, 
mely a Lovászati és Vadászati Lapok 1857. évi 19. számában jelent 
meg,^ mielőtt atyja észrevételeit meghallgatta volna róla. Óva figyel- 
mezteti, ne üljön föl a lapok dicséretének, mely tulajdonkép nem a 
czikknek, hanem a Széchenyi-névnek szól. Ha írni akar, jól meggon- 
dolja, a mit papírra vet s beszélje meg előbb hozzáértő barátaival, 
mint atyja tette, mint Teleki, Eötvös és a lüsfaludyak cselekedtek, 
mert épen a kezdőnek kell jól megrostálni, a mit mond és épen neki 
Széchenyi Bélának, mielőtt a nyilvánosság elé lép. Mert higyje el, hogy 
mikor komoly emberek elolvasták azt a czikket, nem egy talán azt 
gondola : látszik, hogy az öreg Széchenyinek elborult az elméje, hogy 
ilyen íráshoz oda engedi adni fia envét.- 

Rátér aztán a gondos atya arra, hogy minden jóravaló embernek 
bizonyos élettervet kell maga elé kitűzni. Örömmel látja fia napló- 

1 Erről Tasner is tudósítja az öreg Széchenyit 1857 október 11. ered. »Szé- 
chenyi-Akten«. 

^ Tasner pártját fogta a fiatal grófnak a 5zigorú atyai bírálat ellen ; Lono- 
vics is megdicséri Béla grófot egy, atyjához írt levelében 1857 október 20. Ered. 
♦Széchenyi- Akteno. 

Gr. Széchenyi István düblíngi hagyatéka. I. köt. 10 



146 TÖRTÉNETI BEVEZETÉS 

jában, mily szeretettel csüng szerencsétlen hazája jövőjén és élete 
terve hónát boldogítani, faját nemesíteni. Ez megnyugtatja őt, mert 
ő ugyan leszámolt ezzel, és nem tud már hinni, mint egykor hitt ; 
de helyesli, ha fia a haza jövőjén nem esik kétségbe és azok közé tar- 
tozik, a kik fennen hirdetik, hogy »él magyar, áll Buda még !« 

Majd fiának egy másik tulajdonságát bonczolja, hogy t. i. gyors 
a fölfogása, de lassan gondolkozik. Ezt az utóbbit atyjától örökölte. 
De ez nem baj, mert bizonyos előnyökkel jár ; a ki lassan gondolkodik, 
az elmélyed, mindent jól meghány és így sokszorosan kárpótolja magát 
a gyors fölfogás hiányáért. Saját magát álhtja itt föl az öreg Széchenyi 
példa gyanánt és ezzel is mutatja, hogy az alaptalan önvádak, az ön- 
kínzás hiénái régen elosontak lelkéből. »A tények beszélnek mellettem, 
— írja — és élő bizonyságot szolgáltatnak, hogy magamat legalább eb- 
ben a tekintetben önámítás nélkül ítélem meg. Mert csaknem minden, 
a mihez hozzákezdettem, áll és él még . . . mert minden körülményt 
mindig jól meggondoltam, minden lehető akadályt alaposan megmérle- 
geltem, elliárítottam vagy legyőztem és nem feledkeztem el semmi- 
ről, a mi a végső sikert biztosítja.* — Inti hát fiát, hogy a gyors föl- 
fogással ne elégedjék meg ; az elmélyedés a fő és annak, a ki oly neme- 
sen gondolkodik, mint Béla, ezen tulajdonság megszerzése ok\^etlenül 
szükség, ha meg akar felelni kitűzött életczéljának, a nemesleUa'í haza- 
fiságnak, a melynél magasztosabb nem létezik. 

Majd az idővel, az egészséggel, a pénzzel való okos gazdálkodás 
hasznaira figyelmezteti, e három tényezőre, a melyek czélszerű föl- 
használása alapján készülhet fia a jövőre a hazáért . . . )>Feljő-e még 
a magyar nép napja, én nem tudom. De erre a kérdésre sok okos em- 
ber igennel válaszol.« Készülj hát erre a szerencsés eshetőségre, hogy 
a maga idejében megragadhasd a hazádnak kedvező pillanatokat és e 
pillanatokból hosszú esztendőket teremthess. Igyekezzél hazádért 
gazdag, vagyonos lenni, hogy eszközeid legyenek a nagy magyar nép- 
család nemesbítését és fölvirágoztatását munkálni. 

. . . Vájjon csodálhatjuk-e, hogy ez a remek parainesis, mely- 
nek a fentebbiekben csak halvány kivonatát adtuk, még a rendőrségi 
közegek lelkét is lefegyverezte, meghatotta ? . . . Thierry nagy dol- 
gozóterme előtt kis szobájában belemélyedve olvasta ^'ecasek, hogy 
referáljon róla rideg miniszterének s a referáda Széchenyi enkomiuma 
lön : »A lélektani és pedagógiai ismeretek leggazdagabb kincsei vannak 
ez iratban fölhahnozva, — monda a jó titkár — és ritka életbölcseség 
fénye ragyog ki belőle minden lapon. Még a grófra egyébként oly jel- 



II. KÖSYV, II. FEJEZET. 



M7 



lemző rhapsodikus írásmodor is kerülve van e kis műben s az egész 
gyönyörű logikájával teljesen egyöntetű. «i 

. . . Ebbe az időbe esik Széchenyi »Ömsmeret« czímű dolgozatának, 
mely döblingi kéziratából 1875-ben látott napvüágot,- első redakcziója. 
A munka nemzetneveléstani és hygienikus elveket fejteget Széchenyi 
ismeretes elbeszélő, mulattató és anekdotákkal tai-kított modorá- 
ban ; de már erős politikai czélzásokkal s oldalvágásokkal spékelve a 
kormány ellen. Más dolga miatt ezt a művet egyelőre félretette ; ké- 
sőbb nagyobb gondot fordított kidolgozására a nélkül, hogy egészen 
befejezte volna. Csak 1859-ben tisztáztatta le fogalmazását Kiss Már- 
tonnal, a kit 1859 őszén fogadott föl titkársegédi minőségben. A tisz- 
tázat és konczeptus a márcziusi házkutatás alkalmával Kiss Márton 
kézikofferjában találtatott meg és elkoboztatott ; de mint teljesen 
»unverfánglich« már május havában kiadatott az özvegy grófné- 
nak ;3 míg a legelső brouillonjához írt schlagwortszerű feljegyzések, 
melyek épen a pohtikai czélzásokat domborítják ki, visszatartattak. 

A döbüngi remetének 1856-ban megkezdett irodalmi működése 
mutatja, hogy idegeiben és lelkében egészen helyreállott a fölborult 
egyensúly s a hatalmas agy ősereje a maga teljes gazdagságában bon- 
takozhatott ki. 1856 óta Széchenyi Istvánt a régi, mélyen gondolkodó, 
mélyre tekintő főnek kell tartanunk már apró munkái után is. De 
vele közvetlen érintkező barátaitól és ismerőseitől is egész sora a tanú- 
bizonyságoknak fekszik előttünk. Deák Ferencz, Szőgyény László, 
Toldy Ferencz és Lonovics 1857-ben meg-meglátogatják és örülnek 
a nagy hazafi visszanyert szellemi erői és lelki ruganyossága látásánál, 
bár testét a kiállt szenvedés és a kor hatalma (Széchenyi már ekkor 
67. évében járt) erősen megviselték is. Szőgyény azt írja róla 1857 
első felében,* hogy 48 márcziusa óta tökéletes aggastyán lőn belőle ; 
egykori érdekes, deli alakjának csak romjai maradtak, kopasz feje, 
hosszil ősz szakálla, halvány arczszíne s pongyola öltözete alig enge- 
dek gyanítani a hajdan csínos, mmdig divatosan öltözött Széchenyi 
Istvánt. Deák Ferenczre, a mikor 1857 júliusában egykori miniszter- 

1 Necasek jelentése az elkobzott és Sz. halála után lefoglalt iratok kivona- 
tairól 1860 ápr. 14. után (közösen Prandtnerrel, a ki a jelentés más részeit írta). 
Ered. D-Széchenj-i-Akteno. 

- Önismeret. Irta Gr. Széchenyi István. (Döblingi kéziratából.) Budapest, 
Athenaeum, 1875. 

^ Az 1875-diki kiadás Kiss Márton eme tisztázata alapján készült. 

* Emlékirataiban II. 95. 

10* 



148 TÖRTÉNETI BEVEZETÉS 

társát meglátogatta, már jobb benyomást tőn Széchenyi testi álla- 
pota. »Öregült ugyan, — írja^ sógorához, — de nem többet, mint bárhol 
is annyi idő óta öregült volna ; valamivel kövérebb, de fehérebb*. A mi 
azonban lelki állapotát illeti, erről mindkét megfigyelő, különösen 
Szőgyény, a ki gyakran és hosszasabban érintkezett vele 1857 nyarán, a 
lehető legkedvezőbb bizonyítványt állítják ki. »Bö alkalmam volt akkor 
meggyőződnöm, — írja Szőgyény — Széchenyi lelki- és elmebeli álla- 
potáról, mely a megháborodásnak legkisebb jelét sem mutatá. Ugyan- 
azon éles ész, gondolatmenet, beszédmód volt nála most is tapasztal- 
ható, mint midőn őt legfényesebb korszakában ismertem, úgyhogy 
én erősen hiszem, hogy Széchenyi soha megtébolyodva nem volt. Min- 
dent tudott, a mi történt, de a mostani bajokat vagy az azokat meg- 
előzötteket egy szóval sem tulaj donítá magának, mint azt néhány év 
előtt tette.« Kiegészíti ezt Deák Ferencz tudósítása, a ki azt írja öreg 
barátjáról, hogy »a mi lelkiállapotát illeti, abban úgy látom semmi 
nyoma a betegségnek. Eszejárása épen olyan, mint előbb volt ; elő- 
adása épen olyan érdekes. Negyedfélóráig voltam nála, igen örült, 
igen szívesen fogadott. «- A hű Tasner 1857 őszén már azt óhajtja, 
bár kilépne már Széchenyi a nyilvánosság terére, legalább anyagi, 
gazdasági kérdésekben és e nemű működésével »fajunkat másodszor 
megmentené* s még 1858-ban is ismétü, mily örömet okoz neki. 
hogy szeretett ura és barátja )>lelkének régi fiatalságát és ruganyos- 
ságát visszanyerte*. És a derék Toldy Ferencz, egy 1859 elején kelt 
levelében \Tsszaemlékezve Széchenyinél másfél esztendővel azelőtt 
tett látogatására, meghatottsággal áldja Istenét és a gondviselés 
titkaihoz számítja, hogy a döbhngi remetét »megifjította, — mert 
soha oly épnek ExzeUencziádat nem láttam, — s lelkének azt az 
erőt adta vissza, melynél hathatósabbal Exczellencziád fiatal kora 
óta nem rendelkezett. Igazságos retributiója ez a magyarok Istenének, 
kit imádva kérek, hogy Exczellencziáddal egy új virágzásnak korát 
éresse el, sőt vívassa ki !« ^ 

De ha nem bírnók is a mondott munkácskákat Széchenyi teljes 
fölgyógyulása első éveiből, ha nem maradt volna is ránk Szőgyény, 
Deák, Tasner és Toldy tudósítása, ha a világtól teljesen elzárva és 

- 18.57 július 21. Marienbadból. Kóavi: Deák Ferencz beszédei. II. köt. 
(2. kiad.) ,S85. 

- Szőgyény és Deák az id. helyeken. 

^ Tasner Sz.-hez 1857 november 26. és 1858 június 14. ered. »Széchenyi- 
Akten« és Tuldy F. Sz.-hez 1859 febr. 12. Lásd jelen köt Levelek Sz.-hez 3. sz. a. 



II. KÖKyV, in. FEJEZET. 149 

senkivel nem érintkezve igazi remeteéletet élt volna is a döblingi re- 
mete, akkor is hírt aclna a hatalmas agy visszatért erejéről az a nagy 
magyar mű, melynek fogalmazványát Kiss Mártonnál kobozta el 
márczius 3-án a rendőrség s melyről futólag többször volt már szó. 
Itt most az ideje, megismerkednünk e tartalmas alkotással, a melyen 
Széchenyi 1857 kora tavaszától november haváig, mint a nagyívrétű 
papírlapok szélén mindig hűségesen följegyezte, majdnem naponként 
dolgozott. 



III. FEJEZET. 

Széchenyi döblingi nagy magyar szatírája 1857-ből. — A ))Blick«. — A Hunnia 
és a oPesti Por és Sár* ; a Garat. 

A zeneköltészet terén az ötvenes és hatvanas években nagy divat- 
ját élte két sajátságos rokon műfaj : a »r§verie« és a )>fantaisie«. Az előbbi 
azokat a gondolatokat és érzelmeket akarta kifejezni, melyek szerzője 
lelkében a múlt emlékeiből fakadtak. Az egyik zeneköltő bánatos 
hanggal merengett e múlton s a jelen fájdalmait viharos ütemekben 
temette el ; a másik a biztató jövő szelíd hangképeiben igyekezett a 
keserű emlékek után megnyugvást találni ; míg a harmadik mindig 
csak a szenvedésekben gazdag múltra tekintve vissza, fájdalmát a 
kétségbeesés erejével ontá ki akkordjaiban s elűzte velük a rövid 
melódiákban fölröppenő remény egy-egy pacsirtáját. 

Nem ugyan a zenei alapgondolatban, de alakra és tartalomra 
rokon a )>réverie«-vel a második míífaj. Itt nem átszenvedett fájdal- 
makra vagy átélt gyönyörökre való visszaemlékezés zendül meg a 
hiirokon, hanem a jelen örömeiből vagy bánatos érzelmeiből alkot 
magának a művész, egyéni hajlamai szerint, egy képzeleti, borús vagy 
derűs kedélyvilágot. 

Széchenyi döbhngi nagy magyar munkája e két zenei műfajnak 
csodálatos összevonása — prózában ; mennyegzője a széles szár- 
nyú álmodozásnak a csapongó képzelettel, a sötét közelmúlt s a szo- 
morú jelen sivár mezőin. Bármi hatalmas és változatos is azonban a 
zene nyelvének gazdagsága, s bármi megrázóan tudná is azt az elkese- 
redést és sokszor vad fájdalmat kifejezni, mely Széchenyi álmodozá- 
sára ránehezül : arra a gúnyra, arra a szarkazmusra nincsen hangja, 
mely e műben a keserűségek időközeit betölti — és a leghatalmasabb 
zenei dissonantia sem volna képes csak jelezni is azt a persiflage-t, 



150 TÖETÉNETI BEVEZETÉS 

mely végigsivít az egész munka lapjain. Fantázia és révedezés csak 
forma, a szemhatárral vetekedő elasztikus keret, a melyen belül a 
döblingi remetének érzelmei, reflexiói és értékelései metsző élczekbe, 
maró szatírákba és néha megdöbbentően nagyszerű gorombaságokba 
öltözve mozognak. 

Képzeljük el Széchenyit, a mint 1857 elején döblingi lakásán 
késő esti és éjjeli órákban szobáiban föl-alá járva vagy karosszékében 
ülve maga elé idézi azt a véres közelmultat, a melynek iszonyait 
szemeivel ugyan nem látta, de agyidegeinek lázrohamaiban mégis 
végigszenvedte. A most már egészséges agy képzelettükrében föltűn- 
nek a bitófák, melyeken a nemzet legjobbjai lehelték ki lelküket ; a bör- 
tönök, a melyek sötétjébe nemes áldozatok ezreit rekeszté el a féke- 
vesztett zsarnokság ; a koldusbot, melyet más ezrek kezébe ugyanaz 
a kegyetlen hatalom nyomott ; a mély erdők sűrűje, melyben a mene- 
külők csoportjai találnak menedéket ; Kölcsey testté vált barlangja, 
hol az üldözöttek felé gyilkos kard mered, s a puszták nádasai, a hol 
a kivert farkasok fészkében, az akaratuk ellen szegénylegényekké lett 
honvédszökevények lelnek búvóhelyet. Majd fordul egyet a kaleido- 
skop csöve és Széchenyi látja a leigázott országban az idegen hivatal- 
nokok, fegv\'eres bérenczek és zsandárok ezreit, a Budán s a megyék 
székhelyein parancsoló furcsa, addig nem ismert alakokat ; füle figyel 
és nem haU magyar szót, a hazai hangok helyett egy idegen nyelv igéi 
hirdetik az idegen győzők uralmát, mely az 5— 6-felé tépett országra 
nem ismert tör\'ényeket és az egykor hangos, dalos mezőkre síri csön- 
det kényszerít évek hosszú során át — s a külföldnek, Európának azt 
hirdeti, hogy czivilizálni, építni, teremteni jött ! 

A rémes látomás kísértetei összesíírűsödnek lelkében ; megfoj- 
tanák őt, ha benne maradnának. De hová öntse ki? Kinek mondja 
el ? Leül és megkezdi írását : saját magának és saját maga megkönnyeb- 
bülésére. Kincs vele semmi más czélja, csak ez ! 

A gondolatok a keserűséget és fájdalmakat, ezek amazokat űzik, 
kergetik. Azért nincs bennük serami rendszer, semmi beosztás, csak 
az eszmetársulás általános törvénye az uralkodó ; csak ez az egy 
törvény fűzi egymásba a komoly, a fájó. a sziiró, a humoros, a szarkasz- 
tikus, a véres képeket a múltból s a jelenből ! . . . Mért kell annak 
i'igy lenni, a mi van ? kérdi. Jól van ez így ? Süért van ? Bonczol- 
gatja a viszonyokat, a nagy bukás következményeit, bűnnek, bünte- 
tésnek, bosszúnak tág mezőt enged. De a mezőnek egyszer mégis 
csak végének kell lenni ; a büntetésnek meg kellene szűnnie és a ren- 



II. KÖNYV, III. FEJEZET. 151 

des törvényes állapotoknak helyre kellene állaniok. Miért nem álla- 
nak helyre? lük a gátolói? S előveszi az uralkodót, tanácsosait, 
szemükbe néz, elemzi egyéniségüket, lelküket, jellemüket és hiszi, 
hogy e tényezőkben meglalálta a vezérgondolatot : a magyarság 
kiirtását, az ürügyet, melylyel ezt megokolják s a czélt, a melyért 
ezt megcselekedni akarják. S mikor így kutató lámpájával az embe- 
reknek és tetteiknek arczába világít : azt látja, hogy amazok vagy '•*«» 
tudatlanok vagy gonoszok vagy képmutatók, emezek pedig ostobák, 
hitványok és erkölcstelenek. És mégis ezeké a világ ! . . . Ekkor ki- 
tör belőle az akasztófa humora. Fölölti isteni fantáziájának százrétű 
köpönyegét és mint valami ó-egyiptomi vagy ó-indus bűvész, végig- 
tánczoltatja maga előtt a gyűlölt alakokat, teletömi zsebeiket élcz- 
czel, gúnynyal, szatü-ával, hatalmas gorombaságok szikladarabjaival 
és örömét találja benne, mint ütik-vágják, sebzik egymást a fantasz- 
tikus táncz közben a zsebükbe lopott fegyverekkel . . . 

A mimka nehezen, óvatosan indul. Szemmel látható, kézzel fog- 
ható, hogy a sok mondani, panaszolni, vádolni való összetorlódik 
lelkéből és agyából a papirost szántó penna hegyére. A nemzeti gé- 
niusz, a nemzeti jellem és a nemzeti hagyományok fejtegetéseivel 
kezdi, s azt kérdi, lehet-e egy népnek mindezt szegre akasztania, 
máról-holnapra megváltoznia, téglát hordania az új Ausztria új épüle- 
tének fölépítéséhez, a mint azt a kormány és hivatalos szócsövei kíván- 
ják és tanácsolják az uralkodó példájára hivatkozva ? De kicsoda ez 
az uralkodó ? Egy osztrák főherczeg s a magyar korona egykori örö- 
köse, ha a successió folyamán rákerül a sor. Ha tényleg mégis több 
-ennél : miért több ? Vagy khály vagy hódító. Ha hódító : mi joggal 
bünteti »lázadó« czímen azokat, kik becsületes harczban, fegyverrel 
kezükben védték hazájukat a hódító ellen. Ha kkály : miért nem 
koronáztatja meg magát s miért bitorolja az apostoü czímet, mikor 
csak apostoU magyar királyt ismer a világtörténelem? 

A hódító és a kú-ály közötti különbséget érzéke, szíve megsejtet- 
hette vohia az uralkodóval, mert a szív minden húszéves ifjúban üdén 
dobog ; de ő nála tanácsosai a szív parancsát fejedelemhez nem illő 
gyöngeségnek festették s hogy ily tanácsosokat választott maga mellé, 
az végzete. Ifjúkorával, éretlenségével rútul visszaéltek azok. Leg- 
előbb berezeg Schwarzenberg, a bakó, a kiről az emberek nem szeret- 
tek beszélni, »mert számos kalandjai oly kimondliatatlanul büdösek, 
mikép nevét említeni úgy óvakodtak az őt ismerők, a mint bizonyos 
kerek nyílások fedelét sem emeli fel senki sürgető szükség nélkül«. 



152 TÖRTÉKET! BEVEZETÉS 

De mikor »a halovány, vér után szomjazó vampir megszabadítá a föl- 
det saját magától*, remény kelt az emberekben és sokan bizalom- 
mal néztek a munkás, az eszes Bach működése elé. Bach azonban 
csak eszes, nem okos embernek bizonyult ; az okosság az államférfi 
tulajdonsága, eszes minden szédelgő lehet. És az eszes Bach a hata- 
lom polczára jutva, elővette azt a régi furfangját, melylyel 48-ban 
a bécsi aula diákjait megnyerte, hogy t. i. »fölötte ügyesen belement 
ezek kificzamodott észborjuzásaiba«. Személyesen nem hízelgett soha 
császárjának, de mindig úgy intézte a dolgát, mintha belemenne az 
uralkodónak Schwarzenberg által megmérgezett mentalitásába. És 
így megszilárdította azt a hatalmas, mindent átfogó, de mindent 
meg is fojtó zsandárrendszert, mely alatt Magyarország nyög. Száz- 
ezrekre rúg a hivatalos kimutatások szerint a zsandárság által csak 
egy negyedévben előállított »bűnösök« száma ; a fejedelmi asztalra 
küldött e vad nagy mennyisége mellett eltörpül a régi magyar kirá- 
lyok nemes vadászainak a kir. konyhára bevitt összes szállítmánya^ 
Ebben az arányban 49 vége óta 1857 elejéig 7 és fél millió bűnösnek 
kellett lennie Magyarországon, és e hatalmas száramai vájjon verse- 
nyezhetne a tatárpusztítás? 

Pedig ez mind csak egyik oldala a rendszernek, a melynek tit- 
kairól, szerzőiről, oszlopairól és eszközeiről a leplet le kell rántani. 

A függöny e félrerántásával Széchenyi szaggatott, indulatos, 
rezonirozó előadása, — melynek föltűnően éles kifejezéseit az eredeti- 
ben magában fogja megismerni az olvasó — megszakad. Ettől kezdve 
utolérhetetlen képzelő erejével költött párbeszédeket közöl velünk, 
melyeket a császár Bachhal folytat, de a melyeknél csaknem min- 
dig a miniszter a beszélő ; azután párbeszédeket, a melyek a minisz- 
ter és egy Szekirvári nevíí magyar főúr között folynak ; meglesi aztán 
és elmondja a miniszter, a miről egy Bécsben élő magyar arisztokrata 
s egy hozzá látogatóba jött magyarországi egyszerű ismerőse egy- 
másnak elpanaszkodnak ; beleszövi előadásába a minister a maga 
dialógusait br. Hauerrel és br. Geringerrel, a magyarországi polgári 
közigazgatás főnökeivel ; hűségesen referál arról, a mit a birodalmi, 
de különösen a magyarországi állapotokról, az uralkodóról, a kor- 
mányról, magáról Bachról egy bécsi éjjeli mulatóhelyen egy cseh- 
országi czukorgyár igazgatója neki elmondott, miután sikerült Bach- 
nak üldözött és rendőri megfigyelés alatt álló magyar mágnás képé- 
ben a cseh gyáros bizalmát megnyerni, noha »kajla lábszáraim és 
akasztófavirághoz illő fiziognomiám miatt, — mondja Bach a föl- 



n. KÖXYV, ni. FEJEZET. 



155 



ségnek — a jó cseh eleintén sehogy sem akarta elhinni, hogy magyar 
emberrel van dolga«. 

A mi elítélőt, rosszat, lesújtót ezek és hasonló »meglesett« pár- 
beszédek a monarchia külügyi és belügyi politikájáról, az uralkodó- 
ról, a miniszterekről, a magyarországi közigazgatás szerveiről, a bé- 
rencz bécsi és külföldi sajtóról, legfőkép azonban magáról Bachról 
elmondanak, a mi szitokkal, kárhoztatással őt és az egész rendszert 
összes tényezőivel együtt illetik : azt mindig szörnyűködve, de min- 
dig leplezetlenül előadja az lu-alkodónak. Előadásának, mely a leg- 
durvább, legsértőbb kifakadásokat sem hallgatja el, élénkítő eleme 
az a száma nélkül való apró, csípős, politikai ízű anekdota, melyeket 
a kilesett párbeszédekből szed föl a miniszter, s a melyeket a saját 
maga történetkéivel vegyesen tálal föl az m-alkodó elé. Vezérmoti- 
vuma pedig, mely folytonosan föl-fölüti fejét s minden egyes pár- 
beszéd elmondásánál a legkülönfélébb változatban ismétlődik, az, 
hogy a magyarságot, e csökönyös, lázadó, megpuhítatlan, jóravihet- 
len, czi\'ilizáczióra alkalmatlan fajt apránként a legkülönfélébb esz- 
közök és módok alkalmazásával ki kell irtani, és hogy maga a gondo- 
lat, hogy az uralkodót valamikor intrikus besúgók, befolyásos kérel- 
mezők a szorosra fogott kantárszár megeresztésére, a rendszer szeli- 
dítésére, meg^'áltoztatására vagy épen a magyar jogigények eUsmeré- 
sére bírhatnák, hogy maga ez a gondolat még álomban is teljes és 
tökéletes képtelenség s hogy az üdv csak a megállapított rendszer- 
hez való következetes ragaszkodásban és csak abban taláUiató föl, 
hogy ő, Bach, császári urának mindenkoron a legjobbat akaró hű 
szolgája, mindvégig helyén maradjon s az uralkodót éltefogytáig 
fejedelmi kötelességei teljesítésében támogassa és helyettesítse. 

Mikor Széchenyi a maga gondolatait, a \nszonyokról, intézmé- 
nyekről, a kormány embereiről megfogant értékeléseit és jellemzéseit 
e határtalan fantáziával kigondolt párbeszédekbe belebujtatta : keserű 
humora, maró szarkazmusa folyását olykor megakasztja az elnyomott 
düh, a kétségbeesés, fájdalom egy-egy akaratlan kitörése, néha épen 
a leghumorosabb előadás közepette. Ennek a lelki hangulatnak gyü- 
mölcsei azután azok a brutalitások, a melyeket mint a nyári zivatar 
hirtelen csattanó mennydörgéseit vagy mint a ketreczbe zárt orosz- 
lán rémítő fölordítását subhmiseknek, fönségeseknek tarthatnánk, 
ha a nyelv salakjából válogatott szavak maguk meg nem döbbente- 
nének . . . 

De a fölgyülemlett keserűség eme vulkanikus kirobbanásai arány- 



154 TÖETÉXETI BEVEZETÉS 

lag ritkák, elvesznek a példa nélküli, csak egy rendkívül mozgalmas 
agyból ömölhető, finomabb vagy dun-ább persiflage tengerében. 
Ebben az özönben úszik az egész munka. Ebbe fuUasztja bele Bach- 
tól és Grünnetől kezdve a legutolsó cseh Bach-huszárig, a legkisebb 
zsandárkáplárig az egész rendszer összes intézőit és tényezőit ; ezzel 
önti nyakon a fantáziája furulyájával előcsalt alakokat, mint a jó- 
kedvű gyerek a lyukálDÓl fuldokolva kibúvó ürgét ... És a mi fő, a mi 
jellemző, nem az alakjait mozgató író az, a ki persiflál, hanem maguk 
az alakok kenik egymásra és önmagukra a kegyetlen mártást vagy 
a naiv czinizmus egy nemével, vagy bizonyos bohém nembánomság 
könnyelmíí őszinteségével, vagy a kalandor szerencselovag finoman, 
ügyesen merész szemtelenségével; nünt a császár persiflálásánál 
Bach teszi, a kinek például az ajakán egy ízben az őt kebelbarátjává 
fogadó fejedelem észbeü tehetségének mértékéről a kedélyes szmcze- 
rizálás közben olyan jelző talál kisiklani, hogy maga Bach is bele- 
rémül és belenémul ; de hála Isten, nincs baj : a császár nem hal- 
lotta, mert a hosszú előadás alatt elaludt ! 

Már maga a gondolat eredeti, melylyel Széchenyi a párbeszéde- 
ket, Bach előadását az uralkodónál bevezeti. A császári fogadószoba 
mellékhelyiségében hallgatózik lábujjhegyen, mint valami kíváncsi 
komornyik, a minister, mikor Apponyi György kihallgatáson van s 
midőn távozása után a császár a csöngetyű zsinórjához nyúl, be- 
ugrik Bach, mert tudja, hogy őt hivatja a fejedelem, — őt, a hű és 
türelmes szolgát, a kinek ágya fölött is ott függ, hogy soha szem elől 
ne téveszthesse, két kép, minden becsületes osztrák alattvaló szim- 
bóluma, egy kutya és egy hosszúfülű paripa : az ebhűség és a szamár- 
türelem megszemélyesítői ... A császár átnyújtja neki Apponyi em- 
lékh-atát. Ismerem, — mondja a minister — mert mielőtt Fölséged 
megkapta, már gondom volt rá, hogy másolatot kaparintsak róla s 
most azon frissiben tanácsolhatom Felségednek, hogy efféle peticzió- 
kat fogadjon el, de ne ígérjen rájuk soha semmit, ha még annyiszor 
megismétlik is a kérelmezők peticzióikat. Hadd essenek elfojtott 
mérgükben sárgaságba vagy májbajba, legalább hamarább itt hagy- 
ják az árnyékvilágot s mindannyiszor kevesebb lesz egy Apponyi- 
féle tolakodó magyarral. De ki kell hallgatni az embereket, mert vala- 
mit mindig kicsikarhatni, kicsalhatni belőlük, választ, ígéretet adni 
azonban nem szabad. Engem egy Szekírvári^ nevű goromba magyar 

' Xem Szekér, hanem Szekirvári, mert szekírozza Bachot. 



II. KÖNYV, m. FEJEZET. 



155 



szokott így bosszantani memorandumaival és mondókáival. A múlt- 
kor is épen kávémat szürcsöltem és gyönyörködtem a Szt. István- 
rend nagykeresztjében, melyet, mint Fölséged kegyeinek kitűntető 
jelét hálókabátomon is viselni szoktam, mikor berontott hozzám a 
goromba ember és megragadván Szt. István-rendem szalagját, hogy 
előle el ne szaladjak, elkezdé unalmas panaszait és tanácsait. Szeret- 
tem volna kivetni vagy összezúzni őt ; de nem mertem, mert elszakít- 
hatta volna a rendszalagot ; meg aztán okosabb beszélni hagyni az 
ilyen embert s kipiszkálni belőle az ostoba magyarok bibéit. Mert 
okosnak, óvatosnak és bátornak kell lenni az embernek az ilyen in- 
zultusra hajló egyénekkel szemben is, de különben is minden körül- 
mények közt, mint én rendesen lenni szoktam. Hogy óvatos tudok 
lenni bármi viszonyok között, azt megmutattam 48-ban, mikor a har- 
czok színhelyéül a barrikádokat csak azért választottam, mert tud- 
tam, hogy nagyrészt fenyőgerendákból készültek, a melyek egyikére 
ha jő az árvíz, pompásan fölkaphatok s kieviczkélhetek rajta az ár- 
ból. Bátorságomat pedig bizonyítja az, hogy e mozgahnak küzdteré- 
ről fiákerben menekülve, nem rettegtem a kocsi ablakából — igaz, 
hogy behunyt szemmel — egy pisztolyt találomra elsütni. Nem mond- 
hatja hát senki, hogy meg nem érdemeltem a nagykeresztet, sőt tu- 
dom, hogy szent István maga is örül ennek, mert jótállhatok róla, 
hogy a mint ő föl tudta építeni az ezeréves Magyarországot, épúgy 
le tudom én rontani, ha kegyes császárom mindvégig megajándékoz 
baráti bizalmával . . . Inkább százezer pátenst írjunk és adjunk ki. 
mint egy választ ily ostoba magyar peticzióra. A pátensekkel Ausztria 
többi hűséges népének mindenkor nagy örömet szerezhetünk, a magya- 
rokat pedig vexálhatjuk, alkalmat adliatunk újra meg újra az osz- 
lopnak és kötélnek megtenni közöttük a maguk hasznos szolgálatát. 
Míg ellenben, ha az Apponyi-féle kérelmezőket válaszra érdemesíti 
Fölséged, ezek a nyújtott kisujjat mindjárt könyökig megragadják, 
nádort és efféle bolondságokat követelnek ; pedig az ilyen követelés 
kellemetlen következményeit Fölségednek is be kell látnia, bármi 
keskeny is, magimk közt mondva, a fölfogása. A véres Boldog ber- 
ezeg (Schwarzenberg Félix) véres politikáját eleintén magam is kár- 
hoztattam, de nem mertem szólni, mert nem tartam magamra nézve 
hasznosnak, Fölségednek, mint akkor még fiatal oroszlánnak, efféle 
ártatlan mulatságát megzavarni és koczkáztatni azt, hogy haragjá- 
ban engemet magától ehúgni vagy szokása szerint mint kifacsart 
czitromot a ganéjdombra vetni méltóztassék. Most azonban már be- 



156 TÖRTÉSETI BETEZETÉS 

látom, hogy a Boldog berezegnek igaza volt, s hiszem cs vallom, hogy 
Isten jóvoltából és Fölséged bizalma alapján 20—30 év alatt fölépít- 
hetem az líj Ausztriát, csak kitartásunk és türelmünk legyen hozzá . . . 

Igaz, Fölséges uram, — folytatja másutt a miniszter — hogy 
egy nagy baj van : pénzügyeink nyomorúsága, de erről is lehet termi. 
Itt volna egyik eszköz, hogy Fölséged rátukmáhia egy miUió magyarra 
egy millió kamarási kiücsot 200—200 arany taxa lefizetése ellenében,^ 
s a ki nem fogadná el, arra büntetésül 400 arany bírságot róna. A má- 
sik mód volna az államcsőd, melynek az a nagy előnye, hogy tulajdon- 
kép csak az özvegyeket, az árvákat és a kistőkéseket sújtja, a kik 
sírnak-rínak, de végre is szép csendesen éhen elhalnak. 

Ennek a rossz pénzügyi helyzetnek az a kellemetlensége, hogy 
miután Fölségedet, mint a 49-iki segítségért nem valami nagyon 
hálás urat a pimasz muszkák eléggé szemtelenek fölötte igen gyíílölni, 
ha velük e miatt háborúra kerülne a sor, a hős Grünne minden napó- 
leoni talentuma mellett is a nen-us rerum gerendanim hiánya gyászo- 
san éreztethetné magát. Az a dur\"a SzeMrvári ugyan azt mondja,, 
hogy a muszkát könnyen ki lehetne engesztelni, ha Fölséged engem 
dobna oda bűnbakul, a mikor aztán a czár vagy Szibériába küldene 
engem nyusztra vadászni, vagy talán kötélre érdemesítene ; noha 
másrészt meg a pimasz magyar gróf szerint Fölséged népszerűbbé 
nem tehetné magát és jobban föl nem lelkesíthetné birodalma összes 
népeit bármi nagy, hősi és magasztos tettre, mint akkor, ha engem 
a Szt. Istv'án tornyának legmagasabb csúcsára fölmagasztalni mél- 
tóztatnék. — Tudom én, fölséges uram, hogy nemcsak Szekír^^ári 
gondolkodik így rólam, hanem a többi magyarok is, mert meg akar- 
ják fosztani Fölségedet tőlem, védangyalától. De nem félünk ; ha 
Haynau vérbefuUasztá őket, br. Geringer^ barátom, a ki különben 
mellesleg mondva a legmesteribb karikatúra a magyar nádori szé- 
ken, tintába fogja őket fullasztani ... De megérdemlik, mert még 
fuldoklásuk közben is példátlan ravaszok. Képzelje csak el Fölséged a 
következő esetet : Egy br. Diebsesel ^ nevű megyefőnököt el akartam 



^ B. Geringer Károly, Slagyarország ideiglenes polgári kormányzója az 50-es 
evek elején. Ilikor S.i. e nagy szatírát írta, akkor Geringer már Bécsben ült mint 
a kevéstagú i>birodalmi tanács* rendes tagja. Geringer magyarországi hivatalosko- 
dásáról v. ö. különben Szó'gyény id. Emlékiratai II. kötete első fejezeteit. 

- Mindenki első pillanatra látja, hogy e nevet maró szarkazmussal 
Széchenyi csinálta. 



II. KÖNYV, III. FEJEZET. 157 

csapni, mert még az én legliberálisabb mértékemen túl is szamár 
és tolvaj volt. És íme a magyarok nagy küldöttséggel könyörögtek 
nálam, hogy hagyjam meg a jó bárót a helyén ! Elképedtem ezen a 
kívánságon ; de kisült a magyarok ravasz eszejárása. Diebsesel már 
a harmadik elcsapott megyefőnök lett volna ; a második hitványabb 
volt az elsőnél, Diebsesel pedig gazemberebb volt a másodiknál. Már 
most a magyarok a maguk ravasz eszével úgy okoskodtak, hogy a 
negyedik még a csimborasszói Diebseselnél is rosszabb lesz, jobb 
hát ha ez megmarad a nyakukon. Én mosolyogtam ; de mivel Föl- 
séged érdekeit alattvalói kívánságával, még ha ezek magyarok is, 
szeretem kiegyeztetni, hát meghagytam nekik kedves Diebseseljüket, 
hadd zsarolja, hadd irtogassa őket, míg ki nem pusztulnak ! Ez a he- 
lyes poUtika, fölséges uram : kielégíteni az alattvalókat, ha lehet s 
ha ezt így folytatjuk. Fölséged az egész világon köztiszteletnek fog 
örvendeni és én mint egy új szent György lovag tűnök föl Fölséged 
mellett, a ki Európát a magyar sárkánytól furfanggal megmentettem. 
Tartozom azonban az igazságnak annak kijelentésével, hogy van egy 
férfiú Fölséged szolgálatában, br. Hauer István, a budai cziviladlá- 
tus,i a ki még engem is csaknem fölülmúl és a kinél jobb »magyart 
páczoló, besózó,- kisavanyító és nyárson forgató szakácsot* képzelni 
sem lehet. És micsoda passzióval teszi ezt ; csak rá kell bízni ! És az 
3, derék, hogy ha Hauernek sikerül az akcziója, a világ előtt mindent 
ő reá kenhet Fölséged, sőt az utolsó mohikán, akarom mondani magyar 
kimultakor Fölségednek alkalma nyíUk Európa előtt a nemeslelkű 
fejedelmet játszani és egy ünnepélyes manifesztumban a világ meg- 
illetődésére elmondani, hogy »Mit tiefer Rührung gedenke ich der 
Dahingeschiedenen «. 

De Hauert más kisebb akcziói és gondolatai is igazi államférfiúi 
nagyság színében tüntetik föl. Addig is, míg az utolsó magyar ki- 
pusztulna, eláltatásukra egy zseniális ötlettel jött segélyemre, azzal 
t. i., hogy hivatalnokainkat magyar egyenruhába bujtassuk. Ezeket 
most br. Hauer önzetlen udvariassága következtében Bach-huszárok- 
nak nevezik, a mit remélem nem irigyel tőlem Fölséged. Igaz ugyan, 
hogy a hét magyar vezér egyikét sem lehet a legmerészebb fan- 
táziával sem olyannak képzelni, a müiő br. Geringer vagy br. Rues- 



1 Albrecht főherczeg mint katonai és polgári főkormányzó mellett. 
- Széchenyi e nagy művében igen gyakori az efféle zamatos, eredeti magyar 
epithetonos kifejezés. 



158 TÖRTÉNETI BEVEZETÉS 

káfer^ ő exczellencziája a magyar díszben. Mert ezek roppant eszük 
és mely tiidomcínyuk daczára is »iígy néznek ki a magyar díszruhá- 
ból, mint valami csimpánz a kalitkájából*. El is rendeltem, hogy a 
gyarló lábikrák és horpadt mellek pótlására az egyenruhák kivat- 
tázandók ; de mivel a krimi háború alatt nagyon sok ló'gyapotot 
gyártottunk és attól lehetett félni, hogy a szabók ezt használják 
föl az 50.000 magyar uniformis elkészítéséhez és vitéz Bach-huszár- 
jaim valami ünnepélyes alkalommal, pl. Fölséged születése napján, 
tömegesen elsülnének : most ugyancsak a lángeszű Hauer tanácsára 
szalmával és kiselejtezett aktákkal tömetem ki beamtereink dísz- 
magyarjait.« 

Efféle csak például fölhozott persiflage vonul végig az egész 
művön. Főtárgya, főczéltáblája ugyan mindvégig Bach ; de ugyan- 
így s leginkább Bach szájából megkapják a magukét Buol a whist- 
játszó külügyminiszter, Thun a közoktatásügyi miniszter, a ki szét- 
pattanásig tömi teU az ifjúság fejét a sok tudnivalóval és szerencsé- 
sen el is éri a főczélt, az alattvalók önálló gondolkodása megakadá- 
lyozását és így a kormányzás megkönnyítését, kifelé pedig port hint a 
világ szemébe, hogy Ausztria a tudományok és cziviüzáczió terjesztője. 
Kempent, a rendőrminisztert, az osztrák Fouchét, egyenest a láng- 
ész és furfang szerencsés vegyületének tartja Bach, mint a ki fényes 
sisakot nyom zsandárjai fejébe, hogy távolról föl lehessen ismerni 
őket és menekülni előlük. De ezt Kempen készakarva cselekszi : 
hadd higyje a bolond magyar, hogy a zsandár ostoba, legalább nem 
titkolózik előtte s így sok rejtett dolgot megtudhatunk tőle s elér- 
hetjük czélunkat, mely nem a közbiztonság megteremtése, hanem a 
pohtikai kémkedés. Bruck pénzügyminiszter szintén zseni, nagy ter- 
vekkel dobálózik, az indiai kereskedelmet Trieszten át Ausztriába 
akarja terelni, nagyokat mond, mint br. Geymüller, a híres vagyon- 
bukott bankár a csőd előtt. Megismerkedünk »a madárijesztő* Nádas- 
dyval, a kit mikor egy idegen meglát, azt mondja rá, hogy no, ha 
ilyenek a híres magyarok, akkor nem kár érettük, ha kipusztulnak. 
A nagy hadvezérnek Grünnének ^ különös érdemül tudja be Bach,. 

' Wellenthali báró Eueskefer Mihály 1857-bcn titk. tanácsos, pénzügyminisz- 
teri államtitkár s miniszterhelyettes. Mért bujtatja öt Sz. a Bach-huszárok imiformi- 
sába, nem tudom, mert R. az 50-es években nem szolgált Magyarorsz;igban. 

^ Gr. Grünne a császár ismeretes főhadsegéde, olyan hadügyminiszterféle is 
volt, mert egy darabig, tudjuk, a hadügjTninisztérium hatásköre a semmivel volt 
csaknem egyenlő. 



11. KOXTV, III. FEJEZET. 



im 



hogy a vertesek hátára vértet rakatott, mert eddig csak mellükön 
volt vértjük és így szembeszálltak az ellenséggel, de most már hátuk 
is födözve van, tehát bátran és jó lélekkel megfuthatnak. Ettől azon- 
ban még sem kell félni ; mert a hadseregben a hős Grünnén kívül 
is bizonyára számtalan Scipiók lappanganak, a kikkel a ránk támadó 
ellenséget okvetlenül már csak azért is )>megkeféljük«, mert közembe- 
reink a )>Vorschrift« szerint kilenczféle apróbb-nagyobb kefékkel van- 
nak ellátva egyenest erre a czélra, nem pedig azért, mint az aljas 
rágalmazók mondják, mert egyik unokatestvérem kefekötő ! . . . 
Pompás a kifigiirázása a bérencz és magyarfaló sajtó bécsi kép%iselői- 
nek s köztük a lovasberényi származású Saphirnak,^ a kit lángészre 
Napóleonhoz hasonlít Bach s pikáns adomákkal álUt pellengérre ; 
aztán Zangnak, a Presse szerkesztőjének, a kinek nagy érdemül tudja 
be, hogy vörös liberálisból a legjobb útra tért és most fekete-sárgább 
a sárgaságba esett czigánynál is. 

Jönnek aztán képtelennél-képtelenebb tanácsok, a melyekkel 
urát a bőbeszédű miniszter valósággal elárasztja, hogy módjában 
legyen választani közülök. Nem egy a legfinomabb irónia magára az 
uralkodóra, mely mint a vékony vívótőr, mélyen sebez. De sok a gyer- 
mekes anekdótaszerű is bennük, a hogy épen eszébe jutott a fantázia 
kantárszárát megeresztő Széchenyinek. A magyar nem szapora faj, 
mondja egyszer Bach a császárnak s büszkén hirdeti, hogy az oroszlán 
sem az. Ez igaz ; de, mondja a miniszter, ezzel ugyan nincs mit dicse- 
kedni, mert a szamár sem szapora faj, noha beamtereink nagy száma 
az ellenkezőt bizonyítja. Hagyjuk meg azonban a pusztuló magyarnak, 
fölséges uram, ezt a ^^gaszta]ást, sőt mulattassuk az oroszlánt, mert 
ez is a jó politikához tartozik. IVIily szép volna pl. ha Fölséged meg- 
tanulna e czélból csárdást tánczolni ! Én mint lelkiismeretes miniszter 
br. Hauerrel ebből leczkéket is vettem már és egy Kalkuttából jövő 
angol lord barátom előtt el is jártam Hauerrel a verbunkost. Az értel- 
metlen angol nagyokat kaczagott és azt monda, hogy mozgásaink azt 
a kalkuttai népszokást juttatták eszébe, mikor ott egy nagy lúdra egy 
kis majmot rákötnek s mindkettőt belevetik a tóba, a hol a megriadt 
majom a kétségbeesett és víz alá bukdácsoló ludat marczangolja. Mint 
tárgyilagos gondolkodású ember, látván Hauer báró kaszalábait, 
igazat adtam az angolnak és a bárót el is tiltottam ettől a táncztól ; 

1 A híres élczelű költő s humorista hírlapíró S. Ifóricz (eredetileg Slőzes) ; 
Széchen}'), nem tudom mért, Gomperz Saphimak nevezi. 



160 TÖRTÉNETI BEVEZETÉS 

de nii más volna az, ha Fölséged elasztikus termete lejtené a bús ma- 
gyar oroszlán előtt e szép nemzeti tánczot ! 

Kitűnő humorral van előadva az állami nagy kiadások leszállí- 
tásának egyik módja : a Bach-huszárok fizetésének beszüntetése. 
A bolond magyar ha rebellis is, de jószínl nép, nem hagyná éhenhalni 
a cseh hivatalnokot, eltekintve attól, hogy ennek magának kevés 
inteUigencziája mellett is van annyi esze, hogy kárpótlást tudna sze- 
rezni a fizetés elmaradásáért — és mily dicső fejedelmi tett volna a 
császártól, ha e nagyszerű tervért, mely miihókat takarítana meg 
az aerariumnak, az ő, már t. i. Bach fizetését megduplázná ! Sőt ennek 
fejében Nádasdytól is, a ki büszke magyar gróf, el lehetne várni, hogy 
önként lemondana igazságügyminiszteri fizetéséről ; sőt ha Thunt 
meg nem sértené, még azt is indítványozná, hogy a közoktatásügyi 
tárcza kiadásait szüntessék be ; mert bár hasznos is Thun methodusa, 
azt egyetlen mély belátású államférfiú sem fogná tagadni, a mit Ferencz 
császár életelvévé is tőn hogy a patriarcháhs kormányforma legerő- 
sebb biztosítéka a »közignorantia«. 

Nincs az államéletnek olyan megnyilatkozása, legyen az külügy, 
belügy, közgazdaság, kultúra, kereskedelmi pohtika stb., melyről 
Széchenyi e roppant terjedelmű munkában lapokon át meg ne emlé- 
keznék s el ne mondatná a maga véleményét a párbeszélők valamelyi- 
kével, komolyan avagy tréfásan vagy gúnyosan metsző szarkazmussal, 
vagy goromba igazságokban, futólagos megjegyzések vagy anekdota 
vagy parabola vagy rövid discussio alakjában, toldva, nagyítva, 
sokszor a lényegéből is kiforgatva mindent. 

De a persiflage e tengerében, a gorombaságok sziklái közt föl- 
fölbukkan egy-egy szép, termékeny sziget, melynél háborgó lelkének 
bárkája rövid pilienésre ki-kiköt. Egyik párbeszélője az üde pázsiton 
röviden, de remekül fejtegeti azt, a mit két esztendővel később Sző- 
gyény László gr. Rechberg mmiszterelnökhöz beadott kitűnő dolgo- 
zatában ^ oly bőven, meggyőzően mondott el: a magyar alkotmány, 
a magyar jog és magyar jogszokás szépségét, tökéletességét, mint a 
melyben a jövendő józan fejlődésének csirái kivétel nélkül mind meg- 
találhatók, csak öntözni, ápolni, a gondos kertész kezével nyesgetni 
kell. Egy másik szigeten a cseh pohtikus szájából kell hallania Bach- 
nak a történeti alkotmányok nagy értékéről találó megjegyzéseket 
és azt a pompás hasonlatot, hogy »a chronometert is csaJí az idő és 

^ 1859 októberében. L. Szőgyény id. Emlékiratai II. köt. Függelékében. 



n. KÖXVV, III. FEJEZET. 161 

az egymásra kincseit tapasztalás fejtheté ki a tojásalakú primitív nürn- 
bergi zsebórából*. — Fölzendül aztán ilyenkor a keserűség húrjain 
a király és a nemzet közötti kiengeszteló'dés szelíd melódiája. Védő- 
angyala lehetne a fiatal uralkodó a magyar nemzetnek és meg\'alósít- 
hatná a legszebb látványt az ég alatt : szeretett királya lenni egy be- 
csületes népnek. Csak azt kellene mondania a nemzethez : »Az Isten 
eddig vaksággal sújtott bennünket. Ti is hibáztatok, én is hibáztam ; 
de ébredjünk, fogjunk kezet, vessünk vállat.* — »Én szerető atyátok 
vagyok, legyetek szerető fiaim és azért minden kivétel nélkül sere- 
geijetek körülem, hallgassatok szavamra és én kihallgatlak mind- 
nyájatokat. Ne nézzünk többé hátra, de egyedül előre.* Csak ezt kel- 
lene mondania a fiatal fejedelemnek és sismét megnyílna Magyar- 
ország felett a mennyország, egész diesőségében<'. 

A 48-diki magyar forradalom — mondja itt már maga Széchenyi — 
tulajdonkép egy, a történelemben példa nélküli »mésentendu«, félre- 
értés volt. )>Európának egy országában sem volt annyira elterjedve a 
higgadt, törvényes és türelmes progressziónak szelleme, mint a három- 
hegyű és négyfolyamú, egyetemes és most szétszakított, legázolt ma- 
gyar haza határai között. »És mit remél, mit akar most is a magyar ? 
Tán király nélkül vagy király ellen újra megkezdeni valami elszakí- 
tási és respublicai bohózatot? Ilyesféle bolondgomba senkinek esze- 
ágában sincsen, és azon kevés, ki üy mámortúl ittas volt, már rég be- 
törte fejét vagy tökéletesen kialudta magát.* .... »A magyar min- 
dig kitűnően monarchikus nép volt*, csak a legeslegújabb időkben 
»egyedül néhány kevélynek czifra, de vajmi éretlen velejében* tűnt föl 
szent István királyi koronája helyett a i>bonnet rouge*. 

A kiengesztelődés magasztos gondolata lebegett a háttérben a 
hatalmas terjedelmű munka írásánál Széchenyi lelke előtt. Mint valami 
sötét, a fájdalom és keserűség fekete szurokjával betapasztott bárka 
úszik Széchenyi fantáziája a persiflage vízözönén. A tréfa, a gúny, a 
szarkazmus állataival beszélget bent az öreg Noé. Megtánczoltatja 
a groteszk majmot, a goromba morgó medvét, fölordít benne a söré- 
nyes oroszlán ; de Noé kinyitja a táblás ablakot, kinéz hogy jön-e már 
az olajágat hozó galamb, kél-e már az engesztelődés szivárványa ? . . . 
Mert gúnyt és szitkot, mindkettőt a legmagasabb fokig, a megdöbben- 
tőig és visszataszítóig, az öimiagával viaskodó keserű képzelet csak a 
törvénytelen, az elnyomó fejedelem és rosszakaratú tanácsosai ellen 
dobál : a koronás király előtt kegyelettel hajlik meg, ennek személye 
szent és sérthetetlen ! 

Gr. Széchenyi Istrán döblingi hagyatélca. I. köt. 11 



162 TÖBTÉSETI BEVEZETÉS 

A ki itt mosolyogva, amott borzadással, most fölkaczagva, majd 
megdöbbenve, egy helyütt mulatva, máshol megkövülten végig ol- 
vassa a világirodalom e legkegyetlenebb szatíráját, melybe egy hazafiúi 
bánatától eltorzult gigászi géniusz a maga lelke keserűségének napról- 
napra hónapokon keresztül, mint a trappista, sírt ásott, hogy azt a 
világ elől eltemesse, — az kettős tani'űsággal fogja e művet letenni. 
Most ismerem csak Széchenyi István csupasz, mezítelen, igaz, ősma- 
gyar izzó lelkét, a melyről annyit hallottam és annyit olvastam — 
fogja mondani. Ez lesz az egyik tanulság. Kellett valami magasztosabb, 
eddig nem gyanított lovagiasságnak, valami utolérhetetlen fejedelmi 
nemeslelkűségnek lenni abban a Ferencz Józsefben, a ki ezt a kezei 
közé került iratot meg nem semmisítteté, hanem megőriztette az utó- 
kor számára. Ez a másik tanulság. 



A rendszertelen munka, a melyet mint mondám, csak az eszme- 
társulás törvénye köt össze és a melyet írója a végtelenségig folytat- 
hatott volna, befejezve természetesen nincs. Egy újabb anekdota első 
sorával a mondat közepén szakad meg november 6-án. Ekkor vette 
Széchenyi hírét annak, hogy a főhivatalnokok s legelőkelőbb körök 
között egy névtelen kis munkát osztogatnak, a mely »Rückblick auf 
die jüngste Entwicklungsperiode Ungarns« czím alatt a Bach-rend- 
szer magyarországi fényes eredményeit fejtegeti és a minisztert ma- 
gasztalja. Széchenyi a munkát tüstént elkérte s meg is kapta Sző- 
gyénytől.^ Elolvasása után megszületett agyában a gondolat, hogy 
rája czáfolatot ír és érdeme szerint ledorongolja. ííevetségessé fogja 
tenni : az lesz a vakmerő, az arczátlan dicséretre és hazugságok töme- 
gére a legméltóbb válasz. líem is kell hozzá egyéb, mint nagy magyar 
szatírájából gondosan kiválogatni s kissé megcsiszolni a nyomtatás- 
ban közölhető anyagot és a megczáfolandó munka fonalához mintegy 
odaragasztani. Ha néha vagy épen sokszor el is tér e fonáltól : az nem 
baj. Jlinden eltérés, minden excvu-sio csak szabadabb teret fog nyúj- 
tani élczeinek, gúnyjának és szarkazmusának, a melyeket most már 
nem az elnyomott fájdalom és keserűség sorakoztat föl benne, hanem 
a czél : a nevetségesség forró vizével forrázni le a szemtelenül hízelgő, 
farkcsóváló ebet. 

^ Sz. levele Szó'gyényhez 1857 november 7. i>Űgy érzem, írja Széchenyi, i^n 
piquant tudnám azt (t. i. a Rückblicket) diluáln'.sőt pellengére állítani. « Szó'gyény 
Emlékiratai II. k. 237. 



n. KÖNYV, 111. FEJEZET. 



163 



Könyökig nyúlt hát belé nagy magyar szatírájának óriási adat- 
halmazába ; kihalászta belőlük, a mit nyomdafestékre lehetett bízni ; 
rhapsodikus egymásutánban, minden rendszer kerülésével megszer- 
kesztette és átültette pongyola köznémet nyelvre és rövid 8—9 hó alatt 
megszületett a testes Blíck kézirata. 

A ki a Blícket összehasonlítja a nagy magyar szatírával : látni 
fogja, hogy a könyv anekdotáinak, reflexióinak, paraboláinak, ok- 
fejtéseinek, sőt kifejezéseinek is nagy része a nagy magyar műből 
valók. De mást is észre fog venni. Látni fogja, hogy az a Bhck, mely 
»skor]DÍókkal korbácsolja* Bachot és rendszerét, csak szehdített ki- 
vonata a nagy magyar szatii-ának.i 



. . . Széchenyi nagy munkaerejéről tanúskodik az, hogy ugyan- 
akkor, mikor nagy magyar művébe lelke keserűségét kiöntötte és 
a Blicken javában dolgozott, egy-két régibb kisebb művének rész- 
ben átformálása, részben publikácziója is foglalkoztatta, mondliat- 
nók mintegy pihenésül, elméjét. Ezek kiadásának a jogát régi hívé- 
nek, Török Jánosnak, az előbb Bécsben, majd Pesten megjelent »Ma- 
gyar Sajtó* szerkesztőjének, Tasner gyermekkori jóbarátjának engedte 
át, ezzel a cessióval egyszersmind Török János anyagi helyzetén is 
könnyíteni óhajtván. Eötvösnek tudomására esett a dolog és figyel- 
mezteté Széchenyit, hogy a terv nem minden veszély nélkül való, 
mert Török János a kiadásnál a legjobb szándék mellett is olyasmit 
mondhatna, a mi Széchenyinek kellemetlenséget okozhatna. A döb- 
lingi remete elismerte ezt, de nem lépett vissza szándékától, hanem 
Törököt Bécsbe kéretvén, vele a kiadás módozatait illetőleg megegye- 
zett.2 így került sajtó alá a »Hunnía«, Széchenyinek egy 1844 előtt 
a magyal" nyelv jogairól és védelmére írt kis munkája, melyet akkor 
azért nem pubhkált, mert az 1844-diki törvények e részben való intéz- 
kedései egyelőre kielégítették őt. A munka nyomása, melynek ki- 
adása jogát Heckenast 1000 pengő forintért vette meg Töröktől, 1858 



1 A »Blick« története és elemzése kívül esik e munka föladatán, mely a Szé- 
chenyi döblingi hagyatékával, azaz lefoglalt s elkobzott döblingi irataival s Szé- 
chenyinek az ezen iratok kapcsában kifejtett politikai tevékenységével való foglalko- 
zás. A Blickkel, terv szerint, annak új kiadásakor fog a kiadója in merito fog- 
lalkozni. 

- 1S57 nov. 19. Majláth : Sz. levelei III. k. 

11* 



164 TÖRTÉNETI BEVEZETÉS 

első felében javában folyt és élénk levelezésre adott alkalmat Széche- 
nyi, a közvetítő Tasner, aztán Török János közt.^ Azonban Széchenyi 
és Török János elfeledték számításba venni a budai főkormányzóság 
sajtórendőri osztályát, mely a főkormányzó intencziójához képest a 
már kinyomatott, teljesen kész művecskét lefoglalta. Hiába volt 
Török János és Heckenast minden igyekezete. Bécsben a rendőr- 
minisztérium sajtóosztálya a legkisebb kifogást sem emelte a munka 
megjelenése ellen, azt teljesen közömbösnek ítélte.^ Budán azonban 
máskép okoskodtak ; itt féltek Széchenyi nevének nimbuszától és 
attól, hogy ez a magyar nyelv védelme czéljából bár régen készült 
művecske a germanizáló irány czélzatait keresztezni s a nemzet- 
ben a hazai nyelv érvényesülése iránti vágyat fokozni fogja. Maga a 
derék Széchenyi Béla külön kihallgatáson kérte Albrecht főhercze- 
get a lefoglalt míí szabaddá tételére, a mit a főherczeg meg is ígért ; 
de — s ez a jellemző — az audiencziát követő napon a várt enge- 
dély helyett a végleges tilalmat kimondó rendelet érkezett le Hecke- 
nasthoz.^ 

A Hunnia sorsa elhatározó befolyással volt Széchenyi egy má- 
sik, már 1836— 37-ben készült kézirati műve, a »Pesti Por és Sár« 
sorsára is. Ez a mű Budapest szépítése, hygienikus fejlesztése ügyével 
foglalkozott, s mint ilyen, a tulajdonképi pohtikai kérdéseken kívül 
álló, csakugyan teljesen közömbös tartalommal bírt. Ennek a kiadási 
jogát is Törökre ruházta Széchenyi, a kinek az volt elébb az óhaj- 
tása, hogy vagy a Hunniával egyidejűleg, vagy közvetlenül utána 
jelenjék meg, úgy a hogy eredetileg íratott. De a hazája fővárosá- 
nak ügyét döblingi magányában is szívén hordozó öreg remete utóbb 
jobbnak vélte a kis művet egy modern bevezetéssel ellátva bocsát- 
tatni közre — és e bevezetésen a Blicktől maradt szabad óráiban 
1858 első felében nagy szeretettel dolgozott. Fogalmazványa a leg- 

1 Erről szólnak Tasner Sz.-nél lefoglalt levelei : 1858 ápril 19., május 1. és 
18. és 23., június 29. Aztán Török levelei Sz.-hcz 1858 júl. 29., aug. 15. és okt. 24. 
i>Széclienyi-Akten«. Levelek Sz.-hez. 

- Fiedler udv. titkár visszatekintő jelentése a rendőrininiszteriumhoz 1860 
ápril 17. »S7.échenyi-AkteE«. 

^ Török Sz.-hez 1838 okt. 20. (»Széchenyi-Akten«). Ez az eljárás is érthetővé 
teszi Sz. nagy ellenszenvét Albrecht főherczeg ellen. — A Hunniát később Török 
János a oTöredékek Gr. Széchenyi István fennmaradt irataibóle I. kötetében az 
eredeti évszám, 1858, alatt adta ki. — Török János még 1859 októberében is sür- 
geti a Hunnia fölszabadítását, de hiába; levele Sz.-hez 1839 okt. 12. (»Széchenyi- 
Aktend). 



II. KONTV, III. FEJEZET. 



165 



nagyobb ívrétalakú 28 oldalon és tisztázata (34 ívrétoldaJ) most is 
megvannak a Bécsben lefoglalt iratok közt i>Por és Sár« czím alatt. 
Ez az oka, hogy mikor később 1866-ban Török János a mű nekie még 
1858 elején átadott eredeti kéziratát kiadta,^ ebből a kiadásból Szé- 
chenyi új élőbeszéde vagy bevezetése, melynek elkészültéről Török 
nemcsak tudott, de a melyet Széchenyi óhaja és ígérete szerint az 
eredeti opus bevezetése gyanánt kellett volna közzétennie,^ kimaradt. 
Hogy Széchenyi ezt az »előbeszédet«, mely néhány politikai czélzást 
is tartalmaz, visszatartá : az a Hunnia sorsa után teljesen érthető. 
És ha maga az eredeti kézirat nem adatott sajtó alá, noha ennek meg- 
jelenése ellen a budai kormányzósági sajtórendőrség a legnagyobb 
valószínűség szerint nem emelt volna semmi kifogást ^ és noha Hecke- 
nast addig, mig a Hunnia ügye el nem dől, legalább Széchenyi e másik 
kis művét örömest kiadta volna, sőt e miatt Török Jánost meg is sür- 
gette,* — azt annak kell tulajdonítanom, hogy Széchenyi e korábbi 
művecskét az 1858 első felében írt bevezetéssel szerette volna csak 
közzététetni.^ 

Nyoma van végre annak, hogy ugyanez időben foglalkozott 
Széchenyi a »Garat« czím alatt nemrégiben megjelent* s a 40-es évek 
elején írt munkácskája kiadásával, melyet valószínűleg ugyancsak 
Török Jánosnak engedett volna át. Legalább lefoglalt iratai közt, persze 
minden czím és utalás nélkül, ott találjuk a Garat teljes IV. fejezetét. 
Hogy épen e negyedik fejezeten akart-e változtatni a netán tervezett 
kiadás előtt Széchenyi : azt persze adatok hiányában el nem dönt- 
hetem.' 

' Az előbbi jegyzetben említett sTöredékek . . .« II. kötetében, 1866-ban. 

- V. ö. Török előszavát az clólsbi jegyzetben említett II. kötethez és az ugyan- 
csak Török által 1860-ban kiadott vékonyka kötet »Töredék (nem »Töredékek«) 
gr. Széchenyi István kiadatlan irataiból« előszavát. 

' Ezt Fiodler mondja 1860 ápril 17-diki id. jelentésében. 

^ Török levele Széchenyihez 1858 augusztus 15. (»Széchenyi-Akten(i). 

^ Kern érdektelen, hogy Sz. a »Pesti Por és Sár« alczíme gyanánt, ha a mii az 
ö modem bevezetésével jelenik meg, ezt szándékozta a czímlapra tétetni : »Em- 
beri fészek bölcselme*. Tasner Sz.-hez 1858 jún. 14. (i>Széchenyi-Akten«). — Fied- 
ler 1860 ápr. 17-diki jelentése a Pesti Por és Sárról is szól. 

« Garat. Irta 1842-ben Gr. Széchenyi István. Sajtó alá rendezte : Viszota 
Gyula. Bpest, Magyar Tud. Akadémia 1912. 

' Viszota a rendelkezésére áUó kéziratból csak első felét közülhette e IV. 
fejezetnek. 



166 TÖRTÉNETI BEVEZETÉS 



IV. FEJEZET. 



Szdchenji levelezése 1858 — 1860. — Deák Széchenj-ihez. — Eötvös a maga pana- 
szát a i>Garantien der Macht Üsterreichs« ügj-ében Széchenji ítélete alá bocsátja. 

Az imént láttuk, hogy a Hunnia meg a Pesti Por és Sár dolgában 
milyen élénk levelezést folytatott Széchenyi. Ideje hát néhány szót 
szólnunk arról az egész levelezésről, melyet tőle márezius 3-án és halála 
után a rendőrség lefoglalt s mely az 1857—60. évekre terjeszkedik 
ki. E lefoglalt korrespondenczia azonban csak egy töredéke a gróf 
ezidőbeli levélváltásának ; nagyobb részét a rendőrség még 1860 május 
havában, mint már említem, kiszolgáltatta özvegyének ; ^ köztük 
Széchenyi sajátkezű levélfogalmazatainak nagyobb részét, úgyhogy 
ezekből mint »gyanus« csak kevés maradt vissza ; míg a hozzá írott, de 
visszatartott levelek száma tán azért, mert nagyon sok köztük a 
magyar, igen sok tuczatra rúg. 

Szinte hihetetlen, a munkakedv és munkaerő bámulandó nagy 
mértékére vall, hogy imént ismertetett beható irodalmi tevékenysége 
mellett — pusztán az írás technikáját tekintve is, miként győzte 
Széchenyi ezt a kiterjedt levelezést. Teljesen érthető, ha neje gyöngéd 
szeretettel tesz neki a túlfeszített munkálkodás miatt szelíd szemre- 
hányást s kérve kéri : ne dolgozzék annyit, visszanyert egészségét 
ne koczkáztassa.^ Széchenyi levelei közül, melyek a rendőrségnél 
visszamaradtak, a gróf Rechberghez, Thierryhez, bátyjához Pálhoz, 
unokaöccséhez Déneshez, gr. Széchen Antalhoz, Lonovicshoz s az Aka- 
démiához 1858 nov. 6. írottak fogalmazványai nevezetesek. Míg a 
hozzá Írottak közül családja tagjai leveleitől eltekintve, az öreg Albach, 
Bertha Sándor, Eötvös József, Deák Ferenez, Hollán Ernő, gr. Károlyi 
Györgyné, Tasner, Török János stb. levelei az érdekesebbek. 

Gyöngéd szeretetre, igaz ragaszkodásra, de egyúttal mély tiszte- 
letre mutatnak azok a levelek, a melyek szűkebb családja és közeli 
rokonsága köréből keresték föl a döbUngi remetét. IN'eje, fiai, mostoha- 
gyermekei és a hű Tasner soha el nem mulasztják István napjára és 
születése évfordulójára melegen üdvözölni. Béla, mert jól tudja, hogy 

' Ezek közt talán 1857 előtti évekből való is van. De a visszatartottak közt, 
aztán a Majláth által publikáltak és az Akadémia Széchenyi-museumában orzöttek 
közt nincs egyetlen egy sem az 1852 — 56. közti időszakból. 

= 1859 ok-t. 20. ered. (»Szécbenyi-Akten((). 



II. KÖNYV, IV. FEJEZET. 167 

ezzel apjának örömet szerez, leveleit niindig így írja alá : igaz magyar 
lelkű fia Béla. Ha többen összekerülnek egy-egy ünnepnapon a czenki 
kastélyban, egyik-másik bátorságot vesz magának levelében erőseb- 
ben hangoztatni, hogy örömpoharuk édes lenne, ha nem volna benne 
az az ttrömcsöpp, hogy épen az, a ki fejük és patriarchájuk, hiányzik 
közülök. Nem egy levél festi a remete előtt a »czenki paradicsom« 
szépségét azzal a titkos óhajjal és gondolattal, hogy hátha maguk közé 
tudnák vonni őt és élete alkonyát megaranyozni a szerető és szere- 
tett családfőnek. Neje is meg-megérinti gyöngéd ujjaival ezt a húrt, 
még ő is mindvégig remél, noha talán a legjobban tudta, hogy hiába . . . 
Neje, fiai, mostohagyermekei a maguk apró örömeikről, utazásaik- 
ról, vendégeikről, szórakozásaikról, l)ajaikról, betegségükről hűsé- 
gesen beszámolnak s kérdezősködéseire a legbehatóbban felelnek 
a legkisebb dologban is, nem is szólva Tasnerről, a ki a maga sűrű 
leveleiben mindenről, a mi Széchenyit csak a legtávolabbról érdekel- 
hetné is, részletesen tudósítja urát. Másrészt bámulatos az a tapintat, 
az a gyöngédség, a melyet az öreg oroszlán óriási elfoglaltsága mellett 
is a legapróbb családi dolgokban tanúsít. Megtörtént pl. egyszer, hogy 
kedvencz mostohaleánya, nejének is talán legkedvesebb gyermeke, 
Zichy Mária gr. Wenkheim Antahié, Bécsen keresztül utazván férje 
után Tirolba, a legjobb akarattal sem szakíthatott magának időt, hogy 
a Bécs melletti bádeni fürdőben tartózkodó édesanyját meglátogassa, 
a mi a grófnénak épen ettől a gyermekétől nagyon zokon esett s férjé- 
nek el is panaszolta. Széchenyi erre egy remek hosszú levelet írt mos- 
tohaleányának, hangoztatva előtte édesanyja mélységes szeretetét 
és kioktatta, hogy azt a fájdalmat, a melyet anyjának akarata ellen 
is szerzett, egy szép mentegetőlevéllel mikép gyógyíthatja meg. Ked- 
vencz unokaöccse, Széchenyi Dénes, mikor a katonatiszti pályát oda- 
hagyja, előbb bátyja tanácsát kéri ki s hozzáfordul véleményéért, 
mikor egy erdélyi politikai kérdésben czikket akar írni az Augsbiu-ger 
Allgemeine Zeitungba, be is küldi a czikket neki és hálás köszönettel 
veszi és követi nagybátyja tanácsát, a ki kifejti előtte, miért jobb 
ha a czikk közlése elmarad. De ha még oly szürke kisember is, mint 
a jó német dr. Michl, fiainak volt instruktora, valami csekély ügy- 
ben panaszkodik neki, még ilyenkor is talál jóakaró tréfás vigasz- 
talást és jóízű adomát, mely a panaszkodót megnevetteti és meg- 
vigasztalja. 

Érdekes, hogy Széchenyi leveleiből akaratlanul, egész másnemű 
thémák és kérdések tárgyalása közül is ki-kitör a magyar érzés. Szé- 



168 TŐBTÉNETI BEVEZETÉS 

chenyi Déneshez írott egy hosszú levelében * pl. sorai végén szeretettel 
inti öccsét, hogy fiatal feleségét, egy gr. Hoyos-leányt, okvetlenül 
megtanítsa a magyar nyelvre, mert most olyanok az idők, hogy a 
főrangú nők jó példája kettős értékkel bír. Mostohalányának gr. 
Wenkheim Antalnénak népes kis családjáról szólva, azt írja, hogy 
magyar asszonynak, magyar anyának nem lehet most szebb és dicsőbb 
hivatása, mint jól nevelt, erős és egészséges gyermekekkel szaporítani 
és támogatni a magyar népcsaládot.^ Barátjának, gr. PáKfy Lipótnak 
melegen gratulál derék fiához az ^ugyancsak talpraesett derék magyar 
legényhez.* Ha, monda, ily ifjakat lát, mindig fölzendül lelkében a 
költő mondása, hogy »él magyar, áll Buda még«. »Én ugyan félig te- 
metve vagyok, de koporsómban is tán ifjadnék, ha tudnám, hogy ily 
derék férfiakra számíthat a haza«.^ 

Remek kultúrképet lehetne összeállítani abból a sok-sok vonás- 
ból, mely e levelekben Széchenyit, a szorgos, a mindenre gondoló, a 
legkisebbel is törődő gazdát jeleníti meg előttünk. Mikor a czenki kas- 
tély csarnokának, vagy a dohányzószobának új bebútorozásáról van 
szó, a készített terveket és rajzokat ő ^^zsgálja fölül, a bécsi míiaszta- 
losokkal ő alkudozik, neki kell a mintadarabokat bemutatniok s mind- 
ezt oly pontossággal, oly nagy érdeklődéssel cselekszi, hogy akaratlanul 
is fölmerül a kérdés, vájjon nem gondolt-e Dyenkor arra, hogy czenki 
paradicsomába mégis csak hazaviszi őt a Gondviselés? És kétség- 
telen, hogy hozzátartozóiban, különösen nejében, föl is kellett ilyen- 
kor ennek a reménynek legalább múló időre éledni ... A czenki fáczá- 
nos ügyéről ép oly alaposan kell nekie bereferálni, mint a czukorrépa- 
termelés többítéséról vagy a gyapjúnyírásról ; egy-egy lovász vagy 
kocsis ügyességét vagy használhatóságát, fiainak egy-egy jobbfajta 
vagy kedvencz hátasát, feleségének hintóslovait számontartja.* Örül, 
hogy mikor 1858 nyarán a sági birtokot megvásárolta, melyet máso- 
dik fiának Ödönnek szánt, fia Béla körültekintő ügyes közvetítőnek 
bizonyult és hogy a birtokszerzéshez, mint jó vételhez bátyja Pál atya- 
fiságos szeretettel kívánt szerencsét.^ 

E gazdasági dolgok közt úgy látszik a legélénkebben Széchenyit 

1 Jelen köt. Sz. levelei 31. sz. a. 
' 1859 aug. 26. fogaim. (»Széchenyi-Akten«). 
3 1859 szept. 26. fogaim. U. o. 

' Mindezekről az apró, de jellemző dolgokról a hozzá intézett levelekből, a 
kérdezösködéseire adott válaszokból értesülünk. 
^ 1858 jül. 21. ered. (»Széchenjn-.\kt€n«). 



II. KÖNYV, IV. FEJEZET. 169' 

a szőlő- és bornemesítés és Sopronban egy nagy borpincze és bor- 
nagykereskedés fölállítása foglalkoztatták. Bélának és Tasnernek 
leveleiben számtalanszor van erről az ügyről szó. Élénk összekötte- 
tésben állott miatta Gyürky Antallal a Borászati Lapok szerkesztő- 
jével, és nagyon sokat várt egy Sellers nevű angol szakértő tanácsaitól 
és közreműködésétől, a kivel Tasner br. Sina vitján ismerkedett meg, 
s a ki bejárta a magyar borvidékeket az angol-magyar borkereskedelem 
föllendítése czéljából. Széchenyi már előre örült, hogy Sopronvidéki 
nemesített és nemesítendő szőlőfajaiból micsoda pompás magyar 
borspeczialitásokat fog termelhetni s nagy megelégedéssel s szeretettel 
fogadta, mikor Tasner neje és leánya a legkitűnőbb fajta vörösnek 
»Bibor«, a legkitűnőbb fehérnek a )>Harmat« elnevezést javasolták.* 
Dessewffy Emillel, Szőgyényvel, Zichy Edmunddal, Toldy Fe- 
renczczel, Lonovicscsal, Török Jánossal, az erdélyi Dózsa Dániellel 
és Tasnerrel folytatott levelezése és ezek levelei mutatják, hogy a 
hazai és külföldi irodalom nünden jelensége mennyire érdekelte. De 
e mellett a régi, különösen történelmi irodalom jobb termékeit is újra- 
újra átlapozta. Ha a »Revue des deux Mondes«-ban egy-egy figyelemre- 
méltó czikk jelent meg, azt Szőgyény László vagy Zichy Edmimd 
azonnal elküldötte hozzá.- Döbhngi kicsiny, de válogatott könyv- 
tárából barátai, különösen Lonovics, sőt újabb ismerősei és látogatói, 
mint pl. egy Girardet nevű franczia, sokszor kértek tőle egy-egy újabb 
vagy régibb művet, mint az utóbb említett Bolzanonak, a hírneves 
osztrák vallásbölcselőnek egyik munkáját. És Széchenyi mindenkor 
érdeklődéssel olvasta pl. Lonovics megjegyzéseit az átolvasott és köszö- 
nettel visszaküldött könyvről, melynek tartalma beszélgetésük, eszme- 
cseréjük tárgya volt. Igen kedvesen hat pl. az olvasóra Lonovics egy 
levele, melyben gyöngélkedésével mentvén magát és látogatása elmara- 
dását, áttér arra, hogy épen most olvasta el V. Károly császár egy 
életrajzát Széchenyi könyvtárából s akaratlanul is párhuzamba tette 
gondolatában a nagy császárt Széchenyivel : amaz a st-justei kolos- 
torba való visszavonulása alatt a szerzetesek legapróbb dolgaival sem 
restéit bíbelődni ; Széchenyi egy dicső pályafutás után Döblingbe 
visszavonulva, övéi és barátai legcsekélyebb ügyei iránt is melegen 
és behatóan érdeklődik . . .^ E könyvekről és irodalomról szóló levelek 

^ Erről Tasner levele Sz.-hez lSö8 június 23. Ered. (»Szé(ílienyi-Akten<(). 
- Pl. Szőgyény levele 1858 május 13. és gr. Zichy Edmimdé május 14. ered. 
( i>Széchen}i- Aktén «). 

' Lonovics ered. levele 1857 november 2. ())Széchenyi-.\kten«). 



170 TÖKTÉNETI BEVEZETÉS 

kapcsában bizonyos meghatottsággal olvassuk aztán annak az egy- 
szerű, szegény becsületes magyar embernek, Radda János pesti posta- 
tisztnek levelét, a ki Széchenyi könyvárusától, a Kilian-czégtől Döb- 
lingbe küldött könyveket expediálván, bocsánatot kér, ha nem állhatta 
meg tudatni a gróffal, hogy mint Széchenyinek az 1832—36. ország- 
gyíílés óta mély tiszteló'je, buzgón imádkozik az Egek Urához Széchenyi 
életéért, hogy el- és megérhesse még azt, a miért oly tiszta hazaszere- 
tettel fáradozott a legnagyobb magyar, a kinek újjmutatásától ha soha 
senki nem tér el vala, a szegény haza most boldog volna ! . . .^ 

Abból az időből, mikor a Blicken javában dolgozott, érdekes egy 
kis levele'^ a gyöngélkedő Lonovicshoz. »Sántikálok valamiben, írja, 
minek ha tán ma nem is, már holnap lehetne kis haszna.* Ezzel ter- 
mészetesen a Bückre czéloz. Ugyancsak a Bhck dolgával foglalkozik 
már említett két levélfogalmazata a londoni Mr. Smithhez vagyis 
Rónay Jáczinthoz, a melyeket gr. Széchenyi Béla közléséből már egész 
terjedelmükben ismerünk.^ 

Ki kell azonban a Széchenyi korrespondencziájából két nagyon 
érdekes levelet, Deák Ferenczét és br. Eötvös Józsefét külön is emel- 
nem. Jól eshetett Széchenyinek, mikor a haza bölcsének, a ki híze- 
legni nem szokott és nem tudott, egy 1858 tavaszán kelt leveléből ol- 
vashatta, hogy »Önnek neve varázserővel bír most is közöttünk, nem 
gyengébbel, mint egykor, sőt naponkint növekedővel*. A levél a többi 
közt arról szól, hogy a Nemzeti Színház fölsegítése ügyét gr. Károlyi 
György és gr. Ráday Gedeon vették kezükbe és hogy a csak 1700 elő- 
fizetővel bíró Pesti Naplónak is, főleg az újságbélyeg behozatala miatti 
költségszaporodással szemben, támogatásra van szüksége, a mely 
ügj-ben meg gr. Károlyi István jár elől jó példával. »Élet és mozgalom 
van mindenütt, így örvendezteti meg Deák az öreg remetét, s úgy 
látszik, nem alszunk ; irodalom, nemzetiség, ipar, gazdaság terén 
mindenütt történik valami, ha csekély is, de jele az életnek és élet- 
revalóságnak ; pedig ez egyelőre elég, mert nemzet még inkább mond- 
hatja, mint egy ember : ich kann schon warten.* * 

Még érdekesebb, sőt pubUczisztikai s irodalomtörténeti nagy 
írtékkel bíró br. Eötvös Józsefnek egy különösen hosszú levele Szé- 

' 1857 november 6. ered. (U. o.) 
- Sz. Lonovicshoz, jelen kötetben Sz. levelei 9. sz. 

^ »Hogy született meg a BlickPd Új Magyar Szemle, szerk. N'ámai S., 
II. évf. 2. sz. 30. és köv. lapokon. 

■• 1858 május 12. közli jelen köt. Levelek Sz.-hcz 1. sz. a. 



rí. KÖNYV, IV. FEJEZET. 



171 



chenyihez 1859 tavaszáról, mely a levélírónak 1859 legelején megjelent 
művével : »Die Garantien der Maciit und Einheit Oesterreichs (Leipzig 
1859)« foglalkozik. A munkában Eötvös a monarchia egységét állítja 
előtérbe, melyet a 300 éves együttélés adott meg. Ez az egység hát 
megvan, akár absolut, akár alkotmányos a kormányforma. Egészség- 
telen volt azonban benne az a duaUzmus, hogy a birodalom egyik felé- 
ben alkotmányos berendezés vala, bár korlátok között, a másikban 
pedig ez teljességgel hiányzott. Az egész monarchiában alkotmány- 
nak kellene lenni és a birodalom egységét a 48 előtt fönnállóit mér- 
téknél szorosabbá kellene tenni, mert a perszonálunió köteléke ma már 
nem elég. Persze mindamellett az egység alapját az egyes országok 
specziális \ászoíiya képezné a dynastiához, a mi viszont az egyes orszá- 
gok történeti önállóságára vezet ^^ssza. tündén ország egyenlően 
jogosult ; tehát országos autonómia kell, a miből a föderalisztikus 
alkotmány következik ; de minden egyes országnak a maga történeti 
határaival, , a mely határokon belül a nemzeti kisebbségek önállósága 
a községekben vagy kisebb-nagyobb kerületekben biztosítandó. 

Eötvös e műve az akkori viszonyok közt példátlan sikert ért el 
Ausztriában és Németországban : alig pár hó alatt 3 kiadást ért. Még 
most, két emberöltő után is nagy tisztelettel emlékszik meg a legutolsó 
osztrák minisztérium egy tagja, Redlich József bécsi egyetemi tanár az 
í>alakilag ép oly bevégzett, mint gondolatokban gazdag* munkáról ; 
sőt nagy míívében eg' hosszú fejezetet szentel az Eötvös által »az 
osztrák összállamban való autonómiáról és a történeípolitikai egyedi- 
ségekről publiczisztikailag kifejtett magyar ideának.^ Ez az idea ra- 
gadta meg, mondja Redlich, 1859-ben és 60-ban a magyar konzervatívok 
mellett az osztrákokat és lőn vezérelvük az októberi diplománál, mert 
Eötvös e fölfogással sokkal közelebb került a konzervatívokhoz, mint 
Deákhoz és a nemzeti liberális párthoz, sőt közeledett ahhoz a fölfogás- 
hoz, melynek képviselői Metternich és Windischgrátz voltak, a kik 
ebben az eszmében véltek védelmet találni a tisztán raczionalisztikus 
alapú liberalizmus ellen, mely Nyugat-Európából hatott be és franczia 
sablonok szerint hitte a népek boldogságát tekintet nélkül azok sajá- 
tosságaira, előmozdítani.- 

A mily élénk helyesléssel találkozott azonban Eötvös műve osztrák 



^ Jos. Redlich : Das österr. Staats- und Reichsproblem (Leipzig, 1920.) I. 
köt. 1. rész, 549 — 571. lapokon. 
2 Redlich id. h. 



172 TÖRTÉNETI BEVEZETÉS 

és német földön, ép oly nagy ellenszenvet váltott ki a magyar politikai 
világ mérvadó köreiben. Gr. Andrássy Gyula szemrehányást is tőn 
Eötvösnek a mvmkáért, a mire Eötvös azt felelte neki, hogy könyve 
utolsó fejezetének, az összefoglalásnak kefelevonatát megküldé Deák- 
nak, a kitől minden megjegyzés nélkül kapta vissza. S midőn erre 
Andrássy Deákhoz sietett, ettől azt a választ nyerte, hogy az ő poli- 
tikája homlokegyenest ellenkezik Eötvösével, de nem érez magában 
jogot arra, hogy a haza válságos állapotában az övétől eltérő véle- 
mény nyilvánítását megakadályozza.^ 

Eötvös érzékeny lelkének fájdalmasan esett a műve iránt otthon 
megnyilatkozó nagy ellenszenv, mely, mint írja, egy bizonyos párt 
emberei által systematice terjesztetik annyira, hogy a lapok írni se 
mernek róla, s így az ellene fölhozott álokokat még discussió útján 
sem lehet megczáfolnia. Nem nyugtatta meg sem művének gyors keleté, 
sem az a sok elismerőlevél, a melyeket érette különösen Németország- 
ból kapott, mikor otthon, hazájában, melynek javát czélozta a művel, 
félreismerték. Mély fájdalmában panaszait mintegy fölsőbb bíróhoz 
a döblingi remetéhez vitte egy minden tekintetben érdekes és szelle- 
mes levélben, mely publiczisztikai irodalmunk egyik gyöngye. 

Hiszi, írja e levélben,- hogy művében hiányok vannak s nézetei 
nem mindenkit elégítenek ki, de a rosszakarat nagy mértéke fájdal- 
masan lepte meg. Ő nem ismer jobb módot közügyeink elintézésére, 
mint a melyet könyvében előadott. »Korunk mozgalmaiban két fő- 
irányt veszünk észre, melyeknek egyike nagy államok alkotása, másika 
az egyes nemzetiségek individuális kifejlődése felé törekszik.* A nagy 
államokkal szemben a kis nemzetek csak úgy tarthatják fönn függet- 
lenségüket, ha egy nagy államba egyesülnek és ezen belül minden 
nemzetiségnek joga van a szabad fejlődésre. A \alágái"anilatoknak egyes 
nemzetek nem állhatnak ellent, a miből az következik, »hogy mi magya- 
rok is régi törekvéseink czélját csak annyiban érhetjük el, a mennyiben 
azok a világ általános irányával ellentétben nem állanak ; csak ha köve- 
teléseinket akként formulázzuk, hogy azok a helyzetnek megfelelje- 
nek és mint az egész világ által elfogadott elveknek következményei 
tűnjenek fel, akkor remélhetünk sikert. A honfiúi fájdalom, melylyel 
hazánk jelen állását tekintjük, az elragadtatás, melylyel dicső múlt- 
járól szólunk s még dicsőbb jövőjéről ábrándozunk, nem változtathat- 

1 Kónyi : Deák F. beszédei (2. kiad.) II. 405. 

- 1859 ápr. 7. Egész terjedelmében jelen kötet, Levelek Sz.-hez 4. sz. a. 



II. KOXYV, IV. FEJEZET. 



173 



ják meg a tények állását, s ki ezt figyelembe veszi, az belátja, hogy 
miután Európa ezen részét, melyen az osztrák birodalom alakult, 
nem egy nagy kompakt nemzetiség lakja, Európa ezen részében nagy 
áOam csak mint föderáczió tarthatja fel magát. « Hiba az osztrák 
kormánytól, hogy ezt be nem látja, s hiba, hogy mi magyarok erről 
48-ban megfeledkeztünk és most sem akarjuk elismerni. 

Hogy mi lesz századok múlva, csak az Isten tudja. De most »a 
magyar nemzet nem törekedhetik józanul más után, mint hogy egy 
nagy, a szabadság elvei szerint rendezett államnak része legyen s abban 
ha lehet, az első, de mindenesetre kiterjedése és népének képességé- 
hez illő helyzetet foglaljon el«. 

A mint a legnagyobb diadalok ^ sem fognák Ausztriát képesíteni 
népei homogén egészszé való tömörítésére, épúgy képtelen lenne a 
fölszabadult Magyarország Ausztria széthullása után más mint föde- 
ratív alapon képezni valami nagyobb államot, mely szükséges volna 
függetlensége teljes biztosítására. Az pedig bizonyos, hogy ebben az 
líj nagyobb államban a szláv és óhitű elem túlsúlyra emelkednék s 
a magyarság a német helyett oly elemekkel jönne kapcsolatba, a 
melyek sokkal nagyobb asszimüálóképességgel bírnak a németénél. 
Ha pedig az osztrák birodalom helyébe a nemzetiségek ethnografikus 
határai szerint több kisebb független állam áll elő, »akkor Magyar- 
ország nemcsak területének nevezetes részét és históriai jogainak 
minden következéseit veszti el, hanem ezekért oly függetlenséget cse- 
rél, melynek mértéke és fönnmaradása »egyik-másik nagyhatalom* 
kegyelmétől és érdekeitől függ«. Ausztria csonkítatlan fönnmaradása 
Magyarországra hát életszükség — és ő, Eötvös, nem helyesü a poU- 
tikában Dugovics szerepét ; föláldozni a magyar nemzet életét csak 
azért, hogy Ausztriát fül lehessen oszlatni, öngyilkosság volna. 

Hivatkozik aztán Eötvös Széchenyire, mint a ki első volt a ve- 
szélyek fölismerésében, melyeket a nemzetiségi ügy hibás értelme- 
zése Magyarországra hozhat s a melyek másrészt abban állottak, 
hogy 48-ban Magyarország és az osztrák tartományok közt semmi 
kapocs nem létezett, ö Széchenyinek, e nézeteit mindig meggyőződéssel 
vallotta és e meggyőződésében a forradalom tanulságai csak meg- 
erősítek őt. Hibája tán az, hogy rossz időpontban adta ki a könyvet, 
mikor az ország nagy többsége az osztrák birodalmat menthetetlenül 

' Ausztria az olasz háború kitörése előtt állt e levél írásakor. A császár hadi 
maniíesztuma ápr. 28.; e levél kelte ápr. 7. 



174 TÖRTÉKETI BEVEZETÉS 

elveszettnek képzeli, iiiikor egy része ^agy Lajos nagy magyar biro- 
dalmának föléledéséről ábrándozik, más része egy nagy föderatív 
köztársaság élén látja már, mikor még olyanok is, a kik mély politikai 
belátással hisznek bírni, nemzetünk szabadságát két idegen nagyhata- 
lom közbelépésétől reméUk. Ilyenkor, elismeri, oly nézet, mely az oszt- 
rák birodalom fönnmaradását veszi kiindulási pontul, népszerűségre 
nem számíthat. Jlivel azonban az o ezélja annak bebizonyítása volt 
a külföld előtt, hogy a magyar nemzet jogos követelései a monarchia 
egységével, az abban egyesült népek érdekeivel megférnek, azért írta 
épen most a könyvet. 

A történeti jog követelése pedig azt bizonyítja, hogy ő semmi 
magyar jogot föl nem adott. Ha Magyarország »a birodalmi ország- 
gyűlésbe küldött követjei által oly tárgyak kormányában is résztvesz, 
melyek 48 előtt egy nem-magyar kormány és álladalmi tanács által 
intéztettek el«, hogy ez nem jogfeladás, »azt a ki a dolgot elfogultság- 
nélkül nézi, be fogja látni és én e részben bármikor elfogadom állítá- 
saim felelősségét*. 

»Fáradságomnak, melylyel e könyvet írtam, — így végzi a jövőbe 
Iá tó államférfi keserű iróniával levelét —egyedüli díja csak azon öntudat, 
hogy hazámnak semmit sem használhattam, szükségét érzem azonban 
expectoráhű magamat és Hozzád intézem igazolásomat, ki hazánk 
ügyeit mindig a legtisztábban fogtad fel s a fájdalmat s indignatiót, 
mely szívemet pillanatra eltölti, másoknál jobban érteni tudod.*'- 

Jlit felelt Eöti'ösnek a szép panaszos levéke a döbhngi remete, 
ennek sajnos semmi nyoma sem maradt ; de hogy Eötvös okfejtését 
— ha tán nem is következtetéseit — nagyjában és egészében helye- 
selte, ezt róla, a ki a közjogi harezok meddőségét kerülte s magasabb 
szempontból nézve a vUágot és a dolgokat, Magyarország fejlődését 
és függetlenségét csak a nagy monarchián belül hitte biztosítottnak, 
föl szabad, sőt föl kell tenni. Ez a magasabb szempont vezette őt,, 
midőn az osztrák kormány poütíkájában 1859 közepén, az olaszföldi 
vereségek után fordulat látszott bekövetkezni és Széchenyi elérkezett- 
nek hitte az időt. melyben döbüngi barlangjából (mint nevezni szokta) 
korlátolt helyzetéhez képest tevékenyebb részt vehet a magyar ügy, 
a kiengesztelődés útjai egyengetésében. 

Szükséges hát egy pillantást vetnünk az osztrák kormánypoU- 
tika ezen lassú, talán túlóvatos fordulatára. 

' L. jelen kötet, Levelek Sz.-hez 4. sz. a. 



11. KÖNYV, V. FEJEZET. 17& 



V. FEJEZET. 

A politikai fordulat 1859 nyarán. Bachot mindenfelöl támadják. A DBlickd. ]5ach 
bukása. Az új minisztérium. A »reformok«. Koronatanácsok és miniszteri értekez- 
letek. A i)notablék(( eszméje. — Dessewft'y működése ; értekezései Rechberggel. 
Rechberg Széchenyihez fordul. 

Ausztria tragédiájára az olaszföldi színpadon hamarosan legör- 
dült a függöny. A háború a pienionti kormány és a magyar emigráczió 
nagy bossziíságára ^ sokkal hamarabb és hirtelenebbül végződött be, 
mint hinni lehetne. Az addig semleges nagyhatalmak fegyveres béke- 
közvetítésétől Napóleon és Ferencz József egyaránt tartottak. Amaz. 
a maga győzelmi prestige-ét féltette ; az osztrák császárnál pedig más 
szemszögből ugyan, de hasonló okok játszottak közre. Tudni kell 
ugyanis, hogy júniusban az öreg Esterházy Pál herczeg, a ki régebben 
hosszabb ideig képviselte a bécsi udvart Londonban s az angol tár- 
saságban nagy összeköttetéssel és sok jóbaráttal bírt, a fiatal csá- 
szár kérésére mint magánegyén Angliába utazott tapogatózni, hogy 
az olasz rokonszenv ellenére mérvadó körökben minő a hangulat 
Ausztria jövendő állása iránt. A herczeg tudósításaiból örömmel látta 
az uralkodó és a külügyér gr. Rechberg, hogy Ausztria nagyhatalmi 
állását minden poUtikus, sőt még lord Pahnerston is szükségesnek 
tartja, »a mi, — jelenté a miniszter a fiatal uralkodóhoz — a kabinet- 
nek nagy erőt kölcsönöz a kitartásra a sors csapásai közt«. Ez a »morá- 
lis erő« azonban egyszersmind arra készteté Ausztriát, hogy a sem- 
leges nagyhatalmak gyámkodását elhárítva, egyenest Napóleonnal 
egyezzék meg a béke dolgában.^ Az előzetes béke a két császár közt 
hát Villafrancában hamarosan létrejött, miután a vesztes fél Lombar- 
dia legnagyobb részének birtokáról lemondott. 

Ezt a tényt jelentette Ausztria népeinek a nevezetes laxenburgi 
manifesztum július 15-ről. Méltó keserűséggel panaszkodik az áUam- 
irat, hogy a monarchia legrégibb és természetes szövetségesei a küz- 
delemnél nem hoztak neki segítséget s meleg elismeréssel, sőt büszke- 
séggel hivatkozik hadserege hősi magatartására. A fő a manifesztum- 

' Legyen elég csak Kossuth hatalmas pubhkácziójának i>Irataim az emigrá- 
czióból« I. kötete 469. és köv. lapjaira hivatkoznom. Kossuth a VII. fejezetnek 
méltán adja e czímet : »A fegyverszüneti katasztrófa. Vége a reménynek.* 

- Ií«chberg Eszterházyhoz 1859. s. k. fogaim. (England. Varia) és Rechberg 
előterjesztése a császárhoz 1859. s. k. fogaim. (i>Vortrage<i). 



176 TÖRTÉSETI BEVEZETÉS 

ban azonban az, a mit a beállott béke föladatául tűz ki az uralkodó : 
»Ausztria belső jólétét és külhatalmát gazdag szellemi és anyagi erői 
czélszerű kifejtése által, valamint a törvényhozás és közigazgatás 
terén teendő javítások által tartósan megalapítani.*^ 

A pénzügyek és hadi gazdálkodás körében fönnálló mizériák 
égetően kívánták az orvoslást ; de nem kevésbé sürgős volt refor- 
mok létesítése a belügyi igazgatás terén f aztán a züllött, saját magá- 
nak ellentmondó összminisztérium czéltudatos vezetésének megszer- 
vezése, miután, mint ismeretes, több mint egy lustrura, vagyis ber- 
ezeg Schwarzenberg Felix halála óta nem volt tulaj donképeni elnöke a 
minisztertanácsnak ; a miniszterelnöki teendők a fiatal császár vállaira 
nehezültek. A minisztérium »kompaktságának« hiányára s e hiány 
káros voltára utalt egy emlékiratában gr. Rechberg is ; hogy mind- 
egyik miniszter a maga belátása szerint, tekintet nélkül a többi tár- 
czára, intézkedik s hogy e szerint semmi intézményes harmónia nincs 
a közigazgatás legfőbb fokán, a mit pedig elérni és egy miniszterelnök 
vezetése alatt biztosítani, elengedhetetlen szükség.* 

Mikor azonban a manifesztum jelezte és a Rechberg emlékirata 
kívánta reform és átszervezés ügye szőnyegre került, önmagától vető- 
dött fel egy csomó személyi kérdés, melyet különféle pohtikusok 
véleményes előterjesztései s a közhangulat egyaránt megoldandónak 
tartottak, ha azt akarta a császár, hogy a reformok csakugyan életbe- 
lépjenek és üdvöseknek bizonyuljanak. Rechberg maga volt az, a ki 
■emlékiratában hangoztatá, hogy a reform dolga alkalmas férfiak 
kezébe volna adandó, a kiknél »okos és méltányos belátás tételez- 
hető föl«.* Többfelől találtak utat bizalmas jelentések a császárhoz, 
azzal a kérdéssel foglalkozók, vájjon a kormányon levő kabinet tag- 
jainak egyike-másika arra való-e, hogy a kilátásba helyezett refor- 
moknál közremílködjék. A közoktatásügyi minisztert, gr. Thun Leót 
pl. mindenki tisztességes embernek tartá, de sokan vallási rajongó- 
nak vélték lenni, a ki a nemkatholikusoktól minden kedvező refor- 
mot megtagadna, ha másként nem, hát passzív ellenállással. Pedig, — 
így szól a bizalmas jelentés — a gyűlöletes konkordátumnak élét csak 
iigy lehetne venni, ha a többi felekezeteknek is megadnák azt, a mi 

1 A hivatalos sWlener Zeitung* jül. 16-diki száma. 

= Minderről most igen bőven szól Kedlich J. most megjelent, már id. nag}- 
■műve. 

3 Rechberg emlékirata oGeschrieben im Monat Juli 1859« (»Vortráge«). 
* Rechberg u. o. 



n. KÖNYV, V. FEJEZET. 177 

Őket megilleti.! pg |jp Bruck ellen is nagy az izgalom ; poli- 
tikája, a helytelen szabadkereskedelmi irány, — így szóltak az 
emberek — csak munkanélküliséggel, a proletárság szaporításával 
jár ; szemére hányták, hogy az államvasutakat olcsón vesztegette 
el, benne keresik a valuta nagy elértéktelenedése okát, rossz néven 
veszik tőle, hogy a nemzeti kölcsön kamatait nem ezüstben fizeti 
ki. Gr. Toggenburgról azt jelezték a bizalmas tudósítások, hogy 
tán jó belügyi politikus lehet, de a kereskedelmi ügyekhez nem 
ért és csak báb Bruck kezében. Gr. Nádasdy igazságügyminisz- 
tert becsületes embernek tartják ugyan, de olyannak, a ki az 
osztrák törvényeket nem ismeri, a magyar törvényekben sem valami 
nagyon járatos, e mellett gyönge és hivatalnoki kotteriák marká- 
ban van." 

A legélénkebben és a legtöbb felől azonban a kedvezőtlen kritika 
a minisztérium lelkét, a császár főbizalmasát, br. Bach Sándor belügy- 
minisztert csapdosta. Mindazok a burkolt és általánosságban mozgó 
nyilatkozatok, a melyeket a belföldi sajtó magának megengedhetett, 
természetesen első sorban Bach ellen irányultak, nem kevés gondot 
okozván a már ingadozó kormány férfiainak.* De többet nyomott 
a császár előtt a latban egyes nagytekintélyű politikusok sürgetése. 
Ezek Bach rendszerének eleitől kezdve ellenlábasai voltak, és eddig 
az uralkodó, a rendszerhez ragaszkodva, nem is hallgatott rájuk. Most 
azonban már nem zárkózhatott el ab ovo intéseik elől. Nagy súly- 
lyal kellett bírnia az olyan férfiú véleményének, a minő herczeg 
Windischgrátz Alfréd, a dynastia egykori megmentője volt. Minden 
élesség kerülésével, de nyíltan és szigorúan bonczolta a herczeg Bach 
szisztémájának összes hiányait egy emlékiratban, a melyet a júUusi 
manifesztum kibocsátása előtt nyújtott be fiatal urához.* Vele ellen- 
kezően a szentpétervári nagykövet, gr. Thun Frigyes, egyenest Bach 
személye ellen intézte lesújtó kritikájának ökölcsapásait abban a neve- 
zetes iratban, melyet ugyancsak a manifesztumot megelőző időben 
írt főnökéhez gr. Rechberghez. »Azt beszélik Bécsben, — mondja a 
diplomata — hogy Bach belátta volna már rendszere mérséklésének 

* Politikai hangulat-jelentés a császár számára (Prasidial-Akten. Kempen 
1859-ből 3482. sz. meUéklete). 

2 U. 0. 

* Az osztrák sajtó magatartásáról találó és jó áttekintést ád Friedjungnak 
ismeretes műve a Bach-korszak történetéről a II. kötetben. 

* Windischgrátz a császárhoz 1869 július 3. — (»Secreta des Kabinetsarchivs«). 

Gr. Szécben}ri István döblingi hagyatéka. I. köt. 13 



178 TÖETÉXETI BEVEZETÉS 

szükségét, Süt készségét nyilvánította volna a kellő reformok javas- 
lására. Ez helyes ugyan, de az is bizonyos, hogy e reformok előkészí- 
tése és végi'ehajtása nem Bachnak a dolga. Bach kezének ebben nem 
szabad benn lennie ; a társadalom minden osztályának különbség 
nélkül ez a véleménye.« »Bach minisztert, mint a jelen rendszer kép- 
viselőjét, mindenki egyaránt megveti és gyíílöh* ;^ a magyarok pláne 
annyira mennek, hogy ez alatt a miniszter alatt a kormánynyal még 
akkor sem tudnának kibékülni, ha összes 48-a3 jogaikat visszaad- 
nák nekik.^ 

S a mit az elnyomott sajtó czikkei csak gyaníttattak, a mit Win- 
dischgrátz burkoltan, Thun Frigyes és mások nyUtan kimondottak, 
azt olvashatta a császár azokból a bizalmas tudósításokból is, a me- 
lyek a birodalom minden részéből a reudőrminisztérium elnöki osztá- 
lyába összefolytak s a melyekből vett parancs szerint időről-időre 
szigorúan titkos jelentést, tájékoztató hangulatfestést szokott benyúj- 
tani az m-alkodónak a rendőrminiszter. Bármi legyen a császár bölcs 
intencziója, — mondja egy ilyen titkos beszámoló — az bizonyos, 
hogy az a korona jelenlegi tanácsosaival keresztül nem vihető. Minden 
ajándék, melyet a császár ezen kezek által nyújtana, csak roszszá, 
károssá, sőt átokká válnék ; különösen Bach minisztert kivétel nélkül 
gyűlölik nemcsak Magyarországon, hanem a többi tartományokban 
is. Már Bach eltávolításának puszta ténye sokat javítana a helyze- 
ten ; mert reményt nyújtana a dolgok kedvező fordulatára, szabadabb 
kezet engedne a kormánynak a teendők megfontolására. Efféle bizal- 
mas beszámolóknál szokatlan gúnynyal emeli ki a jelentés, hogy álta- 
lánosan elítélendő képmutatásnak tartják Bachnak az ultramontá- 
nokkal való szövetségét, mert senki sem hiszi róla, hogy egyházi és 
vaUáá ügyekben más nézetei volnának, mint 48-ban voltak. A mi 
pedig Magyarországot Uleti, Bach, mint a centralisztikus rendszer 
főoszlopa s minden nemzeti érzés ellensége, a legintenzívebb gyűlölet 
tárgya a lakosság minden rétegében.' 

Bármi lesújtó volt is a kritika, melylyel a rendszert s annak fő- 
képviselőjét Windischgrátz, Thun 9 a rendőrminiszteri bizalmas fölség- 

1 Gr. Thun Frigyes Rechberghez 1859 június 29. (»Prasidial-Akt€n Rechberg, 
lasc. II.) 

- D.Man könnte den Ungam selbst allé ihre im J. 1848 verlorenen Rechte 
zurückgeben und es würde sie unter diesem ümstand nicht mit der Regierung ver- 
söhnen.d U. o. 

3 Politikai hangulatjelentés a császárhoz jül. 14. id. h. 



11, KÖNYV, V. FEJEZET. 179 

előterjesztései elítélték, távolról sem vetekedliettek egy másik, nem 
várt és minden kímélet nélkül való kegyetlen bírálattal, mely a rend- 
szer főtényezőit és legelső sorban ismét Bachot nem csupán a meg- 
érdemlett megvilágításba helyezé, hanem a gúny és a találó anekdo- 
ták özönével leöntve, a köznevetség, a közhahota prédájául dobta 
oda. A mi pedig különös pikantériát adott a Bachot gyűlölők meg- 
sokasodott táborában ennek a könyörtelen kritikának, az az a 
körülmény volt, hogy közvetlen okot rája az öntömjénezés egy 
aktusa szolgáltatott a belügyminiszter részéről. Hatalma tetőpont- 
ján, mikor ezelőtt két esztendővel Magyarország beutazására ösz- 
tönzé fiatal urát és ott nem egy Potemkin-jelenetben sikerült be- 
mutatnia rendszerének áldásos eredményeit : a jól sikerült út s 
az uralkodó megelégedésének fölemelő tudatában egy kis könyvet 
h'atott magáról a diadalmában boldog belügyminiszter. A művecs- 
kének, mely Bach kormányzatának Magyarország fejlődésére gya- 
korolt üdvös hatását fejtegeté, szerzője a luzerni radikálisok által 
hazájából kiűzött Meyer Bernát,^ a következő czímet adta ; Rück- 
blick auf die jüngste Entwicklungsperiode Ungarns. Ezen név- 
telenül megjelent, hazugságokon fölépült encomium tüzetes megczá- 
folását tűzte ki maga elé egy másik névtelen munka egy magyar poU- 
tikustól, mely »Ein Blick auf den anonymen Rückblick« czím^ alatt 
Londonban 1859 elején hagyta el a sajtót és a bécsi rendőrség Argus- 
szemei ellenére épen ezidőtájt, mikor Bachra már mindenfelől hullot- 
tak a kritika és kárhoztatás nyilai, merült fel, eleinte kevesebb, aztán 
több-több példányban. Gr. Széchenyi Béla közléséből tudjuk, hogy 
nagynevű atyjának e hatalmas művéből a legelső 8 példányt ő csem- 
pészte be ; de az angol követségi futár műiden útja alkalmával tudott 
néhányat belőle a bécsi angol követséghez behozni ; később meg a 
londoni könyvárusok idegen boríték alatt küldöttek sok példányt 
Bécsbe^, azonkívül a rendőrminiszter is kénytelen volt, noha nem 
örömest cselekedte, a legfelsőbb körökhöz tartozó egyének kíván- 
ságára ezeknek, a többi között pl. hg. Eszterházy Pálnak megengedni 

1 Emlékiratait fia adta ki 1875-ben két kötetben : Erlebnisse des Bernhard 
Ritter von Meyer czím alatt. 

^ Teljes czíme : Ein Blick auf den anonymen i)Rückbliek« weleher fiir einen 
vertrauten Kreis in verhaltnissmassig wenigen Excmplaren im Monate Október 
1857 in Wien erschien. Von einen Ungam. London, 1859. 

' V. ö. gr. Széciienyi Béla közlem. )>Hogy született meg a Blick ?« Űj Magyar 
Szemle (szerk. Várnai) 1903. évf. febr. számában 31. és köv. 11. 

12* 



180 TÖRTÉNETI BEVEZETÉS 

az Őt, Kempent is keményen ostromló munka meghozatalát,^ nemso- 
kára megjelenése után. Nem érdektelen tudnunk, hogy Rechbergnek 
és Rechberg útján a császárnak figyelmét a könyvre Széchenyi egyik 
legjobb barátja és tisztelője, gr. Zichy Edmund irányította és ezzel 
öreg barátja titkos óhaját teljesítette, nem. is gyanítván még akkor, 
hogy Széchenyi az anonym munka szerzője. Gr. Blome Gusztáv, a kül- 
ügyminisztériumhoz beosztott követségi tanácsos, Rechberg bizalmas 
embere, jó ismerője volt Zichy Edmundnak, a ki neki és főnökének 
a híres és tilalmas »sárga-könyv« elolvasását melegen ajánlotta a 
forró napokban, mikor a ji'ihusi manifesztum után reformterv^ekkel, 
kormányváltozás és Bach bukása hírével volt vemhes a levegő. Csak 
használni fog, ha a könyvet tanulmányozni fogja a miniszter, — monda 
Zichy Bloménak — mert sok hibája lehet a könyvnek, szerzője sokszor 
fölöttébb szenvedélyes és e szenvedély miatt itt-ott igazságtalan. De 
ezzel szemben van egy igen nagy érdeme, a minden melléktekintet 
nélkül való őszinteség. Szerzője letépte a képmutatás arczárói a lár- 
vát s a régiek reczeptje szerint ridendo castigat móres. Ha azonban 
még ezt sem akarná valaki elismerni, sőt akadna olyan, a ki a könyv 
egész okoskodását egyszerűen elvetné, még az ilyen is kénytelen leg- 
alább azt megengedni, hogy »a könyv 13 millió magyar alattvaló köz- 
véleményének fotográfiája*. Czélszerűbb is volna, — raondá Zichy — 
ha hosszú czíme helyett ezt a rövidebbet viselné : Hogyan gondolkodik 
ma Magyarország?^ 

Ez a tinta helyett választóvízzel írott könyörtelen bírálat, a mely 
egyik lapján mély komolyságú argumentumokkal czáfolgatá a saját 
dicsfényében sütkérező minisztert, másik lapján azt bizonyítá be róla, 
hogy országrontó, az uralkodó és a monarchia szerencsétlenségé- 
nek főoka és sírásója, míg egy harmadik oldalon rhapsodikus szö- 
késsel, a maró gúny dárdáival vagy fürge élezek tűszúrásaival a 
nevetségesség kuczkójába kergeté, Széchenyi István e magában álló 
poUtikai szath-ája megadta az utolsó döfést az ingadozó Bachnak. 
A császár átlátta, hogy belügyminiszterét tovább tartama lehetetlen 

^ V. ö. Wertheimer : Gr. J. Andrássy I. 107—108. De már pl. Eötvösnek 
megtagadta a rendőrség. — Az osztrák belügyminiszteri Polizei-Akten (registra- 
tura) ez évi 9327., 9760. és 9863. számai szólnak ily engedélyekről osztrák arisz- 
tokraták számára. 

* Gr. Blome levele 1859 s. d. névtelenhez (gr. Zichy EdmundhozX íSzéchenyi- 
Akten* (a Sz.-hez írt levelek közt. A levelet Zichy adta Sz.-nek) és Zichy Edmund 
gr. Bloméhoz. L. jelen kötetben a Széchenyihez írt levelek közt 5. sz. a 



11. KONTT, V. FEJEZET. 



181 



és egy előző kihallgatás után július 28-áii átvette tőle lemondó- 
levelét.^ 

Kedvencz miniszterétől nem örömest vált meg az uralkodó. 
NemcsáJí a megszokás köteléke kapcsolta hozzá, a ki a zsenge ifjúságá- 
ban trónralépett császárnak elejétől kezdve tanácsadója volt. Bach- 
nak személyes tulajdonságai, különösen ügyes simulékonysága urá- 
val szemben,^ találékonysága, sokszor frappáns prókátori fogásai és 
optimizmusa nehéz helyzetekben egyformán értékessé tették őt 
császári ura előtt. A legfőbb azonban az volt, hogy Bach rend- 
szerének három pillére : czentralizmus, abszolutizmus és germani- 
záczió közül a két elsőt a legteljesebb mértékben, mentahtásának 
egész erejével a magáévá tette s a magáénak vallotta most is, 
Bach távozása után is az uralkodó. Hozzájárult ehhez a nagy kér- 
dés : ki legyen a távozó miniszter utódja ? Ki lesz az, a ki úgy meg- 
érti a császárt, a kiben úgy megbízhat ? Czentralistát kapott volna 
eleget, ha a liberáüsokat, az alkotmánypártiakat bevonja kombiná- 
czióiba, de erre nem volt hajlandó. De csak alkotmányjogi fölfogásuk 
miatt. Mert bármi paradoxonnak látszik is, az abszolút uralkodni 
akaró császárban volt valami titkos rokonszenv a társadalmi téren 
megnyilatkozó liberalizmus és demokratikus eszmék bizonyos szűk 
határok közé vont köre iránt. Épen ez a titkos homöopatikus adag 
tette azt, hogy Bach előtte annyi időn át súlylyal bírt. Tetszéssel ol- 
vasta külügyminiszterének memorandumából, hogy nem szabad azt 
hinni, mintha mindannak, a mi hberálisnak hangzik, már eo ipso forra- 
dalminak kellene lennie s az üdvöt a márczius előtti idők fogalmaihoz 
való visszatérésben kellene keresni ; mert a ki a konzervatív elvnek 
igazán hódol, az a múltból tanulni fog ugyan, de a jelen idők kívánal- 
mait is tekintetbe veszi ; a fönnállónak konzerválásával nem fog meg- 
elégedni, hanem új utakat és módokat is megfontolni, a melyek köve- 
tése az államot erősbíti.^ 

Hyen értelemben vett konzervatív persze akadt volna, de csak 
a czentralizáczió rovására, a mire épúgy, mint az abszolutizmusra, a 
császár nagy súlyt fektetett. Nehéz volt hát a választás és érthető, 
ha a legkülönbözőbb nevek merültek fel. Emlegették Thunt, a köz- 

1 Bach ered. sajátk. lemondó beadványa a Fölséghez 1859 júl. 28. (Prasidial- 
Akten Eechberg, Fasc. V.) 

^ Ezt Széchenyi különösen persiflálja nagy magyar szatírájában, melyet 
jelen kiadvány II. kötete fog hozni. 

^ Rechberg már id. júliusi beadványa. 



182 TÖRTÉSETI BEVEZETÉS 

oktatásügyi minisztert,^ de alap nélkül ; szó volt a birodalmi tanács 
egy tekintélyes tagjáról, gr. Wolkenstein Károlyról, a ki persze erősen 
konzervatív föderalisztikus nézetei miatt nagyon is nagy ellentéte 
lett volna a távozó miniszternek. Ugyanebbe a kategóriába esik a 
»hoclitory« Clam-Martinitz.^ Nem érdektelen, hogy akadtak, a kik a 
magyarok lekötelezése czéljából br. Eötvös Józsefre szerették volna 
irányítani az udvar figyelmét, mint a ki az év elején megjelent művé- 
ben^ a birodalom eró'sbítését czélzó eszméket hirdetett. 

Az uralkodó olyan egyént keresett, a ki főleg energikus, a ezélba- 
veendő admmisztratív reformokat erős kézzel fogja lu-a akaratához 
képest végrehajtani, gyakorlata is van a közigazgatás terén és nem 
a szélsőségek embere, ha a reformok folyamán az örökös tartományok- 
ban észlelhető föderalisztikus áramnak bizonyos mértékig a közigaz- 
gatásban meg lehetne felelni. Ilyenül utaltak előtte a lengyel hely- 
tartóra, gr. Goluchowski Agenorra. Igaz, hogy bizalmas rendőri je- 
lentések épen nem hízelgőén nyilatkoztak a lengyel gróf magánjelle- 
méről. Kapzsinak, pénzsóvárnak tüntették föl, a ki nem válogat az 
eszközökben vagyona gyarapításánál s furcsa történetkék keringtek 
róla, a melyek miatt a lengyel főnemesség megvetéssel fordult volna 
el tőle.* Abban azonban minden tudósítás megegyezett, hogy erős- 
kezű ember, a ki meg is cselekszi azt, a mit egyszer kimondott. Prae- 
potens természete állítólag roppantiü imponált volna Károly Lajos 
főherczegnek, a császár fiatal öccsének, lembergi hivataloskodása 
idején. Ha miniszterré neveznék, mondja nem minden szarkazmus 
nélkül egy bizalmas tudósító, az az egy jó mindenesetre beállana, 
hogy idővel magának az udvarnak is imponálni fogna^ s lehetséges, 
hogy az uralkodónál, az örökös udvari konzervatív, föderalisztikus 
és ultramontán intrikák között, ez a körülmény is Goluchowski 

1 Thun működéséről a »próbálgatások« idejéből (1859 — 1860.) — kivéve ter- 
mészetesen a protestáns pátens dolgát — a rá vonatk. biographiai irodalom mit 
sem tud. így kiil. nem tud róla S. Frankfurter, a ki legbővebben foglalkozott Thun 
polit. működésével külön munkában. (Sőt Frankfurternek azon különben igen jó 
és bő életrajzi vázlatában, meh'et Thimról az Allgem. Deutsche Biogr. 38. köt. 
178 — 212. lapjain közzétett, még a protestáns pátensről sincsen sző I) 

2 V. ö. Wertheimer : Gr. J. Andrássy I. 109—110. 

' Die Garantien der Macht imd Einheit Oesterreichs. Leipzig, 1859. 

* A lembergi csendőri kerület főparancsnokának bizalmas jelentése a rendőr- 
miniszterhez 1859 augusztus 11. (Prásidial-Akten Kempen, 3898. sz.) 

* »Er dürfte mit der Zeit dem Hofe selbst impoiúeren.« Bizalmas jelentés a 
rendönniniszterhez 1859 aug. 18. (U. o. 3990. sz. a.) 



II. KÖKYV, V. FEJEZET. 183 

részére nyomott a serpenyőben — s így lőn Bach utóda a lembergi 
helytartó. 

A jelentéktelen Toggenburgot habozás nélkül hagyta távozni 
az uralkodó ; méltó csodálkozást bizonyos körökben, de a későbbi nem- 
zedéknél is, csak az a körülmény kelthetett, hogy távozásával a ke- 
reskedelmi minisztériumot is feloszlatták s a tárcza teendőit a bel- 
ügyi és pénzügyminisztérium között osztották meg. Kempen is meg- 
vált tárczájától ; de nem a bizalom hiánya miatt kellett távoznia, 
hanem azért, hogy helyet adjon egy oly egyénnek, a kitől a reformok 
végrehajtása terén némely körök s maga a császár is magyarországi 
összeköttetései miatt jót vártak. Báró Hübner Sándor, Metternich 
tanítványa, a franczia-olasz háború megindultáig a monarchia párisi 
képviselője, azután pedig pár hó óta római nagykövet, becsvágyó 
férfiú volt, a ki nem hirdette, de tudta, mit akar, a kit ép e tulajdonai 
miatt a veszedelmes intrikusok csoportjába vélt sorolhatni olyan 
férfiú is, mint herczeg Windischgrátz,^ s nem is valószínűtlen, hogy 
mikor Hübner, a ki mint diplomata rendőri ügyekkel soha behatóan 
nem foglalkozott, a tárczát elvállalá, ezt csak azért tette, hogy lábát 
megvethesse a minisztériumban, az időtől várván, mely őt meg- 
felelőbb áüásba előbbre fogja vinni.^ 

x\z ily módon rekonstruált minisztérium élére pedig a külügyek 
és a császári háznak Buol visszavonulása, május óta minisztere, e 
tárczák megtartásával, gr. Rechberg került ; egy okos, a modern esz- 
méket is megértő konzervatív diplomata, a ki legutóbb a német Bund- 
nál képviselte a monarchiát, ott Bismarcknak, a ki becsülte őt, kollé- 
gája volt. Heves vérmérséklete, hirtelen föllobbanó természete, a 
mely miatt Bismarcktól egy találó melléknevet is kapott,^ nem épen 
kitűnő ajánlólevél volt a miniszterelnöki állásra ; de azt a tagadliat- 

1 Érdekes levele Rechberghez 1859 október 31. (Prasidial-Akten Rechberg, 
Fasc. II.) 

- A nagyon alacsony származású Hübner (a kinek eredeti családi neve Hafen- 
bredl) esze, ügyessége és Metternich pártfogása által küzdötte föl magát. — 1848 — 
49-diki élményeiről öreg korában maga adott ki egy kötetet. Párisi követségéről 
(1851 — 59) emlékiratait fia adta ki. Sajnos, hogy a nagy készültségü, világot látott 
államférfiútól semmit nem bírmik élete ez igen rövid, de igen nevezetes szakáról, 
1859 második feléről. Erre nézve az egész irodalom sem ád tájékozást ; csak a hiva- 
talos ügyiratokból meríthettem hát. (Hübner biográfiája az Allgem. Deutsche 
Biogr. 50-ik kötetében bizony keveset ér !) 

' i>Fm-ibond«-nak nevezi öt tréfásan Bismarck. V. ö. Wertheimer : Gr. J. 
Andrássy, I. 111. 



184 TÖRTÉNETI BEVEZETÉS 

lanul ügyes és jó okokkal támogatott emlékiratot, a melyben császári 
urának a miniszterelnöki állás betöltetlen voltából származott visz- 
szásságokat fejtegette, s a melyről már föntebb szóltunk, mással 
aligha honorálhatta volna a császár, mint Rechberg miniszterelnöki 
kinevezésével.^ 

így alakult meg az augusztusi minisztérium,- melynek tagjai 
közül Thun, Bruck és Nádasdy a régi kabinetből megmaradtak és 
hozzájárultak a lejjebbcsavarásához minden netán vérmes reménynek, 
melyet a jiiUusi manifesztum ígéreteihez kötöttek a monarchiában. 
De mivel a főbotránykő, Bach eltávolíttatott az útból, a jövőbe sokan 
mégis bizodalommal tekintettek. 

A teendők alapjául Rechberg már említettem emlékirata szol- 
gált. A memorandum dicsérte az eddigi kormányférfiak kötelesség- 
tudását ; tisztelettel emlékezett meg a birodalmi tanács tagjairól — 
és mégis, kérdé, honnan származik az a tagadhatatlanul kedvezőtlen 
hangulat a kormány iránt ? és honnan van az, hogy az erősen dynas- 
tikus érzés némely tartományban már csaknem kialudt? hogy az 
állam legfőbb hivatalnokainak csaknem a semmivel határos a te- 
kintélye? E kérdésekre három körülményben talált a külügyér fele- 
letet. Az első arra vonatkozik, hogy a császár trónralépte után adott 
ígéretek nem teljesíttettek, különösen az alkotmány kérdésében. Persze 
Rechberg Hahnemannal csak homöopatikus adagokat volt hajlandó 
e téren szolgáltatni. Hogy az ú. n. modern alkotmány, monda, a sok- 
féleségű Ausztriára nem ilhk, abban mindenkinek egyet kell érteni s 
az 1848-diki alkotmány mellőzése az akkori áOamférfiaknak érdemül 
rovandó föl. Hogy azonban hosszú tíz év után az ígért tartományi 
vagy országos (rendi) képviselet még mindig várat magára, hogy a 
községi rendezés ügye még mindig késik, hogy még mindig kételyek 
vannak a különféle vallásfelekezetek egyenjogúsága felől : ez már 
alig érthető. Jól érthető ellenben az, ha a nép azt hiszi, hogy azok 
az ígéretek nem voltak őszinték, sőt a várakoztatásnak megvan az 
a nagy hátránya, hogy azokat, a kik alkotmányos formákra várnak 
vagy pláne a perszonáluniós föderalizmus hívei, reményeikben csak 
megerősíti. 

' Rechberg életrajzát adja Friedjurg a Bettelheim-féle Biogr. Jahrbuch IV. 
köt. 283—300. lapjain ; aztán nwof az .\Ugem. Deutsche Biogr. 53. köt. 233—246. 
lapokon ; de egyik sem kielégítő ; a bennünket érdeklő időn pedig csak átsuhannak. 

^ A legf. kéziratok a i)Ministerrat und Ministerconferenz« HandbiUett-iktatö- 
jában 104 — 106. sz. a. Továbbá a Wiener Zeitung augusztus 22-diki száma. 



11. KÖNYV, V. FEJEZET. 



185 



A második kedvezőtlen körülmény a Reichsrat mostani organi- 
zácziója. Rechberg szerint e testület csak kerékkötő. Hívságos bírál- 
gatója a miniszterek tevékenységének, a nélkül, hogy joga volna job- 
bat javasolni a megbírálta intézkedéseknél, miután kezdeményezési 
joga nincsen. S ha a rég megígért tartományi képviseletek be fognának 
hozatni : akkor a Reichsratnak a birodalmi képviselet szerepét kel- 
lene magára venni. Tagjait a császár választaná meg a maga felség- 
jogánál fogva a tartományi képviseletek kebeléből. Az üy módon 
előálló Reiehsratot az inicziativa joga minden, az egész birodalmat 
érdeklő ügyben megilletné. 

Az általános elégületlenségnek legfőbb okát azonban a harmadik 
körülményben vélte rejleni Rechberg és ez : a minisztérium félszeg 
organizácziója, az összhang teljes hiánya a közigazgatás külön ágai- 
nál s hogy nincs egységes vezetés, nincs miniszterelnök, a ki az ügye- 
ket egy kézben központosítaná.^ 

Kétségtelenül sovány progranmi ; de mert benne csak azt az erőt 
szabad keresni, mely a kátyúban megfeneklett szekeret a kerék- 
vágásba akarta emelni, minden attól függött, hogyan fog a szekér 
az úton haladni, mikép fognak a dolgok a későbbi tanácskozásokban 
alakulni. 

Ezeknek a, hangsiilyozom, az új minisztérium megalakulása 
előtti tanácskozásoknak a Burgban, többnyii'e az ifjú császár elnök- 
lete alatt, természetesen minden titkolódzás daczára is, hírök ment 
Bécsben és Bécsen kívül, élénk várakozást váltva ki a közönségnél, & 
pedig annál inkább, minél kevésbé volt tájékozva arról a közvéle- 
mény, a miről az értekezések folyamán szó esett. Jellemző, hogy ben- 
nük a kabinet kilépendő tagjai nem vettek részt ; helyettük a szót 
az új »kurzus« jelöltjei vitték. A mennyire rendszertelen s bár magá- 
ban véve hasznos, de csak másodsorban fontos kérdéseket és refor- 
mokat megpendítő volt Rechberg emlékirata, annyira hiányzott 
minden synthetikus, magasabb fogalmi kört kifejező gondolat a ta- 
nácskozásokban is. Két áramlatot látunk bennük egymással küz- 
deni. Az egyik megelégedett egyes közigazgatási reformok keresztül- 
vitelével ; alkotmányjogi kérdésekben a községi ügy rendezésénél 
nem akart túlmenni s csak távolban csillogtatá a tartományi kép- 
viselet eszméjét rendi alapon. Ezzel szemben a másik áramlat ugyan- 
azon adminisztratív reformok szükségét ellenmondás nélkül elismeri,. 

1 Miadezekröl bőven Rechberg már id. emlékirata a császárhoz. 



i86 TÖRTÉNETI BEVEZETÉS 

de nagyobb súlyt fektet az alkotmányjogi kérdésekre, a monarchia 
egész konstrukcziüjában létrehozandó, lehetőleg történeti alapok- 
ból kiinduló konzervatív változtatások fokozatos eszközlésére. Az 
utóbbi áramlat képviselői gr. Wolkenstein birodalmi tanácsos és 
br. Hübner. Az előbbivel Rcchberg és Goluchowski rokonszenveztek, 
de főképviselője maga az ifjú császár volt, a ki ügyes argumentumok- 
kal gyakran fölszólalt s kifejezé abbeli aggodalmát, hogy minél job- 
ban mélyed belé a tanácskozás az alkotmányjogi kérdésekbe, annál 
messzibbre halasztódnak a szükséges adminisztratív reformok.^ Sür- 
getésére hát ezekben a szerény reformokban kellett már elébb, de 
könnyű is volt megegyezésre jutni. A minisztériumok ügykörének 
új beosztása, a miniszterelnökség szervezése, a nemkatholikus vallás- 
felekezetek autonómiájának rendezése, már csak azért is, mert ezt 
Magyarországra vonatkozólag Albrecht főherczeg épen e napokban 
újra megsürgette f igazságügyi reformjavaslatok kidolgozása ; a 
közigazgatási ügyek lényeges részének, melyeket most császári köze- 
gek látnak el, létesítendő autonóm, községi, orgánumok által való 
elintézése ; Goluchowski kezdeményezésére kimondása annak, hogy 
a német nyelv a nemnémet lakosságra sehol föl ne kényszeríttessék, 
csak ott és annyiban alkalmaztassék, a mennyiben a gyakorlati szük- 
ség megkívánja : ezekben állapíttattak meg az új kabinet programm- 
pontjai közigazgatási téren, minden különösebb nézeteltérés nélkül.^ 
Nem így volt ez az alkotmányjogi kérdéseknél, a melyek bajno- 
kául, természetesen ó-konzervatív értelemben, gr. Wolkenstein mu- 
tatkozott. Élénken és határozottan elkárhoztatta a császár jelen- 
létében mindjárt a legelső koronatanácsban* az eddigi rendszert, 
mely minden országot egy kaptafára húzott. Ezen változtatni — 
monda — elkerülhetetlen szükség ; természetesen e változás egy- 
szerre nem történhetik meg, s a legjobb megoldás az volna, ha a föl- 
ség az egyes országokból tekintélyes férfiakat, notablékat, hívna meg 
az átmenet előkészítésére. Kagy nyomatékkal kelt a gróf különösen 

^ A koronatanács jegyzökönyve 1859 július 28-ról. (Prásidial-Akten Rech- 
■berg, Fasc. V.) 

- Albrecht fóTierczeg a császárhoz 1859 június 25. (Secreta des Kabinets- 
archivs). 

* Július 28-diki koronatanács id. jkün3-ve ; aztán aug. 4-diki koronatanács 
jkönyve (u. o.), minisztertanács jkönj've aug. 11. (u. o.), a minisuténumi programm 
felöli megállapodások aug. 17. (u. o.). 

* 1859 júl. 28. jkönyve id. h. 



II. KÖNYV, V. FEJEZET. 187 

a mellett síkra, hogy a magyarországi tarthatatlan állapotok orvos- 
lása czéljából magyar notabli'k hivassanak össze konzervatív körök- 
ből, mert a konzer\'atív hajlamú magyar népre ilyen államférfiak 
tanácsa és irányítása volna megnyugtató. A császár tüstént közbe- 
szólt, hogy a notablék összehívásának eredménye itt is egy csomó 
elaborátum lenne, a melyek tanulmányozása a legszükségesebb köz- 
igazgatási reformokat megint háttérbe szorítaná. Rechberg ügyes 
fogással igazat adott a császárnak s azért azt javaslá, hogy a notable- 
gyűlések elé, ha erre magát rászánná az uralkodó, egész szigorúan 
meghatározott kérdések volnának teendők, a melyek megóvnák őket 
az elkalandozástól. Ezzel szemben Hübner élénken Wolkenstein párt- 
jára állott és kifejté, hogy ha a császár határokat óhajtana a notablék 
elé szabni, ezeknek a határoknak tágasaknak kellene lenniök. De az 
uralkodót nem győzték meg Wolkenstein és Hübner fejtegetései s főleg 
Magyarországra vonatkozólag abbeh aggodalmának adott kifejezést, 
hogy itt a notable-gyűlés okvetlenül túllőne a czélon, aztán meg a 
nemzetiségi kérdés is akadályokat vetne föl. S mikor aztán Hübner 
odanyüatkozott, hogy e netán fölmerülliető akadályok megelőzésére 
legegyszerííbb volna, ha Magyarországon nem külön-külön hívnák 
össze az öt helytartósági kerületben a notáblékat, hanem csak egyet- 
lenegy ilyen gyűlés lenne az egész Magyarország számára : a csá- 
szár azzal a jövőbe nem látó, semmivel sem igazolható, de az 
akkori katonai körökben dogmává csontosodott kijelentéssel vála- 
szolt, hogy már most előre is mint megmásíthatatlan elvet kívánja 
tekinteni azt, hogy a notablék netáni összehívása esetére is a Woj- 
vodinának külön kell szerepelnie, mindenesetre külön notáble-gyfílést 
kapnia.^ 

A nagyobb szabású egységes notáble-gyűlés ügye hát zátonyra 
jutott s egy hasonló, de szfikebbkörű eszmének engedett. A2 augusz- 
tus 4-iki koronatanácsban, mely csupán e kérdéssel foglalkozott, 
Hübner a tanácskozások eredményét a császár előtt és beleegyezésé- 
vel a következőkben foglalta össze : a fölség a provincziáUs elemet 
újra föl akarja éleszteni és e czélból az egyes tartományokból bizalmi- 
férfiakat szándékszik a maga idejében egybehívni, hogy neki a seh- 
gouvernement mértéke felől tanácsot adjanak. De ezen bizalmifér- 
fiak tanácskozásai elé bizonyos határok lesznek vonandók, így pl. 
hogy minden tekintély — államban és provincziában — a fölségjogok- 

1 A többször idézett (júl. 28-diki) koronatanács jegyzőkönyve (id. h.). 



188 TÖRTÉSETI BEVEZETÉS 

ból származik s főleg, hogy semmi oly intézmény nem lesz tűrhető, 
a mely modern alkotmányos formákon nyugszik.^ 

Ez a korlátolás maga mutatta, hogy mily távol állott még a mo- 
narcha az alkotmányosság elismerésétől, mily mélyen gyökerezett 
még egész gondolat\'ilága a gyermekifjú korától megszokott s a forra- 
dalmi idők közt egyedül üdvözítőnek tekintett abszolutizmusban és 
mennyire komolyan vette azt, a mit Bachnak utolsó kihallgatása alkal- 
mával a búcsú-audienczián mondott, hogy t. i. a pohtikai tekintetek 
a jelen körülmények közt szemé]y%'áltozást javasolnak ugyan, de nem 
a kormányzat főelveinek meg\'áltozását.- Hübnerék mindamellett 
megelégedtek volna az elvi győzelemmel, az önkormányzat rendi 
alapokon való eüsmerésének kimondásával, annak elhatározásával, 
hogy ezt az önkormányzatot szűkebbkörű notáble-gyíüések fogják 
előkészíteni. Preczíz, határozott kimondását szerették volna ennek. 
De az augusztus 17-iki koronatanács reményeiket kissé lejjebb hangolá. 
A császár idegenkedése az alkotmányosság minden árnyékától oda- 
vitte a dolgot, hogy a notáble-gjn'ílések s vele összefüggésben a tar- 
tománygyűlések ügye későbbi miniszteri értekezletekre halasztatott. 
Hübneréknek a császári akarattal szemben engedni kellett ; a meg- 
állapított miniszteri programm a bizalmiférfiak megkérdezését egye- 
lőre csak a községi törvénynek megalkotása dolgában mondotta ki 
s a rendi képviseletek életbeléptetését csak arra az időre helyezte 
kUátásba, mikor már a föntebb említett közigazgatási reformok s ez 
a megalkotandó községi törvény végrehajtattak.^ 

A Eeichsrat kérdése sem nyert egészen olyan megoldást, a mint 
azt akár Wolkensteinék, akár Rechberg kontemplálták. Az inicziativa 
jogáról világosan nem történt senuni intézkedés, csak az mondatott 
ki, nyilván a császár akaratának befolyása alatt, az augusztus 17-diki 
értekezleten, hogy szabályzat fog készülni a birodalmi tanács számára 
és specziális kérdésekben, időről-időre, hozzáértő, független, nem hiva- 

' ». . . dass keine Institutionen zugelassen werden kőimen, welche auf moder- 
nen konstitutionellen Formen beruhten.« Augusztus 4-diki koronatanács jkön}'Ye 
(Prasidial-Aiten Rechberg, Fase. V.). 

- Bach idézi júl. 28-diki lemondó-beadvánj'ában a császárnak az előző napon, 
a búcsúkihallgatáson hozzá intézett szavait, hogy . . . »die politischen Rück- 
.sichten . . . unter den gegenwartigen Verháltnissen zwar nicht eine Aendenmg 
der Hauptprincipien der Regierung, wohl aber einen Personenwechsel . . . ratlich 
erscheinen lassen.o 

* A programmot félhivatalosan a Wiener Zeitung augusztus 22-diki száma 
közli. 



U. KÖNYV, V. FEJEZET. 189 

talnok elemek fognak behivatni. A közzétett programm még ezt sem 
említi, csak gyaníttatja, mikor a pénzügyi kiadások szigorú ellen- 
őrzését helyezi kilátásba, mert ez csak a birodalmi tanács dolga 
lehet vala. 

A rekonstruált minisztérium tehát elég szűk határú menetirány- 
nyal kezdette meg működését. A nagyközönség mit sem tudott még 
a, titkos értekezletek valódi lefolyásáról. Annál nagyobb reményeket 
kötött hát a nyiltan történt kétszeres Ígéretekhez : a júliusi mani- 
fesztumhoz és az augusztusi félhivatalosan közzétett programmhoz. 
De maga Hübner is bízott ; hiszen elejtve a notáblék megkérdezésé- 
nek az eszméje nem volt, csak kitolatott ; a császárt apránként majd 
rá lehet bírni az engedésre. Még Rechbergnek is ez volt a nézete, s 
mikor a tanácskozásokat megelőzőleg Jósikával, a volt erdélyi kanczel- 
lárral s a magyar konzervatívok egyik vezérférfiával a magyar viszo- 
nyokról beszélgetett és Jósika azt monda neki, a fődolog az, hogy a 
császár lássa be, hogy a AÍgasztalan állapotok oka a mostani rend- 
szer s ezt el kell hagynia : Rechberg azzal a tán akaratlanul is 
súlyos kijelentéssel válaszolt, hogy »ezidőszerint ez még nincsen így, 
de elkövet; . ez a belátás, ha nem is egyszerre !<(^ 

Ezen beszélgetés közben Jósika sok illúziótól fosztá meg Rech- 
berget. Visszautasítá mint teljesen elégtelent a gróf azon eszméjét, 
hogy a belügyminisztériumban külön osztály álMttassék Magyarország 
számára ; e helyett Magyarország törvényes állapotának őszinte 
visszaállítását tanácsolta — s midőn Rechberg azt az aggályát nyü- 
vánítá, hogy ezzel csak még keményebb pártharczokra nyújtatnék 
alkalom egy magyar országgyűlésen, Jósika konczedálta ezt, de hang- 
súlyozta azt is, hogy a konzervatívok a magyar alkotmány talaján 
€gész bátran fölvehetnék a harczot egy országgyűlési ellenzékkel. 
A közös ügyeknek egy legfőbb tanácsadó-testületben való nyilvános 
megvitatásáról hallani sem akart Rechberg s nem nagy gyönyörű- 
séggel haUgatá Jósika azon fejtegetéseit sem, hogy megfelelő alkot- 
mány volna az örökös tartományoknak is adandó 

A mit Jósika fesztelen beszélgetés közben mondott el általános 
körvonalak közt a miniszternek, azt írta meg majdnem ugyanazon 
időben Gasteinból az öreg Windischgrátz herczeg is a császárnak : 
hogy sürgős, halasztást immár nem tűrő szükség a monarchia reor- 

1 Jósika levele egy barátjához (= gr. Dessewffy Emilhez) 1859 jún. 28. Bécs. 
Közli Kónyi : Deák F. beszédei (2. kiad.) II. k. 411. 



190 TÖRTÉNETI BEVEZETÉS 

ganizácziója, egységének fönntartása mellett s különösen Magyar- 
ország kielégítése az ország földarabolásának megszüntetésével, a 
megyék helyreállításával, az országos képviselet szervezésével és a 
kanczellária restitutiójával. Melegen ajánlotta mindé kérdések meg- 
vitatását olyan komoly és megbízható politikusokkal, mint Szőgyény, 
Apponyi, Dessewffy, Jósika és Zichy Ferencz. »Annyira fontos, annyira 
szükséges ennek az országnak a megnyugtatása, — végzi levelét — 
hogy minden más tekintetnek el kell némulnia ily komoly férfiak 
véleményének meghallgatása előtt. «^ 

Ezek közül a férfiak közül a ritka nagy aktivitással bíró Dessewffy 
a villafrancai béke hírének és Jósika azon levelének behatása alatt, 
a melyben vele Rechberggel folytatott beszélgetését tudatta, teljesen 
proprio motu, egy a legapróbb részletekre is kiterjedő tervet dolgozott 
ki Magyarország alkotmányának a 47-es alapon való helyreállítása 
czéljából, úgy azonban, hogy a 48-diki szocziális vívmányok benne 
mind érvényesüljenek ; de kiterjedt terve arra is, a mit 48-ban ki- 
feledtek : a monarchiával való szoros kapcsolatra, a monarchia egy- 
ségének megóvására és az örökös tartományoknak ugyancsak rendi 
alapon való alkotmányos szervezésére. Ter\'ezete, mint egy modern 
osztrák államtudományi író kiemeli,^ a magyar konzervatívok azon 
föladatának felelt meg, hogy a specziális magyar politika köréből 
küépve, a tényleg létező állami problémák mérlegelésével egy modern 
monarchiát létesítsen és alkotmányosan úgy organizáljon, hogy benne 
Magyarországnak a legmesszibbmenő önállósága biztosíttassék. Most, 
mikor már a konzervatívok és a 60-as évek liberális pártjának küzdel- 
mei rég elhangzottak, Ferencz József, Deák Ferencz és Andrássy 
Gyula közös nagy alkotását világrázó események összezúzták, tar- 
tozunk Dessewffynek, e kitűnő magyai' elmének s lelkes hazafinak 
azzal a kijelentéssel, hogy az ő közös birodalmi országgyűlésének 
semmi köze nem volt a 49-iki márcziusi alkotmány birodalmi taná- 
csához vagy Schmerling Reichsratjához ; mert a Dessewffy kon- 
templálta közös bü'odalmi gyűlésben minden ország a saját, őt meg- 
illető jogokat »per delegationem*' gyakorolta volna. Azt lehetne mon- 
dani, hogy Dessewffy eszméje állandósítja vala azt, a mit a 67-es 
kiegyezési törvény csak a közös szavazás szüksége esetére rendelt 

1 Windischgratz a császárhoz 1859 júl. 3. (Secreta des Kabinetsarchivs). 
= Jos. Redüch id. m. I. 1. 549. 

' Ipsissima verba. Kónyi id. m. (2. kiad.) II. 441. Dessewffy Jósikához a 
levél végén. 



II. KÖNYV, T. FEJEZET. 191 

el. Dessewffy gondolata mindenesetre átmenet volt Deákék delegá- 
cziós eszméjéhez. 

Miután Dessewffy tervét barátai egy Sárospatakon tartott érte- 
kezletben helyeselték, ő Bécsbe sietett és itt augusztus 15-én egy előre- 
bocsátott levél után, mely keserű igazságokat tálalt ki Rechberg- 
nek a kormányrendszer végzetes hibáiról és bűneiről,^ hosszabban, 
ismételve is összesen 11 óra hosszat tárgyalt a miniszterelnökkel s az 
új miniszterjelölttel, br. Hübnerrel.^ Előadása mély benyomást gyako- 
rolt mind a két osztrák államférfiúra, de különösen Hiibnerre ; noha 
mind a kettő tartózkodó volt s nem merte magát mire sem kötelezni. 
A föntebb mondottak után már tudjuk, miért hiányzott belőlük a biz- 
tonság érzete : nem voltak még tisztában azzal, az uralkodó meddig 
akar menni. A gyorsabb fölfogású Hübnernek, a ki nagyobb és élén- 
kebb érdeklődést árult el prekárius helyzete daczái'a is (mert hiszen 
még nem volt miniszter s még nem is volt egészen bizonyos, hogy az 
lesz-e) a magyar ügyek iránt, Dessewffy megküldé Czü-áky Közjogát 
és Somssich Pál közismert nagybecsű munkáját bővebb okulás merí- 
tésére ; ^ Rechbergnek pedig a rendesen Bécsben tartózkodó gr. Szé- 
csen Antal ajánlotta föl szolgálatát a magyar ügyek és kérdések föl- 
világosításánál.'* 

Ilyen körülmények közt, mikor a császárnál és Rechbergnél 
négy oldalról is majdnem egyidejűleg adtak a dolognak Windisch- 
grátz, Jósika, Dessewffy és Szécsen lökést, magától értődő, hogy a 
magyar notáblék meghivatása ügyének, a melyet már, mint láttuk, 
gr. Wolkenstein fölvetett, a minisztertanácsban újra szőnyegre kellett 
kerülnie. Az augusztus 2.S-diki minisztertanács elvben kimondotta, hogy 

' A levelet hozza Kónyi id. m. II. 416., de az eredeti Prásidial-Akten Reeli- 
berg, Fasc. Ili", alatt. 

^ Itt meg kell jegj'eznem, hogy Eedlich a maga nagy művében nagy köny- 
nyelmüséggel siklik át a magyar konzervatívokkal folyt 1859-diki tárgyalásokon ; 
1. 1. 665. lapon pedig azt a képtelenséget veti föl, hogy az ez évi tárgyalások a ma- 
gyar konzervatívokkal onnan veszik eredetüket, hogy a konzervatívok közvetí- 
teni akartak a kormány és a protestáns pátens miatt fölzúdult magyarság közt I 
Hisz' a tárgyalások kezdetén augusztusban híre sem volt a protestáns pátensnek. 
Nem német alaposságra vall, mellesleg legyen mondva, az sem, hogy a pátens elleni 
mozgalmat a reformátusok egyházi ügyei szabályozásától eredettnek mondja s 
ezzel a nagy lutheránus Zsedényit is egész kerületével együtt megteszi reformátusnak. 

' Kónyi id. m. II. 415. és 441. és köv. 

* Gr. Szécsen Antal szép levele Reehberghez 1859 aug. 26. ered. (Prasidial- 
Akten Rechberg, Fasc. V.) 



192 TÖETÉNETI BETEZETÉ3 

)>Magyarország állapotáról és szükségeiről néhány magyar notabili- 
tássaJ szükséges lesz bizalmasan értekezni, őket e ezélból Bécsbe 
hívni nem tanácsos, mert ez föltűnést okozna s az országban teljesít- 
hetetlen reményeket keltene és a kormány sincs most még tisztában 
•azzal, hogy mennyire mehet. « Az értekezlet azért az egyes miniszte- 
rekre bízta addig is, míg további megállapodás létrejő, az esetleg 
■előforduló alkalmat megragadni s a Bécsben lévő vagy idejövő tekin- 
télyesebb magyar államférfiakkal bizalmas érintkezésbe lépni.^ Har- 
madnapra már egy a fölség elnöklete alatt tartott értekezleten bizo- 
nyos, persze negatív értelemben meghatározott útmutatást kaptak 
a miniszterek magától az uralkodótól, a ki kijelenté, hogy a miniszté- 
rium egész tevékenységénél »nemcsak minden oly lépés kerülendő, 
mely az egy idő óta síírűbben fölmerülő alkotmányos kívánalmak- 
nak tápot adhatna, hanem az efféle óhajok ellen határozottan föl 
kell lépni. <i^ 

Igaz ugyan, hogy ez a »tilalom« elsősorban az osztrák körök- 
ben mind erösebben föltünedező modern népképviseleti alkotmány 
kérdésére vonatkozott, de mégis mutatta, hogy a magyar notáblék- 
kal tartandó értekezletek is nagyon szűk határok közt fognak mozog- 
hatni. 

Szeptember közepén végre a minisztertanács megegyezett abban, 
hogy, miután a programra szerint október havában a magyar ügyek 
irányításánál létrehozandó reformokra is rákerül a sor, kik legyenek 
azok a magyar politikusok, a kikkel előzőleg tájékoztató bizalmas 
értekezésbe kelljen bocsátkozni. Ilyenekül jelöltettek meg Dessewffy 
Emilen kívül gr. Apponyi György, gr. Szécsen Antal és ifj. Majláth 
György,^ a kikhez később Jósika csatoltatott. A bizalmas értekezletek 
ezek közt és Rechberg meg Hübner közt október első felében ismételve 
is megtartattak* — s ez alkalommal nyújtá be Dessewffy Rechberg- 

* 1859 aug. 23-diki minisztertanács jegyzökönjrve (Ministerrat und Minister - 
konf. 3039. sz. a.). 

^ »Fenier sei alles sorgfaltig zu vermeiden, was den seit einiger Zeit haufiger 
auftauchenden konstitutionellen Gelüsten Nahrung gebén könnte ; \ielmehr müsse 
solchen Wünschen entgegengetreten werden.o Augusztus 25-diki minisztertanács 
(a császár elnöklete alatt) jkönyve (Ministerrat und Slin.-Konf. 3111. sz. a.). 

* 1859 szept. 15-diki minisztertanács jkönyve (Ministerrat und Min.-Konf. 
3719. sz. a.). 

* Kőnyi id. m. II. 452. Érdekes, hogy a minisztertanácsi jkönyvek semmi 
referádafélét nem tartalmaznak a Dessewfívékkel folytatott tanácskozásokról. 



II. KÖSYV, V. FEJEZET. 193 

iiek azon az alapon, melyet már augusztus 15-én közölt a miniszterrel, 
a kiegyezés megalkotására vonatkozó emlékiratát. Ebben, mint a kon- 
zervatívok eljárását igazoló és Szécsen Antal szárnyai alatt készült 
nagyérdekű névtelen munka : )>Drei Jalire Verfassungsstreit« hangoz- 
tatja Dessewffy a birodalom szabadelvííbb átalakításának szükségét 
és azon elveket fejté ki, melyek e nagy műnél mérvadók kell hogy 
legyenek ; aztán azokat a módozatokat, a melyek a ezélhoz a fönnálló 
viszonyok megrázkódtatása nélkül vezetnek el.^ Dessewffy és társai 
előtt tisztán állott, hogy a legfőbb körök a 48-iki forradalmat és min- 
dent a mi vele összefügg, sokkal határozottabban gyűlölik, semhogy 
a magyar alkotmányos állapotok visszaállítása körül csak megkísér- 
teni akarni is lehessen olyasvalamit, a min az 1848-iki magyar tör- 
vények által megteremtett kormányzási formáknak csak színe is rajta 
volna. Ezzel a körülménynyel tehát számolni keUett, ha a sikert, 
vagyis az abszolutizmus megtörését, megdöntését el akarta érni 
Dessewffy.- Hogy — egyelőre jó 7—8 évre legalább — mennyire 
igaza volt, azt nemcsak a következmények bizonyítják, hanem a fia- 
tal császárnak az augusztus 25-iki koronatanácsban tett, föntebb 
idézett kategorikus kijelentése is.^ 

Az értekezletekben ezért semmi megállapodás nem történt. Sem 
Rechberg, sem Hübner nem kötelezték magukat semmire ; a hallot- 
takat csak ad referendum vették és így a magyai' államférfiak nagyon 
kétes remények táplálásával oszlottak szét. Látni fogjuk azonban, 
a mit ők még akkor nem tudtak, hogy előadásaik mily mély benyomást 
tőnek Httbnerre, nem úgy mint a miniszterelnökre, a kit Szőgyénynek 
egy terjedelmes, a magyar fölfogást, a magyar alkotmányt gyönyö- 
rűen ismertető emlékirata,* egyike a legtanulságosabb államiratok- 
nak az 1849 és 1867 közti időből, szintén nem volt képes annyira 
meggyőzni, mint a hogy az a jó sikerhez szükséges volt volna. Vagy 

^ A sDrei Jahrc<( 36. lapján elmondottakon alapul Redlich József előadása 
id. nagy műve I. 1. 461 — i6ö. lapokon. 

- V. ö. Dessewffy magaigazolását Kónyinál : i)Gr. Széchen}'! I. levelei Hol- 
lán Ernó'höz.« Budapesti Szemle 100. köt. 161. 1. 

^ Des;ewffyék programmjának fő pontjai : 1. Tört. jog és legitimitás Magyar- 
országon és az osztrák örökös tartománj'okban. 2. Központi minisztérium, tagjai : 
miniszterelnök, 3 szakminiszter (a közös ügyekben), 6 (tárca nélk.) államminiszter, 
3 udv. kanczeUár (osztrák, magyar, erdélyi). 3. A 48 előtti alkotmány helyreállí- 
tása iimen és túl a Lajtán, az idők kívánta változtatással. 4. Országgyűlések. 
ö. Birodalmi tanács »per delegationem«. 

* Közölve Emlékiratai II. kötete Függelékében. 

Gr. Széchenyi Istvüu döblingi hasy,Ttéka. I. köt. 13 



194 TÖRTÉNETI BEVEZETÉS 

a mi valószími, ő még nem hitte azt, a mit a vérmesebb Hübner már 
lehetségesnek tartott, hogy t. i. az uralkodó az eddigi rendszerrel 
kész már szakítani. 

De azt el keU ismernünk Rechbergről, hogy szerette volna a 
magyar kérdést, már csak külügyi politikája miatt is, a megoldás 
útjára vinni ; őszintén nyitott fület Windischgrátz magyarbarát 
intelmeinek^ és informácziókat minden olyan oldalról keresett, a hol 
a 48-as alaphoz való merev ragaszkodás nem zárta ki előre a meg- 
egyezést, így fordult sua sponte Széchenyihez is, a kihez most nekünk 
is vissza kell térnünk. 

VI. FEJEZET. 

Rechberg első látogatása Széchenyinél. — Széchenyi Hübnerröl. — Tervei Hollán- 
nal és Zichy Ferenezczel. — Széchenyi utolsóelőtti (döblingi) naplója. — Czikkei 
a Timesben. — Rechberg második látogatása Széehenjönél. — Széchenyi utasításai 
Falk számára. — Hollán röpiratának kinyomatása. — Jósikáék lehangoltsága. — 
Hübner nag)- emlékirata és visszalépése. 

Dessewffy Emil és társai az előbbinek határozottan kifejezett kí- 
vánsága szerint a legnagyobb titokban tartották ennek augusztusi érte- 
kezését Rechberggel. A miniszter azonban akár azért, mert az előtte 
ismeretes rendőri jelentésekre támaszkodva, meg volt arról győződve, 
hogy Széchenyinek, mint a rendőri értesítések szerint »a konzervatív 
arisztokrata párt bécsi központjának* Dessewffyék e lépéséről okvet- 
lenül tudnia kell, akár azért, mert más oldalról egy épen oly nagy 
tekintélyű hazafi részéről is, mint Széchenyi, jónak látta e rá nézve 
nehéz napokban fölvilágosítást nyerni, még augusztus hó második 
felében meglátogatta a döblingi remetét.^ A miniszter, a ki tudakozódni 
jött, természetesen nem hozakodhatott elő Dessewffy látogatásával, 
széles alapú részletes előadásával ; Széchenyi pedig nem szólhatott, 
mert nem tudott róla. A beszélgetés így csak részben vezetett czél- 
hoz, ligy az egyiknél, mint a másilvuál. A miniszter begombolkozott- 
ságát Széchenyi még udvarias bókokkal is megostromlá, ügyes takti- 
kával elhízelkedett neki, hogy őt, mintegy ellentétben Schwarzen- 
berggel, a törvénytelen rendszer megalapítójával, már Rechtberg- 

' W'indischgratz levelei Rechberghez 1859 október 17. és 31. (Prásidial-Ak- 
ten Rechberg, Fasc. II.) 

- A napot nem tudjuk, de hogy ez augusztus vége felé történt, ezt kikombi- 
r.álhatjuk Széchenyi szept. 5-diki leveléből. L. jelen kötetben Sz. levelei 14. sz. a. 



11. KÖSTV, n. FEJEZET. 195 

nek, »Igazhegymek<', a törvényes jogokat visszaállítónak nevezik 
némely magyar körök.^ De biz' ez nem használt. Nem akadályozá 
meg azonban Széchenyit az eddigi rendszer kíméletlen elítélésében 
és annak hangoztatásában, hogy az egyedüli fáklyát, mely a kibonta- 
kozás útjához vezet, a teljes és őszinte igazság meghallgatása, a nem- 
zet elégületlenségének és törvényes, alkotmányos alapra való vissza- 
térés iránti kívánságának az uralkodó előtti leplezetlen föltárása 
nyújthatja csak.^ 

Minő gondolatokkal és elhatározással távozott Rechberg Döbhng- 
ből, nem tudjuk ; ^ de tudomásunk van arról, hogy a beszélgetés vagy 
helyesebben mondva Rechberg hallgatagsága nem elégíté ki Széche- 
nyit ; annyira nem, hogy eleinte az egész látogatást emlékei papü-- 
kosarába akarta dobni és elfeledni.* Bővebb megfontolás után azon- 
ban e passzív szándékától elállott. Ha nem hallott is semmi bátorítót 
a szófukar Rechbergtől, utóvégre is a tény maga, hogy a miniszter- 
elnök őt nézete meghallgatása miatt fölkereste és e mellett a magyar- 
barát hírében álló Hübnerre való tekintet más gondolatokra teríték 
a mindig gyakorlati észjárású áUaraférfiút. Azzal a józan, sokszor 
nagyon is prózai reahzmussal, mely az ő gondolkodásmódját jellemzi, 
mérlegelni kezdé a két miniszter állását és egyéni érdekeit. Teljesen 
rideg, közönséges emberi szempontból először is azt a kicsinyesnek 
látszó kérdést veté föl, hogy a legfelső köröknél uralkodó áramlatban 
nem fogják-e magukat miniszteri székükön biztosabban érezni, ha 
az augusztusi miniszteri programra foltozó politikájánál maradnak 
meg és így nem fognak-e első sorban inkább erre, mint a monarchia és 
Magyarország igazi, föhsmert javára gondolni? De még ha a belátás 
magasabb fokára emelkedve alkotmányos intézményeket hoznának 
is javaslatba : nem fordulhat-e meg elméjükben a kérdés, vájjon 
nem keU-e nekik, mint a kiknek Széchenyi szerint az alkotmányos 
gépezetről fogalmuk sincs, akkor visszalépniök s a munkát mások- 
nak engedniök át? Aztán a legkedvezőbb esetet tévén fel a két 

^ i)Ha Feketehegyi (Schwarzenberg) sárba rántott, tán kisegít Igazliegyi 
(Rechtberg = Rechberg). Széchenyi Hollánhoz 1859 szept. 19. Közli Kónyi Bpesti 
Szemle, 100. köt. 176. lap. 

^ Erre liivatkozik Széchenyi Kechberghez szept. 5. írt levelében, jelen köt. 
14. sz. a. 

* Semmi nyoma, hogy valami előterjesztést tett volna róla akár a fölségnek, 
akár a minisztertanácsban. 

* V. ö. Hollán közlését Kónyi számára, Deák F. beszédei (2. kiad.) II. 409. 

13* 



196 TÖRTÉNETI BEVEZETÉS 

miniszternél, fogja-e maga az uralkodó nagyobb mérvű rendszervál- 
toztatással mintegy bevallani akarni a vUág előtt, hogy tíz eszten- 
dőn keresztül féke hagyta magát eddigi minisztereitől vezettetni ? 

E kérdések megfontolása után arra a megállapodásra jutott, 
hogy maguktól, önszántukból sem Rechberg, sem Hübner nem fog- 
nak úgy cselekedni, a mint kívánatos volna. Mindamellett azt vélte, 
úgy érezte, hogy e két minisztert mintegy a gondviselés küldé a mo- 
narchia és Magyarország sorsa jobbra irányítása első eszközeiül.^ 
Mert utóvégre is látni és hallani akarnak, keresik legalább az igaz- 
ságot, a mi már nagy előny ; föl keU tenni róluk, hogy a kötelesség- 
érzet bizonyos mértékével bírnak, hogy alattvalói hűségük tisztább 
és becsületesebb, mintsem az uralkodóval Bach módjára szembekötős- 
dit játszassanak. Tehát minden eszközt meg kell ragadni rábeszélé- 
sükre, meggyőzésükre és erkölcsi támogatásukra s Rechberg mellett 
különösen Hübnerre hatni, a kiiől Széchenyi saját mondása szerint 
a legjobb véleménynyel volt — és a kinek látogatását jobb szerette 
volna Rechbergénél. Ha a két miniszternek sikerülne a császár be- 
látásához hozzáférkőznie s vele a saját dynastiája jól fölfogott érde- 
keit Magyarország és a monarchia jogos kívánalmai és szükségletei 
tekintetében megértetni : akkor a megtört ösvényen később mégis 
csak el lehetne jutni, ha lassanként is, a boldogiüás czéljához.^ 

Ekkor történt, hogy az öreg gr. Széchenyi Pál megküldé Döbhngbe 
Hollán Ernőnek, Pétervárad 49-iki jónevű védőjének, — a ki szülőváro- 
sából Szombathelyből élénk összeköttetést tai'tott fönn mérnöki mun- 
kálatai és társadabui befolyása révén nemcsak az egész Dunántúllal, 
hanem az ország északnyugati megyéivel is — egy emlékiratát, a 
melyet ez bátyja dr. Hollán Gusztáv országos protomedicus közvetí- 
tésével Szentkatolnai Cseh Eduárdhoz, a budai helytartóság főnöké- 
hez és Albrecht helyetteséhez Cseh kívánságára a magyarországi 
hangulatról írt és a melyet másolatban Széchenyi Pállal is közölt.^ 



1 Mindezt igen szépen fejtegeti Széchenyi szept. 24-(ükén bátyjához írt ki- 
tűnő levelében. L. jelen kötetben lenyomva 16. sz. a. 

- Széchenyi röviden előadott eszmemenetét mutatják levelei bátj-júhoz (1. 
föntebbi jegyzet) s unokaöcscséhez Sz. Déneshez (jelen kötet 13. sz. a.), mely kissé 
borsos, és HoUán ErnóTiöz, közölve Kónn által a Budapesti Szemle 100-ik kötetében. 

' HoUán közlése Kónvinál : Deák F. Beszéd. II. 409. — Hollán egész műkö- 
dése és Sz. Istvánnal való összeköttetése előadásánál fölhasználtam természetesen 
a mennyire kellett, azt a kis zsebbeli jegj-zóTiönvvet is, melyet tőle, mint láttuk, 
a márcziusi házkutatáskor elvett a rendőrség. Sok hasznát persze nem vehettem. 



11. KÖNYV, VI. FEJEZET. 197 

A kis promemoria könnyű tollal, szerényen és minden élesség gon- 
dos kerülésével, de őszintén kimondotta, hogy a magyar fölfogás a 
nemzet és király közt fönnálló szerződés kötelékeit nem tekinti el- 
tépettnek s hogy a magyar köznemesség, mely büszke arra, hogy az 
ország alkotmányát 800 éven át meg tudta védeni, el van határozva 
ez ősi alkotmány mellett kitartani és hogy a vezető elem eme fölfogá- 
sában a főrendűek nagy része, a papság, a városi polgárság, az egész 
intelligenczia és az egész nép egyformán osztozik. Hogy a történelmi 
jogokhoz és a magyar nemzetiséghez való ragaszkodás olyan mélyen 
gyökerező, hogy ezzel szemben bármi más még oly szabadelvű állami 
intézmények sem elégítenének ki senkit, sőt egyenest mintegy kihív- 
nák e nemzeti pártot, melylyel pedig számolni kell. Az emlékirat 
még egy rövid pillantást vet a nemzetközi viszonyoki'a s aztán utal- 
ván a birodalom anyagi erőinek ismert aránylagos gyengeségére : 
e két momentumot is mint olyant emeli ki, mely a magyarokkal való 
kiegyezésre utal, nüután a monarchia biztonságának népei megelé- 
gedése a legfőbb támasza.^ 

A mint mondám, a könnyű tollal, kellemes irálylyal szerkesztett 
promemoria Széchenyi Istvánnak nagyon megtetszett ; különösen 
leköté érdeklődését a körülmény, hogy az egy a középosztályhoz 
tartozó, európai műveltségű magyailól származik, főként pedig az, 
hogy az irat a magyar középosztály és a magyar nép hangulatát, 
kívánságait és érzelemvilágát domborítja ki s a főnemességről mellé- 
kesen is ahg emlékezik meg. Széchenyinek ép egy üy emberre és ép 
egy ilyen munkára volt szüksége. Mert ha természetesen nem ismer- 
hette is azokat a titkos állanu-endőri jelentéseket, melyek örökkön- 
örökké csak az intrikáló arisztokraták és konzervatívok elégedetlen- 
ségéről szólnak, csak ezek fékentartását és megtörését javasolják, 
mert szerintük a többi pártok és osztályok platonikus törekvéseitől 
nem kell a kormánynak tartania, ha mondom Széchenyi ezeket nem 
ismerte is, azt összeköttetései révén nagyon jól tudta, hogy Albrecht 
főherczeg és a környezetéhez tartozó osztrák katonai és polgári méltó- 
ságok csakugyan a raagyai' konzervatívokat, a magyar főnemesség 
egy töredékét álhtják bűnbakul az uralkodó elé, az ország állítólagos 
elégedetlenségét erre a kis csoportra vezetik vissza . . . íme, Hollán 

' Melléklet Széchenyi eredeti leveléhez Rechberghez 1859 szept. 5. Rechberg 
elnökségi iratai közt (Fasc. V.). Az emlékirat különben első része a Hollán írta és 
Széchenyi kinyomatta röpii'atnak ))Zur ungarischen Frage<i, mint azonnal látni 
fogjuk. 



198 TÖBTÉJfETI BEVEZETÉS 

memoranduma hatalmas czáfolata ennek a készakarva elkövetett 
hibának, ennek a hamis beállításnak !^ 

Első pillanatban arra gondolt, hogy közeli rokona, özv. gr. Esz- 
terházy Vinczéné,^ a császárné főudvarmesternó'je útján a császár 
kezéhez juttatja az emlékiratot, de azután a magához kért Hollán- 
nal, a kinek személye és egész megjelenése Széchenyire a legkedvezőbb 
benyomást gyakorolta, abban egyezett meg, hogy Rechberggel való 
augusztusi beszélgetésének mintegy folytatásakép és arra hivatkozva, 
hogy az irat nem valami konzervatív arisztokratától, hanem a mű- 
velt középréteg egy független tagjától származik, — Eechberghez 
küldje el, a mi szeptember első napjaiban tényleg meg is történt.' 
Ez az első lépés azonban nem elégíté ki Széchenyit. Azzal a szívósság- 
gal és körültekintéssel, mely őt mindenben jellemezte, úgy okoskodott, 
hogy nem elég csak a magyar hangulattal ismertetni meg a minisztert, 
hanem segítségére kell jönnie abban is, a mi további teendő volna s 
ugyanily könnyű modorban, minden pedáns rendszeresség kerülésé- 
vel, mint a hogy a megküldött emlékirat szerkesztve volt, nagy voná- 
sokban vázolni előtte a szükséges változtatások képét. Eszméit bőven 
és ismételve kifejté Hollán előtt s rábírta őt, hogy ezeket az eszméket 
egy folytatásban írja össze a mimszter számára.* 

így jött létre a hangulatfestő első promemoria után a második, 
mely a magyar nemzeti törek\'ések és a monarchia egysége érdekei- 
nek hangoztatása mellett azzal foglalkozik, hogy a magyarság nem 
elszakadni akar Ausztriától, csak a ter\-bevett fölszívás ellen tilta- 
kozik. Útmutatásokat ád aztán a kis operátum az ország jogai és terü- 
leti épsége visszaállítása módjáról, az országgyűlésről, a koronázás- 
ról, a megyék helyreálhtásáról, az örökös tartományok alkotmányosí- 
tásáról, pedzi a hasznát az örökös tartományokban is a magyaréhoz 
hasonló megyei autonóm közigazgatási szen'ek teremtésének s a 
modern időkhöz illő reformok alkotásának, melyek a monarchiát 
fönntartó és nemesebb értelemben vett konzer\-atív elemek fölszaba- 
dítását és okszerű fölhasználását czéloznák, természetesen mindenütt 

* Nagyon érdekes, a miiit e részben Sz. szept. 24-dikén ír bátyjához Pálhoz. 
(L. jelen köt. 16. sz. a.) 

2 Szül. Liechtenstein Zsófia herczegnő. 

^ V. ö. Sz. levelét Rechberghez jelen kötet 14. sz. a. és Prasidial-Akten Rech- 
berg, Fasc. V-ben az eredetit. 

* Ezt Hollán maga monda el és írta meg később Kónyi számára. L. Kónyi 
idézett közleményét a Budapesti Szemle 100-ik kötetében. 



11. KÖNYV, VI. FEJEZET. 



199 



a törvényes országgyűlések közreműködésével. Mindezt, ha nagyobb- 
szabású manifesztumban kimondaná az uralkodó, a részletekről meg- 
egyezni fejedelemnek és magj'ar országgyűlésnek nem volna nehéz 
vagy lehetetlen . . .^ Nagyban és egészben, ha nem is kimondottan, 
a 47-es alaphoz jártak közelebb Széchenyinek e Hollán tollába dik- 
tált eszméi, a nélkül azonban, hogy útját állták volna — a király és 
országgyűlés közös megegyezését föltéve — a további fejlődésnek. 
A mindig praktikus, a természetes, a történelmi evolúczió tanát 
valló Széchenyi itt sem tagadta meg magát. 

Szeptember közepén aztán e második emlékkatot is megküldvén 
Eechbergnek, arra kérte őt, hogy fogadja magánál a szerzőt, a ki — 
persze Széchenyi utasításai szerint ^ — élőszóval bővebben ki fogná 
fejteni gondolatait. HoUánt Rechberg és Hübner két-két ízben is 
•csakugyan szívesen fogadták és figyelemmel hallgatták előadását, 
a nélkül azonban, hogy a maguk fölfogásáról és nézeteú-ől nyilatkoz- 
tak volna.* Ez a körülmény és az, hogy neki sem felelt hetekig sem 
Rechberg, sem Hübner, bizonyos nyugtalansággal tölte ugyan el a 
döbhngi remetét ; de hogy mégis csak remélt és örömest engedett 
időt a meggondolásra a két miniszternek, azt az a tréfás jókedv is el- 
árulja, melylyel a nála sokkalta türelmetlenebb HoUánt megcsip- 
tedte. Most a külügyekben fő az osztrák kormányférfiak feje, — 
írta neki — s azért Hollán tán egyelőre nem fog érvényre jutni ; de 
vigasztalódjék, mert ha szálfákat nem dönthet le, faraghat fogpisz- 
kálókat, a mire őt íme szeretettel meg is hívja . . .* De más is mu- 
tatja Széchenyi bizonyos fokú optimizmusát. Először az a körülmény, 
hogy szeptember legutolsó hetében egy harmadik levelet is küldött 
a miniszterelnökhöz, a melyben arra utalt, hogy miután Bach 10 évig 
elzárta a valóság világosságát a császártól, most már itt az ideje 
a reális igazságok útjára térni s Rechberg csak ezen az úton halad- 
hat és csak igazi »őszinte<( tehetségek kollégiumától várhat a maga 
részére is jó tanácsokat.^ Mutatja aztán optúnizmusát az a naplója, 
a melyet 1859 október 2-án kezdett meg s a melyet, mint fön- 

1 Az imént idézett »Ziir ungarischen Fiage« röpirat második része. 

- Roppant érdekes erre nézve Széchenyi szept. 19-diki levele HoUánhoz, 
iüzülve Kónyi által Budapesti Szemle 100. köt. 176. lap. 

3 U. o. 170—171. és 178. 1. 

* U. o. 173. 

^ 1859 szept. 25. Schlagwortszerü bronillonban a »Széchenyi-Akten« Sz. 
levelei közt. 



200 TÖRTÉNETI BEVEZETÉS 

tebb láttuk, a rendőrség nála a márcziusi házkutatás alkalmával 
lefoglalt.! 

Október 2-án látogatta meg őt üjra kedves bai'átja és egykori 
államtitkárja a 48-iki közlekedési minisztériumban, gi'. Zichy Ferencz, 
a ki előtt fölolvasta Hollán promemoriái elsejét. Zichy a szó szoros 
értelmében véve el volt a kicsi munkától ragadtatva s annál jobban 
megtetszett neki, mikor megtudta, hogy szerzője Hollán.^ Aztán a máso- 
dik részre került a sor, majd az átmeneti teendőkre. Széchenyi okvet- 
lenül szükségesnek tartá, hogy Bruck, a különben is népszerűtlen 
pénzügyminiszter, a kabinetből kiszoríttassék s helyét Zichy Ferencz 
foglalja el ; ugyancsak átmenet gyanánt Goluchowski helyébe bel- 
ügyminiszterré Jósika neveztessék ki. Míg az előbbi a monarchia zilált 
pénzügyei rendezéséhez fogna, azalatt Jósika megtenné az előkészü- 
leteket az alkotmánynak rázkódtatások nélkül való behozatalára . . . 
Legelsőbben e két személyi kérdés fölkarolására tartá szükségesnek 
Kechberget mint az uralkodó bizalmasát rávenni, azután jönne Rech- 
berg további föladata : rábírni az uralkodót a koronázásra s e czél- 
ból országgyűlés hirdetésére. Széchenyi az óvatosságban annyü'a 
ment, hogy megelégedett volna, ha a kü-ály csak a pragmatica sanc- 
tióra esküszik meg. Meg\'Olt aztán mind a kettőjüknek, Széchenyinek 
és Zichynek nádorjelöltjük is a döbhngi remete kedvencze, az ifjú 
József főherczeg személyében. Kapókig folytak a tanácskozások a két 
jó barát közt az átmeneti teendőkről ; meghányták még a látogatóba 
jött Wenckheim Lászlóval is, hogy az új alakulás tágabb kötelékű, 
föderalisztikus színezettel bírjon-e vagy szorosb unióéval. De Zichy 
javaslatára abban állapodtak meg, hogy a közjogi kérdésekben tanács- 
adóul Széchenyi Bartal Györgyöt, a volt m. kir. udv. kanczellária 
nagytekintélyű referensét fogja fölszólítani, mint a ki 48 márczius- 
áprilisában is oly nyíltan síkra szállott a Lajos és Ferencz Károly 
főherczegekkel folyt értekezleteken a magyar alkotmányért.^ 

E beszélgetések fonalán, melyek mintegy előkészidetek voltak 
a Rechberggel folytatandó eszmecserékhez, Széchenyi erősen kikelt 
az ellen a persze még hatalmasan uralkodó poUtikai fölfogás ellen, 
melyet már a Blickben is ostromolt és a melyet a germanizáczió fő- 

^ A naplót jelen kötet egész terjedelmében hozza. 

- Napló okt. 2. és Sz. levele ugj'ane napról HoUánhoz. Kónyi id. h. Bpesti 
Szemle 100. k. 176. I. 

3 Ezt érdekesen emeli ki Szőgyény, Emlékiratai I. kötetében. 



n. ifÖNYV, VI. FEJEZET. 201 

okának tartott, hogy t. i. a dynastia német nagyhatalom akar lenni 
oly birodalommal, melynek 40 milhó lakosa közül 32 millió nem német. 
Zichy Ferencz láthatóan fellelkesült öreg barátja fiatal erélyének 
látásától és szeretettel biztatta őt a cselekvésre. Te vagy a gondvise- 
lés embere, — monda neki ; — a Te munkabírásod bámulatos, reggel 
már nyolczkor talpon vagy és dolgozol.^ Megegyeztek aztán abban — 
és itt is véletlenül találkozott gondolatmenetük Dessewffyével, — 
hogy Rechbergnek azt fogják tanácsolni, búja rá a császárt, hogy a 
változást proprio motu tegye. Majd bevonták terveik bizonyos körébe 
Kecskeméthy Aurélt is, a mennyiben vele azokat a lépéseket beszél- 
ték meg, a melyek szükségeseknek mutatkoztak a bécsi czentra lista 
sajtónak a magyar autonómia, a magyar alkotmány fölélesztése eUen 
folytatott hadjárata parírozására. 

Itt és ekkor merült fül a derék és ügyestollú fiatal magyar zsur- 
naliszta, di\ Falk Miksa neve először — és mert Széchenyi hajlandó- 
nak mutatkozott magyar lapokban küzdeni eszméi mellett és a 
bécsi sajtó ellen : elméletben már megalakult a döblingi sajtó-trium- 
virátus.- 

Az elméletet nyomon követte Széchenyi részéről a tett ; noha 
nem a magyar, hanem az angol sajtóban. Hasznosabbnak találta itt 
nyilatkozni, mert sokkal fesztelenebbül beszélhetett és beszélt is. 
A Times bécsi levelezője. Bírd Tamás útján már a villafrancai béke- 
kötés s a laxenburgi manifesztum idejében érintkezésbe lépett az akkor 
nagy befolyású londoni vezérlappal s már június közepén beküldötte 
hozzá; egy levelét, melyet aztán később Ignotus álnév alatt ^ a levelek 
és czikkek tekintélyes sora követett.* Ez időről-időre beküldött levelek 

' Napló október 6. 

- A napló bejeg5-zései okt. 2., 3., 5. és 6. — Fáiknak Széchenyivel való meg- 
ismerkedését 1. Falk ismeretes könyvében. 

^ Ezt a napló okt. 5-diki bejegyzéséből tudjuk, a hol Sz. mondja, hogy e na- 
pon küldé el egy Ignotusát, a melyet szept. 29. írt, a Timesnek. 

' Ezeknek a leveleknek és czikkeknek a fogalmazatai nincsenek meg a lefog- 
lalt iratok közt ; de kárpótlást ád érettük, legalább nagyjából, Sz. följegyzései 
közt hét nagy folio-levél, a mel)'eket Széchenyi maga számozott. Mindegyike élén 
vagy a fölirat : »Times« olvasható, vagy ennek megfelelő sigla »T — s<i. Kivéve 
az időrendben legelsőt, 1859 júl. 15-ról, a többieknél a kelet hiányzik. Nem hatá- 
rozható az sem meg, melyiket írta szept. 29. és küldi el okt. 5-dikén (mint naplójá- 
ban olvassuk). E hét folió-levélben schlagwortokban, rövidke mondatokban van 
előadva a levelek vagy inkább czikkek tartalma. — Miután a Times Uletö évfolya- 



202 TÖRTÉNETI BEVEZETÉS 

és czikkek összegében senki sem fog valami előre kiczirkalmazott rend- 
szert keresni, és a ki az egyes ezikkeket olvassa, üyet nem is talál ben- 
nük ; mert a magyar és az osztrák viszonyokat a legkülönfélébb 
oldalról tárgyalják és többször térnek vissza ugyanazon gondolatra, 
i'igy, hogy legföljebb a »gutta cavat lapidem« rendszerének gondo- 
lata merülhet fel az olvasó agyában. És e lazaság, ez összefüggéstelen- 
ség ellenére is van bennük egy vörös fonalként átvonuló egységes és 
átfogó gondolat. 

Kettős czélt követett bennük Széchenyi ez egységes gondolat 
szolgálatában. Mindenek előtt kijelenteni, festeni a teljes, csupasz, 
nagyon kellemetlen igazságot az osztrák kormány előtt angol közve- 
títéssel. A czikkek az angol publikumhoz, de az osztrák kormány- 
nak szóltak, a régi magyar közmondás reczipéje szerint : lányom- 
nak szólok, menyem értsen róla — s abból a nem alaptalan föltevés- 
ből indultak ki, hogy az angol közönség fölvilágosítása és rokonszenve 
révén tán nagyobb hatást érnek el Bécsben is, mint HoUán emlék- 
iratai. Mikor azonban a teljes igazságot akarta kimondani, tollának 
kíméletlennek kellett lenni, s a mit otthon nem tehetett volna meg, 
azt a kíméletlenséget habozás nélkül gyakorolta is. Kegyetlenül pál- 
czát tör az osztrák rendszer magyarországi főképviselője, Albrecht 
főherczeg és ennek »durchaus nicht nachgeben«-féle politikája fölött, 
mely az országban az elkeseredést állandósította. Megtámadja magá- 
nak az uralkodónak merevségét, hajthatatlanságát, melyért őt bel- 
sejében minden magyar gyűlöli. Megérdenüi-e, — kérdi Ignotus — 
nem tudom ; mert a kik őt közelebbről ismerik, fanatikusan lovagias 
érzésű embernek tartják, a mi lehetséges ; de kemény szívéről senki 
nem kételkedhetik. Apránként rájönnek arra, hogy ndnden lovagias- 
sága mellett is, és érzéketlen szívétől eltekintve, a belátás hiánya is 
jellemzi őt ; innen korszeríítlen konoksága, sőt rosszakarata. Mindez 
azonban nem csudálható, mert egy bámulatosan szívós hipokrita 
kormány vaskövetkezetességgel tudta és tudja elzárni az uralkodót 
az igazság, a reális valóság megismerésétől és elhitetni vele, hogy a 
magyar nép elégedett lesz, a mint a vezető elem, a nemesség, a nagy- 
mát használnom nem sikerült, meg kell s meg is lehet a teljes képet nyújtó följegy- 
zésekkel elégednem. — V. ö. egyébként gr. Széchenyi Béla közlését az Űj Magyar 
Szemle (szerk. Várnai) 1903 februári sz. 27. 1., a mely szerint Sz. czikkei oly inge- 
rült hangon voltak többször tartva, hogy a Times szerkesztőségében sokat változ- 
tattak rajta és hag\-tak el. — Lényegükben a megjelent czikkek és a brouillonok 
bizonyára egyeznek. 



n. KOSYV, VI. FEJEZET. 



203 



«s középbirtokosság forradalmi hajlamai letöretnek. Mert az osztrák 
kormány szemében ez az elem a bűnös ; a nép a czivilizálást, a kul- 
túrát és az anyagi jólétet előmozdítani óhajtó kormány jó igyekeze- 
tén nem kételkedik. így csalja a kormány az uralkodót és a világot ; 
alattomban a nép széles tömegeit uszítja a magyarság vezető elemei 
ellen, készakarva feledvén, hogy a magyar forradalomban nép és 
nemesség együtt tartott, a fölkelt magyar hadsereg 90%-jét a nép 
alkotta, sőt a külföldről hazaszökött magyar csapatokban a perczent- 
szám 95-re rúgott. Az uralkodó merev hajthatatlansága, a kormány 
magyartipró politikája ellenére is azt állította Ignotus, hogy Magyar- 
ország lakosainak legföljebb b%-a forradalmi érzésű, a többi, az 
•óriási többség, megegyezést akar ; de az igaz, hogy ha ez a meg- 
egyezés lehetetlen, akkor legalább kétharmada az ország lakosainak 
kész egy újabb forradalom esélyeit a gyűlölt iga lerázásáért magára 
váUaJni. 

A nagy világ a magyarról 48 előtt — folytatja Ignotus egy má- 
sik levélben — nem sokat tudott s a magyar sem a nagy világról, 
mert aránylag jól ment dolga. Még oly emberek is, mint Deák Ferencz, 
csak a megyeház ablakából nézték és látták a nagyvilágot. De a vi- 
szonyok azóta nagyot változtak s az európai alakulások és a nem- 
zetközi hatalmi eltolódások nem maradliattak hatás nélkül a ma- 
gyarra. Gondolkodó, világos magyar fők mindjobban kezdették mér- 
legelni hazájuk, a monarchia és a világhelyzet kapcsolatát s legalább 
is furcsa, természetellenes kuriózumnak tartották, hogy a monarchikus 
magyar nép nem bánkódással, sőt bizonyos elégtétellel nézte saját 
fejedelme haderejének letörését, a melynek kötelékében saját fiai hul- 
latták vérüket ; mert attól tartott, hogy ha Ausztria győz, akkor a 
reakcziós, elnyomó belpolitika igája alól való fölszabadulásra meg- 
szűnt minden remény. Okos magyar államférfiak tehát e természet- 
ellenes kuriózum tanulságain is okulva, a maguk terveiben az egész 
monarchiára kiterjeszkedtek reformjavaslataikkal, és ha igaz, hogy 
a monarchia jelenlegi vezető államférfia, gr. Rechberg rokonszen- 
vez a magyarokkal, akkor az erkölcsi és pénzügyi tönk szélére jutott 
Ausztria viszonyaiban kedvezőbb fordulat állhat be, föltéve azt, 
hogy az osztrák kormány hagyományos lustasága nem reked meg 
lényegtelen reformok sarában. 

Ignotus czikkeinek eddig kiemelt főtartalmából elég világo- 
san látható a kéz, mely Rechbergék jó igyekezetét, ha csak- 
ugyan bírnak ilyennel, támogatni óhajtja, és a tendenczia, mely 



204 TÖRTÉSETI BEVEZETÉS 

Ugyancsak kíméletlenül kimondja az igazságot az xualkodó oku- 
lására.^ 

A második gondolat, mely Széchenyit e levelek írásánál vezette^ 
ugyanezen irány szolgálatában állott ; de egészen specziális czélt 
követett. Széchenyi nem hiába volt sűríí érintkezésben Bird Tamás- 
sal, a Times bécsi levelezőjével, nem hiába tai'tott összeköttetést 
az angol társadalom előkelő rétegeivel Angliába gyakran ki-kijáró 
fia Béla révén és főleg nem hiába ápolta ismeretségét és barátságát 
lord Loftusnak, a bécsi angol nagykövetnek, a ki többször megláto- 
gatta őt. Jól tudta ezektől, hogy az a Palmerston, a kit az olasz ügy 
miatt annyü'a gyűlöltek a bécsi Burgban, a ki legjobb szerette volna 
Ausztriát az egész olasz földről, tehát Lombardia megmaradt részei- 
ből és Velenczéből is kitessékelni, Ausztriának nünt nagyhatalomnak 
fönnállását már Oroszország eUensúlvozására való tekintettel is ko- 
niolyan és őszintén óhajtotta, és így Kossuthnak meg a magyar emigrá- 
cziónak Ausztria szétrobbantására irányuló igyekezetét kárhoztatá. 
Ezen a politikán, melyben vele a megbukott tory-párt is osztozott, 
semmit sem változtatott a nagy rokonszenv és lelkesedés, a melylyel 
Kossuthot AngUában ünnepelték. Ez a lelkesedés az abszolút kormány 
ellen Magyarország alkotmányát és jogait hatalmas ékesszólással 
védelmező, de nem az Ausztria-robbantó Kossuthnak szólt az angol 
hivatalos magyai'ázat és a két nagy angol párt hallgatólagos meg- 
egyezése szerint. 

Széchenyi hát a hivatalos angol fölfogás igazolására törekedett 
Times-beU czikkeiben és egyszersmind sit venia verbo, egy második 
legyet is ütött egy csapással, mikor azt bizonyítgatá, hogy Magyar- 
ország nagy többsége nem akar elszakadni Ausztriától, hogy kívánja 
az erős, az együtt maiadó monarchiát mint nagyhatalmat, csak ezen 
belől követeli az őt megülető nyolczszázados alkotmányt, és hogy 
Kossuth meg az elszakadás csak »mumus«, csak tudatosan fölhasz- 
nált eszköz azon körök kezében, a kik a merev czentralizácziót fönn- 
tartani akaiják s a magyar alkotmány helyreálh'tását azon ürügy 
alatt utasítják el, mert az a magyarság forradalmi elemeinek menta- 
litása miatt okvetlenül a szeparáczióra vezetne. 



' A följegj-zésck DscUagwortjaid közt eg)--két, a fölségsértés határán áUő 
kemény kifejezéssel találkozunk. Úgy látszik, hogy a kidolgozásnál sem valami 
nagyon szelídített rajtuk Széchenyi s ez adott okot a Times szerkesztőinek a czik- 
kek adjusztálására, a miről iménti jegyzetünkben szóltunk. 



II. KÖKYV, VI. FEJEZET. 205 

Ezért foglalkozik Times-beli czikkeinek vagy leveleinek nagy 
része Kossuth czáfolgatásával. líifejti Kossuth nagy népszerűségé- 
nek okait, melyek legfőbbike az, hogy a magyarországi parasztság 
az ő nevéhez köti a jobbágyságból való fölszabadulás tényét. jVövelte 
népszerűségét az osztrák kormány oktalan eljárása 49 után, mert a 
nemzet látta, hogy a vezetésére hivatott elemek minden kísérlete 
megtörik a kormány makacsságán vagy világos rosszakaratán a ma- 
gyarság iránt. A nem gondolkodó, csak érző tömegek lelkének sóvár- 
gása újra Kossuth felé fordult, mikor a nemzetközi helyzet hábo- 
rúba bonyohtotta Ausztriát. De ez csak vágy, ösztönszerű érzés volt. 
A nemzet nagy inteUigencziája jól tudja, hogy a Napóleontól várt fel- 
szabadítás csak olyan, mint mikor a nagybeteg kínjában a sarlatán 
kunizslóhoz fordul, noha tán tudja, hogy ez a kuruzsló inkább a te- 
mető számára dolgozik. Oroszországtól várni Magyarország alkot- 
mánya helyreállítását és függetlenségét, legalább is ostobaság. Azok 
a kevesek, a kik tán ebben reménykedtek, nem gondolták meg, hogy 
mi következik utána ; hasonlatosak ezek az olyan emberhez, a ki 
örül, hogy az akasztófa alatt a kötéltől megmenekült, de rá sem gon- 
dol arra, hogy pár hét múlva talán kerékbe fogják törni . . . Elismeri 
Ignotus, hogy a magyarok a dynastiáért nem nagyon lelkesednek. Az 
ebhűség nem tartozik jellemző sajátságaik közé, és el vannak keseredve, 
hogy a kormány azt hiszi, hogy azért, mert enni- és innivaló bőven 
van, ezzel minden kérdés meg is volna oldva, fogalma sem lévén a 
kormánynak a tanult és művelt magyarság lelkiszükségleteiről. J\Iind- 
amellett a józan ész, a józan számítás arra készti a magyarság óriás 
tömegét, hogy kitartson a monarchia és az uralkodóház mellett, és 
ezért rémülettel olvasta Kossuth angolországi beszédeit, a ki hatal- 
mas ékesszólását annak a bizonyítgatására pazarolta, hogy a Ma- 
gyarország érdekében teendők alfája a dynastia elűzése volna ! Az 
ilyen Kossuth-féle álmokból réges-rég felébredt a józan magyar, a 
ki netán róluk álmodott. Párja ez az álom annak a másik képtelenség- 
nek, hogy Ausztria német nagyhatalom legyen. A sok csalatkozás 
után a magyar nem néz valami nagy bizalommal a jövőbe ; de az 
bizonyos, hogy a monarchia nagyhatalmi állását csak a kielégített 
Magyarországgal fogja fönntarthatni. Kossuth szónoklatai a külföldön 
minden reahtás nélküU költészet, mely csak gátolta az ország ügyei- 
nek kedvező mederbe való ii'ányítását. 

A Eechberg kioktatására s netáni komoly jóakarata támoga- 
tására szánt eme czikkek nagy része már megjelent, mikor végre ok- 



206 TÖRTÉNETI BEVEZETÉS 

tóber 9-én elérkezett a nap, a melyen alkalom adódott Széchenyi- 
nek i'ijra értekezni Rechberggel. A miniszterelnök, miután az előző 
napokon a Bécsbe kért négy magyai- notáble-lal, i'i. m. Dessewffy- 
vel, Jósikával, Szécsennel és ifj. Mailáth Györgygyei Hübner rész- 
vétele mellett ismételten is nagyon hosszasan tanácskozott s az előbb 
megnevezettnek emlékiratát átvette : másodszor is kikocsizott a 
döblingi remetéhez. 

Széchenyi utolsóelőtti naplójának, mely egyedüli kútfője a nagy- 
érdekű beszélgetésnek, fokozott mértékben megvan az a sajnálatos 
fogyatkozása, a melyet a 48-diki napló ismertetésénél kiemeltem : 
szűkszavúsága, schlagwortszerűsége csaknem kétségbeejtő. Növeli 
ezt a hátrányt egy véletlen körülmény ; az, hogy Széchenyi tán a jövő 
eshetőségeire való tekintettel bővebb akart lenni a szokottnál és 
nagyobb üres helyet tartott fönn, a hová utólag még bejegyezze a 
részleteket, de megfeledkezett róla. Mindamellett a meglevő bejegy- 
zésből is láthatjuk, hogy a beszélgetés a két államférfiú közt bizo- 
nyos drámaszerűséggel bírt. Az egyik, de csak az egyik főokául a 
fönnforgó nehézségeknek, a vele érintkezésbe lépett magyar politikusok 
föltételei teljesítésének az örökös tartományok számára adandó al- 
kotmányos kormányforma kérdését nevezte meg a miniszterelnök. 
Ez, mint tudjuk, Dessewffyéknek, Hollánnak és Széchenyinek egy- 
mástól függetlenül kifejtett kívánsága volt. A szűkkeblű és méltány- 
talan ellenvetéstől azonban Széchenyi nem riadt vissza. Bántotta 
ugyan igazságérzetét a negatio, de, jól vau, felelte, hagyjuk hát el 
ezt ; mivel azonban csak Magyarország mentheti meg Ausztriát, csak 
Magyarország képes az ehhez szükséges lelkesedésre, tehát Magyar- 
országot meg kell nyerni, a többinek ám parancsoljanak, ha úgy tet- 
szik. «^ . . . Rechberg kertelő válasza, hogy egyszerre nem lehet alkot- 
mányos és nem alkotmányos országokat és népeket kormányozni, 
kissé tűzbe hozta a rosszat gyanító Széchenyit : »vajjon egészséges 
alapra akarja-e Rechberg áUítani reformnézeteit vagy csak nyomorult 
foltozásokra ?«'- . . . »Dehogy nem lehet, monda bizonyos rosszul tit- 
kolt nehezteléssel és szarkazmussal. Hát Anglia és India, hát Angha 
és Kanada ?« De különben is adják meg Önök minekünk magya- 
roknak a mivel adósok, a többi aztán nem tartozik reánk ; az az Önök 



^ Napló (jelen kötetben) okt. 9. 

^ Széchenyi levele HoUánhoz. Kónyinál id. közi. Bpesti Szemle 100. köt. 
173. lap. 



11. KÖSTV, VI. FEJEZET. 207 

dolga, hogy a többivel niit tesznek. Akarja-e a gróf, hogy egy ter- 
vezetet készítsünk Önök számára ?«^ ... A ter%'^ből Rechberg nem 
kért, mert hiszen már a zsebében vagy a császár előtt volt a Dessewffyé, 
de gondolatokba merülve távozott.^ 

Széchenyi azonban nem adta föl a küzdelmet, ha már egyszer 
fölvette az odavetett keztyűt. Miután Falk Miksával összebarát- 
kozott, mindenekelőtt ennek ügyes tollát óhajtotta, hogy kedvencz 
kifejezésével éljek, utilizálni. Jegyzeteket készített, a melyeknek s a 
bennük schlagwortszerűleg odavetett gondolatoknak alapján fiatal 
publiczista barátja a külfölcU lapokban elhelyezendő czikkeivel moz- 
dítsa elő a megkezdett ügyet s a nyilvánosság terén támogassa Rech- 
berg és Hübner igyekezeteit, a mennyiben ezek minden cunctator- 
kodásuk és határozatlanságuk ellenére is komolyan akarnák a magyar 
követelések kielégítésének útjait egyengetni. Ezen Falk részére ké- 
szült utasításféléknek is az volt az alapgondolata, hogy Rechberg- 
ben és Hübnerben mint politikailag erényes férfiakban bízni keli, 
mert »keresik az igazságot«. Mi magyarok már ennek is örülünk, mert 
semmi mást nem kívánunk, mint az igazságot. Hitvallásunk : szoros 
kapcsolat a monarchia országai közt, semmi specziális alkotmányos 
előny a többi országok fölött ; egyenlő lábon lenni velők. S ha valaki 
azt mondaná, hogy hiszen Bach is ezt akarta ; arra az a válaszunk, 
hogy ez igaz, de Bach a jogfosztásban kereste az egyenlőséget, mi 
pedig a kit-kit megillető saját alkotmánya élvezetében.^ Ezeken és 
hasonló alapokon épültek fel Falk czikkei egy-két németországi hii-- 
lapban. 

Fölmerült aztán Széchenyinél az a gondolat, hogy Hollán két 
memorandumát egy füzetben közzé kellene tenni ; ha nem tetszik is 
a kormánynak az osztrákok számára adandó alkotmányterve miatt, 

1 Napló (id. h.) okt. 9. 

- Az udvarias Széchenyi pár nap miűva egy doboz finom szivart küldött 
Rechbergnek, melyből egyet Rechberg Széchen}inél szívott el s igen dicséit. 
A szivarokat Béla gróf hozta Angliából s ő vitte el a doboz szivart is Rechbergnek. 
»Apró ajándékok fönntartják a barátságot* gondolta Sz. a német közmondás sze- 
rint. Levele Rechberghez 1859 október 12. fogaim, az Akadémia Széchenj-i-múzeu- 
mában 1230. sz. a. A szíves közlésért Domanovszky Sándor tisztelt barátomnak 
vagyok hálára kötelezve. 

' Széchenyi följegyzései Falk számára a i>Széchenyi-Akten« közt. A nagy ív- 
rét lap alján Széchenyi megjegyzé: »Um Détaüs spátero. Vájjon e sdétaüokatn 
élőszóval mondá-e el Fáiknak vagy írásban közié vele, nem tudtam megállapítani. 
Falk többször id. mííve e részben sem ád föhilágosítást. 



208 TÖETÉXETI BEVEZETÉS 

majd tetszeni fog a nagyközönségnek, s ez is valami. Csak egy pilla- 
natra állott el e tervétől, mikor Zichy Ferencz azt a kérdést veté föl, 
vájjon nem vágnak-e Jósikáék működése elé ; mert már épen Zichy 
iitján tudatták vele lépéseiket.^ Midőn azonban Szécsen Antal őt 
október 13-án meglátogatta és elmondá, hogy Eechberg és Hübner 
Dessewffyt, Jósikát és Mailáthot meg Szécsent beszélni hagyták 
»quantum satis«, azonban alighanem minden a réginél marad : Széchenyi 
újra fölvette a gondolat elejtett fonalát. Nem várván Szécsen vélemény- 
nyilvánítására, a kinek t. i. Hollán műve egy másolati kéziratát át- 
adta, sem gr. Wolkensteinéra, a kivel épen az osztrák szempont miatt 
közölte Szécsen a munkálatot,^ október 15-éu egy kedélyes vacsorán 
haditanácsot ült kis vezérkarával : Fáikkal, a kinek Hollán műve 
nagyon tetszett, Kecskeméthy Auréllal és Hopf Jánossal, és velük 
egyetértésben kimondá a határozatot, hogy Hollán művét kinyo- 
matja és a nagybefolyású Times bécsi levelezőjének, Bird Tamás- 
nak figyelmét előre is fölhívja bizabnasan reá. Valószínű, hogy ez 
utóbbi körülményre befolyással volt lord Loftusnak, a bécsi angol 
nagykövetnek látogatása, a ki pár nappal azelőtt, október 10-én járt 
Széchenyinél.^ A kis haditanács elhatározását nyomon is követte 
a tett : álutakon sikerült kicsempészni Hollán művecskéje kéziratát 
Lipcsébe s ugyancsak álutakon beküldetni a korrektúraíveket, a 
melyek javítását Falk vállalta magára. Az utolsó ívet november leg- 
elején küldé vissza a lipcsei nyomdába Falk ; november 10-én már 
az első kinyomott példány Széchenyi kezében volt s pár napra rá 
néhány példányt küldhetett belőle a szerző kezéhez s ismét néhány 
nap múlva több példány forgott baráti kezekben s a rokonságnál, 
a hol a kis munka osztatlan elismerésben részesült. Széchenyi Kál- 
mán, a kinek maga nagybátyja István küldte meg, »pompásnak« 
nevezte.* A kiadást persze a maga egészében a bécsi rendőrség lefog- 

* Széchenj-it nagyon bántotta, hogy őt éppen e napokban, október 13-káig 
Jósikáék nem látogatták meg s ezt arra vezette vissza, hogy tán mint (a Blick 
miatt) az udvar előtt kompromittált egyéntől, tartanak tőle. De tudjuk, hogy ez 
nem áll ; csak Dessewffy kérésére fogadtak az október 7. és 8-diki értekezletekig 
mindenki előtt s ígj' egyelőre Széchenyi előtt is hallgatást. 

2 Szécsen levele Széchenyihez, ered. 1859 okt. 15. ()>Széchen3"i-Akten(i.) 

* Jlinderről a Napló (jelen kötetben) október 9., 10., 11., 13. és 15-diki 
bejegyzései. 

* Minderről szólnak Széchenyi levelei Hollánhoz, Kón}-i id. ért. Bpesti Szemle 
100. k. 179 — 181. s Hollán közlése Kónyi számára u. o. 170 — 171. és gr. Széchenyi 
Kálmán levele Széchenyihez ered., de kelet nélkül »Széchenyi-Akten(i. 



II. KOSTV. VI. FEJEZET. 



209 



lalta, a mi természetesen nem volt gát abban, hogy Lipcséből bizo- 
nyos számú példányok Geibel útján az érdeklődő magyar közönség 
íróasztalára jussanak.^ 

Míg a nyomatás folyt, az alatt Széchenyinek bőven lőn alkalma 
Jósikáék lépéseinek eredménytelenségéről értesübii ; mert egymás 
után keresték föl panaszaikkal és reménytelenségük nyilatkozataival 
döblingi barátjukat. Xagy ellentétet képezett velük szemben a fürge 
és lelkes Danielik, a ki igaz, nem volt teljes mérvben beavatva a tör- 
téntekbe. Lelkesedése, optimizmusa kellemesen hatott Széchenyire ; 
csak akkor tiltakozott Danielik teiTei ellen, mikor ez Széchenyit 
akarta az ifjú József főherczeg helyett Magyarország nádorának és e 
tisztség elvállalására kapaczitálta még október 22-én, Hübner bukása 
napján is Széchenyit. »Én ebből a házból élve nem megyek ki«, — fe- 
lelte neki az öreg hazafi szomorúan, maga sem hívén talán, mily iga- 
zat jósol !^ . . . Danielikkel ellentétben hallgatag és levert volt Jósika 
s mikor Széchenyi, a ki ifjúi energiáját visszanyen-e fejtegette, hogy 
nem szabad meghátrálni s további teendőkkel hozakodott elő, Jósika 
mogorván szólt oda öreg barátjának : ezt jól meg kell gondolni. — 
Széchenyi a többi közt azt az eszmét veté föl, hogy a császár és 
Magyarország közötti megbéküléshez Anglia és Poroszország garan- 
cziáját kellene megszerezni ; de sem ezzel nem talált megértésre 
náluk, se mással nem tudta a csüggeteg Jósikát, Zichyt és Szőgyényt 
fölvillanyozni, a kiket, mint maguk mondák, nagyon lehangolt az 
uralkodó állásfoglalása a notáblék javaslataival szemben. Leg- 
inkább még Apponyiban bízott Széchenyi, erről hitte, hogy csele- 
kedni fog.^ 

Az ok, mely Jósikáék kedvét szegte és Széchenyit is elkeseríté 
ugyan, de nem tette erélytelenné, Hübner váratlan kilépése volt a 
minisztériumból. Jósikáék tudták, hogy minden tervezgetésük du- 
gába dől, a mint az egyedüli miniszter, a kinek őszinte magyarbarát- 
ságáról meggyőződtek, székét otthagyni kényszerült ; ha, mint 
Dessewffytől tudjuk, Hübner nem is mutatkozott előttük olyannak, 

1 A Geibel-czég ügyességére az efféle nyointatván\-ok terjesztése körül már, 
mint ismételve idéztem, Albrecht főherczeg panaszkodott. — HoUán e röpirata 
ügyével a bécsi rendörigazgatóság ez én (1859) 9895., 10133. és 1860-ból 557. és 
1492. számú aktái foglalkoztak a meglevő mutató-könyvek (osztrák belügj-i Itár) 
szerint ; de az akták sajnos, kiselejteztettek ! 

^ A napló október 22-diki bejegyzése. 

* U. 0. az október 23. és november 2. közti bejegyzések. 

Gr. Széchenyi István döblingi hagyatéka. I. köt. li 



210 TÖRTÉNETI BEVEZETÉS 

a ki terveiket körömszakadtig páilolni fogja. Pedig Hübner körül- 
belül ezt cselekedte és ez okozta buktát. 

Azok a hírek, a melyek róla az országban mende-mondák utált 
keletkeztek és őt a magyar közönség szemében mintegy magyar- 
barátsága martyrjául tüntetek föl, vaktában is eltalálták az igazat. 
Erről az a hatalmas emlékirat tanúskodik, melyet lemondása alkal- 
mával az uralkodóhoz intézett és a melynek ismertetésével — a mel- 
lett hogy czélomhoz, elbeszélésem keretébe beletartozik — szerény 
emléket emelek a meggyőződéséhez hű és rokonszenves államférfiú- 
nak, a kit — mint Redlich is hangoztatja most megjelent nagy művé- 
ben — helyes alap nélkül soroznak az ezen idők történetével foglal- 
kozók a »sötét klerikálisok* seregéhez.^ Széchenyinek itt is igaza volt,. 
s jó szemére, jó emberismeretére vall, mikor azt írta, nűnt láttuk, 
bátyjának Pálnak, hogy ő Hübnerről a legjobb véleménynyel van. 

A magyar notablékkal való tanácskozás után Hübner többször 
és több ízben igyekezett Rechberget és minisztertársait Jósikáék és 
Széchenyi eszméinek ha nem is a részletekben, de lényegükben való 
elfogadására rábírni. Azonban hiába. A császár kijelentett akaratá- 
hoz simulva, hogy alkotmánykonczedálásról szó sem lehet, — bár 
ez inkább a modern népképviseleti rendszer ellen volt mondva — 
féltek a magyar alkotmány visszaálh'tásától is, annál élénkebben 
kellett elutasítaniuk az örökös tartományok részére adandó alkot- 
mány gondolatát, mely Jósikáéknak, Széchenyinek és Hollánnak 
egyaránt bent volt programmjában. A merev abszolutista és czentra- 
lista gr. Nádasdy Ferencz ridegen visszautasító magatartásáról nem 
is szólva.^ Rábeszélései sikertelenségére utalva október 19-én hát egy 
meleg hangon tartott búcsúlevélben tudatta Rechberggel visszalépé- 
sét és azt, hogy lemondása elfogadását kérte a fölségtől.' Ezt a kérel- 
met öltözteté az imént említett előterjesztésnek vagy emlékiratnak 
köntösébe. 



1 Hübner e nagyérdekü emlékiratát többen (pl. Wertlieimer Ede t. barátrin 
s Redlich József) hiába keresték. Nekem szerencsém volt, hogy hosszas keresés 
után végre is ráakadtam. 

- A minisztertanács jegyzökönyvei e kapaczitálásokról hallgatnak ; ügj' lát- 
szik hát, tanácskozásokon kívül estek meg. — Egy október 19-diki miniszteri (for- 
mális) értekezletről, melyen állítólag (a mint Kónyi mondja) kétórás beszédben 
védte volna Hübner a maga álláspontját, szó sem lehet. E napon, mint az iktató- 
könyvek is bizonyítják, egyáltalán nem is volt minisztertanács. 

^ Hübner Rechberghez 1859 október 19. ered. (Prasidial-Akten Rechberg.X 



II. KÖSYV, VI. FEJEZET. 211 

A monarchia népeinek hangulata, — ez a gondolatmenete a neve- 
zetes promemoriának — az utóbbi hónapok óta rosszabbodott, a poli- 
tikai jobbulás utáni vágy ellenben erősen megnövekedett és úgy lát- 
szik, hogy a dynastiához való ragaszkodás érzelmei meghidegültek. 
Még kedvezó'tlenebb azonban a hangulat Magyarországon, a hol ma- 
gyarok, németek és tótok egyetértenek a kormány elleni passzív ellent- 
állásban. Magyarországot olybá kell tekinteni, mint a mely ebben a 
pillanatban az Ausztriától való morális elszakadás szélén áU és csak 
megfelelő európai konstelláczió kell, hogy az elszakadás tényleg is 
megtörténjék. Hozzájárul ehhez a monai'chia silány pénzügyi hely- 
zete, melyről azonban ő nem ületékes bővebben szólni. A főteendő 
Magyarország morális visszahódítása ; belátása annak, hogy a kor- 
mány által eddig követett abszolút és czentralizáló irány elhagyandó, 
mert, mint nem csupán a hivatalos jelentések mutatják, hanem saját 
tapasztalatai is bizonyítják, ez csak rosszra vezet. Magyarország még 
passzív ; de a protestáns egyházi gyűlések (a pátens ellen) első jelei 
az aktív ellenállásnak, mely később fegyveres erő alkalmazására 
vezethet. Akarhatja-e ezt a kormány és nem jobb-e ennek lehető- 
ségét megelőzni? Tekintettel az európai béke bizonytalanságára, az 
Angliában uralkodó magyar rokonszenvre, Napóleon nemzetiségi 
politikájára és a háttérben leselkedő Oroszországra : biztosra vehető, 
hogy egy magyar forradalom kitörése esetén a nagyhatalmak a vér- 
ontás elkerülése végett közbelépnek. Olyan helyzetben van-e Ausztria, 
hogy e közbelépést visszautasítsa s a magyar forradalmat fegyverrel 
verje le ? IS'incsen 1 De ha nincsen és eKogadui kénytelen a nagy- 
hatalmak közvetítését, ez megalázó. 

Ezért kell Magyarországot kielégíteni — és ennél vigyázni a követ- 
kezőkre : a monarchia egysége megóvandó ; a mit Magyarország kap, 
azt a többi országoktól sem lehet megtagadni ; de ha, mint szüksé- 
ges, országos képviseletek és országos deczentralizált közigazgatás 
jönnek létre: nem kerülhető el a központi kormány mellett sem a meg- 
felelő orgánum, az átalakítandó Reichsrat. Az uralkodó tekintélye 
megóvására azonban úgy kell eljárni, hogy az engedmények Magyai"- 
ország részére ne kicsíkartaknak tekintessenek, hanem mint a fölség 
sua sponte kegyelmi tényei. Hübner hite szerint ez elvek alkalmazásá- 
val ki lehet elégíteni Magyarországot ; a szélső pártokat ugyan nem, 
de a nemesség és parasztság konzervatív elemeit és a tiszteletreméltó 
városi polgárságot igen . . . Félre hát a hat helytartósági osztálylyal 
és a Wojvodinával ! Az ország integritása, a régi magyar alkotmány, 

14* 



212 TÖRTÉNETI BEVEZETÉS 

az udv. kanczellária, helytartóság, a megyék visszaállítandók ; jogaiba 
a magyar nyelv visszahelyezendő. A modern szocziális reformok, köz- 
teherviselés, katonakötelezettség, egyházi ügyek stb. dolgában a 48 
előtti időkhöz való visszatérésre senki nem gondol. Országgyűlés 
Pozsonyban és koronázás ! 

Ha ezen föltételek alatt nem engednének a magyarok, akkor 
ügyüket Európa előtt elveszítenék és a monarchia többi népei rokon- 
szenvüket a kormány felé fordítanák, miután ők részesülnének a rendi 
alkotmány előnyeiben, természetesen nem a régi privilegiális értelem- 
ben, de azzal a konzervatív konstrukezióval, a mely a földbirtokra 
nagyobb súlyt helyez. 

A 10 esztendeig taposott út csak katasztrófához vagy oda vezet, 
hogy utóvégre is a modern alkotmányosság állapotához kell folya- 
modni, a mi Ausztriában az uralkodó hatahnának gyengítését és 
végső analízisben a monarchia fölosztását vonná maga után. Ezért 
kell az egyedül helyes históriai alapra visszatérni, núnt azt II. József 
császár és Ferencz is 1825-ben megcselekedte . . . Sajnos, — végzé 
Hübner — hogy nézetei sem Rechberg, sem Goluchowski, sem Thun, 
sem Nádasdy fölfogásával nem egyenlíthetők ki s nincs is remény- 
sége, hogy ez később sikerüljön neki. De az ő meggyőződése erős és 
hajlíthatatlan és így nem marad más hátra, mint fölmentését kérni.'- 

Ezt megkapta — és október 22-én már egy szürke alak, ismerő- 
sünk br. Thierry ült Hübner székében. 

VII. FEJEZET. 

Széchenyi Hübner visszalépése után sem adja föl a harczot. Megírja az i)Offenes 

Promemoriát*. lüadja a »Daguerrotypent«. FöUép a bécsi czentralista sajtó ellen. 

Apponyi György a »Presse« ellen. Széchenyi kegyetlen támadása a bérencz osztrák 

sajtó ellen : »Die Presse in Oesterreich« miért marad kéziratban ? 

A derék Hübner visszalépésével egy i'ijabb szakasz kezdődik 
Széchenyi életében ; nemcsak személye biztonságát illetőleg, a miről 
első könyvünkben bőven volt szó, hanem pohtikai és pubüczisztikai 
tekintetben is... Azt természetesen nem tudhatta Széchenyi, hogy 
a császár az »alkotmányok« ellen oly határozott kijelentéseket tőn 

1 Hübner ered. előterjesztése a császárhoz 1S59 okt. 19. (Gendarmerie-Depar- 
tement 738. sz. 1859-ból). — Hallatlanul ostoba az, a mit Friedlander, a Presse 
szerkesztő-társa mondott Kecskeméthy Aurélnak Hübner \-isszavoniüásáról. V. ö. 
KecskeméthjTiek Rózsa M. által kiadott naplója 97. és 98. lapjait. 



J 



II. KÖNYV, YII. FEJEZET. 213 

két ízben is a múlt hetek koronatanácsaiban ; az sem juthatott tudo- 
mására, hogy Hübnernek épen azért kellett visszalépnie, mert Magyar- 
ország részére is, Ausztria számára is alkotmányos kormányzatot 
hozott javaslatba, de annyi mégis kiszivárgott, a mit különben Szé- 
csen is mondott neki, hogy a mélyebbre ható változások a császár 
akaratán törnek meg. »Az uralkodó, — írja Hollánnak — oly nagy 
energiát fejt ki az ellenállásban, mikép sokan egy törik-szakad-féle 
politikának néznek elébe. «^ 

Emiek a hangulatnak felelt meg az a fölirati javaslat, a melyet 
Széchenyi terve szerint azok intéztek volna az uralkodóhoz, a kik 
Scitovszky prímás félszázados áldozárságának jubileumára novem- 
ber első hetében Esztergomban voltak összegyülendó'k. Falk elbeszé- 
lése szerint^ Széchenyi ezen adresse-e oly merész hangon volt fogal- 
mazva, hogy már a híre is sokakat visszatartott a megjelenéstől, ne- 
hogy alá kelljen írniok, és a kik megjelentek, »inopportunusnak« vél- 
ték e »demonstratiót« s végre is azt határozták, hogy jobb, ha a csik- 
landós fölirat elmarad, — a mi a döblingi remetét nagy mérvben 
elkedvetleníté. — Széchenyi lefoglalt ii'atai közt a fogalmazvány 
nem található, de meg\'annak a hozzá készült jegyzetek egy ívrét 
lapon Széchenyi szokása szerint schlagwortokban vagy egyes fóvid 
mondatokban. »Felségedet nem mentheti meg semmi, mint a niagyai- 
nemzet lelkesedése, — mondja a döblingi remete e jegyzetekben — 
de meg vannak számolva a perczek ! Hallgassa meg a magyarnak 
őszinte szavát s ha szíve nem ad tanácsot, kérdezze meg velejét.*^ 
E néhány mondat is mutatja, hogy Széchenyi optimizmusa alább- 
hagyott s hogy bizonyos lehangoltság vett ideig-óráig erőt rajta, mi- 
kor november közepén bejegyzi naplójába, hogy : »teljes sötétség 
van napirenden*.* De még mindig nem adja föl a reményt, hogy lehet 
a császárra hatni, ha van. a ki bátran megmondja neki az igazságot, 
a ki föl meri őt világosítani, ilint Kecskeméthy igen helyesen mondja,^ 
mindent a császártól remélt. Egy pillanatra arra gondolt, hogy barát- 
ját, Pálffy Lipótot beszéli rá, a császár poharába tiszta bort önteni,® 
de bővebb megfontolás után elállt ettől és elhatározta, hogy saját 

* Széchenyi levele november 6. Kónyinál, Bpesti Szemle 100. köt. 174. l. 
- Falk id. m. 333. 

^ Széchenji jegyzetei és följegyzései közt »Széchen}-i-Akten«. 

* A napló bejegj'z. nov. 19. 

* Gr. Sz. István utolsó évei. 104. és köv. 

* X napló nov. 3-diki bejegyzése. 



214 TÖRTÉSETI BEVEZETÉS 

maga nyúl a tollhoz, megír és kinyomat, természetesen névtelenül, 
a császárhoz egy levelet. Teljes lehetetlen, hogy valamicske reflexiót 
ne keltsen ezen egyenest hozzá intézett s a nagyközönség kezén is 
forgó levél. Egyszerre nem fog hatni, tudta és erre építeni nem iS volt 
szándékában, de hitte, hogy segít megtörni a jeget. 

Hamarosan elkészült a nyilt levéllel, melynek — és ez nem érdek- 
telen dolog — a czíme, mikor a szöveg már ki volt nyomat\"a, egy 
herczeg Liechtenstein Frigyessel folytatott beszélgetéséből született 
meg. A herczeg, az osztrák alkotmányos föderalisták egyik buzgó 
híve, biztatta Széchenyit, írjon és nyomasson egy a császárhoz inté- 
zett »offenes Memóriáiét. <-^ így adta Széchenyi a maga, — mint mon- 
dom — már ki is nyomatott röpiratának a czímet : Offenes Prome- 
moria an Seine Majestát den Kaiser von Österreich, melyben a mo- 
narchiát fenyegető veszélyekre utalva, mindenek előtt azt fejti ki, 
hogy miután független magyar hazafiaknak 1856 és 18ö7-ben az ural- 
kodóhoz írott beadványai nem fogadtattak el s azok tartalmát e 
szerint az uralkodó nem is ismerheti : jónak látta a szerző egy nyilt 
levélben hívni föl a nyilvánosság közvetítésével a császárt a trónja 
és monarchiája ellen fenekedő végzetes veszedelmekre. A nyilt levél 
szövege nem ugyan fogalmazásában és elrendezésében, de lényegé- 
ben körülbelül egyezik Hollán föntebb ismertetett röpiratával, csak- 
hogy nagyobb bátorsággal és határozottsággal szól s nagyobb súlyt 
fektet egyrészt a külviszonyokra, másrészt a nyomorúságos belnszo- 
nyokat konkrét példákkal festi és jellemzi a hiányos törvényhozás 
s az idegen hivatalnokok sáskaseregével működő közigazgatás köré- 
ből, mely a kutyák hetenkinti fürdetését és fésülését is regisztrálja, 
a falusi toronyórák jámbor gondozóitól astronomiai ismereteket köve- 
tel, de igazi államférfiúi gondolatokra, avagy szervezésre nem képes. 
Bonczolgatja aztán a nagy apparátusú igazságszolgáltatás hátrá- 
nyait, finom iróniával emeü ki a lassúságot, a mely persze a »vád- 
lott uraknak* majdnem életfogytiglani tisztességes ellátást biztosít az 
állam számlájára. Hangoztatja, hogy a rendőr s csendőrsereg mellett 
a közbiztonság sohasem volt rosszabb Magyai'országon, mint jelen- 
ben. Elítéli a pénzügyi politikát és a vexatióra alapított adórendszert ; 
a pénzügyőri szisztémát, mely spirituszégetést, czukortermelést, 
dohányprodukcziót megfojt ; nevetségessé teszi az illetékrendszert 
és például hozza föl, hogy egy abaújmegyei Bach-huszár szolgabíró 

^ A napló bejegyzése decz. 4. 



II. KÖNYV, VII. FEJEZET. 



215 



íi fölség körútja alkalmából »örömadó« czímén a járásában egy új 
illetéket hozott be. Ezért a legügyetlenebb, legdrágább, leglassúbb 
és leggyűlöltebb közigazgatásért kellett Magyarországnak régi becsü- 
letes, fejlődésképes közigazgatását és alkotmányát becserélni ! 

Fölséged is kezdte már észrevenni, hogy nem jó úton jár s rész- 
ben új miniszterekkel új programmot áhított föl ; de e programm 
niehett nincsen boldogulás, mert lényegében mégis csak minden a 
réginél marad. Más eszköz itt nincs, mint visszatérni a törvényes 
alapra és lerázni az oktalan félelmet, mely Magyarország alkotmá- 
nyának helyreállításából a magyarok szeparatisztikus törekvéseit 
következteti. Mert ehenkezőleg, az egyetlen magyar nemzet az, a 
mely, ha alkotmányát visszakapta, kizárólag a monarchián belül, 
ezen monarchia védelmében fogja keresni jövőjét és boldogulását. 
A magyarnak sem a frankfurti parlament, sem Szt.-Pétervár, sem 
Tuiin, sem Bukarest, sem Belgrád nem mágnes, mint a többi nemzeti- 
ségnek. De ki lehet elégíteni az örökös tartományokat is a nekik való 
alkotmánynyal s aztán a velük való kölcsönös megértés és megalku- 
vás erőssé fognák tenni a régi kötelékeket is, a melyek a monarchiát 
az uralkodóházzal összefűzik. — 1849 után egy jó municzipáhs alkot- 
mány is kielégítette volna a magyarokat és 1857-ben a notablék 
gyűlése tán megtalálta volna a megegyezés más útait.^ Most már 
csak a magyar alkotmány teljes helyreállítása az egyedüU mentő- 
eszköz. 

A röpirat deczember havában jelent meg, sok gondot okozva a 
rendőrségnek, mely a kézrekerült példányokat elkobozta és a röpirat 
behozatalát természetesen eltiltotta. De mint a Blicknél és Hol- 
Ján röpiratánál, úgy ennél is képtelen volt elterjedését megakadá- 

^ Hogy az Offenes Promemoria Széchenyi műve, azt irálya, gondolatmenete, 
rendszertelensége, anekdotaszerü példái magukban is bizonyítják. HoUán egész 
világosan mondja és ismétli, hogy a röpiratot mindenki Sz. művének tartá (Kónyi : 
Deák F. beszédei II. 410. és Bpesti Szemle 100. köt. 171.), mikor megjelent. De 
* mellett bizonyít még az a körülmény is, hogy ez az Offenes Promemoria — mint 
<az ismeretes Kaiser-féle Bűcherlexikonból megtudjuk — Széchenyi londoni nyom- 
dájában, a WiUiams and Xorgate czégnél nyomatott, a hol a Blicket is és még egy 
később említendő röpiratot — Széchenyi koréból — nyomtak. Egyébként a Pro- 
memoria tartalmának megfelelnek a sclilagwortszerű följegyzések vagy jegyzetek 
az elkobzott iratok között. Az, hogy Széchenyi a nyilt levél alakú Offenes Pro- 
memoria alá G. F. betűket, mint a nértelen szerző nevének kezdó'betüit írta, csak 
ji rendőrség félrevezetésére szolgált. Czélját bizonyára elérte, ha még Zichy Antal 
is annyit töpreng e két titokzatos kezdőbetű fölött. 



216 TÖRTÉNETI BEVEZETÉS 

lyozni.* Hatása a magyar közöuségi-e nem köznapi volt, akár fejtegeté- 
sei miatt, akár a miatt, mert mint Hollán már január elején újságolta 
Széchenyinek, széltében Széchenyi művének tartották. A szerző kiléte 
előbb bizalmas körökbe Török Jánostól szivárgott ki, a ki úgy látszik 
be volt avatva a röpirat keletkezése titkába.^ Az általános hatás ért- 
hető ; mert a röpirat ellen nem lehetett a 48-as alaphoz ragaszkodó 
pártnak sem ellenvetést tennie. Széchenyi magasabb szempontból 
fogván föl a kiegyezés ügyét, nem állott tulaj donkép sem a 47-esek, 
sem a 48-asok szolgálatában. Xála a koronázás, az országgyűlés össze- 
hívása volt a főczél és hitte, hogy a nemzet az országgyűlésen meg 
fogja találni királyával a megértés módjait. Lehet, a mit Hollán,* 
persze jóval később, egy emberöltő múlva álht, hogy t. i. Széchenyit 
mélyen bántotta, hogy nézetei Deákéival nem mindenben födözik 
egymást. De ennek sem leveleiben, sem följegyzéseiben, sem naplójá- 
ban semmi nyoma nincs. További működése pedig félig-meddig ellene 
mond Hollán véleményének. Igaz ugyan, hogy Hollán már 1859 no- 
vemberében két ízben is kérte Széchenyit, hogy vagy ő maga lépjen 
érintkezésbe Deákkal »a netán még némi pontokban eltérő nézeteket 
összhangzásba hozni*, vagy bízza meg ezzel Hollánt ;■• de Széchenyi 
úgy látszik nem tartá szükségesnek e javaslatra reflektálni, mert, 
mint említem, ö előtte, az aktív, a nem passzív, a gyakorlati állam- 
férfi előtt az első lépés, a fejedelem alkotmányos útra térítésének 
gondolata lebegett ; a második lépést ő még tán időelőttinek vélte — 
ki tudja, 1861-ben nem Deák pártján találtuk volna-e őt?* 

Másik czélját, az érdeklődő európai közönséget a magyar kér- 
désről, a magyar kívánalmak jogosultságáról, a fönnálló magyar 
állapotok tarthatatlanságáról föhnlágosítani, teljesen elérte Széchenyi. 

1 A bécsi rendó'rigazgatóság 1860. évi 872., 1129. és 2647. számok alatt fog- 
lalkozott a mutatók és az iktatókön)'\'ek (osztr. belügyi Itár) szerint e röpirattal, 
de sajnos, az akták ki lőnek selejtezve. — V. ö. még Kónyi Bpesti Szemle, 100. k. 
171. lap. 

2 ISÍapló 1860 január 12. — Török 1860 febr. 8. írja Pestről (ered. sSzéchen)!- 
Akteno) Sz. Istvánnak : »A nj-ilt promemoria a közönségre rendki^^ili benyomást 
tön, bár a czímzettre (t. i. az uralkodóra) is ugyanazt tette votaa !« A levél egész 
hangja mutatja, hogy Török tudta, hogy a röpirat SzéchenA-itól való. 

' Hollán előadása KónjTnál Bpesti Szemle 100. köt. 171. 

* Hollán Széchenyihez 1859 nov. 1. és 14. (1. jelen kötet, Lev. Széchenyihez 
7. és 8. sz. a.). 

* V. ö. e kérdés végett, a mit Kónyi mond és fölhoz id. h. (a Bpesti Szemle 
100. kötet). 



II. KÖNYV, YIl. FEJEZET. 



217 



A német sajtó különösen nagy figyelemben részesíté, a miért a bécsi 
külügyi sajtófőnök, Dörring — mint az I. köny^-ben láttuk — keser- 
vesen panaszkodott is — a magyar ókonzervatívoki'a. De a Times is 
külön czikksorozatot hozott róla bécsi levelezó'je, a többször emlí- 
tett Bird Tamás tollából. 

Alig táraadliatnak kétségeink a felől, hogy Széchenyi tollának 
legalább részben köze van ahhoz a további névtelen röpirathoz, a mely 
az Offenes Promemoria után rövid időre a következő czímen látott 
napvilágot : Daguerrotypen von einem ungarischen Edelmann.^ Szer- 
zője gT. Sz. Dénes, a döblingi remete kedvencz és valóban igen derék 
unokaöcscse ; de a befejező fejezetek : »Österreich« és »Ungarn« 
egész irálya, egész eszmemenete és okfejtése Széchenyire vall. Ha 
nem tudnók is Sz. Dénes szerzőségét, még akkor is gyanítanunk kel- 
lene, hogy a röpü'at Széchenyi köréből került ki ; mert az ő kezére 
mutat az a körülmény is, hogy, mint egy föntebbi jegyzetben kiemel- 
tem, ez a röpirat is Széchenyi londoni nyomdájában készült. Kéz- 
iratát ahghanem fiai, kik 1859 deczemberében jártiik Londonban, 
vitték ki.^ Ez az igen ritka művecske furcsa kis alkotás. Széchenyi 
futva fölmerülő s ha szabad magamat így népiesen kifejeznem, röpté- 
ben elkapott néhány ötletének mozaikszerű összeállítása. írója a ma- 
gyar nemesember, külön-külön lapon, rövid aforizmákban ismertet 
ellentétes politikai fogalmakat, persze gyakorlati szempontból követ- 
keztetve ki az elméletet : a Dagiierrotypust. A diktátor és az impe- 
rátor, az igazi királyság, a legitimitás, az országhódító, a kormány- 
zási összpontosítás, a bürokráczia, a municzipális alkotmány, a de- 
mokráczia, az oktrojált alkotmány stb. röviden, nagy vonásokkal 
megrajzolt képben vonulnak el előttünk. A sok találó meghatározás, 
az ügyes beálhtás daczára is, hiányos karczolatoknak volnánk kény- 
telenek e Daguerrotypokat tartani, ha mindenikében nem volna bm*- 
kolt vagy nyilt utalás az Ausztria és Magyarország közötti viszonyra. 
Ez adja meg ízét a röpiratnak és ez adja meg irodalmi jogosultságát 
is. Czélja volt vele Széchenyinek — mint a kinek befolyása alatt 
készült — még ilyen, készakarva mintegy fölületes, de sok olvasónak 
tetszhető modorban is ráirányítani a német olvasóközönség figyel- 
mét a megoldatlan magyar kérdésre. Az ezen Daguerrotypokban 



1 Hely és év nélkül. 

- A napló 1859 decz. 7-diki bejegyzése. Széchenp fiai deczember 31. jöttek 
vissza Londonból a napló szerint. 



218 TÖRTÉXETl BEVEZETÉS 

röviden vázolt gondolatok Széchenyi följegyzéseiben mind előfordul- 
nak ; szaggatott, kurtán tagolt mondatokba Széchenyi Dénes öltöz- 
tette őket, a kinek stílja lényegesen eltér Széchenyi terjengősebb 
irályától ; de egy-egy beszúrt mondat és kifejezés ok^'etlen ez 
utóbbié, és teljesen az övé — mint már enüítém — a két utolsó 
fejezet, mely Ausztria és Magyarország kiegyezésének szükségét, az 
alkotmányos élet elkerülhetetlenségét, a magyaroknak saját történeti 
alkotmányukhoz való ragaszkodását, ennek ethikai okait fejtegeti, 
A'égül a magyar nemzetet a szeparatisztikus, monarchia-bontó törek- 
vések vádja ellen védelmezi. 

E nyomtatásban megjelent röpiratokon kívül egy egészen konkrét 
eset, csak kéziratban maradt védő és egyszersinind támadó, csípős érte- 
kezés megírására adott november havában alkalmat a döbhngi remete 
fáradhatlan tollának. 

A bécsi sajtó nagyban és egészben épen nem rokonszenvezett 
az abszolutisztikus osztrák kormánynyal. A mennyiben a sajtóviszo- 
nyok engedték, az alkotmányos fejlődés érdekében az abszolutizmus 
ellen dolgozott és fürészelgette a rendszer triposzának ezt a lábát, 
ellenben a másik két lábát, a germanizálást és a merev czentralizácziót 
jobb ügyre méltó buzgósággal sua sponte erősítgette. Különösen az 
utóbbira vonatkozólag egy követ fútt Bachhal s az új minisztérium 
czentralistáival. Természetes hát, ha nem volt kibékülve a magyar 
törekvésekkel és gyűlöletének fulánkját főkép a magyar konzervatívok 
ellen sűríín megeresztette. A vezető orgánum Zangnak lapja a »Presse« 
volt, mely a magyar törekvések, a veszedelmes separatio, a magyar al- 
kotmány stb. ellen fáradhatatlanid lövöldözte, a kormány hallgató- 
lagos helyeslése, sőt talán biztatása mellett, tintába mártott mérges 
nyilait. Meg is történt aztán, hogy Pesten az ifjúság a rendőrség éber 
vigyázata ellenére is ismételten autodafét rendezett s közhelyeslés 
közt égette el a Presse egy-egy számát. Föltűnően kihívó czikk jelent 
meg azonban október 30-án a Presse 270. számában »Österreichs 
Zukunft« czím alatt, mely a szemtelenségig menő gúnynyal tárgyal- 
ván Dessew^fyék törek^Tseit és Apponyit, Jósikát, Széchenyit, Deá- 
kot egy kalap alá vonván, olcsó élczekkel rágalmazta meg az állí- 
tólag dynastikus és monarchikus érzelmű sjó lu-akat*, a kik feledik, 
hogy már 48 előtt sem voltak népszerűek s annál kevesebb a joguk 
most a magyar nemzet nevében beszélni. A czélzat itt is, mint a czentra- 
lista bécsi sajtó összes czikktermelésében, az volt, hogy úgy Ausztriá- 
nak, mint a német birodalomnak a magyar alkotmánytörekí^ésekkel 



II. KÖNYV, VII. FEJEZET. 219 

rokonszenvező, hírlapolvasó közönsége előtt Apponyiékat a legsö- 
tétebb reakczionárizmus lovagjai gyanánt tüntesse föl és őket niint 
ilyen ókonzervatívokat szembeállítsa egy, persze nem létező, új kon- 
zervatív magyar elemmel és párttal, mely a jelen állapotok két fő- 
tényezőjével, a mérsékelt germanizálással mint kultúreszközzel, és 
-íi központosítással, mint a modern állam követelményével, teljesen 
ki van békülve.^ 

A szokatlanul erős rágalom és szemtelen hang az okt. 30. czikk- 
ben Apponyi Györgyöt annyii-a fölingerelte, hogy még aznap levélben 
tiltakozott ellene a kormány fejénél, Rechbergnél. Nem azért szólal 
föl — írja a miniszterelnökhöz — ^ mert a gyanúsítások és rágahiiak 
az ő személyét is ezélul tűzték ki tiszteletreméltó férfiak társaságá- 
ban, de nem tartja hasznosnak, hogy mikor a kormány és a magyar- 
ság kölcsönös közeledéséről, a történeti jogalap visszaálhtásának 
lehetőségéről van szó, akkor az áUam érdekei néhány efajta nyomo- 
rúságos zsurnaliszta könnyelmű gonoszságának játékszerül dobas- 
sanak. Az uralkodó sajtóviszonyok között Magyarországon mindenki 
joggal hiheti, hogy ily czikket csak fölsőbb helyről kiindult sugal- 
mazásra írhattak s bár ő nem akarja is a miniszterelnököt ezzel meg- 
vádolni, azt mégsem hallgathatja el, hogy ha már a kormány jónak 
látja a függőben levő kérdések tisztázására a napisajtónak nagyobb 
szerepet juttatni, akkor legalább is helyes volna, hogy ez »necsak ki- 
zárólag jellemtelen firkálok kezére bizassék, a kik köpönyegüket a 
széKúvás iránya szerint forgatják.*' 

Apponyi méltatlankodása és a hírek, a melyeket Széchenyi a 
Presse gúnyolódásai felől s különösen az október 30-iki czikk föl- 



^ Nagyon érdekes és tanulságos e réseben HoUán Ernő két levele Sz.-hez, 
1859 nov. 1. és nov. 14. (jelen kötetben, Levelek Sz.-hez 7. és 8. sz. a.). 

^ Gr. Apponyi György Rechberghez 1859 október 30. Kalksbiirg ered. (Prii- 
sidial-Akten Rechberg, Fase. V.) 

* Érdekes, hogy Rechberg Apponyihoz intézett válaszában, 1859 nov. 4. 
(fogaim. Prásidial-Akten Rechberg, Faso. III*) tudata, hogy a Pressét tüstént 
megdorgáltatá, de nem hiszi, hogy Magyarország okosan gondolkodó olvasóközön- 
sége a Presse támadásait a kormány által sugalmazottaknak tartaná. A kormány- 
nak nincsen még lapja, a melyben ily irányú támadásokat visszautasíthatna. — 
Megjegyzem, hogy a minisztertanács deczember havában (Ministerrat u. Min.-Konf . 
1859 decz. 24., 4403. sz. a.) foglalkozott a Presse tidajdonjoga felének megvásár- 
lása (300,000 frtért) gondolatával, Richternek, a Kreditanstalt igazgatójának, a 
Presse másik társtulajdonosának ajánlatára. A megvásárlandó félrész tulajdonosa 
Zang volt. A vásárból nem ló'n semmi. 



220 TÖEXéSETI BEVEZETÉS 

háborító hatásáról Magyarországból kapott/ megérlelte benne a gon- 
dolatot, hogy az egész bécsi czentralista sajtónak, de különösen Zang- 
nak a német közönség előtt jól a körmére koppant és őket tutti-quanti 
a megérdemelt erkölcsi világításba helyezi. Már, mint láttuk, azelőtt 
is foglalkozott efféle gondolattal ; ^ de most nem késett a gondolatot 
saját maga testté tömöríteni. így írta meg azt a kis értekezést : Die 
Presse in Österreich czímen, melynek a rendőrségnél úgy látszik el- 
kallódott első fogahnazatát márczius 3-án a házkutatás alkalmával 
foglalta le Felsenthal a Konfucius föliratú kartonban Görgeimé la- 
kásán, de melynek tisztázata Széchenyi öngyilkossága után lakásán 
megtaláltatott és az elkobzott iratok között van. Ez a kis szarkasz- 
tikus, helylyel-közzel elég goromba értekezés csupa Széchenyi. 

Itt volna már az ideje, mondja az értekezés, hogy a magyarok 
a maguk alkotmányára támaszkodva mintegy köldökét képeznék 
a monarchiának, a mely körül az osztrák országok csoportosulhat- 
nának. Csak így szabadulhatna ki Ausztria Francziaországgal szem- 
ben elfoglalni kényszerült alázatos helyzetéből s a szemérmes, de 
szintén alázatos kaczérkodás kényszerűségéből Orosz- és Porosz- 
országgal szemközt. A természetes helyzettel ellenkezően már 10 év 
óta tart Magyarország elnyomása, úgyhogy még szólania sem szabad, 
im'g az osztrák sajtóközegek, mint pl. a Presse, mérges rovarok és 
büdös legyek gyanánt szabadon csipkedik őt . . . Mit mondjanak 
a magyarok, mikor oly utálatos sarat vágnak az arczukba, mint a 
Presse október 30-iki czikke ? A pesti ifjúság válasza persze az volt, 
hogy sok számát elégette, egyre pedig huszonötöt csapott. Mások azt 
hiszik, hogy Zang urat azzal büntetnők legérzékenyebben, ha lap- 
jára nem fizetnénk elő. De ez kár lenne. Hisz a Presse a leghumoro- 
sabb »Zankblatt«' és nekünk már a német professzorokéval ellen- 
kezőleg az a rossz természetünk, hogy mulatunk, ha két kutya jól 
megtépi egymást és Saphir úr Zanggal, Zang iir Warrens úrral * mara- 



^ A többek közt Hollón már idézett két novemberi levele. 

- A napló bejegj'zése október 6. 

' Szójáték Zang nevével. 

* Saphir ellen nagy ellenszenvvel viseltethetett Széchenyi, hogy még más- 
fél éwel Saphir halála (1858 szept. 5.) után is eszébe jutnak ennek összetűzései. — 
Warrens Eduárd az 50. és 60. évek nagyon ügyes tollú s híres zsumalisztája, a ki 
a legkülönfélébb miniszterek és kabinetek zsoldjában különféle lapokat szerkesz- 
tett. — 1859-ben pl. a b. Bruck patronatus alatti »Oesterreiehische Zeitiuig«-nak 
volt szerkesztője. 



II. KÖXYV, TII. FEJEZET. 221 

kodnak. Azután meg Zang úr másként is tud pénzt szerezni lapjá- 
val, pl. 10.000 forintot bizonyos társaságtól bizonyos hallgatásért.^ 
Talán elhallgatna Zang úr a magyarok rágahnazásával is, ha, mint 
némely magyar körök komolyan tervezték, 50.000 forintot fizetnének 
neki. Bizony kár volt volna e szép összegért ! Élczeló'dik a jó Presse, 
hogy gr. Apponyi, br. Jósika, Deák, gr. Széchenyi stb. kibékíthetet- 
len ellenségei a jelen rendszernek, de a dynastia hívei és csak egy 
kis régi magyar alkotmányocskát kérnek, holott tudhatnák, hogy az 
ókonzerv'atív urak már 48 előtt eljátszották kis játékaikat . . . Hát 
jegyezze meg magának Zang úr, mondja Széchenyi, hogy most nincsen 
ó- vagy ifjú-konzervatív, liberáUs stb. Magyarországon, hanem csak 
legitimisták vannak, de ezek a legitimisták nem szeparatisták ; a ki 
ezt mondja, tudva hazudik, mert a magyarok, egyes kalandoroktól 
eltekintve, nem akarnak elszakadni azoktól, a kikkel annyi század 
óta együtt élnek. 

Néhány vaskosabb élez után a Presse (281. szám) azon kérdé- 
sére felel Széchenyi : vájjon megczáfolták-e a magyarok a lap érveit 
azzal, hogy annak egyes számait elégették ? Hát igaz, mondja a döb- 
lingi remete, hogy azok a tüntetések nem politikai tényezők meg- 
nyilatkozásai, hanem csak ifjúsági demonstrácziók ; de mégis jó volna 
megszívlelni őket ; mert ha Zang úr közéjük kerülne, az az ifjúság 
vele szemben olyan »argiimentatio a posteriori«-val élhetne, a melytől 
igen megfájdulna Zang úr bizonyos testrésze s a világ jól kinevetné 
érette ; sőt maga Zang úi* is tán azt óhajthatná, bár maradt volna 
meg zsemlyesütőpéknek^ és ne kívánkozott volna Ausztria reformá- 
tora és Magyarország oktatója lenni ! 

A csípős értekezéssel november vége felé lőn kész Széchenyi s 
átadta véleményadás végett Falk Miksának s tanácsot tartott vele 
a közzététel útjai felől. Falk soká ült a neki átadott dolgozaton ; úgy 
látszik, hogy élesen támadó hangja, különösen az inzultusoknak ve- 
hető személyes vágások Zang, Saphir és Warrens ellen nem tetszet- 
tek neki, vagy legalább ő maga, mint szintén zsurnaliszta, nem akart 
a dologba e miatt beleavatkozni. Csak hetek múlva hozta vissza a 

^ Tán arra czéloz, hogy a Presse nem lépett föl a déli vasúttársaság semme- 
ringi vonalának állítólag potom áron való eladisa ellen. — Zang különben, leg- 
alább öreg korára, milliomos lön. Szép palotája a bécsi belvárosi Johannsgasse- 
ban, szemben volt az udv. kam. levéltár-épületével. 

2 Zang állítólag péklegény volt régebben s Parisban volt egy péküzlete ; de 
beszélték róla, hogy Bécsben is benn volt a keze több pék zsebében. 



222 TÖRTÉNETI BEVEZETÉS 

kéziratot, hogy Széchenyi kértére ismét magához vegye ; de hiába ; 
nem tudott belenyugodni, a mi Széchenyit nagyon bántotta; utó- 
végre is mostohafiával élénk szemrehányások közt kérette vissza 
Fáiktól. De úgy látszik Falk okai mégis meggyó'zték vagy legalább 
megingatták Széchenyit, mert az értekezés kinyomatása (noha Lip- 
csében már kiszedetett) elmaradt s a békesség természetesen szent 
lőn közöttük.^ 

VIII. FEJEZET. 

Reactio a minisztériuinban. A protestáns pátens. Koronatanácsok és miniszter- 
értekezletek a magyarországi nj-elvkérdés, a helytartósági osztályok egyesítése, 
az »egységes<( magyar országgj-űlés dolgában. Goluehowszky és Xádasdy. A reak- 
czionárius nézetek győznek. Széchenyi elkeseredése. Széchenyi Schmerlinghez for- 
dul. — Levele Palmerstonhoz és Napóleonhoz. Aztán megírja hattyúdalát, a »Dis- 
harmonie und Blindheit« czímű poUtikai tanulmányt. E mű tartalma s czélja. 
A házkutatáskor még nem teljesen kész. 

A míg Széchenyi Fáikkal a Presse in Österreich kinyomatása 
miatt értekezett, azalatt a viszonyok a hón kívánt és remélt jobb 
változás helyett »in pejus« fordultak. Thierry szabadkezet kap a sajtó 
megfékezésére, Albrecht föherczegnek teljhatalom adatik, mint az 
I. könyvben láttuk — rendkívüli intézkedések életbeléptetésére 
Magyarországon. Bármi súlyosak voltak e rendszabályok, kibékülni 
lehetett volna velük, ha átmeneti intézkedések jellegével bírván, 
föl szabad volt volna tenni róluk, hogy bár erőszakosan rendet és 
nyugalmat azért akarnak teremteni, hogy a kormánynak ideje legyen 
oly reformok előkészítésére, melyek a magyar kiegyezés ügyét előbbre 
viszik. De éppen ez nem történt meg. Hiába volt oly nagy hatása 
német, osztrák és magyar földön Hollán röpiratának, hiába kiáltott 
át az angol szigetről a fiatal császárhoz intézett Offenes Promemoria, 

1 Erről igen röviden és csak mellékesen szól Falk id. müve (magyar ford.) 
330. lapja jcgj-zetében, a nélkül, hogy az értekezést megnevezné. Elmondja Falk, 
hogy ö a korrektm-a-íven minden lapot áthúzott s oda írta : deleatur. Ez volt 
kritikája. Én azt hiszem, hogy Falk subjectiv (mint a szövegben mondom) és nem 
objectiv okokból cselekedett s szerény nézetem szerint kár volt a kinyomatást 
megakadályoznia (mikor az értekezés már ki is volt szedve !). — A naplónak követ- 
kező bejegyzései vonatkoznak ide : 1859 nov. 24., 27. és 1860 január 2., január 9. 
és január 13. — Nem érdektelen, hogy Dessewffy terve is, a bécsi sajtó ellen egy 
1000 aláíróval ellátott nyilatkozatban mintegy óvást tenni, elmaradt. (Kónyi : 
Deák F. Besz. II. 455.) 



n. KÖNYV, Vin. FEJEZET. 



223 



a minisztérium a csökönyösség vattájával dugta be mind a két fülét, 
mereven ragaszkodott az elégtelen augusztusi programmhoz, sőt 
ezt is a legmegszorítóbb értelemben magyarázta. A reakcziós poli- 
tika iigy látszott Hübner visszalépése után diadalt ül, Rechberg pedig 
nem az az ember, a ki diadalszekerének útját állja. 

A fejét fölütő reakczió első politikai csóváját Thun protestáns 
pátense s az ezt végrehajtó miniszteri rendeletek vetek az amúgy is 
izzó kedélyek közé. A pátens az augusztusi programm egyik pont- 
jának jóindulatból származó megtestesítése volt. Mert széles jogokat 
adott a birodalom egész területén az addig csak inkább megtűrt pro- 
testáns felekezeteknek ; papjaikat a megalázó keperendszer nyűgei- 
ből »rosszindulatú híveik zsarnokságából* kiszabadítani törekedett, 
anyagi helyzetükön az állam égisze alatt igyekezvén segíteni és azt 
czélozván, hogy superintendenseik inkább kerületeik adminisztráczió- 
jára, mint lelkészkedésre fordíthassák idejüket. Kétségtelen, hogy a 
császári jóakarat e tagadhatlan megnyilatkozása örömmel fogadott 
nagy ajándék volt az örökös tartományok területén addig teljesen 
jogok nélkül vegetáló protestáns egyházaknak. De Magyarországon 
máskép állott a dolog. Itt törvények és nemzetközi régi szerződések 
nagyobb és tágasabb jogokat biztosítottak a protestánsoknak s így 
ő rájuk nézve kisebb jogok kegyelmi úton való adományozása sérelem 
volt. E mellett a pátens szoros függési viszonyba hozta a független 
magyar egyházakat a kormánytól s autonómiájukat tetemesen meg- 
szorítá. Érthető hát a hangos tiltakozás, a melylyel a bányakerületi 
lutheránus superintendenczia az auhkus, konzervatív politikus, Zsedényi 
Ede vezetése alatt az ellenállást megkezdé, melyet mihamar a mindkét 
felekezetbeli összes egyházmegyék és superintendentiák óvástételei kö- 
vettek. Thun nem engedett s az állami ügyészségek Zsedényit, majd 
utána a protestáns egyházi és világi előkelőségek tuczatjait pörbe- 
fogták. A miniszter pápásabb lön a pápánál, mert eljárása sem Alb- 
recht főherczeg tetszésével nem találkozott, sem pedig az uralkodóéval, 
a ki határozottan kijelenté, hogy monstrepörökről nem akar tudni. 

Ugyanez a csökönyösség, mely a »törvény« tekintélyének meg- 
óvására a protestáns pátens sorsánál jellemzi az összminisztériumot, 
nyilatkozott meg más egyéb magyar kérdéseknek a tárgyalásánál is. 
Ezekre az október 31-iki koronatanácsban került a sor.^ Az engedé- 

^ Erről a koronatanácsröl Redlich id.m. 1/2. 190. szól. Én az ered. jegj-zö- 
könyvek alapján adom elő a dolgokat, kisebb ügyeket (pl. Hitelintézet, telek- 
könyvek) mellőzvén. 



224 TÖRTÉKETI BEVEZETÉS 

kenység és bizonyos fokú jóakarat kétségtelen jelének mutatkozott 
az a javaslat, hogy ezután, főleg a magyar intelligenczia megnye- 
rése és a közigazgatás gyorsítása czéljából, a hivatalnokok lehetőleg 
magyarok sorából választassanak. A főkormányzó ezen elv kimon- 
dása ellen azt jegyzé meg a koronatanácsban, hogy e kívánalomnak 
vegyesnyelvű lakosság lakta területeken nehéz megfelelni ; jobb a 
német elemben megbízni, mert ez inkább semleges, és aztán az is meg- 
gondolandó, monda, hogy a közigazgatásnál kérdésbe jövő egész te- 
rület Va-e (!) szlávajkú s így hasznosabb szláv tartományokból szár- 
mazó hivatalnokokat alkalmazni. A császár azonban egyszerűen a 
magyarok meUett döntött s ezzel a kérdés el lőn intézve.^ 

A jóval biztató előjel azonban épenséggel nem vált be a nyelv- 
kérdés tárgyalásánál, mely januárig több korona- és minisztertaná- 
csot foglalkoztatott, élénk jelenetekre adott alkalmat s a maga egé- 
szében a döntő körök mentaUtását jellemezte. Mndjárt a legelső, ok- 
tóber 31-iki koronatanácsban a kérdés azon alakban kerülvén szóba, 
hogy elvi megállapodások volnának leszögezendők, a főkormányzó 
az elvi vagyis szerinte csak teoretikus értékű döntés czélszerűségét 
kereken tagadta ; politikai szempontból tekintve a kérdést, azt hangoz- 
tatá, hogy tapasztalatai szerint a magyar nyelv behozatala melletti agi- 
tácziók, a melyek megszüntetése vagy mitigálása volt volna a hozandó 
határozatok czélja, nem egyebek, mint a magyar szepai'atisztikiis 
törekvések álczái. A magyarság törekvése csak az, hogy Magyar- 
ország dolgaihoz csak magyarok szólhassanak hozzá. Ennek elisme- 
rése újabb engedményekről még újabb engedményekre vezet, és ha a 
magyar tétetik meg hivatalos nyelvTé, ezzel az összes magyarországi 
szlávokat a magyar táborba visszük át. Ó, a ki 8 éven át Jlagyar- 
országban a magyar nyelv dolgában annyi nehézséggel találkozott, 
kötelességének tartja óva inteni minden elvi döntéstől a kormányt s 
csak azt véli czélszerűnek, ha minden egyes fölmerülő esetben a kö- 
rülményekhez képest hozatik határozat.^ 

A főherczeg nézete erős támaszra talált a minisztérium és a ko- 
ronatanács egyetlen magyai" tagjában, egy nagynevű, ősmagyar csa- 
lád elnemzetietlenedett ivadékában, gr. Nádasdy Ferencz igazságügy- 
miniszterben, kit minden bemutató jellemzésnél jobban jellemez 

^ Koronatanács jegyzó'kön3"ve (3S35. sz.) VII. pontja. 

- oVorerst wiü man es dalűn bringen, — monda a főherczeg — dass Nie- 
mand als Magyarén über üngam sprechen können. Das fiihrt dann von Koncession 
zur Koncession . . .« U. o. XI. pont alatt. 



II. KÖNYV, VIII. FEJEZET. 225 

itteni magatartása. Nádasdy még a megbukott Bach germanizácziója 
talaján állott ; ő a német nyelv lassankénti behozatalát ajánlotta még 
mindig az egész monarchia minden hivatalába, úgyannyira, hogy 
túlzásai ellen még a nagynémet érzelmű Rechberg is kényszerült 
fölszólalni és egyrészt II. József példájára hivatkozott, a ki óriási 
visszahatást keltett az egész országban, másrészt az olasz tartomá- 
nyokra mutatott, a melyekben a közigazgatás és törvénykezés nyelve 
az olasz. A belügyminiszter gr. Goluchowski a nyelvi konczessziók 
főmotora, Rechberg mellé áUott. De a főkormányzó és Nádasdy nagy 
nyomatékkal előadott érvelései után csak annyit tudott elérni, hogy 
ő és az igazságügyminiszter a koronatanácstól megbízást kaptak ja- 
vaslatokat kidolgozni, azzal a kikötéssel azonban, hogy ott, a hol a 
német nyelv már mintegy gyökeret vert, a magyar nyelvre ne legye- 
nek tekintettel. 

A november 3-diki minisztertanácsban, a melyen a fölség elnök- 
lete alatt Albrecht, Vilmos és Rajner főherczegek is részt vőnek, miután 
a két miniszter a javaslatokkal még nem készült el, csak az ment a 
főkormányzó sürgetésére határozatba, hogy a kérdésnél a gyakorlati 
élet szükségletei legyenek mérvadók ; a császár azonban Albrechttel 
szemben is megóvni akarván semlegességét, kijelenté, hogy politikai 
tekintetek és pohtikai elvek szerepet ne játszhassanak.^ Hosszabb 
szünet után így került az üscj 1860 január 7-én a minisztertanácsban 
újra szőnyegre." jellemző párviadalra adván okot a lengyel belügyi 
és a magyar igazságügyi miniszterek közt, a kik írásos javaslataikkal 
fölfegyverkezve jelentek meg. Goluchowski részben a császár novem- 
ber 3-diki kijelentése alapján azt a mérsékelt tételt állítá föl, hogy a mo- 
narchia keleti tartományaiban a nyelvkérdés elvileg az illető országok 
nyelvének lehető legszclesb tekintetbevételével rendezendő. Tehát a 
hivatalok belső nyelve a német nyelv maradjon ugyan, de a felekkel 
való érintkezés az iUető ország nyelvén folyjon. Ez felelne meg, monda, 
az augusztusi miniszteri programm II. pontjának, mely ígéri, hogy a 
német nyelv a nem németekre sehol nem fog fölerőszakoltatni ; ez 
felelne meg, folytatá Goluchowski, annak az engedménynek is, mely 
újabban a nemzetiségek részére a középiskolai oktatás némely tár- 
gyaiban adatott ; ez utóbbival szemben meg nem okolható ellenmon- 



1 Minisztertanács (a császár elnöklete alatt) jegyzökönyve 1859 nov. 3. (Mi- 
nisterrat etc. 4009. sz. a. VII. pont). 

^ Minisztertanács jkönyve 859. sz. a. (id. h.). 

Gr. Széchenyi István döblingi hagyatéka. I. köt. 15 



226 TÖETÉSBTI BEVEZETÉS 

dás volna az, hogy niikor a kormány az illető nemzetiségi nyelvet 
az illető területen kötelező tantárgygyá tette, gátat vessen ezen nyelv 
elé a közigazgatás és bíráskodás terén. Fölhozta a belügyminiszter, 
hogy a mit ő akar, br. Krausz igazságügyminiszter Magyarországon 
már 1853-ban be akarta hozni, de okos szándéka megtört Bach ellen- 
állásán, a ki a német nyelvet mindenáron a latin nyelv helyébe akarta 
bevinni. »Hogy ennek a kevéssé tisztességes, oktalan eljárásnak, 
monda Goluchowski, nagy része van a mai magyarországi sajnálatos 
Aiszonyok létrehozásában, azt nem hiszem, hogy valaki tagadni merje.*' 
Nem tartja hát helyesnek az elvi döntés mellőzését s a megnyugvást 
abban, a mit a főkormányzó hangoztat, hogy hiszen gyakorlatilag 
is megfelelhetnek a hatóságok annak, a mit ő a belügyminiszter elv- 
ként javasol. Hanem kívánja, hogy Magyarországon a német nyelv 
mellett a magyar nyelv mint országos nyelv törvényesen elismertessék, 
hogy magyar nyelven lehessen és kelljen tárgyalni, ítéletet kiadni, 
beadványt benyújtani, fönntartván a magyar nyelv mellett a tót, oláh 
és szerb lakosság nyelvének is a megfelelő területeken ugyanily alkal- 
mazhatását. De magyarul és németül egész Magyarországon lehessen 
pörösködni, ügyködni, adminisztrálni. 

Erre fölállott a nagy magyar ezentrahsta és germanizátor Nádasdy, 
fölolvasta a maga javaslatát. Mereven hangoztatá a monarchia egy- 
ségességének föltétlen szükségét minden téren és így azt is, hogy a tör- 
vénykezés nyelve az egész birodalomban csak a német legyen. Nem 
hirtelen, csak lépésről-lépésre kell ezt, de el kell érni. Nem a mai nem- 
zedék, hanem gyermekeink vagy tán épen unokáink nemzedéke b& 
fogja látni, mily óriási előny az egységes német nyelv. De persze, hogy 
ezt gyermekeink vagy unokáink a maga idejében beláthassák, nekünk 
most szilárdaknak kell lennünk. — Mint a kormányok gyöngeségé- 
nek elrettentő bizonyságára hivatkozott Nádasdy az 1790/91., 1792., 
1805., 1830., 1836., 1840. és 1844-diki magyar törvényekre, mint a 
melyek világosan mutatják, hogyan hátrált meg lassanként a kormány 
a magyarok nyelvi kívánságai elől, lígyhogy már 1848-ban szlávok 
és románok épúgy mint a magasabb műveltséggel bíró németek tör- 
vényesen kötelezve lőnek az igazságszolgáltatás terén a magyar nyel- 
vet elfogadni Szörnyííségnek monda Nádasdy, hogy németek, szlá- 

* íDass dieses, ich wage es zu sagen, minder honette und unkluge Vorgehen 
im grossen Teil die dermaligen leidigen Verháltnisse Ungams hervorgerufen habé, 
wird mir kaum jemand zu leugnen wagen.d U. o. 



II. KÖSVV, Vili. FEJEZET. 227 

vok és románok lakta teriileteken az ügyvédek még most is a magyar 
nyelvet használják a német helyett, pedig történelmi jogosultsága, 
folytatá, a magyar törvénykezési nyelvre az országnak nincsen, mert 
800 esztendőn keresztül latinnyelvű ítéletek hozattak Magyarorszá- 
gon, s a törvények nyelve is 1840-ig a latin volt. Erdélyben 1849-ig 
ugyan a magyar nyelvet kényszerítették rá egy millió 300 ezer oláhra, 
mikor a magyarok és székelyek száma összesen csak 500.000 volt ; 
de most tíz év óta a német nyelv lépett örökébe és nem hiszem, monda, 
hogy az osztrák monarchiának érdekében állna a fönnálló német hiva- 
talos nyelv használatán Erdélyben változtatni és ezzel egy millió 
300 ezer románt megmagyarosítani.'- Fejtegeté azután, hogy ó't az 
idevágó panaszok Magyarországból nem hatják meg, mert a panasz- 
kodók csak az ügyvédek s az általuk fölbujtottak, a kiknek végczélja 
minden német hivatalnokot kitolni Magyarországból. De különben is 
nézete szerint azt kimondani, hogy a magyar nyelv egész Magyai-- 
országon országos nyelvvé tétessék, a minisztertanácsnak nincs joga, 
egyedül csak a fölségnek. 

A belügyminiszter gr. Goluchowski élénken tiltakozott gr. Ná- 
dasdy ellen és elsősorban arra figyelmeztette kollégáját, hogy nem 
olyanok az evu-ópai viszonyok, melyek az igazságügyminisztérium 
szélsőségeit magáéivá tenni engednék a kormánynak és hogy ez meg- 
tagadhassa a magyarnak mint országos nyelvnek jogát az egész régi 
Magyarország területén. Majd megfordítván a bot végét, a Nádasdy 
idézte magyar törvényekből épen a magyar nyelv históriai jogosult- 
ságát következtette s legföljebb csak arra a korlátolásra jelenté ki 
hajlandóságát, hogy csupán oly területeken ne bírjon a magyar nyelv 
országos nyelv jogával, a hol magyarok egyáltalában nem laknak . . . 
De még a germanizátor Thun is föllépett Nádasdy ellen ; hangoz- 
tatta, hogy az út, a melyen ez járni akar, már tíz év óta nem vezetett 
czélhoz, mert a németesítés gondolatát minden nemzetiség elutasítá 
magától. Elismerte azonban Thun azt, hogy magyarosítani sem sza- 
bad és így egyedül helyesnek csak azt nevezheti, ha a központi hiva- 
talok nyelve német maradna, míg az alantas hatóságoknál már a benső 
hivatalos nyelv gyanánt sem kellene a németet fölkényszeríteni, 
hanem a helyi viszonyokat kellene tekintetbe venni. 

^ Und ich glaube es nicht im Interessé der österreichischen Monarchia gele- 
gen, an dem Bestében der deutschen Gescháftssprache in Siebenbürgen zu rüttehi 
und 1,300.000 Románén zu magyarisieren — mondja Kádasdy. U. o. 

15* 



228 TÖRTÉNETI BEVEZETÉS. 

Ha Thierry és Schmerling altábornagy (nem az államférfi), mint 
a főhadparancsnokság képviselője IS'ádasdy véleményét pártolták, 
az érthető. Meglepő ellenben, hogy Rechberg, Dessewffyékkel és 
Széchenyivel való ismételt értekezései után és homlokegyenest ellen- 
kezően legutóbbi magatartásával a Nádasdyéval hasonló húrokat 
pengetett. Ennek alapját a maga külügyi nagynémet politikájában 
kell keresnünk. Tekintettel az osztrák monarchiának mint kétségtelen 
német nagyhatalomnak ebbeli sajátságára és hogy vele a magyar 
tartományok elváüiatlanul vannak összekötve, különös nyomatékot 
kell arra helyeznie, monda, hogy a német nyelv elterjesztése kímé- 
lettel ugyan és föltflnés nélkül, de határozottan és következetesen 
munkába vétessék.^ 

Csodálhatni-e, ha ily körülmények közt Goluchovrski a maga néze- 
tével csaknem egyedül maradt s a minisztérium visszacsúszva még 
saját augusztusi programmja állásáról is, azt a különös határozatot 
hozta, hogy jelenleg Mag;yarországot illetőleg nem időszerű nyelvi 
rendszabályokkal lépni a nyilvánosság elé ? . . . 

A másik, ép oly fontos, ép oly életbevágó kérdés volt az ország 
közigazgatási földaraboltsága megszüntetésének, politikai integritása 
helyreállításának és ezzel karöltve az esetleg később behozandó or- 
szágos (rendi) képviseletnek ügye. A belügyminiszter a kérdést oly- 
képen gondola megoldandónak, hogy a Wojvodinától eltekintve, öt 
helyett csak négy, a négy régi kerületnek megfelelő helytartósági 
osztály legyen Magyarországon, de mivel még ez a földarabolás is 
minden magyai" ember szemében gyűlöletes, ki kellene jelentem, hogy 
az országos képviselet már nem fog megosztatni, hanem csak egy 
tartományi gyűlése lesz Magyarországnak.^ — Albrecht főherczeg 
azonban ennek ellene szólott. Meghagyandó nak vélte az eddigi hely- 
tartóságokat, gyakorlati okokból. A változtatások ezeknél, monda, 
hiú reményeket keltenének az egész ország integritásának helyre- 
állítása felől, holott ezt Ausztria érdekei nem tanácsolják. Ép úgy 
nem szabad hiú reményeket nyújtani egy egységes országgyűlésre 
sem. Egy ily egységes országgyűlés minden korlátot áttörne és forrar- 

• . . . mit Rücksicht auf die Eigenschaft der österr. Monarchie als einer un- 
bestritten deutschen Macht, mit welcher die nichtdeutschen Kronlánder untrenn- 
bar verbunden sind, einen besonderen Wert darán lege, dass fiir die Ausbreitung 
der deutschen Sprache mit aller Schonung und ohne Aufsehen zwar, aber mit Ent- 
sehiedenheit und Konsequenz gewirkt werdc.« U. o. 

^ Koronatanács jkönj-ve az 1859 október 31-diki ülésről (id. h.). 



U. KÖNYV, Vm. FEJEZET. 



229 



dalomi'a vezetne. Már a niárczius előtti időkben is nehéz volt a 
magyar ellenzékkel bírni, pedig akkor nagyon sok konzervatív elem 
támogatta a kormányt. Ezek az elemek most mind ellenséges indulattal 
vannak a központi kormány iránt ; gondolható hát, hogy mi lesz a 
következmény. Ellenben kis tartományi gyűlés az illető helytartóság 
kerületéről könnyen kezelhető ; a pozsonyival, a sopronival aligha 
leime baj. Aztán megvolna a kormány kezében az a hatásos eszköz, 
hogy nem egyszerre hívná egybe mind az öt kis tartományi gyűlést ; 
meg aztán ha valamelyiket ellenzéki magatartása miatt föl kellene 
oszlatni, ez korántsem csapna akkora zajt, mint az egységes nagy 
magyar országgyűlés föloszlatása. 

A miniszterelnök, ahg hihető, rövid fölszólalásában a főherczeg 
mellé csatlakozott és hűségesen követte őt dárdása Thierry. Xádasdy, 
a lelke mélyéig feketesárga, hazafiatlan főúr, nem elégedett meg az 
egyszerű csatlakozással, hanem ebben az ügyben is írásos votumot 
olvasott föl. Addig míg az a nemzedék él, mely 48-ban élt, monda, 
nem szabad egységes országgyűlésnek összegyűlni Magyarországon. 
Még akkor is, ha a 48-diki czenzus fölemelésével nyugodtabb elemek 
fölülkerekedését remélné a kormány, biztosra vehető, hogy kevés 
napok multán a jelenlegi hangulat befolyása alatt az országgyűlés 
alkotmányozó gyűléssé vedlenek át s az 1791-diki törvények mintájára 
tiistént fölmerülnének e kérdések : koronázás, kir. diploma, kir. eskü, 
Magyarország függetlensége, a törvényhozó hatalom megosztása király 
és országgyűlés között, rendes országgyűlések tartása, a szent koro- 
nához tartozó országok bekeblezése Magyarországba. Sőt attól tar- 
tok, folytatta }vádasdy,hogy az egybegyűlt képviselők még az 1791 : III. 
t.-ez. értelmében kimondanák, hogy az uralkodónak 1849 június 2., 
vagyis tróm-alépte hatocUk hónapjának letelte után kiadott rendeletei, 
mint koronázatlan királyéi, érvénytelenek. És ha Fölséged abba a 
szomorú helyzetbe jutna, hogy fegyveres erővel kellene szétveretnie 
ezt az országgyűlést, s ha ez alkalommal sikerülne is a főbb kolom- 
posokat elfogatni : a többiek mégis telelármáznák a világot és azt 
hirdetnék, hogy ha már a 48-diki törvényekre semmit sem is akarna 
adni az uralkodó : még az 1790. és 91-diki, 1792., 1825-diki és 1836-diki 
törvények szerint sincs igaza. Az pedig teljességgel bizonyos, hogy az 
egységes magyar országgyűlés V. Ferdinánd lemondását, mint amely 
a rendek beleegyezése nélkül és az inaugurális diploma 5. pontja eUen 
történt, Magyarországon nem ismerné el jogérvényesnek. Efféle fej- 
tegetések a helytartóságok szerinti 5 kis tartománygyűlésen is elő- 



230 TÖRTÉNETI BEVEZETÉS 

fordulhatnának ugyan, végzé Mdasdy, de ezekben a kormány mindig 
csak ^/s rész Magyarországgal állna szemben. Ha aztán egygyel elbánt, 
a többivel mind könnyebb dolga lenne ; meg is lehetne velük egyezni, 
s mikor végre a pesti tartománygyűlésre kerülne a sor, ez már csak 
tompa fegyverekkel harczolna a kormány ellen ! 

Nádasdynak meglőn az az elégtétele, hogy a császár az öt helytar- 
tóság fönntartása mellett döntött,^ sőt a mi több, a november 3-diki 
koronatanácsot egy ünnepélyes nyilatkozat fölolvastatásával kez- 
dette meg, mely világosan mutatta, mennyire nem tudott a főkor- 
mányzó és iN'ádasdy mentahtásának bűvköréből még most kiszaba- 
dulni. Tekintettel a Magyarországon mutatkozó ellenzésre a kor- 
mány rendszabályai ellen — körülbelül így szól a kijelentés — és te- 
kintettel arra a törekvésre, mely Magyarországot egy kizárólagos 
magyar kormány alakítása által a personalunió viszonyába akarja 
terelni : szükségesnek mutatkozik e veszedelmes irányzat ellen teljes 
határozottsággal föllépni s kerülni még a látszatát a kormány gyön- 
geségének vagy engedékenységének. E czélból az ország politikai 
közigazgatásának 5 részre való fölosztása minden körülmény közt 
fönntartandó.- 

Az országgyűlésről azonban a nyilatkozat hallgatott. Ezt a liiatust 
Thun fölhasználva, azzal a javaslattal lépett föl, hogy a Magyar- 
országban beállható anarchia megtörésére átmenetileg katonai dikta- 
túra álhttassék föl ; de egyszersmind a kormányprogramm kiegészí- 
tése gyanánt jelentessék ki, hogy a mint lehet, az országgyűlés össze 
fog hivatni s a király meg fogja magát koronáztatni. Ajánlotta aztán, 
hogy a kormány lépjen érintkezésbe még egyszer azokkal a magyar 
államférfiakkal, a kikkel nemrégiben tárgyalások folytak és igyekez- 
zék közülük egy joérzebiiű tekintélyesebb ember támogatását meg- 
nyerni. — A ki Thun e közvetítő javaslata ellen legelőször fölszólalt, 

^ Minisztertanács jkönjTe a fölség elnöklete alatt nov. 3. (4009. sz.). 

' »Seine k. k. apóst. Majestát geruhten die Slinisterkonferenz mit der a. h. 
Erklarung zu eröffnen, dass angesichts der in Ungarn sich geltend machenden Oppo- 
sition gegen die bestgemeinten Regierungsmassregeln, angesichts der Bestrebnis, 
Ungarn mittels einer exklusiv ungarischen Regierung nach und nach in das Ver- 
háltniss einer Personalimion zu bringen, die Notwendigkeit eintrete, diesen gc- 
fáhrlichen Tendenzen mit aller Entschiedcnheit zu begegnen, an den angenomm?- 
nen Grundprincipien festzuhaltcn und selbst jeden Anschein von Schwache oder 
Nachgiebigkeit den Gegnem der Regierung gegenüber zu vermeiden* — mind- 
járt első pontja a császár elnöklete alatti miniszterértekczletnek 1859 nov. 3. 
(4009. sz.). 



II. KÖNYV, VUI. FEJEZET. 231 

az természetesen Nádasdy volt. Nagy vehemencziával kárhoztatta, 
nem a katonai diktatiirát, hanem azt a kiegészítő jelentést, mert be- 
lőle a magyarok a legmesszebbmenő következtetéseket vonnák. Még 
nincs itt az ideje, monda, politikai jogokat ígérni a magyaroknak ! 
De ha egy tekintélyes, a magyaroknak kellemes államférfiút meg 
tudna nyerni a kormány, úgy ő szívesen visszalép és örömest enged 
neki helyet a minisztériumban. Erről persze már azért sem lehetett 
szó, mert Thunnal szemben Albrecht főherczeg Nádasdy pártjára 
állott, sőt azt a fontos, egész fölfogását és lényét jellemző kijelen- 
tést tette, hogy nézete szerint a régi magyar alkotmányt az 1848-iki, 
ezt pedig az 1849-iki események ép oly teljesen félretolták, mint a 
régi cseh rendi alkotmányt a fehérhegyi ütközet. Ezért ha alkotmány- 
ról lehetne szó, ez nem lehetne más, mint egy teljesen új alkotmány 
— persze az osztrák czentrahsták értelmében.^ — Brucknak, a pénz- 
ügyminiszternek azt a félénken előadott javaslatát, hogy legalább a 
megyei alkotmánynyal kellene valamit kezdeni, senkisem pártolá, és 
így a Goluchowski által nagy jóakarattal megkezdett és Thun által 
részben pártolt akczió megfeneklett. Tudjuk, hogy a hegy egeret 
.szült és a sokak által ván'a-várt és remélt )>reformok« a kibővített 
Reichsrat vagy mint Salamon Ferencz gúnyos fordítása monda a 
i>kikeményített« birodalmi tanács intézményében (1860 márczius 5.) 
Jyukadtak ki. 

. . . Mennyire elüt az egész minisztérium gondolatvólágától az 
■öreg Windischgrátz herczeg emlékirata ugyanezekből a napokból, 
■a melyet 1859 karácsonyán nyújtott be a fiatal császárhoz a magyar 
kívánalmak ügyében ! . . . A forradalom után, mondja a memoran- 
dum, a kormány minden hagyományt ki akart irtani Magyarorszá- 
gon és minden nemzeti érzést ; a miniszterek a legtiszteletreméltóbb 
férfiakat, a kik a forradalom előtt a kormány támaszai voltak, gyű- 
lölték s velük mint forradalmárokkal bántak, őket rendőri fölügye- 
Jet alá helyezték, sértegették. Pedig okos államférfiú soha és sehol 
nem áUítá föl rendszer gyanánt, hogy egy országot tradíczióiban és 
nemzetiségében megcsúfoljon. Ha az én kezemben marad vala a kor- 

1 »Die Jahrhunderte zahlende alté Verfassung — mondja a főherczeg a jkönyv- 
■ben — sei durch die ephemere vom 1848, letztere aber durch die Ereignisse von 
1849 ebenso vollstándig beseitigt worden, vae die böhmische standische durch die 
Schlacht am Weissenberge. Es kann alsó nur von einem vöUigen Neubau der Ver- 
fassung die Rede sein.d Nem érdektelen, hogy Redlich többször id. nagy műve I. 
2., 190. nagy elszömyűködéssei emeli ki a főherczeg e kijelentését. 



232 TÖRTÉSETI BEVEZETÉS. 

mány rúdja, végzi bizonyos keserűséggel, de másrészt benső elégtétel 
hangján a rég félretolt berezeg, most nem volnának kellemetlenségei 
Fölségednek az országgal.^ 

Az emlékiratot megkapta Kechberg is ; de mint láttuk, sem ő 
rá, sem az uralkodóra nem tőn semmi benyomást. 

Ezeknek a miniszteri tanácskozásoknak a híre kiszivárgott. A 
részleteket persze jól őrizte a hivatalos titok, a végeredmény azonban 
ismeretes lőn. Azokat, a kik szerettek volna hinni és remélni, erős 
csüggedés fogta el. Lemondó fájdalommal frja az öreg Széchenyi 
Pál, öccséhez, Döbhngbe : »Szenieim elhagynak, kezem reszket, nehe- 
zen irok, pedig annyi mondani valóm van szívemen, de nem bírom 
és nem is volna levélbe való.d^ A nagy konzervatív gr. Péchy Manó 
meglátogatja Széchenyit és reménytelen panaszaival egész lehangolja 
a döblingi remetét. Majd eljő hozzá a kassai tön-ényszék által a pro- 
testáns kérdés miatt pörrel üldözött Zsedényi s a viszontlátás örömei 
után kitör belőle a keserűség, hogy a kormány lassan ugyan, de meg 
akarja törni és fojtani a magyart ; majd Szécsen Antal panaszkodik 
öreg barátjának : »je suis au bout de mon latin, — mondja neki — 
csinálj Te valamit ha tudsz . . .« ^ És Széchenyi megkísért valamit a 
— mint írja — már bekövetkezett ))OStromállapotb<in«. Odafordul 
Schmerlinghez, a birodabui főtörvényszék nagytekintélyű elnökéhez, 
a ki őt deczember elején valószínűen a rossz politikai hírek hatása 
alatt Falk fölkérésére * meglátogatta. Széchenyi is — mint ugyanakkor 
a konzerv^atív magyar államférfiak — azt hitte, hogy az alkotmá- 
nyos kormányformához ragaszkodó Schmerling támogatására az 
alkotmányukat visszaóhajtó magyarok, a kik valamennyien beszél- 
getésekben, hírlapi czikkekben és röpiratok által fennen hirdették, 
hogy ők nem egoisták, nem egyoldalúak, hanem az osztrák örökös 
tartományok számára is alkotmányos életet óhajtanak — minden 
körülmények közt szánűthatnak. Schmerhng már augusztusban érint- 
kezésbe lépett Szécsen Antallal s értekezése reményt kelthetett a 
magyar konzer^•atívokban, minthogy Dessewffy nyomatékkal kérte 
Jósikát, hogy vegye figyelembe és igyekezzék »ezen okos és becsü- 

^ Windischgrátz roppant érdekes memoranduma a császárhoz 1859 decz. 
25-ről, melyet másolatban beküldött decz. 27-diki levele kíséretében Rechberg- 
hez. E másolat i>PrásidiaI-Akten Rechberg, Fasc. II.«. 

- 1860 január 6. ered. (»Széchenyi-Akten<(). 

* Széchenyi naplóbejegyzései deczember 4., 5., 15., 21. 

* L. Falkid. m. 330. ' 



II. KÖNYV, VIII. FEJEZET. 233 

leteí emberrel összejönni.*^ A két áUaraférfiú csakugyan összejött. 
Falk előadásából tudjuk, hogy Schmerling és Jósika meg is egyeztek 
volna egy programm leglényegesebb pontjaiban, melynek alapján 
készek lettek volna közösen a kabinetbe lépni. Mit beszélt Széchenyi 
dcczember elején Schmerlinggel ; arról a napló, sajnos, nem tudósít ; - 
de hogy bizonyos fokig csakugyan bízhatott benne, azt az mutatja, 
hogy összeköttetéseit fönntartá vele és elhatározását fia Béla révén, 
a kit néhány hét múlva elküldött hozzá, kérte tőle. Sajnos, csalatkoznia 
kellett itt is. Schmerling e néhány hét alatt végkép az osztrák alkot- 
mányos czentralizmus eszméjének dőlt karjaiba. »Hiába, ez is csak 
német« — írta naplójába a kiábrándult Széchenyi.^ 

Mikor Széchenyi a barátai körében uralkodó lehangoltságot 
napról-napra növekedni s a politikai reakczió új kiadását erősbödni 
látta ; mikor tapasztalni volt kénytelen, hogy az ő, épen nem vérmes 
reményei is letörnek, s megfeszített igyekezetének sem sikerül a fiatal 
uralkodót és kormányát rávezetni annak az ösvénynek csak az ele- 
jére is, a melyen tovább haladva nálánál szerencsésebb és hivatottabb 
kezek a nemzet és király közötti megegyezés szövetét lassanként 
meg fogják szőhetni : elkeseredésében egy olyan lépésre szánta magát, 
mely hosszú pályáján az egyedüh, nem egészen meggondoltnak mond- 
ható. Levelet vagy emlékü-atot írt Palmerstonhoz és — Napoleonlioz,* 
melyek kézhezjuttatását a lelkes magyarbarát Stafford marquisné 
vállalta magára.' Mi volt e levelek vagy emlékiratok tartalma, arról 
nincs bővebb tudomásunk ; de nemcsak szabad, hanem föl is kell 
tennünk Széchenyi föltétlen lojalitásáról, hogy egy betű sem volt 
benne, a miért a felelősséget Isten és ember előtt el nem váOaHiatta 
volna ; hogy egy gondolat sem volt benne, mely Kossuth akcziójával 
párhuzamos vagy azzal összemérhető volt volna. Megerősíti ezt Falk 
(id. műve 337. 1.) előadása, a kinek Széchenyi a két levelet fölolvasta 

' Budapesti Szemle 100. kötet 181. 1. Kónyi közlése (a jegyzetben). 

' A két óra hosszÓD át tartó eszmecserét Sz. még aznap este közölte Fáik- 
kal, a ki azonban id. müvében (330. 1.) nem tartá ületékesnek magát ezt nyilvános- 
ságra hozni. Indokolatlan discretio 1 ! 

' Naplóbejegyzések 1859 decz. 2. és 1860 január 10. Schmerling október 22. 
után, Hübner visszavonulásakor, látta, hogy a magyarok és az alkotmányosság 
ideje még nem jött meg. Bevonta hát kinyújtott csápjait csigaházába. Érdekes, 
hogy Schmerling életének e nagyon rövid, de igen érdekes epizódjáról az irodalom- 
ban Kónyi és Falk adatain kÍNÜl mit sem találhatni. 

* Naplóbejegyzés deczember 10-ról. 

' Ez az a főrangú hölgy, a kiről Falk id. m. 336. szól. 



234 TÖRTÉNETI BEVEZETÉS 

s a ki emlékezete után mondja el, hogy a két levélben Széchenyi csak 
azt kérte, hogy a két nagyhatalom, a maguk bécsi nagykövetei útján, 
figyelmeztesse a fiatal császárt, épen a monarchia és az európai béke 
érdekében, Magyarország jogos igényei kielégítésére. 

A fődolog egyébként nem is az volt, hogy Palmerstonnak írt 
Széchenyi. Ezt ő már barátja Loftus lord i'itján úgyis eléggé infor- 
málta ; erről Loftus útján úgyis jól tudta, hogy az olasz kérdéstől 
eltekintve Palraerston a monarchia nagyhatalmi állásának, meg- 
szilárdulásának, népei kielégítésének barátja. A fődolog, a hiba a 
Kapoleonhoz való fordulás tényében rejlett. Az izgató, intrikus, lelki- 
ismeretlen franczia császárról föl kellett volna tennie, hogy sem a 
magyar nemzetnek nem barátja, a melyet esetleg csak eszközül hasz- 
nál föl, hogy kicsavarva mint a czitromot eldobjon, sem a monarchiá- 
nak. Az ő hozzá való fordulás hát minden körühnények között haszon 
nélkül való a magyar nemzetre, esetleg káros a monarchiára és kompro- 
mittáló az odafordulóra. 

De a levélküldés tényleg megtörtént. Deczember 7-én vitte ki 
magával a leveleket Széchenyi Béla Angolországba, a hoiman az év 
végén tért meg. Kajta kívül Falk lliksa, gr. Széchenyi Gyiüa és Hollán 
Ernő voltak a titokba beavatva.^ ^agy aggodalmakat élt át deczem- 
ber utolsó napjaiban e miatt az ügy miatt a döblingi remete ; mert 
oka volt azt hinni, hogy Bélához ez ügyben írott két levele másodikát 
ez nem kapta meg és ez a második, elveszettnek vélt levél »mind- 
nyájunkat romlásba dönt«.^ Már a legrosszabbra szánűtott : pörbe- 
fogatásra, ehtéltetésre — és kedves rokonát, Festetich Dénest föl is 
kérte, hogy szükség esetére vállalja el vagyona kurátori tisztét.' 
Az aggodalomnak azonban véget vetett Béla visszaérkezése ; meg- 
könnyebbülve jegyzi be naplójába az újesztendő (1860) első napján 
a döblingi remete, hogy nincs baj s fia mindent jól intézett el. De ez 
csak a levelek átadására (Stafford marquisné kezébe) értendő. Mert 
hogy valami hatásuk lett volna, annak semmi nyoma.'* 

. . . Ezekben a hónapokban föltűnően sok magyar poUtikus for- 
dult meg Széchenyinél. Rendes látogatóin kívül gr. Appouyi Lajos, 

^ A napló bejegyzései deczember 7., deczember 10. és január 9. 

* Deczember 29-diki naplóbejegyzés. 

* Deczember 22-diki naplóbejegyzés. 

* Merész következtetés Fáiktól (id. h. 337.), hogy az 1860-diki októberi for- 
dulatra a két nagyhatalom tanácsa — e levelek alapján ! — valami befolyással 
iett volna ! 



II. KÖNYV, Vin. TEJEZET. 



235 



br. Balassa Antal, gr. Barkóczy, gr. Degenfeld Gusztáv, gr. Dessewffy 
Emil, br. Eötvös József, gr. Esterházy Móricz, gr. Hadik, br. Prónay 
■Gábor, Tisza Kálmán, Török János, gr. Waldstein János, Zsedényi 
Eduárd '^ és Zsivora György egymás után ismételve is fölkeresték.^ 
De az osztrák elégedetlen elemek főbb képviselői is meglátogatták ; 
mint Schmerling, aztán a már említett berezeg Liechtenstein Frigyes, 
sőt a függetlenségi harczunk történetéből jól ismert osztrák hadvezér 
gr. Schlick tábornok is, a kinek egy eredeti mondása különösen meg- 
ragadta Széchenyi figyelmét. Bizony jobb lett volna, monda a poh- 
tikai viszonyokkal kibékülni nem tudó katona, ha a gőz helyett va- 
lami politikai arkánumot találtak volna föl.^ 

x\zok a benyomások, melyek izgékony lelkében a monarchia 
legkülönbözőbb részéből hozzásereglett politikusok elbeszéléséből 
lerakódtak, a pátens ellen kérelmező protestáns küldöttségek merev 
visszautasítása az udvar és kormány részéről január havában, a Zse- 
dényivel folyt eszmecserék, a kezdődő »koiifiniálások« s a megiijuló 
rendőri erőszakoskodásokról érkezett hírek, Szécsen Antal ismételt 
biztatása, hogy »faites quelque chose«, a döbUngi remetét arra az el- 
határozásra bírták, hogy még egj'szer és utoljára fölemelje szavát a 
nyilvánosság előtt az egész monarchiában gyűlöletessé vált rendszer 
megbuktatására s a magyar kiegyezés ügyének előmozdítása végett. 
Még egyszer és utoljára ! mert a mű, a mely ez elhatározásából meg- 
született, csakugyan hattyúdala lőn Széchenyi háborgó lelkének. 
A munkához január végén kezdhetett ; szerkesztése folyamán hivat- 
kozhatott már a Times 1860 febr. 3-iki czikkére, melyet föntebb is- 
mertettem.* Egészen befejezve a mű nem volt még márczius o-án, 
mikor a házkutatáskor lefoglalták nála ; de csak kevés hiányozhatott 
belőle, mert már a fogalmazványt (mely szintén megvan az elkobzott 
iratok közt) le is tisztáztatta ; úgy a fogalmazványt mint a tisztázatot 
már csak röviden pár lappal be kellett volna fejeznie. Valószínű az 
is, hogy a tisztázaton magán a márcziusi intermezzo nélkül változ- 
tatott volna írója ; mert naplója bizonyítja, hogy nem volt vele egé- 
szen megelégedve.^ Sőt márczius elsején odaadta Kecskeméthynek 

* Zsedényi tiszteletére nagy vacsora Széchenyinél Döblingben, naplóbejegy- 
zés 1860 január 2. 

^ Naplóbejegyzések deczember, 1860 január és február hónapokból. 
' Naplóbejegj'zés február 28. 

* Az első könyv IV. fejezetében. 

* Naplóbejegyzés február 22. 



236 TÖRTÉNETI BEVEZETÉS 

azzal a kéréssel, hogy mondjon róla véleményt. »Jó szándékú, de nem 
jó helyen és tapintatlanul sértő irat volt, mondja Keeskeméthy, mintha 
égett volna a kezemben.* Szerencséjére visszavitte másnap, mert ha 
ő nála találták volna meg a márczius 3-iki házkutatáskor, ő neki az, 
mint írja és mint nagyon valószínű, biztos vesztét okozta volna.* 
Hogy Széchenyi ezt a művet, melyet joggal nevezhetnénk a Blick 
folytatásának, közzé akarta tenni, és ha a házmotozás közbe nem 
jő, Keeskeméthy jóindulatú véleménye megszívlelésével, a sértőbb 
kifejezések törlésével, ki is adta volna, azt nemcsak az bizonyítja, 
hogy a művet e czélból már letisztáztatta, hanem a kis munka elején 
olvasható egy passzus is erre mutat : )>Kérdlietnék hát ezek után, 
miért engedem mégis meg magamnak ily politikaszagú tirádok közzé- 
tételét ?« 

A döbhngi remete e hattyúdalának ezt a jellemző czímet adta : 
Hangzavar és vakság (Disharmonie und Blindlieit. Eine Diatriebe, 
rhapsodisch und in Eile skizziert.) ^ Váza, gondolatmenete, minden 
élesség kiküszöbölésével a következő : A ki osztrák állapotokról akar 
írni, alig adhat megfelelőbb czímet munkájának, mint a jelen mű 
czíme. Mert az osztrák állam vezetőinél a vakság oly nagy foka észlel- 
hető, a minőnek természetes következménye a nagy összevisszaság, 
a hangzavar. Jó tanácsnak, jóakaró nézet nyilvánításának talán épen 
semmi haszna sem lehet ; mégis megkísérti az író egj^ől-másról elmon- 
dani véleményét. 

A2 osztrák állam hajójának kormányosai és tisztjei nem alkal- 
masak hivatásuk teljesítésére. A miniszterelnök és külügyér, gr. Rech- 
berg helyzete nehéz ugyan, de érthető. Minchg diploraácziai szolgálat- 
ban a külföldön élvén, nem ismerheti a monarchia belügyeit s még 
kevésbé a magyar viszonyokat. Aztán ő is behódolt már annak a ve- 
szedelmes osztrák szokásnak, mely szerint csak az a hű alattvaló 
és jó hazafi, a ki csak kellemes dolgot mond a császárnak, ha ez még 
oly káros is. Mellette egy másik főkormányos, gr. Xádasdy Ferencz, 
a ki szép magyar neve és származása révén a magyar elemet kép- 
viselné a kormányban, de a kinek személye csak provokáczió a ma- 
gyarság szemében, mert a fajához hűtlen i'ir gyűlöletes az egész nem- 
zet előtt, csak hízelgő szolga, csak akadálya a kibékülésnek. E két 
föalakhoz simulnak a többiek a minisztertanácsban, a hol ki-ki a saját 

i Keeskeméthy : Gr. Sz. I. utolsó évei. 116. 1. A mű czímet K. nem említi ; 
de más nem lehetett, mint a szóban forgó mű. 
^ In extínso közölve jelen kötetben. 



i 



II. KÖNYV, VHI. FEJEZET. 237 

állását félti, az uralkodót fölvilágosítani senki sem meri és a hol az 
álszenteskedés egy különös neme kapott lábra. 

A rossz kormányzattal a nagy birodalom minden fajtájú népe 
elégedetlen. A németek, különösen a bécsiek, a maguk elégedet- 
lenségének könnyűvérű szokásuk szerint szelídebb vagy durvább 
élezek gyártásával adnak kifejezést, melyek főleg az uralkodó ellen 
irányulvák. Ha a legmagasabb körök tűrik ez élczeket, ez politika 
náluk, mert saját bevallásuk szerint biztonsági szellentyűknek te- 
kintik. A magyar ember azonban megszokta a korona méltóságát 
tisztelni ; ezért nem élezel ó' az író sem, hanem férfias nyíltsággal 
adja eló' nemzete sérelmeit. 

Itt a kormány nemzetiségi, pénzügyi, vallásügyi politikája fölött 
tart lesújtó szemlét Széchenyi ; majd a hadsereg megrendült állapotá- 
ról szólván széjjeltekint és szilárd alapot a monarchia lábai alatt nem 
talál sehol. 

Pedig volna szilárd alap : a pactum conventum, a törvények 
biztosította szerződés Magyarországgal ; Magyarországnak törvényes 
jogaiba való visszahelyezése ; ha illetékes helyen be tudnák látni, 
hogy Magyarország és a monarchia sorsa közös. Végzetes dolog hát 
megerősíteni a császárt a téves »Verwirkungsteoriában«, mely a debre- 
czeni határozat büntetése akarna lenni. Ezt az ostoba theoriát tíz év 
óta egymás szájába szajkó módjára adják az osztrák államférfiak, 
a nélkül, hogy gondolkodtak volna felőle. Rechberg is beleesett ebbe 
a hibába. Ha gondolkodtak volna róla, be kellett volna látiüok, hogy 
ápriHs 14. csak válasz márczius 4-re és így ez az utóbbi a bűnös. Csak 
tromf gyanánt következett be április 14-ike, de csak kevés tiílzók, 
elkeseredettek részéről. Mert az igazi magyar álláspont a maga jogai- 
hoz való ragaszkodás, a mások jogainak tiszteletbentartása mellett. 
Es a magyar jogok azzal sem rövidülhetnek meg, hogy a császár, 
uralma átvételekor, nem tőn rájuk esküt, mert több jogot a császár 
Eerdinándtól még a cessio útján sem kaphatott, mint a mennyivel 
maga Ferdinánd bírt. 

Ez az eltagadliatlan jogi alapelv utal az irányváltoztatás szük- 
ségére, bár nehéz is a nmlt hibáit beismerni. Noha az őszinte beisme- 
rés még Európa előtt is nemcsak szégyennel nem járna, hanem ter- 
mészetesnek és így hasznosnak tartatnék. De azonkívül a magyar 
nemzet nem is kíván e beismerésnél valami megszégyenítőt khályá- 
tól, a kinek személye előtte szent. Azért a kölcsönös kiengesztelődés 
nem is nehéz, csak akarni kell. Hallgasson szívére az uralkodó és 



238 TÖRTÉNETI BEVEZETÉS 

nem bánja meg, mert szerencséjére az ész is ugyanazt parancsolja, 
a mit a szív sugallna. 

Most az elégedetlenség az egész monarchiában általános és ezt 
csak a központban nem akarják belátni, a hol a mozdulatlanság poli- 
tikája köti le az elméket. E tehetetlenség, ez ügyefogyottság mellett 
és miatt csak a császár az, a ki a bajokon segíteni tudna. A császár 
azonban talányszerű lény ; jót akar, de ingadozik, mindig az utolsó 
besúgókra, a miniszterekre hallgat ; taJán azért, mert a környezeté- 
hez közelálló osztrák arisztokrácziában bőven volt alkalma minél 
kevesebbre becsülni az emberiséget. 

Fölhívja aztán Széchenyi a figyelmet a külföldi hangokra s külö- 
nösen utal a Times február 3-ki czikkére. Rechbergnek — mondja — 
kötelessége volna ezt a levelet fölolvasni ura előtt, hogy levonja be- 
lőle az okulást. — Tiltakozik ezzel kapcsolatban Széchenyi a magya- 
rokról hirdetett szeparatizmus vádja ellen ; a magyar nemzet a mo- 
narchia fönnállását akarja, de követeli saját alkotmányát. Ha ezt vLsz- 
szakapja : megmentője fog lenni a monarchiának, a mely ekkor föl 
fog virágozni, mert a magyar alkotmányt az osztrák örökös tar- 
tományok alkotmányos élete nyomon követi. 

Addig azonban nincs boldogulás, nu'g, legalább Magyarország- 
gal szemben, az ököljog politikája uralkodik, a melyet Albrecht fő- 
herczeg képvisel, a ki jogokat nem ismer el. Az ököljog politikája 
csak addig jog, míg az ököl erős. De erős lesz-e az az ököl, ha Ma- 
gyarország a végletekig elkeseredik s talán, mint óriási nemzeti indu- 
latok kitörésénél meg szokott törtéimi, saját vesztébe is rohan ugyan, 
de a dynastia számára mindenesetre elvész? 

Ezt a veszedelmet nincs egy ember sem a mostani minisztérium- 
ban, a ki be tudná látni ; valamennyi fél az alkotmánytól s nem meri 
a császárnak ajánlani ; sőt ha nem félne is : akkor sem tudná, mit 
csináljon vele, mert egyik sem ért hozzá, egyik sem tudja, mit jelent 
ez a szó : alkotmány . . . 

... Itt e pontnál a műnek oly részéhez jutottunk, a hol Szé- 
chenyi gondolatmenetének az alkalmatlan elemek eltávoUtását kel- 
lene követelni, esetleg gyakorlati czélú tanácsokat adnia és művét 
röviden befejeznie. E helyett azonban Széchenyi (és talán ez volt 
a mi saját magának sem tetszett) egyet fordul és a kormánynak a 
magyarság vezetőelemei ellen űzött nemzetiségi és szocziális, uszító 
poürikája bonrzolásába kezd, s e kérdést sem végezvén be, befejezet- 
lenül hagyja különben mindvégig érdekes iratát. 



n. KÖSTV, Vni. FEJEZET. 23& 

A művet, melynek a föntebbiekben csak száraz csontvázát vagy 
kihalászható gondolatmenetét adtuk, semmi kiczirkalmazott terv, 
semmi közjogi vagy históriai összefüggő' eló'adás nem jellemzi ; mind- 
amellett figyelemreméltó alkotásnak keU neveznünk. Kincs benne 
semmi rendszer vagy szigorúan körülírt elvek alapján kidolgozott 
elmélet, mint pl. Eötvös föntebb idézett művében vagy akár csak 
Széchenyihez írott hosszú panaszos levelében ; kompozícziója is laza ; 
mindamellett a művccske elejétől végig leköti az érdeklődést s aktuali- 
tása miatt, ha megjelenik vala, bizonyosan lekötötte volna a német 
olvasóközönség figyelmét is. 

Ennek egyik oka Széchenyi irályának itt is érvényesülő tulaj- 
donsága : a közvetlenség, a — mondjuk — társalgásszerűség vagy 
beszélgetésszerűség. Iklintha nem írva olvasnók a mit olvasimk, hanem 
mintha egyszerű, nem fontoskodó, barátságos beszélgetés közben 
mondaná el valaki. Még a sok közbevetett mondat, Széchenyi irá- 
lyának e jellemző tulajdonsága is segít bennünket e hitben megerő- 
síteni Ha ez utóbbiakat illetőleg pl. a Blickben talán sok is van a 
jóból : ebben a rövid műben a mi van, épen elegendő. 

Egy másik tulajdonsága, mely hatását növeli vala, ha megjele- 
nik az, hogy előadásában példáival, czélzásaival teljesen hozzá tu- 
dott idomulni az osztráknémet publikum egész mentalitásához. Egy 
olyan magyar szól itt hozzájuk osztráknémetül, a ki az ő nyelvüket, 
eszükjárását, szokásaikat épen oly jól ismeri, mint saját maguk. 

Főleg azonban egy harmadik ok az, mely a művecskét, ha 1860 
elején napvilágot lát vala, ép oly kapóssá tette volna, mint a Blicket : 
a csípősség, a melylyel a politikai élet főtényezőit jellemzi és bírálja 
s mely itt-ott a lúgnál is maróbb, a választóvíznél is égetőbb, s egy- 
két helyütt gorombasággá válik. Nem kíméli a csípős szúrás, a vastag 
vágás az uralkodó személyét sem, a ki az írónak nem koronás királya, 
a kit csak négyen, anyja, hg. Schwarzenberg, gr. Grünne és br. Bach 
tettek meg uralkodóvá, noha tán alattvalóinak is volt volna némi 
beleszólásuk, a kik méltán kérdhetik, milyen homlokkal kíván tőlük 
engedelmességet és hűséget és van-e joga »lovagias« módon lerázni 
nyakából bizonyos kötelezettségek teljesítését s Nagy Péter módjára 
zsarnokilag uralkodni rajtok ? Ezt csak az értheti meg, a ki magáról 
a szeméremérzetet teljesen lerázta ! . . . De mivel a fiatal császár- 
nál mint dei gratia adottnál távolról sem szabad kételkedni a leg- 
teljesebb mértékű tehetség birtokáról alattvalói boldogítására, jobb 
ha minisztereinél és környezeténél keresgélünk. Itt elsősorban gr. 



240 TÖRTÉSET] BEVEZETÉS 

Grünnéiiek, a bű szolgának jut ki a maga )>porcziója«, mint a ki szere- 
tett urának kedvességek mondásával annyira szeretné megaranyozni 
életét, hogy kellemetlen dolgot még akkor sem jelentene neki, ha fö- 
lötte lángba borulna a bécsi Burg és a jó császár bennégne. 

Hatalmas gorombasággal forrázza le Nádasdyt, mint a kit min- 
{lenki, a ki alaposan ismeri őt, megvet, és a ki, mint a magyarság el- 
fajult fia, egyenes sértése nemzetének. A protestánsokat üldöző Thun- 
ról elmondja, hogy elérte azt, a mit elérni akart, mert a magyarok 
félnek tőle ; de jegyezze meg, nem úgy mint pl. I. Napóleontól féltek 
az emberek, hanem mint egy veszett kutyától vagy mint egy hábo- 
rodottól félünk, a ki esetleg a házat fölgyújtja fejünk fölött. A ma- 
gyarfaló Rauscher bíbornok bécsi érsek és a nagy befolyású Klin- 
kovström híres jezsuita hitszónok, mint képmutatók szintén kikap- 
ják a magukét s keserűen szól a leczke gr. Rechbcrgnek, a kiben Szé- 
chenyi annyira csalatkozott. Kifigurázza őt mint nagy párbajozót, 
núnt i)stenkerkedö« hírében állót s vak engedelmesség követelőt ; de 
a kinek szétfoszlik bátorsága, ha a császárnak kellene megmondania 
az igazat. Hyen az »indomptabler kleiner Gráf Rechberg« ! De nem- 
csak gyávasággal, hanem többel ennél kell őt megvádolni, ha eltit- 
kolta volna ura előtt a Times február 3-diki számát csupa hízelgésből. 
Ha csakugyan ezt tette, mint mondják, akkor nem adható meg neki 
a becsületes férfiú epithetona, mert ez »Leiblakeira« nem illik. 

Erős, nagyon erős, a mit Magyarország főkormányzójáról mond. 
Működése az országra valóságos kaJamitás ; mert csak »káplár«, nem 
bíró, hanem (német szójátékkal élve : Richter-Scharfrichter) bakó, 
a ki előtt minden jog, még a jog szó, a fogalom maga is gyűlöletes, 
mert ő csak »kötelességet« ismer ; de persze csak mások részéről. Es 
mikor egy ízben egy nagytekintélyű magyar férfiú beszélgetés köz- 
ben az ország és a dynastia közötti szerződésekről szólt neki, a türel- 
metlenné vált főherczeg »mint valami pulykakakas* fölfútta ma- 
gát s végre is azt vágta ki : »Ah, mit szerződések, mit jogok ! Más jog- 
czím nincs, mint az erősebb joga !« 

Márczius 2-án estve, mikor Keeskeméthy a csípős művecske 
kéziratát visszahozta és megtette rá szerény észrevételeit, sokáig 
folyt közöttük a beszélgetés az ország kielégítése, fölvirágoztatása, 
a monarchia és a dynastia erősbítése, megmentése módjairól. Mert a 
nagy lelket és nagy elmét e legfőbb kérdések töltötték be s haragja 
vagy gúnyja korbácsütéseivel a kit sújtott, csak azért sújtotta, mert 
becsületes hite és meggyőződése szerint a lét vagy nemlét e problé- 



241 

máit semmibe sem vették. Bizonyos emelkedett hangulatban ringató- 
zott Széchenyi ; mert az előző napokon Zichy Edmund neki a neves 
hadvezér, Benedek látogatását jelentette be.^ Benedek talán Ma- 
gyarország kormányzója, Albrecht főherczeg utódja lesz, gondolta 
Széchenyi. Pár héttel azelőtt még attól tartott, hogy Benedek részére 
egy második Haynau szerepe van szánva. De nem volt joga e gondo- 
lathoz rajgaszkodnia. A magyar származású katonával, gopronmegyei 
szűkebb földijével tán lehet katonás nyíltsággal beszélnie — s ki 
tudja, nem fog-e ez többet használni, mint a »Disharmonie« ?. . . 

A látogatás azonban még márczius 2-ról is elmaradt. Talán a 
rendőrségtől kapott intést a tábornok ; mert helyette a következő 
napon Felsenthal jelent meg szimatoló csapatával a döblingi reme- 
ténél, minden bejelentés nélkül . . . 

IX. FEJEZET. 

Széchenyi a házkutatás után. Legutolsó naplója. Levele Thierryhez s Thierry 
válasza. Félhivatalos fenyegetések. Széchenyi növekvő aggodalmai az elkobzott 
iratok miatt. — A rendörminiszteri és külügyminiszteri referensek véleményei az 
elkobzott főbb iratokról. Mitől fél Széchen}^ ? lunos tépelődései. Az öngjükosság 
gondolata. Nagy lelkitusák. Széchenyi letörik. Agyonlövi magát. 

A házkutatás megtörténte után bizonyos keserű, de mégis paj- 
zán kedv fogta el egy pillanatra Széchenyit. Tüstént elővett egy Íz- 
léssel bekötött vékony füzetet s márczius 3-iki kelet alatt a következő- 
ket jegyezte beléje : »Mivel ma a házmotozás alkalmával elvették 
a naplómat, hát egy lijhoz fogok ! Félnyolcztól tizenkettőig »erősen 
kibolháztak«. Felsenthal biztosított, hogy gyakran s nünél hama- 
rább föl fog újra keresni. «* Vájjon Felsenthal ez ígérete fenyegetés 
volt-e, mely Széchenyit megrémítse s valami vallomásfélére bírja, 
vagy jóakaratú figyelmeztetés, hogy visszamaradt irataiból, a mit 
netán ártalmasnak gondol magára lenni, eltávohtsa? azt nem dönt- 
hetjük el. Kizárva ez utóbbi föltevés nincsen, ha tudjuk azt, hogy a 
rendőrség műveltebb közegei rokonszenveztek poUtikai áldozataik- 
kal s épen Felsenthalt is jónak látta Inkeyné denuncziálni, hogy a 
magyar konzervatív urak által megvesztegettette volna magát.' 

' Naplóbejegyzés február 29. 

^ Széchenyi legutolsó naplója jelen kötetben, márczius 3-diki bejegyzés. 

* Év nélkül, Inkeyné gr. Rechberghez (Prasidial-Akten Rechberg, Fasc. Ili") 

Gr. Széchenyi István dübltngi hagyatéka. I. köt. 16 



242 TÖRTÉKETI BEVEZETÉS 

Széchenyi rövid visszapillantást vetett elkobzott irataira ; föl- 
sorolta őket emlékezetében s arra a megállapodásra jutott, hogy 
»semmit nem találtak, a mi engem kompromittálhatna, mert ilyes- 
mim nincsen is. Magukkal vitték, a mit az osztrák sajtóról írtam, a 
Konfúziót (értsd a Disharmoniet), naplómat, levelemet Bélához,^ 
Bánffy munkáját, a melyet vissza fogok kérni. «^ Igaz ugyan, hogy a 
Disharmonie több mint csípó's ; keményen és kegyetlenül csapkodja 
a hatalom birtokosait ; só't nem kíméli az uralkodó személyét sem ; 
de csak végig kell olvasni, mindenki látni fogja belőle a legtisztább, 
legönzetlenebb jóakaratot, mely úgy a dynastia, mint a monarchia 
javára czéloz, s az őszinte aggodalmat, melyet írójában az ezeket 
fenyegető veszedelem kelt. Mit csinálhatnak hát vele azért a becsü- 
letes igazmondásért ? Hiszen ha pör útján nyilvánossá lesz : nem ő 
neki f ognarc az egész világ igazat adni ? 

A mi nyakát törhetné, az a nagy magyar mű, lelkének ez álmo- 
dozása, a melyet 1857-ben még akkor is csak magának írt, a mikor 
politikával tulaj donképen nem foglalkozott, de a melybe lelkének 
egész keserűségét beleöntötte, s ki-kitörő kétségbeesésében s gyűlö- 
letté vált honfifájdalmában rettenetes szatírája kancsukájával kor- 
bácsolta meg Bachot, a gazlelkü Meíisztót, és engedelmes tanítványát 
a keményszívű Caesart. Igen, de ez a mű, hál' Istennek, Kiss Márton- 
nál van ! 

Egész bizonyos, hogy ezt a művet óvatosságból, eló'vigyázatból 
és épen nem másoltatás czéljából adta át Széchenyi Kiss Mártonnak. 
Mostohafia Zichy Géza, és fia Ödön újságolására, hogy t. i. laká- 
sukat a Hohe Brücke mellett detektívek figyeük,^ talán nem sokat 
adott Széchenyi ; sőt mikor neje maga aggódva mondta el neki, hogy 
egy magasállású egyéntől intést kapott, hogy jó lesz férjének vi- 
gyáznia, mert újabb idő óta a rendőrség különös buzgalommal ügyel 
rá: még jóked\'vel faggatta nejét s hatalmasan fölkaczagott, mikor 
kiderült, hogy az a magasállású egyén nem más, mint a jó dr. Görgen. 
De már a Zsedényinél eszközölt házkutatás komolyabban hatott 
rá s főként miután unokaöcscse Széchenyi Dénes óva inté őt a nála 



^ Nem tudjuk, mely levelét (illetőleg levele fogalmazványát) érti. A Blick- 
ről szóló veszélyes levelet azaz utasítást, mint láttuk, csak halála után találták föl 
iratai közt. 

- Naplóbejegyzés márczius 3. 

' Naplóbejegyzés deczember 7. 



II. KÖJÍYV, IX. FEJEZET. 243 

is okvetlen bekövetkezendő házmotozástól :^ akkor elhatározta ma- 
gát, hogy ezt az egy nu'ivet, az egyetlent, melyet iratai között nyak- 
törőnek tartott, eltávolítja döblingi lakásából. így került a kézirat 
Kiss Mártonhoz. 

]Vyugodt hangulata még másnap is tai't s nagyon rossz néven 
veszi, mikor megtudja a megrémült Görgentől (a kit haragjában 
ezért egy nem épen szalonképes epithetonnal^ illet), hogy ez félté- 
ben bizonyos nála volt leveleket és családi ú-atokat megsemmisített. 
Elég jó kedvvel fogadja családja tagjait, aztán gr. Festetich Taszüót 
és Györgyöt, a kik vigasztalni jöttek őt az őt ért inzultusért. Sőt a 
mi több, elhatározza Széchenyi, hogy a rendőrminisztert egy pana- 
szos levéllel fölkeresi. 

Ha egy öregembernek, a ki egész életét a dynastia, az állam 
szolgálatának és javának szentelé, fájdalmasan esik, hogy még a gyógy- 
intézetben is, a hová tört reményeivel menekült, rendőri házkutatás- 
sal háborgatják : ezt, így szól a Thierryhez csakugyan megírott levél, 
Exczellencziád el fogja ismerni. »Mélyen lesújt, hogy megingathatlan, 
sziklaszilárd hűségem annyi jelei után engem izgatónak és olyannak 
tartanak, a ki bűnös szándékokat mozdítanék elő. Pedig ennek az 
esetnek kell fönnforognia, különben nem volna megokolható az a min- 
den becsületes embert bántó rendszabály. ... De nem panaszkodom, 
folytatja, sőt örülök, hogy ez megtörtént, mert a mit én gondolok 
és érzek, annak nem szükséges a napvilágtól félnie. Tizenegy év óta 
vagyok ide bezárva, szobáimból sem megyek ki ; idegeim annyira 
gyöngék, hogy a legkisebb meglepetés érverésemet elállítja. Sok luci- 
dum intervallumom van, az igaz ; de egészben véve agyam zavaros 
és nem vagyok képes valamely összefüggő ügyet jól nyélbe ütni. 
Hiszi-e Exczellencziád, hogy különben, ha t. i. nem ilyen volna álla- 
potom, lehetséges volna távol szeretett feleségemtől, ettől az emberi 
alakba öltözött angyaltól, távol kedves családomtól, távol Magyar- 
országtól, a hol engem oly sok jó ember szeret és tisztel, távol az én 
kedves és kellemes Nagyczenkemtől, 11 esztendőt egy tébolydában, 
a világtól elzárva, tulaj donképen eltemetve töltenem? Hiheti azt 
valaki, hogy én komédiát játszom s hogy azért kerestem fel a téboly- 
dát, hogy innen fölfordulást és foiTadabnat hirdessek ? Én, a jómódú, 
rendezett viszonyoknak örvendő családapa ? . . .« 

> Ezt egy 1860 ápr. 4-én kelt titkos államrendészeti jelentés (1932/BM. szám.) 
mondja a i)S2échenyi-.\kten« közt. 
^ Naplóbejegyzés márczius 4. 

16* 



244 TÖRTÉNETI BEVEZETÉS 

»Közel 40 esztendőt töltöttem — folytatja — nem közönséges 
tevékenységben. E hosszú idő alatt alig van nap, melyet föl nem je- 
gyeztem tizenöt síírfin irott naplóban. Sajnálom, hogy a rendőrség 
ezeket nem vitte el, a mint kértem. Ezeket a naplókat én a magam 
ellenőrzésére írtam. 12 kötetnyi művet publikáltam s még körülbelül 
negyven számára fekszik nálam az anyag együtt, részben brouülonok- 
ban. Hy óriás tevékenység után érthető, ha az ember, különösen ha 
nem tud aludni, kénytelen volna helyemben unni magát. Ennek az 
unalomnak a megelőzésére és elűzésére rhapsodikus dolgozatokkal 
próbálkoztam meg, mint a minő az a két kompozíczió, a melyet teg- 
nap nálam lefoglaltak : Az egyik Zang úr ellen,^ a másik mint adalék 
a mai osztrák viszonyok történetéhez.^ 

Exczellencziád mint lelkiismeretes ember el fogja ismerni, hogy 
eltekintve durva élczeimtől és bizonyos impertiiiencziámtól ez ira- 
tokban, belőlük programmom könnyen kihámozható : Hűség a dy- 
nastiához és az uralkodó személyéhez ; hűséges ragaszkodás Magyar- 
országhoz és az örökös tartományokkal való kapcsolathoz ; kiszá- 
mított előszeretet alkotmányos formák iránt. 

Semmit sem kérek, csak méltányosságot és azt, hogy Bánffy 
művét,' mely nem publikáltatásra szánt munka és nem az én tulaj- 
donom, továbbá néhány apróságot — mint a négy üres Konfuczius 
és Shakespeare-karton ■• és egy kis bonbonniére — küldesse vissza. 
Sem megítélésenmél, sem elítéltetésemnél nem fognak e visszakért 
tárgyak semmit sem nyomni. 

Mi szép és keresztényi dolog volna azonban, ha Exczellencziád 
engem, szegény ördögöt, a ki a világba nem léphetek ki, megláto- 
gatna ! 

Hogy feleségemet nem ijesztették meg egy ő nála véghezviendő 
házkutatással, azt oly humánus és gentlemanlike dolognak tartom, 
a miért hálámnak és örömömnek lehetetlen kifejezést nem adnom. . .« * 



1 Ez a »Die Presse in Üsterreich* czímü értekezés. 
- Ez a i>Disharmonie«. 

^ Ez a már ismételve említett két Résutné a 48-diki forradalomról Magyar- 
országon és Erdélyben. 

* Nem lehet hát szó családi ereklyéket tartalmazó szekrénykékről, mint Zichy 
Antal hiszi. 

* Sz. levele Thierryhez 1860 márczius 4. (1. egészen közölve jelen kötetben, 
Sz. levelei 17. sz. a.) — A levelet Thierryhez gr. Zichy Rezső, Sz. egyik derék mos- 
tohafia személyesen vitte el. A napló bejegyzése márcz. 4. 



II. KÖNYV, IX. FEJEZET. 245 

. . . Világosan mutatja ez a szép férfias levél, hogy megírásakor 
komoly aggodalmak a házkutatás következményei miatt még nem 
nyomták Széchenyi lelkét. Férfiasan eUsmeri sértő élczeit, szúrós 
igazmondásait s gorombaságait mint impertinencziákat. Ezekért 
megharagudhatnak rá, talán hivatalos rendőri megfeddessél bün- 
tetik. De büszkén hivatkozhatik pohtikai hitvallására, programm- 
jára, a mely megítélésénél latba kell hogy essék. 

Bizonyos azonban az, hogy a levél elküldése után tudta csak 
meg Széchenyi, hogy Kiss Mártonnál is volt házmotozás és hogy a 
nagy magyar művet ennek útibőröndjében lefoglalta a rendőrség. 
A becsületes, de nem valami éles gondolkodású segédtitkár a kéz- 
iratot ide vagy a^ért tette, mert tán Nagyczenkre akarta vinni, vagy 
azt hivé, hogy itt a legbiztosabb helyen van, útiruhák, útikészségek 
közt, a hol titkos rejtett dolgokat senki nem keres . . .^ Ez a fölfödözés 
azonban Széchenyi reménységét és aránylagos jókedvét egy csapás- 
sal kettévágta. A rákövetkező éjen át már nem tudott aludni. Ettől 
a naptól kezdve éjjeleit többé nem az ágyban, hanem — gyakran 
egészen fölöltözve — egy karosszékben ülve töltötte s a kis álmot is, 
mely pilláü'a ránehezedett, leginkább csak azzal tudta megszerezni, 
hogy sört ivott, a mi — mint naplójába ismételve is bejegyzi — jót 
is tőn neki . . .* Mosolyogva hallgatja az elbeszélést, hogy a döbhn- 
giek véleménye szerint Görgen házában egy nagy bankócsináló kom- 
pánia nyomára jött a rendőrség ; de ugyanakkor nagyon lesújtja a 
tudósítás, hogy Kecskeméthyt hivatalától fölfüggesztették.^ Egyre 
és másra visszagondolva gyökeret vert benne az a meggyőződés, 
hogy összes kellemetlenségeinek és így a házkutatásnak is tiilajdon- 
kép Magyarország főkormányzója az oka, ettől indult ki minden baja.* 

Erősen küzd lelkében két áram : Egyfelől a tiszta lelkiismeret, 
a melylyel csak jót akart, az absolut becsületesség, a melylyel egy 
hosszú életen keresztül a monarchia és hazája javára, a törvényes 
dynastia és a törvényes hatalom erősödésére, díszére törekedett ; 

1 Széchenyi nem volt megelégedve Kiss eljárásával, mert midőn nekie Kiss 
a mondott okkal argumentált, azt írja naplójába, hogy »Kiss egy bölcs szamár*. 
(Napló márczius 11.) De nem haragudott és nem haragudhatott Kissre, mert bár- 
hová rejtette volna is Kiss a kéziratot a lakásban, a rendőrség ráakadt volna. (Ta- 
lán a padlásra vitt bőröndben nem keresték volna — talán !) 

- Napló márczius 6. és 7. A sör nyugtató és altató hatása ismeretes. 

' Kecskeméthy naplója 89. 1. (Kiadta Rózsa M.) 

* Sz. naplóbejegyzése márczius 5. 



24:6 TÖBTÉKETI BEVEZETÉS 

a hűség, a melylyel hazáján, hőn szeretett nemzetén csüggött ; a tánto- 
ríthatlan kitartás, melylyel hona és nemzete érdekeit a trón és a mo- 
narchia érdekeivel mind a két fél tartós hasznára kiegyenh'teni, össz- 
hangba hozni törekedett. Másfelől a biztos tudat, hogy alacsony gon- 
dolkodású, minden más szabadabb gondolatot eltipró, egyoldalú, 
rövidlátású rendőrkényuralommal van dolga, a mely előtt semmi 
magasb eszmény nem számít, semmi igazság és igazmondás számára 
nincs türelem vagy engedély. Föltette, hogy Thierryék, az egész kor- 
mány, már csak álszégyenből is, már csak azért is, hogy kimutathas- 
sák, hogy nekik igazuk volt és a házkutatást joggal rendelték el, őt a 
végtelenig piszkálni s üldözni fogják — és úgy érezte, hogy e gyöt- 
rést, ez üldözést nem bírja ki.^ Gyönge remény és erős kétség közt 
hánykódik kedélye ; türelmetlenül várja Thierry látogatását vagy 
legalább válaszát, mely még mindig késik. De megérkezett helyette 
az Augsburger Allgemeine Zeitung márczius 10-diki száma, mely 
egy félhivatalos tudósítást hozott márczius 7. kelet alatt az ő ügyé- 
ről és a melynek minden mondatából kiérezte és kiérezhette jéghideg 
rosszindulatát annak a kormánynak, melynek feje nemrégiben még 
tanácskozásokra járt ki hozzá és véleményét kérte az osztrák és ma- 
gyar érdekek méltányos kiegyenlítésének módozatai felől. Már maga 
a czikk bevezetése is igazságtalan és vésztjósló volt Széchenyi sze- 
mében. Mert arra fekteté a fősúlyt, hogy Széchenyi idegeit a 48-diki 
események meg\áselték, úgy, hogy Döbhngben egy gyógyintézetben 
húzta meg magát és ezért nem vonatott felelősségre a 48-diki esemé- 
nyekért ! Úgy látszik azonban, folytatá a czikk féUg gúnyosan, hogy 
Széchenyi megkedvelte tartózkodása helyét, mert ott maradt, noha 
már réges-régen teljesen ki van gyógyulva. Teljes fölépülését a leg- 
kézzelfoghatóbb módon az bizonyítja, hogy szorgalmasan és szakadat- 
lanul résztvesz a Magyarországot egy darab óta nagy izgalomban 
tartó kérdések tárgyalásánál, sőt döblingi lakása gyűlőhelyévé lőn 
hasontörekvésű földiéinek, a kik sűrűn látogatják őt és a kiket gyak- 
ran meg^'endégel. De a dolgok ily állása a kormány részéről tovább 
nem tűrhető. Ha a grófnak szüksége van a visszavojiultságra, akkor 
az csakugyan visszavonultság legyen ; de ha nincs erre szüksége, 
akkor lépjen ki a világ elé és vállalja el a felelősséget azért, a mit tesz 
a törvény előtt mint más emberfia.^ Teljesen egybehangzott ezzel, 



' Naplóbejegyzés márczius 9. 

^ Augsb. .\llgem. Zeitung 1860 márczius 10. (70. szám). 



II. KÖKYV, IS. FEJEZET. 247 

-sőt némileg fölülmulta a czikk fenyegető irányát az a párisi levél, 
a melyet a bécsi külügyi sajtóosztálynak sikerült a Széchenyi által 
szorgalmasan olvasott Timesbe elhelyezni és a mely azzal a hírrel 
lepte meg Széchenyi angol barátait, hogy a máreziusi házkutatásnál 
»nagyszerű összeesküvést eláruló ii-ományok« lefoglalása sikerült a 
rendőrségnek.^ lm, ezek a hivatalosan elhelyezett hirlapi tudósítások 
már egész Európának hirdetik az ő ))bűnét<(, semmi kétséget nem 
hagyván a kormány rosszakarata felől. 

A döblingi remete hánykódó és méltatlankodó kedélyében jól 
fölszántott talajra t;üált hát az a levél, a melyet végre márczius 17-én 
hozott neki válaszul Thierrytől egy rendőrbiztos,^ a visszakért karto- 
nokkal és bonbonniére-rel együtt. Remélte, mondja levelében a mi- 
niszter, hogy Széchenyi máreziusi levelére személyesen élőszóval 
válaszolhat ; de rendkívül sok hivatalos dolga ezt nem engedi és ez 
az oka válasza késésének is. Végtelenül sajnálja, hogy a körülmé- 
nyek arra a rendszabályra vezettek, mely Széchenyit márczius 3-án 
háborgatta. Az udvarias rövid bevezetés után azonban a rideg rendőr- 
főnök szólal meg minden átmenet nélkül. »Az Ön által évekkel ezelőtt 
kiválasztott menhely régen megszűnt ihjen lenni. A csaknem megsza- 
kítás nélküli, kiterjedt összeköttetés, melyet Exczellencziád, bár 
intra muros, a külvilággal fönntart, az az élénk és tevékeny részvétel, 
a melyet Exczellencziád a napi eseményeket és a legfontosb kérdé- 
seket kíséri, a melyek ma kormányokat és népeket egyaránt foglalkoz- 
tatnak, azt bizonyítják, hogy Exczellencziád a csöndes visszavonult- 
ságról régóta lemondott. Ez a körülmény lehetetlenné tette énnekem 
kötelességem teljesítésétől, melyet a fönnforgó viszonyok vállamya 
raknak, bármily különös tekintetek miatt továbbra is visszatartani 
hiagamat . . .« ^ 

Széchenyit a hideg udvariassággal írt levélből egy mondat volt, 
^ mi megragadta, megrázta ; az a mondat, a melyet immár egy eszten- 
dővel ezelőtt gondtalanul kanyarított ki tollából Kempen fogalmazó 
titkára Necasek * a hg. Lobkowitzhoz intézett leiratban és a melyet 

1 Kecskemétln- : Sz. I. utolsó évei, 148. 1. 

* Nem Felseuthal. Ez d. u. látogatta meg őt ; de mint Sz. naplóbejegyzésé- 
ből látszik, ezzel inkább — persze óvatosan — politizált s hallgatta Felsenthal 
nézeteit a viszonyokról. L. a naplóbejegyzést e napról. 

* A márczius 10-diken kelt levelet 1. in cxtenso jelen kötetben a Sz.-hez írt 
levelek közt 10. sz. a. 

* V. ö. az I. könyvben a 2. fejezetben mondottakkal. 



248 TÖRTÉNETI BEVEZETÉS 

raost ugyanez a Necasek épen olyan gondtalanul vett át az eló'iratból 
Thierrynek szintén ő általa fogalmazott levelébe. Hogy t. i. a döblingi 
gyógyintézet régen megszűnt asylum — bűnösök számára való me- 
nedékhely — lenni Széchenyi számára ! . . . Eszébe jutottak újra a 
Kiss Mártonnál lefoglalt nagy magyar műnek féktelen kifakadása! az 
uralkodó személye ellen ; eszébe jutott lefoglalt naplójának az a bármi 
rövid, de mégis végzetes bejegyzése, mely a Napóleonhoz írott levél- 
ről szól. Amúgy is gazdag képzeletében a legkicsapongóbb színekkel 
festé ki mindennek következményeit. Hazaárulással, azaa ország- 
árulással, aztán felségárulással nem vádolhatja őt meg senki ; de 
megvádolhatják fölségsértésért és a dynastia egyik-másik tagjának 
megsértésével, s noha a nagy mű és lefoglalt föl jegyzéseinek szintén 
efféle kategóriába eső schlagwortjai csak pro foro interno szólnak, 
csak leírt gondolatok és épen nem elkövetett sértések vagy tények : 
mégis elítéltetését vonhatják maguk után. De nem ettől az elitélte- 
téstó'l félt Széchenyi ; mert ha maguknak e munkáknak, sőt Széchenyi 
működésének bonczolására kerül a sor : a tényleg el nem követett 
felségsértéssel szemben siílyosan fognak esni a mérleg serpenyőjébe 
a nagy mű vezérgondolata : a kiengesztelődés nemzet és uralkodó 
között, szándékai tisztasága, értekezései Rechberggel stb. Hanem, 
igenis, megtörténhetik más dolog. Azt fogják a bírák mondhatni, 
hogy a ki a monarchia javát lefoglalt irataiban oly nagy vehemen- 
cziávaJ keresi, miattuk oly keserűen aggódik és mégis oly kímélet- 
lenül, oly kegyetlenül mer és tud nyilatkozni annak a monarchiának 
fejéről, megszemélyesítőjéről, az az ember, bármi sok és gyakori lucidum 
intervalluma legyen is különben, az, mint saját maga bevallja egy ily 
lucidum intervallum alatt br. Thierryhez írott levelében, egészben 
véve mégis zavaros agyú, zavart elméjű, de mint iratai mutatják s 
mint nagy népszerűsége tanúsítja, politikailag közveszedelmes.^ Ezt 
hát el kell zárni a világtól, ennek nem egy rosszul ellenőrzött magán- 
gyógyintézetben, hanem egy szigorúan őrzött állami tébolydában 
van a helye. 

Nem a törvényszéktől, nem a börtöntől, hanem az állami téboly- 
dától félt Széchenyi.^ Ez a félelem remegtette meg egész valójában 
és hajtá a kétségbeesés karjaiba. Erre való tekintettel írta be napló- 

' V. ö. Kecskeméthy : Sz. I. utolsó évei, 146. és 153. 

- Kecskeméthy idevonatkozó fejtegetésein (id.h. 153.) azt a korrektiirát kell 
tennünk, hogy az állami tébolyda, a melyet ö a »legszelidebb lehetőségnek* mond 
alanyi szempontból Sz.-re a legrettenetesebb lesz vala. 



II. KÖN'YV, IX. FEJEZET. 24& 

jába márczius 17-én Thierry levelének elolvasása után, hogy c levél- 
ből, az Augsburger Allgeineine Zeitung és a Times czikkeiből »látoni, 
hogy romlásom bizonyos. Itt az idő magamat az üldözések elől egy 
kétségbeesett elhatározással kivonni*. Eznap gondolt először föl- 
gyógyulása óta az öngyilkosságra . . .^ 

Hogy a törvényszék, ha erre kerül a sor, mint ítélt volna, azon 
meddő dolog gondolkodni. Nem valószínűtlen az, hogy egy politikai 
monstrepör elkerülése végett az ügy lebonyolítása épen abban az 
irányban folyik le, a mitől Széchenyi rettegett ; noha ennek ellen- 
kezőjére, a bűnvádi eljárás megindításának szándékára mutat a rend- 
őri előnyomozások előzetes eredménye Thierry minisztériumában, 
a hol és azonkívül a külügyminisztérium államrendészeti, chiffre- és 
fordítóosztályában 5—6 hivatalnok lázas sietséggel dolgozott éjjel- 
nappal a lefoglalt iratok kivonatolásán. 

E kivonatolok között ott találjuk ismerősünket NecaSeket is^ 
a kinek aztán, mint a rendőrminisztérium elnöki osztálya referensé- 
nek, kötelessége lőn a két fő corpus delicti, a »Disharmonie« és a nagy 
magyar szatíra tartalmáról jelentést tenni s a továbbiak felől véle- 
ményt adni. Nem érdek nélkül való dolog már most, hogy a heve- 
nyében összeálUtott jelentés Széchenyi nagy magyar szatírájában 
épen a legerősb, az uralkodó személyére legbántóbb kifejezések fölött 
siklik el s inkább a másodsorban sértőeket emeli ki, de mellettük annál 
bővebben jegyzi ki azokat, a melyek Albrecht főherczeg, a kormány- 
férfiak személye és a rendszer ellen irányítvák. Jóakaratból semmi 
esetre sem történt ez, noha, mint már láttuk, a Parainesis átolvasása 
rokonszenvessé tette előtte Széchenyit ; hanem inkább a sietség- 
nek kell tulajdonítanunk. Mert úgy a nagy magyar miiről, mint a 
Disharmoniáról keményen ehtélőleg szól Necasek jelentése. Az előb- 
bh-ől azt mondja, hogy az általa futólag kiemelt példák, a melyek a 
császárt mint Nérót, mint Robespierret tüntetik föl, csúfot űznek 
az uralkodóból, mint a ki Szt. Crispin példája után indulva lopott 
bőrrel ajándékozza meg a vargákat, vagyis a forradalmi mártírok 
elkobzott jószágaiból nagylelküsködik, a kit Bach egy Széchenyi 
által kitalált párbeszédben gúnyosan arra bátorít, hogy csárdást 
tánczolni, bokázni tanuljon meg a magyarok szeretete megnyeréséért 
stb., — mind e példák csak találomra kiragadottak, mert az egész 
mű hemzseg az efféle inzultusoktól. De a sokkal ártatlanabb Dishar- 

^ Naplóbejegyzés márczius 17. 



250 TÖBTÉSETI BEVEZETÉS 

monie irányát is megvetendó'nek bélyegzi Kecasek. »Kétségkívül 
kivüáglik gr. Széchenyinek, mondja a jelentés, mély gyűlölete e mun- 
kákból a fönnálló kormányrendszer, különösen pedig Ő Felsége szent- 
séges személye ellen. Gyalázatosabb valami, mint a nagy magyar mű, 
el sem képzelhető ; legföljebb csak a 48-diki esztendő fékevesztett 
sajtótermékeivel hasonlítható össze, ha elegáns kifejezéseinek és ke- 
serű szarkazmusának veszedelmes voltával fölül nem múlja azokat.*^ 

A mi azt ületi, lehet-e a házkutatás anyaga alapján bűnvádi el- 
járást indítani Széchenyi ellen ? hát nem tagadható, így véli ^Níecasek, 
hogy a bizonyítékok valamely haza- vagy fölségárulási mozgalom- 
hoz való csatlakozásra a kül- vagy a beHöldön elégtelenek. De a fel- 
ségsértésre a két kéziratban a bűnfenyítő törvényszék bizonyára elég 
alapot fog találni annál inkább, mert a kéziratok terjesztése már azért 
sem tagadható, mivel ezek a szerző kezéből kikerültek, már másod- 
kézben voltak, részben lemásoltattak, a Disharraonie kinyomatásá- 
nak szándéka pedig magából a műből kitetszik. )>Az az ellenvetés, 
melyet védői bizonyára hangoztatni fognak, hogy a gróf be nem szá- 
mítható, nem áll meg. Mert azt, a ki ily műveket íi-, beszámíthatlan- 
nak lehetetlen tartani, és az a körülmény, hogy gr. Széchenyi önként 
választott lakásául egy elmegyógyintézetet, őt ellenséges tevékeny- 
ségre a kormány ellen nem jogosítja föl.«- 

A sorsnak valami különös szeszélye mutatkozik abban, hogy 
Széchenyi elkobzott nagy magyar művének fordítói és kivonatolói 
közt egy szürke hivatalnok, de nagytehetségű író ugyanabban az 
időben, mikor Széchenyi műve rájutott részét exczerpálta, egy oly 
regényen dolgozott, vagy tán már készen is volt, legalább nagy- 
jából vele, a mely lényegileg ugyanabban a »bűnben<i leiedzett, mint az, 
a melynek megtorlásától való kínos félelem miatt Széchenyi a pisz- 
tolyhoz nyúlt. Míg az álnév mögé rejtődző regényíró a hivatalos lép- 
csőn fokról-fokra hágott, szíík körében szellemi fönsőbbségét fölöt- 
teseivel szemben bátran éreztette ' és később, mikor ))bűne« már nyil- 

1 »Es dttrfte in dieser Art kaum etwas Schándlicheres gebén, als das sub 
1 bezeichnete Manuskript, welches áhnlicher Erzeignissen der zügellosen Presse 
des Jahres 1848 gleichkommt, ja dieselben in Folge der eleganten Ausdrueks- 
weise und des bitterén Sarcasmus an Grefálirlichkeit übertrifft.« Ntőasek ered. 
jelentése »Széchenyi-Akten<(. 

* U. a. u. 0. 

* 1866 elején azzal fenyegette ^-ice-főnökét, Cobelli udv. tanácsost a külügy 
chiEfre-departementjában, hogy ha nem fizetik ki neki kilátásba helyezett 108 



II. KOKYV, IX. FEJEZET. 



251 



vánossá Ion, a beállott és megszilárdult alkotmányos viszonyok közt, 
íi kiegyezés után, mint miniszteri tanácsos lépett a jól megérdemelt 
nyugalomba. A nagy magyar szatíra ezen egyik szürke kivonatolója 
a nagy nyelvismeretekkel rendelkező, már említett Prantner Ferdi- 
nánd, a külügyi chiffre-osztályboz beosztott udvari titkár volt, a ki 
Leo Wolfram álnév alatt az egész Németbii'odalomban és Ausztriá- 
ban méltán nagy föltűnést keltett (az utóbbiból ki is tiltott) angol 
czímű társadalmi regényt a híres »Dissolving vie\vs<(-t, melyről már 
jóval föntebb szó volt, írta s 1860 vége felé Hamburgban megjelen- 
tette.^ Regényének, mely az abszolutizmus és ultramontanizmus 
ellen az alkotmányos államformák behozataláért és a demokrácziáért 
küzd, nem egy fejtegetése annyira élénken emlékeztet a Blickre, hogy 
lehetetlen be nem látni, hogy Prantner Széchenyi akárhány gondola- 
tát, szúrós megjegyzését — persze szelídített formában — fölhasználta 
az egész kormányrendszer, rendőri mindenhatóság, a házkutatások, 
Grüime tábornok, sőt a császár személye ellen is. — Átvett már úgy 
látszik kéziratban kész regényébe a nagy magyar szatírának általa 
kivonatolt részeiből egy s más gondolatot, sőt Rauscher bécsi érsek 
jellemzése is nagyon hasonlít ahhoz, a mit a főpapról Széchenyi a 
szintén Prantner által hivatalból exczerpált Disharmonie-ban mond.^ 
Kevéssé érdekelne azonban bennünket Prantner és nem is volt 
volna érdemes vele a föntebbi pár sorban megismerkednünk, ha csak 
fordítója és kivonatolója volt volna Széchenyi nagy magyar szatí- 
rájának. Prantner sokkal több volt ennél. Ő a külügyminisztérium 
államrendészeti departementjától megbízást vőn a munkáról véle- 
ményt adni. Elképzelhetjük már most azt a belső konfliktust, a mely- 
lyel Prantnerben a lúvatalnok és az író összeütközött, mikor hivatalos 
véleményt kellett mondania egy olyan munkáról, melynek megbírá- 
lásánál saját magát is elítéli vagy fölmenti önlelkiismerete előtt. . . . 
Prantner hidegen nyúlt a tollhoz ; mindazt kiemelte, a mi Széchenyi 



forintnyi »remimeratióját«, hát sajtó alá adja 3 év óta kész művét : Die diploma- 
tische Polizei. — Cobelli erre azt kérdi Schweigertöl : Wer kann bei einem sol- 
chen Tollkopf jótállani arról, hog)' be nem váltja fenyegetését? Ki is fizették neki 
a remuneratiót. Az öreg »Presse<i őt i)Bureau-Demagog<í-nak csúfolta. (Prásidial- 
Atten Rechberg, Fasc. V. több aktája.) 

1 A regény 1861. évszámmal ugyan, de már 1860 végén megjelent. 

- Nem volna érdektelen thema egy irodalomtörténet-írónak Leo Wolfram 
regényét e szempontból a Blickkel és Széchenji nagy magyar szatírájával meg 
a Dísharmonievel összevetni. 



252 TÖKTÉSETI BEVEZETÉS 

ellen szól ; Leo Wolfram azonban, a mennyire az udvari titkár ezt neki 
megengedi, Széchenyit mégis menteni, sőt megmenteni törekszik. 

Pozitív tekintetben a Diatriebék ^ sorozata ez a nagy munka, ily- 
formán szól Prantner érdekes véleménye ; benne az osztrák kormány, 
ennek elvei és cselekményei, úgy a bel-, mint a külpolitika szempont- 
jából, különösen pedig Magyarországgal szemben követett politikája 
ellenséges és gyűlöletes bírálatnak vettetnek alá. A szerző megtámad 
mindenkit, a ki a rendszer hordozója, a fölségtől kezdve lefelé, va^ 
egyenest sértő vagy rosszakaró, szarkasztikus módon. A fölség elleni 
különféle kifakadások abban összpontosulnak, hogy a császár nem 
törvényes király, hanem trónbitorló ; hogy minden alattvalója szere- 
tetét elveszíté ; hogy uralkodási rendszerének végső következménye 
a monarchia összeomlása ; hogy szisztémájának czélja a magyarok 
kiirtása és hogy e czél elérésére a perfidia, az önkény, a kegyetlen- 
ség semminemű eszköze nem marad fölhasználatlanul. Az udvari fő- 
méltóságok, a miniszterek, herczeg Schwarzenberg személyétől fogva 
br. Hauerig, a kik Magyarország kormányzatára direkt vagy indirekt 
befolyással bírtak, a legdurvább kifejezésekkel illettetnek, mind 
képességeikre, mind egyéni jellemükre vonatkozólag, nűnt olya- 
nok, a kik állásaikat a dynastia és az ország szerencsétlenségére töl- 
tik be. 

A szerző által választott alakja az előadásnak, folytatja Prant- 
ner, rhapsodikns ; majd dialogizáló. majd elbeszélő, majd értekező 
és arra nyújt bizonyságot, hogy írója mindenkor a maga szenvedélyes 
impresszióit követvén, minden ierv nélkül csak azért irt, hogy érzel- 
meinek szabad folyást engedjen. Mert a mű publikácziója a rendszer 
nélkül egymásba sorolt töredékek teljes és tökéletes átdolgozását 
kívánná meg. — A képek, analógiák, pikáns adomák és történeti 
reminiszczencziák gazdagsága, melyet a szerzőnek nagy encziklopé- 
dikus műveltsége nyújt, az előadást élénkké teszik és ez a körülmény 
a művet, ha pubhkáltatnék, nagymérvben izgató hatásúvá avatná. 

Ha a mű átvizsgálásának czélja volna oly helyeket keresni benne, 
a melyek mint fölségsértések, vagy a szerző kormányellenes érzelmei- 
nek bizonyítékai támaszpontokat nyújtsanak egy ellene megindí- 
tandó eljárásra, föltéve mindig szerzője beszámíthatóságát, hát akkor 



^ Az ötvenes és hatvanas években nagyon divatos görög kifejezés (mely 
tulajdonkép »iskolát« vagj' oly helyet jelen', a hol tudósok beszélgetnek s discntiál- 
gatnak kérdéseket); ma egyszerűen értekezésnek mondanók. 



II, KÖNYV, IX. FEJEZET. 



253 



azt kell mondani, hogy efajta helyek bőven találhatók benne. Ellen- 
ben az is bizonyos, hogy negatív tekintetben^ a kézirat szoros átvizs- 
gálása semmi oly eredménnyel nem járna, a mely túlmenne gr. Széchenyi 
érzelmeinek és nézeteinek megállapításán és támaszpontokat nyújt- 
hatna más egyének kompromittálására vagy valamely államveszélyes 
aktív működés tervének létezésére. Az egész előadás ellenséges indulatú 
a legrosszabb értelemben ; de tisztán szubjektív és rezonirozó, a szer- 
zőből magából kiinduló és saját magára korlátolt . . . «^ 

Ha már most összevetjük a rendőrminisztérium referensének 
véleményét, a ki legalább a fölségsértés bűntényét adva találja és 
Széchenyi beszámíthatóságát kétségen kívülinek mondja, a külügy- 
minisztérium áUamrendőrségi departementja nagyműveltségű és te- 
kintélyes előadójának javaslatával, a ki, valószínűen jóakaratból, 
a beszámíthatóságot kétségbe vonja és Széchenyi fejtegetéseiben 
•csak érzelmei megnyilatkozását látja, e nyilatkozatokat a külvilágra 
való hatásaiktól teljesen izolálja, magára a szerzőre vezeti vissza, 
nünt a hogy a homokpusztaságban fölfakadó forrásvíz rövid folyás 
után a homokban ismét elvész ; föl szabad tennünk, hogy a bíróság 
Prantner okoskodását fogadja el és hogy e szerint Széchenyit nem 
egy raonstrepör fenyegette, mely egész Európában is botrányt kelt- 
het, az amúgy is forrongó elégedetlen Magyarország közhangulatába 
pedig tüzet gerjesztő csóvát dob, hanem tán az, a mitől félt és rette- 
gett : a szigorú reklúzió egy állami tébolydában ! 

Széchenyi mindezt persze nem tudhatta, de gondolta és gondol- 
hatta. Érthető hát izgatottságának naponként, sőt óránként való 
növekedése, melyet egyéb körülmények is többítettek. Bántotta az, 
hogy a megrémült Görgent, a ki Thierryhez szaladt kihallgatásra, a 
rendőrminiszter még maga elé sem bocsátotta. Aggodalmakat okozott 
neki Görgenné betegsége, a kit az izgatottság ágyba döntött és tudni 
sem akart Széchenyiről, a ki az asszonynál lefoglalt iratok miatt sze- 

^ Itt már Wolfram, az író beszél. 

^ » ... in negativer Hinsicht die Perlustration des Manuskriptes keiii, über 
die Konstatírung der Gesiimungen uiid Anschaumigen des Grafen St. Széchenyi 
hinausreichenden Resultat in dem Sinne liefem wcrde, als ob aus demselben Kom- 
promitirung anderer Personen, der Faden irgend einer V^erbinduiig oder ein Plán 
zu aktivem, staatgefárlichen Vorgehen zu entnehmen wáre. — Die ganze Dar- 
stellung \vie sie der Verfasser gibt, ist . . . rein subjectis' und raisonnierend, von 
ihm aUein ausgehend und auf ihn beschránkt.* Prantner »Vorlaufige Beurthei- 
lung«-ja a nagy magyar szatiráról ; ered. sajiátk., de kelet nélkül a i>Széchenyi- 
Akten« közt (mindenesetre Sz. halála előtti időből). 



254: TÖRTÉSETI BEVEZETÉS 

retett volna vele beszélni.^ Izgatottá tette aztán Babarczy alezredes 
ismételt látogatása, a ki a házkutatás után többször is fölkereste, 
pedig őt a titkos rendőrség szolgálatában álló »agent provocateur«- 
nek mondották a döblingi remete előtt.^ De mindenekfölött nagy ha- 
tással volt reá régi barátjának br. Jósika volt erdélyi kanczellárnak, 
a ki márczius 14-én gr. Waldstein Jánossal még nála ebédelt és őt 
vigasztalta, hirtelen betegsége és hirtelen halála. )>Pótolhatatlan vesz- 
teség ! — jegyzi meg naplójában a megi'endült Széchenyi — teljesen 
össze vagyok törve !«'' 

Kis családja tagjai, szerető neje és gyermekei napról-napra igye- 
keznek homlokáról a redőket elsimítani ; a Széchenyi-atyafiság : 
Gyula, Imre, Kálmán, Dénes egymásután keresik föl, rokonai, barátai, 
jóismerősei egymás kezébe adják az ajtókihncset, valóságos búcsú- 
járás van nála, kiki ragaszkodását, méltatlankodását fejezi ki előtte 
és tehetségükhöz képest \ágasztalják az öreg remetét és itt-ott sikerül 
is nekik egy-egy rövid órára, egy barátságos ebéd idejére vagy egy 
családi vacsorán kissé fölvidítani őt . . . Most Andiássy Gyula, br. 
Atzél Péter, Bethlen Inne, Csáky Tivadar és Csekonicsné keresik föl 
őt ; majd meglátogatja és részvétét fejezi ki neki a fiatal gr. Eszter- 
házy István, menyasszonyával és leendő anyósával, a vértanúhalált 
halt br. Jeszenák János derék özvegyével, aztán Eszterházy Jliliáiy, 
Falk Miksa, a két Festetich, György és Tasziló, Gasser professzor a 
szobrász, a ki az imént készült el mellszobrával s a kit Lono%dcsnak, 
a grófnénak, öreg nénje Zsófiának (gr. Zichy Ferdinándnénak) társa- 
ságában ebédre hív meg. El-eljár hozzá dr. Gutherz, az optimista, 
s biztatja őt, hogy a rendőrség további háborgatásától nem kell tar- 
tania.* Látogatói közt van a derék Hopf, Lonovics kíséretében és 
egyedül is ; f öl-f ölkeresi őt betegsége előtt Jósika ; tisztelegni jő hozzá 
a tiilzó, heves gr. Károlyi Ede ; eljönnek br. Lopresti, a fiatal gr. 
Nákó, távoli rokona, aztán a közel rokon Pallavicini Alfonz és lelkes 
barátja br. Prónay : vigasztalást szeretne hozni neki a levert gr. Szé- 
csen Antal és Waldstein János gi'. ; kedvencz mostohaleánya, gr. 

^ Naplóbejegyzések márczius 19., 21., 22. és 23. 

- i).\nnál jobb, — jegyzi be naplójába Sz. márczius 7. — csak hazugságot 
ne riportirozzon.<( — Márczius 14-diki látogatása után Babarczy neve mellé két 
fölkiáltó- és egy kérdőjelet tesz Sz. — Aztán márczius 24-diki bejegyzés. 

•■• Naplóbejegyzések Jósika betegségéről márczius 25., 26. és haláláról már- 
czius 28. 

* Márczius 18-diki naplóbejegyzés. 



255 

"Wenckheim Antalné elhozza férjét s megkísérti fölvidítam mostoha- 
atyját vidám egészséges kis gyermekeivel és meglátogatja őt Wenck- 
heim László, a kivel még a múlt október havában szép politikai ter- 
veket szőtt, aztán Zichy Henrik és Zichy Edmund.^ 

De a távolból is föl-fölkeresik őt a résztvevő, az őt ért inzul- 
tuson méltatlankodó barátok levelei. Közülök különösen egy névtelen 
osztráké esett nagyon jól a döblingi remetének és hatott reá, persz& 
csak futóiig, fölvidámítóan. Mi nem tudjuk, de Széchenyi tudta, 
hogy ki az a szellemes jóbarát, a ki nem írta alá nevét, magánúton kül- 
dött levelében, csak arra hivatkozott, hogy Széchenyit legutóbb 1859 
nyarán látogatta meg és figyelmezteté őt Gervinusnak egy passzu- 
sára az angol alkotmányról íi-ott művében.- Maró gúnynyal, egészen 
Széchenyi modorában kérdé az ismeretlen jóbarát : vájjon a rendőrség 
attól tart-e, hogy Széchenyi Görgen bolondjai között agitál s az elme- 
betegek forradalmát akarja előidézni, hogy ezek mondják meg azt» 
a mit a példabeszéd úgyis nekik és a gyermekeknek tulajdonit, t. i. 
az igazat, és ennek az igaznak a kimondásától, a hangos kikiáltásá- 
tól félnek-e a bölcs kormányzók? De vigasztalódjék Széchenyi, ha 
ugyan vigaszra volna szüksége, azzal, hogy az efféle eljárás nem egyéb, 
mint sárkányfogak elültetése, melyek kikelnek és a hitvány homun- 
kiúusokon megbosszulják magukat. Mert quem deus perdere vult, 
prius dementat. Ez neki és sok nézettársának meggyőződése a Szé- 
chenyi ellen intézett esztelen rendőri támadásról . . .^ 

Látogatói, barátai előtt Széchenyi összeszedte erejét, sőt itt-ott 
egy-egy ebéd vagy vacsora alkalmával, mint mondám, a borús gondo- 
latokat legyőzni látszott ; esténként egy-egy sakkjátszmát eresztett 
meg hűséges Kiss Mártonával ; vigyázott még egészségére is, a mi 
azt mutatja, hogy élni akart : a magyar származású dr. Sigmund bécsi 
egyetemi orvostanár párszor fölkereste őt e hóban, úgy látszik va- 
lami bőrbaja kezelése végett ; egy alkalmatlan kis szemgyulladás- 
félétől hamarosan meg is szabadult Széchenyi.* A nűndig gondos csa- 

1 A látogatók jegyzékét az utolsó napló (1. jelen kötetben) bejegyzéseiből 
állítottam össze. 

^ A névtelen levélíró valószínűen a Gesch. d. 19. Jdts VII. kötetének 6. feje- 
zetére akart utalni. 

* A levél közülve jelen kötetben, Sz.-hez írott levelek 9. sz. a. 

' Sz. 1860-ban nem panaszkodott egészségéről. Január 5. és 14-dike közt 
könnyű hurutja volt ugyan, egyszer kis lázzal s derékfájással s egy-két napi rekedt- 
seggel ; de mindez oly kicsiny mértékben, hogy semmi foglalatosságától nem tar- 



256 TÜRTÉSETI BEVEZETÉS 

ládapában és jó gazdában fölmerült aztán az a kérdés, mi lesz birto- 
kaival, vagyonával, fia Béla nagykorúságáig, ha akár pörbe fogják, 
akár az állami tébolydába kerül és megfosztatik önrendelkezési jo- 
gától? Előbb gr. Festetich Györgyöt óhajtá ez esetre gondnokul és 
kívánságára felesége tárgyalt is Festetichcsel ; de aztán gr. Zichy 
Henrikkel, neje mostohafiával történt megállapodás és márczius 25-én 
ennek a számára áUított ki fölhatalmazást.^ 

De a családi gondokat és biztatásokat, a baráti vigaszokat és rész- 
vétet túlkiáltja már a végkép fölizgatott idegek húrjain egy fölsi\'ító 
hang. Az örökös álmatlanság, az örökös tépelődés megőrli minden 
erejét, megbénítja lelke-teste ruganyosságát. Csak hatalmas agyá- 
nak még hatalmasabb képzelotehetsége — ez a bámulatos fakultás, 
mely műveiben a szarkazmus, a gúny, a tréfa, a jókedv, a parabola, 
az anekdota, a reminiszczencziák ezerfajú töviseiből és virágaiból annyi 
és oly sokszerű bokrétát tudott mindig összecsokrozni — csak ez nem 
veszté el rugékonyságát ; de sajnos, végzetes útra tévedt. Ez a fantázia 
festé ki lelke előtt azt a borzasztó jövőt, a melybe őt a rendőri kény- 
uralom belé akarja kergetni . . . Annak az aránylag csöndes nyuga- 
lomnak és lelki egyensúlynak, mely hosszú esztendők kívánatos és 
örvendetes gyümölcse volt, most már vége van. A melanchólia, az 
életuntság, mely annyiszor jelentkezett régebben 48 előtt is nála, a 
lélek fenekéről előtörnek s megriadt érzésekké válnak. Az újabb erő- 
próbát a 48-ban aláásott idegek nem bírják ki. és a mint 48-ban a túl- 
tengő fantázia megszült egy rettenetes rögeszmét, úgy születik meg 
az újra vemhessé lett lázas képzelemből a második fixa idea, a 
melynek tényleg legalább valami magja volt, bár az övéi és bará- 
tai nem tudták, nem ismerték is.^ Egy igaz jóbarát, a ki mindent tud 

tóztatá őt vissza semmiben. — Január 15-től február végéig egészségileg mind 
jobban érzi magát ; febr. 28-án ezt (a naplóban) annak tulajdonítja, hogy bor 
helyett sört iszik. Az egész márczius folj-amán egy szóval sem panaszkodik egész- 
sége ellen, csak azt jegyzi meg egy nap, hogy szeme g)-ulladt. Vájjon e miatt járt-e 
nála dr. Sigmund ? nem tudom. Csak gyanítom, hogy valami csekély bőrbaj miatt, 
mert Sigmund ebben volt specialista. — E Tört. Bevezetés nem lévén polemikus 
czélzatú, csak röviden utalok arra, hogy a föntebbi adatok Sz. aránylagos jó egész- 
ségét bizonjítják élete három utolsó havában s közvetlen öngyilkossága előtt. 
Tehát ez adatok nem erősítik meg Falk és Keeskeméthy előadását e részben. 

^ A napló márczius 18. és ■25-ről. 

^ Sz. nagy magyar szatíráját Kiss Mártonon kívül senki nem ismeré, habár 
ogyes részleteket régebben 1857-ben barátai előtt, így többek közt Szőgj'énjr előtt 
is, fölolvasott belőle. 



I 



II. KOSTV, IX. FEJEZET. 



257 



s a ki előtt lelkét Széchenyi kiönti, tán meg tudta volna ingatni e 
rögeszme alapjait és ezzel mentőkötelet vetett volna a vízbemerü- 
lőnek . . . 

»Végem óriási léptekkel közéig, — írja az új tavasz hasadása első 
napján naplójába, — mert ők engem a végtelenig gyötörni fognak. Ki 
kell magamat kezükből vonnom* . . .^ »Menthetetlenül el vagyok 
veszve ; végem minden pillanatban beállhat.* . . . Kezd az öngyilkos- 
ság gondolatával megbarátkozni, mert »nem tudja életét elviselni*. 
. . . »Meg kell magamat semmisítenem ; szomjazom a megsemmi- 
sülést* — így hangzanak napról-napra, éjjelről-éjjelre rettentő mono- 
lógjai. 

A Jósika halála utáni éjen már a pisztolyhoz nyúlt, de még le- 
tette a gyilkos fegyvert ; haragszik önmagára, hogy »nem tud élni és 
nem tud meghalni sem.* ^ Pedig »el vagyok veszve* — írja márczius 
31-én lelki tusájának türelmes tanujába, a vékony naplóba. Hiába 
minden ; »nem tudom önmagamat többé megmenteni* — így hangzik 
április 1-én az utolsó naplóbejegyzés . . . Ekkor kezdődik meg két- 
ségbeesett lelkének, nekivadult fantáziájának végső tusája az ellen 
a szilárd és tiszta öntudat ellen, hogy az, a mit ő akart, csak jó volt, 
és az ellen a jogos remény ellen, hogy a jónak győzedebneskednie 
kell ; birokra kél a rögeszme és a megsemmisülés vágya az élet egész- 
séges ösztönével, azzal a mélységes szeretettel, mely őt nejéhez és 
gyermekeihez köti, azzal a fényes, a legmagasabb régiókba emelkedő 
hittel, melynek csiráit szívébe a természet ültette s nagynevű atyja 
szerető gondoskodással öntözgette. De ezeket a nagy erkölcsi erőket 
a nekiszilajodott fantázia ökölcsapásai szétrobbantják és ha a ron- 
csolt idegszálak útjain vissza-visszatérnek is küzdeni a hatalmas ellen- 
séggel és egy álló hétig, álmatlan éjszakákon át állják is a kegyetlen 
harczot a zsarnok képzelet, az üldöző rögeszme ellen : utóvégre is 
letörnek. Űrrá a »megsemmisülés szomja* lőn. Húsvét vasárnapjára 
forduló éjjelen, az április 7-ke és 8-ika közti éjben, dördült el a pisztoly- 
lövés, hogy szétvesse azt az agyat, melynek minden rostja a magyar 
haza javára czélzó magasztos gondolatokkal volt tele ; hogy megállítsa 
dobogásában azt a szívet, melyet csordultig töltött el a magyar faja 
iránti, történelmünkben példátlanul érző, fájdalmas és izzó szere- 
tet !.. . 

^ Márczius 22-(iiki naplóbejegyzés. 

- Naplóbejegyzések márczius 25., 26., 27., 29. és 30. 

<ir. Széchenyi Istrán döblingi hagyatéka. I. köt. 17 



258 TÖETÉKEn BETEZETÉS 



X. FEJEZET. 

A Széchenja-iratok s a i>bűiitársak«i ügyének sorsa. A sBlick* dolgában minden 
vizsgálat be lesz szüntetve. Az osztrák politika újabb fordulása. Benedek és Szé- 
chenyi emlékszobra. Az októberi diploma. Minden vizsgálat be lesz szüntetve az 
elkobzott iratok dolgában. Legf. határozat ezek megsemmisítéséről. Széchenyi 
Béla tiltakozása. Az elégetendő iratokat a császár nagylelkű elhatározása menti 
meg ; Ferenez József fennkölt gondolkodása. 

Széchenyi halála után, niint föntebb az I. könyvben említettem,^ 
a lakásán talált összes iratok lefoglaltattak s szigoní vizsgálatnak 
vettettek alá. Azt, a ki egy esetleg megindítandó perben fó'vádlott 
lett volna, egy végzetes pisztolylövés kimenté a rendőrüldözés kar- 
mai közül ; de minorum gentium társvádlottak, ha iigy tetszik ))bűn- 
részesek* vagy inkább eszközök, éltek még elegen, a kiknek vallomá- 
sából esetleg hurkot lehet készíteni azok nyakára, a kik Széchenyi- 
vel élénk politikai összeköttetésben a fönnálló rendszer megdöntésén 
működtek s talán részesei voltak egy a birodalom határain túlra ki- 
nyúló meg nem engedett összeesküvésszerű mozgalomnak. 

Ott volt mindenekelőtt a fiatal gr. Széchenyi Béla, a ki a Blick 
dolgában a főinstrumentum szerepét vállalta, s a kit most már azok 
a mende-mondák is komolyan látszottak terhelni, a melyekre eddig 
a rendőrség semmit sem adott, hogy t. i. a nemzeti párt túlzó töre- 
dékének, mint láttuk, ő a trónjelöltje. Esetleg ellene lehet fordítani 
sarokbaszorítására még azt is, a mit róla saját édesatyja jegyzett föl, 
persze tréfásan, az ostoba mende-mondákra czélozva, utolsóelőtti el- 
kobzott naplójában, hogy t. i. »Béla vissza fogja utasítani Hungáriá- 
nak az ő koronáját*.^ De ha e tökéletlenségeket mellőzné is a rendőr- 
minisztérium s ha nem bizonyulna is valónak, a mit a magyarországi 
hermandad bizahnas ügynökei több oldalról is jelentettek, hogy t. i. 
az országban húszas nagyságú ezüstpénzek merültek föl, egyik ol- 
dalán Magyarország czímerével, a másikon pedig egy fiatalember 
fejével s V. Béla körirattal :' van olyan komolyabb gyanú nyoma is 

1 L. I. k. 6. fejezet. 

* Napló 1859 okt. ö-dild bejegyzés. 

' Még 1860 deczember 22-dikén is sürgeti a rendőrminisztérium G. és S. jeld 
konfidenseit, hogy ezekből az ezüstpénzekból pár példányt okvetlenül küldjenek 
be. (ÁUamrend. — BM. — iratck 8420. sz. 1860-ból). E pénzeknek sehol semmi 
nyomára nem akadtam. A M. Nemz. Múzeum éremtára (mit velem dr. Alföldy 
tisztelt kollégám volt szíves közölni) szintén nem tud róla. 



II. KÖNYV, X. FEJEZET. 259 

ellene, a mi latba esik. A szombathelyi megyefőnökség tudósítása 
szerint ugyanis az ország nyugati részeiben a fiatal grófnak, »akár 
békés úton lesz, akár erőszakosan*, a nádorság a nemzeti párt részé- 
ről fölajánltatott volna. Még reálisabb vádalappal biztatott aztán 
az, ha sikerül kivallatni, miért jár Széchenyi Béla gróf Zsigray Fülöp- 
höz, a kinél eddig még soha nem tőn látogatást, épen most, mikor 
Zsigray a maga sógorát, felesége bátyját, gr. St-Marsan brüsszeli 
szard követet látogatóba várja.^ 

A másik bűnös eszköz Görgen személyében kínálkozott a rendőr- 
ségnek. Azért, hogy mint intézettulajdonos és intézetorvos nem vi- 
gyázott eléggé pácziensére és gondatlanságával lehetővé tette, hogy 
ez lőfegyvereket tartson s öngyilkossá legyen és így a kormány az 
ország és a külföld előtt kellemetlen helyzetbe kerüljön, már meg is 
indult ellene a vizsgálat. De ez más oldala a dolognak. Őt mint bűn- 
társat is felelősségre lehet vonni, mert Széchenyi politikai törekvései 
megakadályoztathattak volna, ha Görgen, mint Ígérte is, kötelessé- 
gét teljesíti vala, a helyett hogy Széchenyi Blickjének és czikkeinek 
rejtegetésével előmozdítja azokat. 

Itt van aztán Kecskeméthy, a ki ellen a fegyelmi vizsgálat ugyan 
már ^ megindult, de a ki nemcsak Görgen állítása, hanem az igazság- 
ügyminisztérium meggyőződése szerint is, mint föntebb láttuk, jobb 
keze volt Széchenyinek irodalmi izgatásainál. 

Majdnem ugyanazon mérték alá vette a rendőrség Hollán Ernőt 
is Széchenyivel való sűrűbb összeköttetései és a róla mint vasmegyei 
nagy izgatóról beküldött jelentések miatt. Persze hogy megtagadták 
tőle elkobzott kis jegyzőkönyvének kiadását, a melyért ismételve 
folyamodott ; hátha ez a könyvecske vüágos bizonyítéka Széchenyivel 
vaJó »titkos« érintkezésének is ? Sőt ha kisülne a vizsgálat folyamán, 
hogy a jegyzőkönyvecske semmi vádra nem is szolgálliat alapul, még 
akkor is jó lesz, vélte a rendőrség, Damokles-kard gyanánt HoUán feje 
fölött tartani, míg taJán olyast vall, a minek hasznát lehetne venni.^ 

* A megyefönök titkos jelentése Benedekhez és Benedek közlése Thierry- 
hez 1860 június 7. (Államrend. — BM. — iratok 4122. sz.). 

- Kecskeméthy naplója 91. és köv. (kiadta Rózsa) és K. műve Sz. I. utolsó 
éveiről idevágó részletei. 

^ Nagyon jellemző egy bizalmas jelentés 1860 ápril 4-ről : »Es dürfte daher 
von Wichtigkeit sein, Hollán wegen dessen Tagebuchs nicht zu befragen, dasselbe 
aber auch míc/í< zurüekzusteUen, denn auf diese Weise bliebe dia ganze Parthei 
in Unruhe, nicht wissend, in wie weit die Regienmg Kenntniss der Faden besitz€.« 
Allamrend. BM. irat 1932. sz. a. (A >Széchenyi-Akten« közt.) 

17* 



260 TÖRTÉSETI BEVEZETÉS 

Továbbá itt van gr. Zichy Géza, Széchenyi mostohafia, bizal- 
masa és segítője, a kit nemcsak a nála talált tiltott röpiratok kompro- 
mittáltak, hanem a kinek vallatására és vallomására Széchenyi ha- 
lála után kettős szükség lehet. Ha már most tekintetbe vétetik, hogy 
e vizsgálatok és vallatások az elhalt fővádlott egyik-másik barátjáról 
vagy távolabbi ismerőseiről is napfényre hozhatnak olyasmit, a mit 
eddigelé a rendőrség csak sejdített, sőt a mit még sejdítenie sem le- 
hetett : akkor a legszebb kilátások nyíhiak Thieny számára bebizo- 
nyítani, mennyire szívén viseli ő császári ura és a birodalom érdekeit. 

De e »szép kilátások<( mondhatni naponként homályosultak és 
sötétedtek. . . Nehezen és csikorognia, mint a rozsdás vasajtó sarka, 
de mégis fordulni kezdtek a viszonyok a monarchiában. Más, az eddigi 
tramontánánál enyhébb szelek kezdettek fujdogábiL Már a Széche- 
nyinél tartott márcziusi házkutatást követő harmadnapon, márczius 
5-én megjelent a birodalmi tanács kiegészítéséről szóló császári ren- 
delet, mely ennek a testületnek bizonyos alkotmányosoknak látszó 
jogok dun'ányait biztosítá az állami háztartás költségn^etésének meg- 
bírálása körül, a mi embriója lön a nemsokára bekövetkező alkot- 
mányosabb kormányzásnak s néhány magyar kitűnőséget arra bírt, 
hogy a tanácsba való kineveztetését, Szögyényt pedig, hogy benne 
az alelnöki tisztet elfogadja.^ A hónap végén aztán megkezdődtek a 
minisztertanácsban legmkább a fiatal császár elnöklete alatt és irá- 
nyítása mellett azok az értekezletek, melyek főként a magyarok- 
nak adandó kedvezményeket vitatták meg.^ 

Ezek a kedvezmények a magyarországi rendi képviselet kérdé- 
sére és a közigazgatási szervezet megfelelő megváltoztatására, meg 
a protestáns ügyre terjedtek ki. A rendkívül mozgabnas, sokszor drá- 
mai elevenségű értekezleteken különösen fontos az az ismét szőnyegre 
került, a körül forgó nagy vita volt : vájjon az öt részre szakított Ma- 
gyarország közigazgatásilag egyesíttessék-e, a' mint a magyarság 



' Rechberg a császárhoz 1860 márcz. 5. (Vortrage). — V. ö. Kőnyi : Deák 
Ferencz beszédei, (2. kiad.) II. 461. és Szó'gyénv itt is igen becses emlékiratai II. 
kötetének idevágó érdekes fejezetét. 

^ Legelsó'sorban a márczius 30-diki, ápril 2. és 19-diki minisztertanácskozások 
(a császár elnöklete alatt) jönnek tekintetbe itt (Ministerrat und Ministerkonf. 
jegyzökönyvei 1140. illetőleg 1188. és 1345. számok alatt). A roppant érdekes, első- 
rangú fontossággal bíró tanácskozások részleteibe nincs helye itt belemennem. De 
némelyeket megtalálunk Jos. Redlich többször idézett terjedelmes műve I. kötete 
első részében. 



II. KÖNYV, X. FEJEZET. 261 

kívánja, és hogy ennek megfelelően a rendi képviselet is egységes, azaz 
csak egy rendi országgyűlés legyen ? vagy az öt adminisztratív részre 
osztás tovább is fömimaradjon és ehhez képest öt rendi tartomány- 
gyűlés hivassék össze Magyarországon ? vagy végre legalább a Woj- 
vodinának maradjon meg külön közigazgatása és legyen külön 
tartománygyűlése, ha az ország egyéb részei mindkét irányban 
egyesíttetnének ? ííem érdektelen tudnunk, hogy az egységes ma- 
gyar országgyűlés elleni és öt tartománygyűlés melletti párt veze- 
tője a népes koronatanácsokban ép íigy mint az elmúlt hónapok 
alatt megint csak az egyetlen magyar miniszter gr. Nádasdy Fe- 
rencz volt, a ki körmönfont okokkal védte eddigi makacs föl- 
fogását, főként arra a beállható veszélyre tévén figyelmessé az 
uralkodót, hogy az egységes országgyűlés forradahni álláspontra 
fog átsiklani. Ót támogatták a koronatanácsban Rajner főherczeg 
a birodalmi tanács elnöke, azután Rechberg, a miniszterelnök és hű- 
séges dárdása Thierry. Br. Bruck közvetítő és halogató állást fog- 
lalt el ; Thun már az egységes magyar országgyűlésre szavazott bizo- 
nyos föltételek mellett ; míg Goluchowski behatóan és bő okokkal 
támogatta a magyar egységesítést úgy adminisztratív téren, mint 
az országgyűlés kérdésében. A császárra azonban, a ki a Wojvodina 
különállásának föltétele mellett időközben, különféle befolyások 
és valószínűleg nem utolsó sorban a boldogult Széchenyi intéseinek 
súlya alatt, az öt magyarországi helytartó-osztály egybevonására 
és az egységes magyar rendi országgyűlésre hajlott, legélénkebben 
hatott Benedek tábornoknak az a katonás kijelentése, hogy ha a kor- 
mány rendi képviseletet akar adni Magyarországnak, ezt úgy kell 
tenni, hogy az országot megnyugtassa, a mit az ötfelé osztás meg- 
hagyásával semmi esetre sem lehet elérni. Az uralkodó hát Golu- 
chowski és Benedek véleménye értelmében döntött. 

Hogy ezekben a koronatanácsokban Benedek is megjelent s 
férfias föllépésével oly döntő szerepet játszott, annak megvan a maga 
oka. Benedek föltűnése Albrecht főherczeg csillagának ellialványu- 
lását jelenté. A főherczeg teljes és becsületes meggyőződéssel ragasz- 
kodott most is politikai nézetei két sarkkövéhez : az uralkodói hata- 
lom korlátlanul absolut voltához és a birodabni egységnek szigo- 
rúan czentralisztikus rendszeréhez. Ő csak ezekben látta a monarcliia 
üdvét biztosítottnak, főként az olasz háború következményei és a 
magyar emigráczió viselkedése miatt. Nem jó szemmel nézte azokat 
az újabb áramlatokat, a melyek a kormány kebelén belől e két sarokkő 



262 TÖRTÉIÍETI BEVEZETÉS 

által megjelölt szilárd pontoktól bármi csekély mértékben eltértek, 
ő, a ki a régi Kübeck-Schwarzenbcrg-Bach-féle rendszer főpaladin- 
jának, Magyarországon pedig legfőbb és első képviselőjének tartotta 
magát, nem akarta a meggyőződésétől eltérő új irányt képviselni 
Magyarországon. Ezen igazi főok mellett bántotta aztán az is, hogy 
mikor ő komolyan vette azt a föntebb említettük császári elhatározást, 
a mely neki kötelességévé tette a forrongó Magyarországon az elége- 
detlenség szítogatói ellen rendkívüli meghatalmazása alapján a leg- 
szigorúbban föUépni ; kemény ugyan, de szerinte czéhavezető és üd- 
vös rendszabályai épen ugyanazon minisztériumban, és pedig a leg- 
buzgóbb absolutista és czentralista miniszter, gr. Nádasdy részé- 
ről ütköztek erős akadályba, a melyen meg is törtek. Körülbelől száz 
olyan egyént szemeltek már ki a magyarországi katonai és rendőr- 
hatóságok, a kiket mint szitogatókat csehországi várakba kellett volna 
nem fogságra vetni, hanem internálni. Nádasdy ezt törvénytelen eljárás- 
nak bélyegzé, az illetők ellen előbb rendes vizsgálatot és törvényes 
elmarasztalást akart látni ; nézetével az uralkodót a maga részére 
vonta s a tömeges )>konfiniálás« elmaradt.'^ Ez a körülmény is sietteté 
a főherczeget eUiatározása megérlelésében, de a főok, mint mondám, 
nézeteüiez, elveiliez való törhetlen ragaszkodása volt. Benyújtá hát 
lemondó kérvényét, arra hivatkozván, hogy lehetetlen azokat a jelen- 
tékeny elvi és gyakorlati változtatásokat, a melyek a kormány irány- 
változtatásának okvetlenül beálló következményei lesznek, Magyar- 
országon épen ő nelde vinnie keresztül, a kinek a hivatása és meg- 
bízása éveken át eddig épen ily elvek és változások ellensúlyozásá- 
ban állott, a mint másrészt lehetetlen a dynastia egy tagjára bízni 
azokat az erőszakos rendőri intézkedéseket, a melyekre nézete szerint 
okvetlenül rá fog kerülni a sor, a mint az új irány beálló fejleményeit 
később megakadályozni látná szükségesnek a kormány, — a mit a 
főherczeg biztosra vett.- 

A lemondást az uralkodó elfogadta. A főherczeg még egyelőre 
Budán maradt, de kiszemelt utódja Benedek Lajos már részt vőn a 
fentebb említett koronatanácsokban. 

Az április 19-ki császári pátens volt Benedeknek mint Magyar- 
ország új főkormányzójának hozománya : megszünteté az öt hely- 

* A márczius 18-diki miniszteri értekezlet jkönj-\-e. (U. o. 968. sz. a.) 

^ A roppant érdekes, férfias és a fó'herczegnek — ha niégúgy nem osztjuk is 

nézeteit — csak becsületére váló lemondólevél 1860 márczius 22. Budán kelt. 

(Secreta des Kabinetsarchivs.) 



H. KÖNYV, X. FEJEZET. 



263 



tartóságot, tehát visszaállítá, a Wojvodinán kívül, az ország adminisz- 
tratív egységét, kijelenté, hogy a megyék is vissza fognak állíttatni 
és kilátásba helyezte az egységes magyar országgyűlést . . . 

Nem lehet itt szándékom azt fejtegetni, mért nem elégítek ki 
már ekkor az országot ezek az engedmények. Csak arra utalok, hogy 
Benedek viselkedése sokakban nagy rokonszenvet és nagy reményeket 
keltett s különösen általános megelégedést szült, hogy az ő közben- 
járására megszüntettek azok a pörök és vizsgálatok is, a melyek a pro- 
testánsok egyházi és világi vezetó'férfiai ellen a protestáns pátens 
miatti tiltakozások és izgatások ügyében folyamatban voltak. 

Ezeknek a megváltozott viszonyoknak a Széchenyi-ügyre be- 
folyással kellett bírniok. 

De fölmerült még egy másik nagyfontosságú tényező is a Szé- 
€henyi-ügygyel kapcsolatos vizsgálatok sorsa irányításánál : az az 
elemi erővel megnyilatkozó kegyelet, melylyel a legnagyobb és leg- 
hívebb magyar emlékét széles e hazában mindenütt, világi és egyházi 
gyászüimepélyekkel és rekviemekkel siratták és ünnepelték.^ 

Bizonyára nem magyar érzés, hanem poHtikai tapintat volt az 
új kormányzótól, hogy Pestre érkezése után alig egy hét múlva azon 
az ünnepélyes rekviemen, melyet alapítója emlékének a Magyar Tu- 
dományos Akadémia április 30-án a belvárosi plébániatemplomban 
rendezett, ő is megjelent. Még inkább mutatja tapintatosságát az 
az álláspont, melyet a fővárosban megindult mozgalommal szem- 
ben a Széchenyinek emelendő szobor ügyében elfoglalt. — Megható, 
és tán őt is meghatotta, az a pietás, a melyet Széchenyi emléke iránt 
•országszerte volt alkahna tapasztalni ; midőn, hogy csak egy jellemző 
példát említsek, tudomására jutott, a mit a pozsonyi tanulóifjúság 
vallás- és nemzetiségi különbség nélkül, katolikusok, protestánsok 
és zsidók, magyarok, németek és tótok, cselekedtek. A derék ifjak 
kimentek titokban egy közeli erdős hegyre, ott kövekből és kavicsok- 
ból egy pyramist emeltek s rája egy táblácskát szögeztek, mel3nre 
egyedüli fölirat gyanánt Széchenyi halála napja volt fölírva.^ Ez volt 
■az első Széchenyi-emlék Magyarországon ! 

Részint hogy a közvéleményt a kormány jószándékai iránt jobbra 

* L. a gr. Széchenyi Béla kiadta (Bpest 1885) ívTétű »Széchenyi-gyászt«, 
a requiemekről és gyászünnepél3'el£ről való programmok, értesítések stb. érdekes 
gyűjteményét. 

* Thierry jelentése a császárhoz 1860 június 10. (Gendarm.-Depart. iratai 
351. sz. 18G0-ből). 



264 TÖRTÉ5ETI BEVEZETÉS 

hangolja, részint hogy a Széchenyi-szobor ügyével netán kapcso- 
latba hozható izgatásoknak elejét vegye, egy merész tervvel, mely 
bármi volt is indítéka, becsületére válik, Bécsbe sietett. Itt egy a 
császár elnöklete alatt tartott minisztertanácsban azzal az indít- 
vánnyal lépett fel Benedek, hogy a szoborügyet maga a kormány 
vegye kezébe és állíttasson emlékszobrot Széchenyinek az országos 
alap terhére ! . . . A miniszterek — és nem a császár ! — a gondolattól 
meghökkentek. A zavarba jött miniszterelnök Rechberg azzal vélte 
a kérdést elnyomni, hogy öngyilkosnak szobrot emelni csak akkor 
lehetne, ha beszámíthatlansága tör\'ényszékileg meg lenne állapítva. 
Mdasdy, a kinek jó oka volt Széchenyi ellen különösen a döblingi 
remete kézirati elkobzott utolsó műve a Disharmonie, aztán meg a 
nagy magyar szatíra miatt neheztelni, mert az ő személyét a két mii, 
mint föntebb láttuk, különös kegyetlenséggel korbácsolta, két kézzel 
ragadta meg és bó'víté ki Rechberg ellenargumentumát. A legnagyobb 
mértékben visszatetszőnek jelenté ki, hogy »kere3ztény« birodalom 
kormánya tehessen ilyesmit ! De e mellett utalt Nádasdy a BUckre is, 
a melyért, mint monda, Széchenyi mint fölségsértő vizsgálat alá kerül- 
hetett volna s beszéde hevében fölszólítá Benedeket, hogy elébb ol- 
vassa el azt a gyalázkodó könyvet, a mely a többi közt pl. I. Ferencz 
császárt többszörös eskütöréssel vádolja, és csak azután, ha elolvasta, 
gondolja meg, hogy egy ilyen gyalázó irat szerzőjének emeltethet-e 
a mostan uralkodó fölség emlékszobrot és egy szintre áUíthatja-e őt 
Károly foherczeggel ? . . .^ Széchenyinek vannak ugyan érdemei, 
végezé Xádasdy, Magyarország kereskedelme és ipara, nem azonban 
a monarchia és az uralkodóház körül, mert az ő ellenzéki szereplése 
csak előmozdítá a 48-diki forradalmat. 

Fölötte érdekes, hogy Xádasdy támadásával Goluchowski bátran 
szembeszállott, a Blick kérdésére nemcsak semmi súlyt nem fekte- 
tett, hanem azt feszegetni poHtikátlannak monda ; mert szerzője 
nincsen nyilvánságosan megállapítva. A fő az, monda, hogy minden 
szoboragitácziónak eleje vétessék, nehogy minden magyar megye 
külön-külön emlékdombot, emlékhalmot emeljen és a mozgalom 
Galicziába is áthasson. Ezért pártolá Benedek indítványát, mely azon- 
ban gr. Thun köz\-etítő javaslatának elfogadásával megbukott. A kul- 



* I. Napóleon e méltán hímeves ellenlábasának épen ekkor emelték és má- 
jus 22-dikén leplezték le nagy ünnepélyességek közt igen szép lovasszobrát a bécsi 
BuTg külső udvarán. 



II. KÖNYV, X. FEJEZET. 



265 



tuszmmiszter javaslata odaszólt, hogy egy Pesten alakítandó szobor- 
bizottságnak engedtessék meg a gyűjtés, de csak egy emlékműre . . } 

A magyarországi Széchenyi-ünnepélyekből, Benedek eljárásá- 
ból, szoborjavaslatából, abból, a mit e nevezetes miniszteri értekez- 
leten Goluchowski a Blick szerzőségéről mondott, legelső sorban 
pedig a császár magatartásából tanulhattak Thierry is, Nádasdy is 
— és tanultak is. Néhány hét múlva az utóbbitól egy nagyon jellemző 
és nagyfontosságú előterjesztés került a császár kabinetjébe a Bliek- 
kel összefüggő vizsgálatok kérdésében. 

Ez a könyv — körülbelül ez az előterjesztés gondolatmenete — 
a Bach miniszter ellen írott szenvedélyes pamflet alakjában akar 
föltűnni, de tulaj donkép fölségsértés ; izzó magyar patriotizmus ál- 
arcza alatt gyűlölet magvait hinti szét az uralkodóház, a kormány 
és a németség ellen, s hatása kiszámíthatlan lenne, ha bombasztikus 
stílje és bőbeszédű összevisszasága miatt igen sok olvasójának nem 
volna megemészthetetlen. Szerzője kétségtelenül az elhalt Széchenyi, 
a kinek a könyv kinyomatására fiához intézett utasítását 1858 no- 
vember 20-ról irományai közt halála után megtalálta a rendőrség. 
A szerző meghalt, de fia Béla kétségtelenül bűntársa s a további vizs- 
gálat valószínűen másik fia és mostohafia gr. Zichy Géza bűnrészes- 
ségét is megállapítaná Kecskeméthy Aurél rendőrbiztosé mellett. 
Ha ezek ellen bűnfenyítő eljárás indíttatnék meg, akkor a főáUam- 
ügyész véleménye szerint a közfigyelem a lehető legnagyobb mérték- 
ben ráirányíttatnék erre a könyvre, úgy a bel-, mint a külföldön, a 
mi épenséggel nem kívánatos. De másrészt maga a pör is aggodal- 
mas mértékben fokozná az amúgy is nagyon izgult hangulatot Ma- 
gyarországon, a hol épen most gr. Széchenyi Istvánnak mint hazafi- 
nak és mint mártírnak emlékét dicsfénynyel övezik körül. 

Ezek az okok, folytatja Nádasdy előterjesztésében, és az a kö- 
rülmény, hogy a főbűnös már nem vonható felelősségre, fiainál pedig 
az atyai hatalom hatása és nagy fiatalságuk egyaránt enyhítő körül- 
mények, arra a kérésre indítanak, hogy a »sárgakönyv« nyomta- 
tásánál és terjesztésénél résztvett egyének ellen a büntető eljárás 
ne rendeltessék el.- 

* Minisztertanács a császár elnöklete alatt május 9. (Ministerrat etc. 1638. 
sz. a.). Redlichet kutatásai alkalmából annjira meglepte Benedek e javaslata, 
hogy — noha művéhez ennek semmi köze — bó'ven exeerpálja id. m. I. 2. rész 
196—197. lapokon. 

" Nádasdy a fölséghez 1860 május 25. L. jelen köt. Függelék 26. sz. alatt. 



266 TÖBTÉHETI BEVEZETÉS 

A kérést a fölség teljesíté és ezzel a Blick ügye teljesen ki ló'n 
kapcsolva az elkobzott iratok vizsgálatánál netán fölraerülliető rendőri 
v^y bűnügyek komplexumából. 

De néhány hónap múlva még egy újabb, elhatározó lépés történt 
az engedékenység mezején. 

Abban a mértékben, a mint a konzervatívok befolyása növe- 
kedett s a fiatal császár lelkében szélesebb ösvényt kezdett a nem- 
zettel való kibékülés vágya nyitni, mérlegelni kezdették azt is, vájjon 
czélszerű-e, politikus dolog-e a Széchenyi elkobzott iratai további 
vizsgálata és a vizsgálat eredménye alapján esetleg felelősségre vo- 
nása talán olyanoknak, a kik Széchenyi barátai és elvbarátai sorába 
tartoztak s a kiknek politikai befolyása az udvarnál emelkedőben 
van? És czélszerű dolog-e a vizsgálat függőbentartásával örökös 
izgatottságban hagyni az egész magyar közvéleményt ? . . .^ És a míg 
Thierryék e kérdéseken tűnődtek : beállott a nagy fordulat, az októ- 
beri diploma aerája. A magyar és osztrák konzervatív elemek — az 
előbbiek között ép azok is, a kikkel párhuzamosan igyekezett Szé- 
chenyi az abszolutizmus és birodalmi központosítás jegét megtörni, 
uralomra jutottak. A Széchenyi-iratok további vizsgálatának ügyé- 
ről hát többé szó sem lehetett. Ezt egyszersmindenkorra le kellett 
venni a napirendről. 

Ebben az értelemben járt el a dicstelenül megbukott Thierry 
utóda a rendőrminiszteri zsöllyében, br. Mecséry altábornagy, mikor 
1860 november 27-én előterjesztést intézett a fölséghez. 

A Széchenyinél tartott házkutatás elrendelésére — mondja az 
új rendőrminiszter* — az előbbi kormányt a legkülönfélébb okok 
bírták : Széchenyi sűrű érintkezése a kormány ellenségeivel, kiter- 
jedt levelezése, az a gyanú, hogy az irodalom terén subversiv tevé- 
kenységet fejt ki, végre az a félreismerhetetlen befolyás, melyet a 
mind fenyegetőbbé váló magyarországi mozgalmakra gyakorolt. 
Az az irományanyag, mely ez alkalommal Széchenyinél és titkárá- 
nál elkoboztatott, mind minőségére, mmd mennyiségére jelentékeny. 
Benne talált darabok kétségtelen bizonyítékát szolgáltatták annak, 
hogy gr. Széchenyi István a magyar alkotmány kérdését illetőleg 

^ E tekintetben különösen fontos Thierrynek hosszú átirata 1860 június 
21-röl gr. Nádasdyhoz, mely ezzel a kérdéssel, a magj-ar közvéleménynek e miatti 
izgatott voltával behatóan foglalkozik (Államrend. — BM. — iratok 3238. sz.). 

* B. Mecséry előterjesztése a császárhoz 1860 nov. 17. (1. jelen kötetben 
Függelék 27. sz. a.). 



11. KOSYV, X. FEJEZET. 



267 



ugyan az 1848 előtti alkotmány alapján állott és az in integrum resti- 
tutiót tartá az egyedüli alkalmas eszköznek rendezett viszonyok el- 
•érésére és így nem mimkálkodott Magyarországnak az osztrák össz- 
monarchiától való elszakításán ; de mondott iránya mellett is nem- 
csak égő gyiílölettől vezetteté magát a fönnállott kormány közegei 
ellen, hanem nem átallotta Fölséged legmagasabb személyét is meg- 
támadni s Fölségednek a magyar trónra való jogát különféle szofiz- 
mák és hamis hipotézisok segélyével kétségbevonni. 

Különösen figyelemreméltó — folytatta Mecséry — az a Szé- 
chenyi kezével írott sok száz oldalra terjedő nagy magyar kézirat, 
mely titkáránál Kiss Mártonnál találtatott. Ezt a kéziratot másnak 
nem lehet minősíteni, mint a leghevesb támadások és kirohanások 
konglomerátumának az osztrák kormány, Fölséged legmagasabb 
személye, a legmagasb császári ház tagjai s a legfőbb államférfiak 
ellen, a kik az állam kormányzatára befolyást gyakorolnak, vala- 
mint a kormány által követett rendszer ellen úgy a bel-, mint a kül- 
poUtikát, főkép azonban Magyarországot illetőleg. Az alak, melybe 
c kirohanások öltöztettek, olyan, a mely az előadást rendkívül élénkké 
teszi, s a kézirat, közzététele esetére, a legnagyobb mértékben izgató 
hatású lett volna. 

Nem kevésbé ítélendő el Széchenyi egy másik munkája, — foly- 
tatja az előterjesztés — melynek czíme : Hangzavar és vakság, s mely 
szintén az 1859-ben fönnállott kormány ellen harczol, a kormány- 
formát magát törvénytelennek mondja s Fölséged megszentelt sze- 
mélyét, az uralkodóház tagjait, nemkülönben a legmagasb állású 
férfiakat gyalázza. Ugyanez az érzelemvilág nyilatkozik meg Szé- 
chenyi egyéb lefoglalt följegyzéseiben és fogalmazványaiban is. De 
gyanús összeköttetések szálai is találhatók a külfölddel, így külö- 
nösen egy Smith nevű londoni egyénnel való levelezés arra mutat, 
hogy Széchenyi a szerzője vagy legalább is a megrendelője a Blick 
czímű könyvnek. 

A bűnfenyítő vizsgálat elrendelése ez iratok alapján Széchenyi 
■ellen annál mkább igazolható volt volna, mennyivel bizonyosabb 
az, hogy beszámíthatóságát kétségbevonni nem lehetett. Széchenyi 
azonban öngyilkos lőn. Halála után a lakásán a törvényszék ismét sok 
iratot foglalt le. De a halál nagy feltűnést keltett és a kormány ellen 
minden módon kihasználtatott. A kormány gonoszindulatú ellenségei 
az öngyilkosságot az előző rendőri házkutatással hozták kapcsolatba 
■és mint ezen szerintük teljesen igazolatlan rendszabály sajnálatos 



2C8 TÖRTÉSETI BEVEZETÉS 

következményét tüntették föl, noha a lefoglalt iratok világosan ki- 
mutatták, hogy a házkutatás nagyon is helyénvaló intézkedés volt. 
Mivel azonban a jelen poütikai %Tszonyok azt tanácsolják, hogy a 
kedélyek lecsillapítása szem elől nem tévesztendő s Széchenyi hozzá- 
tartozóinak és sok barátjának megnyugtatása már azért is kívánatos, 
mert ezek lesznek hivatva az október 20-diki legfelsőbb leiratban 
jelzett császári szándékokat végrehajtani, s mivel továbbá a föl- 
ség már májusban elrendelé, hogy a Bhckkel kapcsolatos ügyekben 
mindennemű vizsgálat beszüntettessék, azért a következő javas- 
latokat terjeszti elő Mecséry az uralkodónak : 

1. a márczius 3-diki házkutatások következtében megindított 
vizsgálat egyáltalán szüntettessék be és e felől a meghalt gróf örö- 
kösei nyugtattassanak meg ; 

2. Széchenyi fiainak adassanak vissza az ő tőlük elvett iratok ; 

3. Széchenyinek az országos törvényszéknél és a rendőrminisz- 
tériumnál lévő iratai közül a^ok, a melyek visszaadásra nem alkal- 
masak, esetleg a Széchenyi-család egyik tagja jelenlétében semmi- 
síttessenek meg ; 

4. minden egyéb Széchenyi-irat, a grófnak élete legutolsó napjai- 
ból való naplója kivételével, a családnak, ha kéri, adassék vissza. 

Tíz nap múlva, november 27-én kelt az a legfelsőbb elhatározás.' 
mely Mecséry javaslatait elfogadta s meghagyta a rendűrminisz- 
ternek, hogy az ezen javaslatok végrehajtására szükséges intézke- 
déseket a magyar udvari kanczellárral és az igazságügyminiszterrel 
egyetértésben tegye meg.- 

Mikor br. Vay kanczellár e legfelsőbb határozat értelmében értesí- 
tést vőn br. Mecsérytől, azonnal fölszóh'tá Széchenyi István családját, 
hogy az iratok megsemmisítésénél képviseltesse magát, a vissza- 
adandó darabokat pedig vegye át. A család nevében azonban a fiatal 
Béla gróf önérzetesen és férfiasan tiltakozott a megsemmisítés ellen 
és minden elkobzott irat kiszolgáltatását követelte kivétel nélkül. 
Elég embernek érzi ő magát arra, írta, hogy ő válassza ki és ő hatá- 
rozza meg, ha kezei közt lesznek már az iratok, mi való belőlük a nyil- 
vánosság számára és mi semmisítendő meg.^ 

1 L. b. Mecsérynek az előbb említett fölterjesztésén (jel. köt. FüggeWc21. sz.). 

- Mecsérj' átirata b. Vay magjar kanczelláihoz és Lasser helyettes igazságügy- 
miniszterhez 1860 decz. 10. fogaim. (»Széchenyi-Akten«). 

^ 1861 január 31. Baranyay Béla igen t. barátom szíves közlése az Orsz. Ltár 
kanczeUáriai osztályáböl, lásd jelen köt. Függelék 28. sz. jegyzetét. 



II. KÓXYV, X. FEJEZET. 269 

A család e tiltakozását és követelését a kanczellár br. Mecséry- 
licz intézett átiratában épen azért, mert a fölség kegyelme minden 
további rendőri vagy büntető eljárást az egész ügyben végkép be- 
szüntetett, nem tartotta ildomosnak.^ Tekintettel azonban Széchenyi 
nevének nagy varázsára, arra, hogy a magyar közvélemény még 
mindig a házkutatást tartja Széchenyi öngyilkossága okának ; de 
tekintettel magára a nagytekintélyű és nagyvagyonú családra is, 
arra kérte a rendőrminisztert, hogy találjon módot a családot meg- 
nyugtatni és ezzel egyszersmind segítsen a magyar kormánynak 
amúgy is nehéz helyzetén. Arról persze — végezé átiratát a kanczellár, 
vájjon a megsemmisítésre szánt iratok kiadattassanak-e a családnak 
és mikép akadályoztassék meg egy esetleges pubhkáczió, nem tudok 
mit sem javasolni ; mert az iratokat nem ismerem. 

Időközben az országos törvényszéknél lévő Széchenyi-ii'atok 
a rendőrminisztériumban őrzöttekhez áttétettek ; hozzájuk került 
később az a két egyszerű pisztoly is, a melyek egyikével vetett a leg- 
nagyobb magyar véget áldásos életének . . .^ A család azonban meg- 
maradt követelése, az összes iratok kiadásának kívánása mellett, 
a minek eleget tenni a legfelsőbb elhatározással és ennek Mecséry 
előterjesztésében adott megokolásával szemben lehetetlennek tűnt 
föl. Űgy fordult hát a dolog, hogy azon jegyzék alapján, melyet talán 
ismerősünk, Hiersch udvari titkár a rendőrminisztériumban már az- 
«lőtt 1861 január 15-én összeállított,* a megsemmisítendő iratokat, 
köztük elsősorban a nagy magyar művet, Széchenyi utolsó mun- 
káját, a Disharmoniet és utolsó rövid naplóját elégetik, a többi ira- 
tokat pedig a családnak Mecséry előterjesztésének utolsó pontja ér- 
telmében, ha kéri, kiadják. 

Egy hajszálon függött hát az egész autodafé, mely, ha a rendőr- 
hivatalnokokon múlik, bizony meg is történt vohia. De megszólalt még 
idejében, az utolsóelőtti pülanatban, a sokgondú fiatal császárban 



1 Vay átirata Mecséryhez 1861 febr. 4. Lásd jelen köt. Függelék 28. sz. 

^ E pisztolyokra s egyéb efféle tárgyakra (söréttöltő, töltővessző) vonatkozik 
a bécsi rendőrigazgatóság levelezése a rendőrminisztériummal 1861. és 1862-ből 
<BM.-iratok, 1418. sz. 1861-b61, 3097. sz. és 3274. sz. 1862-b61, a »Széchenyi-Ak- 
ten« közt). 

* Hiersch udv. titkár valószínűen csak más rendőrhivatalnok összeállítását 
terjeszté elő, mert róla lehetetlen föltenni, hogy ha o készíti e jegyzéket, ő ebbe 
a )>Blick<i egy példányát és a »Pcsti Por és Sár« bevezetését is fölveszi. (A jegyzék 
a sSzéchenyi- Aktén « közt 1771. Bil.-szám alatt.) 



270 TŐRTÉXETI BETEZETÉ3 

egy nagy fejedelmi tulajdonság : a'történelmi érzék. Jól tudta ő, hogy 
Széchenyi élete és neve mit jelent a magyar nemzetnek : véteknek 
tartotta megfosztani a nemzetet története e kútfőjétől. Azt is jól 
tudta, nem csupán Mecséry előadásából, hogy a megsemmisítendő 
iratok müy kíméletlenül kegyetlen iróniával, sőt durva szatírával 
ostorozzák őt magát is. De tudott még mást is, Széchenyi egész éle- 
téből és ezen elkárhoztatott iratokból egyaránt kivüáglót, hogy t. i. 
azt, a kinek toUából e keserű panaszok, e maró ítéletek kikerültek, 
rendíthetetlen hazaszeretete mellett a monarchia és az uralkodóház 
iránti türhetlen hűség jellemezte egész életén át és hogy a legsér- 
tőbb vádak is a monarchia és a dynastia sorsa miatti aggodalom- 
ból, sőt kétségbeesésből fakadtak. Hogy Széchenyi nem mindenre 
»igent« mondó, hanem mindenben igazat mondó híve és szolgája 
volt koronás királyának, a ki ekkor Ferencz József már akart 
lenni ... A lovagias jellemű és fennkölt gondolkodású uralkodó, a kit 
e tulajdonságaiért egy hosszú életen keresztül Európaszerte elisme- 
rés és tisztelet környezett, nem tartott hát attól, hogy Széchenyi 
irataiból torzkép marad róla a köztudatban, ha fiatalkori tévedé- 
seit és e nagy tévedésekben megnyilatkozott, de lelketlen minisz- 
terei lelkéből fakadt politikai bűneit »skorpiókkal ostorozzák* is. 
És igaza volt. 

Berendelte tehát az összes iratokat kabinetje levéltárába és onnan 
később a külügyminisztérium útján a házi, udvari és állami levél- 
tárba. Egyelőre zár alá. Majd eljő az ideje annak, halála után, hogy 
a részrehajlatlan történetírás fölhasználja őket . . . 

Ez az idő elérkezett ; a zár lepattant — és a templom csamoka- 
beli kufárokat korbácsoló Széchenyi hatalmas egyénisége mellett 
emelt homlokkal tűnik föl a nagylelkű fejedelem és koronás király 
fényes, lovagias alakja. 

BEFEJEZÉS. 
Mért maradt Széchenyi a döblingi gyógyintézetben ? 

Jelen bevezetés föladata tények megállapítása, a történtek hű- 
séges előadása volt. Psychologiai és nervopathologiai megállapítások 
és következtetések föladatom körén kívül estek. Az utóbbiakhoz nem 
is értek. Egy kérdést mindamellett megkoczkáztatok. 

Ha, a mint ez az előadottakból kétségtelen biztossággal látható. 



11. KÖNYV, BEFEJEZÉS. 271 

Széchenyi legalább 1856 óta szellemi erőinek csakugyan teljes birto- 
kában volt, miért maradt mégis a döblingi intézetben? 

Ha rögeszme volt volna nála, hogy élve nem hagyja el Döblin- 
get (a mit saját maga nem egyszer mondott), akkor szellemi erőinek 
teljes birtoka nehezen lehetne védhető. A rögeszme az agy dispositió- 
jában mindig valami fogyatkozásra mutat. 

De ugyanaz volna az eset, ha valami fogadalom kötötte volna 
őt Döblinghez, mint sokan hiszik^ s már Szőgyény László 1857-ben 
hitte.^ Ez a fogadalom csak megszelídült alakja, elmosódott vai'iánsa 
volna annak az első rögeszmének, mely őt 48-ban megkínozta és Döb- 
lingbe űzte. 

Én a Széchenyi utolsó éveivel való beható foglalkozás közben 
a következő meggyőződésre jutottara (és ezt a meggyőződést az 
akkori élő tanú, Kecskeméthy egész előadása is csak megerősíté 
bennem) : 

Széchenyi nagyon ideges volt, az ideggyöngeség nem kis foká- 
ban szenvedett. Meglepetések, még oly kicsinyek is, pláne ha kelle- 
metlenek voltak, érverését képesek voltak a legnagyobb fokban meg- 
lassítani, majdnem elállítani. Ez az ideggyöngeség részben örökölt 
dispositióra vezethető vissza ; de nagyobbrészt residuuma volt annak 
az óriási lelki rázkódásnak, melyen 1848-ban átment. Hozzájárult 
idegei gyengítéséhez a tartós álmatlanság, mert csak nagy ritkán 
tudott hosszasabban, vagyis normális mértékben aludni . . . Széchenyi 
már most egészen tisztában volt idegei ezen állapotával s megnyug- 
vást abban keresett ellene, hogy gyógymtézetben maradt, a hol arány- 
lag a legnyugodtabban élhet és a hol mindig kéznél van az orvosi 
segítség, ha ennek szüksége beállana. Mérlegelései ezen eredményét 
Görgen helybenhagyta. Széchenyi tehát, szokása és természete sze- 
rint, mindent jól meghányva-vetve, — és nem rögeszméből, nem foga- 
dalomból — a gyógyintézetben való maradásra határozta el magát. 
Reménye nem sok volt, hogy ideggyöngesége meggyógyul, és innen 
magyarázható, nem pedig rögeszméből, az a nyilatkozata, hogy ő élve 
nem hagyja el Döblinget. 

1 A legújabbak közt csak Angyal D.-nak kitiinő tanulmányára »Gr. Széchenyi 
István emlékezete* 44. 1. (a M. Tud. Akad. Széchenj-i-emlékünnepén 1910 május !.)• 
utalok. 

^ Szőgyény Emlékiratai II. 97. Mint Szőgyény itt írja, a grófné is fogadal- 
mat vélt férje elhatározása mögött rejleni. 



272 TÖRTÉSETI BEVEZETÉS 

Ebből azonban még nem következik, hogy később — ha a már- 
cziusi házkutatás nem történik meg és ideggyöngeségéből eredő óriási 
izgatottsága e miatt nem adja vala kezébe az életoltó pisztolyt — 
kedvező körülmények behatása, melyek idegeit jótékonyan befolyá- 
solják, ne bírhatta volna őt határozata — és nem rögeszméje — meg- 
niásítására . . . 

Más kérdés az, hogy az orvosi tudomány mai, előbbrehaladt 
állapotában Széchenyi bajának, a nagyfokú ideggyöngeségnek a 
gyógyítására vagy mitigálására egy mai Görgen nem inkább a sza- 
bad természettel való érintkezésben, abban a jóltevő nyugalomban, 
a melyet napos mező, zöld erdő, kék ég, a természet szépsége és vi- 
dámsága a léleknek és idegeknek nyújtani képesek, talált és ajánlott 
^'olna-e orvosságot a »clausura« helyett ? . . . Erre feleljenek a szak- 
orvosok . . . 



GR. SZÉCHENYI ISTVÁJST 
NAPLÓJA 

1848 MÁRCZIUS— SZEPTEMBER 



Gr. Széchenyi István döblingi hagyatéka. I. liöt. 18 



Eredetije a bécsi udv. és áUami levéltárban, Széchenyi-Akten, Konv. VI. 



19. Marz 1848 Presshirg. 

Magyarország vagy inkább a magyar faj most van fordulóponton. 
Vagy ragyogva élni fog, vagy bukik örökre . . . 

Eins oder das andere gescMeht gewiss ! Wann entschieden ? In 
14 Tagén werden sich bereits solche Symptome zeigen, nach welchen 
raan sicher urteilen kann. 

Wie stehen die Probabilitáten ? 

Der Tod scheint^ gewiss, denn wir leben 1° in Strohverháltnissen 
in jeder Hinsicht ; 2° die Moralitat ist auf der niedrigsten Stufe ; 
3° die jetzigen Fuhrer sind vielmehr mit dem Teufel als mit Gott 
in Pakt ; 4*^ Európa breiuit ; wanun sollte Ungarn — a potiori — 
nicht versengt werden ? 

Einwenden kann man hingegen (als Symbole der Eettung) fol- 
gendes. Die Vorsicht nimmt sich 1" für Kinder, Getrimkene imd Ein- 
f áltige oft * auf das Wunderbarste an. Magyarok Istene ! 2° Gott 
lásst oft aus dem Samen, den der Teufel gestreut, das Edelste, das 
Moraliseheste entspriessen — wie z. B. aus Eom etc. etc. 3° Wo 
die Not am Höchsíen ist, ist die Hülfe am Náchsten. 4** Die Ju- 
gend (?) unseres Stammes. 5P Die Probabilitát dass der mongolische 
Stamm durch utis^ representirt werden muss. 

Enfin c'est assez faible ! 

leh : Bleibe ehrlich auf der Barke, auf der der Ungar entweder 
sinken oder in den Hafen des Glücks (?) und der National-Entwick- 
lung (!) einlaufen wird ! 

Ich empfehle meine Angehörigen, meinen Volksstamm, endlich 
mich selber in Deine Hánde, o Gott ! 

' Sz. aláhúzásai. 

18* 



276 XAPhó 

Wten Marz Pressiurg. Ura 8 früh Mixta.i — Piomicr (Louis 
Batthányi) war nicht zugegen. — (Die Stunde zu früh.) 

/c^* prasidiere dem Zirkel. ^ Ist das nicht ominos ? Yielleicht der 
letzte Landtag ; — das Flnale des Ganzén ! Der Todtengesang : ex 
profiindis ! — Und ich^ nniss dies leisten ! KB dass kein Mensch auf 
meine Worte achtet ! ! ! Es versteht mich keiner. 

Reaktionen gegen Loiiis B[atthyány]. — Pepi Pálffy, Haller * 
etc. etc. ~ ich bin ein Bettler, etc. Nemesis ! Premier wird von seinen 

pigenen *" Hunden zerrissen ! Messe ! Icli gehe nicht. Kranlc 

etc. Meine Seele trachte ich aber zu Gott erheben ! 

Pesther Deputation. Hajnik Pál* a's Redner. Ihr Ausdruck ist 
düster befehlend — Vasváry . . . quel charmant garzon (St. Juste !) 
Kossuth antwortet (er erscheint mir wie ein Prophet — oder so 
etwas): »Becsülöra etc. Pesthet etc. de az itteni törvényhozásnak 
parancsolni nem fog !« Er war sublime ! 

Bei Louis Batthyány. Er scheint kein Organisations-Talent zu 
habén. Ich soütenire ihn ehrlich ! — Bei Karoline K[árolyi] ^ : »Es 
geht zu scluiell ! ! !« Ich : Ahá Madame Pecsonch . . . Vous trouvez 
cela ! Jetzt sage ich : fórt, fórt, so schnell es gehen kann ! Ich woUte 
dieses schnelle Tempó nicht. Hab ehrlich gehalten. Ihr* habt es zu 
wegen gebracht. ííun muss nian, wie ein guter Kutscher zwischen 
die »Durchgeher« hineinschnalzen, damit Keines falit etc. Sie wer- 
den vielleiclit im Tal stehen bleiben. 

Es ist Dániel® xmd Dénes' bei uns. Ich setze mich von mor- 
gen aji auf 3 Speisen. etc. Zu Félix Z[ichy]. * — Mama Mesko und 

» Széchenyi aláhúzásai, i" Olvashatatlan szó. 

1 Vegyes ülés. 

* Kerületi ülés. 

3 Gróf Pálffj- József kerületi táblai ülnök és gróf Haller Ferencz, az ellenzéki 
Batthyány Lajos tülheves, izgató hívei. 

* A késó'bbi rendészeti orsz. főnök. — Vasváry Pál, az ifjúság ismert vezére. 

* Gróf Károlyi Györgj-né szül. Zichy Karolina. — Széchenyi a német szo- 
kás szerint a férjes nö keresztneve mellé mindig férje nevét teszi. — Gróf Károlyi 
Györgyné benső viszonj'a Batthyány Lajoshoz ismeretes. 

* Valószínűleg tollhibával van dolgunk s Dániel helyett Emánuelt akart 
Sz. írni ; gróf Zichy Emánuel azelőtt őrnagy, Sz. sógorasszonyának öcscse. 

' Gróf Széchenyi Dénes, Sz. kedvencze, bátj-jának Lajosnak a család senio- 
rának ekkor 20 éves fia. Később 1861-ben a felirati vita alkalmával mondott beszé- 
deivel tűnt föl. 

* Gróf Zichy Felix, Emánuel öcscse, akkor Vasmegye administratora. 



1818. MÁRCZIUS SZEPTEMBER 277 

Irene . . .^ erschrockon : »der Mond ist bIutrot«. Es ist wahr gewesen. 
Mondfinsíerniss ! ! 

Et la graude cométe toute rouge ! 

Le papé en tremble et le peuple effrayé 

Croit que les vins manqueront cetté aimée ! 

Voltaire.^ 
Marié Viczay^ soll aus Schreck irre reden! 
Wer ist Ursache an Allém dera ? Alléin Keiner ! Umstande ! 
/cA* braclite Licht . . . B[atthyáiiy] und K[ossuth] Feuer in unsere 
Institutionen. 

20. [Mdrz]. Zirkel und Sitzung . . . Alles pro forma. — Beendigt 
wird : durch Batthyány L. — Kossuth . . . und das Fátum 1 — 
Mitarbeiter sind : Szemere, Eötvös J., Pázmándy. Es kommt Deák an. 
— sehe ilm vom Appartement des Grilmie . . .* der mit mir sinceri- 
siert . . . Abbé Mayer bei mir . . . »"Was soll der Fürst E[sterházy] — 
und wie sieht es aus ?« )>Er soll warten^, jetzt nichts raachen — und 
mir sein Haus in Ofen imi 50 tausend fi. verkaufen.* Wir lében bereits 
ganz eingezogen ; das Einziehen * geht aber nicht so leicht . . . Zir- 
kel etc. etc. Bis spát Abend bei Louis B[atthyány]. Sie habén Aengsten. 
Juden werden verfolgt. — Unheimlich ! 

* Széchenyi aláhúzása. 

^ Gróf Zichy Henriknek, Mosón megye főispánjának, Sz. Istvánné mostoha- 
fiának a felesége, szül. báró Meskó Iréné. 

* Az idézet, mint velem közölni Echhardt Sándar barátom (a kinek meleg 
köszönetet mondok) szíves volt, a )>Pucelle«-böl való, de el van ferdítve. A Pucelle 
e helye (XI. ének, 226. s köv. sorok) így hangzik : 

Ainsi Ton voit dans la profonde nuit 

Une cométe, en sa longue carriére, 

Étinceler d'une horrible lumiére. 

On voit sa queue et le peuplo f rémit ; 

Le papé en tremble et la térre étonnée 

Croit que les vins vont manqner cetté année. 

' Gróf Viczay Károlyné szül. Bellasi-Khuen Mária grófnő. V. ö. a 4. old. 
5. jegyzetében mondottat. 

* Gróf Grünne KároljTiak, István fó'herczeg főudvarmesterének szállása 
ablakából látta Széchenyi Deák megérkezését Pozsonyba. 

* Mayer útján is tárgyalt Esterházy Széehen3nvel a ministcriumba való 
belépése végett. 



278 NAPLÓ 

21ten [Mcirz]. Zirkel. Man fürchtet sich . . . Bécsi gyújtogatok ! ! ! 
Nalie zu einer Panique ! Hunkár proponiert Statárium ! Ich soutenire 
es. Aadrássy Gy . . . ist dagegen. Ich breche gegen ihn aus.^ 

Úrbéri hat aufgehört. Kossuth eltörlötte. Ez az egész igazság ! ! 
Mint ő mondja ! — Denen Hetzern, Haller, Pepi Pálffy etc. geht 
das Licht auf . . .^ Sie möchten weinm . . . Ich muss darüber lachen ! 
Marié Viczay wird darüber verrückt. heilige Nemesis ! ! ! Wir 
allé sind in Deiner Hand ! Chaos . . . ganzliche Auflösung. 

22ten [Marz]. Ich erschrecke über meine Ruhe ! Zirkel . . . Nach- 
mittag Conferenz;. Ich mit Bíró Elnök ! — Die Jujaráten [így], 
Ottó Z.". á la tété . . . spielen keine Komödie. 

Kovács L.' von Pesth 20ten 1. M. In der Früh : Istennek hála 
minden rendin ; nachmittag : minden oda van ! 

Die Fürien die Louis B[atthyány] und Kossuth geweckt, kehren 
sich schon gegen sie. Der )>Ministergróf« soll nun AUes ! — Kossuth 
verwickelt sich etc. Reaktion von allén Seiten. — Der Adél wird 
sich verteidigen ... (I ?) * 

Leopoldine Szécsen, spater Emilie Z[ichy] . . .* zu mir : »Das 
ist doch eigentlich Ihr Werk !« 

Mich werden alsó die Fürien auch peitschen ! ! ! was hab' ich 
darauf zu sagen ? 

Mein Wille war rein und edel ! Ungarn musste untergehen. Der 
Adél vermehrt sich in Infinitum ! Teilt alles ; zahlt und gehoreht 

» Lehet F-nek is olvasni. Hiábavaló idővesztegetés volna a névnek utána- 
járni akarni. Ha Z, tán Zichy Oltó. 

1 Mindez — épp úgy mint a márczius 19-iki bejegyzés végén gróf Zichy 
Henrikné és gróf Viczaj-né ijedelme — az ismeretes pozson\-i zavargásokra s gyuj- 
togatásokra vonatkozik. 

- L. föntebb a 276. lapon a 3. jegyzetet. 

» Kovács Lajos, Széchenyi jobbkeze a Tisza-szabályozásnál s ministeriumá- 
ban. Széchenyi politikai működése utolsó éveiről írt szép műve ismeretes. 

* Ez és a következő sorokban Sz. egyes ismerősei részéről megnj-ilatkozó 
aggodalmak főleg arra vonatkoznak, hogy márczius 22-ikén a Honvédelmi kérdés 
tárgyalásakor a népnek fegyverrel ellátása határozatba ment. Ezt a conservatívok. 
pl. Babarczy, hevesen ellenezték. Mint látni fogjuk, Sz. sem valami nagj-on lelke- 
siUt efféléért. 

« Gróf Zichy Felixné szül. Reichenbach Eniilia grófnő és gróf Szécsen Ká- 
rolyní szül. Honrichs Leopoldina bárónő. 



18i8 MÁRCZIÜS — SZEPTEMBER 279 

nicht ! Das musste ad absurdum füliren — besonders seit dem dass 
Petkovics die Votisation stabilirt ! 

Ich handelte weder aus Rache, nocli Ambition. Ich war ein 
reiner Reformer — hetzte nie ! Gott vergebe mir meine Sünden ! 

Konferenz bis 9 Abends. Kossuth lasst sogar die Koraitate 
zusamnienfliessen ; a képviseleti rendszer végett . . . Der Sóidat 
soll auf die Verfassimg schwören ! Diess letzte Bánd aucU auf- 
lösen ! ^ 

War bei Deák ! Gott . . . wie verándert ! ! ! Was geschieht 
jetzt ? 

Louis B[atthyány] geht mit Deák den 25ten nach Wien, um sein ' 
Ministerium durchzufiüiren. — Das wlrd nicht gehen . . . denn das 
grosse Argimient »Ja« zu sagen, die Furcht, hat wenigstens für den 
Augenblick aufgehört ; Louis B. wird demnach, froh, sich aus der 
Klemmé, in die er kam, zu retten, abdanken und das ganze Ódium 
auf die Wiener Regierung werfen 1 — Ich hoffe nicht, dass sie, 
Batthyány und Deák, raich mitnehmen werden wollen, denn dann 
ficl das Odiura auf mich.^ Ich würde nicht gehen. 

23ten {Márz\. Die Fürien nahen sich auch schon mir ! Ich ver- 
kaufe meine Wolle 1848 an Löwenst[eiii] mit 90 fi. — Ein tausend 
Darangabe . . . imd 9000 fi. gleich * schicken ! ? Das wird er nicht 
tun ! Ein walues Terno ! 

Gott ist gerecht ! Ich will mit Resignation Deine Schláge 
tragen ! 

Ich praesidiere im Zirkel. Louis B[atthyány] kommt zu mir . . . 
Ich soll ihn nicht stecken lassen etc. und pont et chaussé ^ nehmen. 
Ich sage »Sie vous avez besoin de moi : oui !« — Jetzt hab' ich mein 
Todesurteil unterschrieben ! Ich komme gewiss imter das Messer ! 

* Sz. aláhúzásai. 

^ Szükségesnek tartom itt az alkalmat megragadni és ismételni, hogy ha 
én a jegyzetekben minden esemény magyarázatára — bár még oly rövid is — 
kiterjeszkedném, a mire Sz. kurta schlagwortszerű följegyzései utalnak, akkor a 
jegyzetek összegének terjedelme a Napló szövegének kétszeresét is fölülhaladná. 
A legtöbb esetben föl kell és föl szabad tennem a Napló használójáról, hogy a 
följegyzéseket az események keretébe a legismertebb irodalom alapján be tudja 
illeszteni. 

2 Azaz a közlekedési ügyek. 



280 NAPLÓ 

Spáter . . . Aviticitát . . . Ich )>Sicuti possidetis !<(^ Louis B. liest 
seine Minister vor . . . Bei meinem Namen ... der grösste Applaus í 
Ich fühle mich vernichtet ! 

Louis B. fragt mich, ob ich nicht nach Wien, mit ihm imd Deák . . . 
pour negocier l'affaire. — Ich : nein, mert nem hisznek ! Ich rede mit 
Vay M. wegen Centraikraft. 

Nachrichten von Pesth sehr schlecht, Pulszky ^ : sie habén den 
sajtótörvényjavaslat auf öffentlichem Platz verbrannt. Desto besser 
von Oedenbiirg imd Eisenburg, wu der Bauer weint und der Edel- 
raann sich edel zeigt ! 

Allé Leute gratulierm mir^\ Babarczy* aufrichtig : én bánom 
hogy Excellenciád beléállott a minisztérimnba, mert most tán nyer 
némi stabilitást. — 3 Uhr Zirkel . . . Qy2 wieder. Deák erscheint, 
spricht viel aber gut*. Lege mich bald nieder. 

Kossuth kann kein Amt annehmen, bevohr ihn das Komitat 
nicht entbindet ! 

Louis B. wlll Kossuth und Szemére nach Pesth senden. Sie solleu 
— sagt er — die Furiosen calmiren ! Kossuth geht nicht. Szemere : 
»Ich soll eine Déclaration gebén dass, ich ellenzéki (!?)<i^ — Szemere 
geht ! Wfrd entweder gehángt oder er betrügt uns ! 

24ten [Márz]. Stafette von Pesth um 3 Uhr früh angekommen. 
Garnichts driim ! Kovács imd Tasner sehr impressionable. 

lm Anfang wird alles gut gehen . . . Die Wehen kommen spáter. 

^ Sz. aláhúzása. 

' Deák Ferencz is e mellett volt. V. ö. Zichy A. Gr. Sz. I. beszédei, 567. (Ez 
az elv az ősiségi törvényjavaslat táigyalásakor azt jelenté, hogy a kártalanítás 
stb. kérdéseinél a nemzeti javak actuaUs birtokosai vétetnek egyedül tekintetbe, 
a birtokra különben virtuális jogokkal bírók, tehát az ősszerzö többi leszármazottai 
pedig nem számítanak.) 

- Pulszk}% mint tudjuk, épen a sajtótörvény eUeni ellenszenv tolmácsolá- 
sára jött fel Pestről Pozsonyba, a csendbizottmány fölkérésére. 

' Babarczy Antal, a conservativok egyik vezéregyénisége, csongrádmeg}-ei 
követ, később báró. 

* V. ö. Kónyi, Deák F. beszédei (2. kiad.) II. 207, köv. 

' Tán azt akarja e bejegyzés jelenteni, hogy Szemerének Széchenyivel valá 
beszélgetése szerint a pesti radicalis mozgalom vezetőire, a kik a »reactiótól« 
tartottak, jó hatással volna, ha Széchenyi valami nyilatkozatban kijelentené, 
hogy ő is i>ellenzéki« érzelmű, vagj-is nem tart a conservativ »reactionarius« 
elemekkel. 



18i8 MÁKCZIUS— SZEPTEMBER 281 

Weil Wien luigesimd war... Der Embanas mit den Advokaten* 
etc. Was sollen diese mit den bestén Willen ? Ich werde mit Kossuth 
ziigleich gehángt. Vasváry •^ spricht von Guillotbie ?? Die Geldkrisis . . . 
die kommen muss, bringt ims imi ! ! Onnan veszik a hol van ! 

Bercsényi Jájios : * ))én semmit, de semmit sem kívánok*. — 
Ej, Ej ? Je ne soiipe jamais ?* Zirkel . . . Kossuth sagte Vasváry »ki 
Pestennem engedehneskedik, függni fog«. Szemere wird's ganz un- 
heimlich . . . Piüszky nach Pesth. Louis B[atthyány] imd Deák nach 
Wien ! * L[ouis] B[atthyány] wird abdanken ! ! 

)>]yian soll die Revolution nicht aufhalten* — wie weit aber? 
Nemesis ! Ich bin sehr ruJiig ! Mich trieb in meinem Patriotismus 
kein unreiner Gedanke ! Ich war ein Reformer. Hetzte nie ! Jesus 
Christus lelirte Liebe ! Sie gingen so weit, eine Autodafé zu machen ! 
Warum hatten sie denn meiue Lehren — ich der ich im Vergleich ein 
ráudiger Hund búi — besser befolgen sollen ? Ich sagte : »Besseít 
unsfl. — In Wien tatén sie es nicht — Kossuth — habén angezun- 
den ! (?) 

Die Sachen stehen so, dass man andere oder sich selbst ver- 
missen muss. Hangén oder gehangt werden ! Eine peinhche Alter- 
native ! 

In Mailand ist alles aus dem Leim gegangen ! Jetzt ist mir voll- 
kommene Auflösung mivermeidlich. 

In Wien wird man das Ministerium Batthyány nicht ratüiabiren ! 
Wie kann man das glauben, dass die Dynastie Kossuth zimi Finanz- 
Minister erlauben wird ? Sie verliert lieber Ungarn ! Wird seinem 
Schicksal überlassen. Finis Hungáriáé. 

Es ist nicht Bosheit, übler Wille . . . Rebellion mit der man zu 
tun hat . . ., aber Fanatismus, Fieber-Wahii etc. Kossuth sagte neulich 
»a szellemet nem lőhetni agyon«, — nachdem er Vasváry mit »Auf- 
knüpfen« drohte. 

Bei Tony B[atthyány]. Finde Karoline K[ároIyi] ... die ich vor 

' Sz. aláhúzása. 

1 Czélzás Bachra, a ki keresett ügyvéd volt. 

2 Vasváry Pál, az ifjúság ismert s gj'ászos véget ért radiealis vezére. 

* .\z ismert politikai író, udv. kamarai tanácsos (Kazinczy F. unokaöcscse), 
ki 48 elején nyugalomba vonult. 

* Batthyány és Deák javaslatára írta meg Bécsben István föherczeg nádor 
márczius 24-ikéró'l kelt nevezetes előterjesztését Ferdinándhoz. 



282 NAPLÓ 

der Lidi Csáky ^ auf die Stirne küsse ! Es wird eLne ungeheure 
Oeschichte sich hieraus entwickcln. — Es war diunm. — 

Nachmittag kein Zirkel. Sitzung bei den Magnaten. Eötvös 

Teleky.^ Wie wüthend imd verrückt, ganz »Moiitagne !« 

Bei Lisi B[att}iyány] ^. Nemesis hat aueli sie gepackt. Paul Al- 
mássy auch ein Gamin . . . wollte das IMilitár verf ühren ! Jetzt * basirt 
er seine ganze Hoffnung auf das Militair. Spiele Whist bei Félix.* 

25ten [Márz]. Sehlafe rujiig und sajift ! Ich hoffe^ nichts mehr ; 
TJngarn ist sterbend ! Gott wollte es so ! Es ist die ungarische Race 
vielleicht unverbesserlich, nicht zu veredlen ? ! 

Heute ist mein leíztes Prásidium ! Und höchstwahrsclieinlich 
ist der Landtag heute beschlossen . . . Denn ich kann nicht glauben, 
dass man in Wien das Ministerium Kossuth und Batthyány annimmt ! 

Und was dajui ? . . . Ich ziehe mich zurück. Es war klug von mir 
jetzt nicht nach Wien zu gehen. 

Von Löwenstein 10,000 angekonunen ... 4 Pferde verkauft ! 

Die Evénements sind nicht aufzuhalten ! Der Etwas hat, stirbt 
keinen natürlichen Tod ! Eddig fognak a dolgok leperegni ! 

Justiun et tenaceni etc. das muss man sich nun stets wieder- 
holen ! 

Wo ist bei uns Ungarn ein »Anhaltspunkt<(? In unseren Bergen ? ? 
Nein ! In unseren Steinwállen imd Háuseru ? Kein ! In unseren 
Sitten, Tugend etc ? Nein ! Es nmss * ganz ablaiifen ! Gottes Wunder 
kann alléin retten ! 

Der kommende April wird nicht ablaufen, ohne dass eine Guillo- 
tine in Pesth établirt sich. ]VIan wird von Wien au? Ungarn seinem 
Geschick überlassen und es endlich erobern, okkupieren etc ! Magyar- 
ság sírja ! Ihr Götter, lasset mich friüier, auf ewig einschlafen ! 

Soeben gehe ich in Zirkel. 

^ Sz. aláhúzása. 

^ Özv. gróf Csáky Istvánná szül. gróf Lazansky Ludmilla. — A két előbbi 
Batthyány Lajosné szül. Zichy Antónia grófnő és nővére Karolin (gróf Károlyi 
Györgj-né). 

2 Gróf Teleky László hevessége, túltüzes politikai temperamentuma ellen 
máskor is tesz kifogást Sz. 

' Gróf Batthyány Imréné szül. gróf Mailáth Eliza, napa a következő sor- 
ban említett, jól ismert Almássy Pálnak. 

* Gróf Zichy Félix, Sz. Pál, Sz. István bátyja nejének testvéröcscse. 



1848 MÁRCZIÜS SZEPTEMBER 283 

Heute ist Ungarns Schicksal entscliieden ! Wird Batthyány iind 
Kossuth in Wien nicht akceptirt — Oh sonderbare Fügung des 
Geschichts — so ist Ungarn verloren ! 

Fel a fővel ! Nemest, delit szomjazott lelkem mindig ! Am mitől 
-aertsak tehát ? Tarnóczy scheint — im Anftrag von mehreren — eine 
tspéce Hintertür . . . aus * die an die Bauern gemachten Koncessionen 
zu vernichten. Kossuth ; Bónis reden dagegen. Ich sehe die Gefahr . . . 
wenn das ins Publicum kommt. Ich bitté : er soll zerreissen. Ich tue 
es sonst selbst. E; zaudert — und so zerreisse ich's ! i . . . wie hart ! 
Ich heurtii-e ihn. Er : dass hátte ich von Ihnen nicht gedacht ! Das 
ist meine Sentenz : á la Lanterne ! . . . Ich fühle mich vernichtet ! 
Ich merke dass ich nichts ^ tun sollte. Das teuflische Spiel das sie spie- 
len . . . verstehe ich nicht. Ich suche ihn auf . . . sehreibe eine 
Apologie. . . mein Gemüt ist aber en compotte. 

5 Uhr Nachmittag Zirkel. Ich prásidire mit Bíró zum letztenmal. 
— Es verlautet ; Kossuth imd Mészáros in Wien nicht akceptiert. 
Judex 2 wird berufen. — ... 

Wenn nmi nádor und Batthyány abdankt . . . was soll ich ? *' 
)>Mitgefangen mitgehangen.« Wo soll ich's erwarten imd verdienen ! 

Spiele mibt bei Félix Zpchy]. 

26ten [Marz]. Kovács Lajos tritt ein ! ! In Pesth alles ruhig ! ! ? ? 

Zirkel . . . Szentkirályi elnök ! . . . Ich kann mir nicht denken 
dass sie in Wien Kossuth annehmen? Ausser es geht ilinen sehr 
schlecht. 

Nachmittag Zirkel. Kossuth nimmt die Wahlqualification vor . . . 
olme Batthyány imd Deák abzuwarten ... á la carte von Eötvös 
und ohne mich zu rufen.* — Kossuth : »Nem tudom Bécsben mit 
csinálnak ! ezek az urak nem tudják az időt érteni !« etc. Eine 



' Helyesen igy kellene a mondatnak hangoznia : von einer espéce Hinter- 
tür aus. '' Sz. aláhúzása. 

1 Sz. a márcz. 25-iki kerületi ülés elnöH székén széttépi Tarnóczy Kázmér 
nyitramegyei követnek szabályellenesen kinyomatott módosítványát az úibériség 
retrográd változtatása végett. A drámai jelenet a Pesti Hírlapból olvasható volt. 
De mennyire bánta a lelkiismeretes Sz.-t e szükséges, de erőszakos eljárás : azt 
naplója következő soraiból tudjuk meg. 

2 Az országbírót mindig egyszerűen Judex szóval jelöli Sz. — Országbíró 
«kkor Mailáth György volt. 

' Kossuth ily önhatalmú lépéseiről többször panaszkodik később is Sz. 



284 KAPLÓ 

halbe Stiuulc drauf kommt Telegramm ^ Nachriclit von Eizherzog 
Stephan — mit Balsam ! Ich erstauae. Jede Karte, die Batthyány und 
Kossuth setzt, gewinnt ! ! 

Klosterneuburg ^ wird von den Bauern gedrangt etc. Wird dieses 
Glück fortdauern ? Ich kann's nicht glaubcn. — Speise bei Félix 
Z[icby]. Whist!^ 



27ien [Márz]. Ich fühle mich rassurirter. Die Leute werden sagen, 
ich spielte meine Karten fein, á la Talleyrand ! . . . Weil ich jetzt 
Minister bin . . . und würde Apponyi gesiegt habén, auch dasselbe 
geblieben wáre. Ich spielte aber nichts. *" Bennem »ügyszeretet« volt 
a vis motrix — ez vezetett . . . azért estem és esem lábaimra és nem 
seggemre ! 

Vor- und Nachmittag Zirkel. Grosse Deputations-Konferenz in 
welcher Madarász seine Zahne zeigt — aber niedergeschlagen wird. 
Bónis tapfer gegen ihn. Wann Szabó M. starb ! ^ 

Schlechte Nachrichten aus Italien. Pesth ist ruhig. Nyáry gehorcht 
dera Szemere luid Klauzál nicht ! Es war ungeschickt Vay M. nicht 
anstatt Szemere zu nehmen. In Wien, schi'eibt der )>Telegraph«, ist 
alles gut ! Whist bei F[elix] Zichy, die sich an die Verháltnisse 
gewöhnen." 

28ten [Marz]. Zirkel und Regnicolar. Louis B[atthyány] kommt 
von Wien. Ministerkonferenz bei ihm. Es waren extra Pázmándy 
und Szentkirályi auch da. — Gott, welche Körperschaft ! 

Elende Hazard-Spieler Dinteudiebe ! Wortflibustiers ! — 

Louis B[atthyány] — sprach einlenkend (!) : Jó odafenn a hangulat 
etc. — ich habé mich ^ gehört — aber zu spát. — Kossuth : »csak 



• Márczius 26-hoz még ez a szélbejeg^-zés (.jel nélkül, mely mutatná, hová 
tartozik) : Die Nemesis packt sehr vicle Hetzer. ■> Sz. aláhúzása. ° Márczius 27-hez 
még e széljegyzés (jel nélkül, mely mutatná, hová tartozik) : Metternich wird 
auf niedrige Art gepeifscht ! Ich konnte für ihn nicht sprechen. 

^ A Bocs melletti hatalmas és ősrégi ágoston-rendü kolostor földesura volt 
a legtöbb szomszéd községnek, melyek parasztjait bécsi demagógok lázíták a jó- 
indulatú kolostor ellen. 

' Közelebbi részleteket e Madarász-epizódra nem találtam. Bónis Sámuel 
ellenzéki szónok, Szabolcs követe, késóljb államtitkár Deák mellett. 



1S4S MÁRCZirS — SZEr'TEMBEK 285 

még egy hétig szolgáljon a szerencse !« Wirklich eine erhabene Poli- 
tik ! ! Deák stutzt und Fürst Esterházy nimmt nicht an ? Hm, hm. 
Jósika ^ ist die bete nőire. Kossuth will ihn im Zirkel difamiren. . . 
Erzherzog Louis ^ abdiciren machen (!?). Louis B[atthyány] findet das 
jetzt * (!) nicht an der Zeit. — Szentkirályi : Ha Pesten összekoczczan- 
nak, mi embereink elszaladnak ! — Meine Aiigen begegnen die erstaun- 
ten Gesichter imd Blicke von P[epi] Eötvös. — Ich rede nicht. Gehe 
früher weg. Ich wette — sie haltén mich íür einen Verrater ! Bin ich 
cs ? No 1 ' Sowas ist nicht mein Handwerk ! Esse und bleibe zu Hause. 
Von meinen Lnpressionen in der Ministerkonferenz sage ich kein Wort 

— nicht einmal an Kovács ! — Ich an Deák : »Egy bizonyos, hogy 
minket vagy fent vagy lent felakasztanak* — und ich komme dazu 
wie Pilátus ins Credo. 

29. [Mdrz]. Schlafe wie ein Murmeltier ! Zirkel. Es wird Alarm 
geschlagen ! Warum? i>Schlechte Resolution.** Terror panicus an 
vielen Gesichtern. — ■ Ich bin resolut, schreibe ruhig an einem Zeitungs- 
artikel. 

Erzherzog lasst das Ministerium kommen. Batthyány dankt ab 

— wir auch. Erzherzog bittet. Wir gebén nach — wenn er mit uns 
cause commune in Lében und Tod ! Wir habén Mühe die Jugend zu 
beschwichtigen. Resolution wird vorgeschlagen. Erzherzog macht 
eine Declaration etc.^ Esse zu Hause ganz einfach. Árgere mich sehr 
gegen Kovács Lajos, weil er die Wiener Ratgeber »Verráter<( nennt ! ? 
Wenn auch solche Köpfe halluciniren . . . dann ist's aus ! 

Zirkel. Kossuth macht den Erzherzog Ludwig henmter . . . sagt : 
es wird ohne Blutvergiessen nicht abgehen. — Zu Louis B[atthyány] 

* Széchenyi aláhúzásai. 

^ Báró Jósika Sámuel erdélyi udv. kanczellár, az udvari párt magj-ar feje. 
Kossuth öt és Apponjrit másnapi nagy beszédjében proscribáltatni javaslá. 

^ Tudvalevőleg a Konferenzrat elnöke, a »beteg<( császár helyettese és alter- 
egója. 

' Megjegyzem itt mindjárt az első alkalommal, hogy e szót Sz. soha nem 
használja magyar indulatszó értelmében, hanem mint angol szót angol »nema 
értelmében. Erre ügyelni kell a napló olvasójának. 

* A márczius 28-Lki kir. leirat a közös költségek arányos viselete s a felelős 
ministerium hatáskörének szabatosabb meghatározása stb. dolgában. 

* Ez a márczius 29-iki nyilatkozat már Horvát Huszonötéve Hl. köteté- 
ből ismeretes. 



286 sAPLó 

Ministerial-Konfereoiz. Die Nationalgarde — oder eine Fraktion davon 
ging in die Wohniuig von Mesko, den Zsedényi,^ der zum Glück weg 
war, zu Kede zu stellen, warum er die Kesolution unterschrieb. 

MitternachC Soeben komme ich von Ministerconseil. Allé meine 
Hoffnungen sind geschwunden. Wenn Gott nicht hilft, so wird die 
französische Eevolution von 1780 und 90 zu der gehalten, die sich bei 
uns entwickeln wird, als ein unschuldiges Lustspiel, als eine Local- 
posse erscheinen. 

Karoüne K[árolyi] brüstet sich und lacht darüber, dass ihr Vater 
wütend ist und ihr nebst Zuchthaus jeden Tag 25 Stockstreichen 
gerne gönnt. Sie lachen über die jungen Leute die zur Mesko hinauf 
sind . . . Zsedényi aufzusuchen. — 

Gustav und KasimirB[atthyány]ergiessen ihre Gallé gegen Metter- 
3iich. — Kossuth verlangt für die Jugend Waffen. Latzi Teleki : »én 
ha lemegyek Pestre, nem hogy kalmirozzak, de lázítani fogok*. 
Deák deklariert sich krank, könne nicht nach "Wien gehen. — Páz- 
mándy imd Pepy Eötvös ermessen die Tiefe des Abgrundes in wel- 
chea wir türzen müssen. Louis B[atthyány] macht Toilette und 
geht in eine Soirée ! 

SOsten [Márz]. Ganz ruhig geschlafen ! Dass ich * unter das Messer 
komme, darán zweifle ich keinen Augenblick. Was dabei piquant ist, 
das ist, dass Kossuth etc. wenigstens »für seine Meinung* sterben 
wird, ich aber für eine Doktrine, die ich stets bekámpfte. 

Ich habé Intention, die gestrige Zsedényiade im Zirkel vor- 
zubringen ! Wird das nicht der erste Schritt zur Lanterne sein ? 

Wir * gehen nach Wien, wenn man uns rufen wird ! Est-ce qu'on 
le fera? 

Gestern sagte Kossuth nicht mehr Tekintetes Rendek, sondern 
Uraim ! Welch' Zersetzer ! Bei Louis B[atthyány] raucht er Zigarren. 
Louis B[atthyány] ist darüber ergrimmt. Jetzt * ist Kossuth der Führer. 

' Sz. aláhúzása. 

* Zsedényi Eduárd, mint tudva van, kötelessége szerint (udv. tanácsos és 
referens lévén a m. kir. udv. kancelláriánál) cllenjegj'zé a márczius 28-ikikir. leiratot, 
mely a márczius 17-iki kir. leiratban megadott alkotmányos jogokat megnyirbálja. 
A demagóg elemek ezért a Pozsonyban időző (ő hozta t. i. a márczius 28-iki leira- 
tot) Zsedénj'it halábra keresték. így keresték báró Meskóné, gróf Zichy Henrikné 
anyjának a lakásán is. 



18*8 MÁRCZIÜS — SZEPTEMBER 28T 

Seit gestern glaube ich, wird es Louis B[atthyány] nie* Er ist sogar 
ein miserabler Teufel. Vielmelír ein Henkersknecht und Polichon, 
als ein Ariman ! 

Nous ferons naufrage dans une crapodiére! A la boiiheur ! Diett 
est grand ! 

Ich bringe die Zsedényiade ira Zirkel mit Anstand vor. Deák und 
Szentkirályi und Bónis und Tomcsányi auch.^ — Madarász stemmt 
sich dagegen. Kossuth schweigt. 

Es wird telegraphirt, wir : Louis B[atthyány], Deák, Eötvös und 
ich sollen koramen. Ich füJire Eötvös, B[atthyány] führt Deák. Diese 
kommen 1^ Stunden früher an, als wir. Den Gedanken, dass wir nur 
dann nach Wien gehen, wenn nian uns * in die Konferenz ruft, hatte 
ich . . . Steigen ab Matschacker Hof.^ 

Sind bereits in der Burg. Wir gehen in die Konferenz. Erzherzog 
Franz, links herum Erzherzog Louis, Louis B[atthyány], Deák, ich, 
Eötvös, Bartal, Szőgyény, Erzherzog Stephan. — Wir sprechen alie, 
— jeder in seinera Génre gut. Es erinnerte an das Bild der Banditen 
von Terracina, die einige Kamaldulenser geraubt . . .^ Um 1 Uhr gehe 
ich mit Louis B[atthyány] in das Kasino. 

Slsten [Mdrz] bei Louis B[atthyány]. — Erzherzog Stefan . . . 
Zsedényi. Wir habén Angst, dass man veránderte. Erzherzog ergiesst 
sich: )>Ich scheisse Euch auf den Palatin!«... Sie gebén sich 
zufrieden. Sie gehen weg — ich bleibe. Láng bei Fürst Paul Esterházy. 
Ich willihn béreden, dass [er] die Mnisterschaft annimmt. Jetzt ist der 
Platz von Fürst Esterházy in der imgarischen Barke ob es untergeht 
oder etc. Fand Apponyi bei ilim. Ich glaube, Falschheit an ihm bemerkt 
zu habén. Bei Louis und Paul.^ Daher mit eigenen Pferden nach Press- 
burg. 6 lange Stunden ! Warimi noch keine Ráuber sind ? — Gehe 
noch zu Louis B[atthyány] imd Ellenzéki Kasino. 

* Sz. aláhúzásai. 

^ Sz. tapintatos fellépését és engesztelő ügyes beszédjét lásd Zichy A.. 
Sz. beszédei 569. 

^ Ez a régi hotel a belváros legközepén, hajdan a magyar előkelőbb társa- 
dalom kedvencz szálló-helye, 1920-ban megszűnt létezni. 

' Ez a hasonlat Sz.-nek tán a legpregnánsabb kifejezése arra, mennyire 
gyűlölt ö minden erőszakos forradalmi lépést. 

* Sz. István két testvérbátyja. 



288 NAPLÓ 

Isten April. Zirkel luid Magnatensitzung. Ich briiige zu wegen, 
dass die beiden Tafeln zum Erzherzog ins Grassalkovich-Palais gehen.^ 
Kossuth raacht eine Kede und Erzherzog bittet mich : ich soU die Dank- 
Adresse, die Vidos - gemacht, durch eine bessere ersetzen lassen. Ich 
gehe zu Kossuth und verui'saehe, dass Pázniándy. Deák und Szent- 
királyi hinkommen. Madarász erscheint aus eigener Maehtvollkommen- 
heit. Szentkirályi wird's machen. — Bei Louis B[atthyány] und Paul 
Zichy um Paul Esterházy gut empfangen zu inaehen. 

Kachmittag . . . Sitzimgen . . . Enfin . . . wir stehen^ heute mit 
€twas mehr Chance des Gelingens als wir vor einigen Tagén hatten. — 
Paul Esterházy kommt an. — Ich mische niich in nichts, was mich 
nicht angeht. Fühle mich müde. Arbeite zu Hause. Lege mich 
jiieder. 

2tm [April]. Schlafe wie ein Murmeltier. Mayer und Fürst Paul 
Esterházy . . . Er kann sich nicht entscheiden ! . . . Zirkel. Sitzung. 
Früher nagy isteni szolgálat auf der Kaiser (?) Wiesen. Ich zeige meinen, 
Gesetzartikel 3 an Kossuth imd Deák. — Es flattert alles ausenander, 
weil es schön ist. Schedelberger — mein Leitseilpferd — todt ! Nach- 
mittag Zirkel. Kossuth wie ein sublimer Narr ! — Alles zusanmien- 
fliessen — Madarász überflügelt sie allé. Kossuth und Szentkirályi 
mtissen starker laden ! ! 

Gehe spazieren um 9 Abend. — Deák, Pázniándy hope* dissolute. 
Ich gehe zu Louis B[atthyány]. Finde ihn in Schlafrock . . . zwischen 
Tony imd Karoline 1 ^ — )>Ich bitté, organisiere und halté Minister- 
conseil ete.« »Was hilft es !« Kossuth macht was er will . . .^ Der 

' Sz. aláhúzásai. 

1 Sz. beszéde Zichynél 571. 

^ Vidos József Vasmegye követe. 

* Ez a »törvényczikk« azaz törvényjavaslat a Kovács Lajostól fogalma- 
zott nevezetes »Javaslat a magyar közlekedési ügj- rendezéséről* alapján 
készült. Lásd Lipthay Sándor, Gr. Sz. I. műszaki alkotásai 121. és köv. 1. a hol 
az idevágó irodalom is idézve van. 

* E szó olvasható scope-nak is. Tehát vagj' vérmes, zabolátlan remény, vagy 
vérmes, féktelen czél. Azt hiszem, Pázmándy személyéhez a vérmes remény job- 
ban iUik, mint féktelen czélok. 

' Batthyány Lajos neje és sógornője. 

* E nyilatkozat Kossuthnak és Sz.-nek a megyékről szóló törvén}'javaslat 
fölötti nézeteltérésére vonatkozik. 



ISiS MÁKCZIUS — SZEPTEMBER 289 

Kúthy^ betrügt mich auch etc. etc. Ó Istenem, hová jutánk vagy 
inkább sülyedénk . . . Fürst Paul Esterházy hat endlich angenommen ! 
Zu Victorie Keg[levich] ?^. — Bin so matt, dass ich schlafen gehen muss. 

3ten [April]. Sdilafe tief ! Bald x'ielleicht noch tiefer ! Zum Erz- 
herzog :^ »Louis B[atthyány] hat mich wegen Pancsova presscolé 
gesetzt, imd die Ausfuhr von Gold und Silber . . . bevor das Gesetz 
gebracht ist ! Ich gehe . . . aber nicht wegen oben,'' aber weil man 
init Euch (Sie aiisgenommen) nicht gehen kann. Und der Kaiser ! 
Sie werden ihm das Messer auf die Gurgel setzen . . . das kann ich nicht 
zugeben. « 

Suche Kossuth auf, finde iJui nicht. Mit Pázmándy : »Ma elteme- 
tem Kossuthot.* »Ne tegye ! AVir müsten ihn souteniren !<i 

Louis B[atthyány] in Hinsicht der Komitate ganz meiner An- 
sicht. Kerület. Ich rede . . . gut aber konfus . . . Pázmándy malitios 
gegen mich. Kossuth radotiert brillant ... 

Ein Mixta. AJle sehr [sic !] Landtag in Pesth . . . bewilligt. Kaiser 
iommt den 9ten in Persona ! Endlich wird es * relegiert auf eine Kon- 
ferenz, die Bernáth Zsiga proponirt. Kossuth will den Adél auslassen . . 
Hunkár, Josipovich etc. etc. sind gegen ihn. — Erzherzog ... ist de- 
sperat.^ Ich will mit Louis B[atthyány] beschwichtigend reden : — 
Et iszt. — Um 4 Uhr bei ihm Konferenz ! — 



* Sz. aláhúzása. 

* Kuth}' Lajos, az ismert író, Batthyánj-i L. magántitkára, ministerelnök- 
•ségi irodafőnök. 

* Gróf Keglevich Jánosné szül. gróf Folliot von Crenneville Viktória, férje 
«kkor m. Mr. főudvarmester. 

^ A következőket István fó'herczeg mondja Sz.-hez. A pancsovai ügj' : Pan- 
csova kérelme, hog)' a határvidékből ki- s az anyaországba bekebeleztessék. 

* Az »es« alatt a magyar közigazgatás csiklandós kérdése értendő, mely miatt 
Kossuth és Sz. közt majdnem törésre került a dolog. Sz. e napi följegj-zései szépen 
kiegészítik a Zichy .\. Sz. I. Beszédei 572—96. lapon (s az alább id. Pesti Hírlap- 
ban) mondottakat. 

^ Talán idetartozik Széchenyinek e tájon, minden utaló jel nélkül beszúrt 
széljegyzete : Erzherzog. Ich habé meine allé gute Meinung über Erzherzog . . . 
verloren . . . Er ist ein furchtsames altes Weib. A legnagyobb valószínűség szerint 
a nádor nagj- aggodalmai a pancsovai és zimonj-i mozgalmakkal, a határőrvidékből 
való kiválásuk kívánságával függ össze. A megyei közigazgatás kérdése, mely- 
lyel Sz. e napi följegj'zései foglalkoznak, nem izgathatták a fólierczeget, de félt a 
bécsi hadügyministerium és katonai körök rosszalásától. 

Gr. Széchensi István döblingi bagyatélia. I. köt. 19 



290 NAPLÓ 

Kossuth, iiachdcm Louis B[atthyány] mit KuJie und Energi 
abdanken und ihm die Bildung eines Ministeriums übertragen will . . . 
Deák wi ein Gott spriclit . . . ich hingegen schweige, raacht Kossuth 
meine Proposition — in der Idee, er habé sie erfimden. Ganz finster 
und aiif einmal licht.^ 

Konferenz bei den Standén. Kossuth macht die Proposition, 

Deák dnickt los, Deák nimmt an ^ er ist mit sich zu- 

frieden. Es wird angenommen. Madarász den ich streichle, láchelt 
satyrisch : »csak az történt, a mit a gróf akart ! ... Én nem tartom 
jó pohtikának de, szükséges !« . . . Erste Konferenz bei Louis 
B[atthyány!]. 

4ten [April] Zirkel. Celibat soU bei katholischen Geistlichen 
aufhören. Kossuth und Sárkány. — Ich sehe heiterer in die Zn- 
kunft.2 

2te Konferenz bei Louis. Ich zum Erzherzog berufen. — 3 Dinge 
sind an denen das llinisterium scheitern kann. Recruten. Census von 
^/4 Session. Vota den Regimentem. — • Ich trage mein közlekedési 
törvény vor. — Gehe mit Deák spazieren. Er offen über Kossuth. 
Er gereizt und hart gegen Erzherzog Stephan. Er will ihn zwingen 
stárker zu sein.^ — Lege mich nach »Bart« früJi nieder.* 

öten [April]. Kovács Lai ® geht nach Pesth. Fehr ' kommt von 
daher. Fürchterliche Geldkrisis ... ist an der Tür . . . Begegne 
Beöthy Ödön der mit Wesselényi in der Früh ankam. Sie kommen 

" Olvashatatlan szó. 

1 Ez és a köv. kikezdés a Kossuth és Sz. közt közvetítő új törvényjavas- 
latra vonatkozik. L. a köv. jegyzetet. 

^ Talán azért, mert a megyei kérdés miatt Kossuthtal való összeütközése 
Sz. elégtételére elsimíttatott, mikor e napon »a megyei hatóság ideiglenes gyakor- 
latáról« való új törvényjavaslat elfogadtatott. Zichy A. id. h. 577. 

' V. ö. Sz. erősen elítélő (t. i. a föherczeget elítélő) széljegyzetével április 
3-ikához. 

* Sz.-nél is idézőjel közé tett sBart* sző talán azt akarná mondani, hogy 
lefekvése előtt még Bartallal, az udvari kancellária referensével találkozott. 

' Kovács Lajos szívesen nevezte mindig Sz. a beczéző »Lai« névvel. 

• Fehr Vilmos a budai hengermalom derék igazgatója, Sz. kedvencze. Fehr 
most a fegyvergyár felállítása kérdésénél jött tekintetbe. Fehr működéséről bőven 
szól Gaál Jenő szép akad. értekezése : Gróf Sz. I. és a pesti hengermalom-társaság 
(1909). 



1848 UÁRCZIDS — SZEPTEMBER 291 

von allén Seiten zusammen, die guten Brüderlein (!). Ob zum Sieg 
oder Begrábniss ? Das steht in Gottes Hánden. 

lm Zirkel gebe ich mein közlekedési törvény ein. Bei Louis 
B[atthyány]. — Er will Heinrich Zichy, George Andrássy, Emmanuel 
Péchy nicht zu Obergespánen ; hingegen den Josipovich für Agram ! 

— Er will alsó noch nicht auf haltén ! — Auer :^ »Grai Louis Batthyány 
will König in Ungarn werden*. Szemére als Demokrat wirft uns in 
Ochlokratie ! — Bei Erzherzog — imi ihm zu referiren. — Bei Char- 
lotte.2 Ich gratuliere dass sie sich versöhnt habén ? — Sie láugnet 
es halb. 

Bei Fürst Esterházy. Der possible (?) anzieht. Fehr isst bei uns. 

— 5 Uhr zu Wesselényi. Wir reden über die Unió. »Er radottirt !« 

— sagt Kossuth ujid Beöthy. Ich bin láng davon überzeugt. — 
Zu Louis B[atthyány]. Ich finde Fürst Paul Esterházy der )>war- 
ten« muss.^ Wegen Rekruten. Stimm beim Landtag der Granz- 
bezirken. Census ob ^f^, % Session ? — Louis B[atthyány] geht mit 
Kossuth hinauf ! Nach Wien zur Konferenz . . . Paul Esterházy 
detto. — Bei Bárt* und Lisi^ Batthyány. Ich hechle sie tüchtig 
durch. 

6ten [April]. Schönes Wetter, gute Laune, passable Gesundheit. 
Mein Bili* . . . war vergessen (!) durch Asztalos ; nicht gedruckt. 
Spreche mit Deák — über die 60 tausend fi. von der Theissregulation, 
die ich an Zucker, Walzmühle mid Gcwehrfabrik auf 4 Wochen vor- 
strecke ! Deák ganz einverstanden ! ich alsó . . . mit Tony Sz[écsen ?] 
nach Karlbmg. Finden Mann P er gibt der Gharlotte Generalamnestie. 
Er ist so gut für Allé — c'est ainsi qu'il raisonne — warum nicht für 
Gharlotte ! Ich denke mir dazu : besonders indem jetzt englische 

Kenten von 25 tausend sehr angenehm sind. Mich * allerliebst. 

Mann gesteht ims : . . . es seien keine 50 fi. im Hause. 



° Két olvashatatlan szó. 

^ Sz. egy magánalkalmazottja, régi, hűséges ember (főkomornyik). 
" Gróf Zichy Manónak, Sz. sógornője Sz. Pálné testvéröcscsének neje szül. 
Miss Gharlotte Strachan. 

3 T. i. a ministerelnök előszobájában, a míg rákerül a sor. 

* L. az utolsó jegyzetet april 4-hez. 

* Gróf Batthyány Imréné szül. gróf Majláth Eliza. 

* Sz. közlekedési törvényjavaslata. 
' Gróf Zichy Hermannt érti. 

19* 



292 NAPLÓ 

Es ist Fehr bei uns. Meiu Bili kommt vor das Haus ! Kubinyi, 
Bernát, Beöthy, aggrediercn es malitios luid derb etc. Ich — weil es 
ímerwartet kam — ganz dumm.^ Verliere ganz die Lust ! — Deák 
spricht excellent.J^ — Soirée bei uns. Karoline Károlyi und Gusty 
Batthyány etc. und allé in diesem Génre. Rutkai, Bachó . . .* 
welehe Vieher. 

7ten [ApriJ]. Traurig ! Wir gehen zu Grund, denn wir sind zu 
dumm ! — Ich armire niich mit Phlegma — gehet aber nicht 1 Szent- 
lárályi, Bónis etc. stellen mich gerade auf derlei Leiette ! [sic !] 
. . . Gesetz . . . geht nicht Wort zu Wort durch, . . . aber dennoch tant 
bien que mai. Vidos redigirt es bei mir. Zu Tony B[atthyány]. Finde 
Lónyai und Kossuthné — Karoline Károlyi kommt spáter . . . Bei 
Félix Zichy. Er mit Louis Z[ichy] in Karlburg ! ! Hm, hm ! Was wird 
daraus ? Man halt fest an die englische Rente . . . ergo es wird »am- 
nestie générale« gebén. 

Gestern George Andrássy bei mir. Ich gab ihm den Rat zu resig- 
nieren.^ 

Vodianer imd Valero * bei mir. Zirkel. Kossuth der des Morgens 
von Wien kam, im Zirkel ganz . . . befehlend ; mich grüsst er kaum ! 
Obere Tafel 1 Konferenz . . . Kathol. indítvány.^ Es zerschellt sich. 

— Rónay maehte ** savoir c'est qu'il fait. Müde, wie ein geprü- 

gelter Hund ! Will zu Félix Z[ichy] wo Crescence ; finde keine Kraft. 
Bin Bárt.' Schlafen ! 

8tm [April]. Zirkel. Ich halté mich ruhig. — Obere Tafel. Mein 
Bili wird angefeindet von Perényi Zsigmond — comme de cotume, 
zwei Sardellen Majthényi imd Tihanyi . . . Barkóczy, Ürményi und 

* Sz. aláhúzása. ** Két olvashatatlan szócska. ° Sic ! 

1 Deák beszédjét 1. Eőnyinál id. h. 226. és köv. Sz. beszédjét Zichynél id. 
h. 577. és köv. Az ellene felszólalókról mindkét helyen. 

- Ruttkay István, Zólyom ah'spánja, a 17-ik honvédzászlóalj érdemes meg- 
teremtője. — Bachó Lajos, Trencsén megye követe. 

' Valószínűen egy fó'ispáni állás elnyerésének reményéről. 

* Ezek vasúti és fegyvergyári ügyben tárgyaltak Sz.-vel. Valero a pesti 
hengermalom első igazgatójának volt helyettese. 

^ Rónay János csanádi követ bemutatja sok katholikus kérvényezőnek 
antonőmiára irányuló kérvényét. V. ö. Kónyi id. h. 231. 



1848 MÁRCZIUS — SZEPTEMBER ' 293 

Kasimir Batthyány und Moriz Pálffy. Protegiert durch Louis und 
Georg Károlyi, Wesselényi, "Wenckheim. — Ichbleibe in derlVIinoritat.^ 

— Ich gehe zu Hause und schicke an Louis B[atthyány] meine Resig- 
nation. Ich muss ja doch ein wenig versuchen ob ich nicht eigentlich 
in der Luft bin ! Lassen mich die Minister sitzen, schützt mich die 
alsó ház nicht und bin ich im felső ház in der Minoritát . . . dami 
ist's besser at once wegzugehen. — Ich esse alléin zu Haus. 
Gehe zu Feüx Z[ichy]. — Er adiudicirt in Hinsicht der Wohnung 
/ür* Szécsen gegen^ mich. — Man suchtinichim Namen von Kossuth... 
»ich soll in Zirkel«. Ich gehe nicht. Béla Wenckheini nimmt sich 
meiner an . . . Lónyay Menyus ... als Plauscher . . . Ich gehe ins 
Theaíer. Ich soll zu Louis B[atthyány]. Gehe nicht . . . allé vereini- 
gen sich, pour me proteger. Es geht durch, wie ich gewunschen 1^ 
Soirée bei mir. — Altes langweiliges Zeug . . . ausser Eugenie und 
Irene.^ 

9ten [Aprü]. Viel Schlaf. Bei Erzherzog Konferenz von 954 ^^^ 
1. — Eötvös Pepy kam von Pest. Auch dieser dabei. Wir gebén 
keine Rekruten, wir nehnien keine Schulden über, wir wollen die 
Gránzen einverleiben. Erzherzog Stephan beklagenswert ; aber nichts 
Anderes zu machen. 

Zu Feüx Z[ichy] Pferde anschauen. Es ist Pepy Eötvös bei mir 
und Bánffay. — Zui- Tony Batthyány. Telegraphische Nachricht da ... 
Louis nirgends zu finden . . . Deák koinmt. »Tudja mi történt ? Mi el- 
vittük a főherceghez a punctátiót . . .* és ő Bécsbe ment !« — Páz- 
mándy : »Elszökött !« — Batthyány Lajos . . . utána . . . Borzasztó ! 

— Wir machen die Depéche auf. Alles gut und bewilligt . . . Erzherzog 
braucht nicht nach Wien luid [ich] bei Félix Z[ichy]. — Ich erzáhle 
an Fürst Paul Esterházy, der sich halb todt lacht. Daher mit 4 Wett- 
renner zu Wesselényi und Félix Z[ichy] . . .'' Konferenz bei Erzherzog. 

* Sz. aláhúzása. '' Olvashatatlan szó. 

' A Sz. törvényjavaslata ügyéről — mely neki oly keserű perezeket szer- 
zett — a felsőházban 1. Zichy id. h. 583. és köv. 

* Ez az 1847 — 48. é. XXX. t.-cz. Sz. küzdelmét mellette a felsőházban 1. 
Zichynél : Sz. I. Beszédei 583—593. lapokon. 

' Gróf Keglevich Eugénia, Gábor lánya, és gróf Zichy Hemikné szül. báró 
Meskó Iréné. 

* A pímctatió alatt itt a király által bezárandó rendi országgyűlés utolsó 
ülésének napirendjét kell alighanem érteni. 



294 NAPLÓ 

)>Alles in Ordniuig !« . . . Wir Mmister gehen in das Ober- imd Un- 
terhaus. Auf der Ministerbank. Ich reiche die Hand dem Szentkiráljri 
. . . er gibt sie mir nicht . . . Vagy kezét vagy kardot . . . 

lOten [Aprü]. Bei Félix Z[ichy]. Konferenz Bei Erzherzog. AUes 
bestátigt. 

Kaiser kommt um ö^-o . . . Wir erwarten üm im Viczayschen 
Hause ! Bei Félix. 

llten Aprü. 9 Uhr bei Kaiser. Jurament abgelegt. Wir gehen im 
[igy] Primatialsaal. Louis B[atthyány] spricht . . . Kaiser antworten 
[így]. Kaiser geht weg. — Dann Erzherzog Stephan. Herrlicher 
Moment ! Fühle mich ergriffen ! Obschon das Grab sich vor mir 
aufmacht ! — Ich zu Batthyány und Kossuth : Én sejtelenikép — 
Magyarország »lesz<( ! Ti az egészet valósítjátok (!?). Essen bei Fürst 
Paul Esterházy. They will strop the races — I will not ! — Konferenz 
im Magnatensaal . . . nit [?] viele Deputirte (!?) Zu Kossuth, der krajik 
ist . . . Harische Verschwörimg . . . viele Briefe . . . Kossuth radotirt... 
ef wünscht, er will yf'ú[így!] Militair! ! Traurig nach Hause. 
Soirée bei Kasimir Batthyány. Dieser fangt an zu sehen.*' 
Deputation bei Erzherzog Stephan von Damen. Tony B[atthyány] 
imd Madame Kossuth — führen an. Erstere bleibt complet stecken. 
Crescence ^ zottelt auch mit ! ! 

12ten [Aprü]. Mache meine Besuche. Tony Szapáry will nicht in 
Wieselburg ; Heinrich Z[ichy] dimim und aigrirt ! Wesselényi xmd sie 
krank. — Ministerialkoiiferenz bei Louis B[atthyány]. — Zsedényi 
dabei. Kossuth : »die Türkén sollen die Russen fahren lassen, denn 
sonst von Oesterreich casus belli. « »Der Herr Banus soU keinen Spasz 
(!) machen, denn sonst wird er schon sehen (?)«. »Katona kell, mert 
ha felvállaltuk a miniszterséget . . . módot is kell adni . . .« Ganz in 
diesem Génre . . . Es flösst Erbarmen em ! Ich »Pestre, magunkra 
redukálva és mitgefangen mitgehangen !« 

Cebrián lasst meine Frau sitzen. Piouis Forgács bitté ich 
Szentkirályi in meinem Namen zu fordern. Szentkirályi ist nach 

' Sz. aláhúzása. 
* Sz. felesége. 



1848 MÍRCZIUS — SZEPTEMBER 295 

Pesth.]* Ich árgere niich gegen iiin und Crescence. Diese begehrt 
jiuf etc. etc. Sturm. der sich bald Icgt. — Ministerial-Conseil bei Erz- 
herzog Stephan. Banus kommt nicht. — Louis B[atthyány] und 
Kossuth keck, als ob sie 100.000 Mann in Waffen. — Enfin ! Erz- 
lierzog Stephan ganz auf unserer Seite. — Bei Tony B[atthyány], 
Soirée . . . Ich ging mit der Impression nach Haus, dass uns die 
Slaven vernichten werden ! Sie hassen uns . . . und mit Kecht ! 
Die Race, wie z. B. Bernáth Zsiga, soll die von der Erde nicht 
í^xstirpirt werden ? ^ 

13ten [April]. Traurig . . . Bloss ein Wimder kaiin unser Lében, 
imsere Nationalitat retten ! ^ Menge Besuche . . . Kiss^ ist wieder 
in einem Deficit ! — -0 Gott, es kommt viel zusammen ! Und er findet 
es nicht so übel ! Lunkányi ^ schreibt mir, dass die rebellischen Bauern 
gegen die Oedenburger Eisenbalm mit Militair imd Statárium (!) 
beschwichtigsind ! Bei Judes. Louis B[atthyány]. Félix Z[ichy]. Regen 
und Sturm ! 

láten [April]. Louis B[atthyány], Kossuth und ich auf dem Zrinyi 
luu 9^/4 weg. Komorn, deputátio és szónoklat és éljen ! ! Bei Graji 
regnet es stark, dies rettet uns vor der Éhre ! . . . Li Waitzen wieder 
sehr lastige Ehrenbezeugungen. Kossuth ist entrüstet darüber. Ein 
bischen vor 10 ühr . . . im starken Regen in Pesth. Magnifique Be- 
leuchtung, Feuerwerk etc. etc. Mehrere tausend Nationalgarden . . . 
Vasváryspricht. recht ápropos . . . Kossuth antwortet theatralisch . . . 
Bűben etc. schrcien vor TJngeduId . . . Frauendeputation. Madame 
Forster . . . ich bekomme einen Kranz von der Stuller . . . Es riecht 
nach furchtbarer Rebelliou . . . und Anarchie. Werden in Triumph 
bis zu Louis B[atthyány] gcsclüeppt ! Ich spiele eine sehr secondaire 
Rolle . . . Kyáry, Perczel sehr freundlich. Sie müssen jetzt meine Poli- 
tique begreifen ! ívyáry ... az idevaló katona nem velünk tart, de 
ellenünk van ! Jobb volna elküldeni. — Ich sage esan Louis B[atthyány], 
der es sehr ungerne hört. Most jó volna a katona úgy-e? — Mit 

' A szögletes zárjel közöttiek ide vannak ugyan széljegyzet gyanánt beszúrva, 
de világos, hogy csak két mondattal hátrább kell vala őket beszúrni. 

1 Sz. legeró'sb mondásai egj-ike. Bemáth Zs. tulajdonságai ellenszenvesek 
voltak Sz. előtt. De Sz. itt nagj'on elfogultan ítél. 
* Kiss Márton, Sz. seribája. 
' Sz. volt nevelője, most a gazdaságban általános meghatalmazottja. 



296 KAPLÓ 

Eötvös zu Hause. Kovács . . . uiit guter LiipressioB. Meine Bűben 
gesimd. Béla 60 . . . Ödön 58 . . . ich angezogner 125 Pfd. 

15ten [April]. Die Nacht imruhig gewesen ! Wenn das Militar 
korrumpirt ist, dann ist's aus ! Bei Teleky L[aczy]. Bitté er soU mich 
mit Szentkirályi débrouilliren. Er will nicht ! Bin tief gesunken l 
Deputation vont Hont . . . Er — Teleky — soll Obergespan werden I 
Er will nicht . . . Bezerédy Pista : 1" A Balaton elöntötte a Sárrétet . . . 
indemnisatio ! 2** Das Silber soll man abliefern ! Er hat Iceins ! * 
lm Land nicht für 100 tausend fi. — 

Ich gehe in das IVIinisterconseil . . . Kossuth will dem Kaiser von 
Kussland á peu prés den Krieg erkláren ; willeinen Monster Meeting 
von 30 tausend in Pesth organisiren, damit die Wiener (!?) erschrecken 
und dem polnischen Bauer die Robot etc. nachlassen. etc. etc. Ich 
denke mir dabei : Jaj nekem, Istenem... Ferry Zpchy]'^ bei mir. 
Er wird mir zugeteilt ! — Esse im Kasino. — Karoline, Adéle.^ Will 
nach Ofen zu Zichy und Lederer . . . kann aber nicht . . . weil Fackel- 
musik für die Mnister ! Gott welche Fatigue ! 

Gar kein Lichtstrahl ! Wir sind weg ! Kommen allé unter das Messer! 
Jetzt in einigen Monaten Landtag haltén. Vitriol, Oel ins Feuert 

16ten [Aprü\. Gestern Fackelmusik. Erschien mir matt. Die ultra 
Barricade — imd Gőzgyillotin — Partei * war, ich glaube, nicht da- 
bei .. . Wir sehen zu von Csányis Wohnung ! Kossuth ist unwohl (!?), 
ich ' sollte reden ! Ich wollte nicht . . . Louis B[atthyány] zwang 
mich . . . Zum Glück kommt Deák . . . er übernimmt es, de trcs 
mauvaise gráce ! Man will auch mich hören. Ich schweige ! Gyurkovics 
ein Láng [?]... erhabenes für Kossuth.'' — Ganz traurig nach Hause. 
Heute schöner Tag . . . !Neue Hoffnungen . . . aber ohne Grund ! 
Nemzetünk oda van, ha most különösen erélyes és nagyszerű politikát 
ki nem fejtünk ! 

* Sz. aláhúzása. '' Ezt a betűhíven visszaadott értelmetlen mondatot utólag 
szúrta be ide Sz. 

* Gróf Zichy Ferencz a helytartósági alelnök államtitkár lön Sz. ministeriu- 
mában. 

2 T. i. Ezeknél tőn látogatást vagy találkozott velük. Adele = gróf Zichy 
Józsefné, szül. Majthényi Adelhaid. 

' A Stancsics—Pálfy— Petőfi— Vasváry által vezetett ifjúság és túlzók 
pártja. 



1848 MÁRCZIUS SZEPTEMBER 297 

Selbstándige Soldateii ! ^ Ich glaube w* sind weg. Nation 
luid wir. 

10 Ulír früh Ministerkoiifereiiz bei Louis B[attliyány]. Kossuth 
der grossartigste Schwindler ! Sie woDten den Banus absetzen^ lassen í 
Kossuth will 60 tausend zu Pferd aufsitzen machen ! Jusipovich ^ 
Obergespan in Agram ! Welche Insult ! Ich sagte es : wír * sind weg ! 
1^ Menge Leute oline Geld, oluie Existenz ; 2° Pressfreiheit . . . )>ÜEd 
agyon a kinek van.« »Apell au die Besseren !«* Ha, ha, ha ; 1 gegen 
10. ^ 3° Slaven etc. gegen uns. 4° Schwáchc. Annuth, flaches Land. 
5° Maniac zuni FüJirer ! Deák, Klauzál . . . ent '' gegen Louis Kár[olyi] * 
. . . Kovács Lajos bewilligt von dem Ministerconseil. * Ferry Z[ichy] 
bei niir. AVegen Zentralbahn-projekt. Konsignation der betreffenden. 
Man sagte einen Schneiderkravall an. Spát Abend Kasino. Louis 
B[atthyány] wirft mit dem »Hangen« sehr generos herum. Latzy 
Teleky . . . missbilligt Fényes's Lifamie gegen Radetzky ^ etc. nicht 
ganz.^ — Die Begriffe sind verworren. — ■ Allenthalben zeigt sich die 
ráchende Hand der Nemesis ! Ellenzéki Kör wurde zu Radikál Kör ! 

17ten [ATpriT\. So sehe ich heute ! TJnsere Rettujig ist unmöglich f 
Wir werden uns, wie wüthende Ratzen, gegenseitig auffressen ! — 
Herrliches Wetter ! Traurige Aussiclit ! . . . Selbst unser Lében nur 
so zu retten . . . weimfremde Hilfe ! Enfin, lieber sterben als auf diese 
hoffen. — Louis B[atthyány] Jialtet allé im Conseil ausser Kossuth 
für Poltrons ! 

Junge Leute — 30 Stück — mit ausgezogenen Sábeln . . . nach 
Wien, pour saluer la jeunesse als )>Nemzeti Küldöttség*. Nemesis f 
Kossutli sprach gegen Regierung im Namen der Nation — jetzt Petőfy 
et Comp. detto gegen luis im Namen der Nation ! 

" Sz. aláhúzása. '' A szó eleje olvashatatlan. A szó tán franczia szó s a 
többes szám harmadik személyében áll. 

1 T. i. a régi hadsereg teljes kettéválasztása küvetkeztében külön önálló 
magyar nemzeti hadsereg. 

2 A túrmezei magyar érzelmű nemesek magj^arbarát grófja vagy jobban 
mondva ispánja. 

^ Gróf Károlyi Lajos njatramegyei főispánságáról volt szó. 

* Hogy t. i. Kovács mint osztáh'fó'nök Sz. meUé osztassék. 

° Sajnos, nem állapíthattam meg Fényes Eleknek, Szemere ministeriuma 
oszt. tanácsosának s az orsz. Statisztikai hivatal szervezőjének ezen — tán Szemere 
sugalmazására írt támadását Kadeczky ellen. 



298 KAPLÓ 

Zelenka, Berger etc. als Deputation, iim rair eine befehlende 
Petition einzureicten ! ! Ich hab' sie — weil ich in Minister-Konseil 
musste — quasi gar nicht angehört. 

10 TJhr minisztertanács. Anstatt Félix Zichy Aiigust Festetich, 
anstatt Louis Károlyi Zay. Anstatt Heinrich Zichy Laurenz Ná- 
dasdy ! . . .^ Kunt Vineze . . . beinahe in Somogy. Verhuuzt das Ganzé ! 
Kossuth kommt von Ofen ; Nem lehet többet meggazdálkodni . . . 
etc. Steinbachot ki kell csapni ! Én nem vagyok képes a financziát 
átvenni. 

Csányi bittet um Militar ! ^ In Eisenburg. Langweilig ! Kaiser 
Ferdinánd: »Ich hab' nicht geglaubt, dass das Regieren so leicht.« 
Kossuth et Comp. werden finden . . . es ist höllisch (!) schwer. 

Esse im Kasino. Arbeite zu Hause. Zu Rosy Szápáry.* — Kleiner 
Krawall beim Stadthaus. Kasselik, Landerer etc* 

18ten [April]. Schwere Tráume. Müde. Klcinmiitig. Schreibe an 
Szemere wegen Heinrich Z[ichy]. — Sitzung Verschönerungs (?) — 
Kommission wegen dem Lokale für den náchsten Landtag. Ka- 
serne auch angesehen. Bei General Móga. Nach Ofen, Ferry Zichy. 
Kann mit ihm nicht sprcchen . . . er wird 1° von Szemere geritten, 
dann Eötvös. Gestern war er vor Kossuth ! ^ Gott, kann das 
gehen. 

Früher besetze ich mit A. Clark die Brücke . . . Brücke erscheint 
mir riesenhaft . . . kann nicht vollendet werden ! Es ist der Babilonische 
Tiurm. Ursache imsrc Vcrmisclumg. 

Bei Louis B[atthyány] : Morgen ist népgyűlés wegen . . . Haus- 
zins nicht zahlen. II n'en savait rien ! 

Esse in Kasino mit Nyáry imd Rottenbiller. Der erstere gibt 
mdr Mut. 

Crescence geht nach Wien (!) — und ich ergebe mich der Lust 



* T. i. ezek lesznek füispúnok Vas, N}itra s Mosón megyében. 
- Csányi László ekkor kormánybiztos volt a Dráva mellékén. 

* Gróf Szapáry Ferenczné, szül. Almássy Rozália. 

* Ezekre az apróbb pesti stb. zavargásokra, Sz. ezekre vonatkozó utalásaira 
lehetetlen kiterjeszkedni. Újra ismétlem, hogy a jegyzetek két-három annyi terje- 
delműek lennének, mint maga a Napló. 

' Értsd, hogy gróf Zichy Ferenczet Szemere is, Eötvös is, Kossuth is akar- 
ták maguk mellé államtitkárnak. 



181S MÁP.CZIUS — SZEPTEMBER 299 

imd Gefahr (!!) Marié Ferry.^ Ce pauvre George Apponyi, il a dépensé 
140 tausend fi qu'il dóit . . . Mein Kopf ist wüst ! 

Mvirgu^ (ein Karaen zum Hangén) war den Ungarn Feind, den 
die Eseln befreit [sic!] 

Vorige Nacht. Magistrat liinab . . . Katzenmusik etc. Schlechte 
Symptome ! ^ In Ofen um mit Ferry Z[ichy] zu sprechen. Er ist unter 
Kossuth, Szemere und Eötvös lun zu übergeben ! ! Esse schlecht im 
Kasino. Fahre nach Ofen. Acclamation der Nationalgarde ! Ich weis 
nicht wo sie stehen . . . ob rechts ob links . . . Erzherzog kommt gegen 
7 Abends. Herrliches Wetter ! Kleiue Mádchen machen Speeches . . . 
— Kleine Bűben mit Sabeln ! Bei Mina Festetich ^ bis Uy^-'' 

19ten [April]. Zu Erzherzog um 10 Uhr. — Louis B[atthyány] 
vergass uns zu sagen, dass er erst um 12. — Deák, Klausál etc. allé 
■disappointirt. Erzherzog ganz découragirt. » Nein, so geht es nicht. « 
^ Er hat recht. — Ich mit Procopius »Haus vom Esterházy möchte 
ich kaufen !« 

Konferenz-Sitzimg bei Erzherzog. Gesclüchte des Banus. Louis 
B[atthyány] und Kossuth — »ja, wenn Regierimg so schwach, um 
Jellasich nicht einsperren lassen zu kőimen . . . dann müssen wir 
abtreten.« 

Louis B[atthyány] mid Kossuth woUen nun die Leute glauben 
machen : 

1° Kicht sie^ hátten die Revolution gemacht. 

2° Man hatte sie gesueht^ damit sie Ministers werden, wáhrend 
sie sich unverschámt aufgedrungen habén. 

3° Dass sie abdanken können . . . wenn Banus bleibt. etc. 

Kossuth imd Louis B[atthyáuy] denken ernsthaft nach, how 
to escape. 



* Az április 18-diki bejegyzéshez tartozik még e széljegyzet, utaló jel nélkül : 
»Hab' ich denn Üdvlelde umsonst geschrieben ?« — Továbbá e második széljegyzet : 
sFerry Marié. Ce panvre Apponyi, il a fait 140 [mii] fl. de dettes . . . pour fair 
réussir sa cause.<c ^ Sz. aláhúzása. 

* Zichy Ferencz neje, szül. De Ville Mária marquisuö. 

' Murgu Enphem, a mindvégig magyarbarát oláh, az 1848-iki pesti orsz. 
gyűlés tagja. 

» Gróf Festetich Albertné, szül. gróf Sándor Vilhelmina, az özvegy nádomé 
palotahölgye. 



300 >-APLÓ 

Kiawall gegeu dic Juden . . . Eliiglander haltén fest gegen die 
Chartisten. 

BeiM" * . . . und fand etwas anders . . . bin selír disappointirt ! 
— Ferry Zichy bei mir um eins imd das andere zu besprechen. — 
Premier lasst mich ruíen. — Er setz sich zu Pferd . . . Krawall gegen 
die Juden. Kossuth dictiert ein Manifest ! ! II trépigne de fureur ! 
Ereimben forr a vér. Vasváry et C° waren bei ihm : mentse meg éltiui- 
ket ! . . . Ich schwach . . . schláfrig . . . unwohl ! Auf einmal dumpfer 
Lárm . . . Die Betreffeuden erschrecken ungeheuer. Pulszky löscht 
die Lichter aus — versperrt die Laden. Es ist nichts . . .^ Loui^ 
B[atthyány] kommt zurück ! ! Es ist beigelegt ! ? auf wie lange ? 

Deák : Ezt, azt nem engedi a törvény (!) 

Ich : Unsere Aufgabe ist das Vaterland zu retten ... ich scheisse 
auf Eure Gesetze ! 

20ten [April]. Li einem Todesschlaf gelegen ! Ganz entmutigt . . . 
Es kommen A. Clark - etc. etc. Wieder auf den Beinen ! 

Versuche einen Schimmel von Palocsay : Kaufe ihn um 600 fi. 
uni mich en cas que beritten zu machen. 

Ministerconferenz bei Erzherzog. Louis B[atthyány] lásst luis 
eine Stimde warten ! Langweilig ! Kossuth imd Szemere reden breit 
und láng pour se plaire ! — Kossuth: Ha ránk Uzták^ (!?) a kor- 
mányt . . . adjanak katonát ! Ich : Pesten kell erőt kifejteni, én itt 
félek etc. Louis B[atthj'ány] imd Szemere : Pestet nem kell félteni, 
de a megyéket ! 

]^£selle lyiaijg gjgi^j krank aus . . . Enfin ! Es ging in oUltimis*. 
— Esse im Kasino ! Ottinger ^ etc. wird von Louis B[atthyány] zu 
einer Kommission aufgefordert. Niclit übel ! C'est quelque chose. — 
Ferry Zichy bei mir. Mit Kovács, der übler Laime ist — wegen unsrer 
Kommission . . . Zentralbalui etc. — 9% abends zu Kossuth — finde 
Dnscheck, der wie ein Ohrwiu-m vis-á-vis von Kossuth. — Ich zeige 



» Olvasható U'-nek, sót W'-nek is ! *> Sz. aláhúzása. " Olvasható Matic- 
nak is. 

' A budapesti iparoslegények és munkások luozgalmai leosendesítésében, 
mint tudjuk, nagy érdeme volt Nyáry Pálnak. — Sz. leírása fölötte jellemző. 

- Clark .4dám, a lánczhíd építője. 

" Báró Ottinger Ferencz altábornagy, a ki később a drávai magj-ar had élé- 
ről Jellachirhhoz szökött át. 



1848 MÁRCZIUS — SZEPTEMBER 301 

mein Personale. )>Csupa Pecliovich« — sagt er lachelnd. Ich finde . . . 
er hat gewisscrmassen recht ! Kasino. Ich bin nicht beliebt. 

21ten [April]. Kleinmütig ! Vorgestern machte niir Tasner "• die 
Impression von strotznder^ Gesundheit ! Er wird náchstens sehr 
krank. 

Kann keiae Idee auffassen ! Ich bin auch eine bitorlott reputatio ! 
Jetzt geht mir der Faden aus ! Je suis au bout de mon latin ! — Wenn 
der König Ferdinánd 5. gezwungen wird nach Ofen zu kommen, 
dann wird etwas aus uns ! 

Mein Geyza sclirieb uiir ganz cavaliérement . . . ich soll ilun die 
bewussten 400 fi. senden und dass es ihn freue, dass man meiner wohl 
gedacMe'' (Dieser Esel, dieses ignoble Vieh!) Ich antworte nicht . . . 
lasse ihm zappeln ! 

Kis Eötvös : »1° A bán bizonyosan engedni fog, sőt eljön Bu- 
dára. 2° Újságlap készül, Kemény Zsiga etc. még Pálffy is benn van.^ 
3° Ő nem engedi Kossuthnak a fundust ! ^ A tegnapi proclamátió. 
melyben Kossuth véletlenül nincs aláírva, igen-igen jó sensatiót tett, 

Abend bei Kossuth. Duscheck bei ihm . . . ! ! 

22ten [April]. Gestern ging ich mit Blackwell Maschinenfabrik 
ansehen. Wir habén uns verbaut. " Fehr : weim nicht geholfen wird . . . 
auch Mühle in Gefahr ! Ich würde verlieren — 22.000 ; — 5000. — 
Gutgestanden für — ; geliehen. — Bravó ! 

Herrlicher Eegen. Platzregen mehr wert als Platzkommando. 
Mit Kovács Lajos viele Differenzen. Er will mich^ utilisieren ; — 
ich ihn . . . Wir werden wahrscheinlich brechen.* 

8 Uhr Abends Konferenz bei Louis B[atthyány]. — Kossuth : 
»Ezt a főherczeget (István) szoktatni kell, hogy ne gondolja, hogy o 
parancsol etc.« »Lederer uram ne tréfázzon etc.« Kossuth will 
Dreissigstamt — Klauzál imperios dagegen. — Kossuth wilt Finanz- 

» Sz. aláhúzásai. •> Ide egy jellel az átelleni lapon beszúrva ; »Aus diesem 
wird ein Pansch !« 

' Tasner Antal, Széchenyi hűséges titkára és barátja. 

^ E tervekről 1. Kovács L. Gr. Sz. I. közéletének három utolsó éve, II. k. 
106. 1. Széchenyitől e naplójában tollhiba, hogy Pákh Albert helyett Pálffyt írt. 

^ Tudjuk, hog}' ez nem történt meg; de mutatja Sz. már ingerlékeny s 
bizalmatlan hangulatát. A vég kezdete ! 



302 XAl-LÓ 

spekulation auf Eötvös' Fimdationen. Louis B[atthyány] und Sze- 
mére für Kossuth, — Deák, Klauzál, ich gegen . . .* Kossuth, obwohl 
lácherlich . . . doch drohend ! Übrigens nimmt unsere Konferenz 
stets mehr die Farbe einer Kebellion. Ist Loyalitát da? Louis 
B[atthyány] ein burschikoser Bandit. 

Gott ... ist in diesem Ministeriuui Tugend, echte Vaterlands- 
liebe. . . Morál, edle Hingebimg, um das Land zu retten? No I"^ — 
Es ist Fluch darauf : Schlafen. 

Heute ist herrliches Wetter . . . Heute werde ich in Hinsicht der 
Theiss . . . mit Kovács endigen ! Er will auch Eisenbahnen. Ich gebe 
nicht nach ! Es entstehe was immer ! 

Unter dem Vorsitz von August Festetich ^ comparirt der citirte 
Pazar mit 200 Begleitern ! 120 geladene Doppelgewehr ! ? Ein Fekete 
á leur tété ! 

12 [Uhr] bei Erzherzog Stefan Konferenz. Es neigt sich immer 
mehr zur Rebellion ! . . . Führe Klauzál hinauf, herab. Esse bei Erz- 
herzog Stefan Wirtshaus ! Sitze neben Kossuth — Pulszky führt als 
slovakischer Gamin das Wort ! Fürst "" . . Paul Esterházy. 

8 Uhr Abends lünisterkonferenz bei Louis B[atthyány]. Kossuth 
láng und breit. Juden sollcn aus der Nationalgarde treten * etc. Führe 
Kossuth zu Hause, der krank ist. — Kasino. 

23ten [Aprü]. 

Placcard von einem Advokat Kecskés ! Ganz Kommunist 1 Früher 
rede ich offen mit Zelenka, Perger, Kecskés. »Ich " will und werde 
befehlen.«* 

10 Uhr. A. Clark mid Fehr bei rair, wegen Gewehrfabrik. Mit 
ihnen und Klauzál zu Kossuth, der sich erklart monatlich 50— 60m. für 

" E szó nincs kiírva, helyelte egy röviditési jel áll, melyet tán contra he- 
lyettesítőjének vélhetnénk. A szövegből azonban kétségtelenül látszik, hogy Szé- 
chenyi a ígegen« szót akarta leírni s csak toUában maradt. '' A Fürst szó elótt 
egy igen rövid olvashatatlan szó áll. ' Sz. aláhúzása. 

' Nem a magyar indulatszó, hanem az angol »nem !« 

2 Festetich Ágostont nem találok az akkori Festetichek közt. A jelenetet 
nem tudom magyarázni. 

' Tudjuk, hogy több városban támasztá e kívánságot különösen a német- 
ajkú polgárság. 

* Nem tudom megállapítani, hogy a lánczhid, az óbudai hajógyár, a hen- 
germalom és vasgyár minő ügj'eivel függ Sz. e föllépése össze. 



18*8 MÁKCZIUS — SZEPTEMBER 303- 

Gewehre gebén zu können . . . Wir gehen zu Louis B[attliyány]. Er 
ist difficiler. Es will &aM.* It will jiot do ! 

Deputation von Wien.i Dercsényi á la tété. Es dégoutirte mich 1 
Sie wurden im Musaeum empfangen. Szemere und Eötvös. Auf den 
Abend Banquette im Kasino. Ich dispensirte mich von beiden. 

Ich árgere mich enorm gegen Kovács ! Enfin . . . auch ein ignobler 
Speckfresser ! . . . Esse bei meiner Karoline.^ — Reite mit AUach * 
aus . . . nachdem Palocsay mir den Sattel nehmen liess . . . und ich mit 
grosser Mühe einen bekam. Es fatiguirt mich. — Gehe spaziren mit 
Kovács. — Szemere ninmit zu Staatssecretairen Kemény Dénes (!) 
imd Zoltán (!). Allé seine »Brüderln«. — Esse Gefrornes. 

24ten [April]. 

Sehr unwohl. Sitzung Verschönerang[sKommission ?] Wurde 
bestiramt, das Redoute terem für die Standé imd Musaeum für 
die Magnaten hergerichtet werde. Reite mit A. Clark. — Ministerkon- 
ferenz bei Kossuth, der krank ist (?) aber dennoch stets Zigarren 
raucht ! Er will abdanken, so auch Louis B[atthyány]. Sie suchen nur 
einen pretext * — Z. B. der Bán muss kassirt, eingespeirt werden oder 
wir danken ab — xmi sich aus ihren Diffikultáten zu retten. Von 7 
bis 12 sitzen wir beisammen. — Ich schlafe — Kossuth und Szemere 
láng und breit, unausstehlich ! — Szemere avancirt allé Leute höher, 
z. B. Schedius . . .* ich stosse mit ihm zusammen und er sehr 
lácherlich. 

Grescence angekommen. In Pressburg Blut geflossen ! Bleibe in 
der Konferenz, die bei Kossuth — bis 12. — Kasino. In Pressburg^ 
unter einander — Juden etc. Blut geflossen. 

25ten [April]. Kaisers Namenstag. — Vérmezőn isteni szolgálat. 
Wird abgesagt. In der Kirche die Ceremonie. Ich gehe nicht. — Viel 
Árger wegen der Grewehrfabrik. Ich mit Lukács nach der Walzmühle.. 

' Sz. aláhúzásai. 

1 Bécsi magyarok üdvözlő küldöttsége. Derchényiről lásd a jegyzetet már- 
czius 24 alatt. 

^ Zichy Karolina grófnő, Sz. sógornője. 

* Sz. egy hátasparipája. 

* Schedius Lajos, helytartó-tanácsos, a hímeves (hasonnevű) pesti egyet.- 
tanár fia. 



304 SAPLÓ 

Esse im Kasiiio. ííachmittag wieder zu Fehr. — Sitzung bei mir in 
der Frflh in Hinsicht der Lokalitát für den Landtag. Wir bestimmen 
Hild.^ — Reite aus. Scheint mir nicht gut zu tun. — Bei Erzherzog 
Stephan. Sincerisirt. Er ist ganz gebeugt ! . . . Bitté ihn ... für 
Hild etc. 

26ten [April]. Sitzung mit Hild. Sodann mit Ferry Zichy . . pour 
nous organiser. — Es ward mir leichter ! Reite mit Clark aus. Zu Adélé 
Festetich. — Esse zu Hause ganz spiessbürgerlich. — Fahre mit Cres- 
cenz und Karoline Stadtwaldelien, Promenade, Theater. Sie erwischen 
mich zu einer Ministerkonferenz zu Louis B[atthyány]. — »In Kikinda 
habén sie den Magistrat erschlagen.«* Ich zu Louis B[atthyány]. 
der mich weggehen lásst : »Vous serez au moins pendu pour Votre cause ** 
etc.« »Comment, ce n'est pas la Vötre etc.« Und exploitirt das Ganzé 
auí das Feindlichste. — Bon ! — Kasino etc. 

27ten [April]. Zu Erzherzog Stefan um 10 Uhr. — Josipovich 
zimi Obergespan.2 [[Louis *B[atthyány] : »llit einem Befehl des Kaisers 
arretire ich in Agram den man will !« Ich zum Erzherzog : »Es ist gut 
diess zu Protokoll zu nehmen !« Ich dachte mir dabei: várd Jellachicli 
et Co, auch extorqiürten Befehlen gehorchen !]] " Erzherzog protestiert 
dagegen ... ich auch. Er will in's Protokoll habén ; ich verlange es 
nicht ; demi — sage ich — koromt etwas zu Dickes, so trete ich ab ! 
— Louis B[atthyány] : »Kinevet minket Széchenyi etc.« Ich lodere 
ira Innern auf , lasse es aber nicht raerkcn. [[Erzherzog Stefan ' : Josi- 
povich wird gehangt !« »Ivein, er láuft frilher davon.«]]^ Erzherzog 
Stefan tragt Kossuth Csaba an *!?!.. . Hahaha ! 

" Ide vonatkozhatik az átelleni üres lapra utalt jel nélkül irt bejegyzés : 
A présenl je crois que le peuple — sang — hongrois est en agonie. '' Sz. aláhúzása. 
'^ A kettős szögletes zárjel közt levőket utaló jellel ideszúrta be a napló átelleni 
üres lapján Széehen-jT ; de hibázott ; mert a naplóbeli szöveg folytatása (»Erzherzog 
protestiert dagegen«) Josipovich fóispánságára vonatkozik. '^ A kettős szögletes 
zárjel közt levők a Napló átelleni üres lapjára vannak írva utaló jel nélkül. 
Csakis ide illeszthelók be. 

1 Hild József, az ismert pesti építész, a kit Sz. a városi redut nagytermé- 
nek átalakítására, az országgyűlés számára, kiszemelt. 

* Széchenyi ellenezte Josipovichnak Zágráb megye főispánjává való ki- 
nevezését, nem akarván ezzel sem izgatni a horvátokat. 

' Széchen3áhez fordulva, természetesen. 

* Ez csak Pilis-Csaba lehet, főherczegi tulajdon. Tán a nemzeti bankjegyek 
alapjára ajánlá föl a nádor. 



1848 MÁRCZIU3 SZEPTEMBER 305 

Kossuth gegeiiüber von Wien, Palatin, Bán, Bank etc. »Ezt nem 
lehet tűrni !« Vis-á-vis von Gáj (er, der Finanzministcr ! ?) wie kann 
dieser Mensch kaiserlicher Hofrat werden ! " 

Esse zu Haus. Karoline bei uns ! 4^4 [Uhr] Finanzkonferenz bei 
Kossuth, der uns 1 Stunde warten lasst ! — • Fogarassy Finanzrat 
(Esel) . . . Klauzál, Piilszk)' führen das grosse Wort. Kossuth stets 
drohend^ Er wird die Wiener Bank etc. etc. ich weiss nicht was ? 
Kern (?) : Ungarn ist ein jungfraulicher Staat (arme Jungfer ! ?). Foga- 
rassy : ( ° zu Kossuth — ein finsteres Gesicht — ) dehogy Jung- 
fer .. . hat wenigstens 100 Millionen Schulden zur Kompensazion 
für den Adél ! 

Ich gehe weg . . . um etwas bei Kat ^ anzusehen}' Gcfallt mir 
nicht. Kehre zurück. Hőre mit ungemeiner Geduld absurde Dinge 
bis 9% [Uhr] an ; gehe sodann zu Resy Orczy und Rosy Szápáry.^ 

28ten [April]. Konstituzion in Wien proklamirt.^ Sie gefállt 
Deák. 

Ist eine Probabilitát dass ein Raitzen — ■ (Ratzen) oder Kioaten- 
Reich entstehet ? No ! — Ist's wahrscheinlich, dass Ungarn (Magyarien) 
aufblüht ? Wahrscheinlich, nein . . . aber möglich ! . . . Wahrschein- 
lich ist das. dass wir durch eine Reaktion in das deutsche Element 
verschmelzen ! — Lukács . . .* Xotár der ungar. Akademie : »Most 
már (mert szabadok vagyunk ! ?) nem bánom a magyarságot !« Gut, 
... ich ziehe Akademie 60.000 zurück !* 

Ich bin entschlossen, mich zurück zu ziehen, weim sie das 
Hazardspiel fortsetzen ! Jetzt will ich ein bischen warten. Tán 
megnyeri szemtélmséguk^ a csatát! — mert más alapja politikájuk- 
nak nincs. 

Ersten Mai sind allenthalben die Kongregationen ; von denen 

' Ez az egész kikezdés a Napló álelleni üres lapjára van minden utaló jel 
nélkül rávezetve. — Leginkább ide illik be. '' Sz. aláhúzásai. ' Olvashatatlan 
rövid szó. 

' .V név nincs kiírva. 

2 Szapáry Ferencz grófné, szül. Almássy Rozália ; az előbbi pedig báró 
Orczy Lörinezné, szül. gróf Berényi Terézia. 
' Az április 25-iki osztrák alkotmány. 

* Lukács Móricz, az ismert író. 

* Ez mutatja, mennyire lelkéből gyíílölt Sz. minden túlzást, chauvinismust. 

Gr. Szécheuyi István clüblingi liagyatélia. I. köt. 20 



306 SAPLÓ 

hangt es ab — wie Ungarn steht ! Ob Lében oder Tod ! . . . Gestern 
Adélé : ^ »der über 60 Jahre alt ist, sollte abdanken ; sich * lében 
und andere wirken lassen !« — Elle a raison. — Früh bei mir Manziani 
wegen den Gewehren ; Ferry Zichy etc. Ich reite mit A. Clark aus. 
Wir reiten zu scharf. Er wird krank. — Es iszt KarolLue Festetich^ 
bei uns. Sitzung Plattensee.^ Ich will deponiren und conserviren. 
Sie sagen : es wird besser gehen. — Nach Ofen mit Crcscens etc. Sehen 
F. Esterházy's Haus an. — Es wáre sehr angenehm ! (?). Fehr 
ganz gekránkt : sie wollen seinen Gewehr-Kontrakt nicht unterschrei- 
ben ... ich bitté ihn lun Geduld. Gehe zu Louis B[atthyány] ; Deák 
ist bei ihm. — Er mit mir ganz kait. Eottenbiller : »holnap népgyűlés 
Iesz«. — Tony B[atthyány] ganz erschrocken . . . gehet morgen nach 
Ikervár ! Louis möchte sie los sein. ^ II est assez perfide pour cela . . . 
Cara George "pll sich zum König von Serbien ! etc. Nachrichten von 
Szőllőssy (!?) : Briefe aus Italien : unsere Armée aufgelöst etc. — 
Esse mit Deák Gefrornes. Er: »Kossuth mindent phantasiája után. 
Er * ist überzeugt, wir fressen die Kroaten auf !« Sogar Csányi lacht 
darüber. Kossuth : )>Mineküuk a horvátok csak egy Frühstückre 
valók !« Das sagte er ; man wird es ihm nie verzeihen, etc. Reakción 
von allén Seiten. Deák sagte : )>Es wáre mir persönlieh * leid, aber 
ein Glück für Kossuth wenn er jetzt stürbe !« 

29ten [April]. Fieber. Die ganze Jíacht ! Vertragé das bischen 
Reiten nicht mehr. Schwere Tráume. Italienische Armée vernichtet ; ^ 

der ungarische Stamm exterminirt ! Den Kontrakt des 

Fehr für Gcwehre, der gestern in der grössten Gefahr schwebte, hat 
man heute unterschrieben ! Grata superveniet etc. Hild mit Land- 
tagssaal-Plánen. Sitzung mit meinen^ Hofráten. Spreche offen mit 
Ferry Z[ichy], detto mit Havas, der seinen Brúder hineiníilutieren 
will. Versuche sch . . .^ ^ Esse alléin zu Hause. Promenade Nach- 

* Sz. aláhúzása. *" Olvashatatlan rövid szó. 

' Gróf Zichy Józscfné, szül. Majtcnj'i Adelheid. 

2 Gróf Seldern Jánosné, szül. Festetich Karolina. 

' A Balatoni gőzhajózási váUalat 184S áprilisában már bukásához közel 
állott. Az erről szóló irodalmat s Sz. régebbi naplói idevonatkozó helyeit lásd Lip- 
thay S., Gr. Sz. I. műszaki alkotásai, 138. 

* Értsd : Kossuth, a kinek nézetét monda el Deák Széchenj-inek. 

' T. i. az osztrák fegyverek győzelmeinek hírei a szard sereg s az olasz forra- 
dalmárok ellen. 



1848 MÍRCZIVS — SZEPTEUBER 307 

mittag. Konferenz bei Kovács. Abend Karoline ; ^ Papiere steigen (!?) ; 
Bauer in Tápió- Bicske jagen (?) die Grundbesitzer weg. Eötvös Pépy 
rauss (?) eilends nach AVien. /c/i* weiss nicht davon. 

30ten [Ápril]. Schwere Tráiune. Ich voller Gift. Kein Hoffnung?- 
strahl. Auer : - »Alle Kroaten sind einberufen worden !« Es wird 
ernst. — ■ Fieber nimmt zu ! — ■ Will mit den Kindern in die Kirche. 
Sie sind auf der Insel. — Gott ! mit Crescence und Marié ^ Pfarr- 
kirche. — Bei Loiiis B[atthyány] um seine Befehle einzuholen ! Eöt- 
vös J. ging de son propre chef nach Wien, mn, wie Louis B[atthyány] 
sagt, zu sondiren woher der Wind blást. — Es isst Karolin und Dénes * 
bei uns. Népgyűlés. Ich mache nichts dergleichen. Fahren Stadt- 
wáldchen etc. Vasváry gefállt nicht mehr. — Zu Haus mit Marié ge- 
wesen. Gar keine Hilfe, in nichts, nur Ballast. Ácht : Tischel deck 
Dich 1 

Isten Mai. Ad amicas aures in der Minister-Konfereuz 10 Uhr 
bei Louis B[atthyány]. Offen in Hinsicht des Banus von Kroatien 
meine Meinung gesagt. Szemtelenségi politika ! A la bonheur. Kossuth 
war nicht zugegen. Jusipovich. Kriegserklárimg. Diffikultáten mei- 
nes Namensverzeichnisses. Sie nehmen einem licitando allé die man 
anstellen will, weg.* 

Marié Latzy ^ ist mit Elephantencomtesse bei uns. 

Konferenz bei Erzherzog Stefan. Er : »Ich oder Batthyány soll- 
ten hier bleiben, nicht auf einmal nach Wien.« — C'est une finesse ! 
Beidé müssen hinauf — wegen Jellasich. — Batthyány wegen Wil- 
lenskraft, Erzherzog — tekintély. 

Pepi Eötvös von Wien kommend ; hat wegen Kroatien intri- 



^ Ide heü tartoznia, noha utaló jel hiányzik, a következő oldátbejegyzésnek : 
KoUowrath sagte uns, Louis B. und mir, aJs wir bei ihm das eistemal informir- 
tcn ; Mann kann unter einem Tyrannen leben, in einer Republique auch — aber 
in einer Ochlocratie unmöglich ! . . . Wie wahr ! Bald kommen wir hinein ! 

^ Gróf Seldenmé, szül. gróf Festetich Karolin. 

* Sz. egy magánalkalmazottja. Neve többször előfordul Sz. leveleiben (Maj- 
lát B. kiadásában). 

^ Sz. hajadon mostohalánya, Z. Mária grófnő. 

* Sz, unokaöcscse s kedvencze. 

* Gróf Zichy Lászlóné, szül. gróf Széchenyi Mária, Sz. unokahuga. 

20* 



308 NAPLÓ 

guirt ... Oii lui a pété dans la main ! — Louis B[atthyány] 
geht (morgen) aMein. — Ich zu Mina Festetich.^ Bin ihnen un- 
gelegen.* 

2ten [Mai]. Konferenz mit Hild. Sodann mit meiuer Sektion 
Nach Ofen. Lederer^ »Batíhyáay wird abdanken !« — Nachmittag 
Machinen Konferentz^ und Generalsitzung. Sodann Mühlsitzung 
endlich mit Tasner uűd Kovács wegen meinen Personale etc. Müdo 
\vie ein Hund. Szász Káról aiicli da — allé Atomé ! — 

3íe?i [Mai]. Möchte schlafen — nio erwacheu ! Minister-Kon- 
ferenz l;ei Deák. Frülier in meiner Sektion bei mir. Es macht mir 
das Gefühl von einer Banditenregierung ! Csernovich entvdckelt in 
Kikinda Energie. — Kossuth war nicht da. Pulszky der Polichon 
und Gamin erzáhlt, er, námlich Kossuth, spiele Tarokk ! ! Wie er 
sich mit Politik beseháftigt, bekommt er das Fieber ! Warum nicht 
früher! — Esse zu Hause, reite mit Clark aus. Zum Erzherzog 

Stefan, lun Clark nen ^ zu lassen. Um QYz Abends Resy Orczy * 

bis 12. 

Majthényi als Kurir von Pressburg — Tarnóczy : es geht in 
Neutra miserabel ! — 

4ten [Mai]. Mit Hild in das Musaeum. — Zu Hinkos K. Finde die 
Kochisse." — Gebe 20 fi. — Sie hoffte 60 für den kleinen Spass. Esse 
im Kasino. — Konferenz mit Tasner und Kovács. Frülicr mit Hild. 
— Er : in 6 "Wochen muss alles fertig werden ! — Traurig spazieren. 
Esse noch einnial ira Kasino Schinken. Gar keine moralische Kraft ! 
Kaim mich nicht enthalten, zu-essen ! Quelle honte ! Finde zu Hause 
von Deák ^ etc. igen sietős ! Transport von Artilleristen nach Sze- 
gedin. — ■ 

" Ezzel párhuzamosa)! , de utaló jel nélkül, a kóveikezű oldalhejegyzés olvas- 
ható: i>W. T. *-ten braul. Kaf. . . .«, melyet megfejteni nem tudok. '' Olvashatat- 
lan szó. ' Betűről betűre így áll e két név a Naplóban. Tán Hinkos helyeit 
Sinkos volna olvasható. 

1 Gróf Festetich Albertné, szül. gróf Sándor Vilhelmina. 

' Báró Lederer Ignácz, lovassági tábornok, budai főhadparancsnok. 

^ A gépgyárról 1. Gaál Jenő id. szép értekezését 15 — 16. 

* Báró Orczy Lőrinczné, szül. gróf Berényi Terézia. 

■■ T. i. üzenetet Deáktól. 



1848 MÁRCZIOS — SZEPTEMBER 309 

5ten [Mai]. Entmutigt . . . Kein Hoffjiiuigsstrahl. Ich denke 
lant ! * Das werde ich teuer bezahlen — Selbst im Kasino . . . gegen 
Kossuth, Pulszky dieser Ganiin ! . . . Fehr und A. Clark. Dobbs ^ 
Gewehrkontrakt. Dieser Dobbs wird uns sitzen, stecken und han- 
gén lassen ! 

Zum Erzherzog wegen Pollack's Protest. Ich hatte ihn preterieren 
köíinen —, will es jedoch vorláufig^ nicht. 

Es isst Tante Marié ^ bei uns sainmt Tochter. Ottinger früher 
bei mir. »StocJistreiche sind nicht mehr notwendig (!!).« Einsperren 
mit Inkomfort. 

ResyOrczy bei uns. Wir zu Rosy Szápáry. Vormittag Charlotte.^ 
Mann* Andrássy da. Ich denke wieder laut. Beleidige diesen Gamin. 

— Lederer bei ims : »Bin neugierig was Louis B[atthyány] bringt.« 

— Aergere mich gegen Kossuth Lajos . . . weil er sich über den »Mart. 
15ike«^ nicht indigniert. 

6tmi [Mai\. Wickniann krank. Mein rechtes Aug en compotte. 
Ich sollte resignieren — denn ich taiige niclits l " Szász Károl. Leményi, 
wallach. Bischof unirt, Saguna wall. Bischof nicht-unirt 1 und die 
»Meister Natur«. 

Mit Aurelie Almássy besprich Brücke. Wind etc. 

Nachmittag bei Deák Ministerkonseil : Er und ich ! ! 

Vasváry wurde von den Studenten ziun Professor erwahlt. 
Eötvös will * nicht nachgeben . . . wird * aber ! — Mit Szász Károl 
Brücke angesehen, Reite mit Clark aus. — Lasse mich nieder um 9. 
Augen quasi besser. 

7tm [Maí\. Temesváry bei mir ! Őt quasi kiverték ! In einigen 
Tagén : Sparkassa von Pesth stellt Zahlungen ein ! — Es wird dunkler 
und dunkler etc. In die Kirche mit Béli* etc. Pferde von Kasimir 

* Sz. aláhúzása. 

' E kereskedő-gyárossal már 1840 óta összeköttetésben állt Sz. — V. ö. 
Majláth, Sz. I. lev. III. 36. (A névmutatóban nyomdahiba a Dobos.) 

- Csak a Sz. fiúknak sTante* a már említett gróf Zichy Lászlóné, szül. Szé- 
chenyi Mária. 

3 Gróf Zichy Manóné, szül. Miss Charlotte Strachan. 

' Értsd Hermann, Manó. 

' A szélsők hírhedt Mrlapja. 

« Sz. fia Béla. 



310 NAPLÓ 

Batthyány aiigesehen. Symptome von ganz herunter ! Adélé. GustI 
Festetich : Die Bürger siegen (?) über die Lateiner (!) Verhángniss. 
On ne sait pas que fairé ! Ist man für die Lateiner (so nennen Ungarn 
die Ungarn ! !), so ist Anarchie — Tod ! Siegen die Bürger, so 
ist's Verrat am TJngartum ! Choisissez ! Pluslót périr que d'etre 
infidcie. 

Deák ruft micli zur Minister Konferenz 2^ [Uhr]. Ich gehe nicht. 
Essen und schlafen ! — Nachmittag Stadtwaldciien mit Karoline. — 
Sodann Lederer. Ferry Zichy aus Wien. Dórt vollkoramene Auf- 
lösim^ 

8tm [Mai]. Herrliches Wetter. Ketten für 3 und 4 (?)^ ange- 
koimnen. 

Gestern scliickte Erzherzog durch Stoffer- einen Brief an mich 
von Vénedig. Heute bittet er es zu lesen, uni zu ieurieilen^ xmd zu 
sehen'^, ob cr die'' an Louis B[atthyány] und Kossuth abschicken 
soll. Schwer zu entscheiden ! Brief vorenthalten?^ Ich'^ nie ! Feuer 
in Kossuths und Batthyánys Hand zu gebén ? Wahre Sünde ! ' 

Gestern Grünne* bei Lederer, sehr finster : »in 14 Tagén kein 
Mensch in Wien sicher !« Ferry Z[ichy], Goldschmidt kommt morgen . . . 
auch Brücke, das Land (!?) Banqueroute in 3 Wochen . . . Laufen . . . 
sauve qui peut. 

Mit Ferry Zichy und Kovács wegen Zentralbalin. Kaum zu retten ! 
~ Konferenz bei Erzherzog Stefan. — Kossuth kommt als soffrii 
martiri" — unter anderen Bestialitáten Dembinsky mit 1500 Polen 
koramen zu lassen — um die Bergstádte zu verteidigen (!?). Deák 
und [ich] wir sehen uns verwimdert an ! Ich sage : Trójai ló ! — 

Es isst Ferry Zichy miserabel bei uns ! Nachmittag mit Pollack 
und Havas beendigt. Konferenz mit Ferry Zichy imd Kovács. Gehen 
nach den BahnJiof (Zentral), ich zu der Forray . . . Kaffé trinken. 
Katzciunusik dem Ferry Zichy, Duscheck. ^ 

" Sz. aláhúzása. '' így pongyolaságból, ihn (den Brief) helyett. ° Sic ! 

' T. i. a lánczhíd hatalmas lánczai. 

- A nádori család jószágigazgatója és bizalmas embere. 

' A velenczei jelentés a császáriakra kedvezőtlen híreket tartalmazhatott. 

* Gróf Grünne most Ferencz József íöherczeg főudvarmestere, később 
híres főhadsegéde. A májusi bécsi demagógiára czéloz. 

^ Ez a macskazenés \-iIág »fénykora(( volt Pesten. Sokakat megtisztelt 
a »Márczius 15-ike« által fölizgatott i»hazafias« tömeg ily macskazenével. 



1848 MÁRCZIOS SZEPTEMBER 311 

9ten [Mai]. 10 Uhr morgens Konferenz bei Erzherzog Stefan. 
Aergere mich wegen Horváth Sándor . . . den Kovács bloss zum fo- 
galmazósegéd machen will. Nachmittag Konferenz mit Kovács Lajos 
und Zichy Ferry. — Promenade mit ihnen. Lege mich um 9 nieder. 
— Möchte alles verschlafen ! 

lOten [Mai]. Schlafe wenig ; Hege'' bis 8 im Bett — alsó 11 voUe 
Stmiden. Trachte gefühllos zu werden. Wir Ungarn sind weg ! Ein 
deutsches und ein sla'snsches Reich. A pajkos magyar kimarad ! Die 
Juden werden — die auf xmseren Rücken aus dem Morast reiten wollen 
^ unsere einzigen AUiirtcn sein ! 

Bei mir Konferenz mit Goldsclmiidt etc. wegen Zentralbahn. 
Interrumpirt durch Konferenz bei Deák . . . wegen Kroatien und dem 
Bán. Ottinger;! Marcziani protestirt gegen gewalzle^ Gewehre. 
Ich darüber mit A. Clark. Dobbs ist ein Humbug. Ich^ komme iu 
imangenehme Sauce ! 

Nachmittag Konferenz bei mir mit Groldschmidt und Murr- 
mann imd Duscheck wegen Zentraleisenbahu. Auf der Prome- 
nade mit Laura Gétzy ! Mit Crescenz nach Ofen zu Mina Feste- 
tich. — Katzenmusik bei Lederer . . . Durch Cuirassiere und Gre- 
nadire ausseinander gejagt ! Le commenceraent de la fin ! Ich mit 
€rescenz nach Pesth. Können durch Herrengasse nicht durch . . . 
Forradalmi csarnok ! . . . Szemere ruft ims zum Erzherzog Ste- 
fan. — Finde Deák und Klauzál . . . Die sind gegen die Sol- 

daten, gegen die Intervention Lederers indignirt und 

nicht gegen die Katzenmusikanten ! In Pesth le Tocsin etc. 
Bleibe bis 4 bei Erzherzog. — Szemere sehr langsam . . . mid per- 
fide. — 

llten [Mai\. Herrlicher Tag. B . . .'' Wimmer bei mir ! Er will 
<iie Katzenmusik mit Spritzen (warimi nicht Spritzkrapfen) ver- 
treiben. Mit Goldschmidt etc. zimi Erzherzog. — 1 Uhr Minister- 
konferenz. Kossuth nicht dabei. Aufregimg. Lederer fórt ! Esse bei 
Erzherzog. — Er nicht bei Tisch. Bleibe bis 7 Uhr abends. 

* Sz. aláhúzása. *" Rövid olvashatatlan szó (rövidítés), első betűje tán B. 

' Báró Ottinger Ferencz rövid időn a drávai magyar hadak parancsnoka, 
aki azonban átszökött Jellachichhoz. 



312 NAPLÓ 

12ten [Mai]. Uni 10 Ulír zu Kossuth — mit Zichy luid Duschek 
Zentralbahn ^ Konfermz.^ — Deák auch da. Auf einmal : wir sollen 
zu Louis B[atthyány]. — Népgyűlés schickt eine Deputation. — 
^ Petőfi als Kedner. Stáncsics, Vidoss, Pálffy, Glembai und Louis 
B[atthyány] spricht mit Geringschatzung — ich versöhnend, weich — 
Deák mit Jíachdruck. — Kossuth wickelt sich in seinen Mantel ein 
und hat Fieber (!?). — Wird fortgeplauscht bis 3 [Uhr]. Es ist Wimmer 
der luthrische ich weiss nicht was bei uns. Zu Kossuth . . . um 6. 
— Zentralbahn — mit Goldschmidt doch etwas beendigt. — Minister- 
konftj-enz. Ich trage dem Kossuth die 14'' '^on meiner Bezahlung 
an . . . zur Gründung einer Zeitung. — Kossuth wahrer Maniac. Offener 
Rebell. Deák und ich wir schweigen. Er soll's ganz nach seinem Willen 

habén ... da er sonst geht ! — auf einmal Korompay wir sollen 

schnell Anstalt machen . . . dem 2 — 3 Katzenmusiken etc. AVir eilen 
nach Pestli. Es war beschwichtigt. 

Auer : die Juden habén 500 buzogány den Juraten etc. gebén 
lassen. 

Ottinger erzáhlt : Grenadiere wollten die zwei Officiere die lm 
Verhör waren, befreien. Die Untersuchimg hat unter dem presidio 
von Zoltán 2 begonnen. 2000 Lumpen habén sich drohend hincin- 
gcdrangt ! 

Deák glaubt . . . Nyáry halt das Ganzé mit Kossuth in der 
Hand. 

Louis B[atthyány] grüsst etc. mich nicht — macht Dergleichen 
als ob ich nicht da wáre. 

13en {Mai\. Eecht unwohl. Schr starker Kopfweh. Jetzt fang 
ich an meinen Schlaf und meinen Appetit zu verlieren. 

Ich gebe keine 8 Tagé imd Alles ist hier in Flammen. 

Mit Crescenz in der Christinenstadt Andacht verrichtet. Mich 
sehr erleichtert gef unden. Ministerkonferenz bei Erzjierzog. Zusammen- 

' Sz. aláhúzása. *■ Értsd : die Hálfte. 

* Ez a központi vasúttervezet, mely az összes építendő vasutakat Pestre 
irányítá mint központra, a Széchenj'i- Kovács-féle ismeretes közlekedési javas- 
lat eredménye. V. ö. Kovács Lajos : Gr. Sz. I. közéletének három utolsó éve, II. 
köt. II. fej. 

^ Belügyi államtitkár ; a vizsgálat a Lederernek adott macskazenében bűnö- 
sök ellen folyt. 



1848 MÁRCZICS — SZEPTEMBER 313 

stoss zwischeii Batthyány • und Szemere wegeu Investigation. Sie 
woUen Lederer en costume aiifhángen. Mlitaire empört sich ! .. . . 
Bei Kossuth Konferenz. — Batthyány im stillen gegen mich, weil 
ich sagte : nem az én politikám győzött ... én tehát engedelmeskedem 
etc. Ich soll^ den Weg, den sie gegen meine Ueberzeiigung einschlugen, 
auch für gut finden ... — 

Grescenz Geburtstag. — Es essen Rosette bei mir 1 . . . 

Konferenz bei Louis B[atthyány]. Siebenbürgen. Deputation 
der Jugend : úti költség . . . damit sie nach Siebenbürgen gehen 
könjien zu agitieren ! 

Ich glaube Konflikt ist unvermeidlich. Es wird eine Mord- 
schlachterei sein. 

Auf elner Seite Bürger Soldaten (?)... auf der andereii 

Forradalmi csarnok . . . die Juden imd das Gesindel. 

láten [Mai]. Gestern recht krank — heute besser. Sogar Jelen- 
kor . . . : das Ministeriimi unter vizsgálat 1 Jetzt schon ! * In Gott 
ergeben, aber traurig ! So wenig Edles in imserem Stamm ! Man 
macht mir zum Vorwurf, dass ich mit A. Clai'k reite und spazieren 
gehe. 

Aus der gestrigen Konferenz woUen sie Hrabowszky schicken, 
damit er den Bán hangén lasst. Der Erzherzog soll das imterschreiben ? 
"Wird er es tim? Wird Hrabowsky schon gehen ?^ 

Der tapfere Jusipo\ich ist bereits hier 1 

Podhorsky^ ausgemacht . . . wegen Willkiüu- mit Béla im 
Reiten ! 

Robinson schreibt. Nelson et C° nichts gewonnen. Man muss 
einmal aufhören. AUes hat sein Ende. Ich tue Robinson weg und 
Gestüte gebe ich auf. — C'est fini ! 

Zsitvai geht mit einem Extradampfbot nach Peterwardein um 
mit Hrabowsky den Bán zu hangén (!?).^ 

* Sz. aláhúzása. 

' Mint tudva, Hrabowszky altábornagy egész személyzettel küldetett ki 
május 14-iki nádori irattal Jellachieh és társai perbefogatására. 

^ Podhorszky Lajos, Sz. Béla nevelője volt, derék tudós, de kissé durva 
modorú ember. 

3 Zsitvay József segédbiztosul volt Hrabowszkj' mellé nevezve. 



314: -NAPLÓ 

Wer weisz ob Louis B[atthyány] luid Kossuth . . . nicht diese 
Uiunögliclikeit ausgedacht habén, um von dem Ministerium durch- 
gehen zu können ! * 

diese edlen Patrioten ! Sie müssten, wenn sie Manner waren, 
jetzt ihr Lében zu Markt tragen.* 

Louis B[atthyány] will ein Dampfbot für Zsitvai. Ich besorge 
es. Es bricht das Steuerruder. Ich gehe mit Horváth Sándor nach Alt- 
ofen. — 914 Abends gehet es durch die Brücke. Ich früher auf der 
Promenade, welches übervoll und desshalb unheiralich ! 

lőten [Mai]. Kopf etc. en compotte ! Warum wir nicht ausgeraubt 
werden, weiss ich nicht ! ^ 

Hertelendy K.- bei mir. »Es wáre gut Plattensee zu sistiren.* 
»Gott bewahre !« A la bonheur ! 

Fehr bei mir. »Gr. Batthyány sagt, wir können keine 500 fi. Ge- 
wehre per Tag. etc.« »Dobbs ist da . . . wir machen 600. Ich hab' für 
40 tausend Schafte bereits Kontrakt !« Voyons 1 Besehe einige Háuser 
imd Gründe. Oberteil der Wasserstadt — nicht ganz übel zu einer 
Entwicklung ! 

1 Uhr Minist erkonferenz bei Louis B[atthyány]. Hrabowsky 
schreibt, dass Serbien gegen uns. . . . Es isst Gráf Poninsky bei uns . . . 
Sechs Uhr Konferenz bei Louis B[atthyány] und spáter bei Kossuth. 
— Ki-iegserklávung ! — 600 Fleisclüiacker mit Sensen will er gegen 
die Serben. Hat 500 tausend fi. — Ich rede, imi die Manie zu beleuch- 
timg. Es geht nicht. Er — der in einem espéce delirum ist — will 
allé hangén lassen. — 

Bei der Liptay — to meet L. Teleky. Er ist rein ein Narr ! Ganz 
gegen Louis B[atthyány]. )>Weun — sagt er — Szemere nicht heraus *" 
imd Nyáry nicht hindn^ — so falit das Mioisteriimi noch vor 
dem Landtag. 

* Valószínűleg idetai-tozik. c két hely egyikéhez, a Napló átelleni üres lapján 
a következő, ulaló jel nélküli bejegyzése Széchenyinek : 

Konvent in Wien zieht nach sich Kopf des Königs und Republik. 
Konvent in Posth . . . Kopf von Ej-zherzog Stephan und urw / AUright ! 
*" Sz. aláhúzásai. 

' T. i. az üröküs zavargások s némely lapok demagóg heczczelései követ- 
keztében. 

* Hertelendy Károly, a balatoni gőzhajózás első javaslója. V. ö. Lipthay 
5. id. m. 136. 1." 



18tS MÁRCZIUS — SZEPTEMBER 315 

16ten [Maq. Lege mich um 2 Uhr morgens nieder. — Ich^ 
>^oll das Danipfbot aufhalten . . . pour expédier des courriers ' 
Lámi etc. Endlich schickt Szemere Paquette . . ., das Dampfbot 
weg... Louis B[atthyáiiy] schickt spater... Kloiber schickt Lud- 
wig jiach ! ! 

Dobbs uűd A. Clark bei mir — wegen Gewehrfabrik. Cela ira? 
— Igen pökik markukat." 

2 Stunden spater bekomme ich den Befehl : em Bataillon nach 
Eszék und ein Bataillon nach Becse mittelst Dampfbot zu senden ! . . . 
It is to bad ! — Un gouvernement des fous et mánia cs . . . Gehe zu 
Louis B[atthyány] — finde ihn ganz guter Dinge. »Kommt IS'yáry 
liinein, gehet er heraus !« sagt er. 

Bei Charlotte... Sie rammelt" mit ihrem Tode. bei hell- 
lichtem Tag ! . . . Es essen bei mir Fehr - Andrássv Gv., Janko- 
vics L. etc. Plattensee-Sitzung im Kasino. Es eckelt mich an ! 
Kéme Ordnung ! Reite mit Béla etc. aus. Promenade. Fühle mich, 
esse wohl ! 

irten [Mai]. Dumpfer Todesschlaf. Mit Eiitsetzen erwacht ! Ges- 
tem ging Artillerie nach Pressburg. Heute Infanterie nach Eszék. 

Ich mit Tasner nach Ofen. Keglevich und Duschek ! — IS^achricht 
dass Kaiser bereits von Wien weg ! Sogar Kovács Lai ist oerschrocken* 
daruber! Armer Kaiser Ferdinánd als Anhaltspunkt ! . . . 

Vielleicht" ist's gut ! On ne sait plus que penser . . . ! Eigene 
Kraft entwickeln. - Voilá ! Geht König nach Prag, so sind wir sepa- 
nrt! Es rauss zusammenfallen. Stephan wird toiser^ König werden ! 
Der erste Stephan war Gründer — wird xmser Stephan nictit der 
ietzte sein? 

Es ist Rittmeister^ Xádassy bei uns. Ich überlasse den Reit- 
schulgrund an eine provisorische Gesellschaft. — Besehen mit Crescenz 
die Brücke . . . fahren aiif die Lisel. — Promenade. Tiefe Melancholie. 
— Es kommt die Nachricht, dass in Wien die Aula mit der Arbeiter- 
klasse sich vereinigt ... und eine Menge Konzessionen . . . wie z. B. . . . 
Ein Parlamentshaus etc. extorquirt habé, demzufolge das ganzé 

.„^r^"' K^^*"^,^'^- „"•'^^'^obbsról és Clarkról mondottak utaló jeUel ide be- 
n.TfH.Tn'' 't'^<^°'^'í ^°^í * gőzhajóról mondottak folytatiából látható) 
(r^iir ^ "'" ''"■ 'Az eredeti szövegben :Ritt 



316 NAPLÓ 

Wiener Jlinisteriiun abgedaukt habe.^ (?) Albert Próiiay : »Neiii, Dii 
bist nicht Ursaohe an Alléra Diesem !« (!?) 

isten [Mai]. Gedanken lassen mich nicht sclilafen ! Icli bin — so 
konimt es mir — Hauptvirsache an Allém Diesem. — üm zu »süluien<i 
imd in der anderen Welt acceptabel zu sein . . . müsste ich hienieden 
durch ein langsames Feuer épurirt werden. ^ 

Hertelendy Káról ^ bei mir! Auch Plattensee — Unternehmen 
ist mngebracht ! Nach Ofen, zum Erzherzog. — Es ist Thoraas 
Náda^dy bei ilim . . . mich bringt M® Bory um. — Wir essen um 2. 
Fahre mit Deák und Klauzál zu Loiiis B[atthyány]. — Nationalgarde 
8000 Mann (I?) macht Deraonstration für das Ministeriimi. Nádasdy 
spricht. Louis Batthyány antwortet . . . hogy ő kisszerű demonstrá- 
tiók végett le nem mond . . . sem mozdul. Sie defiliren vor uns — 
nachdem ein Vertraimsvotum von 20.000 (!?) unterfertigt uns über- 
reicht wurde. 

Konferenz. Ich proponire Ringwálle um die Stadt.^ Louis 
B[atthyány] : hast Du Geld? — Sie waren alle^ (Kossuth war nicht 
zugegen) einverstanden. — Zakó der Geprügelte : Újvidék és Karlo- 
wicza (!) a gyűlhelye a ráczoknak . . . csak 10 ember a baj oka (tout 
comnie dans l'opposition !) ; Hrabowsky spielt doppelte Rolle, etc. 
— Fühle mich entnervt ! AVieder zum Erzherzog . . . Louis B[atthyány] 
bei ihni. Wieder zum ErzJierzog . . . Louis B[atthyány] bei ihm. Ich 
reiche ihm ein eine Punktation, dass mir die Verschönerung unter- 
geordnet . . . Glacis . . . Ringmauer . . . Fortification. — Er : Haus 
österreich falit auseinander ! — Er '^ mir ! 

Kasino. Paul Almássy : )>ich bekam traurige Briefe. In Wien 
wollen die Slaven . . . Anarchie . . . um den Kaiser nach Prag zu briu- 
gen . . . und ein slavisches Reich zu grundén ... wo miserer * Ma- 
gyarén Extirpation folgen müsse . . .« 

^ Sz. aláhúzása. *" Egy olvashatatlan szó, valószínűleg dauerts (sic). Tehát 
azt ak.irta Sz. írni, hogy szánja a nádort. 

1 A májusi bécsi eseményekről elég bo irodalom áll rendelkezésre. De a 
legáttekinthetőbbet mégis csak Springer ismeretes munkája nj'újtja. 

^ A balatoni gó'zhajózás buzgó eló'harczosa. 

' Ez összefügg Széchenyi régibb tervével, a fővárost körülfogó csatornával. 
Lipthay S. id. m. 130. — Persze a s;'inczok most védelmi czélokból épültek volna, 
de Sz. előregondoskodó terve szerint e sánczárkok fogták volna a hajózásra alkal- 
mas (a Dunával összekötendő) csatornák medrét alkotni. 



18*8 MÁRCZITJS SZEPTEMBER 317 

IQten [Mai]. Schwere Tiáume ! A'icht einen emzigen Lichtpunkt. 

— Slaven fressen ims. Kosacken allém erobern das Land. 
SEerbach ... bei mir. — Er sielit nicht so schwarz ! . . . Thomas 

jN^ádasdy : von Wien laufen allé Aristokraten ! 

Herrlicher Eegen ! 

Kloibei-i bekoinmt anonymen Brief : er soll keine Waren um- 
laden, denn 1650 Mann werden Alles veiderben etc. 

Wir befinden uns wie Krebsen die gcsotten wcrden ! Oder . . . 
im Fieber. Oft siud Internüssionen — quasi ura Kraft zu schöpfcn . . . 
so dann stárker leiden zu können ! 

Fehr bei mir. Mit Maschinen- und Gewehrfabrik gut. — Havas. 

— A. Clark. — 

jMinisterialkonfereuz bei Erzherzog. Kaiser weg von Wien ! — 
Landtag in 6 Wochen. — Hrabowsky's Brief. II parait qu'il ne veut 
pas. — Louis B[atthyány] mit Klauzál . . . empfangen wallachische 
Deputation in Pesth. leh gelie einstweilen nacli Pesth zura Essen. -^ 
6 Uhr wieder bei Erzherzog . . . Judex,'- Nyáry, kurz allé Prasidenten 
. . . und die Generalitát. — Ei'zherzog Stephan spricht gut . . . fordert 
zur Treue zum Kaiser auf. Nyáry ist gerührt . . . Louis B[atthyány] 
etc. versöhuen sicli mit ihm . . . 

Rottenbiller scheint nicht f ür die Linien ^ zu sein. Es wird nicht 
gefallen . . . indem es ein Sch Itt . . . wiewohl i>winzig« — zur Ord- 
nung ist. 

ííyáry: »Kár hogy Kossuth liem declarálja, hogy egészséges.* 

Herrlicher Eegen. 

Grosse Aufregimg in der Stadt : in Wien sei die République pro- 
klamirt ! — »Márczius 15-dike« : a ministériimi kikiáltotta István 
fó'herczeget királynak. Diess wurde zum Teil dureh Zoltán* auf- 
gefangen. 

20ten [Mai]. Schwere Tráume. /c/i" konune mir als der Haupt- 
faktor dieser jetzigen Kalamitát vor. — Vielleicht (?) schade . . . den 
ungarischen Stamm nicht sterben zu lassen zu habén. — 

* Sz. aláhúzásai. 

'■ A Dunai gó'zhajúzási társaság pesti forgalmi igazgatója. 
- T. i. az országbíró (Judex Curiae) Majláth Györgj-. 
' A Pestet körülvevő sánczot érti. 

* Belüg3T államtitkár, elnyomta a lázító lap e lázító, hamis közleményét. 



318 KAPLÓ 

Hild etc. bei uiir. Den 24teii Jiuii miisseu die zwei Landtagssale * 
íertig sein. 

Kaiser wurde in St. Pölten eingeholt . . . versprach (?) nach Wien 
(!) zurückzukeJiren ! Ich glaube er geht nach Prag ! 

Dcputation Stankowansky ctc. wegen bogyiszlói átvágás. 
NacJimittag Sitzung, wo auch Ballá bei mir . . . Es wurde pro- 
ponirt. 

11 Ulír bei Erzherzog Stephan. Konferenz. Csányi László - )>Erz- 
her^g Stephan wurde in Agram . . . mit "Wis^en des Jellasich auf 
offenem Platz aufgehangt und verbrannt. Auf deni Abend geschach 
das mit dem gesanuntcn imgarischen Jlinisterium* . . . Ich erlaube * 
mir zu bemerken, dass ich aji dem Ersten zweifle. Jellasics und Gáj 
können uumöglich so dmnm sein etc. Sie fielen Allé . . . sogar Deák 
und Pepi Eötvös über mich her. 

Kossuth kam von Gödöllő heréin. Ich nahm seinen Puls gar 

kein Fieber ! Xiir schwach — sagte er. Ueberhaupt spiele ich die sub- 
ordinirteste Rolle. Darf mich quasi nicht muchsen. ^ Kossuth : 
»nincs itt mit félni a fiatal izgatóktól . . . legfeljebb 300 van. Ezeket 
agyonveretem, csak egy szóba kerül« ! ! ! Zeigen allé selír viel Courage l 
Ich werde von Louis B[atthyány] für einen Furchtsamen déclariert ! 
weil ich Vorsicht übe ! Es wird beschlossen, gegen »Márczius 15-dike« 
Process zu machen ! ' 

Es ist A. Clark bei mir . . . wegen den 2 Sálén. Staindel übernalim 
die Verfertigimg der 2 Tribünén in 4 Wochen. — Fahre aus, um die 
Linien zu ermitteln.* — Bei Kovács. Seine Politik . . . hogy a muszka 
sem árthat ... ist ebenso absurd . . . wie die von Sasku ^ mit seiner 
République. 

21ten [Mai], übergebe ich an Hajnik Pál . . . den grössten Teil 
meines Silbers . . . für den Staat. Schwere I^acht. Gewissensbisse ! 
George Andrássy : . . . Dweisst Du noch in Ostende . . . wie ich Dir 

' Sz. aláhúzásai. 

' A városi retlouto terme az alsóliáz s a muscum nagyterme a felsőház részere. 
- T. i. Csányi László drávamclléki kir. biztos jelenti (írásban) a következőket. 
' Irányzatos, rosszczélú híresztelése miatt, hogy t. i. István nádor a minister- 
tanácsban már kiiálylyá tétetett volna. 

* A Pestet körülfogó sánczolat vonala. 

* Sasku Károly, Sz. kedvencz mérnöke, Kovács L. földije. 



18*8 MÁRCZIUS SZEPTEMBER 31& 

sa^e, weldi oineii Brand Dein Hitel in die Staatsmachine werfeii 
wird.«^ — 

Kasino-Sitzung ... in welcher die Anstalt 20.000 íl. C. M. deni 
Staatc schenkt^ — anstatt »leiht«.^ Dies letztere wáre veinünftiger 
gewesen. — 11 [Uhr] Erzherzog Stephan Konferenz. Er argert sich selír, 
dass sein Brief an Hrabowsky (pour fairé pendre Jellasics) in die 
Zeitung kam. — Diesz maehte sein — famoses — ■ Privatschreiben lui- 
raöglich. — Louis B[atthyány] will (weil er responsable ist) die 
Truppén auf die Konstituíion schwören lassen. Wir allé sagen : und 
wenji sie nicht schwören etc ? Er wie ein boshafter Bűbe . . . wie 
raein TáuflLng Gábor ! ^ Bei Louis B[atthyány] wallachische Depu- 
tation wartet dem Ministerium auf ! Kozsdu * als Anfilhrer (!?!). 

Es isst Pista Bezerédy bei niir. Ich köiinte diesen Kerl ob seiner 
politischen Unzeitigkeit prügeln, wo ich ihn sehe und liebe ihn 
als Mensch doch. 

Vom Erzherzog wegfahrend sagte mir Pepi Eötvös : Wie duinni 
dass man den Brief von Erzherzog an Jellasics nicht abgehen liess etc. 

Erzherzog . . . wird nicht wiederkommen . . . wenn er weggeht. Ich 
bekomme enorme Skrupcln . . . soU ich handelu'^ oder gehen lassen ?^ 

Regenfalle in Strömen. Ich gehe zu Klauzál (Deák finde ich nicht). 
Tréfort bei ihin. Sie lassen die Köpfe hangén. Ich gehe mit Klauzál 
— zu Kossuth . . . wo auch Deák. Ich " bringe nieine Skrupeln vor : 
»Hátha elmegy és vissza nem jön a fó'herczeg?« Es findet Anklang ! 
Morgen soll Erzherzog noch nicht weg 1° weil Kossuth (der krank 
geworden — er selbst diktirte den Pretext (!)) nicht fertig werdeii 
könnte. 2'^ Weil man von Abdication etc. spricht, Z^ Weil man wegen 
Zusammenberufens des Landtags seine Unter[schrift * braucht].'' 

^ Sz. aláhúzása. '' A napló átelleni üres lapjára beszúrt eme mondatot be- 
fejezetlenül hagyta Széchenyi. 

^ Ez 1829 augusztus vége vagy szeptember eleje táján lehetett. 

2 T. i. az 5 — 6 éves gróf Károlyi Gábor, Széchenyi keresztfia. Ez vágás i-i 
Batthyány ellen. 

3 Gozsdu Manó ügyvéd, a szerbek ellen tiltakozó magyarbarát oláh kül- 
döttség vezetője. 

* Tehát a nádori levél május 19-iki kelettel, mely az országgyűlést július 
2-ra hirdette M, még május 21-ikén nem volt a nádor által aláírva s így tulajdon- 
kép visszakelteztetett az napra, a melyen a nádor elnöklete alatti ministertanács- 
ban az erre vonatkozó határozat kimondatott. Az út, a melynek elhalasztásáról 
sző van, a nádor innsbrucki útja. 



320 SAPLÓ 

I 

Deák und Klauzál zlun Erzherzog — obschon 914 [Ulír] und so- 
dann zu Batth3'ány. Was sie gerichtet habén, weiss ich nicht. — Der 
Erzherzog möchte mit mir offen sprechen ; mir Konfidenzen machen. 

Ich evitire es muss es evitiren . . . Denn raeiner Éhre würde 

mir Schweigen gebieten, — meine Ministerpflicht v-ielleicht das Gegen- 
teil. Ich sagte diess ! Kossuth : »most mégis jó volna egyet s mást 
megtudni* (!?!). Ich erblasste vor Indignation ! Sodann : »ha elhagy 
minket István . . . dann niüssen wir mit unserm Kopf spielen.« — Ez 
mit 4kaft jelenteni? Wir sollten revoltiren? No Sir! 

22íen [J/aí]. Regen in Strömen. — Gott, das Lében wird einera 
schwer. — Mit Havas imd Clark a két országos ház ^ miatt. Masson 
und Eobinson - aufgesagt. Eins nach dem Anderen wie im Baum, der 
dem Winter zueilt. — Mit A. Clark zu Staindl. Kicht zu Hause . . . ! 
Er legislatisirt ! — Ins Slusacum . . . wegen den Sálén . . . etc. Zu 
Karoline Károlyi die wiedcr recht üppig. — Stephan Károlyi ganz 
guter Dinge. Karoline Károlyi ladet niich zum Essen ins Kasino. 
Schlage es aus . . . aber Latzy Teleky auch. — Ministerkonfcrenz bei 
Louis B[atthyány]. — Kossuth : »Menjen Pulszky az orosz követhez, 
kérdezze meg cathegorice, benn van-e a muszka keze a szerb moz- 
galmakban mert azt nem tűrhetni . . ." bárcsak azok a kunok 

felülnének a csikókra* ! ? . . . Ich und Deák stossen uns — Louis 
B[atthyány] ungehalten, dass Deák und etc. die Abreise des Erzher- 
zogs verschoben habén. — Batthyány liest ein Schieiben des Hra- 
bowsky vor ... in welchem er andeutet, dass er das Handbillet des 
Kaisers . . . im Sack behált »\veil die Granzregimenter nicht geliorchm * 
\vürden.«^ — Louis B[atthyány] scheüit sehr . . . disappointirt. 
Csaikisten werden ihm, ich besorge, nicht gehorchen ! Wir sind wie 
gesottene Krebsen ! Das Wasser wird stets wármer ! — 

Zu Rosi Szápáry. Man schámt sich beinahe, ein Ungar 
zu sein! 

" Sz. aláhúzása. 

^ A városi redoute s a museum nagytermeinek adaptálását értf az akó-- 

ill. a felsőház ülésezése számára. 

- Sz. lovászmesterei. 

' V. Ferdinánd ismeretes kézirata István nádorhoz 1848 május 6-ról eg\' 
kir. biztos kiküldése felöl Horvátországba, a törvényes állapotok hel\TeáUítása 
czéljából. 



1SÍ8 MÁRCZIUS — SZEPTEMBER 321 

23ten [Mai]. Szombathelyi ^ bei rair. Er desperirt ! — Sitzung 
wegen 2 Laiidtagssalen. — Konferenz bei Erzherzog Stephan. Kossuth 
begehrt noch immer auf ! Piret und Roth - schreiben . . . Der erste. 
Temesvár etc. versorgen zu köDnen, . . . Der andere : es können 40 
tausend Serbier Ungarn belagern ! ? — Louis B[atthyány] sehr gnádig 
für mich (!?). Erzherzog Stephan soll morgen 2 Uhr Morgens weg- 
gehen,^ Eötvös geht vor seiner ... leh fürchte : wir sehen den Erz- 
herzog nicht sobald wieder. — Reite uachmittag aus. Finde, dass 
ich ein altes Weib geworden bin ! Népgyűlés : adakozások végett ! — 
Regen mit Donner. Mészáros konimt an.* Dass man anstatt Mészáros 
Hrabovsky nicht nahm ... ist eine Todsünde ! Hatte man mich 
nur gefragt ! — 

24ten [Mai]. Mészáros besucht mich mit Ottinger. Mészáros wird 
Kossuth bald für eiiien Poltron erkláren ! Klauzál schickt Riunbauer .... 
Hat SkrupeLn wegen Gewehrfabrik, ^ und hat recht ! Mit Kovács 
konsultirt. — Fahre in DampfmiÜile. — Fehr . . . in low spirits ! Zu 
Karoline Károljd. George eifermd^ auch da 1 — Crescenze wird mit 
nichts fertig, kommt zu nichts. Ich argere mich darüber. — Versuche 
meinen Schimmel ! Nádasy mid Stadt-Waldl. Machinen Fabrik. 
Ungar. Theater. 

Louis B[atthyáuy] ; »Serbien hat uns den Krieg declarirt (!) Will 
Dach Ofen marcliiren etc. (!?) 

Was soll ich mit nieinem Geyza * (!?) . . . Alles was ich tat, 
schlug fehl. — 

Schlaf. — A peuprés der erste ruhige Tag. 

25tm [Mai]. Auer : »Békéser Komitat in Waffen . . . für den 
König (?!)«. ^ Allright ! — Ich presidire in der Kommission — bei 
der Verschönerungs-Kommission — die wegen Stadt-Linie ausgesandt. 
— Borsodi kutyáskodva. — Ich argere mich. Benehnie mich nerven- 

" Sz. aláhúzása. 

1 Sz. régi párthíve, már 1844-ben is támogatta őt. 

^ Báró Piret altábornagy a temesvári fó'hadparancsnok és Roth vezérőr- 
nagy, a szerbek ellen működendő csapatok egyik vezére, ugyanaz, a kit később 
Perczel elfogott. 

^ Innsbruckba. 

* Az Olaszországból megérkező s a hadügyi tárczát átvevő Mészáros Lázár. 

* Mostohafia, a 20 éves Zichy Géza. 

Gr. Széchenyi Istííln döblingi hagyatéka. I. köt. 21 



322 XAPLó 

schwach. Laí?p sie sitzen. Fahre nach Ofen. Deák, Klauzál, Szemere. 
An diesen : tenden Sie G. Károlyi weg. — 

Xachmittag — Kontroll sitzung wegen Gewehrfabrik. Früher 
Klauzál ganz impertinent . . . wich soll verbieten, dass die Dampfschiffe 
illirische Farben aufziehen . . . deiui sonst ...?!?« — Wieder ein 
Haraster ! Allé gegen uns provocieren ! 

Klauzál und R^unbauer odios.i Ich árgere mich detto, und be- 
nehme mich nervenschwach ! — Mais il y a de quoi ! Mein Neffe Dénes ^ 
wilíbei den 10.000 Geraeiner werden. C'est un beau élan dans une 

belle eause , mallieureusement avec des cochons ! — In's Theater 

, . . Karoline Károlyi — Louis B[atthyány]. 

26ten [Mai]. Die Zukunít ist blutgeschwángert ! Über ganz Európa 
schwere Wolken — , sie sind zum Platzen und werden platzen — ; 
ungeheuer Blut wird fiiessen, wenn einmal der Anfang gemacht ist. 

In Siebonbürgen Wallachen mit Schwaben (így !) gegen die 
Union und Magyarén. 

Hrabowsky geht schleichend^ als Parlamentair nach Agram. 

Wiener Zeitung amtlich^ — — wegen Lederer... offen und 
feindlich gegen das ungarische Ministerium. — 10.000 angewerbt.* 
Grösstenteils Spitzbuben. Bald wird man sie nicht zahlen köniien. — 
Ráuberbanden, die ims égorgiren. 

Csapody imd eine Menge Lcut — sehen ein . . . wohin Kossuth 
sie geführt ! 

Bónis : »Én fé'ek az országgyűléstől. Ha oly emberek jönnek, 
mint Madará-sz . . . Kállay Ödön (az igazi Danton), akkor végünk ! 
A klubok terrorismust fognak gyakorolni etc.« 

Ich sagte neulich in der Ministerkonfercnz bei Kossuth : Wenn 
wir uns für Energie — id est Krieg — entscheiden wollen — so wird 
die Sache sich so entwickeln, dass man per AVoehe 1 Millión fi. C. M. 
braucht. Sie lacliten ! ! 

' Sz. aláhúzásai. 

^ Itt a feg:}"\-crgT.-ár ügj-ére tért \"issza Széchenyi. 

- A még nem egészen 20 éves Széchenj-i Dénes az önkéntes nemzetőrök 
közé akar állani (s mint a május 27-iki bejegyzés mutatja, be is állott j, a melj'ek 
toborzását a május 17-iki ministeri határozat rendelte el a délvidéki szerbség stb. 
ellen. 

' Az első tízezer toborzott nemzetőr, a honvédség alapja (első tíz, három 
évre toborzott önkéntes zászlóalj). 



1S48 MÁRCZICS — SZEPTEMBER 323 

Havas ausgemacht. Mit Kasselik wegen Veischöiicrung. 

Mit Dénes Széchenyi zu Mészáros. 

Abends Ministerkonferenz bei Louis B[atthyány]. Mészáros : 
Morgen muss eine Entscheidung von Italieu konunen. Die imseren 
sind ... 35 bis 40 tausend Mann ; sind die Italiener nicht über " 
100 tausend, so schlagen wir sie. 

Deák will sich mit inir in eine Kategorie setzen ; dass wir nám- 
lich nicht hetzten^ und somit unschuldig unter das Messer kommen. 
Er macht sich starke Illusionen ! Wie liess er sich fegen ! •* 

Lu Kasino soupirt mit Karoline Károlyi. 

Kaiser in Lmspruck macht eine vortreffhche Declaration. Louis 
B[atthyány] liesst es aus der Wiener Zeitung. — Es erhebt mich. 

27sten [Mai]. Icli liess Kluiber kommen : »Lassen Sie keine illi- 
rische, überhaupt garkeine Faluién und Flaggcn aufziehen.« Nur 
Station ! 

Sitzung mit Ferry Zichy etc. über meLiie tárcza. Kovács Lajos 
— im Konfusions Elenient ! — Fahre mit A. Clark. Grosser Transport, 
Ketten sind angekommen. — Allé (?) bereits in Kehlheim. — Ansehen 
Eedoutsaal etc. Tischler etc. . . AUes zurück ! ! ^ Es wird mir darüber 
beinahe übel. Gehen zmn Hild . . . To blow Mm up. — ■ Auer etc. 
sHradetzky ist vernichtet« etc. es geht so im Gerücht in der Stadt 

herum ^ TJm 5 Uhr IVDnisterkonferenz bei Louis B[atthyány]. 

— ■ Was ist denn schon wieder? Gut oder Bőse? 

Von Hild mit Dobbs . . . wegen den Gewehren. Er bekam von 
allén Seiten tröstende Berichte. 

Es essen bei mir : Deák, Klauzál und Mészáros. 

Bei Batthyány passable. Stúr solt in Prag eingesperrt . . . Gáj * 
von Böhmen abgewiesen sein. Kaiser den Iten Juni in "Wien zurück. 
etc. Wir gehen vergnügt weg. — 9 Uhr Abends mit Dampfschiff die 
Nachricht, dass die Studenten, anstatt cntwaffnet worden zu seüi, 
gesiegt habén ; die Nationalgarde mit den Arbeitern sich an sie an- 

* Sz. aláhúzása. '' A szót tán fangen-nak is lehetne olvasni. 

' Az országgyűlés alsóháza ríszére átalakított redoutterem első adaptiója hát 
nem jól sikerült ; újra kellett kezdeni. 

" Sz. e fökomomyikíéléje Auer, hűségesen beszámolt a pesti köznép közt 
forgó igaz és hamis hírekről. 

' A híres tót (pánszláv) vezér Stúr és a még híresb )>il]yr« Gáj Lajos. 

21* 



324 NAPLÓ 

schloss ; Barrlkaden geraacht sind : das Militár sich zurückzog . . . 
Polizei ausgewiesen ist . . . Hoyos ^ gefangen wurde . . . Bombelles * 
aiif dera Pranger der Presse! Aus Italien die schlecht esten Nachrichten ! 
Enfin... es naht die Entwickelung des blutigen Dráma. Ich'' 
z. B. kann nicht entriimen : 

1° weil ich ein Ungar bin ; ein Stamin der von Kieraand 

geliebt ist. 

^ 2° Weil ich ein Gráf, folglich — trotz meiner liberalen und hu- 
mánén Ansichten etc. — ein Aristokrat bin. Dénes Széchenyi wurde 
Gemeiner bei den 10.000. 

3^ Weil ich Vermögen habé. 

40 ^Yeji igjj g^ygij gjjj Faktor der jetzigen Gáhrung bin. In Gottes 
Namen ! 

Ob die jetzige Krankheit der Völker zu heilen? Ich glaube 
»nein !« 

Sichhincmmischen, erhöht das Fieber. Sich nicht hinein mischen 
íiihrt ad absurdum. — 

Ich glaube, die Drohnen, oder die dafür gelten werden 

erschlagen . . . dann gibt es Kuh ! . . . Die Ruhe des Todes ! 

Heute — 27tcn — fragte ich Klauzál : mehmen Sie das Consili- 
Gebau !« Kein , . . er lásst es niir über — ^ 

28tm [Mai]. Ej be súlyos az élet ! Sitzung mit Clark und HUd 
wegen zwei Landháuser ! * Ich entwickle allé Euergie, der ich fáhig 
bin ! Meine Nerven sehr angegriffen. Ich ahne : Loiüs B[attyány] 
wird wirklich krank ; Kossuth gibt sich dafür aus ... die an derén 
gehen aus dem Laim . . ., die Last des Augenblickes und der Regie- 
nmg wird auf mich fallen. Wo ist wohl grösste Sicherheit für mich 
imd meine Familie ? Das weiss Gott ! Hier — Pesth — ist aber mein 
Platz. Ich muss und werde (!?! Es ist mein fester Vorsatz) hier 
bleiben. 

" Sz. aláhúzása. 

^ Gróf Hoyos-Sprinzenstein Antal, a bécsi nemzetőrség (soi-disant) parancs- 
noka. 

2 Gróf Bombelles Henrik, a trónörökös, Ferencz Károly fó'herczeg fiainak 
ajoja. 

' A helj'tartótanács egy épületéről van szó. 

* E szeszélyes kifejezés alatt az országgjűlés két háza ülésezései számára 
adaptálandó helyiségeket kell érteni. 



1848 MÁRCZIU8 — 8ZEPTEMBEB 325 

Grehe mit Crescence in die Kirche. Zu Karoline Károlyi. Nach 
Ofen . . . Szemere. Finde ihn iiicht — — Es isst Dénes Széchenyi bei 
vais xmd Delle Grazié. England will ims 12,000.000 Müjíze weim bei 
uns Sicherheit xmd Stabililát. 

Ung. Theater. Két pisztoly. Es ging zurück. — Karoline Károlyi 
. . . Lopresti's ^ zu Ehren ! ... In Wien Barrikaden und Hoyos nahe 
a la Lanterne und Almássy Pali et Co freuen sich quasi darüber ! 
Gott, diese Gamine ! 

29ien [Mai]. Schlaflos. Trinke zu viel Wein ! Esse zu viel ! . . . 
Nach Altof en. Befehle : * eine Armirung von »Franz« mit 6 Kánonén ; 
lefehle:'^ 40.000 Centn. Kohlén für Gewehrfabrik etc. Besehe mit 
Karoline Károlyi imd Lopresti Brücke. Es isst Kovács Lajos sammt 
Gattin bei uns ! 

Kossuth schafft einen Ministerrat an ! Spricht drohend wie Kaiser 

líikolaus ■ , will — wenn es nicht anders geht * (was soU gehen ?) 

Anarchie . . . spielt auf offene Rebellion an. — Klauzál über Latours 
Skrupeln : ^ Ez gazság ! — Ich kanns nicht haltén, breche los . . . Bin 
vfieder diunin ! Wir sitzen bis II14 Abends. Crescence at house. Fanny 
Wenk[heim] komnit bei einem Haar nieder ! 

Kossuth sieht vortrefflich aus ! Er spannt es auf das Höchste . . . 
um von um * beirrt ^ zu werden imd abtreten zu können. 

30ten [Mai]. Gestern Mtte Mészáros von Serben* etc. worimter 
aneh Offiziere — Katzeimiusik bekommen. Soll's heute bekommen ! 
Karoline Károlyi entrüstet darüber ! Nemesis. Mit Marcziani und 
Felír. Skrupeln wegen der gewalzten Gewehren. Ministersitzung beim 
Premier von 9 bis 1^4 [Uhr]. Ich sterbe vor Langerweile. Heute 
von Kossuth ^ weniger Donner ! — 

Ich proponirte . . . armirtes Dampfbot : »wird es gezahlt ?« 
Kossuth : »Ja !« — »Es sollte ins Protokoll !« »Ist nicht nötig !« Sodann 
proponirte ich Linien \xm die Stadt. Wird in gleichem Grad genehmigt 

* Sz. aláhúzásai. '' E szó nem biztos olvasás ! A Széchenyi irta szó a 
»bekampfl« vagy sdemenlirt« értelemmel kell hogy bíijon. " Másnak alig olvas- 
ható e szó. 

' Báró Lopresti Lajos .4lmos. 

2 Ez a Magyarországon állomásozó csász. kir. (zredek fölötti dispositióra 
(eseteges tóküldésükre az olasz harcztérre) vonatkozik. 



326 NAPLÓ 

. . . und dass man 50 tausend . . . á 3 procent . . .* wo nieht ^ vom 
Landtage geKchenkt was das Ministeriura imterstützen will. 

Abends Palatinalinsel. Karoline Károlyi und Premier. Dieser: 
wie der bőse Geist ! Ich : »furchte mich . . . den Eid werden sie — 
Militáir — nieht ablegen«. Er : »Desto besser . . . wir waren schon 
nachgiebig genug.* 

Es sollen 30 französisclie Barrikadenmacher angekonimen sein.^ 

Slten [J/aíJ. Garnison sclireibt in der Pester Zeitung gegen Nyáry 
etc. Ich melde Alles diesz an Mészáros. Morgen ist Namenstag des 
Königs ... a vér(!)mezó'n . . . Dórt wird Skandál sein . . . Soll ich ^ 
gehen ? Ja . . . wenn allé gehen. Louis B[atthyány] geht gewiss nieht ! 

— Morgen Christi Himmelfahrt ! Es wáre á 2)ropos zu sterben ! . . . 
Ich sehne mich weg, ganz weg ! Mit Kovács zusammenstoss. Ich : 
als Sóidat^ denke ich gerade so . . . wie die Garnison etc. Gott, 
wie hassenswert ist der Ungar . . . wie er ist ! Sitzung mit Ferry Zichy 
etc. Fahre mit A. Clarké wegen den 2 Sálén. Mache Fezei aus ! — 
Hild ein altes Weib. 

Eegiment mit einem Eemorqueur nach Komorn. Sie werden 
bald herunter kommen ims okkupiren. — Sie tranken offen auf 
Gesundheit von Jellasics. 

Reite aus mit Béli und Gyula Károlyi und Promenade. 

Isten \Juni\. Mit Crescence auf die Generalwiese (Vérmező !). 
Fürchte mich, dass die Truppén nieht schwören werden ! Louis 
B[atthyány] kommt spát . . . aber heiter und ruhig. Mészáros zu Pferd ! 
Es gehet vortrefflich ! Italiener ein bischen geweigert. alléin Mészá- 
ros . . . mit Takt . . . 

Ministerkonferenz bei Louis B[atthyány] . . . den Abend Xach- 
richt von der siebenbürgischen Union. 

2ten Juni. Aller Früh Ministerkonferenz bei Louis B[atthyány]. 

— Eine Menge gute Sachen von Innsbruck. Louis B[atthyány] 

wird eine Gesammt-Monarchie-Rolle spielen ! Jellasics quasi desavouirt 

* Széchen^-i ide szúrta be, utaló jegygyei. a következőket de csak lollhibából, 
mert a szöveg értelmét megzavarnák : Kossuth . . . i>ich werde ilire Kassa [kiknek a 
pénztárát ?] vidleicht ^ in Anspruch nehmen !« Er war mit Geld selír splendid. 
'' Sz. aláhúzásai. 

^ Épen május utolsó hetében voltak az óriási munkásmozgalmak Parisban. 



1843 MÍRCZIUS — SZEPTEMBER 327 

etc. Bis 3^4 [Uhr] . . . Kossuth háborút . . . Deák sehr gegen ihn 
aigrirt . . . und mit Kraft : én inkább mindent mint háborút ! Ich 
schweige. Es wird beschlosscn. 

1° 4 (?) Dampfbote von der Donau — Dampf-Schiffsgesellschaft 
zu kaufen ! Ich * und Mészáros beauftragt ! 

2° Dass Loviis B[attliyány] heute abrcisen [soll] und ich^ anstatt 
seiner die Prásidentschaft übernehme. — Ich habé mich dagegen mit 
Hand und Fuss verteidigt . . . musste es annehmen. Ich fürchte, ich 
werde es von mir nie absehütteln ! 

Es isst Móricz Vodiauer bei uns ... der gestern als Dampfbot- 
Direktor von Wien kam. — Sitzung mit meinem Personale . . . auch 
Ingenieure ... die ich eingeteilt. — 

Ungar. Theater. Louis B[atthyány] kommt in unsere^ (!?) Loge . . . 
imd hat Fieber. J'ai peur qu'il s'en ira ! . . . Und dann — Kossuth 
alléin mit der Brandíackel. — Welche Rolle ieh^ dann? Kann ich 
mit ihm gehen ? No ! Gehe ich nicht, so verdirbt er mich ! Pepi Eötvös 
líommt von Innspruck. i>Der sich der Saclien empariert, der hat sie«. 
— Vasváry (!?) sagt eine Ilhmiination an ! Bloss die Ofner haltén sie ! 

Alléin Thee bei mir ! Crescence zur Abendcrholung eine Serié 
von dummen Briefen von Lnre,^ der nicht in der Ingenieur-Alvaderaie 
bleiben will. 2*^ Jenny Fahnent,'' die wieder 1500 fi. braucht. 

Nachrichten von Orsova aus : allé "Wallachen für uns ! ? ! ? 

3ten [Juni]. Recht unwohl. Ich hab' im Kreutz einen Fehler ! — 
Elend wird mein Ende sein. — 

Latzy Zichy bei mir : Bittet im Voraus um Vergebung, wenn Louis 
die 15.000 fi. nicht pünkthch zahlt. 

Frank von Oedcnburg — ))0b ich Deputierter von Oedenburg 
werden will?« Ich : »ich reibe mich nirgends dafür . . . imd gehe von 
Nirgcnds als von Oedenburg — wenn man mich B. wahlt ! 

Es isst Mészáros, Klauzál und M. Vodianer bei mir. Nachmittag 
Sitzung ... in Hinsicht von 4 Dampfboten, die die ungarische Regierung 
von der Donau-Dampfschifffahrtgesellschaft kaitfen soll, . . . spáter 
Erörterung mit Vodianer wegen Brücken. — Sitzung etc. Mészáros ver- 
langt Ministersitzuiig. Ich lade sie zu mir ein. Es kommen allé. Wegen 

" Sz. aláhúzásai. '' Ha rövidítés, akkor tán Fahnental vagy Fahreatal névvel 
van dolgunk. 

' Gróf Zich}- Iinre, Sz. mostohafia. 



328 sAPLó 

Escadron von Würtciiberg Huszárén, das zu ims herüber kam.i — 
Wir decidirea luis für Amnestie. Gyuri Almássy nimmt es als Kurir 
zum Kaiser. Soirée bei mir . . . Karoline Károlyi etc. 

4ten [Juni]. Sitzung Kasino. Ich presidire. — Kirche. Crescence 
konunt nicht. Bei Majláth országbíró. — Erzherzog Stephaii — der 
um 5 früh ankam. Konferenz um 2 — ich gehe ohne weiteres, bald 
wej zu den Wettrenenn. Ich will die Eennen -w^egtuii und Gestüte. 
Hunyady bittet mich : »Tue es nicht !« Ich zaudere. 

Fühle micht recht unwohl. Expedire Estafette nach Peter- 
wardein. 

5ten [Jtmi]. ffiserabel. Ich hab's ira Kreutz ! Selír finster in die 
Zukunft ! 5 Uhr K^achmittag mit Mészáros . . . nach Alt-Ofen. 
4 Dampfbote etc. bestellt. Bischen Brücke. Estafette von Csányi . . . 
»Ministeri tanács« . . . glaubt Jászai.- Ko ! 

6ten [Juni]. 12 Uhr. Tischler wollen in den beiden Sálén nicht 
arbeiten I Bei mir Minister-Konseil. — Kossuth : »Kaiser hieher . . . 
oder . . . Erzherzog Stephan, auch mit avancement der Officiere etc* 
Ich soU's den Erzherzog bringen. Essen schnell — , ich mit Mészáros 
. . . zum Wettrennen . . . 

M" kein Glück. Verkaufe Christine auf Puff (!) um 100! — 
Béla W[enckheim] macht mir die Konfidenz. Er soll anstatt Grünne 
Obersthofmeister bei Erzherzog Stephan werden. Wir lachen eine 
halbe Stunde darüber ! — A. Clarké. Er schnalzte die Petitionárs 
ab. Ich bekomme Katzeimiusik . . . Brücke ist auch in Gefahr etc. 
Schreibe an Szemere etc. etc. Zum Erzherzog Stephan. Láást mich 
láng warten, ist indignirt . . . gegcn Kossuth, etc. Er will nicht unter- 
fertigen.* Gehe noch zu Szemere, etc Zu Hause . . . Soirée . . . 

" Széchenyi aláhúzása. 

' A Lenkey százados és Fiáth főhadnagy vezetése alatt Galicziából haza- 
szökött Würtenberg-huszárok. 

2 Jászay Pál miiiisterelnökségi titkár (a historikus). 

3 Értsd : ha nem jő Budára a császár, hát István nádor jogosítva van minden 
tiszti előléptetésre s kinevezésre. 

* T. i. nem akarja aláírni azt a kívánságot, hogy (mivel a király nem jő Budára) 
a neki egj'enest reservált kir. jogokat is gyakorolhassa a nádor. 



1848 MÁRCZIÜ8 — SZEPTEMBER 32& 

7ien [Juni]. Die Nacht glücklieh abgelaufen ! Virulenter Artikel 
gegen mich wegen A. Clark ^ in )>Mcárczius 15-dike«. Suche Deák, 
Klauzál auf. Finde sie auf der Promenade ! — Spreche wegen der 
Unsicherheit des Centrums. Berezel* bei mir. Es wird nichts 
geschehen. Fehr, Masjon, Clark sehr gedrückt ! Icli gebe diese Anstal- 
ten auf ! ^ — Brücke '^ wird nieht beendigt werden. 

Fahre lun 1 ühr zu Kossuth . . . rede über Einiges offen etc. 

Es isst Kreuter ^ bei uns. Balaton-Sitzung Nachmittag. 
Wir gebén an Lutz* eine Espéce Plenipotenz. Bezerédi Pista 
bei mir. Wird ángstig ! Die Bauern selbst in Tolna sagen : az 
urak megcsaltak . . . elkergették a királyt etc. mi pedig a király- 
lyal etc. 

Um 6 ühr Abends Ministerkonferenz bei Erzherzog Stephan. 
Kossuth . . . bringt ihn piano zu Allém. Kaiser soll hieherkommen 
oder Plenipotenz gebén. Deák stosst mit Kossuth arg zusammen. 
— [Ich bitté, das Centrimi mehr zu beachten . . . Szemere und 
Kossuth : itt nincs mitül félni. 

Kossuth gibt mir 50.000 — ich soll bauen.^ 

Csaikisten revoltieren ! ? In Karlowitz alles ins Aufruhr !] '' 

Deák : )>jVIí mindig a Te politikádat követtük.« Kossuth : »Ké- 
sőn !« . . . Bis 10 Abends. Gott, welche Langeweile. 

8ten [Jun{\. Ganz ruhig. — Zum Erzherzog wegen der Estafette 
nach Lmspruck — mit Kossuth — Kepresentation (Vezérczikk !) 
Es wird Sale (?) "^ gescliickt als Kurir. — Nach dem Essen mancher 
Andrang an die Brücke. — Ich gehe unter Ihnen — ; spáter Berezel * 



* Tollhiba Perczel (Mór) helyett. "> A szögletes zárjelek közöttiek Széchenyi 
beszúrásai a napló üres oldalán megfelelő utaló jegy alatt. De itt is tévedt Szé- 
chenyi az utaló jegygyei, mert a beszúrás tulajdonkép a következő, Deák és Kossuth 
közti rövid párbeszéd ulán van csak helyén. ' Hale-nak is olvasható. A kérdő- 
jelt zárjel közé Széchenyi tette. 

» Fegyverg>-ár, gépgyár. 

^ A lánczhíd. 

' Vasúti kérdésekben Sz. embere. 

* Sz. műve a balatoni gőzhajózásról csak 1846-ig forrás. Lipthay id. műve 
csak föliUetesen szól e kérdésről. Azért csak gj'anítom, bogy Lutz alatt Luczenbacher 
értendő. 

s Fegyvergyárat. 



330 NAPLÓ 

und RottenbiUer ziim Erzlierzog — wegen Unterschreiben.^ Spielen 
Kegel. — Die Arbciter drolien mit Anzünden. 
Thee bei mir — Karoline Károlyi etc. 

9tm [Junil. Bei der ívacht Estafette — Titel etc. in Anfruhr. — 
Masjon, Fehr, Adam Clark — gebeugt.^ Man kann das schlech- 
teste alinen. — Ich Ministerkonseil bei Deák in Ofen. — Früher 
Burczel" bei mir. Ich bringe wieder vor : das Centrum etc ! Sze- 
mere : Még nem történt semmi (!?). — Xach Pesth. Besehe zwei 
Háuser. Es geht doch ! Zum Erzherzog Stephan. — Gsaikisten 
Rebellion gémeidet. — Ich bin für Pacification. Kossuth »ezt nem 
szeretném a nemzet ^ előtt erácálni etc !« Kliigheit wird für Lan- 
desverrat, Vorsicht für Furcht gehalten. — Ich habé gar keine 
Hoffnung. [Ich habé mich gegen Josipovich erklárt, alléin mich 
gefügt — ; Erzherzog Stephan — ein Votum separatum in das Pro- 
tokoll] " 

Eötvös ganz rosenfarbig. Mit diesem und Heinbach wegen Bau. 

— Ipartanoda etc. etc. — Fahre aus. Ungarisches Theater. Kiosk. 
Crescence boudirt noch immer ! Ich jage sie endlich weg, weil sie 
zu viel tratschelt. — «Du bringst mich unter das Messer und wirst 
dami nárrisch.«' 

lOten [Juni]. Heute Robinson weg. Grehirrn en compote. — 
Estafette von Zenta bei der Nacht etc. Schrecken vor den Csaikisten. 

— Welche Tráume ! Szegedin durch die — * gcfáhrdet — in Pesth 
wird alles zusammenlaufen — imd liir der 2tc Akt von Mohács. 
Slaven in Jugcndblüte ! 

Arbeite zuHause. Alles verfinstert sich ! Handwerker einstweilen 
beigelegt.* Szalay ist der Hauptrádisführer — eingesperrt ! Besuch 



' ToUhiba Perczel (Mór) helyett. ■> Sz. aláhúzása. ' A szögletes zárjelek 
köztiek betoldások a napló álelleni oldalán ; utaló jelről megfeledkezett Széchenyi, 
de kétségtelenül ide tartoznak. '' Ols-ashatatlan szó. 

' L. a június 6-hoz tett jegj-zetet. 

2 A forradalmi állapotok miatt féltették ezek a feg}-verg}-ár, a gépg>-ár és a 
lánczhíd dolgát. 

' Úgy látszik ebből, hogy az aggódó feleség bizalmas körben hangsúlyozta, 
Jiogy férje a forradalmi irányzatnak ellensége. 

* A kézmüvessegédck s mmikások forrongása Pesten. 



181S MÁRCZIÜS SZEPTEMBER 331 

General Spanioghe.^ Ich fordere Marié auf, Diplomát zu sein. »Ra- 
detzky ist sicher, zu siegen« (!?)^ 

Früher bei Nyáry. Es isst Pepi Eötvös bei mir. — Früher Kossuth 
mit Csányi ! Dieser Letztere ganz eingescJiüchtert . . . für Pacification 
. . . )>Most értem a mohácsi veszélyt etc.« Kossuth gaJíz kampfhistig. 
Bestellt 1000 Sensen luid die Reparatur von 600 altén Flinten ! — 
Es wird eiii láeherliches Finale werden, wie wir uns gegenseitig 
auffressen. A very good fin ! Wie Ratzen von einem Bulldog etc. 

Estafette von Ó-Becse . . . Csaikisten in vollsten Aufstand ! Wuss- 
ten es schon. — Saguna bei mir gewesen.^ 

Mit Csányi zu Fehr, besehen die Machinenfabrik ! Csányi : »én 
minden áron pacificálok, csak Fiume legyen a mienk ! Télig kigyő- 
zöm . . . de ha hideg lesz... akkor végem !«* — Zu Jászai, dann 
Erzherzog — um den Kurir nach Inspruck zu expedieren. — Kegel 

mit Erzherzog et C°. Verliere 16 fi. — Wieder zu Jászai finde 

Niemand ; bis spat . . . um alles zu expedieren ! Stelle einen Whipper 

in^ vor. — Crescence boudirend anstatt mich zu erheitern, 

gibt sie mir den letzten Text. — Nachrichten aus Italien unter 
Nulla ! 

Erzherzog Stephan liest mir seinen Autograph an Erzherzog 
Johann vor.® Loyal, kráftig. Von Mészáros sagt er : er ist ein gemeiner 
Ungar, schlagt mir allé Augenblicke mit Schanden weggejagte Leute 
vor ! ^ 

llten [Juni]. Ich lag in mehreren Stunden in einem kompleten 
Todtenschlaf ... In einem Roszhumor . . . Mache allé Leute aus . . . 
Marié ^ und Décsey * am meisten. Diesem letzteren sprach ich viel 
von Nemzeti Agónia ! 

Erörterimg mit Masjon und Kloiber etc. Crescence liegt noch 

* Friedrich von Spannoghe vezérőmagj- tán udvarolt a 26 éves gróf Zichy 
Máriának, Sz. mostohaleányának (később gr. Wenckheim Antalné). 

- Ezt t. i. a tábornok monda társalgás közben. 

* Sagmia Mdrás nagyszebeni óliitű oláh püspök még ekkor nem szakított 
a magj'ar kormánynyal. 

* Csányi mellbeteg volt. 

5 Bekorbácsolő ; siettető, sürgető. 

* János főherczeg közbenjárását kérte Jellachich és a magj'ar kormány közt. 
' A becsületes Mészáros ezt jószívűségből s nagy elnézésből cselekedte. 

* L. föntebb a 3. sz. jegyzetet. 

* Sz. egyik alárendeltje s munkatársa a ministeriumban. 



332 KAPLÓ 

um 11 [Uhr]. — Sie schmollt und tandelt und rnacht Reprochen. 
Voilá tout. — Ich alléin mit den 2 Bűben in die Kirche. — Bei 
Mészáros. Kein Mensch zu Hause — , nicht eimnal zuni AnklLngeln ! . . . 
Jetzt,^ a forradalom közepette ! — It will not do ! — Estaiett. 
Csernovics ... 16 tausend Mann an den römischen Schanzen . . . 
sie sind dem Kaiser treu . . . das (verliasste) ungarische Ministerium 
erkennen sie aber nicht ! Wenn Jellasich etc. will . . . so kann er Ofen 
und^esth erobern. Nehmen 4, 5 Dampfschiffe in Beschlag und erschei- 
nen zwischen Ofen imd Pesth mit 10.000 Mann und pensez le resté. 

— Militar-Regierung ! — Ich lese nicht einmal die Depeche. Zu 
was ? Bald stürzt das Haus auf uns ein ! . . . 

Es essen Dénes Sz[échenyi] imd Zichy (P)** les deux conseils 
bei uns ! 

Ich lade auf Deák's Begehren eine Konferenz zu mir. Kossuth 
kommt nicht. Wir gehen alsó zu ihm. Mittlerweile 2 Erschrockene die 
um Waffen bittt-n, etc. Wir beraten, was zu geschehen habé. »E1 kell 
küldeni minden katonaságot, — forradalmi állapotot előidézni. — A 
nemzet gyáva etc.«^ Er spricht wie Faust im letzten Akt... Ich 
bin der einzige, der spricht, hogy a centrumot ^ nem szabad degar- 
nirozni etc. etc. Auf einmal laufen die Leute ohne AUem zu uns 
»el vaji veszve minden, az olaszok lőttek . . .«i — Kossuth wird todten- 
blass . . . ; fanfaronirt noch genug ! . . . sagt aber Deák im stillen : 
»most el vagyimk veszve !« Ich fahre mit Mészáros nach Pesth. AUes 

im Entstehen. Completer Wirrwarr ! Setze mich zu Pferd. Die 

önkéntesek ringen mich um imd wollen dass ich * sie . . . der nichts 
in Handen habé — gegen die versperrte Kaserne aníühre ! — Ich 
dcmonstrire über diese Dummheit. Vergebens ! Ich . . . um keine Kon- 
íusion zu macheu, . . . ziehe mich zurück und schreibe an Erzherzog 

— verlássliche (?) Truppén zu senden ! — Dénes Sz[échenyi] soll 
erschossen sein. — Mészáros detto etc.^ 

Einen peinlichen Abend zugcbracht. Von dem Reiten starkes 
Fieber . . . Endlich rückt Tursky ein und [man] ist f ür den Augen- 
blick beruhigt. 

* Sz. aláhúz&sa. •" A kérdőjel Széchenyié. 

' Idézetek Kossuth beszédéből. 
= T. i. a fővárost, a kormány székhelyét. 

' Mindez a Károly-kaszámyában (most városház) honvédek és olasz kato- 
nák közt kitört szakadásra vonatkozik. 



1818 MÁRCZIUS SZEPTEMBEE 333 

12ten[Juni]. SchlafekraiupfliaftSStiuiden. Schon schickt Mészáros, 
ich sollihin helfen und Riife Minist erkonseil zusammen 5 Ulír früh... 
Zu meinem Erstaiuien komnit Kossuth auch. 

Gehen in die Kaserne ^ — ich hole den Erzherzog. — Sie strecken 
ihre Gewehre — versenden sie nach Komorn. — Alle Leute zufrieden, 
jiur die ungarischen Telivér nicht. Ich bin ganz erschöpft. 

Es essen meine 2 Neuveus bei rair. Nachmittag zu Kemény Zsig- 
mond wegen dem Arrangement der Landtagssale. ]\Iit Deák zu Kossuth. 
Dieser : »most végimk van<( etc. — Er hat es erst jetzt ^ bemerkt ! 
Ich lange ! — Zu Erzherzog Stephan. Deák macht sich auch Illusionen 
über unsre Ruhe. — Ich sitze auf Kohlén. Die Gewehre der Italiener 
werden von der mobilén Schaar^ weggenommen. Dann habén wir 
2 tausend bewaffnete Rauber — mit 17.000 Industriellen ! — Auf 
die Promenade. Ein Herr klagt bittér, über seinen Schwager, ein[en] 
Wiener Student der eingesperrt würde etc. 

Ich expediere Estafette an Paul E[sterházy] nach Innspruck 
mit einem Vezérczikk von Kossuth,^ — dass »der Kaiser komme !« 
In Namen des Ministeriums. 

Bei Karoline Károlyi im Garten. Sehr still und ruhig. Ich finde 
«ine nahe Explosion darum so gefalulich. 

13ten [Juni]. Mache mir xmendliche Vorwürfe, dass ich 1825 auf 
dem Landtag aufgetreten bin. — Ich bin Ursache dass Kossuth und 
Louis B[atthyány] so auftauchen konnten. — Gott vergebe mir ! Icli 
habé es edel gedacht und paisable konibiniert ! 

Csernovich* der von Neusatz kommt, liess alle Dampfbote 
aufhalten Krieg ! . . . Latzy Zichy : »az önkéntesek erővel el- 
vették az olasz fegyA'ereket . . . jetzt habén wir Rauber in der 
Stadt.« 

Ich gebe höchstens 8 Tagé, so stehen wir in hellén Flammen. 

Bei Nyáry, Mészáros — Früher Banksitzung ! 2 Uhr Konferenz 
bei Erzherzog. Cserno\'ich zugegen. Ivanovich . . . kassirter Lieute- 
nant ist á la tété der Csaikisten ! — Kossuth als Maniak. Er hat schon 

^ Sz. aláhúzása. 

* Károly-kaszárnya. 

2 Mozgó gárda, mozgó nemzetőrség. 

^ A hivatalos közlönyben. 

^ Ciemovich Péter tcmesi főispán, kir. kormánybiztos a szerbek ellen. 



334 KAPLÓ 

actu Durst nach Blut. Ich * bin seiu iieuestes Opfer ; dciiii er muss 
eiiisehen dass ich recht ^ hatte. 

Erzherzog von Linspiuck ^ — : »König komint (!?) über Gratz 
(!?), Bauus desavoiiirt etc !« Ich iin Minister-Konseil wo Erzherzog 
praesidirte : soll ich Darapfschiffe auíhalteu etc. Es wolltc keiner 
solidarisch auf sich nehmen . . . Kossuth n'a pas daigné de m'écou- 
t«r etc. Gütt, welche Abnegation ist jiötig. — Bis 5^/4 [Uhr] 
Phrasen etc. etc. machen es so láng. Deák schien mir zu zittern. Allé 
fürciten sich vor der mobilén garde ! wLouis (wie ein Elephant) ini 
Pelz.« — Nur wcg, niir weg, schreien allé. 

Mit Ciescence Stadtwáldchcn luid Széchenyi-Liget. Alles ruhig. 

léten [Juni]. Brennender Scirocco — luiságlich Staub. Bei der 
Nacht geht mein geistiges Aug auf ! »Es ist unmöglich, dass es 
gut cnde !« 

Békéser Deputation bei mir wegen Körös. — Schiffer-Deputation ^ 
bei A. Clark . . . weil Pfeiler K° 3 und 4 wegen Kettenhángen ver- 
sperrt sind. 3 Menschen dabei crsoffen. — Décsey verlangt Geld 
zurück von Fehr. 

Wodianer : in Wien ist's düster etc. 

Csernovich hat eine Menge wichtigere GeschaJte, als mit mir 
reden ! — — How provoking. — 

Hild lasst mir melden die Maurer habén dicsen Tagén »einen 
Krawall !« 

Unscre Lage ist, wie in cinem Strohdorf, wo es hier imd dórt zvi 
brenncn anfangt und man löscht, man löscht ... bis auf einmal ebie 
solche Konflagratiun aiiflodert, dass man entweder verbrennt oder 
davon gehen muss ! 

Gestern mit Crescence. »Du solltest mit die Kinder weggehen« 

Sie ganz gerührt : )>Schick mich nicht weg — mit Dir lében und 

sterben !« — Fühlte mich tief gerührt ! 

1 Uhr kommt Louis B[atthyány] — auf Dampfbot. Ich zu ihm 
— er bei Karoline. Konferenz bei Erzherzog. Louis B[atthyány] brachte 
ebie Menge Xachrichten mid Handbillets. Prag im vollen Aufruhr. 

" Sz. aláhúzása. 

' T. i. a nádor az Innsbruckból jött jelentéseket adta tudtára. 

- Dunai hajósok. 

^ Június 12-én ütött ki a prágai csehek forradalma. 



1848 MÁRCZIDS SZEPTEMBER 335 

Es wird sicii zeigen, ob gut ? Kossuth zeigt sich ganz als Robespierre. 
Er will — auf Anklage des Lumpen Markhard — Piret ^ zur Rechen- 
schaft ziehen. Ich will beschwichtigen. Deák ist — Sauerhraut^ 
genug — um mich stecken zu lassen mid pulvert Kossutli nur auf. 

Brücke wird von Fruchtschiffen durchgerissen.^ 

Csernovich bringt die Xacliricht, dass Hrabowsky Karlowitz 
angegriffen und angezünden . . . Dieser kluge, berechnende Mann ! 
Gottes Wunder wenn diess gute Folgen hat. Diess gibt F. M. L. 
Piret Luft. 

Kossuth scheint^ (in seinen Verlegenheiten) allé Schuld, wenn 
etwas gegen die Kroaten nicht réussirt, um ^ Ministern und besonders 
mir ** auf bürden zu wollen. Er sclieint '^ Alles ad absui'dum zu treiben 
. . . damit er vor dem Landtag abtrcten könne. — Er scheint ^ mit 
»Márczius 15-dike «, nach dem Blatté von 14ten Abends, in gebéimen 
Einverstandniss zu sein ; ja er scheint sogar die Wiener und böhmischen 
Faden in seinen Hánden zu habén. — Er ^' lásst mich gewiss köpfen. 
Je ne demande pas mieux. 

Bringe das MLnisterium auf Csinakel über die Donau. — Abend 
zu Fehr wegen Mehl und Theater. Mit Crescence zu Fanny Wenk- 
hemi.^ Ich mit Rosy Szápáry zuríick. 

löten [Jimi]. Gott um wie viel leichter — seitdem ich nicht 
premier ! — Für seinm ^ Glauben zu bluten, ja zu stcrben á la 
bonheur, — aber . . . gegen seine Ueberzeugung ? wie ich für die 
Anschauung von Kossuth ? die ich stets reprobierte. — No ! — 

Windischgrátz, so sagt Vodianer, hat in Prag die Macht in seinen 
Hánden. — Lco Thim * eingesperrt ! 

Crescence's Namenstag. Rosette isst bei mis imd Franz Hunyady,^ 
— Dénes und Latzy — meine zwei Neuveux treten ein. Ach welch' 
wehmüthigen Eindruck sie mir niachten. 

* Sz. aláhúzása. A szó itt képletileg : »közönségesi értelemben van véve. 
^ Sz. aláhúzásai. 

1 Temesvár parancsnoka, fühadparancsnok báró Piret. 

- A lánczhíil viszontagságairól — építése közben — bőven szól hírneves terve- 
zóje T. Clark, Suspension Bridge uniting Pesth with Buda czímű művében és Kovács. 
L. id. mű II. köt. 22. fejez. 

' Gróf Wenckheim Józsefné szül. Jankovich Stephanie. 

'' A későbbi nagy germanisator-minister, eredetileg nagy cseh-barát. 

' Férje Sz. mostohalányának, gróf Zichy Juüának. 



336 KAPLÓ 

Nachmittag Ketté aufgezogen von Is<^ 3 und 4. — Die 5te Ketté. 
Jetzt ist die Operation noch 7-mal zu machen. — Széchenyi-Liget ; 
Bierhalle. Louis B[atthyány] mit Karoline Károlyi überall dabei. 

16ten [Jimi]. Viel Bier getrunken. Nugent ^ soll mit Hrabowsky 
einea Vertrag für Dampfscliiff's freie Passage für 14 Tagé gemacht 
habén. Agent von Pesth : keiner von dem Dampf imd Kapitains will 
fahren. — Csernovich gestern Abends um 7 weg. 

Faiire ^ geht über Szolnok, Mehadia etc. nach Konstantinople. 

— Scheint alles riihig zu seLn. — Ferry Z[ichy] : »Pressburger Spar- 
kassa falit. « 

MinisterkonseiI um 1 bei Batthyány. — Kossuth : »esak el az 
önkéntesekkel, mert . . .« Spiiter : »én el nem fogadom a bécsi 15 
milliót.* 

Wesselényi mid Bethlen János schreiben : el van veszve Erdély, 
ha nem fogtok küldeni pénzt, fegyvert és királyi biztost — ; ez pedig 
csak^ Széchenyi.* — Nachmittag wird es wieder vorgenommcn. — 
Ich gehe nicht^ — werden sie mich zwingen? 

A. Clark geht nach Wien, weil der grosse Grabb gebrochen ! ! 
Bin darüber erschrocken. — Brücke wird nicht gebaut. 

Schwimmschule. Dr. Schiller : »ich möchte im Wald durchgehen.« 
Jetzt schon ! 

Ministerrat bei Batthyány. Sie dringen in micli^ nach Sieben- 

bilrgen zu gehen aber nicht stark. — Ich weise es zurück. 

Man balancirt zwischen Majláth Antal, Vay Aliklós, Kegle^^ch Gábor 

— oder Perényi lassen.*" — Gehe vor dem Ende : zu Haus — 
schlafen. 

nten [Jiou]. Kloiber, — von Wien : »auf dem Punkt los zu 
brechen.« In Prag : Kampf zwischen Teutsch und Slaven. Letztere 
gewiniien, demi sie sind mutiger. — In Wien werden sie auch ge- 
wimien ! Man erzáhlt von Zusammenstoss in Agrára ! ? Es ist eine 
totale Auflösung. Keine Bereclmung kann stehen ! In Debreczin 

— sagt man — in denselben Embarras ob der önkéntesek — als 
lüer . . . Laus im Pelz mid welche Grösse ! 

* Sz. aláhúzásai. '' így ! 

' Gr. Nugent Laval, cs. kir. altúbornag}-, Jellacliich támogatója. 
^ W. Faure Sz.-vel régóta üzleti összeköttetésben állt. 



18i8 MÁRCZIDS SZEPTEMBER 337 

Jellasich nach Iimspruck mit 200 Deputirten. Dem soU der 
Kaiser hefehlen, uns * zu gehorchen ! — Deák — auch kein nobles 
Wesen — wird über Perfidie schreien. — König hier depopularisirt . . . 
Stephan dazu, oder Képublique (ochlokratische Todtschláchterei) . . . 
Es werden im kommenden Herbst imd Winter hier 50.000 Land- 
bewohner zusammendrangen. — Dann alles aus dem Leim, wenn es 
bis dahin hált. — 

Marcziani bei mir . . . ich offen : »Sie sind gegen ims.« Fehr bei 
mir! Sehr kleinhut!^ 

Bei Adele Festetics, die ganz energisch imd rosenfarbig. 

Im russischen Bad ! Von Wasa eine gute Portion ange- 

kommen. — Erwarte A. Clark und Kovács Lajos mit brennender 
Ungeduld. 

Deák wiirde in Debreczin zum Deputirten erwáhlt ! Warum 
ich " nicht . . . ich nirgoid * in dieser Scheiss-Theiss-Gegend, wo 
Deák nie imd ich so oft mich langsam mordén liess. Das ist »dank- 
bar.« 

Brennende Hitze ... 7 TJhr reite ich aus. Crescence fáhrt. Sodann 
Promenade. So \ael schmutzige Menschen etc. dass man Láuse etc. 
Hurlement der Önkénytesek. Bin darüber indignirt . . . Crescence : 
»Die Armen !« — Diese gute Seele ist mir jetzt sehr zu Last . . . 
Gott weiss es ! — 

Nachrichten von Wien imd Prag . . . »Windischgrátz scheint 
kein glücklicher Feldherr zu sein.« Marié ^ krank ... sie wird es 
recht stark ^ — 

Karoline Karolja mit Leonie Cs[ekonics] - etc. in die Bierhalle ! 

isten \Juní\. Unwohl. Breiuiend warm. Sitzung mit Hild, Wiener 
etc. wegen den 2 Salen.* Um IV- 1^ zu Crescence — um in die Kirche 
etc. Sie gerade aus dem Bette ! • 1 Uhr Konferenz bei Erzherzog. 

Ich soll mit Erzherzog nach Innspruck ! — Ich mache alles imi 
mich dispensiren zu lassen. Geht nicht. Desperat darüber . . . Deák 
a,uch kein edies Wesen. ^ Es isst Nádasy Sándor bei uns ! — Nach- 

* Sz. aláhúzásai. 

^ Sz. mostobalánya, gróf Zichy Mária. 
- Csekonics Jánosné, szül. báró Lipthay Leonie. 

3 T. i. a redoutbeli és a múzeumi nagytermek átalakítása dolgában az alsó- 
<!s felsőház ülésezései czéljából. 

Gr. Széchenyi Istrán dübliugi hagyatéka. I. köt. 22 



338 sAPLó 

niittag übergebe ich 10.000 fi. an den Ausschuss der Garde-Kavallerie 
etc. Zu Ferry Zichy . . . lun ihm Alles zu übertragen. 9 Uhr wieder 
Konferenz bei Erzherzog. — Es ist, solange Kossuth im Miiiisterium, 
jede Ausgleichimg mit den Kroaten unmöglich. IVIit Dampfbot Lun- 
kányi, Tschurl, Jlierbach^ etc. Dieser letztere : »Jetzt in Wien 
bald Be «* 

19te7i [Jnyií]. Keinen Schlaf mehr. Sitzimg mit Oedenburger 
Eisenbahn-Komité. — Uebergebe alles au Zichy . . . Lunkányi : tros- 
tende Worte. Ich sehr aufgeregt.'' — Leber en compotte . . . Bren- 
nende Hitze. 

Scheinbar ruhig. 

Es kommt niir vor : meine Tagbücher — werden raeinen Hals 
brechen ! A la bonheur : er breche — dieser Hals ! 

Aergere mich sehr, weil . . . Gross ^ besoffen, Auer weg . . . kein 
Mensch servirt. 

Lunkányi : TJngarn steht besser als Oesterreich ; weil die Be- 
wegiing von Oben, wáhrend in Oesterreich von Untén 1 

Beurlaube mich von Louis B[atthyány] und Karoline Károlyi. 

— Will nachmittag weg.* — Einladung zura Erzherzog. — 8 Uhi- 
Abends. Eötvös nimmt allé Papiere. — Ich gehe um 11^4 í^acht weg. 

— Komme an den 

20ten [Junt]. 7 Uhr Abends in Wien, wo es sehr düster. Frühstücke 
in Raab. — Bruck Staub wolke etc. In Wien bei Schwan . . . Pulszky. . . 
der unserm,^ Magyarén : üntergang jetd ^ sieht ! Komite von Pulszky 
in Hinsicht des Kaisers etc. nichts erfahren ! — Fahre gegen 11 
Abends weg. — 

21ten [Juni]. Frühstücke in Kemmelbach. — Abend Lambach. 
Verfehle auf den Weg . . . Wessenberg.^ — 

" Olvashatatlan szó. * Sz. aláhúzásai. 

* Sz. emberei, a legelső az öreg s derék Limkán)n, Sz. nevelője. 

* E napon kezdődik tulajdonkép már igazán Sz. betegsége. Szüksége van öreg 
nevelője \'igaszára, fél saját naplóitól (1. alább). 

* Sz. komornyikja. Auer fökomom}'ikíéléje. 

* Ütnak indul követségbe Innsbruckba. 

' Az öreg Wessenberg báró, külügyminister, a magyaroknak barátja. Igen 
szép életrajza Arnethtól (eimek utolsó müve) ismeretes. 



1S18 MÍRCZIUS — SZEPTEMBER 339 

22ten [Juní\. 7 UJir früh Salzburg. — Frolmleicluiams-Processio]!. 
Sehe Einathen i (?)* der hier commandiert. — Mem Wagen gebrochen. 
Zum Glück ; deiui icli erfuhr durch Zichy (Koüowratli) 2 im Erzherzog 
Kari, dass Kaiser kaum mehr in Innsbruck ete. Ich bin alsó angerennt! " 
Ohne Ursache bisher. — Eötvös imd Erzherzog Stephan werden es 

bequem in Wien (?) finden, wohin Johann als Alterego ^ geeilt. ■ 

Wer ist jetzt Koch, wer Kellner.^ AVer regiért ; jetz geht der Wir- 
warr erst recht an ! Ich fühle midi sehr disappointiert . . . ; Gott 
ist gross ; — wer weiss zu was es gut ist. — ^\&s soll ich aber machen ? 
Mail wird mich auch hierüber zur Verantwortung ziehen ; á la 
bonheur ! 

Eötvös angekommen 1 Kaiser in Innsbruck ! Alsó Sorgen oline 
A^t ! — Fahren mit einander. 

23ten [Juni]. 11 Uhr morgens angekommen in Innsbruck. Ketten- 
brücke, á peu prés 44 Klafter láng. Fahren im Trabe darüber . . . 
Schwankt gar nicht. 

Fürst Esterházy sehr á bas und ein Ass. " — Maeht mir 

leise Vorwürfe »Ja, dem Rat gefolgt . . . !« Es tat mir Weh. — 

Ich kann Memanden keinen anderen Rat gebén, als jetzt * auf seineu 
Posten zu stehen ! Und wo ist der vom Fürsten Esterházy, wo anders 
als im IVIinisterium ! 

Begehren imd bekommen Audienz bei Kaiserin, Erzherzo- 
gin Sophie und Erzherzog Franz Kari. Ich imd Eötvös. Bewegen 
Hímmel und Erde um den Kaiser zu bewegen, nach Ofen zu 
kommen. — Saguna bei mir, ich bei ihni. Er : Kein Mensch so 
popular in Siebenbürgen als ich . . ., ich sollte kommen ! — Ich : 
Ja wenn ich gehe, so müssen Sie mein Führer sein etc. — Bei 
Medem.* 



" A kérdőjel Széchenyitől való. i" Sz. aláhúzásai. ' Másnak alig olvas- 
ható e szó. 

1 Tulajdonkép Eynatten, az olasz háború (1859) alatt oly gyászos hírre 
jutott i>panami,sta« tábornok. 

2 Gróf Zichy Zsigmond őrnagy, a Mnek neje gróf Kolowrat-Krakowski-lány. 
(Erre czéloz Sz.) 

^ János főherczeg a császár képviseletében a magyar-horvát konfliktus 
kiegj-enlítése dolgában. 

* Gróf Medem Pál, orosz követ a bécsi udvarnál. 



340 KAPLÓ 

24tm [Juni]. Schlechtes feuchtes Zimmer . . . besuche Lord Pon- 
sonby.^ — Sámuel ^ etc. — Fürstin Auersperg.^ Finde bei ihr Made- 
moiselle Pauline Bodenhausen. — Rudi Liechtenstein * todt. Mich tief 

bewegt ! — Fürstin Windischgrátz erscliossen ■, Fürst V. 

Auersperg ^ flüchtig hier angekommen ■; jetzt * ist es lun einen 

Grad wieder höher ! Konferenz bei Erzherzog Franz Kari. Friiher 
zu Fuss in Büchsenhausen. 

25ten [Jimí\. Leber sehr angegriffen ! — Macbe mir Vorwürfe ! 
Lrdisehes imd ewiges Lében verwirkt ! Habé Ahnung eines baldigen 
grauenvollen Finale. 

Eötvös : »Du bist glücklich : wenn das Ganzé für Ungarn 
gut ausfallt . . . ist's Dein Verdienst . . . es wird Dir zugeschrieben, 

denn du hast angefangen; ^ — geht es schlecht so kommt es auf 

Kossuth !« 

Oft denke ich mir dass ich * Ursache an allén diesen Konfusionen 
bin ; dann muss ich * über diese Elteikéit auflachen. 

Ungarn ist das einzige Volk und ich der einzige Mensch der an 
Leib und Seele zu Grundé gehen wird ! Solche Tráume beángstigen 
mich ! 

Mit Eötvös und Esterházy zum Kaiser. Versuchen Alles. — Er 

will kommen, aber spater (!?). Wird das gehen ? Nie wieder ! 

Denn was man im Augenblick ausschlagt etc. 

ProtokoU-Signatur bei Erzherzog Franz Kari. — Studenten 

kommen mit Trophaeen aus Italien.* Wir essen bei Hof. — 

Rede mit Erzherzogin Sophie offen von der Leber weg ! 

Mit Eötvös nach Amras wo Phillipine ? '' Mcht viel darán. 
Spiele mit Erzherzog Stephan und Fürst PauF "Whist. Dieser letztere 



* Sz. aláhúzásai. '' E kérdőjel előtt egy szónak való hézag. T. i. nem 
jutott hirtelen a naplóirónak eszébe a Welser név ; helyet hagyott hát neki s 
megkérdőjelezte ; de elfeledte utólag betoldani. 

* Az angol követ a bécsi udvarnál. 
- Báró Jósika Sámuel. 

' Herczeg A. Vilmos özvegye, szül. Lenthe Friderika bárónő. 

* Allűr. 

' Herczeg Auersperg Vincze, a későbbi politikai író, Bécsből menekült. 

* Az innsbrucki egyetem haUgatői a fölkelő tiroliakkal g)'Szelmesen \Tssza- 
vcrték a Tirolba betörő olasz (szard) sorkatonaságot. 

' Herczeg Esterházy Pál. 



1848 MÁRCZIUS SZEPTE5IBEB 341 

will nicht zum Laiidtag kommen ; — sprach sich darüber nicht 
aus — , aber mit den Kroaten pacificireii. Man niuss ibn beim Wort 
jiehmen. GeJit Louis B[atthyáiiy] und Kossuth ein, so bin ich erbötig 
nach Siebenbürgen zu gehen, aber Dur mit Saguna ! 10 ühr Abends 
weg . . . 

26ten [Juni] lun 6 Abends in Salzburg. Valerie Z[ichy]^ da . . . ; 
íahre gleich weg. 

27ten [Juni]. 11 Uhr in Linz bei Erzherzog Kari Gasthaus ab- 
gestiegen. líehme ein Bad. — Hoffnungen erfüllen meine Brust ! 
Auf welchem Grimd ? ? aiif keinem anderen, als schönem Wetter, 
herrliche Gegend. aiigenehme Disposition ! ^ 

Besuche Baronin Scribensky, Finde Lato AVrbiia. - — »Peter- 
wardein soli in ü^ugents Hánden sein.« Allé gute Laune auf einmal 
weg und wer weisz zu was es gut ist ! "Wenn Kossuth nicht wáre, 
könnte Alles in Ordnung kommen ! — Esse im Gasthaus. Früher 
bei Lato Wrbiia. — Erzherzog Stephan konmit um 5 Abends. 

Mit ilir, Scribensky. in der Stadt imd Land im Wagen 
und zu Fuss, Theater. — Fürstin Kaunitz.^ — Thee wieder be i 
Scribensky. 

28teti [Juni]. Auf dem »Hunyady<í nach Wien. Eötvös und Zse- 
dényi mit. Spielen Whist. Schwül. Alleiithalben wie eine Wimde die 
nicht aufgegangen. — 3Iit Erzherzog in die Stadt. Bettelvolk im 
Quantum. Schmutz. Zmn Erzherzog Johann. — Burgtheater. Trauer- 
spiel im guten Sinne aber revolutionare Formen. 

29ten [Juni]. Auf i>Franz Karl« nach Pesth. Whist. Ich verliere, 
Die Luft angenehmer ! — Eine gefáhrliche Wunde die offen ist ! — 
Crescence Halsweh. 

" E bekezdéssel átellenben a napló másik, üres lapján a következőket jegyzé 
be Széchenyi, tanúskodván arról, hogy a horvátokkal való kiegyezés eszméje 
mennyire lekötve tartá : ^BecsűJcItel békességeta . . . vis-á-vis den Kroaten . . . sag t 
Deák. Was heisst das ? In der PoUtik ist Éhre etwas sehr indeíinirles. 

1 Gróf Zichy Zsigmondné, szül. gróf KolowTat Valéria. 
^ Gróf Wrbna László csász. altábornagy s akkor Felsó'-Ausztria hadparancs- 
noka. Ö újságolja Sz.-nek a következőt. 

^ Herezeg K. .^lajosné, szül. gróf Ungnad Francziska. 



342 NAPLÓ 

Gehe noch in Ministerrat bei Batthyány. Aufregimg : Kossuth 
lemondott. — Deák behauptet, er ist perfide.i 

Finde Crescence im Bett in einer Halsentzündung ! Clark hatte 
die Cholera. Ist ein bischen besser ! 4 Ketten von 3. zu 4. gespannt ! 

30en [Juni]. Viel gearbeitct. Sitzung (General) Brücke ... in 
den 2 Salen. 

Iten [Juli]. Kobinsons Pferde versucht. Miserabel. Konferenz 
bei Louis B[atthyány]. 

Crescence übler. Balogh • behandelt sie. 
líachmittag nach Altofen mit M. Vodianer. 

2tm [Juli]. Bei Erzherzog Konferenz. Wiener Ministerium schreibt 
uns : Sie woUen sogar Neutralitát (?) nicht beachten, wenn wir mit 
Kroatien nicht pacificiren, denn Italien geht vcrloren. Ist es denn im 
Buch des Schieksals geschrieben, dass Jellasich als Sieger figuriren 
wird? Man wird darauf diplomatisch antworten ! Endlich werden 
allé Soldaten gegen uns — Magyarén — sich vereLaigen ! 

Viel Kegen. Verdirbt die Ernte. 

ülit Kossuth den Standesaal besehen. — 

Crescence besser. 

200.000 Mann Rekruten — 40,000.000 adó.' — Medicina pejor 
morbo. Auch das Volk wird gegen uns * sein ! 

Sitzung bei mir wegen Eröffnimg des Laudtages. Banksitzung. 
Nicht Havas, sondern Valero (!) wird Bankdirektor * Dies gehört zum 
Ganzén. Wieder im Standesaal. Wird quasi gestürmt ! Zum Judex. 
Dieser ganz guter Laime. 

» Sz. aláhúzása. 

' Kossuth c »lemondásai«-ról teljesen tárgyilagos fejtegetések Horváth Mi- 
hálynál: M. orsz. függetl. harcz. I. 251. és köv. 

* Almási Balogh Pál, a kitűnő orvos, Sz. orvosa és barátja. 

' E napon, júl. 2-án tárgj-alta ugyanis a ministertanács azt a javaslatot, 
a melyet aztán Kossuth júl. 11-én terjesztett az alsóház elé a honvédelem dol- 
gában. V. ö. Pap Dénes : A pesti Magyar Nemzetgyűlés 1848-ban, I. köt. 66. és 
köv. 1. 

* T. i. a fölállítandó önálló magyar jegybank kiszemelt igazgatója. — 
Havas József, az ismert nemzetgazdász, Pest főbírája s orszgy. követe, Sz. 
miiiisteriumában osztályfőnök. 



1848 MÁRCZITJS — SZEPTEMBER 343 

3ten [Julí\. Symptome : gestern Zakó ? * Sabbas : »Kiverjük az 
illíreket ! Stratirairovich etc. földet Ígértek és nem tudnak adni . . . 
most ellenük* etc. 

Heiarich Z[ichy], Franz Himyady : »Die Bauern wollen Ruhe, 
keinen Krieg imd keine Auslagen! 

Kossuth 2tes Blatt wie perfide ! ^ 

Wird sich denn keine starke Stimme finden, die im Interessé 
des Bauers und des Landes sagen wird : Kein Krieg ! — Gehe mit 
Judex in die 2 Sálé. 

Crescence besser ? ? 

Es isst H[einrich] Zichy bei uns. 

Nyáry's Konferenz : 1° kein ungarisches Kleid. 2° Aufgestulpfte "* 
Hüte.- 30 Keine obere Tafel. 

Louis B[atthycány] sclückt niir Oberleutenant Ivánka. »Er hőre, 
Dampfschiffart sende das gute Schiff Erős, um schlechte Dima — 

áten [Juli]. Die ííacht kaum geschlafen. Ich fange an mei- 
nen Terrain zu finden. Ich muss mich für Frieden mit Energie 
aussprechen — und das Ministeriuin verlassen. — Es ist mme" 
Pflicht, weim ich als Opfer fiele. Alléin es ist sogar eine bessere 
Lage. Volk und Bürger für Frieden, nur ist der Pillwax etc. Kör 
■dagegen. 

Crescence etwas besser. — A. Clark schont sich nieht. Gestern 
schrieb ich an Tierney ^ — er komme spáter. 

Erste Sitzimg in beiden Salen. Palóczy und Sautka (így !) die 
Vorsitzer.* — Ziemlich" Anstand und Ordnuug. — Kossuth wurde 
mit immensem Applaus erapfangen. — Deák so-so, ich garnicht. 
Louis B[atthyány] erschien nirgends. 

* A kérdőjel Széchenyitől van ; tán azért, mert Zakót Vukovichcsal vétette 
■össze. Ez utóbbi Sebő = Sabbas. '' Csak valószínű, de nem bizonyos, hogy ez-e 
■csakugyan e szó olvasása. '^ Sz. aláhúzása. 

1 A i>Kossuth Hírlapja* megjelent 1848 júl. 1- Bajza szerkesztésében. A 
hivatalos DKozlün}-* után a legelterjedtebb lap volt. (V. ö. Ferencz)' Jőzs. s Ma- 
gyar Hirlap irod. tört.) Sz. azért mondja Kossuth második lapjának, mert 
a »Márczius tizenötödikét* is az ő lapjának tartották. 

2 A Nemzetgj-ülés megn}'itására vonatkozó javaslatok (külsőségek) lehetnek. 
' Tierney Clark, Ádámnak bátyja, a lánczhíd tervezője. 

* A júl. 4-diki előleges ülésben az alsóházban Palóczy László borsodi követ 
foglalta el a korelnöki széket, a felsőházban pedig báró Sztojka Imre. 



344 XAPLÓ 

Minister-Konfereiiz bei Erzherzog. Kossuth iii seineni Blatt 
práokkupiert alles. Ich kaiin mich iiicht treanen etc. Er hált uiis Allé. . . 
wie eine Spinné in seinen Xetzen. Ich sehe alles verfahren. — Auf ein- 
mal Louis B[atthyány] : »Versprechen wir Soldaten nach Italien^ 
wenn sie ims mit den Kioaten unter einem Hut etc. Uus allén geht ein 
Hoffnungsstrahl auf ! . . . Kossuth willigt ein . . . Er muss aber früher 
sondiren ! AVaruin nicht das Ministerium darán binden. Konferenz: 
iim 7 bei ihm zu diesem Zweck. Er spricht láng, geschickt . . . wird aber 
durch Besze etc. auf das plumpeste contradicirt ! ^ — Zu nele Köche. 
Sie wollen allé Kapacitált sein. 

Nun sehe ich Alles für verloren ! Wien wird sich mit Agram gegen 
ims allűrén und mis auff ressen ; — wenn XB. nicht die Serben mit unse- 
ren Dampfboten früher nach Pesth kommen. 

Nachricht : Jmige D'Orsay — Kittmeister durch die Raitzen 
erschlagen.- — Das Wasser siedet langsam auf ! 

5ten [Juli]. — sage ich mir oft — welch' dummer Streich war 
es, mich mit Kossuth einspannen zu lassen ? . . . Wenn ich jetzt frei 
ware ! Konnte nicht viel schlafen. Die vollkoramenste Zersetzung 
aller ungarischen Lebenselemente steht klar vor mir. 

Philosophie, religiose Ergebimg ! Voilá . . . das sind die zwei 
Anker. 

Brücke zwischen Pfeiler 2. xmd 3. wird heute ganz eingehángt. 
Vielleicht eriebe ich die Brücke doch. 

Heute wird der Landtag durch Erzherzog Stephan eröffnet. Mit 
Eötvös in Veni Sancte. Sonst kein ein2iges iDtglied vem Landtag. 
Kann das Segen bringen? 

Zum Erzherzog. Konferenz bei ihm . . . Der ilinister ! Kossuth 
will nichts in die Tronrede von Italien . . . Louis B[atthyány] lenkt 
die Sache selír klug daliin, dass er nach Wien gehen und unterhandeln 
könne, dass wir auch nach Italien Truppén senden, wenn wir mit 
Kroaten und Serben in Ordnung. — Er wolle seine Stelle an diese 

* Erről a Kossuth szállásán tartott óriás horderejű s következményű érte- 
kezletről bő fejtegetések olvashatók Kovács Lajosnál, a ki saját maga is részt vőn az 
értekezleten, id. müve II. köt. 135. és köv. lapjain. 

- Gróf D'Orsay Maximilián, a Schwarzenberg-ulánusok kapitánya, az első 
tiszt, a ki a polgárháborúban Magyarország ügyéért csatatéren (Sz. Mihály védel- 
mében jül 1.) elesett. 



1SÍ8 MÁnCZIÜS SZEPTEMBER 345 

Kondition hangén. AVir allc . . . sogar KossutJi ; — icli glaube dieser 
letzte aber mit Perfidie ! . . . ^ 

Nach dem Deputirten-Saal mit Mészáros. Eötvös machte mir 
f oux bond — und fuhr alléin. — Es lief das ganze gut und anstándig 
ab. Erster * Landtag ! ! Xiciit aucii der letzte ? VoU der traurigsten 
Vorgefühle ! Erzherzog zurückbegleitet . . . daiui Kossuth nach Pesth 
gebracht. 

Erzherzog Stephan lobte wegen den Saal Louis B[atthyány] 
und Kossuth. — Früher der alte Kehrer : Ja, was der Hild etc ! — Ich 
werde nirgends genannt wo Lob.- 

Nachmittag eine Menge Deputirton im Ullmanischen Saal.-^ 
Wir rvxfen Kossuth . . . er hat zu tim. Babilonischer Turm ! Zakó : 
i>Ha nem verik meg most a ráczokat, becsületszavamat adom, 8 nap 
alatt itt lesznek.« — Mir wkd ganz kait dabei. Spáter ermanne 
ich mich : »Wir werden Barrikaden machen und uns verteidigen. « 

Mit Béla Wenckheim in das Stadtwaldchen. Er sieht Alles ver- 
loren. Allé Leute lassen bereits den Kopf hangén ! wie im Vorgefühl 
etner baldigen Vernichtimg. — Zu Ferry Z[ichy]. — Kossuth über- 
sendet mir das Protokoll von der heute morgigen Konferenz.* Wie ich 
gesagt habé — perfide. Ich fand unterschrieben Szemere imd Mészáros. 
— Ich erklárte : ich hatte keine '' Opiriion, würde nicht unterschreiben 
vor^ Louis B[atthyány], der erst morgen Abends ginge. 

Crescence : »seit 2 Stunden bin ich \'iel besser !« Balogh : ))Holnap- 

után semmi baja !« Ich empfehle uns Allé an Gott — und schlafe 

verhaltnissmassig gut. 

Kam Robinson an ; ich sende die von ihm gekauften zwei Pfcrde 
zurück ! Gardner wird mir darüber Process machen und eine Menge 
Ungelegenheiten. 

" Sz. aláhúzása. '' Lehetne tán ímeinei-nek is olvasni. 

1 Ez óriás horderejű, s mint, nézetem szerint, Kovács Lajos a leghelyesebben 
fejtegeti, az egész monarchia s az egész forradalom sorsára döntő befolyású minis- 
teri értekezletről s annak jegyzó'künyvéről 1. Kovács nagj'érdekű miivét id. h. II. 
köt. 157. és köv. lapokon. 

- Mint a Napló bejegyzései május és június hónapokról mutatják, Sz. a leg- 
többet fáradt a ministerek közül a múzeumi terem adaptálása s különösen az igen 
jól sikerült alsóházi ülésterem (városi redout) átalakítása dolgában. 

3 Ar Ullmannházbeli országgy. klub fényes helyiségeiről és Sz. áldozat- 
készségéről, a társas érintkezés fontos czéljairól stb. 1. Kovács id. m. II. 119, 
és köv. 

* L. az 1. sz. jegyzetet. 



346 KAPLó 

6íen [Juli]. CresceBce phantasiert. Icli glaube. es ist ihr Ende ! 
O Gott, ich kann es kaum ertragen ! Jetzt falle der Himmel über mich. 
Habé beinahe keine Kraft zu lében ! — Gott, welche Vorwürfe 
mache ich mir, Ungarn erweckt zu habén ! Jetzt wáren wir teutsch. 
Wáre aber das besser ? Herr, Dein Wille geschehe. 

Kloiber lasse ich kommen — »Stephan«i erwarte ich seit 2 Tagén 
Ton Neusatz — und er ist noch nicht da — diess koniint mir sehr 
verdáchtig vor ! 

Ich bin fest überzeugt, die Raitzen brechen uns den Hals ! 

Diner bei Louis B[atthyány]. Very dull. Allé atmen — es 
ist aus ! 

Früher bei Marié Fery.- [Sie] muss über den Gedanken lachen, 
dass ich mich jetzt ' vor den Raitzen fürchte, wo Peterwardein noch 
steht ! Und wenn sie kommen, so machen wir Barrikaden etc. . . . 
Montire mich ganz ! 

Abend bei der Forray.* 

7ten [Jvl{\. Rede mit Balogh ernsthaft : »ist meine Frau in 
Gefahr ?« Er : »ich gebe Ihnen mein "Wort — neLn !« 

11 ühr Sitzung der Standé. Crescence kommt mir nicht besser 
vor. So traurig und verglaste Augen und — Balogh behauptet, sie 
ist ganz wohl. 

Sitzung ímheimlich ! Madarász : ne legyen bilétás Galléria ! . . .* 
Karácsonyi Laezi — gute Xachiichten von Untén. Sie lassen nach . . . 
Serbier verhasst. Ich lébe ganz auf ! — Sitzung bei mir. Mühle und 
Gewehrfabrik. — Schwiil ! Klauzál, Rombauer wie seccant. 

8ten [Juli]. Fühle mich ganz demoralisiert. Crescence scheint 
ihren Todesschlaf zu schlafen. Die Glückliche ! 

Konferenz bei Kossuth. Er, ja er ist unser Unglück ! Tomsits 
kommt von Temesvár . . . weil es auch dórt nicht sicher ist. »Bald 
sind die Raitzen Herren davon. Auf die Pohlen kann man nicht 
rechnen !« 

* Sz. aláhúzásai. 

» Gőzhajó. 

* Gróf Zichy Ferenczné, szül. gróf Demblin Mária. 

^ Báró Forray András özvegye, szül. gróf Bnmszwik Júlia. 

* Madarász László demagógszagú indítványát 1. Pap Dénes id. m. I. 24. 



1848 MÁKCZIUS — SZEPTEMBER 347 

2 Stiefkinder in der Akaderaie . . . wollen heraus.^ 

Erste Ketté von 2 bis 3 sind gespannt. Fühle mich ein bischen 
nervos. 

Pilvax^ will in die billétás galléria eindringen. Nationalgarde 
opponirt sich . . . und mit Success. Uebermorgen wollen sie's repe- 
tiren ! — Nous allons voir. 

Crescence befindet sich viel besser. Balogh beurtheilte sie richtig ! 
Bravó. 

Konferenz in TJllmanns Saal ! Kossuth kommt auch. Beöthy 
ganz für Paeification ! 

Ich fahre zu Fehr ^ nach Ofen. 

9tmi [Juli]. ilLnister-Sitzung bei Kossuth 8 Uhr morgens. Ich 
spreche mich offen aus : IVIinisterium . . . muss Anklang gebén . . . 
etc. Deák lasst mich % ™ Stich ! Mészáros : ... itt nem élhetni, 
«tc. Fangt auch an, den Mut und seinen leichten Siim zu verlieren. 
Kossuth : a minisztérium nem járt el elég erélyesen a fegyverek 
szerzésében. 

Um 9 Uhr zu Manó Andrássy. — Rombauer missfállt mir . . . 
sehr . . . Er ist falsch. Fürchtet sich von Rosponsabilitát. Dampfmühl- 
Sitzung. In die Kirche. — Jetzt sehe ich wieder ein neues Bild. Meine 
Phantasie zeigt mir : Fehr — gegen den Márczius 15-dike bereits 
agitiert — in Anklagestand imd laternisirt . . . weil er á tempó keine 
Gewehre machen'' wollte!'^ Es isst A. Clark bei ims. In 14 Tagén 
sind die anderen 3 Ketten gespannt ! Alsó am 23ten ! Werden wir 
so viel Zeit habén ? — Tomsits : wenn die Serben angegriffen wer- 
den, so laufen sie ! 

Crescence besser — aber langsam. Ich möchte sie gerne weg^ 
senden . . . »>aber wohin ? « 

Fahre mit Clark nach Ofen, wegen Tunnel.* Konferenz im 

* Sz. aláhúzása. 

* Gróf Zichy Imre és RudoLf, az előbbi 17, az utóbbi 15 éves, a bécsi 
katonai Akadémiában. 

2 A Pilvax-kávéház forradalmi, demagóg törzsvendégei. 

' Tudvalevőleg és mint a napló előző bejegyzései is mutatják, Fehr Vilmos 
épen ellenkezően nagyon is a szívén hordta a fegj'vergyár ügyét s a kormánynak 
eleintén hideg viselkedése miatt nagyon aggódott. De a hideg viselkedés okai 
Kossuth és Klauzál voltak ! 

* Sz. e régi (1842-ben megfogamzott) tervéről 1. Lipthay id. m. 130. 1. 



348 NAPLÓ 

üllmann-Saal. ilit Louis etc. Stadtwáldcheji und Promenade ! Káno- 
nén verkünden Batthyánys Ankunft ! 

Das Wiener Ministerium gestürzt ! ^ Weil Windischgiátz und 
Thim nicht Process. — Diess gibt wieder eine gaiiz neue Toximure ! 

lOten [Juli}. Bőse Nacht. Fehr : es ist besser wenn Ihre Frau 
im Vaterlande der Alpen.- — Sehreibe an Klauzál wegen Gewehren. 

In der Politik vrieder uni einige Grade heisser ! 10 Uhr früh 
Sitzung. Pilvax ist nicht eingebrochen.* Perczel sich gut aufgeführt. 
Nyáry sclineidet den Ast unter sich selír stark ab.* Madarász et C^ 
in sehr grosser Mnoritat. • — Das ganze ein heiteres Gesicht. 

Pázmándy gewáhlt ziun Praeses 226, 33 ellen. 

Xachniittag erfrecht sich Madarász József . . .^ früher Latzy* 
dem Eötvös in dia Zügel gefahren ist, gegen das Mnisterium grobe 
Brocken anzuführen. Pázmándy sendet um Kossuth. Deák schreibt 
die "Wortc dcs Madarász auf. — Kossuth erscheint ganz matt, be- 
steigt die Rednerbühne . . . imd nun folgt eme biblisclie Scene : 
Kompleter Sieg des Ministeriuras ! leh — mit Louis etc. spazieren. 

llten [Juli]. Kossuth macht seinen Antrag von 200.000 Soldaten 
und 42,000.000 adó. Er verspricht sich und sagt kétszáz millió 
(anstatt ezer) katonát. — Die beste Satyre auf das chinesische Hyper- 
bole! 

Nachniittag ^^ 10 Ketté. Ich in der Sitzung . . . an Pálífy Albert 
Ön lapjában Clark A. urat etc. Jöjjön a hídhoz ma. 

;Ministerkonferenz bei Kossuth. — Serben in Orsova, Moldova 
etc. Mir wird es ganz bőse bei dem Gedanken dass luis Eaitzen etc. 
fressen sollen. — Mészáros : »Pestre a Dunán nem jöhetnek, nem 
szerbek, de egy kacsa sem, azért jót állok ! Pétervár, Temesvár erősen 

* A július 8-diki, Dobblhof alatti új osztrák ministerium, mehiiek tagja lőn 
Bach is. 

2 Fehr tanácsolja Sz.-iiek, hogy a gróftu't küldje biztos helyre, Tirolba. 
" T. i. nem rontottak be erőszakkal az alsóházi karzatba. 
' Xyáry a válaszfelirat tárgyalását előbbrevalónak jelenti ki, mint Kossuth 
bejelentett javaslatát a honvédelemről. Pap Dénes iJ. m. I. 56. s köv. 

* Vádjaira a kormány ellen 1. u. o. és Kónyi, Deák F. beszédei II. 251. (2 
kiadás). 

* T. i. Madarász László. Itt gúny Sz.-től a beczézés és a név ama helyes- 
írása, mely akkor mágnáskörökben Lajtán innen Lajtán túl szokásban volt. 
Eötvös beszéde Papnál id. h. 



18iS MÁRCZIUS SZEPTEMBER 349 

állanak !« Louis B[atthyány] will dass Italien in die Adresse komme. 
— Kossuth perfide. — Louis geht ganz toll weg und will sein Porte- 
feuille ablegen . . . etc.^ 

12ten [Juli]. Bőse Nacht. Ich bin 122 «. A. Clark 94. — Meine" 
Neckenmarkter 2 Bauern- und Kommittenten bei mir. Sie wollen 
von den Ueberland-Ackereu keinen Zehend zahlen ! 

Konferenz bei Klauzál wegen Gewehrfabrik. Ich : ich bin im 
Kontrakt nicht vuiterschiieben, aber wenn Fehr'' angeklagt wird, 
so unterschreibe ich auch. Passable beendiget ! 

Landtagsausschuss wegen der Adresse. Ich zu Saguna. Fand ihn 
nicht. [Zu] Eottenbiller ; *" spreche mit diesem von Reitschule, 
Debarkadiren vmd Linie um die Stadt ! — Gehe zurück zur Kon- 
ferenz.* Deák spricht wie ein Gott . . . Ausschuss sieht die Gefahr 
unserer Stellung ein. — Nyári: hát mit kell tenni? etc ! Ich glaube es 
wird gehen etc. Gorove, Zákó:^ ngen könnyen^ leverhetni a ráczo- 
kat !« Ich zweifle ; dass sie keinen ordentlichen Anführer habén, c'est 
quelque chose. AUes hangt von Bechtold^ ab.^ 

Murgu muss wegen seinem Namen eine Hóra Gloska RoUe 
spielen.' 

Saguna auch gut. 

Jellasich? — Ich weiss nicht. 

Kossuth's Nanie erscheint mir in der zu schreibenden Geschichte 
in einem Meer von Blut ! 



" Sz. aláhúzása. ^ Ide Sz. a következőket szúrta be : Ich bin kein Wahl- 
bürger geblíeben ! Wie dankbai- ! Nach 23 jáhriger Arbeit. Hogy t. i. Sz. nem választó- 
polgára Pestnek. 

^ Az egész válaszfölirati javaslatnak, az olaszok ellen adandó magyar hadi- 
segélynek ügyét és jelentőségét egyszersmindenkorra a legbiztosabban kifejté Kovács 
Lajos többször id. kitűnő művének (Gr. Sz. I. közéletének három utolsó éve) II. 
köt. XI— XVI. fejezeteiben. 

^ A sopronmegyei Nyék. 

^ Fehrt a radikálisok támadták és gyanúsították, hogy nem oly gyorsan 
tudta a fegyvert fabrikálni, mint ők szerették volna. 

* A válaszfölirati bizottság értekezését érti Sz. 

^ Zakó István délvidéki képviselő, a ház egyik jegyzője. 

' Báró Bechtold Fülöp altábornagy, 48-ban egy darabig a sereg vezére a 
ráczok eUen. 

' Murgu Euf ém oláh képríselö mindvégig magj-arbarát maradt, sőt Kossuthtal 
is távozott az országból. 



350 .VAPLÓ 

Es isst Marksheider Bálás imd A. Clark bei mir . . . wegen TuneU 
den ich anfangen will ! — Szabó * aus England. Allenthalben die 
Teutschen. etc : )>Diese ungarischen Spitzbuben und wir werden sie 

zur teutschen Provónz machen !« Früher Ferry Zichy und Tasler 

[így /] : in Wien ist náchstens ein Pariser Ausbruch — ; und dann ? 
dann kommt derselbe hierher ! 

Mit Béla und Eötvös auf den Schwabenberg . . . Sehr 

hübsch . . . aber schwer hinauf zu kommen. C'est acheté trop cher ! 

— Ganz trawig zurück. 

isten [Juli]. Bittere ííacht gehabt. Leber sehr auígeregt. Eine 
Stinune in mir : »Du hasst das Meiste zu der jetzigen Konvulsion 
beigetragen ! jeder Tropfen Blut, der da fiiessen wird, falit auf 
Dich !« ... Deputation bei mir von Wien — »Es sollten Dampfschiffe 
gehen !« 

Gehe in den Adresse-Komité und Stizung. Dann Schwimmen. 
Béla das erstemal in dem offenen Fluss. 

Minister-Sitzung bei Kossuth! wegen Adresse. O Gott, wie 
schwül ! Welcher Mensch ! Kossuth — ... Wir erkláren uns : aus dera 
Ministerium zu treten — Louis B[atthyány], Eötvös, Deák, Klauzál, 

ich ^ (Szemere nicht) . . . Kossuth : )> én minister nem maradok 

ha Batthyány kilép.« 

Csányis Iníamie gegen niich. Ich schrieb ihm auf der Stelle ! . . . 
Wir werden uns schiessen. A la bonheur ! Kann ich gegen einen 
so plumpen Verleumder anders handeln ? ! ^ 

Allenthalben schlechte Nachrichten. 

léten [Juli]. Kann nicht mehr schlafen. Ein Grcdanke jagt den an- 
dern ! — Képviselő-Sitzung. Interpellation an Mészáros. Dieser sehr 
klug — ausser : )>Hrabowskiért úgy állok jót mint magamért \<i^ 

— Das bricht ihm den Hals ; denn der arme Hiabowski wird verraten 



* Egy szónak (tán a keresztnévnek) való üres hely van itt a naplóban. 
** Sz. aláhúzása. 

^ Mind e belső drámák a ministertanácsban a válaszföliratba fölveendő 
olaszok elleni hadi segítségre vonatkoznak. 

* Sz. e méltó haragja arra vonatkozik, hogy Csányi a Sz., Clark és Fehr 
igyekezeteit a fegyvergyár dolgában nemcsak fitymálta, hanem őket — privát- 
beszélgetés közben — hanyagsággal vádolta, a mi súlyos vád volt. 



184S MÁECZIÜS — SZEPTEMBER 351 

werden ! Desto Ualketer^'' Szemere und Klauzál.^ — Nachricht : 
Blomberg hat dic Serben geschlagen ! ^ Vielleicht nicht gut, mert 
elbízza magát magyar ! 

Schwirame wieder. Ich glaube kein luiangenehnier Tod sich 
schwindlich zu schwimmen etc! Ketté K° 11 anfgespannt ! Jetzt 
habé ich bald den Genuss (0, \vird dieser verleidet) die 12te und somit 
letzte Partié piacirt zu sehen ! * 

Ajistatt Louis B[atthycány] als Minister im Oberhaus-Komité bei 
Wesselényi.* Rede von der Leber weg. — Daher mit George 
Ajodrássy etc. Ujházy ^ wird Konfusion machen. Kann nicht zu 
Tonny Batthyány. Denn ich bin so schwach ! 

isten [Juli]. Ich bin ganz erschöpf t ! Habé Rückenmarkauszáhruug. 
In Wien soll's bald los gehen. Dies wird ims mitreissen. Ich hoffe 
nicJits ! ! * 

Sitzung Walzmühle . . . wegen Gewehrfabrik. — Rombauer 
gefállt mir weniger. — Sitzung der Standé. Wegen Kapi . . .^ Un- 
regelmássigkeit, Unordnuiig . . . ; es wird votisirt. — Eötvös . . . es 
praparirt sich ein Krawall ! ? weil 180 Maun dem Radetzky nach- 
gesendet werden sollen ' etc. Zu Louis B[atthyány], den ich »stark<f 
findc. 

Kossuth schreibt in aller Früh, er soll an Vukovich ^ befehlen ; 
Statim . . . etc. gleich hangén zu lassen ! Was ? olme Untersuchung ? 
ohne regelmassigem Gericht ? Über die 24 Stunden des Statariiuns ? 
Und wenu es gehángt wird . . . ; ist's nicht natürlich dass allé unsere 

" Sz. aláhúzása. 

^ T. i. beszéltek Szemere és Klauzál, ellentétben Mészárossal, a kiről az imént 
mondja, hogy Dsehr klug« szólott. — Érdekes, hogy a szónokoknak és fölszólalások- 
nak Pap Dénesnél (az e napi közi. közt) nyoma sincs. 

* k magyar sereg Blomberg ezredes vezérlete alatt júl. 11-én Versecz mellett 
tönkre veri a szerbországi szerviánusoktól is támogatott rácz sereget. 

3 A lánczhíd építéséről igen jó, áttekinthető kép : Zelowch Kornél : A Buda- 
pesti Lánczhíd. 1899. 

* Lelkes indítványát 1. Pap Dénesnél I. 111. 

' Űjházy László, a gyászos véget ért, ritka becsületességű ember és emigráns, 
48-ban mint Sáros m. főispánja volt a felsőház tagja. 

' Kapy Ede, eperjesi kép\'iselő, választása ellen beadott panaszok. 
' Magyar ezredek létszámkiegészítése végett. 

* Vukovich Sebő délmag:)'arországi kir. biztos a későbbi igazságügyi mi- 
nister. 



352 XAPLÓ 

Gefangenen in Karlowitz gleiches Sclücksal? 0, an Kossuths Anden- 
ken wird viel Blut kiében ! * 

Er rechnet jedoch auf den Sturz von Wien ; ich auf dessen Er- 
liebung ! Freilich nicht in reaktionarera Sinn . . ., aber als Hort einer 
gebildeten Nation (teutsch) . . . und der wahren bürgerlichen Frei- 
heit! 

Es isst dicke Marié Zichy mit ihrem Elephante-Kind bei ims. — 
Nachmittag reite ich aus. — Abends Julié Forray : — »In AVien 
ruhig (?). AUe Leute daiüber froh und roller Hoffnimg, weil Natio- 
nal-garde niit dem Militar imd der Akademisclien Légion (!?) in Har- 
monie.« Für den Augenblick ist diess gut . . . ; alléin hiedurch wird 
das Militar auch zersetzt imd dann »male« ! Dann folgt Anarchie und 
Ochlokratie mit allén Uiren Fürien ! 

Adalbert Z[ichy] ist angekommen ! — »Italien ist unser !« (?) 
imd ohne die Ungarn, die von AUen gehasst werden ! 

isten [Juli]. Regen. Tierney Clark soll heute kommen. A. Clark : 
»eine Ketté durch ein Dampfschiff im Wasser !« 

Tunnel-Sitzimg in Ofen. Ich ^ kann nicht gehen. Lehman ^ bei 
mir, ganz verrückt. — Er glaubt nun mit Mészáros gegen Wien (!) 
rücken zu müssen ! — Ich sprach ilun offen und ehrlich meine Meinung 
aus. Gab Kovács Lajos den Auftrag ! 

Ich gehe als Minister in den Magnaten-Adresse-Ausschuss ! — 
Sie habén keinen Mut ! 

Zu Gusty Batthyány ! - Was fiir cin wertloses, korruptes Wesen ! 
Sie lobt den »Márczius 15« . . . weil es sie amusirt ! 

Nachmittag ziun Premier. Hrabowsky berichtet, dass Rajasits 
mit umgürteten Sábel die Leute in Karlowitz aufgefordert . . . gegen 
die Magyarén . . . mid Jellasich erwartet wird. Premier sehr finster 
imd düster ! Jetzt wird es enist ! "" Früher H. Zichy : »Die Oedenbur- 
ger Bauern gehen ^ nicht — die Wieselburger sagen : alia, wir habén 

" Ez az egész bekezdés egy beszúrása Széchenyinek. — A következő bekezdés 
•elején tehát ismét Batthyányról van szó, akivel a beszürottat megelőző bekezdés vége 
foglalkozik. A gondolatmenetet t. i. a beszúrás vágta csak ketté. '' Sz. aláhúzása. 

' Lehmann J. B. balatoni hajózási direktor. Ivitiinű a mit róla ír Sz. Tas- 
nerhez 1848 febr. 27. (Majlátlmál III. 595.) 

* Gróf B. Kázmemé, szül. Keglench Augusta grófnő. — Sz. elkeseredésében 
nagyon is nagjTa veszi a fiatal életvidor asszony megjegj'zéseit. 



1818 MÍRCZIüS — SZEPTEMBER 353 

gewusst, dass cin Betrug dabei ist ! Soldaten und Geld !« Dénes 
Festeticli^ : »Csak kapjimk fegyvert etc. akkor majd etc.<i — Hiszen 
a horvát nem bánt — majd csak az urakat ütjük agyon ! etc. 

Bei Karoline Károlyi. Sodann Kosy Szapáry. — Latzy Wenck- 
heim : »Alles das verlicreíi, was so schön im Gang war !« — Ja, wenn 
man sich darüber appitoyirt, man Ivönnte narriscli werden ! 

nten \Juli]. Gott, welehes Lében ! Welche Vorwürfe ! Wenn 
sich bei uns die Zersetzung anfángt, ist sie nicht mehr aufzuhal- 
ten ! — Zu sehr gemischtl^ Diese Gemischtheit^ gibt aber Chancen 
der Kettung ! 

Ministerlíonseil bei Kossuth. Finde sie allé in der bestén Laune, 
als ob weiss Gott was ! — Ich^ finde alle Ursache zur Depression. — 
Dobblhof^ sendet durch Zsedényi cin Ultimátum der Kroaten,^ 
auf derén Basis Erzherzog Johaun mit Batthyány etc. unterhan- 
deln würde. — Man machte sich über diese Basis lustig und B[at- 
thyány] schreibt nach Wien : er káme gar nicht, bis man ihn 
nicht riift! 

B[atthyánys] teuflische Politik ist, sie in Verlegenheit zu setzen, 
dass námlich — wenn sie nicht gelindere Saiteu aufziehen und Kampf 
zwischen mis entsteht — die Kroaten aiis Italien zurückborufen werden 
oder selbst zurückkonimen.^ Diese Politique ist auf Konfusion-Macherei, 
Zerstöriuig gegründet. Ich schaudere zurück ! B[atthyány] verrechnet 
sich diessmal, denn ohne zu degarniren, werden wir von den Slaven 
aufgefressen. 

Kossuth brachte die Regales etc. etc. aufs Tapet. Es wurde be- 
schlossen, allcs zu reluiren aber keine Spoliation ! — Gehe zu Wesse- 
lényi . . . Felsőházi küldettség. — Wesselényi über alle Massen stützig 
und langweilig ! 

Méhes* lobt niich über meinem Hitel. »Ha ez nem iratik, mind 

" Sz. aláhúzása. 

^ Festetich D. is a magyar parasztság állítólagos n}ilatkozatairöl referál. 

2 Az osztrák niinisterelnijk. 

^ Ez nem Dördögi politika*, hanem ingatag, szomorú kilátású reménysége 
lehetett B.-nak. 

* Méhes Sámuel, politikus, tanár, író, erd. o. gyűl. képviselő, az Erdélyi Hiradó 
szerkesztó'jc. f 1852. 

Gr. Széchenyi István düblingi hagyatéka. I. köt. 23 



354 NAPLÓ 

ez nem történik !« Ich — wáhrend er raeine Seele durchbohrt : »Tán 
jobb lett volna azt soha nem írni !« 

Diner bei Erzherzog. Ich mit Mészáros hinauf. — Angenehme 
Illusionen ! — Brücke — auch 2te Ketté wird gefunden. Rapeau (?) *" 
plastische, ziemlich dezente ísacktheiten ! An Kossuth — Stafette von 
Csernovics ; Zakó nach sicheren Privatnachrichten : »1500 TJngarn 
wurden die Köpfe abgeschnitten, die önkéntesek von Tolna liefen 
zum Teufel ; Oberst Kollowrath tat seine Pflicht ... Die Römer- 
schanzen können nicht genommen werden — weil darin 40 starke 
Kánonén. « ^ etc. 

isten [Juli]. Von 2 Uhr Morgens an kein Sclilaf mehr ! — welche 
Vorwürfe ich mir mache ! — Ich fürchte niich nicht wegeu mir und 
der Meinigen ; aber die Verant wortung, das ganze Land, die ganze 
Monarehie ins Verderben gestürzt zu habén ! — Finde keinen ebi- 
zigen Liehtpimkt ! 

Um 10 Uhr Magnatenkonferenz — wo ich als Minister. — Andrássy 
Gyula imd C*' kommt verschkfen^ um 11. Faites de ceci une nation I 
Zu Kossuth. Keine Rekrimination aber seit letztem Landtag . . . 
Oelzweig ! — Ich mache auf ihn Eindruck. Zur Charlotte.^ Es isst 
A. Clark bei uns. 

Nachmittags 6. Die ]N'o 12 Ketté aufgezogen. Ich mit Gyuri 
Majláth. Vor 8 Uhr reisst ein Ring auf der Trommel und das Ganze 
falit herunter! Ich. Majláth, raeine zwei Bűben, A. Clark, wir retten 
uns mit MüJie. Ich sehe das: »Jenseits« offen ! — Babylon! Zer- 
stönmg ! ^ 

Nicht Kossuth und C^ verderben Alles wo ich Anklang gégében 
— sondern höhere Máchte, die Nemesis ! Fühle mich zermalmt ! Jetzt 
ist's mir klar, dass wir verloren sind, in die Barbáréi zurücksinken. 
Die Brücke wird nie volleudet, wird als Ruine da stehen. — Clark 
benimmt sich heldenmütig. Zittere für Tascliner und viele Andere ! 
Sie sind allé gerettet ! lm Ganzén werden höchstens 5—6 Menschen 

' A kérdőjel Széchenyilől való. •• Sz. alihúzása. 

J Túlzó hírek a Szt. Tamás ellen indított és nem sikerült júl. 14-diki táma- 
dásról. 

2 Gróf Zichy Manóné, szül. Miss Charlotte Strachan. 

^ E dramatikus jelenet leírását 1. bőven Kovács L. id. m. II. 269. és köv. 
apókon. 



1S48 MÁRCZIUS SZEPTEMBER 355 

als Opfer Gcfallen ^ sein. — Dieses entsetzliche Unglück wurde mit 
ungeheurem Glück begleitet.^ 

Soirée bei dem Premier. Er schnalzt Pepi Hunyady ab . . . der 
Neutra für verloren deklarirt. 

Raitzen bcsitzen Futak, Cserovich [így!] Vukovár etc. Wie wird 
Marton iiaeh Peterwardein kommeii ? Peterwardein ist in 6 Wochen 
in serbischen Hánden ! Eszék noch früher ! 

19ten \.Julí\. Bin von gestern zerschlagen imd gefasst. 

Si íractus illabatur orbis etc. impaviduni * f eriant ruinae ! 

Szemere sendet »Jemand« zii imtersuchen . . . Wer schuld an dem 
Reissen der Ketté ! 

Wesselényi haltét in aller Früh »im Ullmanns« Konferenz ! 

Képviseleti ülés. Früher bei Kossuth. — Ich gehe um 10Y2- Kein 
Mensch beachtet mich ! Verificationen. Mészáros wird wegen Ludo- 
viceuni * interpellirt. »Terv kész, hova hamarább nieginditora !« 

Gehen auseinander. Zu Louis B[atthyány]. — Scope dissolute . . . 
man muss sich prononciren und gehen Allé ausser Szemere und 
Mészáros — zu Kossuth ... — Es wird entschieden . . . Louis 
B[atthyány] deckt die Ministerialpolitik auf. — Diess geschieht in 
einer képviseleti Konferenz naclidem wir bei Judex gegessen. Louis 
Batthyány kurz, — weis . . .** decidiert. — Madarász . . . schlau. 
— Berzenczei sublinie. 

Allé sagon : niorgen mrd cs einen Krawall gebén etc. Harte 
Stelhmg . . . allém ich * bin ruhiger, denn sie ist eine loyale. ^ 

Mit A. Clark zu Tasner, der sich wunderbar gerettet. Früh schla- 
fen. — Bei der [Nacht »Sturmglocke«. Sie wollen mich auf wecken ; 
zum Glück verschlafe ich es ! — Es war Feuer in Altofen. Bald 
gelöscht. 

20ten [Juli}. Finster rund herum ! John setzt mir ein Floh in's 
Ohr ! Wenn die Maschine vorgestern langsamer und die Ketten . . . 

" Sz. aláhúzása. *> A szó eleje olvashatatlan. 

' Ez csak az első hír vult. Tényleg egy emberélet sem esett áldozatul. V. ö. 
a júl. 21-iki bejegyzéssel. 

^ T. i. hogy Széchenyi és két fia, Clark, Mailáth Gy., Tasner nem vesztek a 
hullámokba, mikor hajójuk orrára és derekára a leeső lánczhidi óriás láncz lá- 
vágódott. 

^ Alapszabályait a hadügyminister júl. 22-dikén már benyújtá az alsóháznak. 

23* 



356 NAPLÓ 

in der Mitte gehalten werden . . . imd nicht dahin fallen. . . vielleicht !? * 
— Es musste * aber gcschehen, das Fátum wollte os so ! 

Schlief láng und tief. FüJile micli miserabel. 

Heute ist ein entseheidender Tag ! — Ein »Xeuwirth« bei mir 
(Redakteur). Macht niich ganz nervos ! Spricht immer von Politique ! 
Was es ist, kann er nicht angeben ! 

Képviselő Sitzung.i Kossuth wie ein übermenschliches * Wesen ! 
Aus deni Himmel entspnmgen ? Nein ! Sondern aus der Hölle ! — 
Er reisst Ungarn auf uns ! Bald zerfállt das Ganzé in einen vollkomme- 
nen Chaos ! . . . Loiiis B[atthyány] bringt ^áeles mit présence d" esprit 
in's Geleise. 

Diner bei Erzherzog. Ich alléin MLnister. Sitze neben ihm. Lese 
von Bechtold, Hrabowsky etc. Jellasich ! Gott . . . man könnte 
noch heKen ; aber mit diesem ^ Mániákén geht es nicht. — Bringe 
Eáday etc. etc. die Allé einen Spitz habén, herüber ! Minister-Sitziing 
bei Kossuth. Leider wieder, wie gewöhnlich, 3 lange Standén in der 
peüilichsten Agonie ! 

21ten [Jidi]. Képviseló'-Sitzung . . . Kossuth brillant, aber indiskret. 
Ich rede auch mit Begeisteriuig . . .* Esse zu Hause. Zsyáry, 2 Mada- 
rász etc. die Eumeniden vou Louis B[atthyány] und Kossuth. Ich 
schreibe an Louis B[atthyányi] : »Je vous préviens, que je donnerai 
ma démission ce soir etc* Er macht nichts dergleichen ! Nachmittag 
Brücken-Sitzung der Gesellschaft ! Wegen den Ketten ! — — 

Konferenz bei Erzherzog. Ich trage meinen Démissions-Vorschlag 
an — rede offen : ich sei mir schuldig aus einem Ministeriuni zu 
treten, das das Land in's Verderben stürzt ! Hinein zu stürzen, von 
Aűdern geführt, á la bonheur ; aber auf schlechte Wege " führen *" 
zu nűissen, das ist eiue Agonie die ich nicht ertragen kann, etc. Es 
macht Eüidruck. Sie sagen : es würde das Ganzc auseinander fallen . . . 
ich soUte Uvlaub nehnien etc. Ich pausire . . . mein Gewissen erleich- 
tert. Führe 4 Minister mit meinem Bot nach Pcsth zurück. Kossuth 
)>die Dynastie soll mit mir nicht spassen !« 

" Sz. aláhúzása. ^ Sz. báromszoros aláhúzásával. 

' A válaszfelirati vita megkezdése, melyet Kossuthnak nagj'on hosszú és 
beható, pihenő pauzával is megszakított beszéde vezetett be. 

- Értsd Kossuthot. 

' Nyáry támadása a ministeriuni ellen. A beszédeket együtt, tehát Sz.-ét 
is, 1. Pap Dénesnél id. m. I. 181—205. 



1848 MÁRCZICS — SZEPTEMBER 357 

Tierney Clark angekommen. Er findet das gaaze Ketten-Unglück 
. . . da keine Menschen lungekommen — für nichts besonderes ! 

22ten [Juli]. Sitzung Gewehrfabrik. Fehi- gedrückt, gebeugt . . . 
ich weiss mir niclit zu helfeii. Kein Geld, Louis B[atthyány] und 
allé gegen mich. Kép\-iseleti ülés. Ich sur mon beau dire . . . mit 
Nyáry, Madarász imd Teleky László etc^ »Mon dieu, dans quelle 
compagnie !« Es isst Charles Didier ^ bei ims ! Nachmittag wieder 
képviseleti ülés . . . lau, — matt imd endlich wird für die Adresse 
abgestinmit. — jVIinisterimn eine immense Majoritát.^ Ich nach Ofen 
zum Erzherzog. Ich bitté : schreiben Sie an Jellasich : »Sauvons le 
pays . . . Faites enferraer Stur et Úrban* etc.« — Erzherzog beisst 
nicht an I — Ein imgeheiires »Éljen« von Pesth. Ganz unheimlich ! . . . 
Es ist nichts. . . Alexander Infanterie und Kánonén werden embarquirt. 

Infolge des Statariiuns ist »Unverricht« [sk] in der Klemmé ! 
Kecskés einige Tagé früher . . . Ich bitté Crescence nach Zinckendorf 
zu gehen. Sie will durchaus nicht ! 

23ten [Juli]. Schlief láng imd tief . . . eincn Todesschlaf. — Minis- 
terkonferenz bei Kossuth. — Ich : Des fragt sich nicht welche Sympa- 
thien . . . für Slaven oder Teutsche . . . sondern man muss sich für 
Friede imd Ordnung vereinigen gegen Eaub imd Anarchie.« — Geld- 
klemme. Sparkassen gesperrt etc. Klauzál : Most csak az Isten segít- 
het rajtunk ! . . . Kirche ganz alléin. 

Taschner mit Béla geschwommen ! Es isst Szabó der Englische 
bei ims. Hollinger Bauer . . .^ auf die Knie ! 

Imre schrieb mir einen impetuosen Brief : Er und Kudolph . . .® 
wollen nun eiimial aus der Akademie. Ich schrieb : Nein, ich erlaube 
es nicht. Wir werden sehen ! 

Ketté wird leicht gehoben ! Ich fahre aus. Bitté Crescence weg- 

zugehen ... Sie will nicht ! ■ Enfin — bei Tierney Clark. Kroker 

nach England ! 

1 Ezek szónokoltak a július 22-dild országgyűlésen túlzó modorban. 
- Franczia publicista, a kit Kossuthnak Sz. mutatott be. 

* A ministerium politikája mellett 233, ellene 36. 

* Az ismeretes pánszláv tőt népvezérek. 

5 Vájjon két személynév-e ez ? (HoUinger, Bauer) vagy valamely Boz falu- 
bsli (Sopron m., Holling magyar neve) parasztot vél Sz. ? nem tudom eldönteni. 

^ Mostohafiai a 15 — 17 éves gróf Zichy Rezső és Imre, a kik Bécsben a 
katonai akadémiának voltak növendékei. 



358 KAPLÓ 

24ten [Juli]. Gosztonyi: )>6ezer honti, 10 ezer nógrádi paraszt jő itt 
át. — és Madarász et G^ az egyenlőségi Klubban petitiót akar indít- 
ványozni« etc. Ich bin indigniert. Gehezu Kossuth — ; derist allarmirt. 

Sitzung képviseleti. Aergere mich gegen Kovács Lajos — der 
uns Ungarn mit den Kroaten alpári sich dünkt. — Ich rede mit Latzy 
Teleky, Irányi, Madarász László, etc. etc. Wurde spáter deponirt ! ^ 
Schwimme mit Béla. Crescens will nocli immer nicht einpacken. Reite 
nachmittags mit Gustav Batthyány. Széchenyi-liget. 

Schrieb an Pepi Eötvös. Er soll Ministersitzung wegen den Hor- 
den ! ... lm Széchenyi-liget Kiss : 2 Gránzregimenter sind bereits in 
Ordnung ! Sogar der Kordon steht (!?). Latimlrovich (?) und noch einer 
würden in Temesvár gehángt — diess hatte den bestén Erfolg (!?). 
Vederemo ! * 

25ten [Juli]. Fühle mich miserabel. Kreutzlahm. Wir sind weg. 
Es geht in's Absurdum. Wenn mit Bán kein Frieden, so sind wir aufge- 
löset imd mit dem Bán wird Louis B[atthyány] keinen Frieden machen 
können; alsó fressen uns die Kroaten auf, oder Louis B[atthyány] 
muss abdanken imd dann Anarchie (??). Das Ministeriimi Batthyány 
hat eine so immense Majorit át, nicht weil es für gut ja nur passable 
hált ; aber weil sonst gar nichts möglich ist als gánzliche Konfusion 
oder Militárregierung ! Wer wird ein Ministerium formiren ? Wen 
soll Erzherzog Palatin berufen ? Am Ejide mich ! Und ich ^ kann 
nicht — — bin nicht im Standé. 

Wie die Brückenkette vor 8 Tagén herabfiel . . . war mir die zu 
bevorstehende Konfusion ganz klar vor Augen ! 

8 Uhr morgens Konfercnz bei Kossuth. — Er wird von den Fürien 
schon gepeitscht . . . ; Mészáros ist zu bedauern ! Dieser ehrliche Kerl ! 
— Alles kommt in Ordnung, wenn Kossuth et C das ungarische Minis- 
teriimi abtreten. üns will man nicht ! 

Követi nagy konferencia. — jN'ach Innsbruck sendea — 40, 50, 
60 Köpfe.- Wie angenehm ! Armer Kaiser ! Kein Gott könnte allén 
genügen ! 

* E kérdő- és fölkiáltójelek zárjeleu kívül és belül Széchenyié. '' Sz. aláhúzása. 

1 Tán arra vonatkozik az, hogy e napon ment határozatba, bog}' a nem- 
zetgyűlés nagy küldöttséget indít útnak Innsbruckba, a királ3-t a magyar fő- 
városban való tartózkodásra fölszólítani. 

^ A két házból ö«zesen 44 ember választatott e küldöttségbe júl 25-dikén. 



18i8 MÁRCZirS — SZEPTEMBER 359 

Sodann Deputation ziiin Erzherzog. Ich früher : »Machen Sie 
mit Jellasich Frieden — « Sciireibe an Louis B[atthyány] einen herz- 
lichen Brief. )>Von Dir liángt das Wohl des Landes [ab] !« — ... Ich 
Jioffe nichts Gutes . . . deim er ist ein »Verfluchter<(. Hurricane. 

Crescence . . . stets imaiigezogen, mit fliehenden Haarcn ! ! Gott 
— auch diese gute, edle, aber unpraktische, langsame, Zeit tödtcnde 
Frau ! — ilit Béla und ScJiwimmschule. Es isst Memlauer bei luis. 
Charles Didier bei uns. Er war Ln Fóth und Szolnok. Ist ausnehmend 
dissappointirt. 

Jlit lísyáry und Patay in die Gewehrfabrik. Sie selien dass man 
nicht müssig ist. — Besehen Briicke. Von 40 Kettengliedern sind 10 
hereits heraus. — Mit Tony Szapáry nach dem Stadtwáldchen. 
Széchenyi-liget. Soirée Tony B[atthyány]. Lónyayné, Bónisné etc. etc. 
Hp, hp ! 

26ten [Juli], Unsere R^ttung ist imraöglich ! Leider sehe ich so 
deutlich.'' — Die Magyarén werden exterminirt. . . . und o ! ent- 
setzliches Gefühl ... ich muss sagen : es ist kein Schaden für die 
Veredlung des menschlicheji Geschlechtes ! 

Ein aufgefangener Brief sagt : )>In 3 Monaten wird es in Ofen 
ganz anders aussehen !« Ich glaube es auch ! Es muss^ so kommen. — 
Eede offen mit Podhorsky ^ über unsere Lage ! Er bespricht sie. 

Crescence un wohl und unertráglich ! Gott gebe ihr und mir 
Kraftl 

2 magyarische Arbeiter aus der Gewehrfabrik mit dummen 
Pretensionen. Ich habé sie tüchtig ausgemacht. Je commence á, me 
dégouter de mon sang ! 

Képviseleti ülés. Kossuth verteilt (!) Kameral-Puszten (?) unter 
die Székler 1 ^ — Mán : ki kell irtani a ráczokat. Mán : állandó magyar 
hadsereget kell állítani etc. etc. Man glaubt sich in einem Narren- oder 
vielmehr in einem Dimimturm. — In Magnatensitzimg. Wie ich komme, 
ist es gerade aus. 

* Sz. aláhúzásai. 

^ A Sz. fiúk nevelője. 

2 Ez a Kossuth által az alsóházban júl. 26-áii benyújtott törvén)-javaslatra 
vonatkozik, mely a kincstári javakon magyar telepítéseket, főleg székelyek tele- 
pítését rendeli el. ■ — Teljesen érthetetlen s csak Sz. már zavaros lelkiállapotából 
magyarázható meg, hog}' e törvénj-javaslatot — a 48-diki pesti országgyűlés 
legszehh emlékét — afféle demagóg DÍöldosztás* kategóriája alá látszik sorolni. 



360 XAPLÓ 

Energischer Brief an Mészáros : er soll nicht transigircn in Hin- 
sicht des Militairs.^ i>Ha buknunk kell, ne bukjunk legalább nevet- 
ségesen !« 

Schwimme mit Kasimir Batthyány, Gyula Andrássy. Diese 
Beiden gegen Bán imd Serben. Aecht chinesiseh ! Es wird lácher- 
lich. etc. 

Nachmittag : Czukorgyárülés ; ausser nür Liedemann ^ und 
Bernáth Vaich * . . . Geht vortrefflich (!) aber braucht 15.000 fi. 

— Ich hoffe wir schaffen es ihr ! 

Mit Ödön etc. Stadtwáldchen etc. 

Zwei exzellente beruhigende Briefe von Sémiin an die Agent- 
schaft ! * — Ich habé sie savourirt —, wenn nur die Sache nicht 
schlechter wendet ! Hermann Choteck schreckt die Leute mit seinen 
Nachrichten. — Ich lege mich zur Riihe. Mit Tierney Thee getrunken 1 

27ien [Jul^]. Ganz Európa kommt in die entsetziichste Konfusion. 
C'est im déluge de confusion, jJeut-étre de sang. 

Um 8 Uhr bei Kossuth . . . Minister-Konferenz. Kossuth : ich 
bin dem König treu, aber wo ist er ? Wenn die Frage zwischen Vater- 
land luid König etc. dann ... etc ! ! Kipattan a szeg a zsákból ! — 
Kossuth: »Die ungarischen Regimenter müssen ungarisches Kommandó 
ungarische Farben !«. . . Gott, wo der Mensch seine Hand hinsetzt, 
ist das Zeichen des Arimán darauf ! 

Lajige keine offiziose Nachricht von Untén 1 Das kann sehr gut, 
aber entsetzlich schlecht sein. Ich glaube diese letztere. — Kovács,^ 
der krank : 100 álgyújok van a szerbeknek ! 

Brückenbau. Li der Konferenz. Verschönerungsangelcgenheiten 
vorgetragen — — Dass Pesth sich ganz losreisen will. Sie finden 
es impertinent und werden mich unterstützen (!?). 

In einigen Tagén sind die Ketten heraus. [Auf]athmen werde ich 

— was die Brücke anbelangt — [erst] weiui die 4te Ketté gespanjit 
ist . . . alsó nicht vor dem 27ten September. — Gott was wird 
bis dahin alles geschehen. Etwas l.eichter wird es mir sein, wenn die 
Ketten heraus sind vielleicht in 3, 4 Tagén. Wieder leichter : 

" .\ név olvasható még így is : Vaitsh, Vauth, Vauts. 

1 V. ö. a júl. 27-diki bejegj'zéssel. 

2 Liedemann mérnök már Vásiirhelj-i révén régi ismerőse Sz.-nek. 

3 T. i. a Dunagőzhaj. társulat zimonyi ügjiiökségéröl van szó. 



1818 MÁRCZIUS — SZEPTEMBER 361 

weiui sie aus einander geiiommen worden und ordeiitlich aufgestellt 
sind ! Vielleicht in 14 Tagén. 

Bei Tasner. Bei Gerstner : er soU Plán von Pichelmayers niacheii, 
wie man flicken kaim. Bei Kovács — krank. Befehl : wegen Czibak- 
háza. Brücke etc. 

Schwimme übcr die Donau — mir ge[lingt] * es sehr schwer ! 
Gewiss das letzte Mai in meinem Lében ! So muss ich allmálilich 
von Allém Abschied nehmen ! 

Es isst bei uns Balogh.^ Wir untersuchen die Bűben. Sind nicht 
gaűz gesund. — Fahren aus. Ich möchte immer schlafen ! Nach Rákos. 
Keliren im Hof lun. Desolirt ! 

28ten [JuJíj. Üble Xacht ! Komnie aus meiner Verniuift ! Rücken- 
mark-Auszálirung ! — 3, 4 Tagé keine Nachricht von Becli- 
told ! — Er ist cernirt ! Wird sich durchschlagen,^ alléin mit gros- 
sen Verlust. — Er ist in der llitte der Raitzen. Zenta etc. in 
Rücken ! 

Havas : ^ Die Post konnte von Becse kaum ankonunen. Aus dera 
Kukurutz ist auf sie geschossen worden ! — Wie ich sage : Bechtold 
ist cernirt. — Nemzeti ó'rsereg wird panischen Schreck verbreiten. — 
Wegen deu Landháusern kaiin ich nicht ins Reine. Aergere mich 
über Bárczay.*^ 

2 Bauern aus der Gegend von Neckenmarkt ^ mit Klagen. 

Früher Toldy : »arme Akadomie zerfállt !« — Wiimner mit 1000 Excep- 
tionen. A. Clark mit dem Herausheben der Ketten . . . langsam. They 
are twirted. — Ich sage immer : die Brücke bleibt eine Riiine ! Wer 
weiss ob nicht gut ! Vielleicht sieht ein guter Engel, dass sie wenn 
vollendet, reissen muss und lűndert derén Vollendimg ! 

Von allén Seiten verfinstert sich der Horizont ! Li Wien kann es 
nicht gut ablaufen ; und Italien ? Radetzky 84 Jahre alt ! * 

* Olvashatatlan szó, csak föltenni szabad a szögletes zárjel közti megfejtést. 
* Sz. aláhúzása. •= Nem egészen bizonyos, hogy jól olvastam-e ezt a nevet. Ogy 
van Írva, hogy szinte szeretné az ember sBánhanss-nak olvasni. 

* Almási Balogh Pál, a Sz. család derék orvosa. 

2 Havas József, Sz. ministeriumában osztályfőnök, a ki alatt a posta- 
ügyek állottak. 

' A sopronmegyei Nyék. 

' Mikor ezt írja Sz., júl. 27. az osztrák seregek Radeczky alatt már meg- 
kezdették gj'özedelmes elönyomulásukat. 



362 KAPLÓ 

Heiite oder morgen wird durch Louis B[atthyánys] Ankunft ^ un- 
sere nachste Zukunf t sichtbarer " (!) werden ! Gott . . . und ich bin 
nicht der letzte Faktor dass diess so kommen musste ! Welche Lage, 
welche Erinnerungen, welches Bewusstsein ! 

Havas : »von Ó-Becse köanen keine Briefe ohne Gefahr ankom- 
men.« — Bechtold ist eingeschlossen. — Seit 4 Tagén keine Xachricht. 

— Ich wette eine voUkommene déconfiture wird uns noch heute zu 
Oliren kommen ! Von den Raitzen aufgefressen zu werden ! 

Schwimme mit Béla. Früher Huricane und Regen. Ketten werden 
auseinander genommen ! Viele verbogen ! — Xachmittag Mühl-Sitzung 
wegen Giro der Zuckerrafinerie und etc. — Ketten besehen. Fahre 
spazieren. Begegne Kossuth mit Madame in einer neu angeschafften 
Equipage, imgarisch aufgedonnert. Tony B[atthyány] Soirée. Jella- 
sich soU in Wien sein . . .^ Siegesnachrichten von Italien. 

29ten [Jtűí]. Kann nicht schlafen. eine Idee peitscht die andere ! 
Von Raitzen die verschiedentlichsten Gerüchte : Ich glaube : wir ziehen 
•das kürzere ! 

Judendeputation bei mir. Sie wollen Emancipation. Jeízí," wo 
alles verpfuscht und verhunzt ist, bin ich nicht dagegen. Ungarn hat 
olinehin aufgehört zu sein ! Sitzung képviseleti teremben. Besze. 
Bernáth beschimpfen Jellasich. Kállay Ödön emancipiert die Juden.^ 
Sie gaben ihm (?!) 10.000 fl. — Von untm^ nichts Ejitschiedenes.*" 

— Schwimmen. — Ivachmittag spaciren. Mit Béla etc. bei Tierney 
Clark gegessen . . . Zu Rosy Szápáry. 

SOten [Ju]i\. Ich stellte mir AUe? bis jetzt doch um 50 Prozent 
schlechter vor a Is sich's zeigte ! Schlafe wie ein Sack. Volleste Gleich- 
gültigkeit. Wenn es mir mit meinen Xerven so bliebe ! Dann mag 
kommen was will. 

In Italien wird's am Ende doch nicht gut gehen. Radetzky 84 



* Sz. aláhúzása. '' Alighanem ide tartozik a naplónak két sora közé itt 
betoldott e bejegyzése S^échen^'inek : Besehen . . . Mészáros ele. Ha ha ha ! 

• T. i. Bécsből várták vissza Batthyányt. 

' Júl. 27-dikén érkezett Bécsbe, a hol különösen a katonatisztek tüntettek 
mellette s ünnepelték fáklyászenével. 

' Kállaynak a zsidó-emancipatió iránti javaslata már júl. 26-kán az osz- 
tál3-oklioz utasíttatott tanácskozás végett. 



1S48 MÁRCZIÜS — SZEPTEMBER 363 

Jahre alt. etc. Franzosen etc. Arméc wird benutzt um die üngarn 
auszurotten ! ? Dann löset sie sich auf . . . Wenn Battliyány keinen 
Frieden bringt ^. . . so ist's niit uns aus. Und kann er* das ? Ich glaube 
nicht ! Auf einer perfiden Basis ist so etwas jetzt immöglicli ! 

Fürst Paul Esterházy (ich hab' es voraus gesagt) wird uns in das 
Geleise helfcn. 

Deputation von Pressbiug — wo es ganz unheimlich her- 

gehen soll — uns gegen Klauzál's Zunft-Panschwerk [?] eine Petition 
einzureichen ! - 

Tasner abgezáhrt luid hustend . . . seit dem verhángnissvoUen 
18 . . .^ zimi erstenmal bei niir ! Unsere Gedanken treffen sich, dass 
A. Clark die letzte Ketté ein bischen zu cavaliérement sich über- 
schátzend — gehoben ! — Wir fühlen. dass wir grasslich schnell in 
Abgrund sinken ! Gestern hab' ich raich bei Tierney zura Essen ange- 
sagt. A. Clark gibt dies den letzten Stoss. — Brücke bleibt eine Ruine ! 

Grosse Parade und Fahnenweih' auf der Generalwiese, Vér(!?)- 
Mező. heilige Nemesis. 

Gestern zwei ungestüme Kuchelmenschbriefe erhalten von Imre 
und Rudolph.* — Sie wollen^ aus der Ingenieur-Akademie — ich 
mll * nicht. Sie werden raich bandigen ! Nemesis ! 

Kirche mit 2 Bűben. Charlotte. — Schwimmen. — Ketten a great 
many twisted ! — Es isst Louis Sz[échenyi] mit Moritz Pálffy bei niir 

— Fahre mit Béla nach Turbal' Fürchterlicher Koth ! — Erzherzog. 

— Batthyány noch nicht zurück . . . Gut oder Bőse etc. Kossuth schreibt 
in seiner Zeitvuig ® mit Blut. 

31len \.Juli\. Fand eine grosse Portion gélbe Rüben bei Crescence 
gestern Abend. Verdarb mir die ganze Nacht damit. — Auch das 

» Sz. aláhúzása. ' 

^ Bécsből. 

2 Pozsonyban márczius óta meg-megújuló zsidóellenes zavargások mellett 
munkások és iparossegédek mozgalmai, kézmüiparosmesterek elégedetlenkedései 
voltak napirenden. — Sz. Mssé szigorúan ítél, midó'n Klauzál ministeri rendeletét 
a czéhekről per Bausch und Bogén elveti. 

^ Mikor t. i. (jül. 18.) a híd óriás láncza leszakadt s Tasner is majd bele- 
fúlt a Dunába. 

* Sz. már többször említett két katonanövendék mostohafia Bécsben. 
6 Török-Bálint. 

• T. i. a íKossuth Hirlapjá<i-ba. 



364 SAPLó 

nocli ! Sonderbar, mir ist alles gleichgültig ... ich sehne mich nach 
Vernichtong ! ^ Aus, aiis, nur einmal aiis ! 

Walheim bei niir . . . wegen Timnel. Képviseleti ülés. — Schwim- 
men. Es isst Louis ^ und Imre bei uns. Kottenbiller bei mir wegen 
Verschönening und Einmischens des jVIinisteriums. 

Louis B[atthyány] kommt an, ohne Schiessen I * — Ich auf die 
Promenade. Csekonich und Orczy etc. Nachstens werden die Raitzen 
Gross-Becskerek habén. 

Iten August. Gefasst. Gestern Földváry, Kommandant der Pester 
Helden von seinem Pferde gerissen etc. So geht es bei Becse etc. Wie 
das die Raitzen ergötzen muss ! — Frage, was besser : Friede mit 
Raitzen oder Krieg? Wenn das Erste, fressen uns die VoUblut selbe 
auf ! Acteur Formes * wird in Wien noch grosse Rolle spielen, Guil- 
lotine ! 

Die Brücke wird als Ruine da stehen ! — Wir diktirten in Wien, 
die Kroatcn diktiren hier ! A mi állapotunk utolsó kapkodása egy 
haldoklónak 1 O Nemesis wie zinstcst ^ Du Dich ! — A mostani ország- 
gyűlést szétverik . . .* man wird laufen und stinunen. Ferry Zichy 
ging heute wfg. 

Képviseleti ülés. Louis B[atthyány] der miserabel aussicht, ver- 
langt zárt comité. 2 jVLidarász schimpfhch. — Latzy Teleky jámmer- 
lich. — Louis B[atthyány] sehr geschickt. — Kossuth teils perfide teils 
schwatzhaít ! " Louis B[atthyáiiy] hat Mühe seine Röcke'' in Ordnung 
[zu haltén] : 7, 8-dik Augustig várni, mert akkor Bécsben el lesz 
döntve : sárga-fekete vagy Teutonia. 

Ministerconseil, wo Batthyány : »a horvátokkal nem lesz bajunk 
de a bécsi németekkel. Jellasich igen kellemes ember, kész velünk 
kezet fogni etc, a szerbeket magukra hagyja* ! ? ! 

Es isst bei mir Mészáros . . . Rottenbiller etc. Wir gehen »Ketten 



" Sz. aláhúzása. '' Nem bizonyos e szó, csak hozzávefésem. " Egy ide 
beszúrt jel alatt a napló túloldalán ez következik : Kossuth hat ganz elegante Livrée, 
süberne Borten. ^ Egész világosan Böcke, noha tán a Bedé szót akarta imi 
Széchenyi, értvén Batthyánynak a következő pár szóban jelzett beszédét a sárga- 
fekete vagy »Teulonia« közti döntésről. 

* 48-ban ez az első epedő kívánsága végmegsemmisülés után. Innét kezdve 
már erős a lejtő lefelé. 

2 Sz. legöregebb bát\'ja, Imre nevű fiával (a késóTabi berlini nagv'követtel). 
^ Formes Károly, bécsi operaénekes, nagj' »szabadsághös« és barrikádhős. 



ISiS MÁRCZIÜS SZEPTEMBER 365 

hebcn« sehen. — Es geht k peu prés gar nicht ! Fahre mit Szápáry 
Antal Széchenji-tér. — Madame Csekonich . . . verwaltet [?] Telekj' 
Latzy's politique. Süirée bei Louis B[atthyány]. Siegesnaclirichten 
von Hordeczky [sic]. 

2ím [August]. Gestern ganzen Tag Leberstechcii. Heute eben so. 
Crescence wieder mit Halsentzündung ! — Tasner ganz marodé. Düster, 
finster. Vachott Imre (!) lobt mich über allé Maassen in einem Manu- 

skript ? Zii spat. — Bitté Borsodi zu mir(!) um die Intcressen 

der Stddt zu fördern ! Gott welche Abnegation nötig dazii ! — Wollen 
im Freien schwimmen . . . Stiirm. Sehen in die Sciiwimmschule. — 
Ich scháme mich meine ausgeronnene Per?on dem Pubhkum zu zei- 

gen ! Besehen die Ketten lange, langwderige Arbeit ! Es isst 

Tierney Clark bei uns. Ich zu Borsodi und mit ihm bis 8 Abends. — 
Schlafen. 

3ten [AugicH]. Eückenmark-Auszahrung. Mein Kopf \erwirrt. 
Leber etc. en compote. — Keinen cinzigen Lichtstrahl in meiner Zu- 
kimft. Als Ungarn sind wir wcg. Die Komphkationen bringen uns um. 
Der ungarische Körper haltét nicht ein . . . \va? Kossuth etc. dem- 
selben íu schlucken gebén. 

Kloiber : ^ von Eszék schreiben sie, dass Waffenstillstaud. Von 
Wien, dass es náchstens fürchterlich losgehen wird. Kaiser empfángt 
gar keine Deputation in Innsbruck — • weder ungarische noch östcr- 
reichische. 

Képviseleti ülés. Merkwürdig ! Jetzt ist wieder va-banque ! Go- 
rové, Teleky, Nyáry, Kossuth etc. : )>nem segítünk .Ausztriának német 
elem ellen !« bringen sie in's decisum.- — Mir graut os. Kein Minister 
zugegen." Eötvös findet es gut (!?). Pázmándy lasst durchblicken, 
hogy ministeri akarat etc. Louis B[atthyány] scheint »gleichgiiltig<< ! 
Teleky appellirt sogar auf Aula ! ^ Jetzt in diesem Augenblick, 

" Tán tollliiba »dagegen« helyett. 

* A Dunagőzhaj. társaság pesti forgalmi igazgatója. 

2 A tárgyalások Gorové javaslata : a Németbirodalommal kötendő »alliance« 
körül forogtak. 

' Gróf Telek}' László a bécsi auláról csak annyit mondott, hogy ez helye- 
sen ítéli meg Ausztria és a Némctbirodalom kölcsönös viszonyát. Teleky beszéde 
Pap Dénesnél id. h. I. 303—305. 



366 SAPLÓ 

wo wir den König hier habén wollen ; wo wir mit Jellasich pak- 
tiren . . . ! 

Schwimmen — roiten — Promenade — schlafen ! 

áten [Aitgust]. "Welche Xacht. Ich bin Haupt ITrsache an den 
jetzigen Konfusionen. Hab' Kückenmark-Ausizáhrung. — Bin ewig * 
verloren. Zinkendorf^ wird nachstens durch Oesterreich okkupiert 
und das sind meine Tráume. 

Schreibe an Volfer,^ Imre etc. ete. Die Stiefsöhne müssen in der 
Akademie bleiben. 

Kép^^seleti ülés lőst sich á peu prés auf. Madarász attaquirt Pepi 
Eötvös . . . wegen seinem Gesetz.^ Dieser nimmt es so übel, dass ihm 
kein Mcnsch hilft, dass er »heute hab' ich ausgedieiit . . . danke ab etc.« 
Ich sage es an Louis B[atthyány]. Dieser : Wir werden ihn schon wieder 
besánftigen . . . nachstens ist ohnehin llinisterialkrisis etc. Erzher- 
zog Sephan ganz in der Höhe . . . Wir können von keiner Seite weniger 
erwarten und hoffen als von Wien ! 

Ministerialkoníerenz. Ob Szalay nach Paris etc. etc. etc. Es über- 
steigt allé Begriffe ! Ich gehe nicht. Bade. [Nach] Louis B[atthyányl 
»jetzt ist ohnehin bald eine niinisteriale Krisis !« — Bechtold will die 
Raitzen wie Diiíour ^ vernichten. Gott welche Illusionen ! Unsere 
Leute sterben zur Hálfte.^ 

Grestern mit A. Clark gewettet — in 10 Tagén die Ketten nicht 
heraus, 6 zu 6 Bout. Champagner und da in 6 Tagén 12 Bout. gegen 6. 
Heute der er.-te Tag. 

Es isst Louis mit seinem Sohn Imre bei xms. Donner und Regen. 
— Ich habé 3 Sitzimgen quasi auf einmal : Tunnel, Mühle, Gewehr- 
fabrik. Mit Béla bei Marié Ferry.® Sie empfángt ims nicht. 

' Nem bizonyos, de igen valószínű, hogy e szó csakugyan ewig-nek olvasandó. 

' Xagyczenk, Sz. I. fökastélya, Sopronban, Sopron városához közel. 
^ Sz. bécsi megbízottja lehetett, a kinek mostohafiai a két bécsi katonanöven- 
dék ügyében írt. 

* Xz elemi iskolákról szóló törvényjavaslat. 

* Dufour W. svájczí híres tábornok, a ki lS47-ben a svájczi túlzók, a 
Sonderbundosok seregét szétverte. 

* A Bánságban és Bácskában a magj-ar hadaknál a mocsaras talaj, rossz, 
ivóvíz stb. miatt sokféle betegség mutatkozott. 

■ ' Gróf Zichy Ferenczné, szül. gróf Demblin Mária. 



1848 M.ÍRCZIUS SZEPTEMBER 367 

"\Vir deckeii ansere Skrupehi auf, Crescence und ich. »Ich fühle 
Reue . . . mich je in Politik geniischt zn habén. « )>Du wolltest nur 
Edles !« 

5ten [Augusi]. Regen. — Gewissensbisse die ganze Nacht. Endlicb 
frage ich inich : Hat niich Ehrgeiz oder beleidigtes Ehrgefühl getrie- 
ben ? Mcht im Mindesten ! Hat mich irgend eine irdische Ursache 
getrieben ? Nein ! Hat mich irgend eine Jíebenabsicht in meiner poli- 
tischen Laiifbalm geleitet ? Nie ! Hab' ich gehetzt ? Nahrte ich einen 
unedlen'^ Gedauken gegen unsere Dynastie oder irgend Jemand ande- 
ren? Nie ! Mein Grewissen ist in dieser Hinsicht ganz rein . . . und ich 
fühlte mich ganz beruhigt . . . schlief sanft ein. 

Brücke ist eine Ruine. Sie bringen die Ketten nicht heraus — 
und wenn ja, so ist ein grosser Teil verbogen. Aus England kommt 
nichts oder nicht á tempó ! Die Brücke wird beendigt, aber nicht jetzt 
imd nicht durcli micli, als Magyarén. 

Mészáros schreibt von Zinkendorf, dass die Bauern nichts für 
Lunkányi, aber alles " für mich (?) tun wollen ! 

Sensal Weil : i>Demeter Dumscha ^ ist gefallen . . . Gr. Zichy 
(der dumme Latzy) mit 20 tausend.« Der ist überall drin ! 

Képviseleti ház. — Zichy Ferry ist von den Raitzen erschossen ! ^ 
Mit Louis zura Essen Erzherzog Stephan. Dieser sehr energisch : E«! 
muss brechen ! Kein Groschen Geld etc. Ich werde beinahe übel. — 
Nachmittag Promenade ; Sitzujig . . . imd Budget-Sitzung bei Kossuth. 

— Louis B[atthyány] bis Mitternacht im I'«" Stock etc. 

6ten [Aíigiist]. Welche Nacht ! Ein Gedanke peitscht den anderen. 

— Mit Ketten gehts besser. — Um 12 zum Erzherzog. Früher Borsodi. 
Ministerial-Bruch sicher . . . aber auf 8 Tagé verschoben. Louis 
B[attyhány] ganz gestört und grau ! Ich glaube alle seine Illusionen 
geschwunden ! Ob er nicht bereut hat, Kossuth so gehoben zu habén ? 
Wer den Anderen herausbringt und überlebt, ob Kossuth oder 
Batthyány ? Seine Zeitung hat er versprochen, mit Diskretion (?) zu 
Handhaben.* 

^ Sz. aláhúzása. 

1 Bécsi görög-maezedón kereskedő s vállalkozó. 

- Gróf Zichy László és gróf Széchenyi Mária fia. f 1848. aug. 3. 

^ »Kossuth Hírlapja*. 



368 sAPLü 

Ein Krawall wird angesagt, wegen zwei zu strafenden Infante- 
risten. Wird diliűrt oder viehiiehr vertuscht ! Kossuth bleibt (?) im 
Slinisterium . . . bloss (weil er in seinem Finaiizplan verlicbt ist ! ! !). 

Kossuth : »én nem félek, hogy pénz dolgában megakadjunk !« . . . 

Glücklichster der Menschen ! r^ie hatte ein Finanzrainister so rosen- 
farbe und so láng anhaltende lUusionen ! ^ 

Es isst Louis Sz[échen}'i] und Imre bei uns. 

Mit Kovács : »én nemsokára leteszem a tárczát és megyek «. Er : 
»]\Enden kész és én is futok. Itt nem maradhatni.* 

Fahre nach Ofen wegen Tunnel. Finde keLnen Menschen. Muss 
Irrtum sein. — Mit Kovács Stadtwáldchen. Mit Marié Sétatér, mit 
Entré. Schiff »Mészáros« kommt zurück, General gehet liinab ! (??) ^ 

Eecht imwohl. 

7te)i' [August]. Entsetzliche Xacht ! Habé wach deliriert. 

Gr. Stephui Károlyi mit 2000 Mann hinab gegen die Raitzen ! 

So eine Zersetzung, so eine Erniedrigiuig wie Ungarn und besou- 
ders der magj^arische Stanmi erleiden wird — kam in der Geschichte 
noch nie vor ! Ich wanke ! Was soll ich machen. wohLn mich f lüchten ? 
Ich habé keine andere Wahl als Pesth und Zinkendorf. Hier ist's, 
wird sein gráulicher,'^ aber trostreicher wegen Ansprache, Compa- 
gnons de malheur etc. Zinkendorf düster . . . verlassen . . . etc. Ich 
ileibe hier.^ 

Kovács : nur niclit liier bleibeu . . . man wird laternisiert etc. 

Képviseleti ház. Alles in angemessener Aufregung, weil man in 
Wien die 3 Farben angenommen ! ^ 

Minister Mészáros. . . will hinab. . . die Eaitzen zu imtersuchen . . . 
Madarász, Zsembery et C° auch gegen dieses ! 

Schwimme mit Béla etc. Kait. Ketten . . . nur noch 8 Stück. 
A. Clarké gewinnt die Wette. — Ich gegen Louis, der stets Komoedie 
spielt, zu hart. Xeveu Imre eine matté Seele ! Wáre froh, wenn ich 
Unrecht hatte ! 

' Sz. aláhúzásai. 

^ Kossuth pénzügj'i programmját lásd a kormányzó jelentésében az ország- 
gyűléshez aug. 28-dikán benyújtva. Pap Dénes id. m. II. 66 — 117. lapokon. 

^ Mészáros hadügj'minister lemenendö volt a szerbek ellen operációk felül- 
vizsgálása végett a déh-idékrc. 

* A i>nagynémet<< vagj- »össznémet« három színt (fekete, arany, piros) augusz- 
tus 6. ismerte el a bécsi nemzetgj'iUés. 



1S48 MÁRCZIÜS — SZEPTEMBER 369 

In der Früh sprach ich offen mit Fehr : »ich gehe vielleicht weg !? 
Hichten Sie sich auf das Sclilimmste ein !« 

Fahr mit Béla iiach Promoütoriimi. Dámpfer »Mészáros« kommt 
zuriick ! Ich glaube, ein Glück ! Pronienade. Junger Piret : i Das Regi- 
ment Siskovics will nicht gegen die Gránzer ! In Wien alles ruliig 

in Pressbiirg Judeukrawall ! 

8ten [August]. Welche Nacht ! Möchte immer herausspringen und 
laufen ! Es ist unmöglich, die ungarische Agonie abzuwenden ! Fürchte 
alléin zu sein was mir so lieb war. 

Jetzt zwei^ Gefaliren : Deputation kommt re infecta von Innsbruck 
zurück. Künstliche Aufregung. Entweder Répiiblique oder Anarchie ! 

Zweiter Fali. Mészáros Lázár geht hinab. Schlagt er in 24 Stunden 
die Raitzen nicht . . . so ist er hier (vor Zsembery, Madarász etc.) 
verloren. Greift er sie an, so ist er dórt verloren. Ich nahm von ihm 
Absclüed, um ihn nie wieder zu sehen ! 

Stáhly - bei mir : Er sagt : Schrecklich, entsetzlich, etc. wenn er 
in die Ziikunft blickt ! Sagt : ich sei erschöpft, alt und sonst fehlt 
mir niclits ! 

Képviseleti ülés. Eötvös bleibt in Minoritát : ^ Ich alléin soutenire 
ihn. — Er ist entschlossen (?) abziidanken ! — Letzte Stück Ketté 
wird herausgezogen ... 3 Wochcn. Ich athme leichter ! Brücke ist 
mein politisches Thermometer. 

Soirée bei Louis B[atthyán}']. 

Kossuth dankt auch ab, wegen Eötvös ! 

Kaiser kommt den 12. 1. M. nach Wien. 

Radetzky soll Friede machen . 

9ten [August]. Trinke Brausepulwer. Sogar das boulversirt micli. 

Képviseleti Sitzung. Opposition lasst nicht nach . . . verbittert 

imser Lében ! Scandaleuse Sitzimg ! Ministerkonferenz. — Kossuth 

" Sz. aláhúzása. 

' A temesvári föhadparancsnok fia. 

^ Dr. Stáhly Ignácz, protomedicus, orsz. egészségügyi referens. 

' Az alsóház auguszt. 8-diki ülésén a közokt. törvény egyes cikkei tárgya 
lásakor a bizottság javaslatát, melyet Eötvös is elfogadott, a közös iskolák mellett 
államilag támogatandó felekezeti iskolák dolgában, a többség (181 szó 86 eUen) 
elvété. A tárgyalások alatt Széchenyi is fölszólalt s mint mindig, a kényszerítés 
ellensége volt. Sz. I. Beszédei 599. 

Gr. Széchenyi Istrán döblingi bugjratéka. I. köt. 24 



370 SAPLÓ 

will gegen Österreich Repressalicn brauchen. Sie ^ nimmt ungarische- 
2-fI. nicht an — wir^ soUen die Wiener 2-fl. nicht annehmen. Bald 
ist die Konfusion allgemein ! 

Louis und Imre nehmen Abschied, da sie morgen wieder weg- 
gehen. — Anfang von Wassersucht. Bei Karoline Bretzenheim.^ Sie 
ganz kait f ür mich. Spáter Ausbruch : »Haben Sie das letzte Programm 
geschrieben ? Sie hátten alles verliindern können (!?) und sind nun ein 
Kollege von Kossuth etc.« Nein, nein etc. ! 

So denkt man von mir in Prag, Wien ! Verdiene ich das ! Für 
meine beispiellose Abnegation ! 

Es kam Zakó und Alán von Becse . . .^ Ganz sicher des Sieges l 
Ich zweifle ! 

Karoline Bretzenheim : oDenken Sie auf den 15ten August . . . 
Da geht es los.« 

lOten [Áugust]. Wcrde ich die Last des Jammers, der auf mich 
lastet, ertragen können ! ? Gott starcke mich. Fehr . . . der schon 
ganz schwindlich wird . . . verlangt Geld * etc. Ich kami ihm keines 
verschaffen. — Was aus Allém diesen wird? Le commencement de 
la fin ! 

Wird Doppelhof [sic !] ^ die Monarcliie retten können ? Gott 
gebe es ! Ich fürchte. — Noch ist dieser Mensch nicht gefunden, viel- 
leicht nicht geboren ! 

Karoline Bretzenheim : »Der den 1'*" Lnpuls gab, der ist an 
Allém Schuld, auf den liegt die Verant wortung !« Soll ich mich getroffen 
fühlen ? Auf die Art dürfte man sich nicht rühren, keine Verbessenuig 
wiinschen, etc. etc. 

Kép\'iselcík ülése. Eötvös's Wunsch geht mit immenser Majoritát 
durch.® — Latzy Teleky warmt, so unedel wie möglich, wieder auf. 

* Sz. aláhúzása. 

^ Értsd az osztrák kormám't. 

- Herczeg Bretzenheim Ferdinándné, szül. herczeg Schwarzenberg Karoline. 

' Ó-Becse a magyarok szerbek elleni operácziójának központja. 

* A fegyvergyár szükségletei részére. 

' Báró Dobblhof, az osztrák niinisterelnök. 

* Az elemi oktatásról szóló törvém-java&lat 231 szóval 84 ellenében elfogad- 
tatott az alsóház aug. lO-diki ülésében. Gróf Teleky László azonban az életbe- 
léptetés elhalasztását indítványozta ; de indítván3'a az aug. 12-dild ülésben nem 
ment keresztül. 



1848 MÍ.RCZIUS — SZEPTEMBER 371 

Ich rede : »In 10 Tagén aiis Geld, Soldaten. Úrbéri dolgok, Erdély.* ^ 
Madarász nennt diess : Szalmacséplés ! — Zu Kossuth. — Er : »én 
14 nap után alig vagyok minister. Diktátor kell. Legyen Batthyány 

Lajos az.« — Für nieine Gewehrfabrik gibt oder assignirt — er 

Geld auf die aimableste Art . . . 

Nachniittag Sitziuig mit Rottenbiller, Borsodi et C°. als Kommis- 
sion der Stadt die sich mit dem Ministerimn der öffentlichen Bauten 
etc. in Kontakt setzt. 

Kossuth lásst eine Verordnmig cireulieren dass er gegen die 

1, 2 fi. von Wien sein wird, weil Wien gegen die imgarischen 1, 2 fl. 

— Ich musste es untersehreiben ! Wieder ein neues Merit für den Gal- 
gen ! — Enfin, ich bin auf Alles gefasst . . . Wollte nur Edles , . . so 
trieb mich weder Ambition, noch irgend ein schmutziger Zweck. — 
In die Lucia.^ 

llen [August]. Auch Kazimir Batthyány gehet in das Láger von 
St. Tamás. Mir scheint es sicher zu sein, dass wir geschlagen werden 

— und dann ? Laufcn oder sich ergeben ? Aber wem ? 

Ruhige Naclit. Ich pisse seit 3—4 Tagén — seitdem ich Brause- 
pulver trinke — Br . . .* — Ich glaube : Wassersucht da. 

Es klingt unaufhaltsam in meinen Ohren, was Metternich mir 
vor 20 — 25 Jahren sagte : »Nehmen Sie einen Stein aus dem Gewölbe 
heraus, so stürzt das Ganzé zusammen !« 

Es wáre alsó vielleicht besser gewesen, weiui ich nicht geboren 
wáre, oder nicht s unternommen habén würde 1 Gott vergebe mir ! 

Was hátte ich jetz tun sollen? In das Ministerium nicht treten? 
Wáre das ehrlich gewesen, für die Dinastie und Land ? Nein 1 Es mag 
alsó daraus entstehen, was da will ! 

Ich sehe Rettung unmöglich. — Selbst Wien kann ims nicht 
retten ! — C'est impossible. 

Hallucination nimmt allenthalben zu ! In AVien nennen Sie Metter- 
nich für den Mörder des jiuigen Napóleon. Hier glauben sie, dass 
Mészáros zu den Raitzen übergangen ist etc. ! Gott vergebe ilmen, 
denn sie wissen nicht, was sie machen. 

' Rövid, olvashatatlan szó. 

1 Sz. beszéde a viták hosszúra húzása s a kormány iránt megnyilvánuló 
bizalmatlanság ellen igen ügyes volt. Sz. I. Beszédei 600. 

- T. i. a Lucia di Lammermoor ez. opera előadására ment Sz. 

24* 



372 NAPLÓ 

A. Clark trostreich. Den 2ten August sind die Glieder bereits von 
Englajid weg ! — In 6 Wochen ist die Ketté X° 4 gespajuit. 

I>íedelko, der auch deraisonirt . . . putzt meine Záhne ! Fehr bei 
mir . . . Und fiir den Aiigenblick kcmsoliert ! ^ 

Paris karm geheilt werden, wenn z. B. Lamennais - et C° aus- 
gemárzt sind ! Wien vielleicht auch und wenn Aula etc. auf Uiren 
natürlichen Terrain gestellt werden. 

Pesth ? ? Ich glaube unmöglich ! Die Sáfte sind samt und son- 
ders verdorben ! Wer wird aber Wien etc. heilen und den österreichi- 
schen Staat neu aufbauen ? Es raüsse ein Gherub . . . oder ein Sói- 
dat sein ! 

Mt Béla zu Marié Ferry. Er im Verdacht durch den üngar [sic !] : 
das llinisterium hátte ihn nach Russland gesendet, nun Ungarn im 
Interessé der Aiistokratie [an] Russland zu verl-aufeti ! ? ^ 

Ich zu Charlotte 

Nachniittag Sitzung. Promenade. Mit A. Clark nach dem Stadt- 
wáldchen. Bei Tierney Thee getrunken. — Siegesnachrichten von 
Radetzky. 

12tm [August]. Pisse immer B . . . s.*" — Schlafe und bin ruhi- 
ger ! Ich fühle und betrüge mich hierüber gewiss nicht — dass meine 
Politik aus reiner Quelle hcrvorging und ich lebte das Lében eines 
Tempelritters. — Kann das Louis B[atthyány] von sich sagen et C°? 
Ich glaube, nicht ! Oder Kossuth . . . 

Clam-Gallas,^ Franz Liechtenstein * könnten die Cavaignacs * 
von österreich werden ! 

Sitzung in der Gewehrfabrik. Fehr ist wegen Geldverlegenheiten 
ganz weg. Ich bin stets in einer espece Agonie bei diesen Sitzungen . . . 
Denn die Yerlegenheiten, in die wir durch diese kommen werden, 
brechen mir und Fehr den Hals. 

' Sz. aláhúzása. *> Olvashatatlan szó. 

' iliután a fegyvergj-ár számára szükséges összegeket Kossuth — mint 
Sz. auguszt. 10-diki naplóbejegyzéséből láttuk — kiutalványozta. 

* A Paroles d'un croyant hírneves íróját hát politice gyomnak tartá Sz. 
» Gróf Clam-GaUas Eduárd altábornagy s hadosztályparancsnok Olasz- 
országban. 

* Herczeg Liechtenstein Ferencz, a későbbi lovassági tábornok, épen e hetek- 
ben tiinteté ki magát dandárjával az olasz harcztéren. 

' Cavaignac Louis jún. 23. verte le a párisi radikálisokat. 



1818 MÁRCZIUS — SZEPTEMBER 373 

Képviseleti ülés. Ich komme zu spat. Teleky's Motion gegen 
Eötvös füllt mit lácherlicher Minoritát ! ^ 

Ministerialsitzung bei Kossuth. — — Louis B[atthyány] blass 
wie der Tod ! — Kossuth aufgeregt durch Tekayer ! Csányi hat abge- 
dankt ! Ottinger will seine Pension. Er soll in Varasdin gewesen sein ! 

— Kossuth : )>Áruló ; er muss vor ein Kriegsgericht \v'^ Jellasich kam 
von Gratz und ist mit Obristlieutenant Mayerhofer ? * Banus soll 
uns náchstens angreifen. Er lavirte mit Louis B[atthyány], den Aus- 
gang in Italien abwartend. 

Kossuth greift wie ein Verzweifelnder um sich ! Er will Louis 
B[atthyány] zu einem Dictator mit einem Landtags-Ausschuss von 60 
Mitgliedern ! Allé neu angekommenen Raitzeu will er zimi Teufel 
jagen. AUe Raitzen entwaffnen 1 Allé Briefe aufmaehen lassen. — Die 
Juden emancipiren, wenn sie 2 Jagerbataillon errichten etc. — Wir 
Deák, Klauzál etc. suchen das Loch mm aus dem Ministerium zu treten. 
Ich sagte laut : Ha dinastiális kérdés forog feim, akkor kilépek. Ich 
werde meijien Schwiir der Treue erfüllen . . . keineu Rebellen machen 

— da trete ich aus . . . es mag geschehen was da wolle. Deák, Klauzál 
Eötvös sagen dasselbe. 

Es muss ein Dictator ! * Louis B[atthj\ány] : Erzherzog Stephan 
alléin kann es sein ! Kossuth : »De erre nem állok [rá] !« Er macht 
sogar den Spassigen. »Hor der Teufel . . . jetzt ist es alles eins . . . alsó 
noch einen wálischen Salat !« — Mch schaudert es durch ! So leicht- 
sinnig das Lében einer Nation zu verhmizen. — )>Bloss ein Wunder 

kann uns helfen ! Es gibt aber keine Wunder alsó . . . zn 

Grundé gehen !